Törvény alatt
Miért őriztettünk a törvény alatt Krisztusig?
A galata levél egyik érdekessége a következő kijelentés: „Micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért adatott, a míg eljő a Mag, a kinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében. (…) Minekelőtte pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig” (Gal 3:19, 23). A 24. vers szerint pedig ezek után Krisztushoz vezérlő mester lett.
Mit mondanak az igék? A bűn miatt egyszer csak bejött a törvény, amelynek az volt a dolga, hogy egybezárjon bennünket (gyakorlatilag fogollyá tegyen az eredeti szöveg szerint) addig, amíg Krisztus el nem hozza a megváltást. Hogy kell mindezt elképzelni a gyakorlatban? Egy rövid özönvíz utáni kitekintésre hívlak benneteket a dolgok megértése végett. A könnyebb érthetőség kedvéért leegyszerűsítettem a gondolatmenetet.
Noé családja, összesen nyolc fő, népesítette be a világot a Biblia szerint. Feltételezhetjük, hogy legalább tíz gyereke született mindegyik gyereknek (Jáfetnek pl. csak fia hét volt). Az első özönvíz utáni generáció tehát már 38 fő. Ha csak a gyerekeket vesszük alapul, akkor is 15 új pár, akik szintén feltételezhetően 10 gyereket hoztak a világra: a második generáció már 188 fő. Az így létrejött 75 új pár is 10 gyerekkel halmozta el a földet átlagban, és így már közel 900 ember élt a földön. És a negyedik generációval már meghaladjuk az 5000 főt, majd az ötödikkel több tízezresre rúg az akkori lakók száma. A növekedés robbanásszerű. Ha egy generációt 50 évnek veszünk, akkor 350 év után már milliós lélekszámmal kell számolnunk. És Noé még mindig él (350 évig élt még az özönvíz után). Noénál és fiainál ott van az igazság. De mennyit változhat az igazság egy-két emberöltő alatt? A nemrég hazánkban lezajlott Horty-vita azt mutatja, hogy akár egy generáció is elég ahhoz, hogy homlokegyenest ellentétes interpretációk szülessenek még egy olyan történelmi időszakról is, amely agyon van dokumentálva (az özönvíz pedig nem így volt). Egy kis elhajlást pedig mindig nagyobb elhajlás követ, és a népszaporulat és az egyre növekvő távolságok miatt Noénak aligha maradt ereje arra, hogy mindig mindent kijavítson. És a testvérek ellenérdekei már rögtön az özönvíz után felütötték a fejüket (lásd Gen 9. fejezet). Vagyis az igazság elkezdett lassabban-gyorsabban változni (akár a személyes ellentétek és érdekek miatt). Kezdetben minden azonos volt, de hamar új irányok jöttek létre, egy idő után pedig már senki nem tudhatta, mi volt a kezdeti igazság. (Mindez magyarázat arra is, miért van oly sok hasonlóság a korabeli filozófiák és az ószövetség tanításai között.) Noé halála után gyakorlatilag kiveszett volna az igazság. Noé halála után alig két évvel születik meg Ábrahám, akit először hív el Isten. Ekkor még sok minden ismert volt az igaz istenismeretből (lásd a melkisédeki történetet). Azonban az igazság tovább kopott. Majd a Sínai-hegyi kinyilatkoztatásig gyakorlatilag kiveszett, illetőleg akkora lett a káosz, hogy már tényleg nem lehetett tudni, mi isteni és mi emberi.
A törvény alá rekesztés (a törvény foglyai voltunk, bezárva, általa őrizve, annak felügyelete alatt az eredeti szöveg szerint) nem más, mint Isten közbeavatkozása, a híres törvényadás, amikor írásba foglaltatott, ami már kiveszett, és fizikailag is ráadatott egy népre, hogy legyen legalább egy szűk réteg, akiknél megmarad az igazság ismerete. Miért? Mert a földet csak addig érdemes fenntartani, amíg van remény az istenismeretre, ezáltal a megváltásra. Ha a földön mindenki elromlik, nincs tovább remény, az egész bolygó további fenntartása értelmetlen. Egy maréknyi népnek az volt a feladata, hogy a törvény foglyaiként, annak felügyelete alatt eljuttassák az emberiséget a megváltás aktusáig, amikor is az istenismeret újra kinyílhat, terjedhet, burjánzásba kezdhet. Vagyis a törvényadás és a törvény alatti őriztetés Isten kényszercselekedete volt a földért. Kikerülhetetlen lépés annak érdekében, hogy a föld megtartható legyen, akár ilyen áron is, a megváltásig. Innen aztán a megváltás vette át a főszerepet.