Tojást tojó nyuszik

Nagyon elkötelezett vallásosnak kell lennie annak, akinek húsvét táján a piros tojáson, a csokinyuszin, a locsoláson és az azért kapott pénzen túl más is az eszébe jut.

Próbáld csak ki! Tedd fel tíz gyereknek, tíz fiatalnak és tíz felnőttnek a kérdést. „Mi jut eszébe a húsvétról?”

A gyerekek lelkesen fogják mesélni, hány csokinyuszit, tojást kaptak, és hány forintot gyűjtöttek.

A fiatalok nevetve fogják elmesélni a locsolási tapasztalatukat, és hogy mennyi pénzt zsebeltek be, illetve, hogy milyen hamar lettek mátósak, és kerültek az asztal alá.

Pedig hidd el, az egész emberiség legnagyobb eseménye történt húsvétkor. Nem karácsonykor! Húsvétkor!

Az a Jézus, aki annyira szeretett téged – és engem –, lejött a Mennyből. Otthagyta a dicsőségét. Emberré lett! Meghalt ÉRTED, hogy a keresztjével hidat építsen közted és Isten között.

Meghalt helyetted, hogy neked ne kelljen az örök halált, a kárhozat halálát elszenvedned.

Aztán a harmadik napon feltámadt.

Felment a Mennybe, ahol él és ítél.

S „onnan lesz eljövendő ítélni eleveneket és holtakat”.

A húsvét tulajdonképpen az Egyiptomból való kivonulás évfordulója. Ezért ment Jeruzsálembe Jézus. Így kapcsolódik a feltámadás a húsvéthoz! Ne engedd, hogy ez a nagyon komoly emlékünnep bohóckodássá, eszem-iszommá, piros tojássá és csokinyuszivá silányuljon! Ugyanis Jézus ellenségének célja a figyelemelterelés!