I.Az imádság szükségességéről, fontosságáról, kihatásairól

• Az imádság lelki életünk elengedhetetlen feltétele. Olyan mint fizikai életünk számára a levegő belélegzése.
• Istennel való kapcsolatunknak, s mint ilyen, a legmagasztosabb kiváltságnak egyetlen módja. Az ember legmagasabbrendűbb lelki tevékenysége.
• Az ima kihatása: Isten bevonulása és térhódítása az emberi életben. Következménye: Isten akaratának megvalósulása életünkben.

II.Fontosabb tudnivalók az imádságról

1.Istennel való egyéni kapcsolatunk módozatai, formái, fokozatai

a.Kapcsolatkeresés, létrehozás, fenntartás, megmaradás Krisztusban.

• „Megkerestem az Urat” – mondja a zsoltáríró. (Zsolt.34,5.) Az Úr pedig figyeli, hogy „van-e értelmes, Istent kereső” (Zsolt.34,5. 14,2.) „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten” Zsolt.46,11. „Te pedig, mikor imádkozol, menj be a Te belső szobádba.” Mt.6,6.
• Amikor tehát imádkozni akarunk, vonuljunk „lelki” belső szobánkba. Zárkózzunk be. Szűnjön meg számunkra a jelen világ. Tudatosítsuk, hogy a világmindenség Urának színe előtt vagyunk. Csendesedjen el gondolat, érzésvilágunk. Egész lényünkkel keressük az Úrral való kapcsolatot mindaddig, míg nem érezzük, hogy az létrejött, s csak azután tárjuk fel szavakban mondanivalóinkat.
        Tehát a mennyei hullámhosszra kell beállítanunk lelki tárcsánkat (mint a rádiózás alkalmával), hogy a mennyei leadást hallgathassuk. A mérhetetlen távolság, a földi zűrzavar ellenére, bárki, bárhol legyen is, ha őszintén keresi, megtalálja az élő kapcsolatot Istennel. Mt.7,7.8. Jn.6,37. Zsolt.119,10. Jer.29,13. Péld.8,17. Zsolt.139,1.4.23.24.
• Legelsősorban reggel, amikor öntudatra ébredünk, azonnal tudatosan keresnünk kell a kapcsolatot Istennel, mert Ő is bortokába akarja venni lelkivilágunkat Lelke által., hogy tanácsolhasson, vezethessen. Naponta kell részesülnünk a Szentlélek keresztségében. Jób.7,17.18. Péld.23,26. Jel.3,20. Zsolt.5,4. Zsolt.130,6.
• Ha ily módon megtaláltuk az élő kapcsolatot Krisztussal, törekednünk kell, hogy meg is maradhassunk Őbenne. Szüntelenül ügyeljünk a Lélek vezetésére, s engedelmeskedjünk indításainak. Nem szükséges, hogy szándékosan gonoszt akarjunk cselekedni. Ha elhanyagoljuk az Istennel való kapcsolatunk ápolását, ha nem működünk együtt Lelkével, Sátán befolyása alá kerülünk. Krisztus győzelmes életének titka: kereste s minden körülmények között engedelmeskedve fenn is tartotta a kapcsolatot az Atyával. Jn.15,4-7. 10. És.50,4-7. Zsolt.119,56-60. 80. 92. Zsolt.145,18-19.
• A hálaadás teszi maradandóvá Isten áldásait. Az Úr elvárja, hogy ne kényszerűségből, hanem hálás – örömteli szívvel szolgáljunk Néki mindenkor. Fil.4,4-7. Kol.2,6.7. Kol.3,17. Thess.I.6,16-19.

b.Az imádság módozatai, formái, változatai

• Elmélkedés Napközben, tennivalóink közepette, pihenés alkalmával, éjszaka ha felébredünk, tehát állandóan elmélkedjünk Isten csodálatos dolgai felett. Keressük és ismerjük fel személyes életünkben a természetben, a történelemben, a körülöttünk zajló életben Isten kezének nyomait. Lássuk meg gondolatainak: igazságának, törvényeinek megvalósulását. Ezáltal lelkünk kiemelkedik e földi zűrzavar nyomasztó légköréből. Lelki magaslatokról szemlélve, megértjük az élet igazi célját, a történések lényegét, úgy ahogy azokat Isten irányítja. Így szívünk hittel, bizalommal, békességgel, szent örömmel telik meg az Ő közelségében. Móz.I.24,63. Zsolt.119,148. 158-160. 97,90. 73,23-28. Zsolt.48,10. Zsolt.77,4-8. 12-15. Zsolt.139,17.18. Zsolt.63,7. Zsolt.143,5. 145,5.
• Beszélgetés. Istent, Atyánknak szólíthatjuk. Mint gyermekei, teljes közvetlenséggel, bensőséges bizalommal, őszintén elbeszélhetjük néki szívünk fájdalmait, örömeit, gondolatainkat, vágyainkat, terveinket. Ha ezt tesszük, Lelke által közli velünk véleményét, vigasztal, fedd, jóváhagy, tilt, szükség szerint. Segít, hogy úgy láthassuk magunkat, ahogy Ő lát, megkeni szemünket, hogy az embereket s az élet dolgait az Ő akarata s elgondolásai szerint ítélhessük meg. Zsolt.119,26.27.48. 27,7.8.14. 19,15. 54,4. 16,11. 18,29. 65,6.
• Sóhajtás. Amikor reánk nehezedik saját gyengeségünk, tehetetlenségünk tudata, körülvesz az emberek közömbössége, rosszakarata, elrémít az emberileg kilátástalan jövő: szívünk legmélyéről sóhaj száll fel Istenhez. Nála keresve vigaszt. Zsolt.5,2.4.9.10. Zsolt.77,4. Jób.3,24. Jer.sir.3,56.
• Fohászkodás. Ha valakiben megvan a készség az Isten akaratának cselekvéséhez, ha szeretne győzni a kísértésekben, megállni a veszélyes helyzetekben, ha gyengeségét ismerve Istenhez fohászkodik, tapasztalni fogja az Őr kegyelmes segítségét. Móz.II.2,23.24. Zsolt.32,6-11. Sám.I.7,9. Krón.II.33,12. Ez.24,17.
• Kérés. Mennyei Atyánk előre látja életünk minden mozzanatát, szükségleteinket. Nála minden jó megoldás, áldás, el van készítve. Ha tehát nem vagyunk önteltek, s nem akarjuk a magunk bölcsességével, erejével megoldani életünket, hanem alázatosan, gyermeki bizalommal Tőle kérjük a megoldásokat, ezzel lehetőségeket adunk az Úrnak, hogy megvalósíthassa életünkben jó szándékait. Mt.7,7-12. 6,31-33. Zsolt.37,3-5. 18. Zsolt.23,24. Zsolt.39,40.
• Panaszkodás. Soha ne panaszkodjunk embereknek, amikor betegség, gond, baj, megoldatlan problémáink nehezednek reánk. Ember úgysem érthet meg igazán, és nem is segíthet rajtunk. Tárjuk ki szívünket az Úrnak. Panaszoljuk el Néki nehéz sorsunkat, fájdalmainkat. Ő soha nem fog visszaélni bizalmunkkal, mint az emberek. Szerető szíve megindul a mi gyarlóságainkon, könyörül rajtunk, megvigasztal, s alkalmas időben küldi segítségét. Zsolt.102,1. 142,3.4. 64,2.3.11. 102,20-22. Zsid.4,15.16.
• Rimánkodás. A rimánkodás annak a szívéből tör fel, akire már hosszabb ideje nehezedik a nyomorúság. Úgy érzi, nemcsak az emberek, hanem már isten is elfordult tőle. Sorsa kilátástalan, reménytelen. Tudatában van a maga bűnösségének, méltatlanságának, de az Úr irgalmasságára gondolva, mégis kegyelemért, szabadításért rimánkodik. Zsolt.88,8.9.14. Zsolt.106,44.
• Segítségül hívás. Saját gyengeségünk teljes tudatának, és az Istenbe vetett mélységes bizodalmunknak a jele az, amikor az Urat segítségül hívjuk. Mint a beteg, aki tehetetlenségében az orvost hívja segítségül, akiről tudja, hogy készségesen segít, mert hiszen az a hivatása. Isten nem hagyja sohasem magára azt, aki Őt hívja segítségül. Zsolt.119,146. 118,5. 91,14.15. 115,11.
• Könyörgés. A gyermek akkor szokott könyörögni, amikor valamit igen nagyon szeretne, de tudja, hogy nem jár néki, hogy nem méltó rá. Vagy ha rosszat cselekedett, és szeretné kiengesztelni a méltán haragvó szülőt. Akkor is könyörög, ha valamilyen súlyos feladat, nehézség elől szeretne kitérni. A gyermeki tehetetlenségnek, függésnek, alázatosságnak a jele minden könyörgés. Lelke mélyén érzi, hogy nem jogos a kérése, és számít is a visszautasításra, de azért megkísérli, hátha ... Mennyei Atyánk, szánalommal tekint az így könyörgő gyermekére, és kegyelmét abban mutatja meg, hogy megbocsát, erőt ad a következmények elhordozására, a nehéz feladatok vállalásához, s végül győzelemhez is segíti őt. Zsolt.30,7-9. 39,11-14. 8. Zsolt.66,18-20. 143,1.2. 119,58. Mt.26,39-42. 44. Kor.II.12,7-10.
• Esedezés. Az élet sodrában tehetetlenül vergődő, parányi, erőtlen ember fordul esedezéseivel egyetlen reménységéhez, Istenéhez. Aki így cselekszik, tapasztalni fogja az Isten mindenható erejének, segítségének megnyilatkozását. Móz.II.32,11. Eszt.4,8. Zsolt.27,4. Zsolt.28,2.3.6.7. 31,2-5.10.22.23.6. 142,5.7. Zsolt.116,1. Dn.9,20. Rm.8,26.27. Tim.I.2,1. Zsid.7,25.
• Kiáltás. Ha segélykiáltást hallunk, késedelem nélkül sietünk a bajba jutottak segítségére. Nem vesszük figyelembe, hogy ismerős-e vagy idegen, méltó-e a segítségre vagy nem, saját hibájából érte-e a szerencsétlenség, vagy mások áldozata, hanem segítünk. Isten nem hagyja sohasem segítség nélkül azt, aki Hozzá kiált – bárki legyen az. Minden bajba jutottat megszán, és mindenható erejével, ha kell, csodákat is művel érdekében. Sok-sok tapasztalat bizonyítja ez igazságot. Ez lesz a megváltottak élménye is. Móz.II.2,23. Móz.II.3,9. Móz.IV.20,16. Bír.3,9.15. Sám.I.12,10. Eszt.4,1. Zsolt.3,5. Zsolt.107,2-6. 11-14. 17-20. Zsolt.138,3.7. 69,4.6.7.15-18. 30.33.34. Zsolt.18,4-7.17.18. 34,7. 40,2. Bír.6,1.2.6.12.14.16.
• Bűnbánatból fakadó ima. Mennyei Atyánk a bűnösökért áldozta fel Fiát. Krisztus a bűnösök barátja. A bűnbánó, töredelmes szívűt nem utasítja el soha. Ezért a legérdemtelenebbek, s legbűnösebbek se féljenek Istenhez járulni. isten nem gyönyörködik a bűnös halálában, a bűnbánó szívet nem veti meg. Készségesen megbocsát és megszabadít Sátán kötelékeiből. Isten kegyelmes szeretetének ez a legmagasztosabb bizonyítéka. Jn.I.4,9.10. Rm.5,8. 4,25. Ezék.33,10-11. Zsolt.51,2-5.12-15.19. Zsolt.32,1-5.
• Köszönet, hálaadás. Annyi marad a miénk valóságosan Isten ajándékaiból, áldásaiból, amennyit és ameddig újból és újból hálás szívvel megköszönünk. Isten elvárja, hogy ismételten emlékezzünk meg jótéteményéről, s hálával áldozzunk kegyelméért. Aki elfeledkezik isten jóvoltáról, elveszíti a már elnyert ajándékokat is. Hálaadásunk azonban ne pusztán köszönöm szó legyen. Akinek őszinte, mélységes a hálája, az egész életét odahelyezi Isten oltárára, és szolgáló élete lesz testetöltött, hálaadó imája. Zsolt.50,14.15.22.23. Zsolt.56,13.14. Zsolt.69,31. 103,2-4. 107,11-15.43. Kol.4,2. Tim.I.2,1.
• Tisztelet, hódolat, imádat. A közömbös, tiszteletlen, felületes, hanyag ima, amelyből hiányzik az Isten iránti tisztelet, hódolat és imádás, utálatos Isten előtt. Aki így imádkozik – súlyos bűnt követ el. Imádságaink alkalmával ki kell fejezzük: mint alázatos gyermekek, mennyei Atyánk iránti tiszteletünket: mint Uralkodónk, a világmindenség fenséges teremtője és parancsolója előtt – hódolatunkat: és mint Istenünk, Megváltónk, Közbenjárónk iránt – imádatunkat. Zsolt.99,1-3. 65,2.
• Dicséret – dicsőítés. Életünk legfőbb célja, szent kötelességünk, Istent dicsőíteni, dicséretét zengeni néki szüntelenül szívünkben, szavainkkal és életünkkel egyaránt: amiként ezt a trónja körül az angyalok is cselekszik. Aki valóban istenfélő életet él, s tapasztalja az Úr kifogyhatatlan kegyelmét, az nem is tud mást cselekedni – mint szüntelenül dicsőíteni Őt. A hálával telt szív, minden imádságában dicséretet zeng csodálatos Istenének, aki imáit, könyörgéseit, kiáltásait meghallgatja, bűneit megbocsátotta, kegyelmének, szeretetének bőségét reá árasztotta. Zsolt.9,2.3.11. 22,24-26. 56,11. 30,12.13. 34,2-4. 86,12.13.5. 148,13. 106,47.
• Magasztalás. Az az egyedüli, kiváltságos, felfoghatatlan méltóság, amelyet Isten tölt be: mindenekre kiható uralma, végtelen szeretete, csodálatos kegyelme, irgalma, könyörülete arra készteti minden őszinte gyermekét, hogy szüntelenül magasztalja Őt már itt e földön, s majd egykor örök országában is. Móz.IV.14,17.18. Zsolt.99,5.9. 145,1-3. 107,1.2. 106,1.2. 118,28.29. Ef.1,12.14. Fil.1,11.20.

III.A böjt lelki jelentősége

• Krisztus tanítása szerint, a hitből fakadó könyörgés és böjtölés, a gonosz elleni küzdelem hasznos eszköze.
• Amikor egyedül volt, odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” Ezt felelte: „Mert gyenge a hitetek. ... Mindamellett ezt a fajtát nem lehet másképp kiűzni, csak imádsággal és böjttel.” Mt.17,19-21. (Új katolikus fordítás)
• Isten gyermekei minden időben éltek ezzel a lehetőséggel, s tapasztalták az ebből fakadó áldásokat. Bír.20,26. Dn.9,3.21-23. Neh.1,4. Csel.10,30. Csel.13,2.3. Csel.14,23. 
• Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. Kor.II.11,26.27. (Protestáns fordítás)
• Magatartásunk a böjt ideje alatt.            
  A böjt nem koplalás. Ne tekintsük tehernek, hanem előjognak. Ne hivalkodjunk vele, se ne sajnáltassuk magunkat. Őszinte komolysággal keressük Istennel a belső kapcsolatot. Törekedjünk összpontosítani gondolatainkat, fokozni vágyunkat az hajtott cél érdekében, s száműzni önmagunktól mindent, ami zavarná a lelki felemelkedést. Legyen könyörgésünk mélységes, buzgó. Ha őszintén törekszünk, az Úr Lelke által segít, hogy bűneinket felismerjük, megbánjuk, s új erővel ajándékoz meg, hogy győzelmesebb lehessen életünk. Lehet egyéni lelki célokért, lelki, testi gyógyulásért, nehéz problémáink megoldásáért, szolgálatunkért, másokért, a közösség ügyéért stb. könyörögni és böjtölni. Ha ezt tesszük, tapasztalni fogjuk Isten kegyelmes segítségét. Joel.2,12. És.30,18.19. Mt.6,16-18.

Böjtöt tarthatunk:

Önmegtagadás, önfegyelmezés céljából       
Valamilyen lelki cél elérése érdekében.        
A test egészségi állapotának javítása érdekében.

Böjt ideje alatt szükséges a mozgás, a fokozott oxigénfelvétel.         
Böjt előtt jó olyan táplálékot fogyasztani, amely nem romlik. Böjt alatt jó, ha üres a bél. Böjt után nem jó nehéz ételt fogyasztani. (Ajánlott: Rizs, gyümölcs, gabonaneműek.)

IV.Éneklés az Isten-imádás szolgálatában

1.Az éneklés jelentőségéről

• Az imádság egyik formájának tekinthető az éneklés is, mint lelki érzelmeink kifejezője.
• Isten iránti hálánkat, szeretetünket, imádatunkat közölhetjük, s dicsőíthetjük, magasztalhatjuk Őt énekeinkkel.
• Bánatunkban, örömünkben énekeljünk. Ha nyomasztó érzés nehezedik szívünkre, ha lelki szárazság uralkodik rajtunk, vagy gond, aggodalom, félelem gyötör, ha áldást nyertünk lélekben, énekeljünk! Önmagunkban, vagy ha a körülmények engedik, fennszóval dicsőítsük énekeinkkel Istent. Ezáltal örömünk, hálánk mélyül, lelki fájdalmaink enyhülnek.
• “Énekeljetek néki, mondjatok dicséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.” Krón.II.16,9.
• “Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az ő nevének; csináljatok utat annak, aki jön a pusztákon át, akinek Jah a neve, és örüljetek előtte.” Zsolt.68,5.
• “Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész föld!” Zsolt.96,1.

Zsolt.147,1. 59,17.18. 104,33. Zsolt.105,2. Kor.I.14,15. Ef.5,19. Kol.3,16. Jak.5,13.

Az üdvözültek is dicsénekekkel magasztalják majd az Urat. Jel.14,3. 15,3.

2.Az éneklés technikájánál fontosabb az éneklők lelkülete: [1]

„Mélyen bent az erdőben, volt egy kolostor. Néhány barát élt benne, akik gyakorlatlan és bárgyú éneklésben, de szívvel lélekkel énekeltek este és reggel az Úr dicsőítésére. Egy nagyon fiatal szerzetes vetődött hozzájuk, s mikor énekelni kezdtek, ő is velük énekelt. Az öregek szájtátva hallgatták, mivel csodálatosan szép hangja volt, s azt gondolták:

„Miért énekeljünk mi, hiszen e mellett a szép hang mellett Isten nem hallgat a mi gyakorlatlan, durva énekünkre.”

S a fiatal barát ezentúl este és reggel egyedül énekelt.   
Egy éjjel a kolostor apátjának különös álma volt. Az Úr kérdezte tőle:
- Miért van az, hogy én már napok óta semmiféle éneket nem hallok a kolostorból felhangzani?        
- De Uram, - felelt az apát - az új szerzetes minden nap csodálatos szépen énekel!      
- Az meglehet, - válaszolta az Úr - de az ő énekéből egy hang sem jutott fel hozzám.”

V.Összegzés:

Jelen és örök boldogságunkra sorsdöntő kihatással van imádságos életünk. Ezért kérjük mi is Jézusunkat, mint a tanítványok: „Urunk, taníts minket imádkozni.” Lelked által ihlesd imádságainkat, hogy élő kapcsolatba juthassunk Veled, dicsőségedre élhessünk, s egykor örökké magasztalhassunk szent országodban!

Ámen!

(Kiss János: Dogmatika speciális: Bibliaórák. 29-es)