Testünk templom

Testünk templom, de milyen?

1Kor 3:16-17 „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek? Ha valaki Isten templomát megrontja, megrontja azt Isten. Mert az Isten temploma szent, ezek vagytok ti.” Az eredeti szöveg a naos szót használja. Ennek a jelentése nem csupán templom, hanem gyakorlatilag ezt a szentek szentjére használták, a legszentebb részre, arra a részre, ahol az Isten (vagy az istenek egyéb vallásokban) lakott. Mindez visszhangzik a korábban (9. vers) használt oikodomé, épület, templomépület szóra (és a szántóföldre).

Az elrontani szó (phtheiró) a görög elpocsékolni szóból származik (jelenti még a degenerálttá tenni, illetve egy magasabb szintről alacsonyabb szintre hozni valamit, vagyis értékteleníteni).

De mit jelent mindez? A helyzet az – legyen akármilyen meglepő -, hogy eredeti kontextusban semmi köze az egészséghez (bár mi szinte csak így használjuk!). A szöveg teljesen másról beszél. Az egész egy tipikus metafora.

A 10-11. vers szerint Pál azt mondja, hogy nem lehet más alap, vagyis az életnek, az örök életnek, az igazságnak stb. nem lehet más alapja, mint Jézus Krisztus. Márpedig, ha Jézus az alap, akkor nagyon nem mindegy, mit építünk rá, vagy más, mint mondjuk egy lelkész!, mit épít rá. Mert ugyan sok mindent lehet rá építeni (fát, pozdorját, értéktelenséget is), de csak azt érdemes, ami meg is marad. A templom valójában a hívő lélek, az Isten új alkotása, a Jézusban bízó ember, nem csupán a teste, amit egészségesen kellene tartani.

A szöveg tehát: Mi Isten legszentebbjei vagyunk, amit meg kell becsülnünk. Aki ezt az adományt elpocsékolja, azt az Isten el fogja pusztítani.

Természetesen ez nem zárja ki azt, hogy a testünkre, mint biológiai rendszerre is odafigyeljünk, azonban az eredeti szöveg nem ezt akarja elsősorban mondani, sőt ezt egyáltalán nem akarja hangsúlyozni. Amiért mégis használjuk ilyeténképpen is a szöveget, az már sokadik levezetése és értelmezése az eredeti szövegnek.