Szűkszavú Isten

A szűkszavú Isten

Elgondolkodtatok-e már azon, miért olyan szűkszavú Isten a parancsolatok magyarázatában? Fontos parancsolatok (mint a szombat) esetén is csak alig 3-4 dolgot mond el, mi pedig néha úgy érezzük, hogy lehetett volna részletesebb is ez vagy az az utasítás, mert akkor jobban tudnánk, meddig mehetünk el. A zsidók ezt a problémát úgy hidalták át, hogy mindenféle plusz utasításokkal, megjegyzésekkel látták el a parancsolatokat, hogy ne lehessen a részletekben vétkezni. A szombathoz pl. még 39-et.

Azonban felmerül a kérdés: Miért tett így Isten? Nem gondolta át teljesen, amikor ezt vagy azt leírta, azért vannak „hiányosságok” e téren a Szentírásban?

Hívő emberként azt kell feltételeznem, hogy ez a megoldás nem lehetséges. De akkor mi a megoldás?

Nem tudom, észre vettétek-e, hogy nem akkor jelent igazán problémát egy parancs megtartása, amikor valaki tényleg meg akarja tartani, hanem akkor, amikor kibúvót keres. Amikor a határait azért akarja tudni, mert ki akarja centizni, meddig mehet el. Ez a jól ismert „ezt még lehet, ezt már nem” helyzet. Az ilyen szabályozás a jogrend jellegzetessége, amire éppen azért van szükség, mert az emberek nem önmaguktól, hanem egy elnyomó hatalom (és minden hatalom elnyomó!) előírás miatt engedelmeskednek (bár a jogállamiság egyik alapköve lenne az önkéntes jogkövetés, valójában ez csak erősen korlátozottan valósulhat meg, és mindig csak egy szankcionáló hatalommal a háttérben, így az önkéntesség mindig kérdéses marad).

Isten törvénye azonban nem ilyen. Ő nem egyszerűen a viselkedést és a cselekvési határokat akarja szabályozni, hanem a maga és az ember közötti viszonyt. Ez pedig (normál esetben) a szereteten és a szeretetből való engedelmességen alapul. A szeretetben soha sincs szükség mindennek a rögzítésére (pl. házassági szerződésre). Amíg egy kapcsolat szeretetre épít, addig nem merül fel a kérdés, hogy „a csók már megcsalásnak számít-e?”, mivel nem akar másfelé kacsingatni.