Tanulható-e az igazság?
Tanulható-e az igazság?
2Tim 3:7-ben egy olyan csoportról ír a Szentírás, akik gyakorlatilag az egész életüket annak tanulására fordítják, mégsem válnak soha arra képessé, hogy az isteni valóságot (igazságot) megértsék, felfogják. „Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak.”
Az igazság nem tudomány. Nem attól függ, hogy üdvözülsz-e (legalábbis egy határon túl), mennyi időt töltesz vele. Valójában – hangozzék bármilyen furcsán - nem tanulható. Az igazság az ige által jött el a világra, de pusztán az ige (a szöveg) tanulmányozásával nem lehet eljutni a lényegéhez. Az eredeti szöveg a dünamai szót használja annak kifejezésére, hogy csak a szöveg ismeretével soha el nem juthatunk (vagyis önképességünk, az önerők, a lehetőségünk nincs meg) az igazság megismerésére. Gyakorlatilag hiányzik belőlünk, vagy a helyzetünkből valami, ami miatt ez lehetetlen önmagában, a tanulás folyamata által. Ha ez nem így lenne, akkor a teológiai professzorok lennének a legnagyobb hitguruk. Hogy teljesülhet akkor mégis Róm 10:17 verse – „A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által?” A Római levél szövege szerint az igazság mégiscsak „elsajátítás” útján lehet a mienk? Nem teljesen.
Az az „elsajátítási folyamat”, ami örök életre visz, nem a hagyományos tanulási folyamatként megy végbe. A hagyományos tanulási folyamattal egy élet sem elég, így éppen azok közül nem jutnak el az igazságra a szöveg szerint, akik folyton ezzel foglalkoznak, erre szentelik az életüket (persze, még mielőtt valaki félre értené, egy speciális csoportról van szó itt, nem arról, hogy általánosságban nem érdemes sokat foglalkozni az igével).
Az örök életre való elsajátításhoz kell még valami: a Szentlélek. Nélküle igaz az ige: „Nincs, aki megértse, nincs, aki keresse az Istent (Róma 3:11). A Lélek nélkül a Biblia csak egy régi és (esetleg) roppant érdekes irat, de nem több. Vele azonban az Isten kinyilatkoztatása. Ez az egyetlen, de döntő különbség a csak tanulási folyamat és a Lélekkel való tanulás között. És ez éppen elég ahhoz, hogy perdöntő legyen. Érdemes erre figyelni!
Utószó: Az igehirdetés és az Igehirdetés között ugyanez a különbség. Az igehirdetés egy jó vagy rossz retorikai helyzet, egy ember produkciója, amelyben egy könyvből vett elemzéssel töltik az időt. Az Igehirdetésben csak egy „dologgal” van több: a Szentlélekkel. Fel szoktam tenni a kérdést: mire kell a Szentlélek egy evangelizáción, egy prédikációban? A válasz: egyedül Ő tudja, mit kell ahhoz meghallani az embereknek, hogy üdvözüljenek (a többiről nem is beszélve). Előadást tartani szinte bárki megtanítható, görögül-héberül meg lehet tanulni, a retorikai fogások elsajátíthatóak. De a Lélek ezekkel nem pótolható. A Lélek nélkül minden csak szócséplés, legfeljebb tudomány. Attól meg senki nem jut el az örök életre.