Tíz párhuzam a zsidók és az adventisták között
Tíz párhuzam a zsidók és a végidőben élő adventisták között
Az utóbbi időben sokat gondolkodtam népünkről, egyházamról, aminek már több éve tagja vagyok.
Látom a pozitív erőfeszítéseket egyes testvéreim részéről, hogy igyekeznek, és valóban nagyon szép eredményeket érnek el a lélekmentés terén. Egyre több helyről hallok kezdeményezésekről, hogy imacsoportok alakultak, hogy valaki elindult, és missziós csoportokat szervezett, hogy börtönöket látogatnak, családi bibliaköröket tartanak, beszélnek egyéni tapasztalataikról barátaiknak. Tudok arról, hogy házi bibliatanulmányozó csoportjukban egyre többen vannak, tudom, hogy van hely, ahol kinőtték a gyülekezeti termet, és elkezdenek „osztódással szaporodni”. Itt élek, ebben az országban, és vaknak kellene lennem, ha nem látnám azt a sok jót, ami itt történik.
Tehát, ami jó, az jó! Ezt el kell ismerni!
Írásomat NEM nekik szánom, hanem azoknak, akik szeretnék, ha még több jó lenne egyházunkban. Ha azok, akik úgy jól elvannak, felébrednének és velem együtt kicsit elgondolkodnánk, mit lehetne még tenni szeretett népünkért, valamint a hazánkban élő milliókért, akik nem tudnak különbséget tenni jobb és balkezük között.
A továbbiakban NEM a fenti személyekről, kezdeményezésekről, pozitív megnyilvánulásokról szeretnék írni, hanem arról, ami sajnos előfordul sorainkban. Az a szándékom, hogy ébredjünk fel, mielőtt abszolút késő lenne.
Személyes meglátásom, hogy egyre inkább kiveszett gyülekezeteinkből a Krisztus-várás öröme. Sok helyen a tagok passzív megfigyelők, „szagos misére” járók lettek, a szombatünneplés formaivá süllyedt. Az evangélizáció központi irányítású, kevés az önálló kezdeményezés. A tagokat nem nagyon érdekli az egyházpolitika, a próféciák teljesedése, de már a konferenciák, kirándulások, közös programok sem nagyon vonzók. Mindenki úgy jól elvan magában és magának. Én sem háborgatlak, te se háborgass.
Egy-egy országosan vagy helyileg meghirdetett programra alig lehet összeverbúválni embereket.
A prédikációk sok esetben szárazak, unalmasak, nem túlságosan lelkesítőek.
Néha van egy kis mozgás, mint pl. a Tíz-napos program, néha egy-egy könyv (pl. Mark Finley) még feldob itt-ott egyeseket, egyébként mély szunnyadás jellemző.
Jól megférnek a gyülekezetben a bűnök is. Házasság előtti együttélés, válás, adócsalás, stb. Épp úgy, mint a világban.
Azon gondolkodtam, milyen párhuzam, ill. ellentét-párhuzam található népünk és a Krisztus korabeli zsidók között.
Tíz ilyet találtam. Csupán elgondolkodtatónak, vázlatosan szeretném leírni ezeket.
|
Zsidók jellemzői Krisztus első eljövetele előtt |
Az adventisták jellemzői Krisztus második eljövetele előtt |
|
1.) Bálványokat imádtak. Baál, Astarte… |
1.) Bálványok: a munka, nincs idő semmire. Minden perc beosztva. A pénz központi szerepe. A reklámok hatása – felhalmozott javak. |
|
2.) A prófétákat megölték, bántalmazták |
2.) Ellen. G. White írásai hol vannak? |
|
3.) Ismerték a Jézusra vonatkozó próféciákat |
3.) Egyre kevésbé ismerik Jézus második adventjére vonatkozó próféciákat. Kevés az ilyen témájú prédikáció |
|
4.) Amikor Jézus megszületett, egyesek, akik kutatták az Írásokat, tudták, hogy - mostanában lesz, - hogy hol - hiszen erről beszéltek a próféciák De senki nem várta! |
4.) Amikor Jézus másodszor jön, akik tanulmányozzák a próféciákat, azok tudják, - hogy mostanában kell lennie valaminek - Tudják, hogy milyen módon jön el Vajon hányan várják úgy igazán, komolyan? |
|
5.) A papok rutinszerűen végezték feladatukat |
5.) A tagok és a lelkészek rutinszerűen végzik feladataikat |
|
6.) Simeon és Anna komolyan várták |
6.) Vannak ma is elszórtan népünk között, akik komolyan és igazán készülnek a nagy találkozásra. |
|
7.) Az egész zsidó népre a formaiasság, a ridegség volt jellemző |
7.) Az adventista egyházra a végidőben a formaiasság, a ridegség jellemző |
|
8.) Mivel ők Isten kiválasztott népe, nagyképűek, gőgösök voltak, lenéztek másokat |
8.) Az adventista identitástudat kiveszőben van. Mintha csak az adventisták maguknak szeretnék kivívni azt, hogy ők is egy legyenek a kereszténység nagy kosarában. Bármelyik keresztény templomban elfogadható lenne szinte az összes prédikációnk, ami elhangzik, és magatartásunkkal is jól elférnénk az alsó egyharmadban. (a megtűrt és elnézett bűnök miatt) |
|
9.) Beolvadtak a környező népek közé szokásaikban, gyakorlatukban. |
9.) Ma már szinte semmi különbség nincs fiataljaink és tagjaink szokásaiban, beszélgetésében, divathoz, politikához, erkölcshöz való viszonyában, mint a környezetünknek. |
|
10.) A „kiválasztott nép” státusz gyakorlatilag megszűnt Krisztus első eljövetelekor. Átvette helyét Krisztus gyülekezete, ami zsidókból és pogányokból tevődött össze, akik évszázadokon át készültek Jézus második eljövetelére. |
10.) Ha nem jönne el Jézus 20 éven belül, hogyan nézne ki egy adventista gyülekezet? |
Csupán gondolataimat írtam le, minden bántó szándék nélkül. Bízom abban, hogy kicsit elgondolkozunk a fentieken, és ahol tudunk, Isten segítségével javítunk állapotunkon.
Gyürüs Istvánné