Teremtés

1 Mózes 1:1-31.

(A szereplőt ráállítjuk egy szőnyegre vagy kartonlapra és mozgatjuk alatta.)

Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de (Kendőt lebegtetünk az arca előtt) Isten Lelke lebegett a vizek fölött.

Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. (elemlámpával megvilágítjuk közelről a kendővel lekötött szemét) Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. (az egyik szemét befogjuk és csak a másikba világítunk.) És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte. Így lett este és lett reggel: első nap. (kikapcsoljuk az elemlámpát)

Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket. Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt lévő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt. (vizet locsolunk a füle mellett, majd az arcába permetezünk) Azután elnevezte Isten a boltozatot égnek. Így lett este, és lett reggel: második nap. (egyedül áll)

Azután ezt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a száraz. És úgy történt. (megtörlik az arcát kendővel) Azután elnevezte Isten a szárazat földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte. És látta Isten, hogy ez jó.

Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füvet, amely magvakat hoz, gyümölcsfát, amely fajtájának megfelelő gyümölcsöt terem, amelyben magva lesz a földön. És úgy történt. (odavezetjük a „fűre”, lehet ez szőnyeg vagy rongydarabok, lényeg, hogy úgy érezze, mintha avarban járna) Hajtott tehát a föld növényeket: füvet, amely fajtájának megfelelő magvakat hoz, és gyümölcstermő fát, amelynek ugyancsak fajtájának megfelelő magva van. ( illóolajokat szagoltatunk vele, faágakat érintünk az arcához, esetleh füvet adunk a kezébe) És látta Isten, hogy ez jó. Így lett este, és lett reggel: harmadik nap.

Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és meghatározó jelei legyenek az ünnepeknek, a napoknak és az esztendőknek. Legyenek ezek a világító testek az égbolton, hogy világítsanak a földre. És úgy történt. (a két segítő fogja a két labdát, és a szereplő kezét a labdák tetejére helyezik, majd lassan felemeljük. Egészen addig, míg ki nem nyújtja mind a két karját) Megalkotta Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka; meg a csillagokat. Az égboltra helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre, és uralkodjanak nappal meg éjszaka, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. (egy mécsest lassan az arcához közelítünk) És látta Isten, hogy ez jó. Így lett este, és lett reggel: negyedik nap. (a két labdát elvesszük, és vár)

Azután ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és repdessenek madarak a föld felett, az égbolt alatt. (vizet locsolunk mellette, rá is. Kartonlappal legyezzük az arcát. Madárfüttyök, stb. Ezalatt lassan vezetjük előre.) És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különféle fajta úszó élőlényeket, és különféle fajta madarakat. És látta Isten, hogy ez jó. Azután megáldotta őket Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek meg a tenger vizét; a madár is sokasodjék a földön! Így lett este, és lett reggel: ötödik nap. (csend van, és áll)

Azután ezt mondta Isten: Hozzon létre a föld különféle féle élőlényeket: különféle fajta barmokat, csúszómászókat és egyéb földi állatokat. És úgy történt. (a szereplőt vezetjük az állatok között – dübörgés, állathangok, stb. néha meg is kell lökni) Megalkotta Isten a különféle fajta földi állatokat, a különféle fajta barmokat, meg a föld mindenféle csúszómászóját. És látta Isten, hogy ez jó.

Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik.

(elölről megfogjuk a szereplő kezét, és felvezetjük az emelvényre) Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Isten megáldotta őket (keresztet rajzolunk a homlokára, és kezeit összetesszük) és ezt mondta nekik az Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen!

Azután ezt mondta Isten: nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen e ti eledeletek. Minden földi állatnak, az ég minden madarainak és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. (kikötjük a szemét, és egy terített asztalt lát. Megkínáljuk) És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.