2014.05.08 17:52

Vernon W. Foster, M. D.

 

Új kezdet

 

A betegség-megelőzés és gyógyítás bibliai alapelveinek gyakorlati alkalmazása

 

 

1. fejezet

Ott kell harcolni, ahol a csata dúl

 

1943. április 30-án a kora hajnali órákban Őfelsége hadihajója, a „Seraph” brit tengeralattjáró csendesen siklott Huelva, a Spanyolország déli partján elterülő kicsiny kikötőváros felé. Az országot teljes egészében átszőtte a német titkosszolgálat hálózata, a helyi titkosszolgálat pedig jól értesült a Szövetségesek minden megmozdulásáról.

A „Seraph” fedélzetén egy néhány nappal ezelőtt tüdőgyulladásban meghalt ismeretlen, fiatal angol férfi fagyos teste fekszik. A Királyi Haditengerészet őrnagyi egyenruháját viseli… Személyazonossági kártyáján a William Martin név olvasható. Személyazonossága a nála lévő személyi okmányok, receptek, mosodajegyek, személyes levelei, sőt banktól kapott felszólítás segítségével is megállapítható: ez utóbbi a hitelkeret túllépése miatt figyelmezteti. Mint néha Martin őrnagynak, az volt a küldetése, hogy lepecsételt táskában néhány levelet vigyen a Szövetségesek Főparancsnokságától az Észak-afrikai Csapatok főparancsnokához, amelyek arra utalnak, hogy a dél-európai frontot Görögország, nem pedig Szicília vagy Szardínia lerohanásával nyitják meg, amit mindenki a leglogikusabbnak tartott.

A „Mazsolás sütemény” hadműveletet, ahogy ezt a csapdát nevezték, Ewen Montagu, a Brit Haditengerészet korvettkapitánya gondolta ki és irányította. „A sohasem volt férfi” c. lebilincselő könyvében (Philadelphia, J. B. Lippincott, 1954) Montagu dokumentumokkal igazolja, mi is történt. A holttest a partra sodródott, spanyol halászoki szedték fel, akik viszont átadták a helyi katonai hatóságoknak. A német elhárítótisztnek sikerült megszereznie mindent, ami a holttesten volt, természetesen a hamis parancsokat is. Amikor a német főparancsnokság tisztjei a főbb parancsokat alátámasztó legapróbb részleteket is gondosan áttanulmányozták, meggyőződtek arról, hogy a Szövetséges csapatok valóban Görögországban vagy Szardíniában szándékoznak partra szállni. Hitler elrendelte, hogy néhány divíziót az őket támogató hadihajókkal együtt csoportosítsanak át a szicíliai hadszíntérről – a szövetséges hatalmak valódi célpontjáról – a veszélyeztetett területekre. Így azután a szicíliai partraszálláskor a szövetségesek alig tapasztaltak némi ellenállást, és csak minimális veszteséget szenvedtek.

Bár nem vagyunk csalás áldozatai, a gyógyítás terén mi is olyan stratégiával harcolunk a különféle betegségek, kórok ellen, ami figyelmen kívül hagyja: hol dúl a csata. A második világháború óta nagy utat tettünk meg az orvostudomány terén is, ám ez elsősorban a már kialakult betegségek gyógyítására, kezelésére irányult, nem pedig a megelőzésre. Ezt a helyzetet tehát nem a szándékosság, hanem a körülmények hozták létre. A legfontosabb tényező talán a demográfiai viszonyok megváltozása volt, amikor a népesség vidékről a városokba költözött. Ez természetesen együtt járt az életstílus jelentős változásaival. A friss levegőt szmogra, a fizikai testi erőkifejtést tv-nézésre cseréltük fel. Ahelyett, hogy munkahelyeinkre gyalog járnánk, metrón vagy autón utazunk. A II. világháborút követő hajszolt, modern életmód megnövelte az alkoholfogyasztást, dohányzást, és a kábítószerek élvezete is mind szélesebb körben terjedt.

A századfordulón az amerikaiak többsége elsősorban fertőző betegségek következtében hunyt el. Ma pedig a degeneratív betegségek vezetik a listát: a szív- és érrendszeri betegségek, a rák és a cukorbaj.

A fertőző betegségek megelőzésében elsősorban a közegészségügyi intézmények erőfeszítései hoztak számottevő haladást. Népességünk többségének biztonságos vízszolgálata és megfelelő szennyvízelvezetése van. A legtöbb gyulladásos és fertőző betegség gyógyítható az alkalmazott antibiotikumokkal. A himlő, gyermekbénulás, diftéria, kanyaró és a többi gyilkos kór ma már nem jelent komoly veszélyt.

Ám az egészségvédelem ellen intézett kihívás most az: hogyan kezeljük azokat a járványszerű „degeneratív” betegségeket, amelyeket leginkább életstílusunkkal idézünk elő. Az elmúlt 50 évben az orvostudományban tapasztalt figyelemre méltó előrehaladás ellenére – többet tettünk ennyi idő alatt, mint eddig a történelem során – gyógyító „iparunk” inkább az akut esetek gyógyítására, mint a betegségek megelőzésére rendezkedett be. Arra kényszerülünk, hogy változtassunk ezen a téren, mert az akut gyógyítás költségei magasabbra rúgnak, mint amennyit megengedhetünk magunknak. Valójában ez a legköltségesebb gyógyítási rendszer a világon. Fejenként 5–10-szer többet fizetünk, mint amennyit más országok fizetnek ezzel egyenértékű és hasonló hatékonyságú szolgáltatásért.

1985-ben az egészségügyi szolgáltatás összege az Egyesült Államokban meghaladta a 420 milliárd dollárt. Ez több mint amennyit nemzetvédelemre költünk. Az amerikaiak többet költenek gyógykezelésükre, mint autóikra és üzemanyagra együttesen. az a szomorú, hogy mindezekért nem kapunk a kiadások arányában növekedő, sokkal jobb ellátást. A megbetegedések aránya és a halálozási statisztikák nem jobbak, mint Angliában, ahol az orvosi költségek csupán csekély töredékét teszik ki annak, amit mi az Egyesült Államokban fizetünk.

Miért ilyen magas a gyógykezelés ára az Egyesült Államokban? Igen bonyolult kérdés ez, melyet tovább nehezítenek olyan törvényszéki esetek, mint a felmérhetetlenül nagyszámú orvosi műhiba miatt fizetett büntetések költségei és a törvényes szankcióké, melyek az orvosi gyakorlat mércéjét kívánják javítani azzal, hogy kórházakat, egészségügyi központokat kényszerítenek bele a bonyolult technikai eszközökért folytatott küzdelembe. Az Egyesült Államok kórházai valószínűleg kitűnő gyógykezelést tudnának adni annak a műszaki felszerelésnek az egytizedével is, mint amennyit most használnak.

Az egyik költségvetési tényező, amiben minden nyugati ország osztozik, abból a tényből ered, hogy tovább élünk, következésképpen nem csupán népességünk növekszik, hanem a 65 éven felüliek száma is. Az idősebb emberek pedig sokkal fogékonyabbak az olyan betegségek iránt, amelyeket az elhasználódás és a kopás idéz elő. Az idősebbeknek kisebb a fertőzésekkel szembeni ellenálló képessége is.

Az életkor megnövekedésének ez a jelensége csak tovább növeli a degeneratív eredetű betegségek járványszerű terjedését, ami most a XX. század végén a szemünk előtt bontakozik ki. De a döntő tényező nem az életkor megnövekedése. Társadalmunk meggazdagodott, és elpuhulttá vált. Túl sokat dohányzunk, túl sokat eszünk. Szeretjük a kövér ételeket. Amerika 400 millió tonna túlsúlyt cipel!

A sport látványának hódoló nemzet vagyunk. Bár igen sok ember vesz részt valamiféle testgyakorlásban, többségünk csupán mások testgyakorlatait szereti nézni. Sokunk számára a boldogság az, ha egész hétvégén sportparádékat nézhetünk. Majd, hogy a következő hét is jól kezdődjék, a hétfő éjszakai futballközvetítést kapcsoljuk be.

Az egyszerű tény az, hogy a gyógykezelésre fordított igen magas összeg nagyságrendekkel csökkenthető. Nem azzal, hogy továbbfejlesztjük szakértelmünket, gyakorlati jártasságunkat a már kialakult betegségek kezelése terén vagy sebészi technikánk javításával, hanem azzal, hogy egyszerű életstílus-változtatásokat teszünk. Az óriási lépés ebben az irányban: rávenni az embereket arra, hogy hagyjanak fel a dohányzással; a második: megnyerni a túlsúlyban lévő embereket, hogy változtassák meg étkezési szokásaikat; a harmadik: mindenki számára kidolgozni egy személyére szabott testgyakorló programot. Még e háromirányú támadás során elért részleges siker is dollármilliókat takarítana meg nekünk minden évben!

Ezt néhány egyszerű statisztika is igazolja. Például az elmúlt tíz évben az első három helyen álló halálozási ok: a szív- és érrendszeri megbetegedések, a rák és a cukorbetegség voltak. Mindhárom kapcsolatos az életstílussal. Az Egyesült Államok Közegészségügyi Szolgálata szerint két fő egészségügyi problémánk a dohányzáshoz és az italozáshoz kapcsolódik. 5500 amerikaiból – ennyi hal meg naponta – 1000 hal meg idő előtt a cigarettának a szívre és a tüdőre gyakorolt hatása miatt. Az alkohol által előidézett halálozások száma valamivel kevesebb, de az alkoholtartalmú italok jelentős szerepet játszanak a balesetek, gyilkosságok, öngyilkosságok esetén. A dohány és az alkohol az amerikaiak halálozási arányában a két legfőbb halál-ok.

Felsorolásunkban a harmadik gyilkos meghatározó: az erőszak. Népességünket súlyosan megvámolják a gyilkosságok, öngyilkosságok, erőszakos cselekmények. Még ebben az osztályozásban is látható olyan okozati tényezők egybeesése, melyek káros, életstílusbeli szokások összeszövődéséből erednek.

A túltápláltság a negyedik. A túltápláltság nemcsak a nem megfelelő ételek területét öleli fel, hanem a túl sok evés problémáját is. Ezeket a tényezőket a későbbi oldalakon tárgyaljuk.

1900-ban az átlag amerikai életkor 50 év volt. 1987-ben a születéskor várható átlagéletkor már 75 év, tehát 86 év alatt 25 évet nyertünk.

De nem minden arany, ami fénylik! Ma, a harmincas éveinket tapossuk, csupán arra számíthatunk, hogy hat évvel élünk tovább nagyapánk életkorához képest. A születéskor várható életkor és a mienk közötti látszólagos ellentmondás magyarázata az, hogy az elmúlt 86 év alatt csökkentettük a csecsemőhalandóságot. 1900-ban az újszülöttek közel 40 %-a meghalt első születésnapja előtt. Ma csupán 1 százalékukat veszítjük el.

Némi jó hír viszont, hogy az élet minőségét és mennyiségét tekintve az idősek esetében bizonyos előrelépésre tettünk szert. A végzetes kimenetelű agyvérzések 40 %-kal csökkentek az elmúlt 10 év során, és a végzetes szívkoszorúér rohamok is 25 %-kal estek vissza. A rák – kivéve a dohányosok rákos megbetegedéseit – úgy tűnik, szintén csökkenőben van. Ez mind örömhír, de a legjobb még ezután jön!

A legjobb hír pedig: kezünkben a kulcs, hogy javítsunk életünk minőségén, és évekkel hosszabbítsuk meg. Elhatározhatjuk, hogy életvitelünkbe bizonyos rendszabályokat vezetünk be, melyek legalább hat évvel járulnak hozzá várható életkorunkhoz. Ez éppen annyi, vagy még annál is több mint amit az orvostudomány összes csodája az elmúlt 86 évben értünk tett, és mindez csupán egy kis személyes erőfeszítésbe kerül. Valójában pénzt takarítunk meg, valamint új minőséget, lehetőséget viszünk életünkbe, tartalmát pedig évekkel tágíthatjuk ki. Micsoda vásár!

Az ebben a könyvben tárgyalt „Új kezdet” program megmutatja, milyen könnyen elérhető mindez. Hajlandó Ön is kipróbálni?

 

Amit megtehetünk:

1. Vállaljunk több felelősséget személyes egészségünk gondozásáért! Tanuljunk valamit az alapvető anatómiai és élettani ismeretekből! Tanuljuk meg, hogyan kell megmérni pulzusszámunkat és vérnyomásunkat!
2. Hagyjunk fel a „kifejlődött betegség kezelésének” elgondolásával, és összpontosítsunk a betegségmegelőzésre!
3. Kötelezzük el magunkat az életre: nem halunk meg idő előtt, és nem töltjük életünk utolsó 20 évét kórházban.
4. Fokozatosan változtassunk életvitelünkön. Az „Új kezdet” program nem egy „mindent vagy semmit” előírás. Egyszerre csak egy lépést tegyünk, és egy nappal máris tovább élünk. Próbáljunk rávenni valakit, aki kedves nekünk, és közel áll hozzánk, hogy legyen segítségünkre ebben a változtatásban!
5. Kényszerítsük bele magunkat új és jobb szokásokba, de mi legyünk azok, akik a kényszert alkalmazzuk. Ne érezzünk bűnbánatot, ha hibákat követünk el, vagy alkalmilag nem követjük a programot teljes egészében.
6. A siker kulcsa a növekedés. Kövessük az igazság világosságát abban a mértékben, ahogy feltárul előttünk.

 

Hivatkozások:

Könyvek:

Snowdown, D. A.: Az öregedés járványtana: a h. n. adventisták. Vezérfonal a jövőbeli haladás számára. Beleavatkozás az öregedési folyamatba, Regelson, W. Sinex, F. M. kiadók. New York: Alan R. Liss, 1983.

Cheraskin, E. és Ringsdorf, W.: Profetikus orvoslás, Nampa ID. Pacific Press, 1973.

Ellen G. White: A gyógyítás szolgálata, Nampa, ID. Pacific Press, 1905.

Naisbitt, John: Megatrendek: Tíz, életünket átalakító új irányzat, New York: Warner könyvek, 1982.

Wynder E. L. kiadó: Az egészség könyve, Amerikai Egészség Alapítvány, New York: Franklin Watts, 1982.

Cooper, K. H.: Aerobic program a teljes egészség érdekében, New York: M. Evans Co. 1982.

 

Tudományos cikkek:

Lemon, Frank R. és Walden Richard T.: Rákos halálozás a h. n. adventisták között, Review and Herald, 1964. júl.

Lemon, Frank R. és Walden Rihard T.: Légzőszervi eredetű halálozás a h. n. adventista férfiak között, Az amerikai orvostársaság folyóirata, 198. k. 2. sz. 1966. okt. 10.

Wynder, E. L. Lemon, Frank R. és Boss I.: Rák- és szívkoszorúér-megbetegedés a h. n. adventisták között, Cancer, 12. k. 5. sz. 1959. szept.-okt.

Rák: Tények és előfordulási esetek, 1982. New York, Amerikai Rák Társulat

Breslow L. és Enstrom E.: Ragaszkodás egészségi szokásokhoz és a halandósággal való kapcsolatuk, Preventive Medicine, 9:469–483, 1980.

Philips, R. H. és Snowdown, D. A.: A végzetes vastagbélrák étrendi összefüggései, J. Nemz. Rák. Intézet, 1985. febr.

Amerikai Eü. és Pénzügyi Adminisztráció, Mealth Care Financing Review, 1983. ősz

Forradalom a gyógyításban, Newsweek, 1987. jan. 26. 46–74.

 

Tanulmányok:

Foege, W. H.: Korszerű élet és egészség, Loma Linda, CA: Loma Linda Orvosi Egyetem, 1984.

Farquahar, John W.: Korszerű élet és egészség, Loma Linda, CA: Loma Linda Orvosi Egyetem, 1984.

 

 

2. fejezet

A Weimar története

 

A Sierra Nevada hegyvonulat lábainál elterülő kicsiny falu alig nagyobb egy az út mentén meghúzódó széles sávnál, a californiai, államok közötti 80-as főútvonal mögött, ahogy Sacramentótól Reno felé halad. Befészkelve magát a ponderosa és a hosszú tobozú fenyők alkotta erdőbe, 2250 láb magasan a tengerszint felett bőséges napfény és friss levegő áldásait élvezi, a hóhatár alatt, de ott, ahová a völgybéli köd már nem jut fel.

Itt az egészségnevelés és gyógyítás újszerű, merész megközelítése szempontjából „tökéletes helyen” 1977-ben egy orvosokból és nevelőkből álló csoport éppen egy ilyen vállalkozásba fogott, amikor a Michigan-beli világhírű Battle Creek-i Szanatórium és Battle Creek-i főiskola mintájára létrehozták és megnyitották ezt az oktatási és egészséges életre nevelő központot. A létesítményt Weimar Intézetnek nevezték. Nekiláttak e belső látomástól indíttatva, hogy álmukat valóra váltsák. Az „Új kezdet” életstílus központ megszületett.

Az „Új kezdet” elnevezés a Weimar első vendégeinek egyike teremtette mozaikszó. Az élethez szükséges nyolc lényegi dolog alkotja, ami egyben keretet teremt a Weimar Intézet egészségfilozófiája számára is: táplálék (N), testgyakorlás (E), víz (W), napfény (S), mértékletesség vagy önfegyelem (T), levegő (A), nyugalom, pihenés (R) és a bizalom (T). (Egybeolvasva NEW START, azaz Új kezdet.) Ezek a jó egészség fenntartása szempontjából lényeges elemek, ha megfelelő módon használják fel egyesített gyógyító eszközökké válnak, amikor a betegnél alkalmazzák őket.

Az „Új kezdet” életstílus program valójában egy olyan egészségmozgalom elveinek kortárs újrafelfedezése, ami a XIX. században virágzott, amikor az orvosi gyakorlat még sokkal inkább tapasztalati és racionális alapokon nyugodott. A szánalmassá vált, eredeti racionális jellegéből kiforgatott orvosi gyakorlat ellen lázadva néhány orvos a gyógyítás terén „egészségi reform”-nak nevezett forradalmat idézett elő. John Harvey Kellogg valószínűleg a legkiválóbb és a legjobban ismert egészségreformer egész Amerikában. A híres Battle Creek-i Szanatórium, amelyet 1877-ben Michiganben Kellogg alapított, a XIX. század utolsó és a XX. század első felében az egészséges életről való gondoskodás modelljévé vált. A kor nagyjai ösvényt tapostak e híres intézmény részére. Vendégei között olyan hírességek találhatók, mint Henry Ford, John D. Rockefeller, Thomas Edison, Dr. Morris Fishbein (az AMA folyóirat kiadója), George Bernard Shaw, William Howard Taft, Ivan Pavlov, Clara Barton és sokan mások.

Ellen G. White a XIX. század egyik vezető egyénisége és nevelője volt a mértékletességre és egészségre oktatás területén, kulcsszereplője e figyelemreméltó intézmény sikerét tekintve. Nem csupán Dr. Kellogg orvosi képzését fedezte, hanem szokatlan egészségre vonatkozó tanácsaival és meglátásaival is támogatta őt. Saját bevallása szerint abban is a segítségére volt, hogy az orvostudomány akkori állapotát tekintve legalább öt évvel megelőzze kortársait.

Az „új kezdet” program még a XVIII. századnál is messzebbre nyúlik vissza. Egészen az Édenig. A Genezis, a Kezdetről szóló bibliai leírás szerint az Éden volt az a hely, ahol ősszüleinket a személyes Isten keze megteremtette.

Éden bővölködött friss levegőben és napfényben, a víz hideg és tiszta volt. A kert gondozása, úszkálás a folyóban, séta a gyönyörű tájakon megfelelő testgyakorlásról gondoskodott. Ádám és Éva szabadidejükben pihenhettek és valószínűleg éjjelenként 8 órát aludhattak. Önuralmat, mértékletességet gyakoroltak. égrendjük gyümölcsöket, búzaféléket, mogyoróféléket, zöldségeket és sokféle magvat tartalmazott. Az utolsó összetevő ebben a tökéletes környezetben a bizalom volt. Ez a bizalom pedig szüntelenül növekedett, amint hűvös alkonyatkor Teremtőjükkel találkoztak, vagy amikor szombatonként meghitt beszélgetéseket folytattak Vele.

Mondhatnád, hogy a bizalom kifejezés annyira nem evilági. Lehet, hogy közülünk néhányan így gondolják. Mégis hadd biztosítsalak arról, hogy az ember nem hagyja el az egészséget azzal, hogy bizalmat gyakorol, mert Isten a végső valóság. Legyen az akár egy törött csont helyretétele, a sebész ejtette metszés gyógyítása, vagy akár az immunrendszerünk bonyolult működése, minden gyógyulás abból származik, hogy az ember összhangba kerül Isten törvényeivel. Bármelyik gyógyulási folyamat, ami kihagyja Istent az egyén valóságérzetéből, nélkülözni fogja a teljes ember tökéletes gyógyulását. Ezért végződik az „Új kezdet” (New start) T-vel.

Bár a Weimar Intézet programja határozottan lelki beállítottságú, mégsem vallásos, a vallásos dogmák vagy tantételek vallásos propagálása értelmében. A weimari főiskola számos kurzust kínál bibliai tárgyakat, sőt teológiai képzést is beleértve, de a vendégeknek istentiszteletekre, vagy más, áhítat jellegű összejövetelekre járniuk nem kötelező. Ez teljesen önkéntes. Másrészt a vendégek mindenképpen ki vannak téve egy sajátos lelki légkörnek, mert minden diák, tanár és a vezérlés minden egyes tagja elkötelezte magát a személyes szerető Isten és a mások iránti önzetlen szeretet-szolgálatra. Ez az egyik olyan tényező, ami Weimart megkülönbözteti sok más életstílus, egészségi és nevelési programoktól.

Mi a lényege a Weimar Intézetnek és az „Új kezdet” életstílus programjának, és hogy alkalmazhatja gyógyítási módszer elveit helyesen saját egészségünk javítása érdekében? Először nézzük meg, hogyan működik a program Weimarban?

A weimari „Új kezdet” életstílus központ nem diagnosztizáló centrum, és nem is klinikai kezelést nyújtó intézmény, ahogy általánosságban értik.  Az orvosi kutatás „visszametszésével”, ahol lehet, a vendégek megtanulják egészségügyi problémájuk okait, valamint azt, hogy mit tehetnek személyesen azért, hogy kiküszöböljék vagy legalábbis csökkentsék.

A vendégeket elsőként beszállásolják a kényelmes „új kezdet” házikóba, majd az orvos-igazgató általános tájékoztatást nyújt számukra. Minden egyes vendég részére az első nap abból áll, hogy képzett orvos általános, a kórelőzményt is felölelő vizsgálatot végez, terheléses szívvizsgálaton (taposó-malom) mennek keresztül, majd egy megfelelő laboratórium szervezetük kémiai anyagcseréjét veszi vizsgálat alá:

vér-, vizeletvizsgálatokat és más különleges teszteket végeznek el.

A reggeli étkezést minden nap 6.30-kor szolgálják fel, amit rövid (önkéntes) áhítat követ. Az étkezés és testgyakorlás programjait a vezető orvosok írják elő. Minden nap nővérek és dietetikus szakemberek tanfolyamokat tartanak arra nézve, milyen legyen az otthoni menü az optimális egészség érdekében. A testgyakorlást fizikoterápiás szakember felügyeli.

Orvosi előadások tájékoztatják nap mint nap a vendégeket a „miért tedd és a miért ne tedd”-ekről. A szívbetegség, cukorbaj, magasvérnyomás, izületi gyulladás és rák mibenlétét és okát nem szakmai nyelven taglalják. Megmagyarázzák a tünetek, diagnózisok és a kezelés elfogadott formáit. A vezető orvosok kimutatják a különleges életstílus változtatásokkal elért jó eredmények racionális és tudományos alapját. Ezek a tanfolyamok alkotják (jelentik) a nap fénypontját az „Új kezdet” életstílus központban, megteremtik a hitelképesség és bizalom alapjait.

Minden vendégnek vegetáriánus étrendet írunk elő, mindennemű finomított étel felhasználása nélkül (még a finomított olajokat is beleértve). A sóbevitel is korlátozott. A kalóriák száma az egyén szükségleteivel arányosan változik, de általában a fele annak, amit az illető eddig otthon használt. Az étkezések közötti időben a vendég egyáltalán vagy csak ritkán érez éhséget. A zsír-eredetű kalória csupán az összkalória 10–15 %-a. Egyáltalán nem használnak tejet, tojást vagy más állati eredetű élelmiszert.

A séta a vendég „szabad idejének” minden nap jókora részét tölti ki. A hidroterápia és a fizikoterápia pedig a nap egy további részét veszi igénybe. Általában a reggeli a legkiadósabb étkezés. Az önkiszolgáló jellegű ebédet délben tálalják fel, a könnyű vacsorát pedig 5.30-kor. Az estéket könnyű program tölti ki, és a vendégek örömmel üdvözlik a lehetőséget, hogy 9-kor aludni mehetnek.

Izgalmas élményben van része vendégeinknek, ahogy előrehaladnak a program teljesítése során. A kapcsolatfelvétel már szinte érkezésükkor megkezdődik. Néhány napon belül már kialakul a barátság és a bajtársiasság is. Idegenekként jönnek ide, és 19 nappal később már talán a családi kötelékeknél is szorosabb kapcsolat fűzi őket össze. Sok vendég mankón, tolókocsin érkezik, vagy valaki támogatja, és úgy távoznak, mint akik 5–10 mérföldet gyalogolnak naponta, és gyógyszerezésük szükségessége a minimumra korlátozódik vagy teljesen megszűnik.

Emlékszem arra az időre, amikor feleségemmel, mi magunk is keresztülmentünk az „Új kezdet” programon. Az első étkezés igen emlékezetes volt. A leves ízetlennek tűnt. – Sótlan, olaj-mentes, és a fűszerezése sem tartalmazott semmi olyat, ami kitörő lelkesedésre hangolta volna ízlelő szemölcseinket. A gyümölcs és a többi fogás jó volt, ám mégis némi hiányérzetet hagytak maguk után. A következő reggelen a reggeli kitűnő volt, így aztán képesek voltunk arra, hogy felkészüljünk a következő, tányérunkon ellenünk irányuló támadásra. Nem csalódtunk, ebédkor kezdetét vette az ostrom. Éppen olyan ízetlen ételt szolgáltak fel, mint előző este.

De az első hét során történt valami. Kezdett jobban ízleni az étel. Vendégtársaink kezdték kérdezgetni, vajon új szakácsot vettek fel. A harmadik hét végére az étel jobban ízlett, mint valaha és rejtély volt előttünk, hogy történt ez a változás. Megkaptuk a kívánt felvilágosítást. Helyrejöttek az ízlelő szemölcseink, ők is átélték az „új kezdet”-et.

Csoportunk átlagosan 20 %-os vérkoleszterinszint csökkenést ért el. A legdrámaibb egyéni javulást, 150 mg százalékot, egy asszony érte el, akinek 350 % volt a vér koleszterinszintje a felvételnél, s ez 204-re esett vissza. A vér trigliceridek is jelentős javulást mutattak. Az enyém 200-ról 100 alá esett.

A csoportunkban lévő két cukorbeteg is drámai javuláson ment keresztül. Az egyiknek komoly, cukorbetegség eredetű ideggyulladás volt a jobb lábában. Naponta 100 egység inzulint adott be magának, és úgy jellemezte fájdalmát: „olyan mintha borotvapengéken járna”. Tíz nap alatt teljesen megszűntek a fájdalmai, és orvosi felügyelet mellett meg tudta szakítani gyógyszerezését.

A másik cukorbetegnek 240/120 volt a vérnyomása, vércukorja pedig ellenőrizhetetlen (300 mg százalék). A program utolsó hetében pedig 110/65-ös vérnyomást mértek nála, vércukra pedig 90-re esett vissza.

Volt közöttünk egy 50 éves asszony, akinek kéz- és lábizületeit súlyosan eltorzította a reu-más ízületi gyulladás. Több mint 30 éve állandó fájdalommal él együtt. Egy hét eltelte után már egy mérföldet is meg tudott tenni gyalog. Három héttel később teljesen megszűntek a fájdalmai, és négy mérföldet sétált naponta. A kövér emberek súlycsökkenése a legmaradandóbb áldás, vendégeink tapasztalata szerint. Bill, a csoportunkban lévő 35 éves férfi 150 kilogrammot nyomott. A kurzus folyamán 16 kilót fogyott, és további 25-öt két hónapon belül, miután eltávozott a Weimar Intézetből.

Körülbelül három hónappal az után, hogy kurzusunkat befejeztük, Stan, a lengyel származású elektromérnök egészségileg hallatlan javuláson ment át. A 65 éves Stan eljött az „Új kezdet” életstílus központba, mert szívbaja, cukorbetegsége, magas vérnyomása és izületi gyulladása volt. Új szerepkörömben, mint az „Új kezdet” program egyik orvosa, első pácienseim egyike volt.

Stan szívkoszorúér bypass műtéten esett át az előző évben, de a műtétnek csupán csekély eredménye volt. Azt mondta nekem: „Doki, mindent megteszek, amit csak mond”. Meg is tette. Alacsony zsír-, magas rost-tartalmú, 900 kalóriát tartalmazó étrenddel és felügyelt testgyakorló programmal kezdte a javulást. Egy héten belül, némi segítséggel már egy mérföldet sétált. A második hét végén már felvitte három mérföldig. Inzulin adagját pedig napi 25 egységnyire csökkentette. Amikor távozott, már napi hat mérföldet gyalogolt mindennemű mellkasi fájdalom nélkül, és rohamosan csökkenő vércukor-szintje 110, vérnyomása 110/65 volt, vérkoleszterin-szintje pedig 310-ről 190-re esett vissza. Nem volt többé szüksége inzulinra, de még vérnyomáscsökkentő vagy szív-gyógyszerre sem.

Stant távozása után is figyelemmel kísértük. Minden három hónapban felülvizsgálatra hívtuk. Az utolsó beszámoló szerint még mindig hat mérföldet gyalogol naponta, és még mindig diétázik. Vérképe a normális értékhatárokon belüli értékeket mutat, és még mindig nincs szüksége gyógyszerekre, még inzulinra sem. Sőt izületi gyulladása is sokat javult. Az utolsó alkalommal, amikor telefonon hívtam, Stan megjegyezte: „Sajnálom azokat, akik nem tudnak Weimarról”.

Igen, ez egy anekdota jellegű bizonyíték, de hasonló történetek százait lehetne elmondani. Kutató-gárdánk figyelemmel kíséri a több mint 1500 vendég sorsát, akik az „Új kezdet” programon keresztülmentek. Az orvosi szaklapok mohó érdeklődéssel várják a csoport munkájáról kiadott tanulmányt, ami majd feltárja az „Új kezdet” program tudományosan megalapozott, hitelképes voltát.

Mint minden intézmény, Weimar is több épületeinél, programjánál, több egy filozófiánál vagy földrajzi helynél. Embereket jelent. És emberek alkotnak vagy bontanak fel szervezeteket. Miféle emberek hozták létre a Weimar Intézet „Új kezdet” programját az életstílus megváltoztatása érdekében?

A Weimar Főiskola és az „Új kezdet” életstílus központ vezérkara és tanári kara hozzáértő, jól képzett hivatásosakból áll, szakértőkből a maguk területén. Valamennyien tapasztalt egészség-nevelők és a megelőző orvoslásra, gyógyításra beállítottak. Mindannyian elkötelezettjei annak a munkának, amit végeznek, olyannyira, hogy gyakorlati célok miatt, az igazi „önkénteseknek” csak minimális fizetést nyújtanak. Munkájukat missziónak tekintik, ami olyan intézet céljaihoz járul hozzá, aminek az a célkitűzése, hogy Isten jellemét képviselje csendesen, úgy, hogy a diákok és a vendégek egyaránt csodálják Őt, bízzanak Benne, miközben tudományos felismerések áldásait nyerik el, amelyek gyógyító hittel egyesülnek.

A Weimar Intézet egyedülálló katalizátor szerepet tölt be az egyre jobban kiteljesedő, az egészség érdekében kibontakozó forradalomban. Az Intézet régi elvekre épül, és „magas energiájú” életvitelt tesz elérhetővé. A következő fejezetekben információt, elképzeléseket, terveket találsz, hogy segítségedre legyenek abban, hogy saját, hozzáértő és megbízható orvosod tanácsadása mellett magad is tapasztalhass néhányat a Weimar Intézet „Új kezdet” programjának dinamikus eredményei közül.

 

Amit megtehetünk:

1. Gondold át életviteledet! Vizsgáld meg, vannak-e olyan területek, ahol némi javítás eszközölhető.
2. Légy tudatában annak, hogy az életstílussal összefüggő betegségek eseteire vannak alternatív kezelési módok. Tanácskozz orvosoddal ezekről a lehetőségekről!
3. Nézd meg a Függeléket a hozzád közel eső és neked megfelelő egészség-nevelés és életstílus-változtatás program területi elhelyezkedésére vonatkozóan.
4. Most pedig kérlek, lapozz a 3. fejezethez, és olvasd tovább a történetet. Olvass arról, hogyan használhatod fel személyesen te magad is az „Új kezdet” eszméjét.

 

Hivatkozások:

Tournier, Paul, Személyek gyógyítása, New York: Harper és Row, 1965.

Walton, L. R. és Douglass, H. E. Hogyan éljük túl a 80-as éveket, Nampa, ID: Pacific Press, 1982.

Schaeffer, Richard, A. Hagyaték, Nampa ID: Pacific Press, 1977.

White, E. G. A gyógyítás szolgálata, Nampa, ID: Pacific Press, 1905.

Robinson, D. E. Egészség-üzenetünk története, Nashville TN: Southern Publishing Association, 1943.

 

 

3. fejezet

 

A napfény felhasználása a gyógyítás és egészség szolgálatában

 

„És mondta Isten: Legyen világosság; és lőn világosság” (Gen. 1:3)

 

Fel tudjuk-e idézni emlékezetünkben életünk első nevezetes eseményét? Néhány ember egy- vagy kétéves koráig is vissza tud emlékezni. Én csak négyéves koromig. De ha még annyira próbára is teszem emlékezőképességemet, nem tudom igazán felidézni, mikor ébredtem rá először arra, hogy nap ragyog az égen. A nap persze ott volt, csak én nem voltam tudatában. A helioterápiával (fénykezelés) való első találkozásomra viszont nagyon is emlékszem. Úgy hétéves lehettem, amikor egy szemölcs jelent meg bal kezem hátoldalán. Akkor éppen Kuba egyik gyéren lakott távoli területén laktunk, és környékünkön egyáltalán nem volt orvos. Apámnak volt egy nagyítóüvege. Kivitt az ajtó elé, a nagyítóüveget a kezem fölé tartva, a Nap sugarait a szemölcsre összpontosította. Rövid ideig tartó, heves fájdalmat éreztem, de a szemölcs eltűnt.

A Nap alkalmas kiindulópontnak tűnik azoknak a környezeti tényezőknek az áttekintéséhez, amelyek jó egészségben és életben tartanak bennünket.

Évezredeken át az élet közvetítőjeként ismerték a Napot. A primitív emberre olyan mély benyomást gyakorolt, hogy istenként imádta. A sumérok, egyiptomiak, babiloniak, perzsák, görögök és rómaiak a főistenek között tisztelték. Az azték, maya és inka civilizációk hatalmas építményeket emeltek a Nap tiszteletére.

Azonban az embernek nem kell ahhoz napimádónak lennie, hogy felismerje a napfény életet jelentő áldásait. A Nap a földön lévő élet minden megnyilvánulásának forrása és közvetítője, akár egy növekvő palánta előbukkanó levelét vagy az emberi test csodálatos összetettségét tekintjük. Az élet nem létezhet, és nem maradhat fenn napfény nélkül.

Érdekes jelenség figyelhető meg a kolumbiai Andok mélyre nyúló barlangjaiban. A teljes sötétségnek ebben a birodalmában békák, molylepkék és ártalmatlan kígyók élnek. Bár ezek a lények sohasem látnak napvilágot életük során, létüket tekintve mégis a Nap energiájától függenek. A gyenge láncszem, ami az élethez kapcsolja őket, a guanódenevér, amelynek ürüléke látja el őket nitrogénnel és más napfény kialakította tápanyagokkal, amelyek az alapvető életműködésekhez feltétlenül szükségesek.

A világosság az élet forrása. A fotoszintézisre (melynek során a növényi élet növekedését segíti a fény) vonatkozó első tudományos megfigyelések 100 évnél jóval régebbre nyúlnak vissza. A klorofill, a növények leveleiben található zöld részecske (pigment) képes a Nap energiáját megkötni, és glükózba építve tárolni. A glükóz egyszerű cukor, az összetettebb szénhidrátoknak, a test fűtőanyagainak az építőköve, melyek az állati élethez szükséges energia javát szolgáltatják.

A növények a napfény hatására fehérjéket, zsírokat és vitaminokat is gyártanak. Nitrogénszármazékok és a talajból származó ásványi anyagok vízzel és szénhidrátokkal egyesülnek, hogy ezt a figyelemre méltó tettet véghez vigyék. Így az összes, táplálékul szolgáló élelmiszert a napfénynek köszönhetjük.

A napfény az az erő, ami táplálja, fenntartja, energiával látja el testünket. A napfény teremti meg a létünkhöz szükséges környezetet is. Közvetett úton oxigént és szén-dioxidot termel. Szabályozza a hőmérsékletet és a páratartalmat az életet fenntartó szinteken.

A nukleáris energia kivételével a földön lévő hőenergia 98 %-a a Napból származik. A fennmaradó két százalék a hévizek tevékenységéből ered. Az ásványi fűtőanyag, a vízi erőművek energiája, a szél és az óceán hullámai, áramlatai mind-mind a Napból erednek.

Életterünk, környezetünk létrehozása mellett mit tesz még érdekünkben a Nap? Sokkal többet, mint sokan gondolnák!

Hippokratész, akit a gyógyítás atyjaként ismernek, felfedezte, hogy a napfény hasznosnak bizonyul bizonyos betegségek kezelésénél. A napfénynek ezt a felhasználását több mint 2000 évvel ezelőtt helioterápiának nevezete.

Időközben a Nap semmit sem vesztett gyógyító hatalmából. Egyike a leghatásosabb csíraölőknek, amit ismerünk. Azonban a legutóbbi években a fertőzések kezelése terén hatékonyabb módszereket fedeztek fel a gyulladásokat leküzdő gyógyszerek és antibiotiku-mok alkalmazásával.

Gerhard Domagk 1939-ben Nobel-díjat kapott a szulfonamidok, Alexander Fleming pedig 1945-ben a penicillin felfedezéséért. Bár a helioterápia másodlagos szerepet játszik e hatékony gyógyszerek mellett a fertőzések kezelésében vagy leküzdésében, még mindig lehet, illetve lehetne kiegészítő gyógymódként alkalmazni.

 

A D-vitamin – vagy napfény-vitamin

A vitaminok az elfogyasztott ételben található szerves anyagok. A lebontási (emésztési) folyamatok katalizátoraiként vagy serkentőiként működnek a mindennapi élet során. Testünk is termel hasonló természetű és funkciójú vegyi anyagokat, de ezeket hormonoknak nevezzük.

A D-vitamint vagy napfény-vitamint igazán a hormonok közé kellene sorolni, mert bár bizonyos ételekben megtalálható, a test képes előállítani ezt a vegyi anyagot a napfény bőrre gyakorolt hatása folytán. A test napi D-vitamin szükséglete 400 egység. Ha arcunkat 15 percig kitesszük a napfény hatásának, a napi szükségletnél máris többet nyerünk.

Kis mennyiségű D-vitamin a növényekben is termelődik: napfény hatására a növény szterinjeiből. A gombában, a répák felső részében, és néhány más növényben találunk egy keveset belőle, de a test D-vitamin szükségletét tekintve nem függhetünk a gyümölcsöktől, zöldségféléktől és a gabonaneműektől. Legjobb forrásai az állati eredetű ételek. A tojássárgájában van D-vitamin, de ebből 85 gramm fedezi a 400 egységnyi napi szükségletet. Csak gondoljunk ennek a koleszterinmennyiségnek az érfalakra és a szívre gyakorolt káros hatására, ami abban a nagy mennyiségű tojássárgájában van. A napfény olcsóbb, gyorsabb és biztonságosabb.

A halmáj, főleg a tőkehal és a cápa mája az ételek közül a legkoncentráltabb D-vitaminforrás. Ezekből készülnek a kereskedelemben is kapható pótlékok, olajok. Ugye nem felejtettük még el a csukamájolaj rettenetes ízét és szagát? A mostani nemzedék megtakarította ezt a tapasztalatot, mert napjainkban a legtöbb pótlék íztelen és szagtalan.

Mi a szerepe a D-vitaminnak szervezetünkben? Nélkülözhetetlen csontrendszerünk egészséges fejlődéséhez, megfelelő mennyiségű kalcium és foszfor beépüléséhez a csontokba. Megelőzi a fájdalmas és torzulásokkal járó gyermekkori angolkórt (rachitis), valamint egy súlyos felnőttkori betegséget, a csontlágyulást (osteomalacia).

A D-vitamin fontos szerepet játszik a kalcium és foszfor bélszakaszból történő felszívódásában is. Ha ezek az ásványi anyagok a véráramba kerülnek, a D-vitamin segíti továbbításukat és szétterjedésüket. Továbbá biztosítja, hogy ezekből az ásványi anyagokból megfelelő mennyiség rakodjék le csontjainkban.

A napfény D-vitamint készít, von ki a koleszterinből és néhány növényi eredetű szterinből, amelyek közvetlenül a bőr alatt rakódtak le. Amikor ezt a munkát végzi, a test koleszterinkészletéből használ fel valamennyit. Sokunknak túl sok koleszterinje van. Tehát ha csökkenteni akarjuk koleszterinszintünket, tegyük ki magunkat a napfény hatásának – segíteni fog.

 

Az élelmiszer útján nyert napfény

Az étel, amit elfogyasztunk, a napfényből eredő közvetett jótétemény. Az étel energiája valójában kémiai formában tárolt napenergia. A megfelelően elkészített étel úgyszólván a Nap energiáját „hozza be” táplálkozásunkba, életfolyamatainkba.

Bizonyos növényeknek több napfényre van szükségük, mint a többinek, hogy minőségben és mennyiségben a legjobb termést hozzák. A kertünkben termelt paradicsom – úgy tűnik – szebb és jobb ízű, mint azok, amelyeket melegházakban termelnek, ahol bizonyos hullámhosszúságú fénysugarak kiszűrődnek.

A legjobb olyan gyümölcsöket és zöldségeket választani, amelyeket a napfény közvetlen hatásának tettek ki. A szín gyakran a táplálékminőség jelzője. Figyeljük meg a napfényen nevelt paradicsom színgazdagságát, amint a melegházi paradicsommal hasonlítjuk össze, vagy a rózsaszínű őszibarackot, amit egy levél árnyéka meggátolt az érési folyamatban.

A friss gyümölcsök héja, mint például az almáé, körtéé, különösképpen tele van vitaminokkal és ásványi anyagokkal. Ez a helyzet a saláta külső leveleinek esetében is. Túl gyakran hámozzuk le a gyümölcsök és zöldségek héját és dobjuk ki. Amikor így cselekszünk, az ezekben az élelmiszerekben lévő napfény fő jótéteményeiből néhányat kihajítunk.

Tanuljuk meg megenni a sült krumpli ízletes, porhanyós héját. Vezessük be étkezési szokásaink közé, hogy megesszük az alma és a körte héját is. Ne dobjuk ki a saláta külső, sötétebb zöld leveleit se!

 

A csírák ellensége

1877-ben két tudós, Downs és Blunt felfedezte, hogy a napfény megöli a csírákat. Ezek a kutatók baktériumokat telepítettek néhány kísérleti kémcsőben lévő oldatba. Egészen véletlenül néhány kémcsövet a napfény hatásának tettek ki. A baktériumok növekedtek az árnyékben lévő kémcsövekben, míg a napfény hatásának kitett kémcsövekben nem. 1903-ban Niels Fensen dán orvos megkapta az orvosi Nobel-díjat, hogy a tuberkolózist sikerrel kezelte napfénnyel. Ez további kutatásra sarkallt a fertőzések napfénnyel való kezelése terén. A legtöbb fertőzés, a torokgyulladás, tüdőgyulladást, gyermekágyi lázat, sőt a leprát is beleértve, napfényterápiával enyhíthető. Továbbá a fertőzések megelőzésében is segítségünkre van.

A csírák hallatlan bőségben tenyésznek körülöttünk. Megtelepednek ruházatunkon, bőrünkön, sőt még a padlón, falakon és a sötét szobában álló bútorokon is. Megszokott dolog az ablakok árnyékolása, lefedése, télen a hővisszatartás, nyáron a meleg kirekesztése végett. De a fényt ne zárjuk ki a lakásból, mert csírátlanít. Fontos az ágynemű alapos szellőztetése, és különösen azokat a darabjait tegyük a napfény hatásának, amelyeket nem tudunk rendszeresen kimosni, és automata szárítóban szárítani.

A tudomány egyik tréfacsinálója számítógép segítségével rájött, hogy az átlagember bőrfelületén több élőlény él, mint ahány lakosa van a földnek! Ezek többsége ártalmatlan baktérium, gomba és vírus. Van értelme annak, hogy az ember gyakran zuhanyozik vagy fürdik. De ne vegyük túl komolyan ezt a tényt, és ne legyünk tőle idegesek! Másrészt valóban kössünk közelebbi ismeretséget a zuhanyzóval és a fürdőkáddal.

Miközben e köznapi témával foglalkozunk, teregessük ki kimosott ruháinkat a napfényre! Segíteni fog! Nagyszerűen érzem magam, amikor a lakások erkélyein a szárítóköteleket és a mosógépből rajtuk függő ruhák egész sorát látom, amint néhány fejlődő ország városainak utcáját járom. E gyakorlat esztétikai szempontból lehet rossz, de örömmel üdvözölt látvány egy közegészségügyi tisztviselő számára. A napfény nemcsak friss illatúvá teszi a ruhákat, hanem ugyanakkor gyilkos fegyver a csírák ellen.

Ha otthonunkat influenza támadta meg, ne csukjuk be az ablakokat, és ne húzzuk le a sötétítő függönyöket! Tartsuk nyitva a sötétítőket napfényes napokon, és ahol csak lehetséges, nyissuk ki az ablakokat! Ez lehetővé teszi, hogy a napfény teljes színskálája behatoljon otthonunkba és megölje, elpusztítsa a baktériumokat, vírusokat, amelyek már talán szaporodni, sokasodni kezdtek.

 

Szemünk fénye

A fény gyógyító tulajdonságait még nem értjük teljesen. Beszéltünk a fénynek a bőrre gyakorolt jótékony hatásáról, de a szemünkbe hatoló fénysugárnak is lehetnek további gyógyító tulajdonságai. Lehet, hogy épp e mechanizmuson keresztül javítható az agyalapi mirigy, a hypothalamus, a tobozmirigy, sőt az agyi idegközvetítők működése is. A fény bizonyos hosszúságú hullámai idegenergiává alakulnak át a szem retinájában (recehártya). Ez az energia a látóidegen keresztül az agy nyakszirti lebenyébe, a látómezőhöz jut, ahol nem csupán feljegyzi a látott helyszínt, hanem testünk fő irányító központjait is befolyásolja az agyvelőben. Úgy tűnik, ez az energia készteti a tobozmirigyet arra, hogy melatonint termeljen.

Bár a melatonin funkciója a testben még nem világos, kísérletek alapján feltételezik, hogy a tobozmirigy más hormonjaival együtt felelős a mirigy gátló, illetve serkentő hatásáért. Serkenti ugyanis azoknak az életfontosságú belső elválasztású mirigyeknek a termelését, mint amilyen az agyalapi mirigy, a mellékvesék és a hasnyálmirigy. A melatonin lelassítja a rák növekedését és terjedését is.

A fény biológiai hatásának túlnyomó része a látható és nem látható ibolyántúli sugarak eredménye. Ezért igen fontos, hogy szemeink meg nem szűrt fényt kapjanak az ablakok vagy szemüveg fénytörő hatása nélkül.

A napfény volt az első és a legteljesebb értékű világítás. Majd az ember hasznosította a tűz fényét, feltalálta a gyertyával való világítást, majd felfedezte az izzószálas világítóeszköz használatát. Ezután a fluoreszkáló és a teljes színképet nyújtó fluoreszcens világítás folytatta a sort. Egészen új keletűek a higanygőz- és sodiumgőz lámpák.

Legújabban a fényt színkibocsátó indexe alapján osztályozzák (CRI = color-rendering index). A természetes napfénynek 100-as a CRI-je. A teljes színképű fluoreszcens lámpának 91-es, az átlagos, hidegfényű fluoreszcens lámpáé 68-as, a többi fluoreszcens világítótesté 56-os.

Mesterséges világításunk többségében olyan forrásokat használ, amelyek nem nyújtanak teljes színképet tartalmazó fényt. Az ezen a területen végzett kutatás jelzi, hogy ez hátrányosan hat egészségünkre. Azok a gyermekek, akik túl sok időt töltenek tv-nézéssel vagy az osztálytermekben a szokványos fénycsővilágítás mellett végzik feladataikat, túl aktívaknak látszanak. Nem végzik jól iskolai feladataikat. Ez pedig elkerülhető a teljes színképet nyújtó világítás bevezetésével. A modern osztálytermeket már magas színskálájú világítással tervezik.

 

A napfény és az egészséges bőr

Bár a legtöbb ember nem gondol rá, a bőr szerv, mégpedig nagyon is életfontosságú szerv. A bőr az első védelmi vonal a csírák és a környezetünkben található mérgek ellen. Ugyanakkor a valaha is kitalált legfinomabb és legérzékenyebb hőmérséklet-szabályozó rendszer. Egy meleg napon közel 2,5 liter vér áramlik át a bőrön minden egyes percben, hogy hűtse.

Egy átlagembernek kb. 4,6 m² (az eredeti szövegben 3000 négyzetinch) bőrfelülete van. Egy kb. 42 cm²-es területen kb. 2200 cm hosszúságú idegpálya, számos fájdalomérzékelő, érintésre, melegre, hidegre specializált idegvégződés található. Ráadásul minden egyes négyzethüvelyknyi területen kb. 4,5 méter hosszú érhálózat helyezkedik el. Ezekhez hozzávehetjük még a különböző számú hajtüszőt, faggyúmirigyet, verejtékmirigyet, és így előttünk áll egy meglehetősen összetetten működő együttes.

Megfelelő mennyiségű napfény kisimítja, rugalmassá teszi a bőrt, és egészséges fényt ad neki. Növeli a betegséggel és fertőzéssel szembeni ellenálló képességet is. A napbarnított bőr háromszor eredményesebb a csírák elpusztítása terén, mint a le nem sült bőrfelület. Azonban a túl sok napfény veszéllyel is járhat, és alapot teremthet a bőrrák kialakulásához. Az ismételt leégés kiszárítja és ráncossá teszi a bőrt.

Egyetlen betegségcsoportot sem kezelnek olyan elterjedt módon fényterápiával, mint a bőrbetegségeket. A pörsenések, pattanások, kiütések jól reagálnak a fényre. Ha kiütéssel, pattanásokkal együtt járó problémáink vannak, gondoskodjunk arról, hogy naponta egy kis napfény érjen bennünket. Kezdjük azzal, hogy reggel és délután 15 perces napfürdőt veszünk, majd napi öt perccel növeljük ezt az adagot egészen addig, míg el nem érjük a napi maximálisan 2 órás időtartamot.

A bőr kifekélyesedése – amit kitágult visszerek, sérülés, tuberkolózis vagy rovarcsípések okoznak – jól reagál a napfény fokozatos adagolására. Két másik, meglehetősen általános bőrbetegség a korpázó hámlás (pityriasis) és a pikkelysömör (psoriasis). Mindkettőn lehet segíteni napfény vagy mesterséges ibolyántúli sugárzás alkalmazásával.

Egy figyelmeztetés! Néhány, orvos által felírt gyógyszer érzékennyé teszi a bőrt a napfényre. Tetraciklint gyakran írnak fel fertőzések esetén, beleértve a bőrkiütés okozta fertőzést is, de e gyógyszer iránti érzékenység következtében is előfordulhatnak kiütések. Orvosunk valószínűleg figyelmeztetni fog, hogy ne tegyük ki magunkat a napfény közvetlen hatásának, amikor olyan gyógyszert ír fel, ami fényérzékenységet idéz elő.

 

Az újszülötteknél előforduló sárgaság

A fényterápiával kapcsolatos egyik örvendetes és sikeres eljárás a sárgaságban megbetegedett újszülöttek kezelése. A csecsemők esetében előforduló sárgaság fő oka a vércsoport-összeférhetetlen. Amikor egy Rh-negatív anya összeházasodik egy Rh-pozitív apával, a második és az azt követő terhességkor genetikai konfliktus következhet be. Ugyanis a csecsemő örökölheti az apa vércsoportját, ez egyenértékű azzal, mintha nem megfelelő vérátömlesztést adnának neki. Ennek eredménye pedig az, hogy a vörösvértestek elpusztulnak (feloldódnak), és így kialakul a sárgaság. Nem a vércsere járt veszéllyel, hanem a vörösvértestek feloldódása, amiért a vércserét kellene végezni.

Néhány évvel ezelőtt ápolónők figyelték meg, hogy a napfénynek kitett besárgult csecsemők mintha felépültek volna sárgaságukból. Ez a megfigyelés az angliai kórházakban klinikai vizsgálatot eredményezett. Kimutatták, hogy az ibolyántúli besugárzás csökkenti a bilirubin (a sárgaságot okozó mérgező anyag, bilirubin = epefesték) szintet, és így serkenti az immunrendszert. Ma már a legtöbb besárgult csecsemőt ibolyántúli sugárzással kezelik, és így elkerülik a vérátömlesztés kockázatait.

 

Könnyítsünk idegeinken!

Lehet, hogy kutyáink, macskáink sejtenek valamit a napenergiáról. Nem tudjuk. Újra és újra továbbmennek, hogy a napsugár érje őket. Úgy látszik, ösztönösen ismerik a napfény áldásait. Nemcsak melegíti őket, lazítja is.

Idegrendszerünk általában kedvezően reagál a napfényre. A napfény a legtöbb ember hangulatát javítja. Ha egy napot valóban helyesen akarunk elkezdeni, idejében keljünk ki az ágyból, hogy megfigyeljük a napfelkeltét. Semmi sem szebb annál, mint látni, ahogy a sötétség eloszlik, és egy új nap megszületésének lehetünk tanúi. Lelki élmény! A napfény minden bizonnyal megnöveli az endorfin mennyiségét, amit az agyvelő állít elő. Ez pedig jó közérzetet eredményez. Ellazít, és izmainknak tartást ad.

 

A friss levegő életerővel telíti személyiségünket

Szeretnénk energikus, sugárzó személyiséggel rendelkezni? A napfény lehetővé teszi.

A megfelelő légzés és az oxigénnek a vörösvérsejtekbe juttatása nem csupán az élet szempontjából lényeges. Személyiségünket is energiával tölti fel. Az agyvelőn átáramló oxigén közreműködik annak az elektromos áramnak a gerjesztésében, ami gondolkodásra képesít bennünket. Az izmokon keresztüláramló oxigén pedig a cukor elégetéséhez szükséges, hogy a termelt energia izomerőt nyújtson.

A levegőben lévő oxigént, amit belélegzünk, a növények termelik a napfény sugárzó energiáját hasznosítva. A növények nemcsak oxigént állítanak elő, hanem az állati élet termelte felesleges szén-dioxidot is elnyelik. A friss levegő kb. 20 % oxigént tartalmaz és csupán egy töredéknyi szén-dioxidot. Az oxigén is, de a szén-dioxid is mérgező nagyobb mennyiségben. Még az életet is elpusztíthatja. A napfény segít ezeket a gázokat optimális koncentrációban tartani abban a levegőben, amit belélegzünk.

Az egészséges levegő másik lényeges jellemző vonása az ionizáció. Az ionizáció elektromostöltés-változást jelent. Nem minden levegőmolekulának kell elektromosan feltöltődnie, de egészségünk megkívánja, hogy a belélegzett levegő bizonyos százalékban rendelkezzék ezzel a töltéssel. Az ionok egyaránt lehetnek negatívak és pozitívak. Ionizáló esetén az oxigén-molekula negatív ionná válik, a széndioxid-molekula pedig pozitívvá.

Főleg a napfény nyújt elektromos töltést a levegőnek, ahogy az atmoszférán átszűrődik. További olyan környezeti tényezők járulnak hozzá az ionizációhoz, mint amilyenek a viharok, a víz levegőn történő keresztülhatolása záporok, esők formájában, a talaj radioaktivitása, a kozmikus sugárzás és más energiaforrások. Fontos, hogy az ionok aránya kb. négy (negatív) az öthöz (pozitív) legyen (4:5). A napfény feltöltötte levegőben ilyen optimális az arány.

A pozitív ionok terén bekövetkező viszonylagos növekedés olyan kóros tünetekkel járhat, mint a fejfájás, orrvérzés, gégegyulladás és szédülés. Ha a pozitív ionok vannak túlsúlyban, mérséklődik az adrenalin és más belső elválasztású (endokrin) mirigyek működése.

A negatív töltésű ionok csökkentik a magas vérnyomást, az asztmában és a szénanáthában szenvedőknek pedig enyhülést hoznak. Egy tanulmány arról számol be, hogy a negatív töltésű levegő megakadályozza a rák növekedését a patkányokban.

A légzés eltávolítja az elektromos töltést a levegőből. A legtöbb központi fűtés és légkondicionáló berendezés eltávolítja az áldásos negatív ionokat, és további pozitív ionokat eredményez. Bár különleges találmányok, megoldások negatív ionokkal dúsíthatják a légkondicionáló rendszer levegőjét, a legjobb eljárás mégis az, ha annyit használunk a szabad levegőből, amennyit csak lehet. Nyissuk ki ablakainkat, és szívjuk be a negatív és pozitív ionok helyes keverékét, a napfény útján megfelelő módon elektromossággal feltöltött levegőt.

 

A napfény egészségessé teszi a szívet

A szív- és érrendszerben a napfény áldásai a testgyakorláshoz hasonlíthatók. A napfény, hasonlóan a rendszeres testgyakorláshoz, csökkenti az érverés szaporaságát a szív nyugalmi működésében. Csúcsformába hozza a szívizmot, és megnöveli a szív kimenőteljesítményét, így javítja a szív hatékonyságát. A vérnyomást a helyes érték irányába segíti. Magas vérnyomás esetén pedig csökkenti mind a szisztolés, mind pedig a diasztolés nyomást.

 

A napfény fejleszti az immunrendszert

A test számos ér érdekes módon védelmezi magát. A bőr mechanikus barikádja és a nyálkahártyák egyaránt fontosak. Amint kimutattuk már, az egészséges szövetek védenek a fizikai, kémiai és mikrobák okozta sérülésektől.

Azonban a legfontosabb védelmi rendszer vér- és nyirokereinkben található. Itt specializált sejtek töltenek be igen intelligens funkciókat. A vörösvérsejtek oxigént szállítanak, ami pusztítja a csírákat. A fehérvérsejtek egyik különleges csoportját alkotják a monociták. Ezek a legnagyobb fehérvérsejtek, ezért makrofágoknak is nevezik őket. Bekebelezik, elpusztítják a nagyobb méretű baktériumokat és más idegen részecskéket. Ezzel a tettével megszerzi a behatoló szervezet kémiai kódját, továbbítja a nyiroksejtekhez, amelyek ezután képessé válnak arra, hogy elpusztítsák a kórokozókat. A fehérvérsejtek legnagyobb része (60–70 %-a) a neutrofil granulocita. Különleges feladatot látnak el ezek a sejtek, a „szervezet rendőrei”. Felkeresik és elpusztítják, „megeszik” a test bármely részén az idegen betolakodókat, baktériumokat, káros anyagokat, idegen testeket. Ezt a funkciót nevezzük fagocitózisnak.

A limfocitáknak két fő típusa van: a B-sejt és a T-sejt. A B-sejtek termelik az antitestnek nevezett fehérjét, amelynek védő hatása van baktériumok és más idegen anyagok antigénjeivel szemben. Szerepük tehát a tartós immunitásban és az ellenanyag-termelésben van. A T-sejtek sokfajta kórokozó, a szervezetbe bevitt idegen szövetek, mutációs és daganatsejtek, vírusok és gombák elleni védekezésre specializálódtak.

A napfény fejleszti ezt a csodálatos immunrendszert. Növeli a vörösvérsejtek oxigénhordozó kapacitását, hatékonyabbá teszi a neutrofileket, ha baktériumok hatolnak be, emeli a limfociták számát – mind a B-, mind a T-sejtekét – a vérkeringésben, sőt még az NK (természetes gyilkos) sejteket is segíti védelmező szerepükben.

Menjünk ki a napfényre, és segítsünk testünknek, hogy megvédje magát a betegségtől!

 

A napfény és a cukorbaj

Jól ismert orvosi tény, hogy a testmozgás csökkenti a vércukorszintet. A cukorbetegségben és kórosan alacsony vércukorszint (hipoglykaemia) esetén is hajlik arra, hogy normalizálja a vércukrot. A napfény ugyanezt teszi.

Bár nem tudjuk, hogyan  megy mindez végbe, a mechanizmus két módon működik:

1. A napfény serkenti a hasnyálmirigy béta-sejtjeit a hatékonyabb inzulintermelésre és
2. a napfény a glikogénszintetizáló enzim termelését is fokozza, ami cukrot von el a vérből, és glikogén formájában tárolja a májban. Az étrend, a testmozgás és a napfény jó formula a felnőttkorban szerzett cukorbaj leküzdésére. Sok olyan cukorbeteget láttam, akik ezzel a kombinációval irányítás alá vonták betegségüket.

 

A napfény és a rák

Az Amerikai Rákkutató Társulat szerint kb. 400.000 új bőrrákos eset fordul elő minden évben az Egyesült Államokban. Többségük a felhám (epidermisz) külső és belső rétegéből indul ki. Ezek könnyen kezelhetők. A legsúlyosabb bőrrák a rosszindulatú melanoma, ami a bőrrák okozta 7400 haláleset 75 %-át teszi ki minden évben.

A bőrrák kiváltásában a fő kockázati tényező a napfény. A legtöbb eset megelőzhető egyszerű védekezéssel. Ne tegyük ki túl hosszú ideig a napfény hatásának bőrünket!

A rák kifejlődéséhez két hatótényezőnek jelen kell lennie: egy kiváltó, kezdeményező és egy elősegítő tényezőnek. A rákkal foglalkozó fejezetben mindezt alaposabban taglaljuk majd.

Számos rákos esetben a kiváltó tényező egy vírus, ami megbolygatja a sejt szaporodási mechanizmusát. A bőrrák esetében is ez állhat fenn, de ez még bizonyításra szorul.

Azt azonban már tudjuk, hogy a bőrrák elsődleges kiváltó faktora (karcinogén tényezője) a napfény. A napfény elősegíti a bőrrákot, amikor olyan adagokban éri a bőrfelületet, ami a bőr gyulladását (kipirosodását) vagy a bőr leégését idézi elő. Ez akkor következik be, amikor a többszörösen telítetlen zsírok és a koleszterin közvetlenül a bőr alatt oxidálódik. Tehát a bőrrák esélye, kilátásai csökkenthetők a lesülés (még az enyhe leégés) elkerülésével is, a zsírpárnák csökkentésével, az étrend rosttartalmának megnövelésével, és olyan antioxidánsok fogyasztásával, mint amilyen a karotin, az A-vitamin, a C-vitamin és a szelén, plusz E-vitamin. Járványtani tanulmányok is jelzik, hogy a valóságban a napfény védelmez bennünket a testben máshol előforduló rákos elváltozásoktól. Például olyan esetekben, amikor állatoknak, melyek szervezetén belül rákos elváltozások fejlődtek ki, olyan adagokban adnak ibolyántúli sugárzást, melyek mindegyike elégséges ahhoz, hogy bőrrákot idézzen elő, néha előfordul a rák remissziója (átmeneti javulása). Igazolja ezt olyan népcsoportok példája is, melyek napfénnyel bőven ellátott vidékeken élnek, ahol kevesebb rákos megbetegedés fordul elő, mint a napfényhiányos területeken.

A napfény az immunrendszer működésének felfokozásával, a vér oxigénhordozó képességének növelésével meggátolhatja a rákot, és így a szövetek részére is oxigénről gondoskodik, sőt a vérnyomást is csökkenti. Ezt a hatást rákmegelőző étrenddel fokozni és támogatni lehet.

 

A napfény ellentmondásossága

A napfény lehet gyógyító, de pusztító hatású is. Minden a felhasználásától függ. Ez az ellentmondásosság a természetben újra meg újra megfigyelhető.

Ne tagadjuk meg magunktól a napfény áldásait, ugyanakkor ne váljunk napimádóvá se! Tegye meg érdekünkben a Nap mindazt, amiért Isten megteremtette.

 

Amit megtehetünk:

Itt található néhány gyakorlati javaslat arra vonatkozóan, hogyan használjuk fel a napfényt legnagyobb áldásunkra, és ugyanakkor hogyan kerüljük el a túlexponálás (ebben az esetben a napfény túlzott behatásának) veszélyét.

1. Ha mérsékelt égövön élünk, a napfürdőzésre a legalkalmasabb idő télen délelőtt 10 és déluntán 3 óra között. Nyár folyamán pedig a legjobb korán reggel és késő délután végezni. Ha viszont a trópusokon élünk, kerüljük el napközben a Napot. A mi éghajlatunkon is kerülni kell a nyári tűző napozást!
2. Ha a bőrünk érzékeny, kezdjük napi öt perccel elölről és öt perccel hátulról, naponta öt-öt perccel növelve az adagot az elölről és a hátulról egyórás dózisig. Sötétebb bőrű egyének kezdhetik 15 perccel, és öt perc helyett is növelhetik 15 perces adagokkal.
3. Kerüljük a napozást egy órával evés előtt és egy órával evés után! A napenergia megváltoztathatja saját energia-egyensúlyunkat és megakadályozza, megnehezíti az emésztést.
4. Amikor olyan nagyfokú visszatükröződésnek vagyunk kitéve, mint amilyen a hó is, védjük arcunkat és szemünket megfelelő álarccal vagy napszemüveggel. A hó az ibolyántúli sugarak 85, a homok kb. 20, a víz pedig 5 %-át tükrözi vissza.
5. Ne aludjunk el a napon! Éppen így keletkeznek a komoly felégések. Ha lehet, ne tartózkodjunk egy óránál hosszabb ideig ragyogó napsütésben, hacsak nem cserzett a bőrünk.
6. Ne felejtsük el, hogy ködös, felhős napokon is feléghetünk.
7. Ha napszemüveget viselünk, gondoskodjunk arról, hogy szemünkhöz közvetlen, szűretlen fény jusson. Sétáljunk a szabad levegőn napszemüveg nélkül! Sohase nézzünk egyenesen a Napba, mert komoly retina- és idegkárosodást okozhat! A közvetett – épületekről, vízről, talajról és a környezetünkben lévő tárgyakról visszatükröződő – fény éppen annyi, amennyire szükségünk van. (Akkor miért viselünk napszemüveget?)
8. Amennyire csak lehet, el kellene kerülni a napolajok használatát. A legtöbbjük para-amino-benzoesavat (PABA) tartalmaz, olajban oldott állapotban. A PABA kiszűr néhány káros sugarat, de azokat a hullámhosszúságú sugarakat is kiszűri, amelyek hasznunkra vannak. A kutatás jelzi, hogy a PABA a bőrsejteket is valóságosan megkárosíthatja. Maga az olajalap is káros lehet, amikor a nap hevíti. A legjobb nap elleni védekezés a védelmet jelentő ruházat és a széles karimájú kalap.
9. A napégette bőr igen fájdalmas. A legjobb kezelés a megelőzés. Kerüljük el a napozást, hordjunk védőöltözéket. Ha pedig felégtünk, használjunk jeget! 1 %-os alumínium-szulfátot tartalmazó jeges borogatás is hasznos lehet. A patikában kapható. Tegyünk hozzá jégkockákat, hogy hideg maradjon. Mártsunk puha ruhát az oldatba, és tegyük a felégett felületre.

 

Hivatkozások:

Könyvek:

Krusenm, F.: Fizikális gyógyítás. New York, W. B. Saunders, 1941. Amerikai Orvosi Társulat: A csodálatos emberi gépezet. Chicago, 1971.

Guyton, A. C.: Gyógyító pszichológia. New York, W. B. Saunders, 1986.

Kime, Zane, R.: A napsugár képes életet menteni. Penryn, CA. World Health Publications, 1980.

Ott, John N.: Egészség és fény. New York, Zsebkönyvek, 1976.

White, E. G.: A gyógyítás szolgálata. Nampa, ID. Pacific Press, 1905.

Goodhart, R. S. és Shils M.: A modern táplálkozás egészség és betegség összefüggéseiben. Philadelphia, Lea és Febiger, 1973.

Amerikai Rák Társaság: Rák: Tények és számok. New York, 1986.

 

Tudományos cikkek:

Cooper, K. P. és mások: Az ibolyántúli sugárzásnak az emberi sejtre gyakorolt hatásai. Alloantigén előterjesztés, J. Immunológia, Jan. 134:129-37. 1985.

Waitzen, M. L. és Bonavida, B.: Az emberi természet gyilkos aktivitásgátló mechanizmusa és az ibolyántúli sugárzás. J. Immunológia, Dec. 133 (6) 3128-32. 1984.

Sedrahi, S. és mások: A napfény és a D-vitamin. Status in Normal Saudi Subjects. Amer. J. Clinical Nutr. (1) 129-32.

Laurens, H.: Az ibolyántúli sugárzás fiziológiai hatása. JAMA, 11:2385, 1935.

Miley, G.: A vér ibolyántúli sugárzással történő besugárzása: Tanulmányok az oxigénfelszívódásról. Amer. J. Med. Sci. 197:873. 1939. o.

Johnson, J. R. és mások: A szén ívsugárzásának hatása a vérnyomásra és a szív kimenőteljesítményére. Amer. J. Physiol. 4:594. 1935.

Hopkins, G. J. és West, C.: Rákkeltő tényezők akadályozása a bőrben ibolyántúli besugárzással. Nature, 246:489, 1973.

Low, W. és Black, H.: Az étkezési zsírok lehetséges szerepe a rákosodási folyamat kialakulásában. Life Sc 19:1103. 1973.

Black, H. S.: Az étkezési antioxidánsoknak az aktinikus (radioaktív) daganatok létrejöttére gyakorolt hatása. Res. Chem. Path. Pharmacol. 7:783, 1974.

Bauman, C. A. és Rusch, H. P.: Étkezésünknek az ibolyántúli sugárzással kiváltott daganatokra gyakorolt hatása. Amer. J. Cancer, 35:213. 1939.

Rusch, H. P. és mások: Az étkezési kalóriák és zsírok korlátozása és az ibolyántúli sugárzással kiváltott daganatos elváltozás. Cancer Research, 5:431, 1945.

 

 

4. fejezet

Ahogyan a természet a helyreállítás művét végzi

 

Nézzünk egy érdekes példát a természet világából! Ahogy beköszönt az október fagy, az amerikai mormota összegömbölyödik föld alatti vackán. Testhőmérséklete több mint a felére csökken, szívverése a normális érték harmadára lassul. Percenként csupán néhány lélegzetet vesz, ingerekre nem reagál, süket és vak. Az anyagcsere „tüzei” éppen csak annyira pislákolnak, hogy életben tartsák.

Ám ahogy a tél elmúlik, a testhőmérséklete, így az agyvelőé is, emelkedni kezd. Hallása, látása visszatér, anyagcseréje felgyorsul. Kiszalad az üregéből, hogy megnézze: vajon vet-e árnyékot a teste? Nevéhez fűződik egy hosszú távú időjárás-előrejelzés legendája. Ekkor van a Gyertyaszentelő ünnepe (febr. 2. – amikor a medve, Amerikában a mormota előjön a barlangjából).

A mormota a természetnek azt az egyedi útját példázza, hogyan lehet megőrizni és pótolni az élet forrásait, újratölteni a kiürült tartalékokat az életritmus szabályozása által. Ez a ritmus szemlélhető az őszi-téli alvásban és a tavaszi-nyári újjáéledésben.

 

Életünknek ritmusa van

A nyugalom, a pihenés különösen fontos része az életritmusnak. Amilyen fontos a tevékenység az egészség szempontjából, ugyanígy a nyugalom a beteljesedés, a feltöltekezés időszaka. Alig várjuk már a munkanap végét vagy a hetenkénti szabadnapok kezdetét, amikor megállhatunk végre, amikor változtathatunk a tempón, és időt fordíthatunk arra, hogy elemeinket újratöltsük.

 

Tartós egészségünk érdekében nyugalomra van szükségünk

Nyugalomnak azt az időperiódust nevezzük, amikor elveszett energiánkat pótoljuk. Isten úgy alkotta meg testünket, hogy megfelelő nyugalmi periódusok nélkül ne tudjon működni. Viruló egészségünk érdekében meg kell őrizzük a tevékenység és az ellazulás közötti egyensúlyt. Csak így áll helyre, így újul meg testünk és lelkünk egyaránt.

A szív a nyugalom és tevékenység közötti egyensúly egyik legjobb példája. Teljes egészében izomszövet alkotja. Valójában a test legerősebb és legéletképesebb izma. Ez az izomtömlő, amely minden egyes másodpercben kb. egyet ütve, átpumpálja a vért testünkön, egy 24 órából álló nap alatt óriási munkát végez. Egy átlagos napon kb. 100.000-szer húzódik össze és több mint 8.000 liter vért szivattyúz keresztül magán. Normális feltételek között soha egyetlen temet sem hagy ki.

Egy ilyen súlyos munkával megterhelt izom időszakonkénti nyugalmat igényel. Meg is kapja. Máskülönben nem működne 70–80 évig, vagy még tovább.

A szív minden egyes összehúzódása után (szisztolé) rövid nyugalmi periódus következik. Az egészséges szív kb. a másodperc tizedrésze alatt húzódik össze. A másodperc fennmaradó részében pihen. A nyugalmi periódusa alatt oxigént és táplálékot vesz fel. Ez képesíti arra, hogy csúcshatékonysággal dolgozzon tovább.

A test többi szervének is megvan a maga munka- és pihenési ciklusa. A vese szűrői például váltott műszakban dolgoznak. A ciklus egyharmada működésben, egyharmada nyugalomban, egyharmada pedig a működésre való felkészülés állapotában van.

A máj és a hasnyálmirigy sejtjeinek is megvan ez a munka- és pihenési ciklusa. Az izomrostok is váltott műszakban dolgoznak és pihennek, hacsak nem foglalatosak lankadatlan tevékenységben.

Az emésztési folyamathoz bizonyos enzimek termelődnek, először a nyálmirigyekben, majd a gyomorban, végül pedig a vékonybélben. Ezek az enzimek és más emésztést serkentők, amikor ételt fogyasztunk, kiürülnek és kb. három és fél órát vesz igénybe, amíg a szervezet ezeket az enzimeket pótolja. Ez a jó oka annak, amiért nem tanácsos enni az étkezések közötti időben. Még az étkezések közötti rágógumizás is kiürít valamennyit ezekből az emésztőnedvekből.

Testünk minden egyes sejtje ezt a pihenés- és munkaciklust követi. Minden sejt előállít valamit, minden sejtnek van valami funkciója, amit el kell végeznie. A hasnyálmirigy elkeskenyedő részében lévő sejtek termelik az inzulint. A májsejtek albumint, globulint és koleszterint állítanak elő. Az élő szervezet sejtjeiben kémiai folyamatokat elősegítő fehérjéket is enzimeknek vagy fermentumoknak nevezik. (Nem tévesztendők össze az emésztőnedvekkel.) Az enzimek nyugalmi periódusok során termelődnek. A nem megfelelő pihenés következménye, hogy a sejt munkaereje kimerül.

Egész testünk minden részletében ritmikusan működik. Miként a táncos, aki a zene ütemére lépked, a ritmus belső rendjét követi. Ha életszokásaink nem illenek bele ebbe a ritmusba, kibillenünk az egészség ritmusából, vagyis – egyszerűen szólva – megbetegszünk.

 

Helyes pihenési szokások

A megfelelő pihenési szokások döntő módon befolyásolják az élet minőségét és hatékonyságát. Sőt az életkort is. Egy új keletű, Alamedában (Kalifornia) készült tanulmány megerősíti ezt a felismerést. Dr. Breslow és dr. Enstrom nagy népességű csoportok életritmusát és egészségi szokásait tanulmányozta. Hét jelentős egészségi szokást határoztak meg, amelyekkel a leghosszabb élet párosul. A megfelelő nyugalom ezek egyike volt.

A pihenés javítja az értelmi és fizikai hatékonyságot is. A II. világháború alatt Nagy-Britanniában ez egészen egyértelműen bebizonyosodott. Fel kellett fokozni az ipari termelés teljesítőképességét, hogy létfontosságú hadianyagokat gyártsanak. Sok üzem bevezette a heti 74 órás munkahetet, de az átlagmunkás csupán hetenkénti 66 órás tényleges munkát volt képes elvégezni.

Továbbá a munkások ingerlékenyekké, nyugtalanokká váltak. Az erkölcsi mérce visszaesett. Balesetek történtek, selejtet selejtre halmoztak.

Miután felismerték a problémát és a termelés is szorította őket, az igazgatóság lecsökkentette a hetenkénti munkát. És az eredmény? Kevesebb selejt, kevesebb kiesés. Jobb erkölcsiség. A termelés pedig bámulatos módon felemelkedett a 74 órás hetenkénti munkával egyenlő szintre!

Az igazgatóság további tapasztalatokra is szert tett. A munkahetet tovább, heti 48 órára csökkentették. És a termelés 15 %-kal megnövekedett!

Ilyen eredmények mutatkoztak más angliai üzemekben is. Az angol kormány nem sokkal ezután kibocsátott egy törvényt, ami heti egy pihenőnapot és évente legalább két hét vakációt követelt meg.

A hetenkénti egynapos pihenést – ez a rendelkezés olyan idős, mint az írott történelem maga – először a Biblia teremtéstörténete adja tudtul. Erre hivatkoznak az izraeliták Egyiptomból való Exodusában is, majdnem 3500 évvel ezelőtt:

„Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál és végezd minden dolgodat, de a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja, semmi dolgot ne tégy azon, se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálólányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van.

Mert hat napon teremtette az Úr az eget és földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta az Úr a szombat napját és megszentelte azt.” (Ex. 20:8–11)

 

A pihenés (nyugalom) – gyógyító hatalom

A pihenés értékes gyógyító hatást fejt ki. Az olyan heveny gyulladások, fertőző betegségek, mint a tüdőgyulladás, influenza, sőt még a közönséges megfázás is, kedvezően reagálnak a pihenésre. A nyugalom testünknek lendületet ad a fertőzés leküzdésénél.

A nyugalom heveny sérülések esetében (pl. törött kar, kibicsaklott boka stb.) is gyógyító hatású. Ez a felismerés adta az ötletet, hogy a törött kart vagy lábat nyugalmi állapotba kell helyezni, hogy a gyógyulást lehetővé tegyék.

A pihenés, a nyugalom bölcs felhasználása gyógyulást és helyreállítást eredményez. Általában meggyógyul a csont, ha a törött, karon hagyjuk a rögzítést hat hétig. De hagyjuk rajta három hónapig vagy még tovább, az izmok gyors sorvadásnak indulnak, és maga a csont is sokat veszít ásványi anyagaiból.

Mária fiatal, alig húszéves spanyol-amerikai lány volt. Elesett a csúszós fürdőkádban, és eltörte jobb csuklóját. Amikor rendelőmbe jött, csuklója tipikus „ezüstvilla”-torzulást mutatott. A röntgen kimutatta, hogy a radius distalisa (az orsócsont alul) törött, az ulna (singcsont) pedig vesszőszerűen kidudorodik.

Helyre tettük a törést, és rögzítést alkalmaztunk az alkaron és a környéken. A röntgen jó eredményeket mutatott. Mária hetenkénti ellenőrzésre visszajárt. Egy héttel előtte, hogy a rögzítést el kellett volna távolítani, sürgősen Mexikóba kellett utaznia, ahol egy hónapig maradt. Mivel a rögzítőkötés kényelmes volt, várt addig, amíg vissza nem tért az Egyesült Államokba, hogy aztán felkeressen engem.

Mi az eredménye annak, hogy a rögzítést közel három hónapig a karján hagyta? A törés maga jól meggyógyult, de az izmok sorvadásnak indultak, és az ízület is megmerevedett. A röntgen kimutatta, hogy alkarcsontjai sokat veszítettek kalciumtartalmukból. Máriának egy hónapig fizikoterápiás kezelésre és gyógytornára kellett járnia, hogy karja ismét normális állapotba kerüljön.

Orvosi gyakorlatom kezdeti időszakában az volt az elfogadott kezelési mód a sebészi beavatkozások esetében, hogy a betegeket legalább két hétig ágyban kell tartani. Egy gyermekágyas anya azt a tanácsot kapta, hogy 7–14 napig maradjon ágyban. Ám az efféle hosszúra nyúlt nyugalom gyakran komplikációkat okoz, és lelassítja a gyógyulást.

Nagy lépést tett előre az orvostudomány, amikor a sebészek néhány órával a sebészi beavatkozás után arra ösztökélték betegeiket, hogy keljenek fel. Ez kevesebb komplikációval járt, és a felépülés (gyógyulás) ideje a korábbihoz képest a negyedére csökkent.

Bizonyos mértékű pihenés használ, de a túl sok pihenés ártalmas lehet.

 

Nyugalom és fáradtság

Alapvetően három típusú fáradtság létezik: az elsőt toxikus fáradtságnak is nevezhetjük. Majdnem minden betegséggel fáradtság és gyengeség jár együtt. Az ilyen típusú fáradtság ágynyugalmat igényel, és csak akkor enyhül, ha a test már legyőzte a fertőzést vagy a seb begyógyult.

A normális tevékenység és a stressz másféle fáradtsággal párosul. Ez lehet hipertonikus vagy hipotonikus.

A hipertonikus fáradtság – a pihenés és fizikai tevékenység közötti egyensúly hiányában – a túl sok értelmi és érzelmi stressz eredménye. Lehet, hogy túl sok szellemi erőfeszítéssel végezzük munkánkat, vagy sokat aggodalmaskodunk. Ingerlékennyé. letörtté, sőt szomorúvá válhatunk, izmaink megfeszülnek. Lehet, hogy kimerültnek érezzük magunkat, sőt előfordulhat, hogy lázadó érzések villannak át agyunkon azok iránt, akik szeretnek, és olyan dolgok iránt is megnyilatkozhatnak ezek, amiket különben szívesen teszünk.

Álmatlanság, fejfájás, hátfájások és sokféle pszichoszomatikus rendellenesség társulhat az emocionális és fizikai kimerültséggel. Talán az elalváshoz is több időre van szükség, mint máskor, és maga az alvás is nyugtalan.

Az ilyen típusú fáradtság kezelése egyszerű: tornázzunk! Látszólag ellentmondásos, hogy az erőteljes testgyakorlás nyugalmat eredményez. Menjünk, sétáljunk legalább egy fél óráig. Szabadítsuk meg testünket a salakanyagoktól azáltal, hogy sok vizet iszunk, és friss levegővel szívjuk tele tüdőnket… Menjünk úszni, teniszezzünk, kézilabdázzunk, vagy tegyünk bármit. A legrosszabb, amit tehetünk, hogy leülünk a karosszékbe, és nézzük a kedvenc tv-műsorunkat.

Röviden: szellemi, idegrendszeri fáradtságunk csökkentése érdekében használjuk izmainkat!

A hipotonikus fáradtságot a hosszúra nyúlt fizikai tevékenység okozza. Az izmok és a vázszerkezet a túl sok ismétlődő tevékenység miatt fáradnak el.

Egy speciális poszton játszó baseballjátékos elnyűheti izületeit. Az ács, a betonozó, a házvezetőnő gyakran tapasztal hasonló jellegű fáradtságot az egész napi munka után. Mindenki, aki megélhetését orcájának verítékével keresi, jól ismeri a kifáradás érzését.

A fizikai fáradtság első tünete a hatékonyság elvesztése. Az ügyes munkások ilyenkor kevésbé termelékenyek, hajlamosabbak arra, hogy vétsenek, hibázzanak. A futballcsapat kimerült tagjai könnyebben lesérülnek. A fáradt golfjátékos elveszíti lendületének ritmusát, és több bogey-t és birdie-t csinál.

Testünk megpróbál minden tőle telhetőt megtenni, hogy megállja a helyét. Több üzemanyagot, adrenalint tesz a tűzre, több energiát használ fel, mint amikor nem fáradt. A hatékonyság, időzítés és a test ritmusa visszaesik. Az anyagcsere salakanyagainak felszaporodása a fáradtság folyamán a visszaélést további károkozással tetézi.

Ha nem törődünk a fáradtság tüneteivel, megjósolható a kimerültség, végül a fizikai összeomlás.

Vegyük példának a bostoni maratoni versenyt. A versenyzők többsége már a nevezés előtt felkészül fizikailag: aktív testgyakorlással. Néhányan azonban nem.

Ez a kimerítő verseny jó kondicionálást, állóképességet és kitartást igényel. Néhány versenyzőnek azonban nincs birtokában mindez, de azért tovább hajszolják magukat. Ahogy a futókat figyeljük, az utolsó néhány mérföld során látjuk, hogy néhányan úgy dőlnek ki, mintha puskagolyó találta volna el őket. Lehet, hogy az ilyen ember még az eszméletét is elveszíti és kórházi kezelésre szorul.

A józan ész azt diktálja: hagyjuk abba jóval azelőtt, hogy idáig eljutnánk!

A tapasztalt kosárlabdaedző gyakran cseréli játékosait, és rendszeres időközökben pihenést biztosít részükre, hogy a csapat megtarthassa ritmusát, gyorsaságát és pontosságát.

Sajátítsuk el, hogyan kell figyelembe venni a testi fáradtságjelzéseket! Működjünk együtt a test ritmusával, és ne erőltessük túl magunkat!

A fizikai fáradtság folyamán egyre nagyobb mértékben fáradnak ki izmaink. Szükségünk lesz egy hosszabb pihenési, nyugalmi periódusra, hogy a normális munkaterheléshez visszatérhessünk.

A fizikai fáradtság az ideiglenes fizikai alkalmatlanság jele. Felszólítás a pihenésre. A pihenés az egyetlen módja annak, hogy testünk a fáradtságot oldani tudja. A pihenés során testünk újra feltöltődik, a salakanyagok eltávoznak, és testünk rendszereit és szervezetünket a belső elválasztású mirigyek új energiával töltik fel. Így azután készen állunk a megújult tevékenységre.

A hipotonikus (fizikai) fáradtság esetén gyors az álomba merülés és teljes a pihenés. A bölcs azt mondta: „Édes az álom a munkásnak.” (Préd. 5:12)

Szeretnénk elérni ezt az édes álmot? A következő, ellazulásra vonatkozó tanácsok segítségünkre szolgálhatnak.

 

Lazításra vonatkozó tanácsok

Sokféleképpen lazíthatunk. Az egyik módszer a környezetváltoztatás, utazás. Kedvenc útjaim egyike Tahiti vagy Hawaii tengerpartjára vezet. Mindkét hely éghajlatával, természeti környezetével nagyon alkalmas a lazításhoz, kikapcsolódáshoz.

Ezeket a távoli üdülőhelyeket turisták részére fejlesztették ki. Többségünk azonban nem engedheti meg magának, hogy gyakran tegyen ilyen turistautakat. Ám otthon is megtanulhatunk lazítani.

Az ellazulás dr. Edmund Jacobson sok évvel ezelőtt kifejlesztett igen egyszerű technikájával könnyen elérhető. Az alábbiakban megismertetem a kedves olvasót a Jacobson-féle „Progresszív ellazulás” általam módosított relaxációs változatával:

Vegyünk egy kényelmes, de masszív széket! Lábainkat tegyük a padlóra, és tudatosítsuk magunkban, hogy megfelelő, kényelmes ülő helyzetben vagyunk! Összpontosított figyelmünkkel a következő sorrendben pásztázzuk végig testünket! Kezdjük el lábainknál, majd haladjunk felfelé, combunkon, farizmunkon, hasfalunkon, alkarjainkon, vállainkon, tarkónkon, homlokunkon és arcunkon!

Csukjuk be szemünket, és összpontosítsunk mindkét lábunkra! Figyeljük meg, van-e különbség a jobb és bal láb között! Ismét haladjunk tovább felfelé testünkön mellkasunkig, karjainkig, arra figyelve, van-e különbség a jobb és bal között!

Ellenőrizzük légzésünket! Összpontosítsunk először a jobb orrlyukunkra, és képzeljük el, amint a levegő szabadon ki- és beáramlik. Lélegezzünk lassan, majd összpontosítsunk bal orrlyukunkra és érzékeljük, hogyan áramlik akadálytalanul ki és be a levegő. Most pedig koncentráljunk mindkét orrlyukunkra, és lélegezzünk mélyen! A belégzés tartson 2–3 másodpercig, a kilégzés ugyancsak. Ismételjük meg 12–14-szer!

Most pedig összpontosítsuk figyelmünket jobb kezünkre és karunkra! Szorítsuk ökölbe jobb kezünket! Feszítsük meg alkarunkat és felkarunkat, és szorítsuk feszesen a jobb oldalunkhoz, engedve könyökünknek, hogy jobb oldalunkba mélyedjen. Tartsuk ki 7 másodpercig, majd lazítsuk el izmainkat! Figyeljük meg, mennyire ellazulnak karizmaink!

Ismételjük meg ugyanezt az eljárást bal kezünkkel, alkarunkkal és karunkkal is! Lazítsunk!

Következzenek most homlokunk és fejbőrünk izmai! Ráncoljuk össze szemöldökünket, és tartsuk ki néhány másodpercig! Feszítsük meg homlokunk és halántékunk izmait azáltal, hogy szemünket hét másodpercig szorosan összezárjuk! Lazítsunk!

Összpontosítsunk mimikai izmainkra! Húzzuk össze grimaszolva ajkunkat! Tartsuk ki néhány másodpercig! Szorítsuk le állkapcsunkat és grimaszoljunk! Tartsuk ki hét másodpercig! Lazítsunk! Tátsuk ki szánkat, majd csukjuk be, mozgassuk jobbra-balra! Lazítsunk, majd összpontosítsuk figyelmünket ismét orrlyukainkra!

Ellenőrizzük nyakunkat! Feszítsük meg nyakizmainkat azáltal, hogy állunkat mellünkre hajtjuk, és tartsuk ki ezt a testtartást néhány másodpercig! Forgassuk fejünket jobbról balra, majd balról jobbra! Ezután döntsük hátra fejünket, és tartsuk meg ebben a helyzetben néhány másodpercig! Lazítsunk!

Most összpontosítsunk mellkasunkra! Szűkítsük azáltal, hogy előredőlünk székünkön, és meggörbítjük hátunkat! Tudatosan figyeljünk bordaizmainkra, amint a gyakorlatot végezzük. Tartsuk ki ezt a testtartást is néhány másodpercig! Lazítsunk, amint visszatérünk egyenes ülőhelyzetünkbe!

Feszítsük meg, majd lazítsuk hasizmainkat! Figyeljük csak meg a levegő masszírozó munkáját minden esetben, amikor levegőt veszünk. A has minden egyes belégzésnél ellazul. A hasizmok megfelelő használata segít kipréselni tüdőnkből a levegőt. A megfelelő hasi légzés az egész testet ellazítja.

Ezután összpontosítsunk lábunk felső részére, combunkra és tomporunkra! Feszítsük meg ezeket az izmokat is, és tartsuk ki néhány másodpercig! Most csúsztassuk előre jobb lábunkat! Talpunk feszüljön a padlóhoz. Feszítsük meg lábszárizmainkat, és tartsuk ki néhány másodpercig! Lazítsunk! Ismételjük meg ugyanezt a gyakorlatot a bal lábunkkal is!

Most fordítsuk figyelmünket ismét légzésünkre! Összpontosítsunk néhány másodpercig jobb orrlyukunkra, majd a balra! Ezután mindkettőre. Lélegezzünk be tízszer mélyen, lassan! Képzeljük el, ahogy a levegő lehatol a rekeszizmon át, lábainkon végig, egészen lábujjunk körméig. (A valóságban persze nem ez történik, de néhány másodpercen belül a vörösvértestek már igenis oxigént szállítanak a lábujjakhoz is.)

Most már érzékelni tudjuk a különbséget. Ellazultunk. Ahogy kinyitjuk szemünket, egy szinte megújult világ tárul elénk.

 

Amit mi is megtehetünk:

1. Irányozzunk elő időt pihenésre és lazításra!  A nyugalom igen lényeges az egészség szempontjából, és szükségünk van rá, hogy az elhasznált energiákat újakkal pótoljuk.
2. Tartsunk mértéket a munkában! Ne is próbáljunk többet tenni, mint amennyit egy ember el tud végezni, és ne kötelezzük el magunkat teljesítőképességünk feletti munkaterhek végzésére!
3. Javítsunk munkamódszereinket gyakorlással és különleges képzés segítségével!
4. Tanuljuk meg, hogyan lazítsunk munkaterhünkön (anélkül, hogy lusták lennénk). A lazítás fokozza a hatékonyságot.
5. Minden két órában tartsunk rendszeresen öt perc szünetet! Ha ülő foglalkozást végzünk, egy élénk séta jót tesz.
6. Tervezzünk közös programot családunkkal, barátainkkal!
7. Szorítsunk helyet hathónaponként egy „mókás” vakációnak, még ha rövidnek is!
8. Ne felejtkezzünk el a hetes ismétlődő ritmusról, tehát minden héten különítsünk el egy napot elmélkedésre, lazításra! Ha vallásos emberek vagyunk, járjunk egy magunk választotta gyülekezetbe, és emlékezzünk meg arról, hogy az istentisztelet legmagasabb rendű formája az, ha valaki máson segítünk!
9. Végezzük az ebben a fejezetben ismertetett relaxációs gyakorlatokat!
10. Szokjunk rá a rendszeres testgyakorlásra!

 

Hivatkozások:

Guyton, A. C.: Az orvosi fiziológia kézikönyve. Philadelphia: W. B. Saunders, 1986.

Hardinge, Mervyn, G.: Az egészség filozófiája. Loma Linda, Kalifornia, Orvostud. Egyetem, 1978.

A teljes egészség könyve. Edmund Jacobson. Progresszív relaxáció c. könyvének átdolgozott kiadása. American Health Foundation, kiad. Ernst Wynder, M. D. New York, Franklin Watts, 1981.

Jacobson, Edmund: Progresszív relaxáció. Chicago, Chicagói Egyetemi Nyomda, 1938.

Jacobson, Edmund: Feszült páciensek modern kezelése. Springfield, IL. Charles Thomas Publishers, 1971.

White, E. G.: A gyógyítás szolgálata. Nampa, ID. Pacific Press, 1905.

 

Tudományos cikkek:

Breslow, L. és Enstrom, E.: Megrögzött egészségi szokások és a halandóság összefüggése. Megelőző orvoslás, 9 469-483. 1980.

Sayers, R. R.: A fáradtság problémájának főbb tanulmányai. War Medicine, 2:786. 1942.

 

5. fejezet

Az alvás jelentősége az egészséges életmódban

„Szerelmesének álmában ád eleget” (Zsolt. 127:2).

 

Emlékeznek Rip van Winklére? Persze, hogy emlékeznek. Szinte mindenki olvasta Washington Irwing klasszikus elbeszélését a lassú mozgású, felelőtlen papucshős Ripről, aki egy őszi napon felmászott a Catskill hegyre, lefeküdt egy fa alatt, és húsz évig aludt.

Mindannyiunknak szüksége van alvásra. Igen fontos ez egészségünk szempontjából. Talán annyi alvásra nincs szükségünk, mint Ripnek, de 60 éves koráig a legtöbb ember már vagy húsz évet, vagy még ennél is többet aludt, – életük egyharmadát! A derékaljat gyártó vállalatok ismerik ezt a tényt, és még hirdetéseikben is felhasználják.

 

Mi az alvás?

Az egyik meghatározás kimondja: „Élettanilag az egy csökkent működése folytán lefokozott öntudatú időszak, amelyből az ember megfelelő ingerekkel felébreszthető.” Ha nem lehet már felébreszteni, bekómált vagy meghalt!

Tudjuk, hogy alvásra szükségünk van. Bár igen sok kutatást végeztek az alvás mibenlétének kiderítésére, senkinek sincs tökéletes válasza, miért is van szükségünk alvásra. Az utóbbi 10 év alatt több mint 10.000 tudományos cikket adtak ki az alvásról, hogy megkíséreljék feltárni számos titkát. Az alvás mégis titok maradt alapvetően.

Mi a különbség az alvás és az ébrenlét között? Elég egyszerű kérdésnek tűnik. Amikor ébren vagyunk, tudjuk, hogy mi folyik körülöttünk. Látunk, érzünk, hallunk, és gondolatokkal, megnyilatkozásokkal válaszolunk. Amikor alszunk, érzékeink egy időre ugyancsak alvó állapotba kerülnek. Működnek ugyan, de jelzéseik többsége nem jut el az agyvelőhöz. Ha mélyen alszunk, semmit sem tudunk arról, ami a környezetünkben történik. Az emlékezet legalábbis nem tárolja.

Az alvás azonban igen összetett jelenség, és magán az agyvelőn belüli akciók egész sokaságát jelenti, valamint bizonyos környezeti tényezők befolyásolják, irányítják.

Az emberi agyvelő a teremtés mesterműve. Szilárd csontos tok veszi körül, amelyet belülről még egy rostos lemezű, ún. keményburok bélel. A keményburok a két agyfélteke, valamint a kis- és nagyagy között választólemezeket képez. Az agyvelő felszínét közvetlenül a lágy agyhártya fedi be. Az agyhártya lemezei és a keményburok között található az agyvíz (liquor). Az agy ebben a folyadékban felfüggesztve lebeg, szinte úszik.

Noha egyik legvédettebb biológiai képződményünk, mégis a legsebezhetőbbek egyike. Az agyvelőnek, hogy működhessen, bizonyos, meghatározott szintű oxigénre és cukorra (glukóz) van szüksége. Ha ezek hiányoznak, az agy meghal. Ha csupán nyolc percre megvonjuk az agytól az oxigént, ez helyrehozhatatlan károsodást okoz az agysejteknek.

Az egyik legfontosabb agyműködés a figyelem megnyilvánulása, ami öntudatot, tudatosságot, ébrenlétet jelent. Ez a tudatosság adja azt a képességet, hogy cselekedeteinket tudatosan irányítsuk, vagyis gondoskodjunk szükségleteinkről (pl. együnk, ha éhesek vagyunk), hogy fogalmat alkossunk dolgokról, és tevékenységeink során felhasználjuk őket. Továbbá egy sajátos önazonosságot is ad, azt a képességet, hogy szeressünk, vagy hogy értelmes módon döntsünk.

Az 1950-es években kifejlesztettek egy eljárást, amellyel megvizsgálták, honnan ered az agynak ez a működése. Megmérték az agysejtek elektromos jelkibocsátását. Állatkísérletek segítségével találtak is egy figyelem-válasz központot, amikor a falcsonti lebenyek kéregállományában bizonyos területeket ingereltek.

További áttörés történt, amikor egy növényi enzimet, a torma peroxidazét használták jelzőanyagként, hogy az agyon belüli idegkapcsolatokat nyomon kövessék. Megfigyelték, hogy ezek a figyelmet irányító, a falcsonti lebenyben található sejtek kétirányú kapcsolatot tartanak fenn olyan központokkal, mint a limbikus kéregterület (az alapvető ösztönfunkciók: táplálkozás, szexualistás, stb. idegi szervezője), az agytörzs retikuláris (hálózatos) rendszere, bizonyos mozgató (motorikus) területek (a szemmozgások irányítója), a hipotalamusz és a hipofizis (agyfüggelékmirigy).

Az agy jelzéseit az idegsejten belül elektromos áram hordozza. Annál a pontnál, ahol az idegsejt a másikkal összekapcsolódik vagy egy parányi, synapsis-nak (idegsejt-kapcsolódás) nevezett hézag (nyílás). Az átvitelt itt bizonyos neurotransmittereknek nevezett (idegingerület-közvetítő) kémiai üzenetvivők végzik. Ha egyszer az üzenet eléri a másik sejt membránját, ismét elektronikus jellé alakul át. A mechanizmus működése elengedhetetlenül fontos az egészséges értelem szempontjából.

Ezek az idegingerület-közvetítők az alvás-mechanizmussal is kapcsolatban állnak. Lehetnek a tudatos állapotot élénkítő, vagy a tudatos állapotot elnyomó jellegűek. Az idegingerületet közvetítő acetylcholin bizonyos hormonokat választ ki, amelyek az emlékezést és a tudatosság állapotát szabályozzák. Ébren tartanak bennünket. Másrészt a serotonin nevű idegingerület-közvetítő gátolja a tudatot és aludni segít. A serotonin a tryptophan nevű aminosavból keletkezik. C- és B₆-vitaminokkal bevett Tryptophan elősegíti az elalvást azáltal, hogy az agyvelőben megnöveli a serotonin mennyiségét.

Tehát az agy belső, elektromos áramai – kémiai üzenetközvetítők útján – nagyban hozzájárulnak, komoly mértékben befolyásolják tudatos állapotunkat és alvásciklusainkat.

Az idegingerület-közvetítőknek sok más funkciója is van. A catecholamin idegingerület-közvetítők: a norepinephrin és a dopamin, kémiailag egymáshoz hasonlóan és egyszerű vegyi rekonstrukció révén felcserélhetők. Mindkettőnek különböző és speciális funkciói vannak, de általánosságban véve ébrenlétünket tartják fenn. Szerepet játszanak még a helymeghatározásban, a szexuális funkcióban, a viselkedés és az emlékezés szabályozásában. A dopamin idézi elő az agyalapimirigy által a serdülőkorban a növekedési hormon felszabadulását. Ez főleg alvásidőben történik.

Az idegingerület-közvetítő acetylccholin serkenti a vasopressin érszűkítő és vérnyomás-emelő) hipofizis hormon termelését, ami segít az emlékezés irányításában. Szabályozza a vizelet mennyiséget és mint láttuk, kis mértékben hat a vérnyomásra is.

Ezekkel a belső, kémiai és elektronikus folyamatokkal együtt a környezeti tényezők is befolyást gyakorolnak tudati állapotunkra. Földünk 24 órás, tengelykörüli forgása, valamint a Nap körüli elliptikus pályája, amely az évszakok váltakozását is okozza – szervezetünk bioritmusaira hatással van.

Az alvás, a tudati állapot leghatékonyabb változása, amit általánosságban mindannyian tapasztalunk, része napi életritmusunknak. Látszólag nincs semmiféle, az összes testritmusunkat uraló és szabályozó óraszerkezet, mégis testünket úgy alkották, hogy valamennyi testritmus szinkronját élvezze. Nem értjük teljesen, hogyan történik mindez. Talán néhány egymástól különálló „óra” látja el az agyban ezt a funkciót. Jó egészségnek örvendünk, amikor összhangban ketyegnek.

 

Alvástípusok

Mint másodéves orvostanhallgató megtanultam, hogyan kell cseppinfúziós altatást alkalmazni. Gyakorlott kézben igen biztos eljárási mód volt, sőt még ma is az. Amikor a páciens aludni kezdett, észrevettük, hogy szemei gyorsan mozognak, ráadásul sokféle irányban. Ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre jutott a narkózis állapotában, ezek a szemmozgások megszűntek. Akkoriban a narkózis mélységét a pupillák kitágulása alapján határozták meg.

Akkor még nem voltam tudatában, hogy a normális alvás esetében is ugyanez történik. 1953-ban két orvoskutató tanulmányozta az újszülöttek alvását a hollywood-i gyermekkórházban. Megfigyeltek periódikus, görcsös rezgéseket az alvó csecsemők szemén. Amikor a kutatók felnőtteket tanulmányoztak, megállapították, hogy ezek a szemmozgások a felületes alvás időszakában 10–12 percig tartanak. Ennek az időperiódusnak a végén a szemmozgások megszűnnek, az alvás mélyebb szakaszába lép.

E kutatók továbbá felfedezték, hogy az emberek alvása ciklikus. A könnyű és mély alvás szakaszai váltakoznak a nyolc órás alvásperiódus alatt négyszer-ötször.

E megfigyelések azóta az alvást két fő kategóriába sorolják: a REM, a gyors szemmozgások ideje, és a NREM, amikor nincsenek szemmozgások. Néhányan jobban szeretik a szinkronizált és a deszinkronizált alvás meghatározást.

Elinor, egy 34 éves háziasszony, tipikus est volt az általam vizsgált páciensek között, akik nem tudtak aludni. Két vagy három meglehetősen erős altató tablettát vett be minden este, hogy problémáját megoldja. Egyre inkább ezektől a tablettáktól függött 6–7 órás éjjelenkénti alvása. Amikor nem vette be a tablettákat, riadt és izgatott volt.

De még az ezekkel a pirulákkal elért hét órai alvás után sem érezte kipihentnek magát. Továbbra is állandóan fáradt és ingerlékeny volt. Az ok egyszer – nem jutott elegendő REM-alváshoz.

Megmagyaráztam Elinornak, mi történt. Elmondtam neki, hogy fel kell hagyjon az altatókkal, és segíteni fogok abban, hogy nyugodt, pihentető legyen az alvása.

Hajlandó volt ráállni. Fokozatosan leválasztottuk a gyógyszerezésről. Ez eljárás folyamán epilepsziára emlékeztető erőteljes rángatózás kerítette hatalmába, ez a barbiturát-elvonás során általános jelenség. Megfelelő, alacsony zsír- és fehérjetartalmú, viszont rosttartalomban gazdag égtrendet írtam elő neki, zömében magvakat, gyümölcsöket, zöldségféléket. Ő is nekifogott egy standard fitness programnak. Néhány héten belül már tudott gyógyszerek nélkül aludni. S reggelente úgy ébredt, hogy oldottnak, ellazultnak, pihentnek és boldognak érezte magát.

A REM-alvás során izmaink ellazulnak, és az elektromyograph (elektromos izomvizsgálat) a szemmozgások kivételével csupán kevés aktivitást mutat. Ez állapotban álmaink általában élénkek és könnyen felidézhetők. A REM-alvásnak kell kitöltenie összalvásidőnk 20–25 %-át, ha el akarjuk nyerni az alvás regeneráló áldását.

Az alkohol, bizonyos drogok, néhány altatót is beleértve, a valóságban ezen alvástípus ellen dolgoznak. Az éjszaka folyamán, bár alhatunk mélyen, de gyakran nem érezzük olyan frissnek, felüdültnek magunkat, mintha alvásunk természetes úton érkezne.

Ha az emberi szervezet nem jut elegendő REM-alváshoz az éjszakai alvás során, akkor megpróbál olyankor hozzájutni, amikor tud. A következő alvásperiódus folyamán REM -„visszatérülés” következik be. Az illető, hogy pótolja a veszteségeket, majd több időt tölt REM-alvásban.

Egy laboratóriumban végzett kísérlet jól illusztrálja ezt a REM-halmozódást. Az alvó kísérleti alanyt mindig felébresztették a gyors szemmozgások stádiumában. Az első éjszaka folyamán csak ötször kellett felébreszteni. Ám a következő éjszaka során egyre gyakrabban és gyakrabban. Teste egyszerűen megpróbálta pótolni az elveszett REM-alvást. Egyetlen éjszaka 200-szor kellett felébreszteni!

 

Nem elég az alvás?

A főiskolai hallgatók éjszakázásaikról ismertek. A végső vizsgák közeledtével hálószobájukban egész éjszaka ég a villany. A legtöbb esetben az „éjszakai olaj” égetése vajmi keveset javít a végső eredményen. Amit az utolsó percben magolás útján nyerhetnek, azt az emlékezet könnyen el is veszíti a koncentrálóképesség és a hatékonyság lanyhulásával – mindezt az alváshiányból eredően.

Ezeket az éjszakai „baglyokat” nem szabad túlzott kritikával illetni, mert úgy tűnik, néhány ember jobban dolgozik a nap későbbi időszakában, mint a kora reggeli órákban. Ez a vérmérséklet és a hőmérsékleti ritmus által okozott bizonyos különbségek, genetikusan adott alkati típus sajátosságának eredménye.

Bár a normális testhőmérséklet 36,7 °C, kb. ± 0,3° napi ingadozást tapasztalunk. Az ember ébersége akkor van csúcspontján, amikor a test eléri maximális hőmérsékletét. A legtöbb ember esetében ez reggel következik be. Ezeket az embereket „pacsirták”-nak nevezzük, és általában introvertált személyiségük van.

A „baglyok” gyakran extrovertáltak, későn kelők, és a legeredményesebben éjjel és a kora hajnali órákban dolgoznak. Testhőmérsékletük csúcsát a nap során később, vagy a kora esti órákban érik el.

Tekintet nélkül arra, hogy „pacsirták” vagyunk-e vagy „baglyok”, ha megfosztjuk magunkat az alvástól, ez valamennyi testműködésünkre kihat. Komoly mértékig korlátozza hatékonyságunkat. A hosszú ideig tartó alváshiány még paranoid érzékcsalódásokat és hallucinációkat is okozhat.

Az elvonókúra során az alkoholisták megvonási tünetei delírium tremens-szé (DT-s) fajulhatnak. Látási és hallási hallucinációik vannak a felfokozott rémület rémképeivel. E jelenség a test kísérletének tűnik, ami arra irányul, hogy a REM néhány elszalasztott áldását pótolja, ugyanis az alkohol kábító, nyugtató hatása alatt a REM-szakasz hiányzik az alvásból. Hallucinációs álom-equivalenseik most jelennek meg, miközben teljesen ébren vannak. Izgatottá és rémültté válnak, mert nem tudják álmukat a valóságtól megkülönböztetni.

 

Mennyi alvásra van az embernek szüksége?

A kutatás erre a kérdésre, hogy mennyi alvásra van igazán szükségünk, még nem adott határozott választ. És arra sem, hogy mennyi ideig lehetünk meg alvás nélkül.

A Guinness Rekordok könyve szerint 1968-ban állította fel egy 52 éves asszony Capetown-ban (Dél-Afrika) orvosi felügyelet mellett az ébrenmaradás rekordját. Nem aludt 11 nap 18 óra 55 percig.

Mások is megközelítették ezt a rekordot, de kísérleteiket le kellett állítani paranoid képzelgések és hallucinációk miatt.

Néha hallani lehet olyan emberekről, akik sohasem alszanak. Velük mi a helyzet?

A spanyolországi Valentino Medina arról számolt be, hogy 1904-ben minden vágyát elveszítette arra, hogy aludjék – négy évvel a születése után. Azt állítja, azóta nem is aludt.

Ugyanilyen, alvás nélküli emberek voltak Thomas Edison és Napoleon Bonaparte. Mindketten azt gondolták, hogy alvás nélkül folytathatják életüket. De megfigyelők beszámoltak arról, hogy mindkét férfi szunyókált. Becslések szerint e férfiak hozzávetőlegesen négy órát aludtak rövid szendergés formájában egy 24 órás nap folyamán.

A jó egészség érdekében szükséges alvás mennyisége az életkorral változik. Az újszülöttek akár 16–20 órát is alhatnak naponta. A kisgyermekeknek napi 10–12 óra alvásra van szükségük, 40 éves korára a legtöbb felnőttnek napi 6–7 óra alvás kell.

40 év után a szükséges alvásmennyiséget illetően enyhe növekedés tapasztalható. Ez kb. 70 éves korig folytatódik, amikor ismét csökkenés áll be.

A szükséges alvásnak ez a növekedés és csökkenése az agy anyagcseréjével kapcsolható össze. Minél aktívabb az agy, annál több alvásra van szüksége. Nagyon fiatal gyermekek esetében az agyvelő tevékenysége majdnem kétszerese a fiatalokénak. Így kétszer több alvásra van szükségük.

Egy másik, alvással foglalkozó tanulmány egy millió 45 és 85 év közötti, vagy annál is idősebb férfi és nő vizsgálatára épül. Kimutatták, hogy azoknak, akik éjszakánként hét órát alszanak, a legalacsonyabb a halálozási arányuk. Akik viszont több vagy kevesebb órát alszanak hétnél, halálozási arányuk a különbséggel arányosan növekedett.

Lehet, hogy jó lenne, ha egy kicsit kísérleteznénk alvási szokásainkkal. Figyeljük meg, hogyan boldogulunk az éjszakánkénti hét óra alvással! Ne maradjunk ágyban 9 órányit, ha két órával korábban is ténykedni tudunk!

Lehet, hogy alkalmanként egymást követő két éjszakányi ideig is ébren kell maradnunk. De be tudjuk pótolni az elveszett alvást a következő vagy azt követő éjszaka során?

Az elveszett alvást sohasem lehet teljesen visszaszerezni. Mégsem származik ebből a veszteségből valamiféle permanens betegség-effektus.

Aki két napig is talpon van alvás nélkül, ha a lehetőség adott, 12 órát fog aludni, nem pedig 16-ot. Tanulmányok jelzik, hogy az elveszett alvásnak kb. 75 %-ára van szükségünk, nem pedig a 100 %-ra.

A legjobb a 6 vagy 7 órás megszakítás nélküli alvásperiódus. Rövid szunyókálok, sőt egy 30 perces szieszta is üdítő, lazító és pihentető lehet, mert eloszlatja alkalmanként a hosszú napi munka stresszhatását és egyhangúságát. Azonban a legjobb mégis az erre alkalmas időben megfelelő alváshoz jutni.

 

Éjszakai falatozás

Igen emlékezetes volt, amikor ellátogattam Spanyolországba, három alkalommal is. Mivel több mint 15 évet töltöttem spanyolul beszélő országokban, otthonosan érzem magam a latin kultúra és nyelv területén.

Spanyolországban az egyik meglepetés a cena-nak nevezett késői vacsora volt. Sok spanyol ebéddel kezdi, a nap legtartalmasabb étkezésével, 11 órakor, majd állandóan, megállás nélkül esznek éjfél utánig. Érdekes lenne tanulmányozni az ehhez a kulturális szokáshoz kapcsolódó járványtant, vagyis egészségi ártalmakat. Talán jelezné a változtatás szükségességét.

Figyelmeztetnem kell a közvetlenül elalvás előtt fogyasztott nehéz étel veszélyeire, káros hatására. Valójában még egy egészen kis falat megevésétől is tartózkodni kellene ágybamenetel előtt. A legjobb pihenés azoké, akik utolsó étkezésüket lefekvés előtt legalább négy órával korábban intézik.

Ha tele gyomorral megyünk aludni, olyan fáradtan ébredünk majd, mintha 11 órányit, vagy még ennél is többet aludtunk volna. A tele gyomor akadályozza az alvást, az alvás pedig akadályozza az emésztést. Kétirányú út a fáradtsághoz!

Az alvásidő előtti nehéz étel fogyasztása külön stresszt gyakorol szívünkre. Megnöveli a véráram zsírtartalmát, és így közben alszunk. Ez az egyik oka annak, amiért az összes szívroham fele, hogy pontosak legyünk, 52 %-a az éjszakai pihenés vagy alvás ideje alatt történik. Még a legjobb egészség birtokában sem szabadna szükségtelenül kockáztatni életfontosságú szervműködésünket.

Sokkal frissebben fogunk ébredni hét- vagy nyolcórai alvás után, ha üres gyomorral fekszünk le. Ha túlsúlyosak, elhízottak vagyunk, az esti étkezés kihagyása a lefogyásban is segít.

 

Alvászavarok

Még az egészséges alvásnak is vannak zavarai. Ezek között néhány meglehetősen komoly, többségük azonban kedvezően reagál a kezelésre és a megfelelő ellátásra.

Az egyik legáltalánosabb alvászavar a lábidegesség-szindróma. Ritmikus rángatózással vagy izomrángással jellemezhető, ami csupán akkor fordul elő, amikor az ember békés álomba akar szenderülni. Ez az állapot megrabolhat bennünket az alvástól, s némiképpen ijesztő is.

Az izomrángást alkalmanként izomfáradtság okozza. Lehet, hogy a túlerőltetett lábak panaszkodnak. Meleg borogatás, masszázs és nyugalom, pihenés általában megoldja ezt a problémát. Néhány esetben szájon át bevett kalcium is segíthet.

Az ok néha idegi eredetű, amikor motorikus (mozgató) jelek futnak az idegvégződésekhez, és ezek szegmentális (szelvényes) izom-összehúzódásokat idéznek elő.

Más esetben ilyen tényező lehet a megromlott keringés is. Fontos, hogy ennek az állapotnak a diagnózisát helyesen állapítsák meg, hogy megfelelő kezelést lehessen nyújtani. Ne próbáljuk diagnosztizálni a saját esetünket! Forduljunk orvoshoz!

Nagy sok ember a hirtelen összerándulás érzetét tapasztalja, amikor éppen aludni készül. Ez általában lelki-élettani jelenség, amit a zuhanás érzése kelt, ahogy átjutunk a tudatküszöbön. Aki ezt a zuhanást érzi, ösztönösen megpróbál megkapaszkodni valamiben, támogatást keresni. Innen ered az ugrás az ágyban. Ennek a problémának a gyógyszere egészen egyszerű. Tegyünk egy rövid sétát lefekvés előtt. Semleges fürdő is segít.

Néhány ember ellenállhatatlan kényszert érez, hogy az ébrenlét órái idején aludjon egy keveset, még akkor is, ha az előző éjjel meglehetősen sokat aludt. Ez gyakran fordul elő lecsökkent aktivitás vagy az unalom időszakai során. Azonban autóvezetés közben, az iskolai záróvizsga alkalmával, sőt mégy gyári munka közben is előfordulhat.

Ezt az alvászavart narkolepsziának nevezik. Ezek az alvásperiódusok rövidek, nem tartanak tovább 10–15 percnél. A gyógyszeres kezelés nem kielégítő, bár bizonyos fokú uralom elérhető olyan serkentőszerekkel, mint a koffein vagy Ritalin.

Az a gyógyszer, ami segít úrrá lenni a narkolepszián, a legtöbb esetben csak egy hideg zuhany (meleg után), vagy hideg vizes mosdókesztyűs ledörzsölés. E kezelés napi kétszeri alkalmazása a minimumra csökkenti az alvásepizódokat. Erőteljes séta is segít.

 

Alvajárás?

Ez a legkevésbé általános alvászavar. Az alvajárás vagy holdkórosság az alvás mély fázisában (NREM) fordul elő. Igen valószínű, hogy megnövekedett szellemi tevékenység, valamint a kellemetlen álomképek ingerlő hatása azok a tényezők, amelyek ebben a tudatalatti megnyilatkozásban számításba vehetők. Majdnem minden olyan eset, amikor álmában beszél valaki, a NREM szakaszban fordul elő.

Az alvajárásra nincs semmiféle különleges kezelés. De mindaz, ami lefekvés előtt ellazít, pl. az elcsendesedés, meditatív olvasás, langyos zuhany, rövid séta segíteni fog. Ha ez az állapot makacs, pszichoterápia javallható.

 

Nem tudunk aludni?

Valamennyi alvásprobléma között a legáltalánosabb az álmatlanság. Ugyanakkor ez a legösszetettebb is, és ezt a legnehezebb kezelni. Az álmatlanság, elalvási vagy alvási (az alvás állapotában maradási) nehézséget jelent. Okozhatják érzelmi élet zavarok, mint pl. aggodalom, depresszió, napi események felidézése, sőt másnapi előrelátása, előérzése. Aggódás azon, ami majd holnap történik.

Az álmatlanságnak lehetnek olyan fizikai okai is, mint pl. a fizikai fájdalom, éhség, köhögés, vértolulás, pajzsmirigy-túlműködés, fázás vagy melegérzet. Bármi, ami kellemetlen érzéseket kelt bennünk, nyilvánvaló módon zavarja, akadályozza a képességet, hogy elaludjunk vagy tartósan aludjunk (azaz az alvás állapotában maradjunk).

Néha az álmatlanságtól való félelem is ébren tartja az embert. Például, Dant, a 38 éves adminisztrátort, aki azt állította, hogy nem tud magától elaludni. Majdnem minden este be kellett vennie kis sárga kapszuláját. Néha kettőt. Nem nyerte le a szükséges nyugalmat, mert alvása gyógyszeresen előidézett alvás volt. Anélkül, hogy elárultam volna neki, a gyógyszerésszel tejcukorra cseréltettem a kis sárga kapszula tartalmát. Néhány este Dannak problémái voltak az elalvással, de aztán kezdte az egész éjszakát átaludni. Két hét eltelte után sokkal nyugodtabbnak érezte magát. Hálás volt az „altató tablettákért”, amit felírtam neki. A következő vizit alkalmával elmondtam Dannak, mit tettem, hogy ő most drogok nélkül, természetesen alszik. Elfogadta a mókát, amit játszottam vele. Belátta, hogy semmi szüksége gyógyszerekre. Most is azt teszi, ami magától, természetes úton jön – tabletták nélkül alszik egész éjszaka.

A placébók használata nem is tisztességtelen, de nem is manipulatív játék a páciens képzeletvilágával. Tudjuk, hogy a placébók az előírt gyógyszerbe vetett bizalmat keltik. A remény és bizalom elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy a gyógyulás végbemenjen. Amikor szedatív (nyugtató) placébót használunk, ezek arra késztetik a páciens agyát, hogy lazító endorphinokat termeljen, amelyek eredményesebbek, mint a felírt gyógyszer.

A gyógyszerhasználat nem megoldás az álmatlanságra. Igaz, hogy néhány nyugtatószer, mint amilyen a lormetazepam és flurazepam (nálunk pl.: diazepam – Seduxen, chlordiazepoxid – Elenium stb. – fordító) rövid ideig használható anélkül, hogy zavarná vagy akadályozná a REM-alvást. De a drogok, még a nyugtatószerek is lehetnek az álmatlanság okai. A gyógyszerelvonás, legyen a drog akár kokain, barbiturátok, marijuana vagy akár az alkohol elhagyása, kedvezőtlenül hathatnak az álmatlanságra.

Az étvágyat elfojtó, fogyókúránál használt gyógyszerek is előidézhetnek álmatlanságot. Az amphetaminok a főbűnösök, de az álmatlanságot előidéző, legszélesebb körben használt drog: a koffein. Ez a drog fellelhető kávéban, teában, kola-italokban és olyan egyéb italokban is, amelyekhez koffeint adagolnak. Egyedül az Egyesült Államokban napi 60 tonna koffeint fogyasztanak. Ez az egyik oka annak, hogy az álmatlanság aránya éppen Amerikában tartozik a legmagasabbak közé a világon. Az amerikaiaknak legalább 50 %-a küzd alkalmanként álmatlansági problémákkal.

 

Hogyan kezeljük az álmatlanságot?

Az álmatlanság fő okai közül csupán néhányat említettem röviden. És nem könnyű a megoldás. Bár az álmatlanság legáltalánosabb kezelése ma a gyógyszeres eljárás, úgy érzem, hogy ez az útlerövidítés nem vezet sehova. Inkább a tüneteket kezeli, mint a problémát. A legtöbb altató tabletta lerövidíti a viruló egészséghez olyannyira szükséges REM-alvást.

Ha túl gyakran szenvedünk álmatlanságtól, megkérhetjük orvosunkat, hogy utaljon be a legközelebbi alvás-laboratóriumba. Sok esetben pszichiátriai kiértékelés is javallható. A legtöbb esetben pszichiátriai és pszichophysiológiai tényezők felelősek az álmatlanságért. Endogén depresszió különösen veszélyes lehet, ha egyszer megállapítható. És a kezelésre vonatkozó elgondolás általában az álmatlanság hatékony kezelését eredményezi.

 

Amit megtehetünk:

az álmatlanság enyhe, alkalomszerű eseteiben a következő javallatok bizonyultak hasznosaknak. Legalábbis érdemes kipróbálni őket:

1. Tervezzük meg szokványos napi programunkat! Minden reggel ugyanabban az időpontban keljünk fel az ágyból! És minden este azonos időben menjünk aludni, akár álmosnak érezzük magunkat, akár nem, akár azonnal elalszunk, akár nem.
2. Alakítsuk ki állandó étkezési programunkat is! Együnk könnyű vacsorát, lehetőleg legalább négy órával lefekvés előtt! Ne igyunk az étellel együtt folyadékot, és a fűszeres ételek fogyasztását is kerüljük! Semmit ne együnk az esti étkezések után, különösen ne lefekvés előtt.
3. Kerüljük a koffeintartalmú italok fogyasztását – kávé, tea, kolafélék, csokoládé, stb.
4. Kerüljük az alkoholtartalmú italokat is, – ne fogyasszuk se „hálósapkaként” (a lefekvés előtti itóka köznyelvi elnevezése), se „szemnyitogatóként”. Ne felejtsük el, hogy az alkohol elnyomja, zavarja az oly lényeges REM alvást!
5. Alakítsunk ki rendszeres testgyakorló programot! Ez különösen azok esetében fontos, akik ülő foglalkozást űznek, vagy amikor mentális vagy emócionális fáradtságról van szó. Egy félórányi séta vacsora után. Lehet, hogy a jó éjszakai alvás érdekében csak erre van szükség. Várjunk legalább egy órát étkezés után, az alapos testgyakorlás előtt!
6. Alkalmazzunk enyhe meleget testünkre – igen hasznos orvosság álmatlanság esetén! Készítsünk magunknak egy meleg, alkohol- és koffeinmentes italt, vagy pedig vegyünk egy langyos zuhanyt, esetleg fürdőt! A 38 °C-os sugármasszázs (zuhany) is ideális.
7. Próbáljunk olyan helyen aludni, ahol csend van! Csökkentsük környezetünkben a zajártalmat! Néhány ember a forgalmas vasútvonal vagy zajos gyár közelében is mélyen alszik, de többségünk nem tudja kirekeszteni a körülöttünk lévő zajt. Próbáljunk fülvédőt vagy füldugót használni! Hatékony dugók készíthetők egy darab gyapjúból vazelinnel bekenve. Ne nyomjuk a dugókat túl mélyre!
8. Gondoskodjunk arról, hogy hálószobánkat jól kiszellőztessük alvás előtt! Kerüljük a huzatot, de legalább közvetett módon szellőztessünk úgy, hogy a szomszédos szobákban kinyitjuk az ablakot!
9. Próbáljunk lassan számolni! Nem kell képzeletben bárányokat számolgatni, csak másodperceket, és lehet, hogy egy-két percen belül elalszunk.
10. Ne izguljunk, ha egy ideig még ébren maradunk. Gyakoroljuk a relaxációs gyakorlatokat! Ha 6-7 órát csendesen pihenünk, akkor is elegendő helyreállító pihenéshez jutunk, ha nem is vagyunk tudatában. Az alvással foglalkozó tanulmányok egyik visszatérő megállapítása, hogy az emberek többet alszanak, mint amiről tudnak.
11. Próbáljuk meg a napot alacsony fordulatszámon befejezni! Kerüljük el a nap vége felé a túlságosan nagy testi és lelki erőkifejtéseket! Kerüljük az izgató TV-programokat vagy mozifilmeket ágybamenés előtt. Ne vitatkozzunk másokkal! Próbáljunk megbékélni családtagjainkkal! Aligha háborítja valami is jobban az alvást, mint a bűntudat vagy a szeretteinkkel való ellenségeskedés érzése.
12. Néhány esetben bizonyos élelmiszer-adalékok is értékesek lehetnek. A nikotinamidról azt állítják, hogy a diazepam (agyendorphin receptor) aktiváló anyaga. Növekvő adagokban történő szedése segíthet. Ha történetesen az agyvelő sarotininszintje alacsony, C- és B₆-vitaminnal kombinált tryptophan segíthet. Egy másik hasznos adalék a magnézium-karbonát vagy -oxid. A magnézium ásványi elem és nem drog. Ezeket a szereket elalváskor kell bevenni.
13. Mégsem tudunk elaludni? Ne csüggedjünk! Emlékezzünk Napóleonra! Valószínűleg kevesebbet aludt, mint mi, és meghódította Európát. Vagy Edisonra. Ha elkeserednénk, kapcsoljuk fel a villanyt, amit ő talált fel, és olvassunk egy keveset. Mi is lehetünk rendkívüli emberek.

 

Hivatkozások:

Hauri, Peter, Az alvászavarok kezelése, A pszichiátria alapjai gyakorló orvosok részére, Boston, Little Brown and CO. 1976.

Restak, Richard, M. D. Az agyvelő, Bantam könyvek, Toronto, 1984.

Andreasen, Nancy M. C. A megtört agy, Harper and Row, Cambridge, 1984.

Guinness rekordok könyve, Stirling, New York, 1984.

White, E. G. A gyógyítás szolgálata, Pacific Press, Nampa, ID. 1905.

Tudományos cikkek:

Hartman, Ernest, Hogyan segítsünk pácienseinken, hogy jobban aludjanak? Medical Times, 100:3. 1972. márc.

Kales, Anthony, Alvás-rendellenességek kezelése, American Family Physician, 1973. nov. Kansas City, MO.

Winget, C. M. és mások, Bioritmusok diszinkronizálásával kapcsolatos emberi élettani teljesítmény-változások áttakintése, Aviation Space Environment Medicine, 1984. 55(12):1085-6.

Schneider, H. DSIP az álmatlanságban, Eur. Neurology, 1984:23(5)358-63.

Wasnes, K. és Harburton, D. A. Temzepam és a Flurazepam összehasonlítása az alvás minőségét és teljesítmény-változásokat illetően, Neuropsychology, 1984. 11(4):244-9.

Saidel, W. F. és mások, Nappali élénkség, éberség a hangulat és teljesítmény összefüggésében és az éjszakai alvás a krónikus álmatlanság és a panaszmentes alvók eseteiben, 1984. 7(3):230-8.

Puig-Antrich, J. és mások, A hormonkiválasztás növekedése a depressziós, serdülőkor előtti gyermekek esetében, Arch. Gen. Psychiátry, 1984. 4l:(5):463-6.

Boyd és mások, L-Dopa-val történő emberi hormonkiválasztás serkentése, New Wngl. J. Med. 283(26):1425-29.

 

6. fejezet

A mozgás varázsa

 

Mindannyian tudjuk, hogy a fizikai aktivitás jó. De néhányan közülünk azt is felismerik, mennyire életbevágóan fontos a jó egészség érdekében. Egyik darabjában Shakespeare tette azt a megfigyelést, hogy „elveszítjük azt, amit nem használunk”.

A testgyakorlás olykor unalmas, pedig nem kellene, hogy az legyen. Hiszem azt, hogyha az ember ismeri az orvosi előírás okait, nagyobb ösztönzést érez arra, hogy kövesse őket. Az csupán előítélet, hogy a jó orvosság mindig rossz ízű. Ennek a fejezetnek a célja, hogy segítsen megragadni a mozgás varázsát és misztikumát, hogy fenntartsuk fizikai erőnlétünk szintjét, ami aztán életünk hátralévő részében is elkísér.

Amikor fiatalok vagyunk, arcunkon az egészség rózsaszín pírjával, nehéz a rendszeres testgyakorlás fegyelmezettségét magunkra vállalni. Baseball, tenisz, futball, ezek igen, de gyaloglás vagy kocogás rendszeres alapon túl sok munkát igényel. Pedig éppen fiatalságunk ideje az, amikor a testgyakorlás legtöbb áldását érleljük. Fizikai erőnlétünk magaslatán kezdhetjük az életet, sőt ebben az állapotban maradhatunk évtizedekig. Elkerülhetjük a rendelőintézeteket még akkor is, ha 50 évesek elmúltunk.

Ahogy öregszünk, egyre fontosabbá válik a testgyakorlás, különösen akkor, amikor energiaszintünk apadni kezd, és a szívünk is panaszkodik, ha a lépcsőn felkapaszkodunk. A testgyakorlás most kezeléssé válik, és ha be akarjuk állítani szívünket, tüdőnket minőségi teljesítményszintre, kellő aktivitás által, megfontolt módon energiával kell feltöltekeznünk.

Az állatvilágban nem gond a testgyakorlás, ám az ember ebben is más. Az emberi lények ugyancsak különösek. Minket meg lehet győzni arról, hogy szükségünk van fizikai aktivitásra. Beláthatjuk, hogy a naponkénti kis testgyakorlás teljesítőképességünk csúcsán tart bennünket, és hatékonyabbá, termelékenyebbé tesz. Egyetértünk abban, hogy jóval többet ér annál a kevés időnél és erőfeszítésnél, amit befektetünk. Mégis találunk mentségeket, kifogásokat, hogy a fizikai tevékenységet kikerüljük.

A legnépszerűbb kifogás így hangzik: „Csakhogy nincs időm”. „Semmi időnk sincs” – mondjuk a napi 15-20 percre, hogy lendületes sétát tegyünk, kocogjunk vagy kézilabdázzunk.

Ha valakinek nincs ideje, az bizonyára az Egyesült Államok elnöke. Harry Truman elnök volt a legelfoglaltabb vezető. De a testgyakorlást, az elsőbbséget élvező dolgok listájának élére tette. Majdnem minden nap – bárhol tartózkodott – testgyakorlást végzett. Truman elnök teljes értékű életet élt, kb. 20 évvel tovább, mint egy átlag amerikai. A reggelenkénti félórás séta évekkel növeli életünket.

Határozzuk el magunkat, hogy tekintet nélkül arra, milyen elfoglaltak vagyunk, belevesszük napi programunkba a testgyakorlást. Ez éppen olyan fontos, mint az evés vagy az alvás.

Egy másik kifogás így szól: „Túl öreg vagyok” – gyakran hallani a harmincas éveiket taposó emberektől.

Pedig ez nem túl jó mentség, m mert sohasincs túl késő ahhoz, hogy testünket megmozgassuk.

Hortenzia, egy 70 éves öregasszony szív-érelmeszesedésben szenvedett, ami vérlappangással párosult. Nem tudott néhány lépésnél többet megtenni anélkül, hogy ne akadt volna el a lélegzete és ki nem merült volna.

Orvosa igen nagy körültekintéssel kezelte. Vízhajtót és digitalist írt fel neki, de nem lett jobban, sőt igen gyorsan elvesztette lába alól a talajt. Végül maga Hortenzia vetette fel a kérdést orvosa előtt, hogy egy igen korlátozott testgyakorlás-program talán segítene. Az orvos beleegyezett, mondván, hogy csak próbálja ki.

Hortenzia először csupán 20 lépést tett meg a háza előtti ösvényen. S ezt mindennap megpróbálta növelni néhány lépéssel. A hét végére már egy mérföldnél tartott. Szíve szabályosan vert és jobban működött. A lábain lévő duzzanatok kezdtek lelohadni. A légzése sem volt olyan nehézkes, sőt az is hatékonyabbá vált. Kezdett jobban lenni.

Amikor rendelőmben Hortenziával először találkoztam, akkoriban jött Kaliforniába. Mostanra már megmássza az új háza mögötti dombokat. 86 éves. Hűségesen követi a sószegény étrendi előírást és kerüli a nehéz ételeket. Mindennap egy órát sétál. Ez a program minőségi változást hozott egy 80 éves ember életébe.

Nos, térjünk rá most egy igen komoly kifogásra: túlzottan lusta vagyok. Valójában sohasem hallottam még hangot adni efféle mentségnek, de feltételezem, hogy gyakoribb, mint a többi. Egy kevéssé használt test lustává lesz, és a lusta test nem akar mozogni.

Biztos vagyok benne, hogy egyik kifogást sem hozzuk elő, mert fegyelmezett emberek vagyunk. Tudatában vagyunk azoknak a csodálatos dolgoknak, amelyek a testgyakorlással járnak, és tudjuk azt is, milyen kockázata van annak, ha valaki nem tornázik. Megvan a bíztatás!

 

Hogyan segít a testgyakorlás?

Az alkalmai testgyakorlás is többet használ, mint egy marék gyógyszer. Csak kevés ember van közöttük olyan rossz állapotban, mint amilyenben Hortenzia volt. Ha valakinek szívbaja, arthritise, cukorbetegsége vagy bármi más degeneratív betegsége van, speciális gyógyszerezésre is szükség van.  De ne függjön teljesen a tablettáktól. Tartsuk szem előtt saját érdekeinket, és kezdjük el felügyelet mellett a testgyakorló programot.

A testgyakorlás hatásai:

• Hatékonyabbá teszi a szívet. A szívizom megerősödik és a szívpercvolumen (kimenő teljesítmény) megnő.
• Normalizálja a vérnyomást. Ha magas, a testgyakorlás lecsökkenti a szisztolés és diasztolés nyomást egyaránt. Ha viszont alacsony, a testgyakorlás általában normálisra emeli.
• Megnöveli a vér oxigénszállító kapacitását is, s így több vér jut a test minden részébe.
• Leszállítja a nyugalmi pulzusszámot. Ez azért fontos, mert a szívnek nem kell olyan keményen dolgoznia. Ha a nyugalmi pulzusszám 80, szívünk túl keményen dolgozik. A testgyakorlás 60-ra csökkenti, és így minden 24 órában 28000 dobbanást spórol szívünknek. Bár nincs a birtokunkban statisztikai bizonyíték arra, hogy a testgyakorlás meghosszabbítja az életet, de logikus feltételezni, hogy igen.
• Elősegíti a jobb vérkeringést. A véráram a mi életfolyónk. A vér oxigént, tápanyagokat és más létfontosságú anyagokat szállít a test minden részébe. Továbbá felszedi az anyagcsere salakanyagait, és elszállítja a veséhez, tüdőhöz, a bőrhöz, ahol a felesleges anyagok kiválasztódnak.
• A reflexekre ható és a kémiai szabályozás által a testgyakorlás serkenti a mély hasi légzést. Edzi tüdőnket és kiterjeszti. Mivel hatékonyabbá válnak, több oxigént pumpálnak a vérbe, és több széndioxidot küszöbölnek ki.
• Ellazítja az izomfeszülést és felszabadítja az elfojtott érzelmeket. Javítja közérzetünket, csökkenti a haragot és frusztrációt, ha ilyesmi előadódik.
• Elektromos energiával tölti fel az agyvelőt és az idegsejteket. Az akarati- és az akarattól független idegrendszer közötti egyensúlyt is javítja.
• Segíti az emésztést, fokozza a bélműködést, és ezzel csökken a gázképződés és a székrekedés.
• Erősíti az izmokat, csontokat, szalagokat. Nem engedi, hogy a csontképzéshez szükséges ásványokat elveszítsük, és így megelőzi a csontritkulást.
• Élettani egyensúlyt teremt az endokrin rendszerben. A pajzsmirigy, hasnyálmirigy, mellékvesék és a nemi mirigyek hatékonyabbá válnak.
• A testgyakorlás élesebbé teszi az értelmi erőket, és a gondolkodás befogadóképességét is megnöveli.
• Külsőnket és megjelenésünket széppé teszi.
• Segít a súlyfeleslegtől megszabadulni nemcsak azáltal, hogy elégeti a kalóriákat, hanem azzal is, hogy felfokozza az anyagcsereszintet. Így aztán súly veszíthetünk még akkor is, amikor alszunk.
• Energiát nyújt. Valóban több energiát termel, mint amennyit felhasználunk.
• Lelassítja az öregedési folyamatot. Megőrzi fiatalságunkat.
• Megnöveli a tűrőképességet és késlelteti a kimerültség ostromát. A testgyakorlás valójában különleges előírás az emocionális kimerültségre.
• Serkenti az agyvelő endorphin termelését. Az endorphin gondoskodik a feszültségtől mentes jó közérzetről, és megnöveli az ember fájdalomküszöbét is.

 

Ugye, ennyi érv elég ahhoz, hogy mozgásba lendüljünk? A legtöbben azt felelnék: hát persze. Ám az igazi okok sokkal mélyebben vannak, mint amennyi a felszínen látszik belőlük.

Értelmünk, testünk és lelkünk a bennünket alkotó elemek. Nincs más identitásunk. Személyiségünk nem testünktől, értelmünktől elkülönült valami. Nem TEST, ÉRTELEM és LÉLEK címkével ellátott, légmentesen elzárt rekeszek csoportjából állunk. Ami hatással van az egyikre, az összes a többire is hatást gyakorol.

Hadd szemléltessem egy példával! A kerék abroncsból, küllőkből és kerékagyból áll. Ha levesszük az abroncsot, nincs kerekünk, ha viszont a küllőket emeljük ki, két kör alakú tárgy marad csupán a birtokunkban, de kerékről már nem beszélhetünk. Ha a kerékagyat távolítjuk el, a kerék összeomlik.

Annak érdekében, hogy megértsük: a fizikai aktivitás hogyan vezethet jobb egészséghez, tekintsük át röviden testünk alkotóelemeit és azt, hogyan hat a tevékenység a test különböző részeire.

 

Az izmok

A mozgás mesterei. Több mint 6 milliárd izomrost kapcsolódik csontjainkhoz. Együttesen ezek támasztják testünket, és teszik képessé a mozgásra. Ezt a vázat nevezzük musculosceletalis (csontváz-izozmati) rendszernek. Ez a rendszer több mint 200 csontból és kb. 600 különböző izomból áll.

Minden egyes izom rostokból épül fel, amelyek összehúzódva rövidítik, ellazulva meghosszabbítják az izmot. Minden egyes rost olyan hatékony, hogy súlyának ezerszeresét is képes megtartani.

Nem minden izomrost működik egyidejűleg. Egy adott pillanatban csupán harmadrészük működik, a többi pihen. Mindennapos igénybe vételük esetén az izomrostok különböző „műszakokban” dolgoznak. Ez gondoskodik hatékonyságról és tűrőképességről. Stressz esetén a rostok többsége működésbe hozható. Ez okozza a korai kimerülést, és végül működésbeli rendellenességet és fájdalmat idéz elő.

Az egészséges izmok tónusos ellazultság állapotában vannak. Ez azt jelenti, hogy még nyugalmi állapotban is részleges izomfeszülés áll fenn. Vérrel, glukózzal és oxigénnel feltöltve készek a bevetésre, az agyvelőből vagy a gerincreflexből eredő legkisebb jelzésre is. Az egészséges lelazult izom olyan, mint a megtöltött fegyver. Tüzelésre kész.

 

Az izmok és a stressz

A stressz folyamán az izmok megfeszülnek. Maga a stressz lehet fizikai vagy emocionális eredetű. A fizikális distressz állapota akkor következik be, ha arra kényszerítjük izmainkat, hogy teljesítőképességük, illetve teherbíró-képességük határán túl teljesítenek. Például, amikor egy roppant nehéz súlyt akarunk felemelni. Ez történik akkor is, ha „bemelegítés nélkül” serény tevékenységre sarkalljuk őket.

A bemelegítés megnöveli az izmainkhoz oxigént és üzemanyagot szállító vér mennyiségét. Ez a fokozatosan megnövelt tevékenység lecsökkenti a későbbi stresszt. Minél idősebb valaki, annál fontosabb ez a bemelegítés. Fizikai distressz akkor is előfordul, ha fáradt, kimerült izmainkat újabb igénybevétellel terheljük meg.

Emocionális eredetű izomfeszültség akkor áll elő, ha izmainkra olyan érzések hatnak az idegrendszeren keresztül, amelyekkel nem tudnak mit kezdeni. Ilyenek pl. a leteperő szomorúság, gyakori frusztráció, elfojtott harag, bosszankodás és bűntudat. Minden efféle érzelem izomfeszültséget hoz létre a különböző izomcsoportokban. Erőteljes pozitív érzések is kiválthatnak izomfeszülést és emocionális kimerültséget. Tehát nagy örömteli események után is ránk köszönthet az emocionális kimerültség.

Legyenek bár fizikális vagy emocionális okai, jók vagy rosszak, az izomfeszültség problémákhoz vezethet. Ha a fokozott izomstressz nem szűnik meg, izomgörcs állhat be. A heveny izomgörcs pedig időleges bénuláshoz vezethet.

Az izomstressz felelős a fejfájásért, a nyaki merevségért, bizonyos fajta izületi gyulladásokért és száz más tünet vagy tünetegyüttes kiváltásáért. Amikor ezeket a szimptómákat csokorba szedjük, felfedezzük, hogy ezek alkotják az emberiség által ismert valamennyi betegség több mint 50 %-át.

Az izomfeszültség és stressz magas vérnyomást idéz elő azáltal, hogy kipréseli a vért a kis véredényekből és kapillárisokból. A hosszabb ideig tartó emocionális feszültség (stressz) ugyanezt műveli. Bármelyik, túlzásba vitt efféle fizikai vagy emocionális terhelés a szív belső burkolatát megfosztja a vértől, és szívrohamhoz vezethet (angina).

Van egyáltalán valamilyen mód arra, hogy csökkentsük az izomfeszültséget? Igen, a rendszeres testgyakorlás megszabadít ettől a káros hatástól. Alapvető fiziológiai axióma, hogy az izom nyúlását kiváltó tényező egyben izomlazulást is előidéz. Minden, az izomfeszüléstől megszabadító kezelés gyógyulást hoz olyan emberek életébe, akiknek igazi szenvedéseik és fájdalmaik vannak. De a legjobb gyógymód az ésszerű testmozgás.

 

A szív

Testünk legkeményebben dolgozó, s egyben legerősebb izma a szívizom. A szív munkája az, hogy testünket vérrel lássa el, a vér pedig oxigént és táplálékot szállít a szerveknek, az agyvelőnek és az izmoknak.

Szívünk nyugalmi állapotban kb. százezret ver naponta, és napi kb. 12.000 liter vért pumpál keresztül önmagán. Ha mérsékelt testgyakorlást végzünk, izmaink négyszer több vért igényelnek. Intenzív testgyakorlás esetén pedig akár 15-20-szor is többet kívánhatnak.

Ez a fokozott vérátfolyás hogyan javítja szívműködésünket? Minden alkalommal, amikor egy izom összehúzódik, a rostjaiban tárolt hatalmas vérmennyiséget a vénákba préseli. Amikor a vér visszakerül a szívhez, a szív a tüdő verőereibe pumpálja, ahol megkapja oxigéntöltését. S a felszívott tápanyagokkal együtt, amiket a belekből vesz fel, újra kiszivattyúzza az általános keringésbe.

Itt érvényesül az életbevágóan fontos tény, ahogyan a testgyakorlás a szívet segíti. Izmaink úgy működnek, mintha egy második szívet alkotnának. Amikor testgyakorlást végzünk, és erősítjük izmainkat, préselő működésük folytán egyre képesebbekké válnak arra, hogy a vért visszapumpálják a szívbe. Az erős izmok a jó vérkeringés hasznára vannak. A gyenge vagy nem gyakorlatoztatott izmok azonban akadályozzák a keringést, és így arra késztetik a szívet, hogy kevésbé hatékony munkát végezzen.

Ha valaki rendszeres testgyakorlást végez, szíve egyre erősebbé és hatékonyabbá válik. Azok az artériák, amelyek magát a szívizmot látják el vérrel, méretüket tekintve megnőnek, és ezzel tovább csökkentik egy szívroham kockázatát.

A testgyakorlás révén a minden egyes összehúzódáskor kipréselt vérmennyiség megnő, a szokásos 80 grammról 120 grammra vagy még többre. Amikor szívünk pihen, kevesebbet dobban. A szív, ami eddig percenként 80-at dobbant, most majd 60-szor vagy még kevesebbszer dobban percenként. Ahogy korábban már szóltunk erről, ez napi 28.000 dobbanást takarít meg. Az ember szíve 80 milliárdszor dobban az élet során. Kimondható, hogy minél gyorsabban használjuk el ezt a mennyiséget, annál rövidebb lesz életünk? A testgyakorlás talán segít abban, hogy e szívdobbanások időtartama kiterjedjen, és hosszabb élet lehessen osztályrészünk.

 

Keringés

Volt-e már valaha hideg a lábunk? Ha igen, akkor fennállhat annak a veszélye, hogy keringésünk nem minden tekintetben olyan, amilyennek lennie kellene.

Testünk bármelyik részének hőmérsékletét abban a szervben lévő vérmennyiség határozza meg. Ha keringésünk elégtelen, sok esetben lehűlhetnek kezeink és lábaink.

Hogyan segíthet a megnövekedett fizikai tevékenység? A szívből származó vér gazdag érhálózaton megy keresztül testünk minden részébe. Ezeknek a véredényeknek – kapillárisoknak, artériáknak és vénáknak – van egy vékony belső izomrétegük, ami meghatározza méretüket. Ez különösen az artériák és a kapillárisok esetében igaz. A rendszeres testgyakorlás felnyitja ezeket a véredényeket, ahogy a vér átfolyik rajtuk, hogy eleget tegyen a megnövekedett igényeknek. Az eredmény: kezünk, lábunk több vért kap, és így felmelegszik.

Dr. Kenneth Cooper a légierő pilótáinál tanulmányozta a testgyakorlás kihatásait. Felfedezte, hogy a rendszeres testgyakorlás, akár a futás is, arra készteti testünket, hogy új véredényeket hozzon létre izmainkban. Így a vérmennyiség és a keringés egyaránt megnövekszik. Izmaink jobban felkészülnek, hogy a rájuk rótt fokozott igénybevételnek megfeleljenek.

 

Az emésztés

Gyomor-béltraktusunk működése ritmikus mozgásszimfónia. Bár nem vagyunk képesek arra, hogy az ebben a szakaszban működő izmokat akaratunkkal irányítsuk, fizikai tevékenységgel mégis befolyásolhatjuk őket, amit a test többi részére is kiterjesztünk.

A székrekedés egyik legjobb gyógymódja a hosszú gyaloglás. A séta segít, hogy bélrendszerünk a salakanyagot előremozgassa, s így növeli a belek aktivitását. Ez az egyik oka annak, hogy az operációból éppen felépülő pácienseket arra bátorítják, hogy mihelyt lehet, keljenek fel, és sétáljanak, még akkor is, ha fáj.

A gyomorfekélytől szenvedőknek is gyakran segít a rendszeres testgyakorlási program. Úgy tűnik, hogy a testgyakorlás oldja a feszültséget, ami első helyen szerepel a fekélyt előidéző tényezők sorában. A fizikai tevékenység megfelelő mederbe tereli a haragot, frusztrációt és az aggodalmat – a szerencsésebb viselkedésformák felé.

 

Idegeink

Az izomműködés és idegrendszerünk szoros kapcsolatban vannak egymással. Ami hat az izmokra, közvetlen hatást gyakorol az idegekre is.

A központi idegrendszer irányítja az akaratunktól függő izomműködést. Van egy terület az agykéregben, ami különleges parancsokat ad az izmoknak. Ha fel akarjuk emelni a karunkat, a kérgi központ karunkat mozgató idegsejtjei jelet adnak, és mi felemeljük a karunkat. Ha rúgni akarunk a lábunkkal, megtehetjük. Az agy üzenetet küld azoknak az izmoknak, hogy így reagáljanak. Mindez olyan egyszerűnek tűnik. Ám az esetekben a megnyilatkozásokban szereplő elektromos kapcsolatok bonyolultabbak, mint a legtekervényesebb Bell-telefon kapcsolótábla.

Képzeljük magunk elé az agyvelőt, a test minden részébe szerteágazó idegrostokkal. Minden egyes ideg elektromos érzékelőben vagy idegvégkészülékben végződik. Minden idegvégkészülék bizonyos számú izomrostot irányít.

Például: Egy másodperc tört része alatt kigondoljuk, hogy megmozdítjuk a hüvelykujjunkat. Az üzenet leszalad a mozgató idegrostokon az elektromos kisülés gyorsaságával (méter/másodperccben mérve). Elektromos impulzussal serkenti az idegvégkészülékeket a hüvelykujjban. Az izomrostok összehúzódnak, hüvelykujjunk megmozdul.

Minden jó zongorista ismeri a skálázás és a zenei gyakorlatok ismétlésének fontosságát, annak érdekében, hogy eddzék az idegeket és izmokat, hogy azonnal és pontosan tudjanak reagálni. Ugyanígy, a fizikai tevékenység útján tréningezhetjük a test minden részét, hogy simán és hatékonyan működjenek.

 

Ijedtség, harc vagy menekülés

Testünkben egy másik idegrendszer irányítja a belső szerveket – a szívet, a tüdőket, a gyomrot és a beleket. Szabályozza artériánk és kapillárisaink átmérőjét. Bizonyos mértékig a hormonok termelését is befolyásolja.

Ezt nevezik akaratunktól független vagy vegetatív idegrendszernek. A központi idegrendszerben (agy + gerincvelő) található vegetatív központok szabályozzák működését autonóm módon, de megfelelő tréninggel bizonyos mértékű tudatos irányítás is lehetséges.

A szimpatikus idegrendszer serkenti és mobilizálja szervezetünket, hogy veszélyhelyzetben megfelelően cselekedjék. Amikor vészhelyzettel kerülünk szembe, ez a rendszer felgyorsítja szívverésünket, kitágítja pupilláinkat, hogy több fény jusson szemünkbe, és serkenti az agyvelőt is. Megnyitja a hörgőket a tüdők felé, hogy több oxigén jusson a szervezetbe. Lecsökkenti a gyomor felé haladó vér mennyiségét, és a belek mozgását is lelassítja, hogy így több vér és energia jusson az izmokhoz. Megnöveli a véráramba jutó adrenalin mennyiségét is, hogy extra energiapótlást adjon.

 

Készen állunk a harcra vagy a menekülésre!

A vegetatív idegrendszer második részének ellentétes hatása van. Ezt paraszimpatikus idegrendszernek nevezzük. Ez segít testünknek, hogy a vészhelyzet állapotából visszatérjen normál működéséhez, ha a veszély már elmúlt. Ez vezet nyugalomhoz és normális állapothoz.

A jó fizikai aktivitási program segít egyensúlyban tartani idegrendszerünk minden részletét. Ez az egyensúly pedig életbevágóan fontos a teljes egészség szempontjából.

Készen állunk-e arra, hogy nekikezdjünk egy jól kiegyensúlyozott fizikai aktivitási programnak? Figyelembe véve áldásait, remélem, igen. A következő fejezetben felvázolunk egy fizikai aktivitási programot, ami élvezetes, kevés időt vesz igénybe, és csodákat tesz teljes egészségünk érdekében.

 

Amit mi is megtehetünk:

1. Hagyjunk fel azzal, hogy kifogásokat gyártsunk, és mintha szívességet tennénk magunknak azzal, hogy nekikezdünk egy rendszeres testgyakorló programnak. A testgyakorlás éppen olyan fontos, mint az étel, amit megeszünk. Ne felejtsük el: elveszítjük azt, amit nem használunk!
2. Tegyünk szívességet szívünknek azáltal, hogy testgyakorlást végzünk, és így a nyugalmi pulzusszámot 60-ra csökkenthetjük. Intenzív testgyakorlással lehetővé tesszük, hogy izmaink egy „második szív” szerepét töltsék be azáltal, hogy a vért visszapréselik a szív felé.
3. Sétáljunk naponta legalább három kilométert. Ha olyan hivatali épületben dolgozunk, ahol lift működik, próbáljunk felgyalogolni a lépcsőn, ahelyett, hogy a liftet igénybe vennénk.
4. Csillapítsuk le idegeinket, és javítsuk az emésztést erőteljes testmozgással, szabad levegőn végzett sétával és megfelelő légzéssel.

 

Hivatkozások:

Cooper, K.: Aerobic New York: Bantam Books, 1968.

Morehouse, L. E.: Teljes fitness program heti 30 percben, New York: Simon & Schuster, 1975.

Harold Erlick és mások: Euexia. A teljes egészség és hosszú élet alapja. 1976.

Wynder, Ernst: A teljes egészség könyve, New York: Franklin Watts Pub. 1971.

Hardinge, Mervyn, G.: Az egészség filozófiája, Loma Linda, GA: Loma Linda University Publications, 1971.

A csodálatos emberi gépezet, Chicago: Amerikai Orvosi Társaság, 1971.

Hales, D. és Hales, R. E.: Az U. S. A hadsereg teljes fitness programja, New York: Crown Publishers, 1985.

Joers, L. E. C. Az utazás, Naxhville, Southern Publishing Association, 1972.

DeBakey, Michael and Gotto, Antonio, Az élő szív, New York: Grosset és Dunlop, 1977.

Fixx, James, Teljes könyv a futásról, New York: Random House, 1977.

 

Tudományos cikkek:

Skinner, J. S. és mások: A terheléses testgyakorló program kihatásai a fizikai munkára. Amer. J. Dardiol. 4:747. 1964.

Cassel J. és mások: Elfoglaltság, fizikai tevékenység és szívkoszorúér-megbetegedés. Archives of Internal Medicine, 128:920-28. 1971.

Friedman, Bonnie Jones és mások: Futás az életért, egészségért és örömért, American Journal of Medicine, 1978. ápr.

Mann, George V. és mások: Testgyakorlás a szívkoszorúér-megbetegedés megelőzése érdekében. A testgyakorlásnak a koszorúér-megbetegedés kockázati tényezőire gyakorolt kihatásainak kísérleti tanulmányozása férfiaknál. American Journal of Medicine, 46:12-27. 1969. jan.

7. fejezet

Csúcsteljesítményre hangolás

 

Bölcs beruházó Ön? Melyik helyre tenné inkább a pénzét? Ahol 10 %-ot veszít, vagy ahol 10 %-ot nyer évente?

Bölcs dolognak tartaná, hogy napi 20 percet – évente kb. 120 órát – fordítson arra, hogy hatékonyabban gondolkozzon, és friss kedvvel dolgozzon, és jobban tudjon uralkodni érzelmein és az életén? Érdemes-e életidejéből 4000 órát fordítani arra, hogy 40.000 órával tovább éljen (ez kb. öt további év)? Megéri-e az erőfeszítést, ha ez az utolsó öt év életünk legszebb időszaka lenne?

Az egészség a legdrágább kincs ezen a földön. Egy kiegyensúlyozott és jól megtervezett fizikai fitness program a legbölcsebb befektetés, amit csak tehetünk. „Osztalékot fizet” nemcsak a meghosszabbodott élettartammal, hanem annak minőségével is. lehet, hogy életünk utolsó 10 évében kizökkent a megszokott otthoni nyugalomból, de kamatos kamatot fizet és biztos, hogy megkedveljük! Miért nem kezdünk hozzá már ma?

 

Hogyan kezdjük a ráhangolódást?

Az egyetlen módja, hogy a fizikai fitness program sikeres legyen, hogy lassan kezdjük el és fokozatosan növeljük a terhelést. Nagyon sok olyan páciensem volt, akik igen őszintén és komolyan fogtak neki, de túl keményen törtek előre és túl gyorsan haladtak. Egy héten vagy tíz napon belül feladták az izomláz és izomfájdalom miatt. A lelkesedés hatása alatt nagyon sokan belefognak a fizikai tevékenységbe megfelelő előkészület nélkül. Túl keményen és túl gyorsan próbálkoznak. És csüggesztő következményekkel kerülnek szembe.

Azt javasolnám, közelítsünk úgy a fizikai tevékenységhez, mint valami mulatságos kalandhoz. Ne azért végezzünk testgyakorlást, mert pusztán kötelességnek érezzük, amit teljesítenünk kell. Ez bűntudatot eredményez, ha nem érjük el a várakozásnak megfelelő célt azonnal. Csináljuk azért, mert szeretjük az életet. Ahogy a fitness áldásait tapasztalni kezdjük, szinte önkéntelenül a testgyakorló programot is megszeretjük. Fogjunk hozzá lépésről lépésre, mindennemű kényszer vagy bűntudat nélkül.

Számos esetben az orvoshoz vezető gyaloglás az első lépés. Meg kell ismerjük a fizikai tevékenység iránti tűrőképességünket. Ez a testgyakorlás közben végzett kardiogrammal (terheléses vizsgálat) eredményesen kimutatható. Ha „tolerancia-értékünkön” felül, azt túllépve kezdünk testgyakorláshoz, szenvedni fogunk, és e fájdalom lecsökkenti a testgyakorlás iránti ösztönzésünket.

Egy másik fontos tényező. Amikor képtelenek vagyunk eltűrni, elviselni egy bizonyos szinten túli fizikai tevékenységet, az orvos kulcsot kap ahhoz, hogy további diagnosztikai teszteket végeztessen velünk. Ha nem tudunk három kilométert problémák nélkül legyalogolni, meg kell tudjuk az okát. Egy jó orvos diagnosztizálni tudja a problémát.

Nem szabad önelégültekké válnunk, ha nincsenek tüneteink. A legtöbb embernél magas a koleszterin trigliceridek és más, vérben lévő anyagok szintje, és nincsenek tudatában, hogy valami baj van. A legtöbb magas vérnyomásos beteg tünetmentes. Nem régen találkoztam egy 41 éves beteggel, akinek 280/180 volt a vérnyomása – olyan volt, mint egy járkáló időzített bomba, és mégsem tudott állapotáról.

Orvosunk tehát kulcsfigura testgyakorló programunkban. Ha megszereztük a kellő vizsgálati eredményeket és követjük előírásait, minimálisra csökkenthetjük a testgyakorlás veszélyeit. Nem futunk majd a szívroham kockázatával. A tűrőképesség határán belül végzett testgyakorló program pedig éppen hogy segít megelőzni a szívrohamot.

„De doktor” – szinte hallom, ahogy mondják –, „hogy is van az, amit a kocogókról lehet hallani, akik szívroham következtében összecsuklanak és meghalnak?” Igen. Ilyesmi előfordul. Egyikünk sem halhatatlan. Még a fizikai fitness program egyik nagy szószólója is futás közben halt meg szívroham miatt. Ám ha közelebbről megvizsgáljuk az esetét, kiderül, hogy erős dohányos volt. És táplálkozása, étrendje sem volt megfelelő az atléták számára. Még azt sem tudta, mennyi a koleszterinszintje.

Tekintet nélkül arra a tényre, hogy emberek futás közben is meghalhatnak szívroham miatt, nekünk azt kell szem előtt tartani, hogy a legtöbb szívroham éppen akkor következik be, miközben NEM tornázunk. A legtöbb szívroham az alvás vagy pihenés időszakában történik. De ne féljünk se a testgyakorlástól, se az alvástól! Tegyük meg a tőlünk telhetőt, hogy életben maradjunk. A megfelelő testgyakorlás éppen ebben segít.

 

Móka a mozgásban

A fizikai aktivitásnak nem szabad unalmasnak, lélekölőnek lennie. A valóságban a testgyakorlás iránti magatartásunk szabja meg, hogy siker vagy kudarc lesz-e részünk. Ha olyan tevékenységet választunk, amit élvezünk, ez segít, hogy kitartsunk mellette.

Minden sporttevékenység jó, különösen azok, amelyek nem igényelnek emberfeletti erőfeszítéseket, vagy amelyek nem állítanak egy sorba egy versenyzővel. A verseny izgalma közömbösítheti a sport jótékony hatásait.

A golfozás például, aerobic pontokban nem túl magas, lazító testgyakorlás, és mégis áldásos, hacsak nem kelünk versenyre másokkal. Ha életünk legjobb játszmáját akarjuk játszani, partnereink helyett a versenypályát illessük kihívással. Minden olyan tevékenység, ami meggyűlölteti velünk önmagunkat, igen csekély értékű az egészség szempontjából.

Ha olyan tevékenységben veszünk részt, amit élvezünk, sokkal jótékonyabb, mint ami bár ugyancsak serény, de kevésbé élvezhető. Egy érdekes, a Loma Linda-beli Orvostudományi Egyetemen végzett kísérlet jól illusztrálja ezt.

Egy önkéntes, orvostanhallgatókból álló csoportot olyan étrendre állítottak be, amelyben mindegyik ugyanolyan mennyiségű koleszterint, zsírt, fehérjét és szénhidrátot kapott. Majd kötöttség nélkül kiválaszthatták azt a testgyakorlást, amit szerettek – röplabdát, teniszt, úszást, futást és másokat.

Naponta megmérték a vérkoleszterinjüket. Ez a szint három napon belül minden esetben visszaesett. A hét elteltével igen alaposan lecsökkent. Majd abbahagyták a testgyakorlást. Nem sokkal ezután a vérkoleszterin visszatért a kísérlet előtti szintre. Bizonyos esetekben ez a szint egy kissé magasabbra is szökött.

A következő lépésben „taposómalomra” állították a diákokat. Ezúttal nem részesedtek semmiféle élvezhető sporttevékenységben. A testgyakorlás azonban éppen olyan energikus volt, mint a korábbi sporttevékenység esetén. És akkor jött a meglepetés, amikor tesztelték a vért. A koleszterin a legtöbb esetben nem esett vissza. Néhány diáknál inkább felszökött.

Amikor pedig visszatértek ahhoz a tevékenységhez, amit élveztek, a diákok koleszterin-szintjében visszaesés mutatkozott minden egyes esetben. Ez a kísérlet azt mutatja, milyen fontos a viszonyulás ahhoz, amit csinálunk. A negatív előjelű éppen elég stresszt vált ki ahhoz, hogy közömbösítse a testgyakorlás hasznát. A tanulság egyértelmű. Tanuljunk meg szeretni azt, amit tornaprogramunkban csinálunk. Vagy cseréljük fel olyanra, amit szeretünk.

Vannak, akik nem szeretik a testgyakorlást. Így születtek – mondják. Ám a testgyakorlás olyan valami, mint egy bizonyos ételféleség, amit meg lehet tanulni megszeretni. Emlékszem az első esetre, amikor az avokádót kóstoltam. Nem ízlett. Most egyik kedvenc ételem. Lehet, hogy első alkalommal nem élvezzük a gyaloglást, de megkedvelhetjük – és a gyaloglás a testgyakorlás egyik legjobb módja.

Általában a sportban használt fogalmakat vetítjük ki a testgyakorlásra, és ezeket a kifejezéseket is használjuk, mint pl. gimnasztika, súlyemelés stb. Ám testgyakorló programunk olyan tevékenységeket is felölelhet, amelyek más területen is kamatoztathatók. Ilyenek a kertészkedés, tájkertészet, építkezés és más hasznos elfoglaltságok. Az efféle testgyakorlások azért olyan pompásak, mert további haszonnal párosulnak. Minél több áldást tartogat programunk, annál jobban fogjuk szeretni.

 

Társas mozgás

Ha testgyakorlásunkat élvezetessé akarjuk tenni, van rá egy másik megoldás: csináljuk együtt valakivel”

Ha végigsétálunk Bostonban a Charles folyó mentén, vagy a Central Parkban, New Yorkban vagy száz másik városban, szerte az országban, látni fogjuk, hogy egyre több és több amerikai fogadja el a testgyakorlásra vonatkozó ösztönzést. A San Vincente Boulevardon, Santa Monicában (California) kocogók tucatjait láthatjuk a középső füves sávon. Gyakran látni, hogy a papa, mama és a gyerekek együtt kocognak. A szülők példája ösztönzi a gyerekeket. A szülőket pedig készteti a szükséghelyzet, hogy testgyakorló programokat fejlesszenek ki gyermekeik számára. Ám talán a legnagyobb ösztönzés, hogy együtt is végezhetjük a testgyakorlást. Ez a gondolat egy közmondásban jut leginkább kifejezésre: „A család, amelyik együtt játszik, együtt is marad.” Valószínűleg tovább is maradnak együtt, mert testgyakorlásuk folytán egészségesebbek és hosszabb életűek lesznek.

Különösen akkor segít igazán, ha valakivel együtt végezhetjük a testgyakorlást, s ha egyáltalán nincs jelen a versenyszellem. A versenysportok nem túl nagy segítséget jelentenek az egyéni fitness program szempontjából. Ahogy korábban említettük, a verseny stressz-hatást vált ki, a stressz pedig semlegesíti a testgyakorlás legtöbb áldását. Ha versenysportban veszünk részt, győzünk vagy veszítünk, márpedig elsődleges célunk, hogy a testgyakorlás áldásos hatást gyakoroljon. Ám ebben az esetben a győzni akarás lesz a fő hajtóerővé. Így a sport már nem a felüdülés, szórakozás eszköze, sőt valójában még káros is lehet.

A Dick Van Dyke show legutóbbi felújításában az egyik részlet igen jól illusztrálja ezt. Miközben Dick a reggeli kocogást élvezi, valaki elkezdi kergetni. Most már verseny folyik. További kocogók csatlakoznak hozzájuk, lökdösődve, huzakodva, tolakodva. A verseny a stadionban ér véget, ahogy kocogók tucatjai versengenek egymás ellen. Dick ér célba elsőnek – miután egy mellette kocogó hölgyet félrelökött az útból.

Ha Dr. Meyer Friedmann egyik „A” típusú személyisége Ön, itt az ideje, hogy megfontoljon némi változtatást. Ez egy kevés irányítás és személyes önfegyelem mellett kivitelezhető. Míg az üzleti életben egészséges némi versengés, addig az egyéni fitness elérésére irányuló törekvésben, ha van is némi szerepe, az csupán másodlagos.

 

Gyakorlattípusok

A teljes fitness program kialakításánál olyan testgyakorlatokat válasszunk, amelyek a legtöbbet használnak, és a legkevesebb időt igénylik. Hacsak nem vagyunk hivatásos atléták, be kell osszuk a testgyakorlásra szánt időt. Nézzük meg, milyen választási lehetőségeink kínálkoznak.

Öt féle testgyakorlattípust ismer el a szakma legtöbb szaktekintélye: izometrikus, izotonikus, izokinetikus, anaerobik és aerobik típusokat.

Az izometrikus torna összehúzza, megfeszíti az izmokat, az izületek vagy végtagok mozgatás nélkül. Ez a testgyakorlás izmokat fejleszt, de csak kevés áldásos hatást gyakorol a szív- és vérkeringési rendszerre.

Egy lépéssel tovább lépve, az izotonikus testgyakorlás (isophasikusnak is nevezik) összehúzza az izmokat, és az izületeket és végtagokat is mozgatja. A művészi torna vagy a súlyemelés az izotonikus gyakorlat két példája. E tornagyakorlat igen hatékony az erő és izomtömeg fejlesztésben, de miként az izometrikus gyakorlatok esetében, ez sem gyakorol áldásos hatást a véredényekre és a szívre. A szívbetegségben szenvedőknek veszélyes is lehet, mert megemeli a vérnyomást, és csökkenti a szív bizonyos területei felé szállított oxigén mennyiségét.

Az izokinetikus testedzés az izotonikus gyakorlatnak egy újabb és összetettebb, finomított változata. Nemcsak a súly gravitáció ellenében történő felemelését és az ezzel járó erőfeszítést foglalja magába, hanem további többlet izomenergiát igényel, hogy a súlyt az eredeti helyére visszategyük. Bizonyos testgyakorló központok egyesítették az izokinetikus testgyakorlást az aerobik programmal, így nemcsak az izomtömeget és az erőt növelik, hanem a szív és tüdő hatékonyságát és egészségét is szolgálják. Sajnos ez a program igen összetett, ugyanakkor költséges gépezetet és felszerelést igényel, és nem illik bele a személyes fitness programba.

Az anaerobik testgyakorlás az, amit belélegzett oxigén nélkül végzünk. Ez a testgyakorlásnak egy olyan speciális változata, amit légzés-visszatartással folytatunk. A víz alatti úszás és a 100 méteres síkfutás e testgyakorlástípus két példája. Különlegesen edzett atléták akár bajnokok is lehetnek az anaerobik jellegű sporttevékenység megfelelő területén, de csak akkor képesek erre, ha elégséges tüdőkapacitásuk van. Egy jól ismert tenorista tartja a víz alatti lélegzet-visszatartás világrekordját.

Az aerobik torna hosszú távú oxigénigénnyel párosul, és ilyen igénye miatt végül is arra kényszeríti a testet, hogy javítsa azokat a rendszereket, amelyek az oxigén-szállításért felelősek.

Az erről a témáról szóló klasszikus művet a dallasi Dr. Kenneth H. Cooper (Texas) készítette, aki ugyanott irányítja híres aerobik központját is. Amikor az Egyesült Államok Légierejének alezredese volt, a NASA orvos-csoportjának útját egyengette.

Cooper aerobik-központja igen gondos és alapos kutatást végezve dokumentálta az aerobik testgyakorlás áldásait. Továbbá osztályozta az aerobik gyakorlatokat, és viszonylagos értékük szerint rangsorolta őket. Ennek igen nagy gyakorlati jelentősége van mindazok számára, akik érdeklődnek az iránt, hogyan legyenek fittek, és ebben az állapotban maradjanak életük végéig. A jó hír ebben az, hogy mindez heti négy órányi befektetéssel elérhető. Három mérföldnyi (5 km) kocogásra vagy tempós gyaloglásra hetenként ötször okvetlenül szükségünk van, hogy légző-, valamint szív- és vérkeringési rendszerünk kifogástalan állapotban legyen. Néhány szaktekintély azt állítja, hogy ez az eredmény kevesebb idő alatt is elérheti, heti háromszor tíz perc alatt.

Mennyi munkát igényel a fizikai alkalmasság megszerzése vagy megtartása? Véleményem szerint heti 4-5 alkalommal 20-20 percre van szükség, hogy elérjük a maximális hatást. ez kb. megfelel 45 perc gyaloglásnak vagy 30 perc kocogásnak. Szív- és vérkeringési rendszerünknek rendszeres munkára van szüksége, hogy csúcshatékonyságát elérje. Erre csak 4-8 hét után számíthatunk.

Ha hetente egyszer vagy kétszer tornázunk, 8 %-kal növeljük aerobik kapacitásunkat, ha heti három alkalommal 20 percig, akkor duplájára növeljük ezt a kapacitást. Heti négy alkalommal végzett testgyakorlás 25 %-ra emeli ezt az értéket. Az optimális hatás elérése érdekében heti 4-5 testgyakorlási periódusra van szükség. Ne tornázzunk négy egymást követő napon, hogy utána 3 napig pihenjünk. Jobb váltakozó napokon tornázni. Három napos pihenés során jelentősen veszítünk alkalmasságunkból (fitness). Öt heti testgyakorlás-kiesés után 50 %-át is elveszíthetjük. Tíz hét után visszakerülünk a kiindulópontra, s kezdhetjük az egészet elölről.

 

Tornaprogramunk kialakítása

Fitness programunk egyszerű, személyre szabott és mókás kell legyen. Változtathatjuk nap mint nap, de az ebben a fejezetben említett elveket bele kell vinni programunkba, ha a legtöbbet akarjuk kihozni belőle.

Javasoltam már tempós gyaloglást, mint a legkellemesebb, legkönnyebb és legolcsóbb tornát. Induljunk neki lassan, rövid nyújtó gyakorlatokból álló bemelegítés után (lásd alább), és fokozatosan növeljük a sebességet és a távolságot, ahogy nap mint nap haladunk előre.

A sífutás emészti fel a legtöbb energiát, és a gyakorlattípusok összehasonlító táblázatán általában a legmagasabb helyet foglalja el. Az úszás is majdnem tökéletes testgyakorlás. Az aerobik skálán is igen magasan helyezkedik el, további áldása, hogy izomtömeget fejleszt a felső végtagokon, a törzsön csakúgy, mint a lábakon. A probléma csupán az, hogy a síeléshez hóra, az úszáshoz pedig vízre van szükség.

A legtöbb fiatalember kedvenc testgyakorlása a kocogás és a futás. Ezek idősebb személyek esetében is tökéletesen biztonságosa, ha gondoskodtak arról, hogy megfelelő orvosi vizsgálatban legyen részük, és fokozatosan növelik a sebességet és a távolságot. A futás egyik fő előnye az időtényező – az ember sokkal több aerobik tornát végezhet rövidebb idő alatt. Meg kell találni a megfelelő arányt, hogy elkerüljük a kedvezőtlen kihatású sérüléseket. Válasszuk ki azt a tornát, amit a legjobban élvezünk, és az első héten vegyük azt is könnyen.

Az orvosi vizsgálat utáni első lépés: törekedjünk elérni a megfelelő, optimális pulzusszámot. Szívverésünk üteme egy gyakorlat hatékonyságának legjobb visszajelzője. Néhány formula felhasználható. Az Aerobik Központban használt képlet a következő: férfiak esetében: 205, mínusz az életkor fele, nők esetében: 220, mínusz életkoruk. Tehát egy 40 éves férfi esetében az előirányzott szívritmusszint 185 lenne (205–20), egy 40 éves asszonynál pedig az előirányzott pulzusszám 180 (220–40).

A következő számításnál az előirányzott pulzusszám 65-80 %-át kell venni, hogy a megfelelő aerobik tevékenységet kialakítsuk. Talán legjobb 65 %-nál kezdeni és felmenni 85 %-ig. Férfiak esetében ez 148-as pulzusszámnak felel meg a tetgyakorlás közben mérve, mert ez a 185 80 %-a. Nők esetében a 180 80 %-as pedig 144-es pulzusszám, egy 40 éves nőnél. A testgyakorlás 20 percig kell tartson, hogy végig megtartsuk az ehhez az értékhez közel eső pulzusszámot, azért hogy az aerobik áldásait a maximumig fokozzuk.

Hogyan mérjük meg pulzusunkat? Csak egy kis gyakrlat és egy óra, no meg némi rávezetés, tájékoztatás kell hozzá. Fogjuk meg felfelé fordított tenyerű jobb csuklónkat. Bal kezünk mutató- és középső ujját helyezzük rá jobb csuklónkra, és máris érezni fogjuk a pulzáló radiális artériát, a csukló széléhez köze eső vájatban. Számoljuk 15 mp-ig a szívdobbanásokat, és szorozzuk meg az így kapott összeget néggyel! Ha Ön egy 40 éves nő, akkor 144 kellene legyen, (kicsivel talán több vagy kevesebb), a tornagyakorlat során.

Amikor befejeztük a pulzusmérést, szívverésünk lassulni kezd. Ennek kiegyenlítése érdekében adjunk hozzá 10 %-ot, hogy a valódi folyamatos pulzusszámot kapjuk meg. Tehát, ha egy 40 éves nő 130-as pulzusszámot mér, testgyakorlás közben pulzusértéke 143 lesz.

Legjobb, ha nem a nyakon mérjük a pulzusunkat, mert a nyaki verőérre gyakorolt nyomás gyakran lelassítja a szívritmust, és így méréskor hamis értéket kapunk. Ha nehézségeink vannak a pulzus csuklón történő mérésénél, tegyük kezünket a szívünk fölé, és számoljuk itt közvetlenül a szívdobbanásokat.

A következő lépés az, hogy kiválasszuk az ALAP aerobik tornát. Már néhányat említettünk ezek közül. A Cooper Klinika felsorolásában az első öt helyen a következők állnak:

1. Sífutás
2. Úszás
3. Kocogás vagy futás
4. Kerékpározás a szabadban
5. Gyaloglás

Korcsolyázás, lépcsőmászás, aerobik tánc, kézilabda, tenisz és a kosárlabda ugyancsak értékesek. (Kérem, forduljon a fejezet végén található bibliográfiához, és ott megtalálja majd azokat a könyveket, amelyek a különféle aerobik-torna különleges értékeit jelző alapos táblázatokat tartalmazzák.)

Kezdjük a testgyakorlást minden alkalommal bemelegítéssel. Fontos dolog, hogy megnöveljük a test hőmérsékletét és fokozatosan kinyújtóztassuk izmainkat. Szívritmusunknak fokozatosan kell növekedni a nyugalmi állapotból a célul tűzött szintig, testgyakorlásunk és életkorunk függvényében. Még a szívbetegek is eltűrnek hosszabb ideig tartó aerobik tornát, mielőtt mellkasi fájdalmak lépnének fel, ha megfelelő bemelegítéssel indítanak. A bemelegítés legalább öt percig tartson.

A legegyszerűbb bemelegítés két perc helybenfutással kezdődjön. A láb kinyújtóztatása érdekében hátunkra fekhetünk, térdünket felhúzva, szorosan mellkasunkhoz nyomva tartsuk ki 5 mp-ig. Most nyújtsuk előre lábunkat, majd emeljük fel a másik térdünket mellkasunkig egy következő 5 mp-nyi időtartamra. Most pedig mind a kettőt húzzuk fel 5 másodpercig. Ismételjük meg néhányszor!

A hát kinyújtása a törzs előredöntésével érhető el. Álljunk egyenesen úgy, hogy lábfejünk kb. 30 cm-re legyen egymástól! Enyhén feszítsük meg térdünket, hajoljunk előre, és próbáljuk meg ujjainkkal megérinteni a padlót. (Ne vigyük túlzásba!)

Tartsuk vissza lélegzetünket a gyakorlat alatt, majd térjünk vissza egyenes tartásba! Ismételjük meg ötször!

A törzs hátrahajlítását úgy végezhetjük, hogy megállunk egyenesen, összeszorított ökleinket a gerinc kétoldalára helyezzük, az alacsonyabban fekvő bordák magasságában. Ökleinket nyomjuk előre, törzsünket pedig hajlítsuk hátra, amennyire kényelmes. Tartsuk ki 5 mp-ig. A gyakorlat ideje alatt tartsuk vissza lélegzetünket! Ismételjük meg ötször!

Egy másik hasznos hátnyújtó gyakorlat: Feküdjünk a padlóra és kíséreljük meg gerincünket teljes hosszában a padlóhoz nyomni úgy, hogy a normális ágyéki görbületnél is érintse hátunk a padlót. Tartsuk ki 5 mp-ig! Ismételjük meg ötször!

Most már készünk állunk egy 15–20 perces aerobik tornára, aminek segítségével elérjük a célul tűzött szívritmus-szintet. Ezt követően a lehűlési időszak következik, lelassulunk, bár még tovább mozgunk 5 percig, mielőtt megpihennénk. Ennek az utolsó öt percnek egy részét nyújtó gyakorlatokra is lehet fordítani.

Bölcs dolog a testgyakorlás programba belefoglalni néhány izomfejlesztő gyakorlatot is. Ha elég tevékenyek vagyunk, próbálkozhatunk fekvőtámaszokkal, felülésekkel, sőt még súlyemeléssel is. Ha közel lakunk egy tornateremhez, talán felötlik bennünk, hogy kipróbáljuk a „körforgásos súlytréninget”, aminek tíz fokozata van. A súlyemelést nyugalmi periódusokkal egyesíti, valamint némi aerobik tornával. Mindez átlagban 20 percet vesz igénybe.

Az alábbiakban találhatunk néhány egyszerű gyakorlatot, ami elősegíti a fokozatos izomfejlesztést:

1. Falnyomás

Álljunk meg kb. 60 cm-re a faltól. Tegyük kezünket a falra, egymástól kb. 20 cm-re, vállmagasságban. Ereszkedjünk előre, hogy arcunk a falhoz érjen. Most nyomjuk vissza ismét a falig. Ismételjük ameddig tudjuk, és fokozzuk 40-50-szeri ismétlésig.

2. Asztalnyomás

Ezt a gyakorlatot akkor kezdjük el, ha már semmi nehézségünk nincs az előzővel. Álljunk meg kb. 120 cm-re egy rögzített asztal vagy dívány szélétől. Ragadjuk meg szilárdan a szélét, és közelítsünk arcunkkal hozzá. Ennél a pontnál testünk akár 45 fokos szöget is bezárhat a padlóval. Nyomjuk vissza magunkat kartávolságra. Ismételjük meg, ahogy tudjuk és fokozzuk a 40-50-szeri ismétlésig. Ez a gyakorlat sokkal energikusabb az előzőnél, és helyettesítheti is azt.

3. Fekvőtámasz a padlón

Amikor már csak kevés hatékonyságba van a 2. gyakorlatnak, térjünk át erre. A második gyakorlathoz hasonló, de most a padlóra fekszünk, arccal lefelé. Ezt a gyakorlatot óvatosan kell végeznünk. Kezdjük néhány felnyomással, de ne fokozzuk tíznél többre a gyakorlatok számát, ha idősebbek vagyunk 40 évesnél.

4. Felülések

A felüléses gyakorlat a legkitűnőbb hasizomfejelsztő. A padlón ülve fogjunk hozzá. Lábfejünket akasszuk bele egy súlyos díványba vagy karosszékbe. Nyitott kezünket helyezzük a has alsó részére úgy, hogy ujjhegyünk érintse. Most dőljünk hátra a padló felé addig, hogy hátunk már csak néhány cm-re legyen a padlótól, és tartsuk ki három mély lélegzetig. Most üljünk fel és pihenjünk. Fontos, hogy ne tartsuk vissza lélegzetünket a gyakorlat alatt. Lélegezzünk be mélyen orrunkon, és összeszorított ajakkal lélegezzünk ki a szánkon.

Ha kezünket a fejünkre tesszük, vagy fejünk fölé, megnövelhetjük ennek a gyakorlatnak a munkaterhelését. A terhelés pedig újra csökkenthető, ha leeresztjük kezünket, és nem dőlünk hátra annyira. Ne érintsük hátunkkal a padlót, hacsak nem akarunk pihenni egy kicsit. Próbáljuk fokozni 20 visszaülésig!

Ahogy követjük az ebben a fejezetben vázolt javaslatokat, a magunk útját járjuk. Az eredmény: erősebb, alkalmasabb test, világosabb értelem, jó közérzet. Mindez életünknek lendületet és további éveket nyújt.

E fejezet lezárásaként szeretném kifejezni nagyrabecsülésemet és orvosi kalapomat megemelni az előtt az ember előtt, aki többet tett azért, hogy a megelőző orvoslás ügye előrehaladjon, mint bárki más, akiről tudom. Figyeltem az évek során, olvastam tudományos cikkeit, könyveit, hallgattam előadásait, akár orvosoknak, akár laikusoknak beszélt.

Termékeny és érzékeny kutató, aki a testgyakorlás élettanának olyan igazságait fedezte fel, amiről legtöbbünk soha nem is álmodott. Tudományos meglátásai elég erősek voltak ahhoz, hogy segítség nélkül is ellenszegüljön az Amerikai Légierő bürokratikus gépezetének, és a megelőzés irányába nem hajló orvosi testület ellenállásának. Filozófiai meggyőződése szilárd lelki alapokra épült. Mint minden nagy ember, közvetlen, alázatos és nagylelkű maradt, amikor ismereteit és műveltségét másokkal megosztotta. Otthonosan viselkedett akkor is, amikor 200.000 brazilhoz beszélt Rióban, és akkor is, amikor egy kis egyházi közösségnek a kaliforniai Soquelben.

Bár fő érdeklődési területe a testgyakorlás volt, kutatásai során eljutott odáig, hogy felismerte, miszerint a táplálkozás és a stressz feletti uralom a jó egészség kulcselemei.

Több kormányzat nemzetközi konzultánsa az egészségügy területén, az Egyesült Államokat is beleértve. A hadsereg és a légierő is hasznosítja bölcsességét, testedző programjaiknál felhasználják műveit. Számos nagy ipari részvénytársaság tanácsadója.

A szívkoszorúér megbetegedések számának fokozatos csökkenése Amerikában minden bizonnyal összefügg azzal, hogy a köztudat formálása nyomán csökkent a dohányzás, és felismerték a fizikai fitness-program és testgyakorlás fontosságát.

A világ egészségesebb és az élet élvezhetőbb Kenneth H. Coopernek köszönhetően.

 

Amit megtehetünk:

1. Fektessük be időnket bölcsen egy hatékony tornaprogramba.

2. Tanácskozzunk orvosunkkal, melyik a számunkra legalkalmasabb program.

3. Olyan programot válasszunk ki, ami mókás, és nem jár stresszhatással.

4. Bár néhány egyedi program is lehet jó, vonjuk be a barátokat, családtagokat is néhány tornagyakorlatunkba. Ez tovább növelheti testünknek azt a képességét, hogy áldásos endorfinokat termeljen.

5. Gyalogoljunk vagy kocogjunk heti 25 kilométert!

6. Testgyakorlás közben figyeljük meg pulzusunkat! Próbáljuk leszállítani a nyugalmi pulzusszámot 60-ra vagy még kevesebbre!

7. Próbáljuk meg elvégezni a fentiekben leírt izomfejlesztő gyakorlatokat.

 

Hivatkozások:

Cooper, H. K.: Aerobik program a teljes egészség elérésére, New York: M. Evans. Co. 1982.

Morehouse, L. E.: Teljes fitness heti 30 percben. New York: Simon és Schuster, 1975.

Hardinge Mervyn G.: Egészségfilozófia, Loma Linda, CA. Orvosi Egyetem, Loma Linda, 1978.

Hales, D. és Hales R. E.: Az amerikai hadsereg teljes fitness programja, New York: Crown Kiadók, 1985.

Uline, Art: Kellemes érzés, Los Angeles J. B. Tarcher 1977.

Brynteson, Paul és Brynteson Donna: Fitness és hit, Nashville: Thomas Nelson kiadók. 1985.

 

Tudományos cikkek és riportok

Cooper, K. H.: A fizikai fitness szintje összevetve a válogatott szívkoszorúér kockázati tényezőivel. Keresztmetszet tanulmány.

Journal of the American Medical Association, 236. köt. 2. szám, 1976.

Stokes, Bruce: Gondoskodjunk magunkról, Környezet. 23:42–44 1981. május

Stamler, Jeremiah és mások: Életstílusok, fő kockázati tényezők. Bizonyítékok és közjóléti politika. Keringés, 58:3–9, 1978. július

Cooper, K. H. és mások: A maximális szívritmushoz igazított, életkortól függő fitness, Medicine in Sport, 10. kötet 1977.

Bruce, R. A.: Elsődleges beavatkozások szívkoszorúér arteriosclerosisa ellen kondicionáló tornával.

New England Journal of Medicine, 305. köt. 25. sz. 1981.

 

8. fejezet

Segítsd veséidet, hogy jó egészségben tartsanak!

 

Az Iguacu-vízesés minden bizonnyal a világ egyik legszebb látványossága. Brazília és Argentína határán terjeszkedik ki 2500 méter szélességben. Több ágra szakadva zuhan alá a víz, s felejthetetlen panorámát nyújt: Mindkét partját nedvességtől csillogó őserdő övezi, és a fák között kígyózó utakról nem mindennapi látvány tárul a szemlélő elé. Erre a páratlan természeti szépségre felülről vad papagájok ármádiája rikácsolja üdvözletét.

Eleanor Rooseveltre olyan mély benyomást gyakorolt az Iguacu-vízesés látványa, hogy ezt írta a menedékház vendégkönyvébe: „Szegény Niagara!”

Mi köze van az Iguacu-vízesésnek veséinkhez? Először talán az a tény, ha megértjük veséink anatómiáját és működését, tudatára ébredünk, hogy azokat Isten „csodálatosan és félelmetesen alkotta”, hogy azok tervezésüket és működésüket tekintve természeti csodák. Másodszor: Az Iguacu-vízesés és veséink még valamiben közösek, ez pedig a víz.

Egészségünk számos tényezőtől függ, de a víznél egyik sem fontosabb. Az a mód, ahogyan a vizet felhasználjuk, nem mindegy testünk és értelmünk szempontjából.

Testünk, súlyát tekintve 50–65 %-ában – vagy talán még ennél is nagyobb mértékben – vízből áll. Izmaink 75 %-a víz. Agyvelőnk víztartalma 75–80 %. Lehet, hogy csontjaink sűrűnek és szilárdnak látszanak, ám élő állapotukban majdnem 50 %-uk víz. A vér 93 %-a folyadék.

A testben lévő víz a sejteken belül és a sejteket körülvevő térben egyaránt megtalálható. A víznek a két területen lévő megfelelő aránya igen kritikus az egészség szempontjából. Ezt az egészséges vízelosztást sejtmembránok tartják fenn megfelelő módon, melyek az ozmotikus nyomásnak nevezett mechanizmus útján szabályozzák a folyadék és bizonyos ásványi anyagok cseréjét. Ha a test jó egészségnek örvend, víztartalmának 60 %-a a sejteken belül, és 40 %-a a sejteken kívül található.

Könnyű belátni: milyen fontos alkotóeleme testünknek a víz. Minden egyes testműködés vizet igényel. Minden szövet, szerv és szervrendszer folyékony közegben működik.

Vérkeringésünknek is feltétlenül vízre van szüksége. Hallásunknak, látásunknak, valamennyi emésztési funkciónknak, s a nyáltermeléstől a bélmozgásig ugyanígy. Nem tudnánk nyelni, sem szemeinkkel pislogni, sőt beszélni sem víz nélkül. Míg ezekről a tényekről elgondolkodunk, agyunk agysejtjei dolgoznak, és munkájuk közben vizet használnak fel.

A szervezetünk által igényelt vízmennyiség alapvetően befolyásolja egészségünket s így a hatékony, kiegyensúlyozott életmódot is.

Az autó akkumulátora sem ad áramot, ha a folyadékszint túl alacsony. Testünk az autó akkumulátoránál is jobban függ a víztől. A vízveszteség a sejtek és a szövetek hibás működését eredményezi.  A kiszáradt akkumulátor működése víz hozzáadásával helyrehozható, de ha testünk vízmennyiségének mintegy 20 %-át elveszítjük, megszűnik az élet.

 

A víz körforgása

A legtöbb ember nem iszik elég vizet. Ha megértjük, hogyan használja fel testünk ezt a folyadékot, talán arra késztet, hogy többet igyunk.

Néha úgy tűnik, hogy a víz, amit megiszunk, egyenesen keresztülszalad rajtunk, a valóságban azonban nem így áll a helyzet. Kövessük végig egy pohár víz útját a szervezetben.

Amikor keményen dolgozunk – minden mozdulat vizet használ fel. Vagy amikor pislogunk, s szemünket víz fürdeti, nyelünk és víz vonja be a nyelőcsövet. Lélegzünk és minden egyes lélegzéssel ugyancsak vizet veszítünk. Amikor testsúlyunk 1 %-át elveszítjük a távozó vízzel, testünk jelez – szomjúságot érzünk.

Ezt a jelzést gyakran tévesen éhségnek érezzük. A következő alkalommal, amikor kísértést érzünk, hogy étkezések között nassoljunk, próbáljunk meginni 2 dl vizet. Lehet, hogy súlyproblémánkra is jó megoldás lesz.

Semmi sem oltja, enyhíti úgy a szomjúságot, mint a víz. Jeges tea, szénsavas üdítőitalok, kolafélék és alkoholtartalmú italok csak cukorral szennyezik a vizet, a kémiai serkentőkkel károsítják. Éljünk az igazival, a tiszta, üdítő hideg vízzel.

A víz felszívódása a szájban kezdődik, s a nyelőcsőben és gyomorban folytatódik. A legtöbb víz a vékonybélben szívódik fel, ahonnan közvetlenül a véráramba kerül. Ami marad, a vastagbélbe jut, ahol további felszívódás történik.

A vízzel telített vér feljut a májkapuérhez. Miután áthalad a mikroszkopikus méretű májüregeken, belép az alsó üres visszérbe (vena cava inferior), ami a szív jobb pitvarába vezet. A szív keresztülhajtja a jobb kamrán a 70 négyzetméter felületű tüdőkig. Ozmotikus nyomás látja el a tüdőszöveteket vízzel, amelyre valamennyi összetett funkciójához szüksége van. A tüdő életfontosságú funkciója, hogy a vér által az alveolusokba (léghólyagocskákba) szállított szén-dioxidot a hörgőkbe továbbítsa, ez a kilégzés, majd a külső légkörből oxigént vegyen fel, ez a belégzés. Az oxigén a léghólyagocskákból egy vékony hártyán át kerül a vérbe, melynek szállító, transzportáló része, a vérplazma, több mint 90 %-ban vízből áll.

A tüdő tevékenysége által a széndioxidtól megtisztított vért, amit ugyancsak a tüdő töltött fel friss oxigénnel, a szív visszapumpálja a bal pitvarba, majd a bal szívkamrába. A bal kamrából az aortán keresztül a vér részbe a fejbe, részben a felső végtagokhoz jut, többsége a törzshöz és annak valamennyi szervéhez kerül, majd az artériák továbbágazódva az alsó végtagokat látják el.

Két nagyméretű artéria ágazik ki az aorta hasi szakaszának közepéből, és vért szállít a vesékhez. Ezeket renalis, azaz vese-artériáknak nevezzük. A szív a vese artériákon és a veséken minden 24 órában kb. 2500 liter vért pumpál keresztül. Mivel egy átlagos felnőttnek kb. 5,5 liter vére van csupán, nyilvánvaló, hogy az ember teljes vérmennyisége minden 24 órában kb. 400-szor halad át a veséken.

Ez az állandó szűrő, kiválasztó tevékenység tartja szívünket és egész szervezetünket is egészségben. Ha minden nap elegendő mennyiségű vizet iszunk, veséinknek segítünk, hogy munkájukat végezhessék. Meleg napokon több vízre van szükségünk, mint hidegben.

 

A visszaszívódás központja

Ha nem lennének veséink, hogy testünkben a vizet visszaáramoltassák, hozzávetőlegesen 800 pohár vizet kellene meginnunk mindennap. Hadd magyarázzam meg, miért!

A szív a maga 5,5 liternyi vérmennyiségét minden percben átpumpálja saját magán is. Ez azt jelenti, hogy a szív minden nap kb. 8000–9000 liter vért szivattyúzik át, amiből 2500 liter jut a vesékhez. E vérmennyiség többsége azért kerül oda, hogy a vese egységeit, a mellékvese mirigyeket és a környező szöveteket táplálja. A 2500 literből kb. 250 liter 1,25 millió mikroszkopikus szűrőegységen (glomerulus) halad keresztül vesénként. E mennyiségből azonban csak 1,5–2 litert választ ki vizelet formájában. A 250 liter visszamaradt része ismét felszívódik a vérbe, ahogy a vizelettel kiválasztott vízmennyiséget is pótolni kell, az elméletileg kiszámított pótlás mértéke 230 liter, vagyis kb. 800 3 dl-es pohárnyi víz. Hála veséinknek, nem kell ekkora mennyiségű vizet meginnunk naponta.

További vízveszteséggel kell számolni a bőrön keresztül (0,48 liter), a tüdőkön át (0,24 liter). A vízveszteség ingadozásai a betegségekkel, fizikai munkavégzéssel és a környezeti hőmérséklet, illetve páratartalom változásaival arányosak.

A vesék szűrőrendszerét, anatómiai és funkcionális egységét nefronnak nevezik. A két vesénk együtt kb. 2 millió nefront tartalmaz. A nefront két rész alkotja: tokkal fedett hajszálér-gomolyag, glomerulus, és a hámmal bélelt kanyargós csatorna, tubulus. A glomerulusok felismerik az olyan bomlási anyagokat, mint amilyen a húgysav, amit el kell távolítani. Állandóan átszűri a többi ásványi és vegyi anyagokat is. Ezzel a munkájával a test sav-bázis egyensúlyát optimális szinten tartja.

Ha a test bizonyos részeinek több vízre van szüksége, a vese ezt is képes megoldani. Például, ha testgyakorlást végzünk és izzadunk, az agyfüggelék mirigy (hipofizis) kiválaszt egy antidiuretikus, azaz vizeletkiválasztást gátló vegyi anyagot. Ez a hormon jelzi a veséknek, hogy engedjenek több vizet felszívódni a vérbe, a vérkeringés pedig oda szállítja, ahol szükség van rá. Ennek eredményeképpen tapasztaljuk azt, hogy a vizelet nagyon koncentrált lesz. Ez pedig igen fontos jelzés arra, hogy több vizet igyunk.

 

A „teve-komplexus”

Csakhogy mennyi vízre van szüksége testünknek naponta? Legalább annyira, hogy azt pótoljuk, amit veszítettünk. Már említettem, hogy a napi átlagos vízveszteség a vesék útján 1,5–2 liter, 0,5 liter a bőrön, 0,25 l a tüdőkön keresztül, és kb. 0,25 liter a széklettel ürül ki. Ez összesen 2,5 liter, vagyis 10 2,5 dl-es pohár.

Hozzávetőlegesen 1 liter vizet nyerünk a naponta elfogyasztott ételből. További 0,25 liter származik az emésztés folyamatából, amikor az elfogyasztott tápanyagokat (ételeket) szervezetünk feldolgozza. Ez azt jelenti, hogy a vízegyensúly fenntartásához csupán 5–5 2,5 dl-es pohár vizet kell naponta meginnunk.

Ám biztosabb, ha ennél valamivel többet iszunk – talán még a kétszeresét is. Ha szívünk és veséink nem betegeskednek, veséink képesek bármekkora vízmennyiségtől megszabadulni, amire nincs szükségünk.

Másrészt az emberben a szomjúság önmagában nem elégséges jelzés a test részéről, hogy vízre van szüksége. A legtöbb állat a vízkorlátozás vagy a tevékenység miatt elvesztett nagyobb mennyiséget képes teljes mértékben pótolni, ha adott a lehetőség az ivásra. Az ember szükségletének csupán 2/3-át pótolja. Erőltetett ivást igényel, hogy a további harmadot is pótoljuk.

A vízhiány végül a hőszabályozó mechanizmust is megzavarja, és arra kényszeríti a testet, hogy a hőmérsékletét növelje. Komoly kimerültség áll elő, amikor a testhőmérséklet eléri a 39 °C-t. Sok fáradtság megelőzhető, ha elegendő vizet iszunk.

Számos tanulmány látott napvilágot olyan munkásokról vagy katonaemberekről, akik forró sivatagi területeken dolgoztak vagy meneteltek. Jól ismert, hgoy ahol a kényszerű ivás szabály, ott sokkal ritkább a forróság okozta kimerültség, és több az esély a megbízatás sikeres teljesítésére is.

A közelmúltig nem tudtak arról, hogy az erőltetett (kényszer) ivás hideg és fagypont alatti körülmények között igen fontos, különösen hegymászásban. Ez bizonyosodott be 1953-ban, amikor Hilary elsőként meghódította a Mount Everestet.

A magas hegyekre feljutva a vizet izzadtság formájában veszítjük, de talán ennél többet kilégzés útján. Hilary expedíciójának sikere titkos fegyvere volt. Embereivel hozatott elemmel működő jégolvasztót, és minden embere 2,5–3,5 liter vizet ivott naponta. A svájci csapat, néhány hónappal korábban kudarcot vallott ugyanebben a vállalkozásban, hegymászásuk utolsó három napja során fél liternél is kevesebb vizet ittak személyenként.

 

Száraz időszakok

A nagyobb vízveszteséget könnyű felismerni. Ennek ellenére is szenvedhetünk vízhiánytól, amit fel sem ismerünk. Az első figyelmeztető jel, hogy kezdünk kiszáradni, a szomjúságérzet. Az embernek 15–40 milliárd agysejtje van, és ezek mindegyike 70–85 % vizet tartalmaz. Ha bárki azzal. vádol minket, hogy víz van a fejünkben – köszönjük meg neki a bókot. Az agynak sok vízre van szüksége, hogy működőképes legyen, és tisztán tudjunk gondolkodni.

A depresszió és az ingerlékenység gyakran a vízhiánynak köszönhető. Gyermekeink vásottak és fáradékonyak? Próbáljunk egy pohár vizet adni nekik. És igyunk egy-két pohárral mi magunk is. Lehet, hogy idegesnek, könnyen sértődőnek érezzük magunkat, ha túl alacsony a vízszintünk.

Írók, művészek és szónokok gyakran beszélnek arról, hogy „kiszáradt a szájuk”. Ez inkább valóság, mint hasonlat. (Az angol nyelve itt valószínűleg arra utal, hogy egy pillanatra kihagyott az agyuk, elvesztették a gondolat fonalát.) Értelmi frissességünk szempontjából is fontos a megfelelő mennyiségű víz. Hiánya elfojthatja kreativitásunkat is.

Ha agyunk víztartalma 70 % alá süllyed – komoly vízveszteség esetén előfordulhat –, viselkedésünkre gyakorolt hatása pszichózisra hasonlít. Ismerek olyan pácienseket, akiket zavarodott viselkedésük miatt a pszichiátriai osztályra utaltam be. A laborvizsgálatok komoly vízveszteséget állapítottak meg. Az intravénás infúzió néhány órán belül helyreállítja a normális állapotot.

Ha frissek, éberek akarunk lenni, ha világosan, tisztán akarunk gondolkodni, igyunk meg még egy pohár vizet. Ez a legolcsóbb és leghatékonyabb tonik, amit csak megihatunk.

 

Segítség a fogyókúrában

Ha naponta megiszunk 8 pohár vizet, megőrizhet attól, hogy túlsúlyt szedjünk fel, ha pedig felszedtük, segít megszabadulni tőle. Talán megkérdőjelezzük ennek az állításnak a logikus és ésszerű voltát, de a tapasztalat azt mutatja, hogy igaz.

Ahogy korábban említettük már, a szomjúságot tévesen éhségként is érzékelhetjük. Amikor ilyesmit érzünk, evés helyett igyunk 1–2 pohár vizet. Az „éhség maró fájdalma” valószínűleg megszűnik.

Amikor alacsony a folyadékszintünk, a vesék nem működnek megfelelő módon. Ilyen esetekben a vesék munkájának egy részét a máj veszi át. A máj egyik fő funkciója, hogy a zsírt használható energiává alakítsa. Ha a máj telített, nem tud átváltoztatni annyi zsírt, amennyit kellene. Igyunk néhány pohár vizet és hagyjuk, hogy májunk segítsen lefogynunk.

Lehet, hogy meglepi Önöket, de az egyik legjobban ismert vízhajtó maga a víz. Ha telítettek vagyunk vízzel (nem szívelégtelenség következtében), igyunk egy újabb adag vizet és több sejtközi vízmennyiségtől szabadulunk meg, mint amennyit megittunk.

Valószínűleg tudjuk azt, hogy a só visszatartja a vizet a testben. Ha túl sok a só szervezetünkben, problémát okozhat a vízvisszatartás miatt. Ha több vizet iszunk, segíthet e sótöbbletből kiöblíteni valamennyit.

A kövér embereknek több vízre van szükségük, mint azoknak, akiknek normális a testsúlya. Minden 10–12 kg után egy külön pohár vízre van szükségük.

Tehát, ha segítségre van szükségünk, mert le akarunk fogyni, csökkentsük a kalóriaszintet, növeljük étrendünkben a rostok mennyiségét, és sétáljunk naponta legalább 6 kilométert. És persze igyunk meg naponta 12 2,5 dl pohár hideg vizet!

 

Segítség a katonáknak

Úgy véljük, hogy az átlagosnál könnyebben kapunk fertőzést? Minden náthát megkapunk, ami csak felüti fejét, és minden baktérium meglátogat bennünket? Ha igen, nagy a valószínűsége annak, hogy nem iszunk elég vizet.

Isten beépített harcoló alakulattal teremtette testünket. Ez a harcoló alakulat veszi fel a küzdelmet a betegséggel. Abban a pillanatban, amikor a baktériumok támadásra lendülnek, működésbe lépnek lymphocitáink és más fehérvérsejtek. Körülveszik az ellenséget, felfalják és elpusztítják. Az a képességük, hogy a fertőzéssel a harcot felvegyék, a vérünkben lévő elegendő vízmennyiségtől is függ.

A víz az egyik legjobb megelőző szer, amit bevethetünk, hogy egészségesek és fiatalok maradhassunk. Vérrögök, sőt még az érfalban is keletkezhetnek károsodások, attól, ha nem iszunk elegendő vizet.

Ha szervezetünk csak kevés vizet választhat ki, vizeletpangás keletkezik a hólyagban. Ez ingerlőleg hat a hólyag hámjára és fertőzésre hajlamosít. Dohányosok esetében a vesék szén-kátrányt választanak ki, ez pedig a hólyag rákjához vezethet. Az olyan egyszerű dolog, mint a vízivás, az efféle hólyagproblémák mindegyikét segíthet megelőzni.

 

Testünk lehűlése

Talán már hallottuk, ahogy egy orvos azt mondta: „Nyugalomra van szüksége, és igyék sok folyadékot! Én is adtam ilyen tanácsot sok páciensemnek, akik megfázással, influenzával és másféle betegségekkel jöttek hozzám… Több szempontból ez a legjobb gyógyszer.

Éppen csak megemlítettük, hogy a víznek fontos szerepe van a fertőzések elleni harcban. Segít leküzdeni a lázat, a toxikus eredetű fáradtságot és a megnövekedett anyagcserét, ami a legtöbb betegség kísérő tünete.

A víz abban is közreműködik, hogy testünk fel ne forrósodjék. A meleg vagy hideg kesztyűs ledörzsölés fokozza a bőr párolgását és kellemes közérzetet biztosít. Az a képességünk, hogy izzadni tudunk, ugyancsak fontos szerepet játszik abban, hogy túlságosan emelkedett testhőmérsékletünk lecsökkenjen. De a bőrön keresztül elvesztett vizet nekünk kell pótolni azáltal, hogy belsőleg több vizet veszünk magunkhoz.

 

Egészségünkre!

Spanyolországban a legáltalánosabb pohárköszöntő így hangzik: „Salud y Pesetas”, ami annyit jelent: „Szolgáljon egészségedre és javadra!” Bizonyára nincs nagyszerűbb ital, mint amit az egészségre és a jólétre vonatkozó jókívánság kifejezésekor felhörpinthetünk. Mindenki, akinek egészsége van, egyben mérhetetlen gazdagság birtokosa is.

Jó lenne, ha szokásunkká válnék, hogy mindjárt, amikor felkelünk, két pohár hideg vizet igyunk. Az a legjobb, ha étkezésekkor nem iszunk. Adjunk emésztőrendszerünknek 15 percet étkezések előtt és egy órát étkezések után, hogy mozgásba lendüljön. A víz felhígítja az emésztőnedveket a gyomorban, és túl folyékonnyá teszi az ételkeveréket, és rontja az emésztés hatékonyságát.

A megivott víz hőmérséklete olyan kellene legyen, ami kellemes ízlésünknek. Nyáron talán hidegebb lehet, télen pedig – úgy gondolom – kedveltebb a meleg ital. A két végletet kerülni kellene. A forró italok megégethetik a száj szöveteit. A jéghideg víz lecsökkenti a gyomorban a vérszintet, és többlet testenergiát igényel, hogy a működőképes testhőmérséklet szintjére felemelje.

 

Amit megtehetünk:

1. Kezdjük a reggelt azzal, hogy megiszunk 2x2,5 dl-es pohár vizet. A meleg (nem forró) víz a legjobb. Segít, hogy testfunkcióink „magasabb fokozatba” kapcsoljanak.

2. Tegyük szokásunkká, hogy nem iszunk étkezések közben. A jeges víz lecsökkenti a vérszintet a gyomorban, és túl sok energiát igényel, hogy a működőképes testhőmérsékletre felmelegítse. Ne igyunk 15 perccel evés előtt és 1 óráig evés után, hogy emésztési funkcióink mozgásba lendülhessenek.

3. Reggeli és ebéd között igyunk meg legalább 2 pohár vizet. Ebéd és vacsora között további kettőt, majd lefekvés előtt még egyet vagy kettőt. (Talán megpróbálkozhatnánk azzal a gyakorlattal, hogy reggeli előtt 30 perc alatt megiszunk egy litert, egy további litert délelőtt, és egy harmadikat a nap hátralévő részében.)

4. A meleg napokon 6 pohárnál több vizet igyunk. A fokozott izzadás a víz pótlását igényli. A szomjúság önmagában nem alkalmas vezető, hogy vízszükségletünket megállapítsuk. Legalább egyharmaddal több vizet kell innunk annál, mint amennyi szomjúságunkat enyhíti.

5. Ha szeretnénk lefogyni, igyunk egy pohár vizet minden olyan esetben, amikor éhséget érzünk. A szomjúság éhségként is érzékelhető. Ha megiszunk egy csésze cukor nélküli gyógyteát, megszűnik az éhségérzet.

 

Hivatkozások:

Harper, H. A.: A Physiológiai vegytan áttekintése. Los Altos, CA, Lange Medical Publications, 1975.

Hunt J.: Az Everest meghódítása. New York, E. P. Dutton, 1954.

White, E. G.: Egészség és boldogság. Jemison, AL. Audio Visual Productions, 1980. (Az eredeti 1905.)

Cecil, Loeb kiadja Benson P. és McDermott, W.: A gyógyítás tankönyve. Philadelphia: W. B. Saunders, CO. 1980.

Guyton, A. C.: Az emberi test működése. Philadelphia, W. B.: Saunders, 1986.

Hardinge, Mervyn, G.: Az egészség filozófiája. Loma Linda, CA. Orvostud. Egyetem, 1978.

Robertson, Donalds és Robertson, Carol: A hómadár étrendje. New York, Warner-könyvek. Előzetesen áttekintve McCalls-nál. 1986. jan.

 

9. fejezet

Gyógyító vizek otthonunkban

 

A Bibliában található (II. Kir. 6. fej.) a leprás szír tábornok története, aki gyógyulása reményében felkereste Elizeus prófétát. Jóllehet arra várt, hogy Elizeus csodát tesz, ahelyett a próféta csupán annyit mondott, hogy menjen a Jordánhoz, és mártózzon meg a vízben hétszer és meggyógyul. Az előírás túl egyszerűnek hangzott a büszke tábornok előtt, ám némi habozás után mégis eleget tett neki. Teljesen meggyógyult.

Ez az egyik legkorábbi feljegyzés a hidroterápia alkalmazásáról. Noha ez a történelmi beszámoló a hit elemeit is magába foglalja, a víz fizikai tulajdonságai mellett figyelmünk most arra a tényre összpontosít, hogy gyógyító erő rejlik a vízben.

Miképp a szír tábornok, az orvostudomány is sokáig vonakodott, hogy a betegségek kezelésében egyszerű hidroterápiát alkalmazzon, hiszen sokkal kifinomultabb módszereket ismerünk! E felismerés késztette Kinney nővért, hogy megmutassa, mit lehet tenni a poliomelitis, azaz a gerincvelő szürkeállományának gyulladása esetén. A modern orvostudomány elfelejtkezett John Harvey Kellogg-ról és a Battle Creek-i Szanatóriumról is.

Azért mert valami egyszerű, még nem jelenti azt, hogy nem hatásos, és azt sem, hogy a régi dolgok követése szükségszerűen túlhaladott. Vegyünk szemügyre néhány hidroterápiás eljárást, amit dr. Kellogg maga is használt Battle Creekben, 100 évvel ezelőtt. Ezek egyike a forró lábfürdő.

 

Forró lábfürdő

Ez az egyszerű gyógymód felhasználható megfázások, légcsőhurut és tüdőgyulladás esetén, a vértolulás és a megzavart keringés enyhítésére. Forró kézfürdővel kombinálva (kezek forró vízben) enyhíti a vasculáris, ér-eredetű fejfájásokat, mint amilyen a migrén is. Jótékony hatásával segít a medencegörcsöknél.

 

A szükséges felszerelés

10–15 literes dézsa

egy lepedő vagy lepedő méretű frottírtörülköző

egy törülköző

hideg borogatások: jéggel vagy jégzsákkal

forróvíztároló (mint pl. teáskanna)

bedörzsölésre használatos alkohol

hőmérő.

1. A páciensnek ülni kell, vagy ágyban feküdni. Takarjuk le lepedővel vagy könnyű takaróval!

2. Öntsünk melegvizet a lábmosó edénybe! A vizet kb. 44 °C-on kell tartani. Ha hozzáférhető, használjunk hőmérőt! Ha nem áll rendelkezésünkre, könyökünkkel ellenőrizzük a víz hőmérsékletét, hogy ne legyen túl forró.

3. Segítsünk a páciensnek, amikor a lábát meleg vízbe teszi! Tegyünk hideg borogatást vagy jégzsákot a nyakára és a fejére!

4. Tegyünk hozzá időről időre meleg vizet, növeljük a hőmérsékletet, de soha ne haladja túl a 47–48 °C-t.

5. Ellenőrizzük az izzadás mértékét! Szükség szerint váltogassuk a borogatást a fejen és a nyakon, hogy hidegen tartsuk e testrészeket!

6. A kezelésnek 10–20 percig kell tartania. Amikor befejezzük, öntsünk hideg vizet a lábakra! Élénk mozdulatokkal töröljük szárazra frottírtörülközővel!

7. Végezzünk alkoholos bedörzsölést. Amikor befejeztük, győződjünk meg róla, hogy a test és a lábak szárazak.

8. Fektessük ágyba a pácienst egy vagy két órára. Ha a kezelést este alkalmaztuk, éjszakára már ágyban is maradhat.

Figyelmeztetés! Ezt a kezelést nem szabad perifériás érrendszeri betegség vagy cukorbaj esetén alkalmazni, hacsak nem orvos rendeli el egy különleges esetre való tekintettel. Fagyott lábujjak esetében sem alkalmazható.

 

Inhalálás

Ez a kezelés kitűnő torokgyulladás, homlok- és arcüreggyulladás, hörghurut, sőt még tüdőgyulladás esetén is. Az inhalálás meleg, nedves levegőt szállít a tömött nyálkahártyákhoz és oldószere a sűrű nyálkaváladéknak. A nyálka elvékonyodik, s így a csillók (cilia) könnyebben összegyűjthetik és kihajthatják a váladékot. (A csillók mikroszkopikus méretű szőröcskék, amelyek a hörgőágak nyálkahártyáit bélelik.)

 

A szükséges felszerelés.

Egy közönséges tölcsér. Gondosan kövessük az előírt utasításokat. Mi magunk is készíthetünk tölcsért. Szereznünk kell egy teáskannát, keménypapírból készítünk egy tölcsért, hogy a teáskannából kiáramló gőzt az orrba vagy a szájba tudjuk irányítani. Egy vatta labdacsara cseppenthetünk néhány csepp eukaliptusz- vagy fenyőolajat, esetleg benzoin-tinkturát, majd a vattát  beleejthetjük a vízbe. Ez persze el is maradhat. Az igazi áldás a gőzből származik.

1.) Takarjuk le egy lepedővel, vagy burkoljuk bele egy meleg takaróba a pácienst.

2.) 10–20 percig végzi az inhalációt, s ha szükséges, ezt a nap folyamán néhányszor meg kell ismételni.

3.) A páciens nagyon kimelegszik, izzad, ezért semleges zuhannyal (állott víz) fejezzük be a kezelést.

Meleg borogatások

A borogatások egyik fajtája a nedves-meleg kezelés, amelyet vízzel vagy gőzzel felmelegített textilcsíkokkal végzünk, a borogatások szokatlanul magas hőkoncentrációt idéznek elő. Az ilyen melegítésnek nagy áthatoló képessége van. Keresztülhatol a bőrön, egészen az izmokig. Az irányított hő mellett reflex működéssel is találkozunk, amit a mélyebb szövetekhez, szervekhez jutó megnövekedett vérmennyiség vált ki.

Ez a fajta kezelés különösen hasznos a krónikus izületi gyulladásra, izomrándulásra, idegzsába és bizonyos más gyulladásos betegségekre. Segít a meghűlések, influenza esetén, mellkasi panaszok, hörgőgyulladás enyhítésében és más légúti fertőzésekben.

 

A szükséges felszerelés

Gőzforrás, pl. vízforraló.

Négy vagy több borogatásra felhasználható ruha. Legjobb erre a célra a gyapjú.

A gyapjútakaró 75x75 cm, vagy 90x90 cm méretű, borogatásra alkalmas darabokra vágható.

Két frottírtörülköző.

Egy lemosó ruha.

Egy hideg vizes medence.

Bedörzsölésre alkalmas alkohol.

1.) Vegyünk 2–3 borogatásra alkalmas ruhát, és hajtogassuk össze őket hosszanti irányban három részre!

2.) Akasszuk őket gőz fölé, vagy mártsuk bele forró vízbe!

3.) Vegyünk ki egyet, és csavarjuk ki annyira, hogy ne csöpögjön. Tartalmaznia kell a nedvességtartó betétet, amit a borogatásra szolgáló ruha közepére kell tenni! Hajtsuk körül száraz ruhával a nedves betétet! A száraz és a nedves ruha együttesen alkotja a borogatást.

4.) Gondoskodjunk arról, hogy a kezelendő bőrfelületet száraz törülköző takarja!

5.) Tegyünk borogatást a hátra, a hasra, a mellre vagy más testfelületre.

6.) A borogatás fölé helyezzünk egy másik frottírtörülközőt, hogy a gyors hőveszteséget megakadályozza.

7.) Mihelyt néhány fokot hűl a borogatás (5–10 perc alatt), távolítsuk el, és tegyünk friss, forrót a helyére!

8.) Alkalmazzunk hideg borogatást a nyakra és a fejre!

9.) A kezelés ne tartson tovább 20–30 percnél!

10.) A kezelést alkoholos bedörzsöléssel fejezzük be!

A meleghatás az egyik legjobb, szinte mindenre használható kezelési mód. A hőforrás adott esetben akár egy sütő is lehet. A betéteket két percig mikrohullámú sütőben is fel lehet hevíteni. Ez tehát a másik, a száraz, meleg kezelés.

Olyan esetekben, amikor a keringési panaszt nem szívelégtelenség okozza, ezzel a kezeléssel a keringési rendszer különleges támogatást kap.

 

A jégpakolás

A jégzsákot olyan speciális esetekben lehet felhasználni, mint az izomcsoportok gyulladásai. Enyhítik a fájdalmat, és meggátolják a duzzanat kialakulását. A jégpakolás korlátozza és visszaszorítja a zúzódás nyomait azáltal, hogy megelőzi és megakadályozza a sérült vénákból és kisartériákból származó vér szétterjedését. A hideghatás lecsökkenti a helyi szövetanyagcserét, s így a keringésnek több ideje marad arra, hogy a gyógyulás elősegítésére anyagokat szállítson.

A jégpakolás igen hatékony az akut izületi gyulladás kezelésénél, mint például a reumás vagy heveny fertőzéses eredetű gyulladás. A legjobb kezelés rándulásokra és enyhe szövetsérüléseknél. A jégpakolás a leghatékonyabb fájdalomcsillapító heveny nyálkatömlő-gyulladásnál (bursitis).

 

A szükséges felszerelés

Két frottírtörülköző.

Egy hozzávetőlegesen 30x30 cm-es flaneldarab.

Egy közepes méretű műanyag zsák, vagy ha hozzáférhető, Saran-pakolás.

Zúzott jég.

1.) Helyezzük a jégzúzalékot egy száraz frottírtörülközőre, s a csomagot kb. 2,5 cm vastagra és elég nagyra készítsük el, hogy befedje a kezelésre szoruló területet.

2.) Hajtsuk át a törülközőt és biztosítótűvel rögzítsük!

3.) A flanelt tegyük a kezelendő felületre!

4.) Helyezzük a jégzsákot a flanelre!

5.) Takarjuk le a jégzsákot a műanyag zsákkal, vagy Saran-pakolással, hogy a nedvességet benntartsa.

6.) Az egészet fedjük le egy másik frottírtörülközővel!

7.) A kezelés kb. 30 percig tartson! Figyelmeztetés: Egy alkalommal 30–40 percnél hosszabb ideig ne kezeljünk egy testfelületet. Vegyük le a zsákot egy kis időre, s ha szükséges, inkább tegyük vissza később. Néha szivárgás is előfordul ennél a kezelésnél, ezért tanácsos az ágyneműt műanyaggal letakarni.

Meleghatást kiváltó borogatás jellegénél fogva egészen más, mint a forró zsákok vagy pakolások. A melegérzetet kiváltó borogatás nem alkalmaz hőt a testre, sőt hőt von el. Nyirkos, hideg kezelést alkalmaz, ami visszahatást vált ki a testből, és megnövekedett vérmennyiséget irányít a kezelt területre. Ha a testhőmérséklet a véráram útján megnövekszik, a gyógyító tényezők a problémára összpontosulnak.

Ez a kezelés kiválóan alkalmas torokfájásra, torokgyulladásra és az Eutstach-kürt gyulladására. Amikor az egész testfelületre alkalmazzuk, vizes Priessnitz-kötésnek nevezzük. Ezt a későbbiekben külön ismertetjük.

 

A szükséges felszerelés

Gyapjúból való két réteg vastag, 8–10 cm széles és elég hosszú csík ahhoz, hogy a nyakat kétszer körbetekerje. Egy 10 cm széles és hasonló méretű flaneldarab, ami ugyancsak kétszer körüléri a nyakat.

Néhány biztosítótű.

1.) Tegyük a gyapjúcsíkot hideg vízbe, és csavarjuk ki alaposan!

2.) Sima felületen simítsuk ki, majd tekerjük körül kétszer a nyakon!

3.) Takarjuk le, fedjük be a nyirkos ruhát két rétegben száraz flanellel!

4.) Tűzzük feszesre, de ne túl szorosra!

5.) Mandulagyulladás esetén ezt a borogatást meg kell erősíteni valamilyen szövetpánttal, amit hozzáerősítünk a borogatás egyik oldalához, majd keresztülhalad a fej tetején, a pakolás másik széléig. Győződjünk meg arról, hogy ez a borogatás kényelmesen belesimul a fül alatti mélyedésbe!

6.) Hagyjuk fenn a borogatást egész éjjelre, és csak reggel távolítsuk el!

7.) Öblítsük le a nyak bőrét hideg vízzel, vagy dörzsöljük be alkohollal! Végül jól szárítsuk meg!

 

Az ülőfürdő

Az ülőfürdőt olyan betegségek esetén használjuk, mint például a méhgörcs, gáttáji kelések, tályogok, székrekedés, a húgyvezeték görcsös fájdalma, vesekövek, vizelet-ürítési panaszok, prostatagyulladás és más gyulladásos állapotok.

Az ülőfürdő valamennyi kezelés közül az egyik legősibb, legértékesebb. Egyszerűen üljünk bele a fürdővízbe, s maradjunk ülőhelyzetben, hogy a meleg vagy hideg víz az altest részeit is elérje. Az ülőfürdőkhöz tervezett kádak, csövek és egyéb felszerelések megtalálhatók minden, műszaki és építési szakboltban, áruházban. Otthon egy rozsdamentes gyermekkádat is feltehetünk egy szilárdan álló padra vagy alacsony asztalra, hogy a páciens ülhessen a vízben, és közben a lábait beletehesse a padlón álló vizes vödörbe. a kezelés során hideg borogatást vagy jégzsákot kell alkalmazni a nyakra. A víz hőmérséklete az eredmény szempontjából meghatározó fontosságú.

A hideg fürdő hatására a méhhez, a herékhez, prosztatához, vastagbélhez, húgycsőhöz és hólyaghoz futó erek összehúzódnak.

Váltakozó hideg és meleg fürdők megnövelik e szervek vérellátását. A forró fürdők enyhítik a fájdalmat, és serkentik a vér áramlását. A semleges vízfürdők lazítanak és nyugtatólag hatnak.

A víz hőmérséklete és a kezelés időtartama a következőképpen alakuljon:

1.) Hideg ülőfürdő: 13–23 °C, 3–4 perc. Lábfürdő: 41–44 °C.

2.) Igen forró ülőfürdő: 42–45 °C, 3–8 perc. Lábfürdő: 43–45 °C.

3.) Váltakozó forró és hideg ülőfürdő: 42–45 °C. (A forró 2–3 percig, a hideg 15–20 mp-ig tartson.) Néhányszor ismételjük meg!

A lábfürdő 15–30 perc.

 

A szükséges felszerelés

Egy vagy két gyermekfürdőkád

egy mély vödör

egy szilárd, alacsony asztal,

törülközők,

jég.

1.) Tegyünk elegendő vizet az egyik kádba, hogy befedje a csípőt és elérje a hasat.

2.) A lábfürdő néhány fokkal melegebb kell legyen, mint az ülőfürdő.

3.) Tegyünk hideg borogatást a nyakra és a fejre!

4.) A hideg és a meleg víz váltakoztatása érdekében két gyermekfürdőkád biztosítja a gyorsaságot és a kényelmet.

5.) Fejezzük be a kezelést hideg zuhannyal, vagy a csípő tájékára öntött hideg vízzel. Szárítkozzunk meg jól, és bújjunk ágyba éjszakára, vagy ha nappal van, a teljes lenyugvás idejére.

 

Forró és hideg zuhany

Ha valamire igazán szükségünk van, hogy még ha jól alszunk is, felfrissülve ébredjünk, hogy ne függjünk a kávétól vagy bármi más élénkítő szertől, az a forró és a hideg zuhany. Próbáljuk ki! Nem ismerek semmi mást, ami jobban felélénkítene, és nem olyan, mint a drogok, serkentők, amelyek tartalékunkból és így a jövőnkből vesznek el energiát. Nem lesz cserbenhagyás-érzetünk, ami a drog után marad vissza.

 

A szükséges felszerelések

Zuhanyozó

nagy frottírtörülköző.

1.) Kezdjük meleg zuhannyal, és növeljük a víz hőmérsékletét, ameddig csak bírjuk.

2.) Gyorsan állítsuk át a vízcsapot hidegre, és maradjunk a zuhany alatt 15–30 mp-ig.

3.) Fordítsuk vissza a csapot forróra még egy percig, azután újabb 30 mp-nyi időre hidegre.

4.) Forró még egyszer, és egy újabb fél perc hideg.

5.) Fejezzük be a kezelést semleges, testhőmérsékletű zuhanyozással.

A szívműködés felgyorsításával és kimenő-teljesítményének növelésével a forró és hideg zuhany az egész keringésre serkentőleg hat. Légzésünket is javítja azáltal, hogy megnöveli a belégzés mélységét és a belégzések számát. Továbbá kimutatták, hogy megnöveli a keringésben lévő fehérvérsejtek számát, és így megjavítja az immunrendszer hatékonyságát. Kevésbé leszünk kitéve a megfázásoknak és más fertőzéseknek.

Figyelmeztetés: Ezt a kezelést nem alkalmazhatjuk szívbetegség, magas vérnyomás vagy máj- és veseelégtelenség eseteinél.

 

Hideg kesztyűs ledörzsölés

A hideg kesztyűs ledörzsölés hasonló a forró- és hidegzuhanyhoz, de kissé serkentőbb hatású annál. Izgalmasabb és merészebb egyben. Miként a forró- és hidegzuhany, ez is kiveri az álmot a szemünkből, felfrissít, serkenti a szívműködést, keringést és erősíti, hatékonyabbá teszi az immunrendszert.

A legjobb, ha valaki más csinálja, de szükség esetén magunk is végezhetjük.

 

A szükséges felszerelés

Egy serpenyő hideg víz (kívánatosabb a jeges víz).

Frottír-dörzstörülköző,

két frottír mosdókesztyű (frottírdarabot is összehajtogathatunk, hogy beleilleszkedjen a kezünkbe, majd tűzzük meg a széleket két kis biztosítótűvel).

1.) Mártsuk a frottírkesztyűket hideg vízbe, és préseljük ki a felesleget!

2.) Kezdjük a kézzel, alkarral, felkarral. Dörzsöljük élénken, amíg rózsaszínűvé nem lesz.

3.) Szárítsuk meg jól, mielőtt hozzáfognánk, hogy ugyanezt a másik karon is elvégezzük!

4.) A frottírkesztyűket gyakran mártsuk bele a hideg vízbe, hogy hidegen tartsuk őket.

5.) Ezután következik a mell és a hát.

6.) Szárítsuk meg e testrészeket, mielőtt a nyakat és az arcot kezdenénk ledörzsölni.

7.) Folytassuk a lábszárral és végezetül a combokkal.

A teljes kezelés elvégzéséhez még tíz perc sem kell.

A figyelmeztetés ugyanaz, mint a forró- és hidegzuhany esetében.

 

Relaxációs vízkezelés

Talán már volt részünk az ellazulás kellemes érzésében a régi római kori fürdőhely, az angliai Bath meleg vizében. A fürdő környékén végzett ásatásoknál még mindig találhatók régi római pénzérmék. Ha történetesen nem sikerült találnunk belőlük, a közeli boltban vehetünk magunknak egy vagy két dénáriust. De a jutalom, az élmény nem ez, hanem az ellazulás, ami minden más természetes ásványi eredetű anyagokat tartalmazó hőforrásnál tapasztalható.

Nem kell Angliába vagy Yellowstoneba mennünk, de még csak az arkansasi hőforrásokhoz sem ezért az áldásért. Otthoni körülmények között is megszabadulhatunk az álmatlanságtól, ingerlékenységtől, elmerevedett nyaktól és idegeink kuszaságától. Az ellazuláshoz így használhatjuk fel a vízfürdőket a gyakorlatban:

Ez az igen egyszerű módja a feszültség és a szellemi kimerültség kezelésének. Elősegíti az ellazulást és az elalvást. Igen hatékony a magas vérnyomásos esetek kezelésének is.

 

A szükséges felszerelés

1,6–1,8 méter hosszú fürdőkád

egy műanyag- vagy gyapjúlepedő

egy frottírtörülköző, egy dörzspárna.

1.) Töltsük meg vízzel a kádat félig. A víz hőmérséklete legyen 35–37 °C. 37 °C-nál nem szabad melegebbnek lennie. Még jobb, ha nem lépi túl a normális testhőmérséklet szintjét.

2.) Üljünk bele a kádba. Merüljünk bele úgy, hogy egész testünket ellepje a víz.

3.) Tegyünk gumipárnát vagy összehajtogatott törülközőt fejünk alá. Ez majd elősegíti az ellazulást.

4.) Terítsünk egy plasztik- vagy gyapjúlepedőt a kád fölé, hogy a hőmérséklet állandó maradjon.

5.) Ha 15 percnél hosszabb ideig maradunk a kádban, tegyünk hozzá meleg vizet, hogy a borzongást elkerüljük.

6.) Akár egy óráig is a vízben maradhatunk.

7.) Mielőtt kiszállnánk, hűtsük le kb. két fokkal a vizet.

8.) Töröljük szárazra magunkat finoman, óvatosan, de alaposan.

9.) Bújjunk ágyba legalább egy fél órára, ha pedig itt a lefekvés ideje, akkor egész éjszakára.

 

Forró kesztyűs ledörzsölés

A forró kesztyűs ledörzsölés első rövidtávú hatása a serkentés. Ám a teljes és tartós kihatása: megnyugodott, ellazult izmok, lecsendesedett idegek. A párolgás miatt ez a kezelés hasznos a láz csillapítására, főleg, amikor a bőr hideg és kékes.

Az alkalmazás technikája éppen olyan, mint a hideg kesztyűs ledörzsölés esetében. A különbség csupán a víz hőmérséklete. Ahelyett, hogy jeges vizet használnánk, forró vizet alkalmazzunk. (40 °C)

Ha fel vagyunk zaklatva, idegesek vagyunk, és nem tudunk aludni, vegyünk egy forró kesztyűs ledörzsölést! Nem fogjuk elhinni, milyen lazító hatása van.

 

A nedves lepedős pakolás

A nedves lepedős pakolás az egyik leghatékonyabb nyugtató, amit ismerek. Különösen hatásos olyan izgalmi állapotban, mint a delírium tremens az alkoholisták esetében. De nem kell alkoholistának lenni ahhoz, hogy ezt az értékes kezelést felhasználjuk. Lecsillapít és ellazít bennünket, amikor feszültek vagyunk, segít elaludni, amikor az álmatlanság miatti nyugtalanság kerít hatalmába.

A nedves lepedőpakolás az egész testre alkalmazott borogatás. Számos jótékony következménye van, amelyek attól függnek, mikor fejezzük be a kezelést. A nedves lepedős pakolásnak három módozata különíthető el. Mindegyik ellenőrizhető és változtatható.

Az első fokozat alkalmazásával a test lehűl az elpárolgás következtében. Ebben a szakaszban a láz is lecsökkenthető. A második állomás semleges. Ebben a stádiumban az álmatlanság, nyugtalanság, mánia, delírium eseteire nyerhetünk hatékony segítséget.

A harmadik fokozat megelégedést és izzadást eredményez. Hasznos az alkoholizmus, nikotinmérgezés, krónikus vesegyulladás és köszvény kezelésénél. Segít a hörghurut, közönséges megfázás és influenza eseteiben gyermekeknél.

Ha ezt a kezelést alkalmazzuk, valóban szükségünk van némi segítségre, mert egy kis „szakértelmet” kíván, hogy a legjobb eredményeket érjük el. Az a legjobb, ha ki sem próbáljuk a „csináld magad” technikát. A kezelés során a lepedőket és takarókat több rétegben kell a test köré csavarni. Még egy hindu is nehezen birkózna meg ezzel a feladattal.

 

A szükséges felszerelés

A szükséges felszerelés:

–ágy vagy kezelőasztal

–két takaró

–lepedő

–törülköző

1.) Tegyünk két takarót hosszában az ágyra vagy a kezelőasztalra! Elsőként egy dupla takarót vagy egy szimplát.

2.) Helyezzünk egy száraz lepedőt hosszanti irányban a szimpla takaró fölé!

3.) Hajtsuk be a lepedőt hosszanti irányban a közepe felé! Ez a hosszanti irányú visszahajtogatást addig ismételjük, míg a lepedőből nem lesz egy kb. 20 cm széles csík. Az ilyen módon összehajtogatott lepedőcsík végeit hajtsuk be a közepe felé kétszer! Lepedőnk így a kezelés végzésére alkalmas állapotban van.

4.) Mártsuk be az összehajtogatott lepedőt hideg vízbe, és csavarjuk ki!

5.) A nedvessé vált lepedőt most könnyen ki lehet hajtogatni a szimpla takarón.

6.) A pakolás alkalmazása előtt a páciens teste meleg kell legyen. Lehetséges, hogy egy meleg zuhanyra van szükség a kezelés megkezdése előtt.

7.) Segítsünk a páciensnek, hogy a hátára feküdjön a hideg, nedves lepedőn úgy, hogy vállának felső széle 10 cm-re legyen a lepedő szélétől.

8.) Mindkét karját emelje fel! Hajtsuk fel a lepedőt a test egyik oldalán, amíg enyhén rá nem feszül a bőrre. Tűrjük be a lepedőt a másik oldal alá, alsó szélét pedig hajtsuk át a lábon az az oldalon.

9.) A karok visszaengedése után a lepedő másik végét húzzuk át a vállak felett, és tűrjük be a nyak és a vállak körül.

10.) Hajtsuk át a szimpla takarót a páciensen ugyanígy, és bizonyosodjunk meg róla, hogy a nedves lepedő sehol sem látszik ki. Ha szükséges, póttakaró is használható.

11.) Védjük meg a páciens nyakát a gyapjútakaró dörzsölésétől, hogy puha kézitörülközőt hajtunk rá a durva szélekre!

12.) A kezelés bármelyik fázisában abbahagyható, attól függően, melyek a gyógykezelés céljaink. A következőképpen járjunk el. Hajtsuk ki a takarót és a lepedőt. Töröljük át a páciens testét langyos vízzel és szárítsuk meg! Lehet, hogy először megborzong a hideg alatt, de néhány percen belül csökken a kipárolgás, és a hidegre reagálva a teste fűteni kezd.

Körülbelül öt perc elteltével megfigyelhetjük, hogy izzadtságcseppek jelennek meg a páciens homlokán és arcán. Ekkor eltávolíthatjuk a külön takarót, és szabaddá tehetjük a nyak környékét a szellőzés érdekében.

Lehet, hogy a páciens elalszik a kezelés alatt. A nedves lepedő pakolásban maradhat néhány óráig. Megfigyelés alatt kell azonban tartanunk továbbra is, és alkalmanként a hőmérsékletét is ellenőriznünk kell. Ha túlhaladja a 37,5 °C-t, hagyjuk abba  a kezelést, és állott vizes szivaccsal törüljük le, vagy zuhanyozzon le, és bújjon be az ágyba.

Legalább egyszer mindenkinek ki kellene próbálnia a nedves lepedő pakolást. Fogalmunk sem lehet róla addig, milyen jótékony hatása van, amíg magunk nem tapasztaljuk.

 

Amit megtehetünk:

1. Olvassuk el újra ezt a fejezetet, mert arról szól, amit sok, mindennapi egészségügyi probléma otthoni kezelésére mi magunk is megtehetünk.
2. A hidroterápia olyan dolog, amit magunk is végezhetünk, de ne próbáljunk meg mindent vízzel kezelni. Az élet nem olyan egyszerű, és az öndiagnózis gyakran kockázatos. Orvosra még szükség van. Másrészt ne rohanjunk orvoshoz a legkisebb zúzódással vagy megfázással. Az ebben a fejezetben adott útmutatóval biztonságosan és eredményesen használhatunk néhány eljárást, amíg az orvos jövetelére várunk.
3. Úgy terveztük ezt a fejezetet, hogy útmutatóként lehessen használni. Ha gondosan elolvastuk a jelzett figyelmeztetéseket, igen sokat tehetünk saját és családunk egészségének javításáért.

 

Hivatkozások:

Thomas, Charles: Vízgyógyászati szeminárium, Loma Linda, CA, Loma Linda Egyetemi kiadványok, 1977.

Jacob, S. W., Francone, CA. Az emberi test felépítése és működése, Philadelphia, W. B. Saunders, 1971.

Guyton, A. C.: Az orvosi élettan tankönyve, Philadelphia, W. B. Saunders, 1986.

Moor, F. B. Peterson, Stella és mások: A hidroterápia és masszázs kézikönyve, Mt. View, C. A. Pacific Press, 1964.

Licht, S.: Gyógyhidrológia, A Physical Medical Libary VIII. kötete, Baltimore, M. D. Waverly Press, 1963.

Krusen, F. H.: Fizikális gyógyszer, Philadelphia, W. B. Saunders, 1941.

 

10. fejezet

Mérgek, amelyeket oly készségesen fogyasztunk

 

Ma a világon a legkomolyabb drogprobléma nem a heroin, a kokain vagy a barbiturátok (altatók), de még csak nem is az aszpirin. Ez a drog nem korlátozódik a társadalom egy szűk rétegére, mg csak nem is csupán a fiatalokra.

Az amerikaiaknak több mint a fele (többé-kevésbé) három veszélyes drognak hódol, amelyekkel ebben a fejezetben foglalkozunk. Ilyen vagy olyan formában majdnem mindennap magukhoz veszik ezeket. Sőt, gyakran naponta többször is. Milliók szenvednek betegségben, százezrek néznek szembe a halállal minden évben e drogok miatt.

Miféle drogok ezek? A dohány, az alkohol és a koffeintartalmú élvezeti cikkek. Általánosan, naponta rendszeresen használt, társadalmilag elfogadott - háztartási cikkek, ám szellemi és fizikai egészségünkre nézve mégis veszélyesek.

 

A világ első számú drogproblémája

A világon a legnagyobb drogprobléma az alkohol. Ez a fő bajcsináló Oroszországban, Európában és a Harmadik Világ országaiban. Az Egyesült Államokban csupán a második a dohányélvezet után.

Egy átlag francia 30 liter alkoholt iszik meg évente. Az olaszok állnak a második helyen évi 14 literrel. A svájciak a harmadik helyre kerültek évente 12 literrel. Az Egyesült Államok a negyedik 9 literrel, Anglia az ötödik 8,5 literrel. Ezek a legújabb hivatalos statisztikák is állandóan változnak. Például az elmúlt néhány évben Franciaországban csökkent az alkoholfogyasztás. És a Harmadik Világban szerzett személyes megfigyeléseimre támaszkodva hadd adjak hangot annak a sejtésemnek, miszerint néhány független afrikai ország is belekerülhetne az első öt közé. Bár életképes statisztikákhoz elég nehéz hozzájutni, Zambiát a csúcshoz egészen közeli helyre sorolnám.

Az Egyesült Államokban 80-90 millióan fogyasztanak rendszeresen alkoholt. Ezek közül kb. 9 millió megrögzött alkoholista. A világ alkoholistáinak 1/3-1/4-e az Egyesült Államokban található.

Az egyik legkomolyabb, a drogokkal való visszaélésből eredő probléma a növekvő alkoholfogyasztás a tinédzserek között az elmúlt néhány évben. A kábítószer-elvonó ügyosztály hivatalnokai állítják, hogy ez komolyabb probléma lesz, mint az össze többi együttvéve. És mivel az italhoz könnyű hozzájutni, fogyasztása egyre nagyobb mértékben terjed a fiatalok között. Ez tükröződik a halálozási statisztikákban is.[1]

A halálozási arány az elmúlt néhány évben egyetlen korosztályban felszökött az Egyesült Államokban, a 16-24 évesek korcsoportjában.

Néha tréfával illetik az alkoholt. A tv sörhirdetései agymosásban részesítenek, hiszen majd minden sportesemény kapcsán megjelennek a képernyőn. Az átlag amerikai oda jutott, hogy elhiszi: az alkohol áldásai messze túlszárnyalják kockázatos voltát. Vessünk csak egy kemény pillantást a szeszfogyasztás - akár kis, akár nagy mennyiségben történik - okozta szociális és egészségügyi problémákra! Nézzük meg, vajon hasznára válik-e fiataljainknak, vagy pedig egyenesen jólétüket fenyegeti?

Mint orvos, első kézből tudom, hogy az alkohol sok problémával jár. Túl sok baleseti sérültet foltoztam össze, ahol az alkohol volt a fő közreműködő. Túl sok pácienst láttam meghalni a rémülettől és a bűncselekmények miatt, amit kiváltott. Túl sok feldúlt otthont láttam, amit az alkohol hatása idézett elő.

Természetesen a hirdetések és az ipar közönségszolgálati alkalmazottai a legdicsőítőbb kifejezésekkel ecsetelik az alkohol áldásait. Ám sohasem szólnak a szegénységről, az összetört életekről, a halálozásokról, amelyek az alkoholfogyasztás következményei.

Azok, akik alkoholtartalmú élvezeti cikkeknek hódolnak, gyakran tagadják, kitérnek, álcázzák ezt, vagy nem vesznek tudomást az alkohollal való visszaélés problémájának valóságáról és óriási méreteiről. Másrészt, akik hisznek a teljes absztinenciában, gyakran hajlamosak arra, hogy merevek és ítélkezők legyenek. Továbbá megoldásaik általában nem gyakorlatiasak. A társadalomnak ezek a hajdani jótevői annyira tele vannak előítélettel és annyira önigazultak, hogy sok olyan embert is elriasztanak, akiknek talán lenne néhány, két lábban a földön járó megoldása.

Az a kérésem, hogy nyílt elmével, előítélet nélkül vizsgáljuk meg a tényeket. Vegyük szemügyre az alkohol hatásait, és azután döntsünk, vajon sokat, keveset vagy egyáltalán nem iszunk a jövőben.

 

Az alkohol és az emberi szervezet

Világos képet kapnánk, ha szemügyre vennénk az alkohollal való visszaélés bűnözési és társadalmi vetületeit. Ezeknek megvan a maguk jelentősége. De számunkra most fontosabb tudatosítani magunkban, mit is tesz velünk az alkohol.

Az alkohol sejt- és idegméreg. Testünk minden sejtje, legyen akár az agyban, akár a májban, a vesékben, az izmokban vagy a bőrben, a protoplazmának nevezett anyagból épül fel. Az életfunkciókat egyéni sejtek trilliói végzik, amelyek testünket alkotják. S mindazt, ami sejtek munkáját akadályozza, befolyásolja, korlátozza vagy pusztítja, toxinnak (méreg) nevezzük.

Mi történik olyankor, ha egy vagy két koktélt megiszunk ebéd előtt? Az italban lévő kis mennyiségű cukor és fehérje munkára készteti egész emésztőrendszerünket. Bizonyos időbe telik, amíg a cukrot és a fehérjét megemésztjük. Az alkoholnak nincs szüksége emésztésre. Gyomrunkból és a vékonybélből közvetlenül a véráramba kerül. Perceken belül, testünk valamennyi sejtje már ízleli ezt a toxint. Lehet teljesen felhígított, mégis hatást gyakorol testünk minden egyes sejtjére, még ha kismértékűt is.

Először enyhe izgalmat érzünk, az ital első hatását. Ugyanakkor egy alarmakció megindítja a védelmi erőket, amelyeket szervezetünk arra használ fel, hogy megszabaduljon az ellenségtől. Fehérvérsejtek, histiocyták, vörösvértestek és mások áldozzák fel magukat azért, hogy megszabaduljunk a károsodott vagy halott sejtektől. Tehát a védelmet nyújtó sejtek teljes létszáma átmenetileg lecsökken.

A vörösvértestek csomókba állnak össze, miként a testõrök, és gátat emelnek, ami elzárja a keringést a test különbözõ részeiben található kis sejtcsoportok felé, fõleg az agyban, és ezáltal néhányukat teljesen elpusztítják. Ezt a vörösvértestekre gyakorolt ragasztó hatást még 12 órával azután is látni lehet, miután egypár pohárral felhajtottunk. Minden alkalommal, amikor a szervezetünkbe alkohol jut, elveszítünk bizonyos számú agysejtet. Ezek az agysejtek nem pótolhatók.

Néhány percen belül úgy érezzük, ellazultunk. De testrészeink aktívabbak lesznek. Májsejtjeink õrült rohanásba kezdenek, hogy a toxintól megszabaduljanak, amint megpróbálják lebontani a mérget és ártalmatlanná tenni. Ez az egyik oka annak, amiért a megrögzött iszákosok tönkreteszik a májukat, és belehalnak az alkohol egyik legkomolyabb, hosszú idõn keresztül kifejlõdõ hatásába, a máj zsugorodásba (cirrhosis). Minden évben kb. 30000 amerikai hal meg ettõl a betegségtõl.

Két pohár ital nem okoz májzsugorodást. Azonban a kis mennyiségben fogyasztott alkohol a felelõs egy másik, igen kellemetlen, munkaképtelenné tevõ betegségért. Ezt heveny hasnyálmirigy-gyulladásnak nevezik (acut pancreatitis). Ennek a fõ oka a társasági italozás.

 

Egy korty orvosság gyanánt?

Néhány orvos sokáig úgy gondolta, hogy az alkohol ellazítja a véredényeket, amelyek a szívhez táplálékot szállítanak, így tehát csökkentik a szívroham esélyeit. Új keletû tanulmányok bizonyítják, hogy ez nem csupán hamis nézet, hanem éppen az ellenkezõje az igaz. Egy vagy két pohár ital görcsbe húzza a koszorúereket, s így csökkenti a szív oxigénellátását, mindez pedig hajlamosít arra, hogy az embert kitegye egy myocardialis infarktusnak - szívrohamnak. Nehéz ételek alkohollal együtt: akár halálos kombináció is lehet olyan személy esetében, akinek beszûkültek a koszorúerei.

Újabban erõsen hangoztatják, hogy az alkohol megnöveli a HDL-koleszterint, ami megvéd a szívrohamtól. Igaz, hogy az alkohol valóban megnöveli a HDL-t. Ám egy tüzetesebb pillantás a HDL kémiai felépítésére megmutatja, hogy 3 típusú HDL van, és ezek közül csupán egy tevékenykedik azon, hogy az artériákból az LDL-koleszterint eltávolítsa. Bár az alkohol megnöveli a teljes HDL-t, a valóságban azt a viszonylagos töredéket, ami védelmet jelent - csökkenti.

A nyilvánosság és néhány hivatásos gyógyító is elfogadta azt a mítoszt, hogy az alkoholnak számos gyógyító, áldásos hatása van. Pártolták, mint a kígyómarástól a közönséges meghûlésig mindenre alkalmas gyógyszert. De mennyi bizonyíték szól amellett, hogy az alkohol gyógyít, hogy segítséget jelent betegségek gyógyításában?

Erre a kérdésre válaszol dr. Willian B. Terhune, egy tárgyilagos kutató, aki egyáltalán nem támogatja a teljes absztinenciát. „Az iváshoz vezetõ biztos út” c. könyvében a következõ megfogalmazás található: „Az alkohol mindenképpen gyenge orvosságnak számít. Semminemû tudományos igazolás sincs orvosi, gyógyító használatára. Nem rendelkezik azokkal a gyógyító erényekkel, amelyeket néki tulajdonítanak. Nem segíti a szívet, nem elõzi meg a koszorúér-elégtelenséget, és erõt sem ad. Szerény étvágygerjesztõ, de gátolja az emésztést, és mint fáradtságûzõ is olyan, akár az ostorcsapás a fáradt lónak. Még csak nem is az »öreg ember vigasztalója«, mivel még hátrányosabb helyzetbe hozza az öreg agyvelőt.”

 

Az alkohol mint táplálék

Az alkoholnak a szervezetünkre gyakorolt igen komoly hatása abban áll, hogy hozzájárul az alultápláltsághoz. Azok az emberek, akik rendszeresen fogyasztanak alkoholt, gyakran nem étkeznek rendszeresen. Ennek két fő oka van. Először is az alkohol miatt a természetes éhségmechanizmus lelassul, vagy leáll. Másodszor pedig, az alkohol üres kalóriák koncentrált forrása.

Minden egyes gramm alkohol jó néhány kalóriát tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy aki naponta megiszik egy pint vodkát, ahogy sok alkoholista teszi - kb. 3000 kalóriát nyújt testének. E kalóriák egyikének sincs tápértéke. Még egy hordó alkoholban sem található egyetlen vitamin, fehérje, se szénhidrát, és csak minimális mennyiségű ásványi anyag van benne. A kevert italok és a malátalikőr tartalmaznak kevéske cukrot, de még ez is kevés haszon, ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy zsírrá alakul át, és a közmondásos „sörhasat” fejleszt ki. A cukor különösen hajlamos arra, hogy fokozza az alkohol toxikus (mérgező) hatását.

Igen gyakori a fehérje-alultápláltság és a nagyfokú vitaminhiány az alkoholistáknál. Részben talán ez is felelős a máj és az agyvelő károsodásáért, ami a krónikus ivás vitathatatlan következménye. Az olyan betegségek, mint a beriberi (B1-vitamin hiánya), a skorbut (a C-vitamin hiánya) és a pellagra (niacinhiány), gyakran felfedezhető alkoholistáknál.

A vitaminok az ásványi és tápanyagok hiánya gátolja szervezetünknek azt a képességét, hogy felvegye a harcot a fertőzéssel. Tegyük ehhez még hozzá a fehérvérsejtek pusztulását és az immunrendszer további károsodásait, és birtokunkban van a válasz arra a kérdésre, hogy miért halnak meg olya nagy számban az alkoholisták tüdőgyulladásban és más fertőzések következtében, azokhoz viszonyítva, akik tartózkodnak az alkohol élvezetétől. Még a társasági alkalmakkor ivók is jobban ki vannak téve a fertőzéseknek, mint az absztinensek.

Senkit sem kényszeríthetek arra, hogy hagyjon fel az alkoholfogyasztással. Ez olyan döntés, amit mindannyiunknak magunkért kell megtennünk. De ne csapjuk be magunkat azzal, hogy azt gondoljuk, az alkohol jó nekünk. Nem az. Méreg!

Itt van két másik fontos tény, amit mindenkinek szem előtt kellene tartani: 1. A társasági összejövetelek alkalmával italozók 10 %-a alkoholistává válik. 2. Az alkoholizmus egyetlen ismert gyógymódja: minden szesztartalmú ital fogyasztásának elhagyása.

Nem térhetek ki ennél a pontnál a szenvedély filozófiájára. Szenvedély rabja az az ember, akinek az életében van egy terület, ami felett nem tud uralkodni. Az alkoholistának pszichológiai tanácsadásra van szüksége, sőt olyankor pszichiátriai kezelésre is. Az alkoholista irányításra és szociális támaszra ugyancsak nagyon rászorul. A rehabilitációs központok hasznos munkát végeznek. De az alkoholista számára elérhető leghasznosabb segítség az olyan támogatást nyújtó csoportoktól származik, mint amilyen az „Ismeretlen alkoholisták” és az intelligens lelki tanácsadók csoportja.

Ha valóban jó testi és lelki egészségnek akarunk örvendeni, akkor mindössze csak annyit tegyünk, hogy felhagyunk a szeszes italok fogyasztásával. Még kis mennyiség is káros lehet, gyakran egész komoly mértékig. Még az alkohol által elősegített alvás sem REM típusú, amely testünknek igazi nyugalmat és pihenést nyújt.

Néhány ember a nagy hatású ipari hirdetés befolyására elhiszi, hogy a sör kevésbé ártalmas, mint a tömény likőr, vagy hogy a bor elegánsabb és jótékonyabb, mint a whisky. Kérem, ne üljenek fel ezeknek! Gondolkozzunk el egy kicsit. Az alkoholmennyiség (nem százalékos arányban) kb. ugyanannyi egy üveg sörben, egy pohár borban vagy egy koktélban. Az ivás többi kockázati tényezőit is figyelembe kell venni. Még kis mennyiségű alkohol is pusztítja az agysejteket. Mint bentlakó orvos, mély benyomást szereztem arról, amit idült alkoholisták boncolása során felfedeztem. Néhány agyvelő a normális agyvelőméretnek csupán a felét tette ki, és az agykéreg tekervényessége (convolutio corticis cerebri), ami oly életbevágóan fontos az agyműködés szempontjából, majdnem olyan sima volt, mint a bőr.

Egy másik, ugyancsak az alkoholisták boncolásánál felfedezhető rettenetes következmény az összezsugorodott és forradásos máj: a májcirrhosis. Ezt az élethez elengedhetetlenül fontos, csodálatos szervet szinte teljesen tönkre- és tehetetlenné tette az alkohol, és a táplálkozásban vele összefüggő rongálása és mérgező hatásai. Ha az alkohol barát, kinek kell ellenség?

Még a legnaivabb ember is elismeri, hogy az alkohol kihat a tudatra. Így rabolja meg az embert ítélőképességétől és önuralmától. Már kis mennyiségű alkohol is megváltoztatja idegeink reakcióidejét. A mérsékelten italozók talán még a részeg autósoknál is veszélyesebb vezetőkké válnak. A részeg autós gyakran lelassít, és lassan vánszorog. A mérsékelten italos azt hiszi, hogy felfogó- és érzékelőképessége élesebb lett, reakcióideje pedig változatlanul jó. Önbizalmat érez. Talán ez az illúzió a hibás abban, hogy gyorsabban vezet és kevésbé óvatos. Csak egy-két pohár ital a különbség a biztonságos vezetés és a baleset között, az élet és a halál között.

A likőr haszna még silányabb, kockázati tényezői pedig jóval nagyobbak. Miért kockáztatunk? Miért nem választjuk a testi egészség és az éles értelem felé vezető utat? Ha iszol, hagyj fel vele! Ha nem, ne is kezdj hozzá!

Biciklizhetünk úgy, hogy kezünket nem használjuk, de levegőt venni - élni, tüdő nélkül nem lehet. Pedig a dohányzás tüdőnket is pusztítja. Ezt az állapotot nevezzük emphysemának (tüdőtágulatnak), az egyik legrémesebb betegségnek, amivel orvosok foglalkoznak.

Az emphysema köhögéssel kezdődik, ami meglehetős gyorsasággal eljut a jellegzetes légzéskihagyáshoz. John a harmincas éveinek végén járó páciens volt. Atlétaalkatú, öt láb 10 hüvelyk magas, és 180 fontot nyomott. Ilyen volt öt évvel ezelőtt, és mint élvonalbeli síelő, a szabad levegőn élt. Ugyanakkor megrögzött dohányos volt, aki átlagosan két dobozzal elszívott naponta.

Amikor ismét találkoztam vele, olyan volt, mint egy járkáló csontváz. Meghajlott vállaival majdnem két inch-csel alacsonyabb volt, és 118 fontot nyomott csupán. Emphysemája volt. Sétája 4-5 lépésből állott. Ezután meg kellett kapaszkodnia az ágy oldalában, mielőtt a következő ágyig el tudott jutni a kórteremben. Mellkasa zihált és lihegett. Arca azt a rémületet fejezte ki, mint aki az utolsót lélegzi. Verejték gyöngyözött homlokán és arcán. Még arra sem volt képes, hogy egy három inch-nyi távolságra lévő égő gyufát elfújjon. John 40 éves kora előtt meghalt olyan betegségben, ami 90 %-osan megelőzhető.

Az emphysema áldozatainak az a rettenetes érzésük, mintha állandóan megfulladnának. Ennek oka az, hogy a dohányzás a tüdő hörgőcskéinek - „légzési fának” - a végén található alveolusokat (léghólyagocskákat) tönkreteszi, elpusztítja. A fibrózis (rostos elfajulás) és a hegedés összehúzzák, összeszűkítik ezeket a parányi légcsatornákat, amelyek az alveusoknak nevezett légzsákocskákba vezetnek. A levegő be tud jutni ezekbe a funkcionális egységekbe, de kijönni nem képes. Végül a levegőnek ez a bepumpálása elégséges nyomást hoz létre ahhoz, hogy kiszakítsa ezeket a légzsákokat éppen úgy, ahogy a léggömb durran szét, amikor nagyon felfújjuk. A tünetek pedig addig nem jelentkeznek, míg a tüdőszövet kb. 50 %-a el nem pusztul.

Az emphysemának nincs ismert gyógymódja. Talán egy napon rutinműtét lesz a tüdőátültetés. Az emphysema korai szakaszában bizonyos légzőgyakorlatok segíthetnek. A tiszta oxigén is segít egy ideig, de végül semmi sem segít. Az igazi megoldás: azonnal felhagyni a dohányzással. Jobb most, mint soha.

 

A dohányzás és a szív

Sok dolgot kell figyelembe venni, amikor az orvos szív- és érrendszeri betegséggel kezeli a beteget. A szívbetegségekről szóló kimutatásokban egy tényező messze felette áll minden másnak. A szívkoszorúér megbetegedésből eredő halálesetek egyharmadát a dohányzás okozza. Ez azt jelenti, hogy a szívroham 200000 áldozata a dohányzástól hal meg minden évben idő előtt. Lehet, hogy jó testgyakorlás, ha egy „Camel”-ért gyalogolunk egy mérföldet, de ez lehet a dohányos halálmenete is.

Ha dohányzol, a legfontosabb lépés, amit csak tehetsz, ha abbahagyod, hogy javíts egészségi állapotodon, és tovább élj. Még azok esetében is, akik már rászoktak, a dohányzásból eredő halálesetek és betegségek 90 %-a megelőzhető, ha azonnal felhagynak a dohányzással. - Most!

A kockázat ellenére sok dohányos tovább hódol szokásának. Lehet, hogy néhány emberben tudatalatti kényszer működik az önpusztításra. Tudom, hogy Ön nem önpusztító típus, mer4t még olvassa ezt a könyvet. Biztos vagyok benne, hogy érdekli az egészsége, és harmonikus, boldog életet akar élni.

A következőkben ismertetett terv a leszokásra a legtöbb dohányosnak segítségére lesz, hogy túljusson az akadályon. Ha nem dohányzik, talán talál néhány utalást, amit dohányos barátjának figyelmébe ajánlhat.

 

Szabaduljon meg a szenvedélytől öt nap alatt!

Több mint 40 millió dohányos van az Egyesült Államokban, és többségük szeretne leszokni. Lehet, hogy Ön a világ más részén egy ez utóbbiak közül. De hogyan fogjon hozzá? Csökkentsük fokozatosan? Vagy abba kell hagyni egyik napról a másikra?

Létezik néhány jó terv, de többségük költséges. Ám egyik sem jobb annál az ötnapos tervnél, amit osztálytársam és barátom, dr. J. Wayne MacFarland fejlesztett ki. Ezt a tervet szerte a világon a Hetednapi Adventista Egyház szponzorálja. Eddig több mint 10 millió ember járt ezekre a tanfolyamokra.

Amikor dr. MacFarland a hatvanas években meggyőzött engem arról, hogy milyen eredményes és hatékony az ötnapos terve, pályafutásomat egészségnevelőként folytattam. Miközben fenntartottam San Fernando-völgyi praxisomat, dohányzásról leszoktató kurzusokat irányítottam, amikor csak tehettem. Így aztán hobbimmá vált, élvezetes és hasznos hobbivá.

Az elmúlt években ez a hobbi 85 országba vitt el, többek között Dél-Afrikába, Zimbabwébe, Burundiba, Ruandába, Botswanába, Spanyolországba, Egyiptomba, Izraelbe, Törökországba, Jordániába, Iránba, Oroszországba, Angliába, Mexikóba és jó néhány dél-amerikai országba.

Sok jutalomban volt részem, s ezek sorában nem éppen a legkisebb az volt, hogy találkoztam emberekkel, és minden élethelyzetben segíthettem rajtuk. Filmcsillagok, üzletemberek, kormányhivatalnokok és köznapi emberek jártak ezekre az együttlétekre. Együttvéve mindent, több mint 16000 embernek segítettem leszokni a dohányzásról.

Itt az áll:

 

Hogyan kell csinálni?

1. Határozd el magad, hogy nemcsak le akarsz szokni, hanem hogy le is fogsz szokni! A dohányosok hat ismert kategóriába sorolhatók. Az igazi szenvedélybetegek azok, akik pszichésen és kémiailag is függenek a dohányzástól. Az USA Közegészségügyi Szolgálatának van egy dohányos-öntesztelõ összeállítása, ami segít meghatározni, hogy na dohányosok melyik csoportjába illesz bele.
2. Minden egyes alkalommal, amikor megkívánsz egy cigarettát, kezdj el mélyeket lélegezni! Lélegezz az orrodon keresztül, szívj be annyi levegõt, amennyi teljesen megtölti tüdõdet! Lélegezd ki lassan, és számolj 30-cal kezdve visszafelé, egészen egyig. Ez a kis gyakorlat 2-3 percet vagy valamivel többet vesz igénybe. Most már talán ellazultál egy kicsit, és a késztetés, hogy rágyújts, szintén elmúlt.
3. Vegyél langyos (nem forró) fürdőt, vagy zuhanyozz le napjában kétszer! Ha duzzadni akarsz az erőtől, utoljára hideg vizet használj!
4. Igyál naponta 8-10 pohár vizet! Ez lehet akár csapvíz vagy meleg víz, de sohasem hideg. Egy fél pohár víz akkor is segíteni fog, amikor az erős késztetést érzed.
5. Könnyű ételeket fogyassz a hét folyamán! Étrended jobbára vegetáriánus kellene legyen, a tojást és a sajtot is kihagyva. Rúgj ki a hámból, és vegyél magadnak egzotikus gyümölcsöket, papját, kivit, mangót és cherimoyát! Ne egyél az étkezések ideje között! Ha éhség kínoz, szabadulj meg tőle úgy, hogy iszol egy pohár igen meleg vizet. Tanácsos lehet néhány szem extravitamint szedni ezen a héten. A B1-vitamin különösen hasznos. Vegyél be egy púpozott evőkanálnyi, naranccsal vagy paradicsomlével összekevert porított sörélesztőt!
6. Sétálj élénken a szabad levegőn, legalább 30 percet, háromszor egy nap! Ha úgy érzed, jó lenne rágyújtani, tégy egy rövid sétát az ivás forrásáig!
7. Nem szabad alkohol- vagy koffeintartalmú italokat fogyasztani, még csokoládét és kólaféléket sem!
8. Kerüld el azt a kényelmes széket, ahová általában leülsz, amikor hazaérsz. Tartsd távol magad a tv-től néhány napig! Kerülj el minden olyan dolgot, ami valamilyen formában összefügg a dohányzással!
9. Ó, igen, szabadulj meg cigarettáidtól és valamennyi dohányzóeszközödtől, felszerelésedtől is! Ez jobbára jelképes gesztus. Így kevésbé valószínű, hogy fenyeget, ha felégeted magad mögött a hidakat.
10. Még egy dolog. Ülj le és írj egy levelet egy megbecsült embernek, olyan valakinek, akiben megbízol! Mondd el ennek a barátodnak, hogy te éppen most készülsz leszokni a cigarettáról! Ez a parányi tényező is igen fontos, mert agyad tudatalatti részének engedélyt ad, hogy a leszokásban segítséget nyújtva mozgósítsa forrásait, tartalékait.
11. Eddig a rendes körülmények között fellépő, enyhe kívánással foglalkoztunk, amit magad is kezelhetsz. Amikor valaki becsapja az ajtót, és te megszokásból cigaretta után nyúlsz, még ezt a késztetést is leküzdheted. De bizonyos esetekben erősebb a késztetés, mintsem magad kezelni tudnád. Nagyobb erőre van szükséged, mint amennyivel rendelkezel.
12. Tehát a következő lépés az, hogy segítséget keresel. Ha van a közeledben adventista gyülekezet, hívd fel a lelkészt, és tudd meg tőle, mikor tartják a következő ötnapos tervet, vagy érdeklődj egy másik, a dohányzásról leszoktató jó terv felől. A legfontosabb felfedezés, amire eljuthatsz, hogy nem kell a magad erejéből csinálnod. Kérj segítséget! Ha szükség van rá, építsd ki saját hálózatodat családoddal, barátokkal és olyan emberekkel, akik már leszoktak a dohányzásról. Szerezd meg orvosod, fogászod, lelkipásztorod támogatását!

13. Ne tégy fogadalmakat arra, hogy leszoksz, és ne tégy elhamarkodott ígéreteket se! A fogadalmak és ígéretek egyaránt megszeghetők, és akkor utálod magad. Amit tenned kell, csupán ennyi: Szólj így: úgy döntöttem, hogy egy óra hosszáig nem gyújtok rá. Később kiterjesztheted négyórányi időre, majd egy egész napra. Ha kudarcot vallasz és rágyújtasz, nem fogod a megszegett ígéret bűnterhét érezni, és mindig eldöntheted, hogy nem dohányzol.

14. Igen fontos az akaraterő. Mindig használd, ha választás, döntés előtt állsz! Néhány embernek nagyobb az akaratereje, mint másoknak. Ám az akaraterő használata túlterjed rajtunk. Ez az a terület, ahol a támaszul szolgáló hálózat belekapcsolódik. Akaraterőd rajtad kívül álló forrásból kell, hogy támogatást kapjon. Ha lelki beállítottságú vagy, meg fogod érteni, mit jelent alárendelni Istennek akaratodat. Ha így teszel, Isten megszenteli. Ez pedig azt jelenti, hogy akaratod ahelyett, hogy olyan lenne, mint a hajladozó nádszál, most pedig erővel megacélozott, ami arra képesít, hogy elhatározásodat véghez vidd, hogy nem dohányzol. Ez a gyakorlat az imatevékenység egy része. Ez valóban segít a szenvedélyek rabjain. Még olyanokon is segít, akiknél nem tudatos a hit.

Bill mérnök volt, aki a dohányzásról leszoktató egyik szemináriumunkat látogatta Anaheimben (Kalifornia). Két napig sikerült megállnia dohányzás nélkül. Ezután jött a harmadik nap, ekkor viszont rossz hangulata volt. Hűségesen követte a programot, most pedig úgy tűnt, vesztes lesz, és rágyújt egy cigarettára. Emlékezett rá, hogy említettem az imádságot, de mivel ateista volt, soha nem imádkozott. Imaházban sem volt soha. Végső megoldásként elhatározta, hogy valahogy megpróbálja. Otthagyta az irodáját, és lesétált a hallba, a férfiak helyiségébe. Szerencsére nem volt ott senki. Felfelé nézzen, vagy lefelé? Úgy döntött, hogy felfelé fog nézni. Azután ezt mondta: „Üdvözletem. A nevem Bill, és le akarok szokni a dohányzásról.” Majd így folytatta: „Mindent megtettem, amit a doktor mondott, és mégis bajban vagyok. Nem lennél szíves elvenni ezt a cigaretta utáni sóvárgást? Köszönöm.”

A tanfolyam végén Bill elmondta az oda járó több mint 200 embernek, hogy a sóvárgás nem tért vissza, és attól a pillanattól kezdve egyetlen cigarettát sem szívott el.

Ennyi információ talán meggyőzött már arról, hogy egészséged szempontjából legjobb, ha nem élsz sem alkohollal, sem pedig dohánnyal. Van azonban egy még általánosabban használt méreg, amit az amerikaiak testükbe fogadnak nap nap után. Meg kell ismerkedjünk ezzel és hatásaival is.

A következő fejezetben ezzel foglalkozunk.

 

Amit megtehetünk:

1. Kerüld el a dohány, az alkohol és a koffein iránti szenvedélyes vágyat úgy, hogy tartózkodsz használatuktól. Az a tény, hogy tudatában vagy a problémáknak és azt is tudod, hogy mit művelnek ezek a drogok testeddel, talán már a legelején segítenek elkerülni fogyasztásukat.
2. Ha iszol, csökkentsd le az alkoholfogyasztást. Még a társasági alkalmakon történő ivás is kockázati tényező. Még jobb teljesen leszokni. Megfelelő táplálkozás, jó testedzési programmal kiegészítve segít ebben a törekvésedben.
3. Ha dohányzol, hagyj fel vele! Nézd át az ebben a fejezetben ismertetett programot, s ez majd segít rajtad. A dohányzással felhagyni talán nehezebb, mint az alkoholról való lemondás. A segítség rendelkezésedre áll, de csak te lehetsz az, aki eldöntöd, hogy nem dohányzol.

 

Hivatkozások:

Könyvek:

Alcoholics Anonymus. New York: Alcoholics Anonymus World Service, 1955.

Szövetségi Drog-Adminisztráció: Drog Bulletin, Washington, D. C. 1979. jún.

Fox, J. D.: Miért nem dohányzom? Washington, D. C. Review and Herald, 1968.

Hewitt, Donald, W.: A cigaretta és te. Nampa, ID: Pacific Press, 1953.

U. S. Közegészségügyi Szolgálat, A dohányzás és az egészég. A bizottság beszámolója a Közegészségügyi Szolgálat főparancsnokának. Washington, D. C. kormány nyomdahivatala 1982.

Soper, Francis: Ha dohányzol, mit nyersz vele? Washington, D. C., Narcotics Education Inc. 1970.

Terhune, W. B.: Az iváshoz vezető biztos út. New York: Morrows 1968.

Hardinge, Mervyn, G.: Az egészség filozófiája, Loma Linda, CA. Egyetemi Nyomda, 1978.

White, E. G.: Mértékletesség. Nampa, ID: Pacific Press, 1949.

A csodálatos emberi gépezet. Chicago: Amerikai Orvosi Társulat, 1971.

A dohányosok világa és az egészség. 8. k. 2. sz. New York: Amerikai Rákkutató Társaság, 1983.

A rák tényei és megnyilatkozási formái. New York: Amerikai Rákkutató Társaság, 1985.

Shryock, Harold: Bánod, ha rágyújtok? Nampa, ID: Pacific Press, 1972.

 

Tudományos cikkek:

Bacon, S. D.: Az alkohol problémáinak és magának az alkoholizmusnak a megelőzéséről. J. Stud. Alcohol, 39:25. 1978.

Newton, Miller: A tizenévesek drog-járványa. The El Paso Physican, 6:13. 1983. nov.

Papoz, L. és mások: Alkoholfogyasztás egy egészséges népességben. Journal of the American Medical Assn. 245. k. 17. sz. 1981.

Noonan, G.: Passzív dohányzás a zárt nyilvános helyeken. Medical Journal of Australia, 2. k. 1976.

Kozlowski, L. T.:  Dohányosok, nem dohányosok és az alacsony kátránytartalmú füst. The Lancet, 1981. febr. 28.

Cigaretták, koszorúér-elzáródások és myocardialis infarktusok. Journal of the American Medical Association, 246. k. 8. sz. 1981.

Ecckardt, M. J.: Az alkoholfogyasztással összefüggő, az egészséget veszélyeztető tényezők. Journal of the American Medical Association, 246. k. 6. sz. 1981.

Johnson, Timothy: The Harvard Medical School Health Letter 11: no. 3.

 

11. fejezet

A csészével adagolt méreg

 

Láttam, mekkora reklámot csinálnak neki Grönlandon, a jégmezõk vidékén, szemembe ötlött hirdetése Dél-Amerika legdélibb csücskén, ott, ahol a Horn-fok hullámai korbácsolják a sziklás partvidéket.

Láthatjuk, hogy a Sínai-félsziget sivatagjában élő nomádok éppúgy fogyasztják, mint Tibet és Kína távoli vidékeinek lakossága. Oroszország is több millió literrel használ belőle minden évben.

Ott találod a hirdetőoszlopokon szerte Észak-Amerikában, tengertől a másik tengerig, az egyik határtól a másikig… Ha valamelyik európai város utcáján sétálsz, ott sem tudsz elmenekülni aromája elől.

Pedig a kávéban, teában, maté-ban és a cola italok sok-sokféle változatában található koffein méreg.

A legtöbb ember azért fogyaszt koffeint tartalmazó italokat, mert látszólag segít, üdítő pillanatot nyújt. A kávé örvend közöttünk a legnagyobb népszerűségnek.

Nyugaton a 12 év feletti korban majdnem mindenki kávét iszik. Egyedül az Egyesült Államokban minden évben kb. 1,8 milliárd kilónyi fogy belőle. A világ kávéfogyasztása megközelíti az 5 milliárd kilót!

5 milliárd kilónyi méreg!

Ennél is többről van szó. A több mint 20 milliárd liter szénsavas üdítőital - amit évente elfogyasztanak az Egyesült Államokban - 65 százaléka tartalmaz koffeint. Ezek a koffein-tartalmú italok jelentik a serdülők között a koffein fogyasztás fő forrását.

Olyan ártatlanul kezdődött az egész.

I. sz. 850 táján, ahogy a történet elmondja, egy Káldi nevezetű arab kecskepásztor egyik napon rejtélyes esettel találta magát szemben. Arra figyelt fel, hogy kecskéi - ezek a máskülönben nyugodt, csendes állatok - magukon kívül voltak. Jóval többet ugráltak és rohangáltak mint általában. Azt is észrevette, hogy mindez akkor történt, amikor valami bokron termett bogyót ettek.

Káldi maga is megkóstolta a bogyót. Szokatlan jókedvet, éberséget tapasztalt. Megosztotta felfedezését a többi kecskepásztorral, azok pedig elmondták a falubelieknek. A XVII. századra aztán az arab országokban és Európában mindenütt elterjedt a kávé-élvezet.

Abban az időben a kávéfogyasztóknak nem volt módjuk arra, hogy megismerjék, mi az, ami ezt a kielégülést, jókedvet nyújtja nekik. Ha elemezni tudták volna a kávébabot, jónéhány vegyi anyag jelenlétét fedezhették volna fel benne. Ezek közül a legfontosabb a koffein, ami serkentő hatást gyakorol a testre, főként az idegrendszerre.

A koffein a xanthin drogcsaládhoz tartozó kábítószer. Bár a (teában található) theophyllin és a (csokoládéban található) theobromin is xanthin-féle, de az utóbbiak felépítettsége és biológiai működése lényegesen különbözik a koffeinétól. Ezek a kábítószerek kémiailag hasonlóak, de élettani hatásuk igen eltérő is lehet. Noha a legtöbb táplálkozástudományi szakember abban egyetért, hogy a kávénak, teának és csokoládénak koffein-tartalma van.

 

Hogyan hat a koffein az emberre?

Mohamed a Koránban elítélte a mámorító hatású italokat. Az iszlám vezetők ezt a tiltást a kávéra is kiterjesztették. Nem ismerjük indokaikat, hogy miért is tettek így, hiszen akkoriban nem volt bizonyíték, amellyel érveiket alátámasszák.

A XVI. században VIII. Kelemen pápa éppen ellenkező álláspontot foglalt el. Kijelentette, hogy a kávé „igazán keresztény ital”.

A kávét és a teát különleges zamatuk és serkentő hatásuk tette közismertté és általánossá az egész világon. A legtöbb ember számára a kávéaroma kellemes és ínycsiklandozó. De a koffein, bár felpezsdít, le is hangol. Olyan fizikai és fiziológiai hatásokat idéz elő, amelyek ártalmasak az ember egészségére.

A koffein enyhe eufóriát, fokozott éberséget idéz elő, és látszólag csökkenti a fáradtságérzetet. Ugyancsak látszólag enyhíti a fejfájást, ingerültséget és idegességet is. E hatások jobbára illúziók, ugyanis a koffein semminemű hatást nem gyakorol fáradtság-mechanizmusunkra.

„Álljunk csak meg egy percre!” - gondolhatnád. „Az egyik este, amikor a kormánynál ülve hazafelé tartottam, majd elaludtam vezetés közben. Megálltam egy presszónál két csésze kávéra. Öregem! Micsoda különbség! Arra is képes voltam, hogy megállás nélkül vezessek hazáig, sőt még a késő éjszakai adást is megnéztem.”

Sajnálom, barátom. A kávé semmit nem tett azért, hogy fáradtságod elmúljon. Tested éppen olyan fáradt volt a kávé elfogyasztása után, mint előtte, csak nem vettél róla tudomást. Reakcióidőd és reflexeid átmenetileg megjavultak, de nem sokkal ezután alacsonyabb szintre estek vissza, mint amikor először érzékelted a fáradtságot. Ha veszélyhelyzetbe kerültél volna az autópályán, lehet, hogy a koffein meggátolt volna abban, hogy élve kerülj haza, s mivel hamis éberségérzetet kelt, balesethez segíthet.

Vizsgáljuk tovább a koffein hatásait. A központi idegrendszerre serkentő hatása van. Először is megemeli a vércukorszintet, a pulzusszámot, a vérnyomást, felfokozza a szív teljesítményét és ezáltal mobilizálja stressz-mechanizmusunkat. Veséink több vizeletet választanak ki, légzésünk pedig felgyorsul. Hogyan viszi mindezt végbe? Kábítószeres manipuláció útján, hiszen nem nyújt sem kalóriát, sem tápanyagot, se vitaminokat. Olyan mint a fáradt lónak az ostorcsapás. Lehet, hogy a fáradt ló a fájdalom hatására gyorsabban mozog, de a valóságban nem lesz kevésbé fáradt. A lovat arra kényszerítjük, hogy energiatartalékait használja fel. Ezeket a tartalékokat pedig nem könnyű pótolni. Néha szinte nem is lehet.

A koffein illúziót kelt - mint a jó színész. A jó színész élethűen alakítja szerepét. A koffein a jó közérzet és egészség illúzióját kelti. De éppen úgy, ahogy a színjátékban mindig lezárul a függöny, egy nap majd mi is arra ébredünk, hogy egészségünk függönye legördülni készül, ha továbbra is az energikusság és éberség illúziójában élünk. Az állandó fáradtságérzet, fáradékonyság, ideg- és szervi gyengeség, a „fáradt ló szindrómája” lesz az ár, amit a koffein illúziójáért fizetünk.

Harvey főiskolai igazgató volt. Közel lakott a helyhez, ahol orvosi gyakorlatot folytattam. Látszólag tele volt energiával, de nem a természetes egészség folyományaként. Magas volt a vérnyomása, vesebaja volt, álmatlanságban szenvedett, amit ugyan tagadott. Harvey minden nap 20 csésze feketekávét fogyasztott.

Megmagyaráztam neki, milyen káros kihatásai vannak ennek az életvitelnek, de soha nem tudtam meggyőzni arról, hogy nem szabadna kávét innia. Nem dohányzott, és csak igen ritkán ivott alkoholtartalmú italokat. Azt mondta: „Doktor úr, engem a kávé tart életben.” Majd hozzátette: „Kávé nélkül olyan lennék, mint a mosott rongy, nem lennék képes arra, hogy bármit is csináljak.” Végül rávettem Harvey-t, hogy hagyjon fele vele, mert a halálba hajszolja magát. Néhány napig megfogadta a tanácsomat, de olyan hevesek voltak az elvonási tünetek, hogy röviddel ezután visszatért 20 csészényi kávéadagjához.

Ebben az időben negyvenes éveinek vége felé járt. 50 éves kora előtt meghalt szívroham következtében. Őszinte sajnálkozással írtam alá halotti bizonyítványát: szívkoszorúér elfajulás, heveny myocardialis infarktussal. Hozzátehettem volna még: és a kávé.

 

A koffein hálója

Dr. Mervyn G. Hardinge, a Loma Linda-i Egyetem Közegészségügyi iskoláján érdekes tanulmányt folytatott. Dr. Hardinge két pókfajt tanulmányozott. Mindkét fajból nagyszámú egyedet használt fel kísérletéhez. Megfigyelte, hogy az egyik fajta gyönyörű, szimmetrikus, nagyméretű, köralakú hálókat épít, így ez felelt meg legjobban céljainak. Igen ügyesen kimért egy végtelenül kis mennyiségű koffein adagot, amit vékony tűvel beinjekciózott a pókok testébe. Minden póknak egy felnőtt ember részére két csészényi kávéval egyenértékű részarányos adagot adott. Majd a pókok hálóit vette vizsgálat alá. Valamennyi háló teljesen eltorzult. Kicsik voltak, csupán néhány szálból állottak, ráadásul groteszk alakot öltöttek.

A koffein adagot megelőzően a hálók 30-35 selyemszálból álló körgyűrűsort alkottak. De az egyetlen koffein dózis eltelte után 48 órával is csavart formájúak voltak, és csupán 12-13 gyűrűből álltak. Még 72 óra után is torzultak voltak, és a normálishoz csupán 96 óra elteltével tértek vissza!

A fáradtság kezelésének alkalmas eszköze nem a kábítószer, hanem a megfelelő életstílus, a tápláló étel és a pihenés.

 

A koffein veszélyei

A koffein megcsalja az ember idegrendszerét. De ez csupán kezdetben van így. Megnöveli az ember vérében keringő zsírsavakat. A zsírsavszint növekedés stresszhatással jár együtt, valamint a koffein kiváltotta vérnyomás-növekedés készít táptalajt a szívroham részére. A hivatalos orvostudomány csak most kezdi komolyan venni e veszély valóságos voltát. Azt mutatják a statisztikák, hogy akik sok kávét és teát fogyasztanak, sokkal jobban ki vannak téve a szívroham veszélyének, és sokkal hajlamosabbak mindennemű betegségre.

Orvosi gyakorlatomban esetről esetre megfigyeltem, hogy a szívrendellenességeket koffein tartalmú italok okozzák. Gyakran tapasztaltam, hogy amikor a páciens felhagyott a kávé-fogyasztással, igen hamar megszűntek a szív ritmuszavarával összefüggő problémák is.

A koffein fokozza a gyomor savtermelését is. Ez pedig gyakran gyomorégést idéz elő. Nagy mennyiségű kávéfogyasztás gyomorfekélyt is okozhat. Nem túl régen beszéltem a Mayo Klinika egyik bentlakó segédorvosával, aki elmondta, hogy nem kezel egyetlen olyan fekély-beteget sem, aki nem hajlandó felhagyni a tea és a kávé fogyasztásával.

Nagyfokú catecholamin (epinephrin és norepinephrin) tartalma következtében a koffein stresszhatást idéz elő, és ez működésre, termelésre serkenti a testet. Ez a tényező a kávé-fogyasztóknál megemelkedett vérnyomás formájában található meg. Szívroham esetén a magas vérnyomás ugyancsak a fő rizikófaktorok egyike.

A koffein stresszhatása részleges bénulást idéz elő a béltraktusban. Az emésztés és felszívódás hosszabb időt vesz igénybe. Az elfogyasztott étel tovább időzik a belekben, s így megnöveli a bélműködés tranzit idejét. Ez pedig gázosodást, emésztési zavarokat eredményez, és a vastagbélrák esélyeit is megnöveli.

A koffein - gazember!

 

Koffeinizmus

A koffein egyik legkárosabb kihatása a szorongásos neurózisként ismert pszichikai állapothoz hasonlít. Jobb elnevezés híján ezt az állapotot nevezzük koffeinizmusnak. A koffeinizmus tünetei: szédülés, nyugtalanság, izgalom, ismétlõdõ fejfájások, alvászavarok. Az arc sápadt, a kezek remegnek. Izzadásos tünetek jelentkezhetnek a kézen és a lábon.

A Walter Reed kórház pszichiáterei tanulmányozták ezt a fajta szorongásos neurózist és megállapították, hogy nem használ, ha pszichiátriai problémaként kezelik. Viszont minden esetet igen egyszerű kúrával kezeltek: elvonták az étrendből a kávét.

A koffeinizmus az orvosi rendelőkben legáltalánosabban előforduló betegség. És talán egyike azoknak, amit igen gyakran tévesen diagnosztizálnak. Orvosi gyakorlatomban naponta előfordul egy-két koffeinizmusos eset. Harvey, akire korábban hivatkoztam, egyike volt azoknak, akik elutasították a kezelést. A beteg gyakran úgy gondolja, hogy nyugtatóra, altatóra van szüksége. Néhány beteg pszichoterápiát igényel.

Az én kezelésem brutálisan őszinte. Nem elég csupán csökkenteni a koffein-tartalmú italok fogyasztását. Azt mondom nekik, hogy teljes egészében abba kell hagyniuk.

A kávé és minden más koffein-tartalmú ital velejéig, utolsó cseppjéig rossz.

Ha koffein-élvező vagy, lehet, hogy azt gondolod: lehetetlenség felhagyni a kávé, tea vagy cola-félék fogyasztásával. Ám ha egyszer tapasztalod majd a jobb egészség pezsgését, és idegeid már nem „ostorral hajszolt lovak”, csodálkozni fogsz, miért is nem hagytál fel vele hamarabb.

Ahogy a jó egészség többi elvét is megszívleled - a helyes étrendet, a testgyakorlást, a friss levegő és víz használatát -, rájössz, hogy semmi szükséged drogokra vagy serkentő szerekre, hogy jól érezd magad. A lehető legjobb egészségi állapotba kerülsz, és ez nem illúzió lesz csupán. Igazi, csodálatos, élettel teli valóság!

 

Amit megtehetünk:

1. Kerüld el azáltal a koffein ravasz csalását, hogy felhagysz a kávé, tea, cola-félék és más koffeint tartalmazó italok élvezetével.
2. A koffein elvonási tüneteit hatástalanítsd úgy, hogy olyan sok vizet iszol, amennyit csak lehet, valamint visszafogod mindennapi tevékenységedet, de megnöveled a naponkénti testmozgás adagját. Talán néhány nyugtató fürdőt is beiktathatnál.
3. Ha szereted a forró italok élvezetét, próbáld ki a gyógyteákat, vagy az olyan kávépótlókat, amelyek egyáltalán nem tartalmaznak koffeint vagy csersavat.
4. Feküdj le korán, és biztosítsd nyugodt, pihentető alvásodat.
5. Kezdj el igazán élni a koffein „ostora” nélkül.

 

Hivatkozások:

Könyvek:

Greden, John F.: Koffein és dohányfüggőség. Pszichiátriai tankönyv, Kiadta: Freedman és Kaplan. New York: Amerikai Pszichiátriai Társaság, 1985.

Krupp, M. A.: Bevett orvosi diagnózis és kezelés. Los Altos, CA. Lange orvosi kiadványok, 1983.

Hardinge, Mervyn G.: Az egészség filozófiája, Loma Linda CA. Loma Linda-i Orvosi Egyetem, 1978.

 

Tudományos cikkek:

Curatolo, P. és Robertson, D.: A koffein egészségre gyakorolt következményei, Belgyógyászati évkönyv 98: 641-653, 1983.

Anonymus: Kávé és koleszterin. Új angliai orvosi folyóirat, 309:1248-1250, 1983.

Bellet 5 és társai: A kávé fogyasztásának catachlornin felszívódására gyakorolt hatása: Anyagcsere 18:288, 1969.

Freestone S. és Ranusey, L.: A kávézás és a cigarettázás érösszehúzó hatása a magas vérnyomásban szenvedő betegek esetében.

Clin. 5 ci. (Klinikai Tudomány) 63:403-405. 1982.

Barkowitz, B. A. és mások: A norepinephrin felszívódása a központi idegrendszerben a theophylin és koffein segítségével. Eur. J. Pharmacol, 16:10:64. 1970.

Boyd, E. és mások: A koffein krónikus szájüregi mérgező hatása. Can. J. of. Phys. Pharm., 43: 995, 1965.

Trichopoulos M. és mások: Rák és koffein. International J. of Cancer, 28:691. 1981.

 

12. fejezet

Helyes légzés – Jobb egészség

 

Néhány évvel ezelőtt egy öttagú család a karácsonyi szünetre felment egy turistaházba a kaliforniai San Bernardino-i hegyekbe. Szokatlanul hideg december volt. Karácsony este ropogó tüzet raktak a nappali szoba kandallójában. Mielőtt nyugovóra tértek, megbizonyosodtak arról, hogy minden ablakot szorosan becsuktak, hogy kirekesszék a hideget. Karácsony napján minden csendes volt a gerendaház körül. Amikor megérkezett a seriff, megállapította, hogy oxigénhiány következtében mind az öten megfulladtak.

Az oxigén[2] életfontosságú, az élet kritériuma.

Az ember hetekig élhet élelem, napokig víz, de csak percekig levegő nélkül. Ahogy szó volt róla, aerobic teremtmények vagyunk. Levegőre, tiszta, friss levegőre van szükségünk, hogy éljünk és egészségesek legyünk. A levegő oxigénje összekapcsolódik a táplálékból nyert glükózzal, és így nyerünk energiát. Az állati és növényi eredetű élet között csodálatos együttműködésre épülő kapcsolat létezik. Az állatok szén-dioxidot termelnek, amely esszenciális a növényi élet számára. A növények pedig oxigént termelnek, az állatok életéhez szükséges elemet.

Több mint egy évtizede tudatosult bennünk az energiaválság fogalma és ténye. Az olajárak magasra szöktek a korábbi értékekhez képest, és még sokan emlékszünk arra, hogy sorba kellett állnunk, hogy üzemanyaghoz jussunk. Válaszul erre lejjebb csavarjuk a termosztát gombját otthonunkban. Az autópályákon is lassabban hajtunk, mint korábban, és kevesebbet autózunk. Az energiaforrások életbevágóan fontosak gépközéppontú gazdaságunkban.

Személyes energiaválsággal is szemben találhatjuk magunkat, és lehet, hogy nem is vagyunk tudatában. Lehet jó állásunk, csodálatos családunk, és asztalunkról sem hiányzik semmi. Mégis hiányzik valami, valami életbevágóan fontos dolog. Talán nehéz beindulnunk, berázódnunk reggelenként? Fáradtnak érezzük magunkat egész nap? Energiahiánnyal küzdünk? A probléma oka talán az elégtelen légzési szokásokban és az oxigénhiányban keresendő.

Az autósnak tele lehet a tankja magas oktánszámú benzinnel, és maga a motor is lehet csúcsformában, de ha lezárjuk a levegőbemenetet, néhány másodpercnél tovább nem működik. A működéshez a motornak is oxigénre van szüksége. Az üzemanyag és az oxigén kémiailag reakcióba lépnek egymással, az oxidációnak nevezett folyamatban. Az oxidáció hőt és mozgási energiát termel.

Az élelem az üzemanyag, amit testünk felhasznál. Az oxigén pedig, ami elégeti, a levegőből származik, amit belélegzünk. Oxigén nélkül testünk minimális tevékenységet sem képes kifejteni a túlélésért. Az élet egyik alaptörvénye: „Lélegezni kell!”

Semmi probléma, gondoljuk, hiszen a légzés természetes, automatikus. Nem is kell gondolnunk rá, igaz? Annyi oxigénünk van, amennyi csak kell.

Talán; de lehet, hogy nem így van. A legtöbb ismerősömnek elégtelen a légzése. Mások ipari szennyet tartalmazó levegőt lélegeznek be, vagy ami még rosszabb, dohányfüstöt.

Az egészség megőrzése vagy helyreállítása érdekében mindenkinek át kellene gondolnia légzési szokásait. Ebben a fejezetben gyakorlati segítséget találhatunk ahhoz, hogyan változtathatjuk és javíthatjuk légzésünk hatékonyságát. Amikor testünk megkapja a szükséges oxigént, újra energiára és minőségileg magasabb rendű életre találunk.

 

Személyes erőművünk

Visszafordíthatatlan kárt okoz az agysejteknek, ha valaki 8-10 percig oxigén nélkül marad. Szokatlanul jó tüdőkapacitással és kivételes fizikai erőnléttel rendelkező személyek valamivel tovább is kibírják, és azok is, akiknek testhőmérséklete lehűl a fagypont közeléig.

Az agyvelő a test elektromos áramfejlesztője. Ez termeli a legtöbb elektromos energiát, amit azután a test felhasznál. Amikor az agy elektromos árama megszűnik, az ember gyakorlatilag halott. Az elektroenkefalogram (EEG) egyenes vonalként szemlélhető. Az illető lélegezhet tovább, a szíve órákig dolgozhat, de ha kimaradt az agyi áram, a halál vitathatatlan.

Az elfogyasztott ételnek, italnak, az ásványoknak, vitaminoknak, hormonoknak, a vérnek, izmoknak és a szívnek megvan a maguk funkciója testünk elektromosáram-termelésében. De a legfontosabb mind között a belélegzett levegő.

A megnövekedett oxigénbevitel - különösen akkor, ha eddig helytelenül lélegeztünk - termékenyebb munkára fogja késztetni emlékezetünket, értelmi fürgeségünket, képességeinket. Még nemi energiánkat is javítani fogja.

 

Hegyibetegség

Talán már utaztunk nagy magasságban vagy magas hegyek között, netán repülőgépen levegőkészülék nélkül. Lehet, hogy tapasztaltuk már, milyen az elakadt lélegzet, az erős fejfájás, szédülés, a tiszta gondolkodást akadályozó állapot. Ezek ugyanis a nagyfokú oxigénhiány tünetei.

Az oxigénhiány először az agy magasabb rendű központjaira hat, az ítéletalkotás, a következtetni tudás és akaraterő képességére. Ezért írja elő törvény, hogy a pilóták, amikor bizonyos magasság felett repülnek, alkalmazzanak oxigénkészüléket.

Emlékszem arra az esetre, amikor először átrepültem az Andok felett. Egy DC-8-ban ültünk, és nem állt rendelkezésünkre normális nyomást biztosító kabin, viszont volt oxigénmaszkunk. Azt tanácsolták, használjuk is. Orvos lévén, elhatároztam, hogy kísérletet teszek és megfigyelem: mi történik oxigénhasználat nélkül? Az első tünet: szédüléssé fokozódó enyhe émelygés volt. Ítéletalkotó képességemet nem tudtam kiértékelni, de a hasogató, homloktáji fejfájást igencsak éreztem. Amikor hallucinálni kezdtem, úgy döntöttem, hogy mégis felveszem az oxigénmaszkot. Nem sokkal később megszűntek az oxigénhiány okozta tünetek.

Ezt az állapotot nevezik magassági vagy hegyibetegségnek (spanyolul: soroche). A hegymászók és az atléták számára valóságos probléma ez, hiszen nagy magasságokban kell teljesíteniük. Mexióváros kb. 7000 láb tengerszint feletti magasságon terül el. Az ennél alacsonyabb szintekről odasereglő és az 1968-as Olimpiai Játékokon ott versenyző atléták hátrányos helyzetben voltak a levegő csökkent oxigéntartalma miatt.

 

Hegyibetegség tengerszinten

A legtöbb ember éppen csak annyi levegőt lélegzi be, hogy fenntartsa az életet, és semmivel sem többet. Egyáltalán nem lélegeznek hatékonyan.

Legközelebb, ha egy nem túlzottan zsúfolt teremben tartózkodunk, nézzünk körül! Észrevesszük-e a légzés bármi jelét? Vessünk egy pillantást az ember mellkasára és hasára! Ha éppen nem beszélgetnek, gépelnek vagy járkálnak. Az ember próbababának nézhetné őket.

Legtöbben megfelelő légzéstechnikával születünk, de aztán érzelmi feszültségek vagy a stressz más megnyilatkozási formái miatt elveszítettük a teljes légzés művészetét. Ennek következtében nem használjuk ki teljes tüdőkapacitásunkat. Légzésünk pihegésszerű. Nem jutunk elégséges oxigénhez, és ezért aztán a tengerszinten is szenvedhetünk hegyibetegségben.

Próbáljuk ki magunkon legközelebb ezt a kísérletet, amikor éppen hitvesünket korholjuk, vagy parancsokat osztogatunk, vagy először énekelünk hallgatóság előtt, vagy éppen egy bonyolult problémával küszködünk. Bármit csinálunk, hagyjuk abba, és vegyünk néhány mély lélegzetet. Töltsük meg teljesen tüdőnket, és lélegezzük ki lassan. Minden esélyünk megvan arra, hogy megállapítsuk magunkról: ellazultunk, kevésbé vagyunk feszültek. Morgás helyett talán még mosolygunk is. Talán meglepődünk, hogy miután így tettünk, kevésbé vagyunk idegesek, eredményesebben oldjuk meg problémáinkat, és kevesebbet hibázunk.

 

A láthatatlan gyógyszer

Első Los Angeles-i látogatása alkalmával John Lindsay-t, New York korábbi polgármesterét valósággal sokkolta, amikor meglátta a város felett lebegő hatalmas füstködöt. Mivel nem akarta becsmérelni a testvérvárost, ezt a megállapítást tette: „Nem bízom a levegőben, amit nem látok.”

Szellemes megjegyzésével rámutatott, mennyire kevéssé tiszta a levegő nagy népességű központjainkban. A tiszta levegő láthatatlan! Nem láthatjuk. Színtelen, szagtalan és íztelen. Csupán hatása látható az egészséges emberek arcán, a növényeken, a füvön vagy a búzamezőn. Csak a fák koronái között zúgó szél hangja hallható.

A hűvös levegő frissebbnek hat, mint a meleg, de kivéve az előbbi víztartalmát és alacsony sűrűségét, - pontosan ugyanabból áll. A levegő egy árnyalatnyival kevesebb, mint 80 % nitrogént és kb. 20 % oxigént tartalmaz. Egy százaléka szén-dioxid, más nyomelemekkel. Noha a nitrogén csak az oxigént hígítja a levegőben, amit belélegzünk, mégis életbevágóan fontos a fehérje kialakulásában a növényekben.

A belélegzett levegő oxigénaránya éppen megfelelő. Ahol 20 %-nál kevesebb oxigén van a levegőben, a szervezet több vörösvértestet termel, hogy a test oxigénegyensúlyát fenntartsa. Mindez megfigyelhető Bolívia és Peru indián lakosainál. Több mint 4000 méter magasságban élnek! Vérük egyetlen parányi cseppjében 7-8 millió vörösvértestet regisztrálnak. A normális érték tengerszinten 4,5-5 millió.

Ha a levegő oxigéntartalma 20 %-nál nagyobb lenne, akkor is bajban volnánk. A magas oxigénkoncentráció egy adott időperiódusban káros változásokat idéz elő a tüdőben, a szemlencséket elködösíti, hályogot alakít ki, továbbá a koleszterin és zsírok oxidációjával a testben rákot kiváltó tényező is lehet.

 

A tüdő ereje

Tüdőnk hatékonyabb és pontosabb, mint akármelyik emberi tervezésű gépezet.

Mi történik a belélegzett levegővel? Először is az orron belüli szőrtüszők és nyálkahártyák felmelegítik. Azután keresztülhalad a gégefőn, le a légcsőn a szerteágazó hörgőkbe (bronchus). Ez a hatalmas, hörgőkből álló hálózat egy fa gyökereihez hasonlít, ahogy egyre kisebb és kisebb, számát tekintve pedig egyre több lesz. Végül a levegő a hörgőcskéken áthaladva egy kb. 20 légzacskóból álló nyalábba, az ún. alveolusokba jut. Ezt a végcsövet vagy véghörgőcskét légzacskóival együtt légzőegységnek nevezzük. Egy-egy tüdőben kb. 200.000 található ezekből az egységekből. Ha a tüdőnkben lévő valamennyi alveolust egy sík felületen kiterítenénk, kb. 750 négyzetlábnyi területet takarna be, ami akkora, mint egy teniszpálya.

A légzőegységben minden egyes léghólyagocskát parányi véredények hálózata veszi körül. Ezeket a vérereket a légzacskótól ugyancsak parányi, mikroszkopikus méretű membrán, hártya választja el. Itt történik a tüdő alapfunkciója. A szén-dioxid a vérből a tüdőbe kerül, és a vörösvértestek a légzacskóban lévő levegőből oxigént vonnak el.

Normális esetben percenként kb. 16-szor veszünk lélegzetet. Normál légzés folyamán kb. 8000 ml levegőt szívunk be percenként, ami óránként 450 liter levegőnek felel meg. A normális légzés során a levegő kb. 80 km-es óránkénti sebességgel halad át a hörgőrendszeren. Egy erőteljes tüsszentésnél a levegő akár 1200 km/óránkénti sebességgel is kiáradhat, tehát a hangsebesség gyorsaságával.

A tüdő működésének és befogadóképességének mérési eljárását spirometriának nevezik. A szó a latin spirare (lélegezni) és a görög metron (megmérni) szó kombinációjából ered. A mérés során az ember mély lélegzetet vesz, és belefúj egy speciális dobozba. A kibocsátott teljes levegőmennyiség (vitálkapacitás) és a gyorsaság, amivel kiáradt, mérésével nyomon lehet követni az emphysemát (kötőszöveti gázgyülem) és a tüdő működését akadályozó más betegségek kialakulását. Egy átlagos tüdőkapacitású felnőtt ember képes kellene legyen arra, hogy a tüdejében lévő levegő 75 %-át kifújja az első másodpercben.

 

A sejtek szeretik az oxigént

Lélegezni nem csak tüdőnkkel tudunk. Testünk minden sejtjének lélegeznie kell, hogy életen maradjon. A légzés a tüdővel kezdődik, de kiterjed a test minden területére a vörösvértestek segítségével. Minden 60 másodpercben minden egyes vértest leadja oxigénterhét, és visszatér a tüdőbe, ahol újratöltődik.

Véráramunkban több milliárd tevékenykedik ezekből az oxigént hordozó vörösvértetekből. Valójában minden nap minden egyes másodpercében a szervezetünk kb. 2,5 milliót termel belőlük. A vörösvértestek átlagosan 120 napig élnek, és ezért állandóan pótolni kell őket.

A nem megfelelő légzés következtében kevesebb oxigén kerül a tüdőkbe, és kevesebb energiával feltöltött oxigén szállítható a test sejtjeihez.

 

A légzés irányító központja

A test légzőközpontja az agyvelőben van. Főleg a gerincvelő felső részén lévő nyúltagy végzi ezt a feladatot. Működése automatikus. A légzőközpontból küldött idegimpulzusok folytán az ember akkor is lélegzik, ha alszik, vagy ha öntudatlan állapotban van.

Amikor ébren vagyunk, tudjuk módosítani légzésünket. Vehetünk akár mély lélegzetet, és légzési ritmusunkat is változtatni tudjuk. A légzőközpont egész idő alatt működésben marad. Akaratunkkal irányított légzésünknek korlátai vannak. Senki sem képes például arra, hogy öngyilkosságot kövessen el azáltal, hogy visszatartja a lélegzetét. Ez élettani képtelenség!

Amikor a test nem kap elegendő oxigént, a vérben lévő szén-dioxid mennyisége megnövekszik. Ez a növekedés ingerli a légzőközpont idegeit, amelyek viszont felgyorsítják a légzőizmok működését, főleg a rekeszizomét és az alsó, bordaközi izmokét. Így idéz elő szuperventillációt (túl gyors légzést). Érdekes megfigyelni, hogy ilyenkor a légzési központ erőszakosan átgázol az akaratunktól függő légzésirányításon.

 

Légzőizmok

A légzés igényelte összetett mozgatóizom-rendszer a nyakizmokkal kezdődik, magába foglalja a mellkasi izmokat, a rekeszizmot és az elülső hasfal izmait.

Háromféle légzés van: felső mellkasi (kulcscsonti), alsó mellkasi (rekeszizomlégzés) és a legfontosabb, a hasi légzés.

Figyeljük meg a csecsemő lélegzését. Mellkasa enyhén kitágul. Az alsó bordák kidudorodnak, és a kis hasacska kidomborodik minden lélegzetvételkor. Amikor a kilégzést végzi, épp az ellenkezője történik. A has visszahúzódik, az alsó mellkas összehúzódik és az egész kisebbé válik. Ez a normális légzés. Ha szemügyre veszünk néhány felnőttet, csak nagyon kis mozgást észlelhetünk hastájékon a légzés folyamán. Ehelyett a mellkas hullámzik fel és alá. A legtöbb felnőtt elfelejtette vagy korlátozza a normális légzésmintát, ami születéskor még a birtokában volt. Jobbára ennek köszönhető a feszültség és az érzelmi stressz.

 

Az elégtelen légzés büntetése

Életünk lélegzetvétellel veszi kezdetét, és egy utolsó légzéssel ér véget.

Ám ahogyan az első és az utolsó lélegzetvétel között lélegzünk, az életünk minősége, életkedvünk és élettempónk szempontjából egyáltalán nem mellékes. A nem megfelelő légzés csökkenti a vitalitást, s az anyagcsere tüzeit is lelohasztja. A sekélyes, felszínes, korlátozott légzés fáradtsághoz, kimerüléshez, vérszegénységhez és depresszióhoz vezet. Ha bármelyiket is észleljük e tünetek közül, próbáljunk mélyebbeket lélegezni azáltal, hogy hasizmainkat jobban használjuk a légzésnél.

Az oxigént mind a mai napig többek között arra is felhasználták, hogy a szenilitásban az értelmi működést javítsák. Ha szenilis pácienseket helyezünk egy légmentesen lezárt helyiségbe, ahol enyhén megemeljük a levegő oxigénszintjét, az értelmi működés határozott javulása észlelhető. A páciensek aktívabbakká válnak, és nagyobb érdeklődést tanúsítanak az élet dolgai iránt. Jobban tudnak aludni, és saját helyzetük iránti felelősségérzetük is javul.

Miért hozta létre a pluszoxigén ezt a változást? Mert a szenilitás azt is jelenti, hogy az agy artériái megkeményedtek. Ennek pedig az a következménye, hogy kevesebb oxigén jut az agyhoz.

Még az agyi artériák nem keményedtek is meg, a szenilitáshoz hasonló hatásokat szenvedünk, ha nem jut elég levegő tüdőnkbe a felszínes légzés miatt. Ha nem lélegzünk helyesen, megfosztjuk magunkat, megraboljuk az élet minden területén, az emlékezésünket, alkotókedvünket és koncentráló-képességünket. Továbbá eltompítja az értelmi tevékenység olyan fontos és érzékeny pontjait, mint az akaraterő, az értékelés és ítéletalkotás.

A légzés érzéseinkre, érzelmeinkre is hatással van. Hajlamosak vagyunk arra, hogy negatív érzéseket alakítsunk ki, mint a fájdalom, harag, depresszió, önmagunk leértékelése és hamis bűntudat. Röviden, az elégtelen légzés megfoszt minket az élet örömétől.

 

Érzelmek és a légzés

Majdnem mindenki helyesen lélegezve születik erre a világra. Mi romlik el? A helyes légzésre való képtelenség mélyen az ember emocionális felépítésében gyökerezik.

A probléma kisgyermekkorban kezdődik egy éles „ne sírj” paranccsal. Válaszul a gyerek abbahagyja a sírást azáltal, hogy visszatartja a lélegzetét. Elnyomja a haragot úgy, hogy felhúzza vállait, összehúzza a mellkas és a torok izmait, hogy elfojtsa a sírást.

Minden érzés vagy érzelem elfojtása, elnyomása izomfeszültséget eredményez, ami pedig korlátozza a légzést. Ahogy felnőttekké válunk, egyre hatékonyabb, erősebb stresszel nézünk szembe. Az érzelmek elfojtása fokozódik. Elnyomjuk érzéseinket, ahelyett, hogy kifejeznénk. Ez minden egyes alkalommal korlátozza, akadályozza légzésünket. Végül kialakul elégtelen légzési szokásunk.

A légzés tehát lehet az értelmi, lelki egészség kifejezése, visszatükröződése is. Számos emocionális rendellenességnél a megfelelő légzés a kulcs a gyógyuláshoz és szabaduláshoz.

Alexander Lowen pszichiáter tanulmányozta a lelki útakadályokat, amelyeket a helyes légzés ellenében építünk ki. A neurotikus és skizoid személyiségekről írott tanulmányai demonstrálják az ember légzésmódja és emocionális rendellenességei között fennálló kapcsolatot.

A skizoid személyiség hajlik arra, hogy légzéskor csupán mellkasának felső részét használja, miközben a neurotikus felszínes rekeszizomlégzéssel veszi a levegőt. Dr. Lowen megállapította, hogy a helyes légzési minta kialakítása hozzásegítette ezeket az embereket, hogy visszanyerjék normális életvitelüket.

Szerencsére többségünk nem neurotikus, sem nem skizoid, de ez azért nem zárja ki a helytelen légzésből eredő betegség kialakulásának lehetőségét. Ha jó fizikai és lelki egészségnek örvendünk, hamar learathatjuk a megjavult légzés áldásait.

Valakinek a légzését megjavítani viszonylag könnyű eljárás, de az előírást pontosan és hűségesen kell követni. Összpontosítást, szorgalmat és állhatatosságot igényel, hogy a sok év alatt kialakított beidegződést a visszájára fordítsuk. Ám a jutalom megéri az erőfeszítést.

 

Hogyan lélegezzünk mélyebben?

Az ősi kínai közmondás így szól: „Aki uralkodik légzése felett, úgy jár a homokon, hogy nem hagy lábnyomokat maga után.” A kínaiak tudták, hogy a helyes légzés következménye: vitalitás és megnövekedett tűrőképesség. Megfigyelték az ősi írásokban, hogy „lábaik nem fáradtak el egykönnyen.”

A légzésképzés azzal kezdődik, hogy leltárt készítünk légzési szokásainkról. Próbáljunk úgy lélegezni, ahogy általában tenni szoktuk, és figyeljük meg gondosan, mit is teszünk. Tegyük fel magunknak a kérdést: Orron vagy szájon keresztül lélegzünk? Vagy mindkettőn? Az orron keresztül végzett légzés fontos, mert az orr nyálkahártyái melegítenek, szűrnek és nedvességet pótolnak a belélegzett levegőhöz. Ha szájon át lélegzünk, minderre nem kerülhet sor.

Ezt követően ellenőrizzük, van-e valami akadály az orrban? Oly módon járjunk el, hogy befogjuk egyik orrlyukunkat mutatóujjunkkal. Élénk be- és kilégzést végzünk a szabadon hagyott orrlyukunkon át. Ha valamelyik orrlyukunkban akadály lenne, vizsgáltassuk meg orvossal.

Most pedig tegyük fel a következő kérdést: Állandó ritmus szerint lélegzem? Gondoljunk vissza egy-két nappal! Van-e tudomásunk arról, hogy kihagyott, elakadt a lélegzetünk, vagy gyorsan kapkodva lélegeztünk? Milyen gyors most a lélegzetvétel?

Vegyük elő az óránkat, és számoljuk meg, hányszor veszünk levegőt egy perc alatt. A normális arány 16-20 között mozog percenként.

Milyen mélyeket lélegzünk ellazult állapotban? Felületesen, közepesen vagy mélyen? Netalán zihálunk? Figyeljük meg a mellkas felső részét, az alsóbordák és a has mozgását légzés közben! Mi történik belégzéskor? Mi történik kilégzéskor? Nem szabadna semminemű észlelhető mellkas-emelkedésnek látszani, ha az ember megfelelő módon lélegzik. Minden egyes belégzésnél a hasfalnak kell kidomborodnia, és kilégzésnél pedig összehúzódnia.

Tegyünk egy további megfigyelést! Egy szokásos belégzés után álljunk meg és tartsuk vissza a lélegzetet egy másodpercig! Most vegyünk mély lélegzetet, töltsük tele tüdőnket teljesen! A második erőfeszítésre belélegzett levegő mennyiségét belégzési tartaléknak nevezik vagy kiegészítő levegőnek. Minden valószínűség szerint több lesz, mint a rutin légzés során belélegzett mennyiség. Néhányszor normál légzést végezve tartsuk vissza a lélegzetet a megszokott kilégzésünk után! Most lélegezzünk ki erőteljesen úgy, hogy előrehajolunk derékban, behúzzuk a hasizmokat, az alsó bordákat pedig kezünkkel benyomjuk és köhögünk. A második erőfeszítésre kilélegzett levegőt „működési visszamaradt térfogatnak” nevezzük, vagy másképp: „kiegészítő levegőnek”. Valószínűleg ez is több lesz, mint a rutinszerűen kilélegzett levegő.

Most, hogy légzési szokásainkról van egy elméleti leltárunk, hozzáfoghatunk a jobb légzés érdekében végzett első gyakorlathoz. Ne felejtsük el, ahogy sok fitnessprogram esetében is, orvosoknak kell jóváhagyniuk az aktivitás mértékét ezekben és más gyakorlatokban egyaránt.

 

Hasi légzési gyakorlat

1. Távolítsuk el az övet vagy a szoros öltözéket!
2. Feküdjünk le egy vízszintes, kemény matracra, vagy ami ennél is jobb, a padlóra. Hajlítsuk be térdünket! Fejünket tegyük párnára, hogy figyelni tudjuk testünk mozgását!
3. Lélegezzünk ki szájon, üresítsük ki tüdőnket, amennyire csak lehetséges!
4. Lélegezzünk be lassan, orrunkon keresztül és hagyjuk, hogy hasunk kidomborodjon, mintha levegővel lenne telítődve. A rekeszizom mélyebbre ereszkedik a hasüregbe, amikor a hasizmok ellazulnak. Ez még hatékonyabbá teszi a légzést.
5. Nyilvánvaló, hogy a levegő mindig tüdőnkben marad, és nem hatol a hasüregbe, de próbáljuk csak elképzelni! Gondoljunk felsőtestünk alsó részére és lábunkra úgy, mintha belül üregesek lennének. Ahogy belélegzünk, gondoljunk arra, hogy nemcsak tüdőnk telik meg, hanem képzeljük el, ahogy a levegő behatol a hasüregbe, lábunkba, egészen a lábujjakig. Az elképzelés egy másik módja: Gondoljunk a hideg alagsorból a padlón keresztül a padlásig felhatoló csövekre, lábunkon át fel egészen a tüdőnkig. Szívjunk egy mély lélegzetet az „alagsorból”, s a képzelet segítségünkre lesz, hogy könnyedén lélegezzünk és segítsük „komputerünket”, hogy valamennyi légzőizmunkat használja. Egészen addig tartson a belégzés, amíg egyetlen további buborékot sem tudunk már belélegezni.
6. Most pedig lélegezzük ki szájon át úgy, hogy ajkunkat összehúzzuk, mintha fütyülni akarnánk. Ez egy kis visszanyomást gyakorol tüdőnkre és rekeszizmunkra. Pihenjünk néhány másodpercig, majd ismételjük meg! Végezzük 15-20-szor, vagy talán még többször, ha nem megerőltető ennyiszer elvégezni. Ugyanez a gyakorlat igen hatékonyan állva is elvégezhető. Kilégzéskor előrehajlással segítve húzzuk össze hasizmainkat, és így végezzük el a kilégzést, néhány erőteljes köhögéssel. A maximális hatás kedvéért ezt is meg kellene 15-20-szor ismételni.
7. Most újra ismételjük meg az előző lépést, de ezúttal próbáljuk szinkronizálni a mellkasi és a hasi légzést megfelelő sorrendben. Lélegezzünk be tehát addig, amíg hasunk félig meg nem „telik”! Álljunk meg egy pillanatra, majd hasizmainkat használva nyomjuk a levegőt a mellkas alsó részébe, erőltessük kitágulását anélkül, hogy szánkon vagy orrunkon egy csepp levegőt is kilélegeznénk. Ahogy ezt végezzük, a hasizmok enyhén behúzódnak, mintha némi levegőt kilélegeztünk volna.

Most vegyünk egy teljes lélegzetet és engedjük, hogy hasunk teljes befogadóképességének a határáig kiterjedjen. A hasizmok behúzódásával próbáljuk a levegőt a mellkas alsó részéből a felsőbe kényszeríteni, de ne engedjük, hogy egy csepp levegő is kiszökjék! Próbáljuk meg ezt a gyakorlatot egyenletesen, hullámmozgásszerűen végezni, az alacsonyabb légzési területeket préselve, a mellkas felső részét pedig lazítsuk el, amennyire csak lehetséges. Töltsük meg az összes területet befogadóképességük határáig, majd lélegezzünk ki szájon és orron át! Ismételjük meg a gyakorlatot tízszer! Mindkét gyakorlatot reggel és este kell végezni, legalább egy hétig! Pihenjünk néhány napot, majd ismételjük meg egy újabb héten át!

Figyeljük meg az egyik hétről a másikra kialakuló fejlődést! E gyakorlatok ugyanis segítenek megnövelni a minden egyes lélegzetvétellel belélegzett levegő mennyiségét, és átjárva a tudatalattit, elősegíteni a mélyebb, tudatos légzést anélkül, hogy bárminemű erőfeszítést tennénk.

Most térjünk át egy könnyebb, de még fontosabb gyakorlatra. Könnyebb, mert kisebb erőfeszítést igényel, de csak a folyamatos gyakorlással fejtheti ki jótékony hatását.

 

Nyújtógyakorlat

Ez a gyakorlat különbözik az előbbitől, és az a célja, hogy mellkasunk légzőizmait fejlessze.

Minden légzőgyakorlat energialökést ad, és ez a gyakorlat sem kivétel. További jótékony hatása: csökkent idegfeszültség, a mellkas légzőizmainak ellazulása, megnövekedett tudatosság, értelmi tisztaság és eufórikus érzés. Előnye még, hogy csak két percig tart.

Stresszgyakorlatnak nevezik, mert a test enyhén kifeszített helyzetbe kerül. A belégzési arány javasolt növelése ugyancsak fokozza a stresszt. Győződjünk meg tehát arról, hogy orvosunk jóváhagyja ezt a fajta gyakorlatot esetünkben.

Lehet, hogy a gyakorlatot végző személy enyhén megszédül, és kezén, lábán némi bizsergést tapasztal. Ez valószínűleg az átmeneti lúgosodást (alkalosis) okozó, megnövekedett szén-dioxid kiválasztódásnak tulajdonítható. Továbbá együtt jár a test elektromos egyensúlyában bekövetkezett és a vér oxigéntartalmából fakadó változásokkal. Ezek a tünetek időlegesek és megszűnnek, amikor a légzés visszatér normális medrébe.

E különleges légzőgyakorlat jótékony hatása többet ér annál a rövid ideig tartó kellemetlenségnél vagy kényelmetlenségnél, amit az ember netán tapasztal.

 

Így foghatunk hozzá:

1. Szerezzünk egy kis, 45–50 cm átmérőjű fahordót (az ódivatú heringeshordó is megteszi). Bármilyen kerek, cső alakú tárgy is felhasználható, ha 60–90 cm hosszúságú. A fahordó kívánatosabb a műanyag vagy fémtárgyaknál, mert kényelmesebbé tehető azáltal, hogy körös-körül szőnyegdarabot erősíthetünk rá.
2. Helyezzük oldalra a hordót egy olyan szőnyeggel borított padlóra, ahol legalább 3–3,5 méter hosszú terület a kinyújtózáshoz rendelkezésünkre áll.
3. Görbítsük át hátunkat a hordón (csak ha hátfájdalom nélkül meg tudjuk tenni) úgy, hogy a váll alatt támasszon fel bennünket! Karjaink nyugodjanak a padlón a fejünk felett, egymással párhuzamosan! Térdünket enyhén hajlítsuk be, talpunk teljes felületével érintkezzék a padlóval! A csípő és a medence függjenek szabadon!
4. Lélegezzünk folyamatosan, miközben felvesszük ezt a testhelyzetet. A szájon át végzett légzés kikerüli a légvétel minden akadályát. Ebben a túlfeszített pozícióban az ember hajlamos arra, hogy visszatartsa lélegzetét. Ennek elkerülése érdekében lélegezzünk olyan mélyen, ahogy csak tudunk, továbbá megnövelt légzésszámmal (percenként 20–30) végezzük ezt a légzőgyakorlatot! Ez a kétperces erőltetett légzés a légzésserkentéshez szükséges teljes mennyiség. Amikor végeztünk ebben a testhelyzetben a 40–50 légzéssel, forduljunk át a padlóra, és pihenjünk néhány percig!

A mélyebb légzési formák kialakítása mellett ez a gyakorlat segít helyesbíteni a néhány embernél látható „legyőzetett” testtartást, a legörbül és előrehajló vállakat. Miután hozzászoktunk, hogy naponta elvégezzük ezt a gyakorlatot, a testtartásunk is megjavul. Néhány nap múlva úgy fogjuk érezni magunkat és olyannak is látszunk, mint aki győzött.

Mellesleg ezt a gyakorlatot a kínaiak évezredek óta alkalmazzák. Álló helyzetben végzik, öklüket a gerinc közepe tájára helyezik, és hátrahajlanak, amennyire csak lehetséges.

 

A „testremegtető” légzési gyakorlat

Egy másik légzési gyakorlatot „testremegtető” légzési gyakorlatnak neveznek. Ismét bizonyosodjunk meg arról, hogy orvosunk helyesli a gyakorlat alkalmazását.

A test izmai remegnek, vibrálnak, amikor egy ideig nyújtott helyzetbe kerülnek. Az izomlazítás egyik legjobb módja, ha kinyújtjuk őket. A nyak megszokott kezelése a 15–20 percig tartó felhúzás. Szerencsére ez a gyakorlat nem kell, hogy ilyen sokáig tartson. 4–5 perc elegendő, és mégis drámai eredményekkel párosul.

Úgy alkották meg ezt a gyakorlatot, hogy fejlessze a mély hasi légzést a hasizmok ellazításával, és extra adag oxigénnel fel is „villanyozza” őket. Ez a gyakorlat is segít „helyrebillenteni” a légzőközpontot úgy, hogy a légzés még tudatalatti szinten is hatékonyabbá válik.

A lábakban és a hasizmokban kialakuló remegés, vibrálás a spontán mélyebb légzést segíti.

 

 A következő módon végezzük el a gyakorlatot!

1. Álljunk úgy a padlón, hogy két lábfejünk között 25–30 cm távolság legyen! Lábujjaink nézzenek előre! Az ellazulás érdekében térdünket kissé hajlítsuk be!
2. Hajoljunk előre derékban, és hagyjuk, hogy fejünk és karunk petyhüdten lógjon a padló felé. Ha ujjaink elérik a padlót, semmiképpen ne támaszkodjunk rájuk! Teljes testsúlyunk lábainkon nyugodjék.
3. Lélegezzünk mélyen, miközben felvesszük ezt a testhelyzetet, s a légzés legyen folyamatos, percenkénti 20 vagy több légzésszámmal! Töltsük meg teljesen tüdőnket, és lélegezzünk ki teljesen, mielőtt újabb belégzést indítanánk! Lélegezzünk szájon át, hogy légzésünk teljesen egyenletes és akadálytalan legyen! Ha visszatartjuk a lélegzetet, minden jótékony hatása elvész.
4. Ha pontosan végeztük ezt a gyakorlatot, egy kis idő elteltével vibrálást, sőt remegést kelt a lábunkban. Ez a vibráció élettani és érzelmi válasz erre a tornára.
5. Lehet, hogy a kezelés alatt általános felszabadulás érzése kerít hatalmába. Minden irányban szétterjedő izomlazulás következik be, és ezt a „hadd menjen” érzést tapasztalják, élik át azok is, akikben nem is volt tudatos feszültség. A gyakorlat ideje 4–5 perc vagy valamivel több. Ha gyengeséget vagy szédülést tapasztalunk, abba kell hagynunk a gyakorlatot.
6. A gyakorlat után feküdjünk le, és lazítsunk 2–3 percig!

 

Felüléssel párosított légzőgyakorlat

Váltakozó légzőgyakorlat, amit alkalmanként a 7. fejezetben leírt felüléses gyakorlattal módosíthatunk. Magam is légzéspezsdítőnek találtam, de az izmokat is fejleszti, sőt a derékbőség karcsúsításában is hasznos.

 

A következőképpen végezzük:

1. Üljünk a padlóra behajlított térddel! Lábunk 25–30 cm-re legyen egymástól. Mindkét talpunk szilárdan támaszkodjék a padlón! Lábujjainkat dívány vagy súlyos karosszék alá kell beakasztani.
2. Kezünket tegyük a has két oldalára, valamivel a köldök vonala alá, hogy a hasizmok működése érezhetővé váljék!
3. Felszabadultan fogjunk hozzá a mély légzéshez! Lélegezzünk be orron és szájon át, és összezárt ajakkal lélegezzünk ki, mintha fütyülnénk!
4. Lélegezzünk mélyen, és lassan üljünk vissza, félúton a padló felé, úgy, hogy testünk 45°-os szöget zárjon be a padlóval. Tartsuk ki ezt a testhelyzetet 4–5 mély légzésig, vagy amíg hasizmunk remegése nem lesz túl erős.
5. Hajoljunk előre, hagyjuk izmainkat megpihenni, miközben egy-két percig visszatérünk a normál légzéshez!
6. Dőljünk ismét hátra, talán egy árnyalatnyival jobban, de ne engedjük, hogy hátunk elérje a padlót! Tartsuk ki ezt a testhelyzetet ismét 4–5 mély légzés erejéig, majd térjünk vissza az egyenes ülő helyzetbe!
7. Ismételjük meg ezt a hátradőléses gyakorlatot ötször! Amint képesek leszünk rá, növeljük a felülések számát tízig!

Figyelmeztetés: Hadd ismételjem meg, mielőtt bármilyen gyakorlathoz fognánk, legyünk biztosak abban, hogy orvosunk alkalmasnak ítéli számunkra.

 

Vegyünk hozzá friss levegőt!

Mindeddig a helyes légzés mechanikáját tárgyaltuk. Ám hogy a légzés a lehető legjobb eredménnyel párosulhasson, friss, szennyeződéstől mentes és a megfelelő oxigénmennyiséget tartalmazó levegőre van szükségünk.

Nem minden levegő friss. Aki városban él, tudja. A „szmog” (füstköd) szót Los Angeles alkotta, a füst és a köd szavakat egyesítve. Azóta a világ addigi „szmog-fővárosát”, Los Angelest, sok város felülmúlta. Mexico City és Teherán az a két város, amelyek levegője véleményem szerint sokkal több szennyeződést tartalmaz, mint Los Angelesé.

Minden nagy iparváros, amelyet hegyek, dombok koszorúznak, jellegénél fogva hőmérséklet-felcserélődésre települ.

Egyedül Észak-Amerikában minden évben hozzávetőlegesen 150 millió tonna szennyeződés kerül a levegőbe. Mindennap 75–85 millió autó és teherautó pöfög ki 250.000 tonna szén-monoxidot, 25.000 tonna szénhidrogént, 8.000 tonna nitrogén-oxidot és 100.000 tonna kén-dioxidot. Mind halálos méreg.

Mindehhez számítsuk hozzá az ipari hulladékok szennyezését és azt a hulladékot, ami a repülőutakból származik. Ez egy perc alatt több ezer gallon elégetett üzemanyagból eredő szennyeződéssel járul hozzá. Ezt tetézi a naponta kibocsátott sok tonna aerosol, ami pusztítja az ózonréteget a sztratoszférában. Van néhány rémítő statisztikánk erről is.

Talán egyetlen hely sincs ezen a szennyezett bolygón, amelynek ideálig légköre van, az utazási magazinok állításával ellentétben. De van néhány olyan terület, amely jobb a többinél.

Az egészség az élet után a második legértékesebb tulajdonunk. Egészségünk fenntartásához néha fontos döntéseket kell hoznunk. Ezek egyike lenne, hogy elköltözünk a súlyosan szennyezett városokból olyan területre, ahol vélhetően friss levegőhöz juthatunk.

Lehet, hogy az „Otthon a hegyekben” nem a kedvenc énekünk. Talán nem költözhetünk a Sierrába, a sziklás hegységbe vagy az Adirondek hegyei közé, de az talán lehetséges, hogy zöldövezeti körzetbe menjünk lakni, a városunkhoz közel, ahol több a növényzet és kisebb a járműforgalom.

De éljünk bárhol, a levegő cseréjéről gondoskodnunk kell. Tárjuk szélesre az ablakokat, és hagyjuk beáradni a levegőt – hacsak nincs szmogriadó. Még télen is ablakot kell nyitni a megfelelő levegőcsere érdekében. Jobb oxigénnel telített friss, hideg levegőben, mint a melegben, ahol meg lehet fulladni.

A hálószoba szellőztetése a legfontosabb. Az év legtöbb napján ki kell nyitni az ablakokat éjszakára. Télen a közvetett szellőztetés is tanácsolható. Nyissuk ki az ablakot a fürdőszobában vagy egy másik szomszédos szobában, és így elkerüljük a közvetlen huzatot!

A levegő az az életadó környezet, ami körülveszi a Földet. Használjuk fel bölcsen saját érdekünkben, és új életkedvre lelünk!

 

Amit megtehetünk:

1. Megfelelő hasi légzéssel növeljük meg energiánkat és hatékonyságunkat!
2. Gyakoroljuk az ebben a fejezetben ismertetett légzőgyakorlatokat!
3. Készíttessünk évente egyszer mellkasröntgent, vagy ahogy orvosunk tanácsolja.
4. Legalább egyszer csináltassunk spirometriai vizsgálatot, később pedig, ahogy szükséges.
5. Alakítsunk ki „másoknak erőt adó személyiséget” azáltal, hogy megpróbáljuk a túlnyújtással járó, valamint a „testremegtető” légzőgyakorlatokat, ahogy ebben a fejezetben ismertettük, ha orvosunk alkalmasnak találja számunkra.

 

Hivatkozások:

Könyvek:

Lowen, Alexander: Öröm, alkotó közeledés az élethez. New York, Penguin Books, 1975.

Hardinge, Mervyn G.: Az egészség filozófiája. Loma Linda, CA. Egyetemi kiadványok, 1978.

White, E. G.: A gyógyítás szolgálata. Nampa, ID. Pacific Press, 1905.

Taber, Clarence: Taber enciklopédikus orvosi szótára. Philadelphia, F. A. Davis, Co. 1972.

Kime, Z. R.: A napfény életmentő hatása. Penryn, CA. Világegészség kiadványai, 1980.

 

Tudományos cikkek:

MacKinzie, V. G.: A levegőszennyeződésnek kitett emberi lény. Arch of Environmental Health, 9:596. 1964.

Tarkman, E. S.: A szállítójárművek kémiai szennyező hatása. California Medicine, 110:309. 1969.

 

13. fejezet

A rákot megelőző életmód

 

Frank, egy 43 éves második nemzedékbeli portugál, rendelőmbe jött, hogy megvizsgáltassa magát. Nem túlzottan aggodalmaskodott állapota felől. Arról panaszkodott, hogy van egy fájdalommentes kinövés vagy valamiféle daganat fejbőre jobb oldalán. Akkor észlelte először, amikor egy nappal ezelőtt a fejét samponozta. Amikor megvizsgáltam Franket, három kinövést találtam. Az egyik akkora volt, mint egy vörösbegytojás, a másik kettő pedig kisebb. A legtöbb, a fejbőrön található kinövés a bőrben lévő zsírmirigyek elzáródása okozta jóindulatú faggyúdaganat. Ezek a kinövések azonban egészen másmilyenek voltak. Egy kis helyi érzéstelenítést alkalmazva eltávolítottam egy szövetdarabot szövettani vizsgálat céljából (biopszia). Két napon belül megérkezett a pathologia jelentése: hypernephroma. A vesének ez a rosszindulatú daganata már kifejlődésének korai szakaszában elárasztja a véráramot, és gyorsan elterjedhet a test szinte minden részébe.

Behívtam egy urológust és egy onkológust, ismertettem az esetet az így létrejött konzílium előtt, de az egyesített erőfeszítések is eredményteleneknek bizonyultak. Három hónap múlva Frank már halott volt.

A rák rossz hír. Ma rák világszerte, szinte járványszerű elterjedésével állunk szemben, ami milliók életét oltja ki minden évben. Az Egyesült Államokban a rák a 2. számú gyilkos. Közvetlenül a szív- és érrendszeri betegségek után következik a sorban. Minden évben kb. félmillió amerikai esik áldozatul a ráknak.

Jó hír viszont az, hogy a legtöbb rák megelőzhető. Minden egyes betegségnél a megelőzés a megoldás kulcsa. Ez a ráknál még fokozottabban érvényes. Vegyük hozzá a megelőzéshez a korai felismerést és kezelést, és máris kezünkben az eszköz, hogyan segítsünk milliókon, hogyan mentsük meg őket a rák által előidézett korai haláltól.

A megelőző orvoslás tudománya évezredekkel korábbra nyúlik vissza, Mózes idejére, aki Izraelt az egyiptomi rabszolgaságból kivezette. Ahogy a Biblia feljegyezte, Isten ihletésére megtervezte a történelemben először feljegyzett egészségügyi kódexet. Nemcsak a fertőző betegeket különítette el, de kiépített egy tudományos egészségügyi rendszert, amelyben a tiszta vízzel való ellátás és a hulladékokra vonatkozó megfelelő rendelkezés is szerepelt előírásai között. Évszázadokkal megelőzte korát a betegség lényegének felismerésében, de abban is, hogyan legyünk úrrá felette.

A modern időkben a XIX. század a tudományos felvilágosodás egyik időszaka, amelyben Pasteur felfedezése új utat nyitott. Felismerte, hogy számos fertőző betegséget mikroorganizmusok okoznak. Ebben a században pedig specifikus vegyületeket és antibiotikumokat találtak, hogy gyógyítsák és legyőzzék a fertőző betegségeket. Ám a legjelentősebb egészségügyi fejlődés a megelőző orvoslás tudományának fokozatos kifejlődése volt.

1798-ban egy angol orvos, dr. Edward Jenner felfigyelt arra, hogy a fejőasszonyok, akik a tehenek körül serénykedtek, tehénhimlőt kaptak. Azt is megfigyelte, hogy azok a lányok, akiknek ilyen enyhe lefolyású betegségük volt, nem kapták meg a feketehimlőt, azt a rettenetes csapást, ami periodikusan végigsöpört Európán, és minden évben ezrek halálát okozta. Dr. Jenner a tehénhimlő gennyhólyagjából (pustula) vakcinát készített, s ebből egy keveset hat hónapos fiának bőrébe karcolt. Ez a felfedezés vezetett a feketehimlő-oltás kifejlesztéséhez és az immunológia tudományának megszületéséhez. Ahogy az oltóanyag javult, úgy csökkent a feketehimlős megbetegedések száma. Az 1970-es években az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) által irányított immunizációs programnak köszönhetően használata elterjedt azokban az országokban, amelyekben a feketehimlő ugyancsak buján terjeszkedett. Az utolsó – természetes úton terjedő – feketehimlős eset a Föld nevű bolygón, Szomáliában (Afrika) fordult elő 1977 októberében.

Csupán 125 évvel ezelőtt történt, hogy a tudományt felhasználtuk arra a célra, hogy ne csupán kezeljük, hanem megelőzzük a betegséget. Akkoriban a figyelem még a fertőző betegségekre irányult döntő módon, hiszen ezek voltak a fő gyilkosok.

Ezután következett az egészségügyi forradalom, amikor is az együttes erőfeszítés közvetlenül a környezetre, elsősorban az egészséges, jó ivóvízellátás kiépítésére és a szennyvizek, a szemét és más hulladékok eltávolítására irányult. A fertőzés által veszélyeztetett élelmiszerforrásokat is ellenőrizték, beleértve a hús vizsgálatát és a tej pasztőrözését is. Ez a közegészségügyi erőfeszítés növekvő precizitással folyt az ökológiában.

Éppen harminc évvel ezelőtt újra felfedezték a betegségmegelőzés fontosságát, amikor a fertőző betegségekről a célpont az új járványos degeneratív betegségekre tevődött át – az arterioscleroticus szívbetegségre, agyvérzésre, magas-vérnyomásra, cukorbajra, arthritisre és a rákra. Megállapították, hogy ezek a betegségek a személyes, egyéni ökológia szintjén elért javulással megelőzhetők. Tehát ezek az ún. „életmód”-betegségek egyéni, személyes erőfeszítéssel előzhetők meg. Ezen a ponton a közegészségügyi intézmények szerepe, akár magánjellegűek, akár a kormány által támogatottak, áttevődött a tudományos kutatásra, az egészségre vonatkozó információk bevezetésével és terjesztésével együtt.

Mielőtt a rákmegelőzés alkalmazásáról szó lenne, először meg kell értenünk magának a betegségnek az összetett voltát. A rák nem egyetlen (egyfajta) betegség, hanem kiváltó okait illetően többtényezős, ezért különböző kezelési módokat igénylő betegségcsoport. Pl. az anyaméh rákja előfordulhat a méhnyakban (cervix) és a méhfenéken (fundus) egyaránt. A kétféle típusú méhrák megjelenése, prognózisa, szimptómái és kezelése is különbözik egymástól. Az emberi ráknak valószínűleg több mint 100 különféle formája létezik.

Sokan tanultunk már a ráknak nevezett betegségcsoportok összetettségéről, okáról és kezeléséről, de sok kérdés megválaszolatlan maradt. Szerencsére nem kell minden kérdést megválaszolni annak érdekében, hogy a rákot kiváltó életmódot megváltoztassuk. Ha követjük az ebben a fejezetben adott tanácsokat, 70–90% eséllyel vagy még ennél is nagyobb valószínűséggel meg lehet előzni a rákot.

 

Mi okozza a rákot?

Jó lenne, ha egyszerű választ tudnánk adni erre az egyszerű kérdésre, ám ez lehetetlen.

A rák etiológiája (kóroktana, eredetére vonatkozó ismeretek) számos különféle tényezőt ölel fel – életkort, fajt, kultúrát, életstílust, külső és belső környezetet és genetikai meglévő hajlamot (praedispositio). Ámbár a rákot általában időskori megbetegedésnek tartják (az összes esetek több mint a fele 65 éves kor felett fordul elő), az Egyesült Államokban mégis több mint 1500 gyermek hal meg rákban, mielőtt a 16 éves kort elérné. Ez az első számú halálok a 3–14 éves gyermekek között. Minden évben több amerikai gyermek hal meg rákban, mint fertőző betegségekben. Szerencsére 1950 óta a gyermekek esetében a rák okozta halálozások a felükre csökkentek.

Egyetlen faj sem immunis a rákkal szemben. Az afrikai feketék ritkábban kapnak vastagbél- és bőrrákot, viszont a fekete amerikaiaknál gyakoribb a vastagbélrákos megbetegedések száma, mint a fehér amerikaiak esetében. Tény, hogy az Egyesült Államokban a feketék rákos megbetegedésének aránya magasabb, mint a fehéreké. Az elmúlt 30 évben a feketék rákos megbetegedésének aránya (valamennyi rákos esetet beleértve) 27 %-kal nőtt a fehérekével összevetve, amely csupán 12 %-os növekedést mutatott. A méhfenék (fundus uteri) rákos elváltozása kivétel a sorban: 1985-ben a fehér nők megbetegedésének száma a feketékének kétszerese volt.

A kultúra és az életstílus szoros kapcsolatban áll a rákkal. Az étrend, a drogok, alkohol, dohány és a stressz igen fontos tényezők, amelyek segédkeznek a rák kialakulásában. A harmadik világ rákos megbetegedéseinek aránya jóval alacsonyabb, mint az ún. nyugati világé. A hetednapi adventisták között Kaliforniában feltűnően alacsonyabb szinten áll a rákos megbetegedések száma, mint a többi kaliforniainál.

A rák egyetlen sejt átalakulása során keletkezik, s a magyarázat szerint az első elváltozást előidéző megmozdulást „initiator”-nak, „kezdeményezőnek”, kiváltó tényezőnek nevezik ebben az átalakulásban. Azonban mielőtt egy sejt rákossá válik, a sejten belül további változásoknak kell végbemenniük. Ezeket a másodlagos változásokat promotereknek nevezett ágensek idézik elő. Addig nem alakul ki rák, míg a kiváltó, kezdeményező (initiating) és az elősegítő (promoting) folyamat be nem következik.

Ezek a rákot előidéző események a sejtmagban, főleg a génekben, a sejttevékenység „fő kapcsolótábláiban” következnek be. Sokféle gén létezik, és mindegyiknek különleges feladata van. A gének nem csupán a család jellegzetességeit viszik át egyik nemzedékről a másikra, hanem a sejten belüli tevékenységért, valamint a normális élettani működéshez szükséges enzimek, hormonok és más vegyületek milliárdjainak a termeléséért felelősek. Gének irányítják és ellenőrzik a sejtnövekedést és a sejtszaporodást is.

A gének szabályos sorba rendeződnek a kromoszómák DNS-ében. E sor elferdülése vagy helyzetének megváltozása is lehet a rák előidézésének egyik eseménye. Azokat a géneket nevezzük protoonkogéneknek, amelyek normális esetben a sejten belül különleges irányító, ellenőrző feladatkört töltenek be. Ezek a rákot kiváltó kezdeményezők (initiator) fő céltáblái. Néhány protoonkogén, amikor kapcsolatba kerül egy initiatorral, vagyis károsodik miatta, onkogénné alakul át. Ez az onkogén viszont az initiatorral való további kapcsolat következtében képes önmagát megsokszorozni, és így életképes ráksejteket hozhatnak létre, amelyek aztán daganatokat formálnak.

A környezeti tényezők, amelyek lehetnek initiatorok és/vagy promoterek (elősegítők), a sugárzó ágenseket (ibolyántúli sugárzás, fény-, hő- és röntgensugárzás), kémiai karcinogéneket (dohányfüst, alkoholtartalmú italok, ipari vegyszerek) és a stresszt foglalják magukba. Az initiatorok előidézte génmódosulás általában irreverzibilis és rövid életű. Ugyanazok az ágensek, amelyek kezdeményezőként működnek, elősegítők is lehetnek. Az elősegítők hosszú idő, sokszor évek alatt fejtik ki hatásukat. Működésük megelőzhető vagy még visszafordítható. Az étkezési zsír, phenobarbital, hormonok, alfatoxinok, szacharin, azbeszt, hidrokarbonok, szintetikus ösztrogének és a stressz néhány további példa arra, milyen tényezők működhetnek promoterekként.

Bizonyítható az is, hogy a stressz milyen fontos tényező a rák előidézésében. Bárminemű inger – érzelmi vagy fizikális – hatást gyakorol belső környezetünkre. Amikor ilyesmi bekövetkezik, immunrendszerünk lefojtott állapotba kerül. Vegyük hozzá a megnövekedett hormon, hidrokloridsav és adrenalinszerű anyagok felfokozódott termelését, és máris megvan, együtt áll minden az ellenőrizetlen sejtszaporodás számára.

A vírusok szerepe a rák előidézésében szintén fontos tényező. Egy több mint 20 évvel ezelőtt tartott sebészeti összejövetelen Nobel Laureate Wendell Stanley úgy fogalmazott: minden rákos esetnek van valami oksági összefüggésben álló kapcsolata a vírusokkal. Stanley volt az első, aki 1935-ben vírust kristályosított. Francisco Duran Reynals (Yale Egyetem) a kollégája volt, ugyancsak az elsők egyike, aki kijelentette, hogy a rákot vírusok okozzák.

A vírusok és a rák közötti összefüggéseket bizonyító láncolat igen hosszú. Iwonowski fedezte fel elsőként a vírusokat a dohánymozaik-betegségben, 1892-ben. Rous 1911-ben a csirkeszarkóma vírusát fedezte fel, és át tudta vinni más szárnyasokra is. 1936-ban Bittner mutatta ki azt a vírust, amely egerekben a mell emlőmirigyeinek rákját idézi elő, és megállapította, hogy a tej viszi át egerek esetében. Később a vírushatást a rák kialakulásához szükséges sejtmódosulásokkal hozta összefüggésbe.

Dubelco úttörő munkát végzett a rákos sejtkultúrák szaporítási módszerének kidolgozásával, különösen az egérpolyoma vírusnál. Sarah Stewart 1957-ben új rákvírust fedezett fel, amit azután kultúrában felnevelt. Ez a vírus rákot idézett elő, amikor egészséges állatokba injekciózta.

Az 1950-es években Ludwik Gross szokatlan megfigyelést tett. Az az egér, amit 16 napos kora előtt rákvírussal injekciózott be, leukémiás lett, míg ugyanabból a törzsből származó idősebb egerek, ugyanattól a beinjekciózott vírustól nyálmirigyrákosak lettek.

Jelenleg több mint 50 ismert vírus van (RNS- és DNS-variációk), amelyek állatokban rákot váltanak ki, és az állatvilág vírusfertőzésének mértéke megrendíti a képzeletet. A tejelő tehenek 40 %-ánál – amelyeket bizonyos gulyákban vizsgáltak – szarvasmarha nyirokdaganat-vírus található. A halaknak is van rákot előidéző vírusuk. Néhány évvel ezelőtt egy nyugati államnak be kellett zárnia halnevelő telepeit, mivel előnevelő tartályaiban tömeges rákjárvány tört ki. Én magam, személy szerint azért vagyok vegetáriánus, mert meggyőződtem arról, hogy az állati termékek fogyasztása, a tojást, tejet, szárnyasokat, halat és egyéb húsokat beleértve, kockázati tényező a rák kialakulásában, bár az még bizonyításra vár, hogy valamelyik rákvírus átvihető-e emberre.

Ez a bizonyíték azonban megszerezhető. Néhány tanulmány arról számol be, hogy emberi rákos esetekben antitestek alakulnak át bizonyos retrovírusokká, amelyek állatokban rákot okoznak. 1970-ben felfedezték, hogy bizonyos vírusok, amelyek képesek az RNS-t DNS-re átalakítani, a szokásostól eltérő enzimet termelnek. Ezt az enzimet reverse transcriptase-nak nevezték el. A vírusokat pedig, amelyek ezt az enzimet termelik, retrovírus névvel illették, és ilyen elnevezésű családokba csoportosították őket (a re a reverse-ből, a tr pedig a transcriptase-ból ered). A retrovírusok sokféle állati betegséget idéznek elő, a rákot is beleértve. A jelenlétük néhány emberi betegség kiváltásában is gyanítható, de az még bizonyításra vár, hogy az RNS-t, amely rákvírusokat tartalmaz, bele lehet-e olvasztani az emberi sejtekbe azzal az eredménnyel, hogy rákot idéznek elő, de ez félelmetes lehetőség!

Egy initiator kiváltotta genetikai sérülés vagy elváltozás mutációt eredményezhet. Néhány (nem mindegyik), mutáción átesett gén onkogénné válik. Szerencsére a rák két vagy több sejt egyidejű mutációját igényli, mielőtt a betegség kialakul. Az egyszerű mutációt általában a test védekezőrendszere is kezelni tudja, és az abnormális sejtek termelése (reprodukációja) leáll. Előnyünkre szolgáló tény, hogy a legtöbb mutáció a sejt halálát és nem rákos sejteket produkál.

Vessünk egy pillantást a Burkitt-féle lymphomára (nyirokdaganat) – ez az emberi rák egyik fajtája – amelyben az initiator lehet az Epstein-Barr (EB) vírus. Ez a vírus pedig alkalmanként kapcsolatban áll az orr-garat (nasopharyngealis) karcinomával s talán más emberi rákfajtákkal is. Az EB vírus a fertőző mononucleosis (Pfeiffer-féle fertőző mirigyláz) okozójaként ismert. Az EB vírus képes eltorzítani a génnövekedést a sejt magjában anélkül, hogy rákot idézne elő. Azonban egy második, más initiatorokkal vagy promoterekkel való találkozás bekövetkezhet, ami pedig egy második mutációt és a normális génsorrend elmozdulását eredményezheti. Most az abnormális sejt olyan helyzetbe kerülhet, hogy lemásolja önmagát, és daganatot képes előidézni, de egy vagy több promoter nélkül ez mégsem történik meg. Ahogy említettük, a táplálékban található toxinok, a malária, a drogok, de még a normál hormonok is az efféle rák esetleges promoterei lehetnek.

Hasonló mechanizmus működik a primer májrák bizonyos típusaiban. Itt a vírusok lehetnek akár initiatorok, akár promoterek. A toxinok is betölthetik vagy az egyik, vagy a másik szerepet. Érdekes megállapítás, hogy a phenobarbital, egy széles körben használt nyugtató is lehet a májrák promotere.

Emellett bizonyára létezik az a jelenség is, amit a tudósok „érzékenységnek”, vagy „fogékonyságnak” neveznek. Ez azt jelenti, hogy egy személy meg tudja kapni a betegséget. Ezt nagyrészt az illető immunrendszere határozza meg. Ha az immunitás a helyzet magaslatán áll, kémiai karcinogének, vírusok, sőt még az enyhébb sugárzás sem képes rákot előidézni.

Egy dolog minden ráktípusban közös: a hibás és ellenőrzés, irányítás, uralom nélküli sejtszaporodás. Testünk kb. 100 trillió sejtet tartalmaz, amelyek többsége szaporodással (reprodukció) válaszol az ingerlésre és a sérülésre. Sejtek milliói halnak meg napról napra és kell, hogy pótlódjanak.

Nagyon röviden vegyük szemügyre a sejteket:

A sejt (rajz)

144. old.

 

 

A mikroszkopikus méretű sejtek alakjukat, méreteiket tekintve végtelenül változatosak. Minden sejtnek van hártyája (membrán), ami körülveszi a sejt anyagát. Ezt a bőrszerű alakzatot phospholypidek két rétege építi fel. A phospholypidek foszforral vegyületet alkotó zsírok, tehát zsírszerű anyagok (lipidek). Működőképességének megőrzése érdekében minden sejtnek az amőbáéhoz hasonló állandó mozgásállapotban kell lennie. E mozgás szempontjából elengedhetetlenül fontos a phospholypidek megfelelő aránya. A túl sok koleszterin, telített zsírok, vagy összetételüket tekintve transzzsírok merev sejthártyát alkotnak, és ezzel a védekező, védelmi jellegű sejtmozgást akadályozzák. Így tehát érthetővé válik, hogy az étrendünkben szereplő zsírok mennyisége és minősége különleges módon hat a sejt integritására (sértetlenség). A túl sok koleszterin és a nem megfelelő fajtájú zsírok károsítják a sejtmembránokat.

A sejtmembrán körülzárja a protoplazmát és a benne levő enzimeket, amelyek a sejtet különleges működésének végzésére képessé teszik. Testünk néhány sejtje inzulint termel, mások albumint és globulint állítanak elő, megint mások antitesteket és más kémiai védelmi anyagokat gyártanak. Minden sejt energiát termel, ugyanakkor energiát is igényel. Mindezen tevékenységek felett a sejtmag gyakorol ellenőrzést, ami az aktivitást is irányítja.

 

A szervezet védekezése a betegségek ellen

Testünknek azt a képességét, hogy szinte mindenféle baktérium és toxin ellen védekezni tud, amelyek a szöveteket és a szerveket károsítják, immunitásnak nevezzük (Guyton). Ennek az immunitásnak bizonyos részét, ami általános, a szervezeten belül működő folyamatokból származik, veleszületett immunitásnak hívjuk. Még erősebb védelmet nyújt szerzett immunitásunk, amit immunrendszerünk az ismétlődés során kovácsol fegyverré. Ez a védelem különleges organizmusok (élősködők), mérgek, ráksejtek és bármelyik, a testünk számára idegennek tekintett anyag ellen irányul.

Az első védelmi vonalunk a bőr. Gyakorlatilag bevehetetlen, kivéve, ha sérült. A mikroorganizmusok ritkán hatolnak át, vagy károsítják a bőrt. Egy ezt kiegészítő védelem is érvényesül, bizonyos, a bőr felszínén lévő vegyi anyagok folytán. E mechanikai és kémiai barikád mellett a bőrnek van egy specializált sejtje, a Langerhans-sejt, amiről most már tudjuk, hogy összeköttetésben áll a belső immunrendszerrel, és azt „felriasztja” a vírusok, baktériumok és más, a bőr felszínén található esetleges betolakodó jelentkezésére.

A bőrrel párhuzamos védelmi vonalat a testnyílások nyálkahártyái képezik. A nyálkahártyákon belüli enzimek és más vegyületek további, pótlólagos védelmet nyújtanak.

A második védelmi vonal is vegyi jellegű. A sérülés bizonyos sejtek útján elindítja a hisztamin kiválasztódását, így annak környékét azonnal ellepik a fagocitáló sejtek, a szervezet védősejtjei. Az interferon, amit Isaac fedezett fel 1957-ben, egy másik, szintén bizonyos testsejtek által termelt fehérjeszerű anyag. Védelmi hatását elsősorban a vírusok szaporodásának megakadályozásával fejti ki.

Ezekkel a testünk „bejáratainál” található külső védelmi erőkkel magyarázható néhány bámulatos védelmi mechanizmus. A belélegzett levegő például igen gyakran tartalmaz baktériumokat. amikorra a levegő eléri a légcső elágazását, gyakorlatilag steril. Az orrüreggel összeköttetésben állnak az orrmelléki (paranasalis) rések, amelyeknek ablakszerű, orrüregbe nyíló csatornái vannak. Bár baktérium- és vírusmilliárdok hatolhatnak át ezen a nyíláson, egészséges személy esetében egy sem fertőzheti meg. Az egyik oldalon óriási fertőző gócok és csupán néhány milliméterrel távolabb már tökéletes sterilitás. Ez az élettani védelem a méhbe (uterus) és a húgyhólyagba nyíló vezetékekre is vonatkozik. A húgycső és a hüvely normális esetben telis-tele vannak baktériumokkal és vírusokkal. És megint csak néhány milliméterrel távolabb, egészséges személyeknél, a hólyagban és méhben is abszolút sterilitásra találunk.

Belső védelmi rendszerünk még erőteljesebb. Ennek főbb elemei a fehérvérsejtek, a makrofág-rendszer (retikuloendoteliális rendszer – RES) és nyirokszövet. A fehérvérsejtek a vérben keringő, mozgósítható rohamcsapat szerepét töltik be, amelyek a testbármelyik részén bevethetők, ott, ahol szükség van rájuk. Vérünk köbmilliméterenként kb. 7000 fehérvérsejtet tartalmaz. A fehérvérsejt kb. kétharmadát poly-nak nevezett nagy sejtek alkotják, egyharmadát pedig lymphocitáknak nevezett kis sejtek. A poly-k úgy fejtik ki védelmi hatásukat, hogy megtámadják és bekebelezik a betolakodó ágenst. Ezt az eljárást fagocitózisnak nevezik.

A fehérvérsejtek 5 %-át nagy, kör alakú sejtmaggal ellátott sejtek alkotják (ellentétben a poly szabálytalan nukleusával). (Poly: lebenyesmagvú fehérvérsejt, „segment”.) Ezek felfalják a vírusokat, baktériumokat és más betolakodókat is, de elsődleges funkciójuk, hogy beköltöznek a szövetekbe, ahol megtelepednek. Sokkal nagyobbak és hatékonyabbak a behatoló mikroorganizmusok tőrbe ejtésében és elpusztításában. Ez alkotja a makrofágrendszert, a fertőzés és rák elleni védekezésünk legfontosabb részét.

A kis lymphocitáknak nevezett fehérvérsejtek immunrendszerünk részét képezik, és ezek felelősek szerzett immunitásunkért. a vérben és a nyirokmirigyekben egyaránt nagy mennyiségben találhatók lymphociták, csakúgy, mint a vékonybél hámjában, a vakbélben, a mandulákban, orrmandulákban és más testszövetekben is.

A lymphociták két fő típusa már a magzati növekedés során kialakul, vagy nem sokkal a születés után: a B-lymphociták és a T-lymphociták. Amikor a B-lymphocitákat baktériumok, toxinok vagy ráksejtek antigénjei serkentik, antitestek termelésére válnak képessé, amelyek specifikusak az éppen fellépő káros ágens ellenében. A makrofágok is serkentik a B-sejtek termelését és aktivizálódását, egy interleukin-i elnevezésű anyag kiválasztódása útján.

A lymphociták másik típusa a T-sejtek, amelyeket a magzati életben a thymus (csecsemő-mirigy) állít elő. Ezek a sejtek képesek arra, hogy vírusokat, baktériumokat, idegen sejteket és ráksejteket támadjanak meg, és kapcsolatba lépve velük, elpusztítsák. Többfajta T-típusú lymphocita ismeretes, de közülük három igen fontos: a T4-gyel jelölt segítő sejtek, a T8-cal jelölt elnyomó sejtek és a sejtmérget tartalmazó (cytotikus) sejtek. Az ilyen típusú lymphociták funkciója igen összetett, de röviden a következőképpen fogalmazható meg: a segítő T4-sejtek vannak a legtöbben, és ezek a legfontosabbak. Aktiválják a gyilkos sejteket, elpusztítják a baktériumokat, vírusokat és ráksejteket, aktivizálják a makrofágrendszert. Ezt részben bizonyos leukotrinnek (főleg az interleukin-2) nevezett vegyületek kiválasztása útján végzik. A természetes gyilkos sejtek (melyek sejtmérget tartalmaznak) képesek közvetlenül támadni, és hatékony védelmet nyújtani a vírusok és ráksejtek ellen. Az elnyomó sejtek pedig közvetítőként működnek (moderator), mert fékezik a természetes gyilkos- és segítő sejtek szertelen aktivitását azáltal, hogy a szélsőséges, túlzott allergiás reakciókat és az önpusztítást korlátozzák.

Védelmi rendszerünkben ezenkívül találhatók még árbocsejtek, amelyek inger hatására hisztamint választanak ki, s ezzel nagyobb védelmet nyújtanak a sejtnek, mint amilyet a bőr kínál a testnek. A sejtmembránok sem csupán mechanikus barikádokat alkotnak, hanem van egy bonyolult ingerfelvevő (receptor) rendszerük, ezáltal különféle dolgokkal érintkeznek, beleértve a kártékony ágenseket is. Némely sejtnek több száz receptora van. A sejtmembránok is képesek bizonyos anyagok kiválasztására, és egy adott jelre olyan segítő vegyületek barikádját építik meg, mint a fent említett leukotrinek, protaglandinok és endorphinok.

 

A rák megelőzése

A rák megelőzéséhez hozzátartozik, hogy amennyire csak lehetséges, nem tesszük ki magunkat az ismert karcinogén ágenseknek, és egészséges életmódot folytatunk. Az alkohol, dohány, azbeszt, szénkátrány-termékek, bizonyos vírusok és más ágensek működhetnek initiatorként a rák promotereként. A 10. fejezetben már tárgyaltuk az alkoholfogyasztás és a dohányzás kockázati tényezőit, most hadd hangsúlyozzam ismét, hogy étrendünkben az állati termékek elkerülése a rákot előidéző vírusok fő forrását küszöböli ki.

Az ebben a könyvben taglalt életmód megvéd a rák ellen. Testgyakorlás, nyugalom, tiszta környezet, friss levegő, tiszta víz és napfény egyaránt fontosak. Segítenek abban, hogy egészségünket megőrizzük, és megnövelik az immunrendszer hatékonyságát.

Továbbá a megelőzés magában foglalja az egészséges világnézetet is, amely nem csupán másokkal szemben és a világegyetem iránt tanúsított magatartásunkat jelenti, ami szerint élünk, hanem önmagunk iránt tanúsított magatartásunkat is. Például mindannyiunknak szükségünk van önbecsülésre. De másokat is értékelnünk kell. A valaha is kifejezésre juttatott egyik legnagyobb igazság az a parancs, amit Isten adott Izraelnek Mózes közvetítésével: „Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” (Deut. 6:5). Egy másik helyen Isten megintette a népet, hogy „szeresse felebarátját, mint saját magát!” (Deut. 19:18). Ez az egyszerű, de igen gyakorlati tanács rámutat annak módjára, hogyan uralkodhatunk a stressz felett, ami szintén hozzájárul a rák és más betegségek kialakulásához.

E fejezet fennmaradó részében pedig azokra a módszerekre összpontosítunk, amelyek segítségével a rák megelőzhető. Különleges hangsúlyt kell helyezni az étrendi tényezőkre, amelyek szintén a megelőzés irányába hatnak, valamint azokra, amelyek hajlamosítanak a rák kialakulására.

 

Az étrend és a rák

Bár a rákot az étrenddel összekapcsoló bizonyítékok meggyőző erejűek, optimizmusunkban azért óvatosaknak kell lennünk, és fel kell ismerjük, hogy táplálkozástudományi ismereteink még csak a felszínt horzsolják. Azonban jó hírnek számít, hogy étrendünk talán mégis fontosabb a betegségtől való védekezés terén, mint amennyire a laboratóriumi ismeretek ma jelzik. Megbízható (konzervatív) kutatásra épített becslések szerint az emberi rákos esetek 70–90 %-a a környezettel, 25–56 %-a pedig az étrenddel kapcsolatos (Shamberger). Ez döntő fontosságú jó hír a rákról, és elégséges ok, hogy komoly figyelmet szenteljünk étrendünkre, hogy mit eszünk és mit iszunk. Ma a rákkutatók többsége és a legtöbb klinikai onkológus is elismeri, hogy az étrend fontos tényező a rák kezelésében és megelőzésében.

 

A rákot elősegítő étkezési tényezők

A túl sok kalória, főleg a koncentrált zsírkalóriák bizonyulnak olyan tényezőknek, amelyek drámai módon megnövelik bizonyos ráktípusok, például a mell-, vastagbél- és prosztatarák előfordulási arányát. Több mint fél évszázadra visszatekintő, állatokon végzett kísérletek és epidemiológiai tanulmányok dokumentálják ezt a kapcsolatot. Az első tanulmányok egyikét 1930-ban Watson és Mellanbury készítették, akik 12,5 % vajat tettek hozzá a szénkátránnyal kezelt egerek étrendjéhez. A bőrrák kialakulási aránya az egereknél 34 %-ról 57 %-ra szökött fel. Azóta az állatkísérletek százai és az embereknél megfigyelt esetek sokasága igazolta egyértelműen, hogy a magas zsírtartalmú étrend megnöveli a rákos esetek számát.

A táplálékban található nagy mennyiségű zsiradékok inkább promoter (elősegítő), mint initiator (kezdeményező, kiváltó) szerepet töltenek be a rák előidézésében. A zsírokról tudjuk, hogy a test hormonszintjét megnövelik, ami – ahogy már említettük – szintén lehet a rák promotere. Ez érvényesül az elfogyasztott zsír fajtájára, összetételére való tekintet nélkül.

Bár a telített zsírok, mint a vaj és más állati eredetű zsiradékok, hozzásegítenek a rák kialakulásához, mivel merevvé teszik a sejtmembránokat, a többszörösen telítetlen zsírok, például olajok túlzott fogyasztása is okozhatnak problémákat. A többszörösen telítetlen zsírok oxidációja, ahogy ismételt leégésnél is előfordul, karcinogén szabad zsírsavgyököt hoznak létre. Az étel avasodása szintén a telítetlen zsír oxidációjának az eredménye. Ezért sohasem szabadna megenni az avas olajokat vagy az avas olajokat tartalmazó ételeket.

Noha a koleszterinről még nem bizonyosodott be, hogy a rák kialakulását tekintve közvetlenkockázati tényező lenne, de tudatosítanunk kellene, hogy a vastagbélrák létrejöttében szerepet játszik. Amikor a zsír a gyomorba kerül, kémiai jelet küld a májhoz, hogy több epére van szükség. Az epe fő alkotóeleme a koleszterin. A nem vegetáriánusok bélflórája olyan baktériumokkal van tele, amelyek a koleszterint ösztrogénszerű karcinogénné alakítják át. Vegyük hozzá ehhez, hogy a rost nélküli húsfogyasztás esetében a táplálék megemésztéshez szükséges tranzit idő éppen a táplálék rostszegény volta miatt megnövekszik. A karcinogének pedig percek helyett órákig érintkezésben maradnak a bélfallal. Ez magyarázatul szolgálhat a nehéz húsétrend és a vastagbélrák közötti kapcsolatra.

Amikor a koleszterin oxidálódik, egy másik, rákkal összefüggő kapcsolat bontakozik ki. Az oxidált koleszterin akkor keletkezik, ha a koleszterintartalmú élelmiszert túlzott hevítésnek tesszük ki oxigén jelenlétében, vagy ha a bőrt érik ismételt napégések.

Az oxidált koleszterin az egyik leghatékonyabb karcinogén az élelemben. Ezen alkotóelemet tartalmazó élelmiszerek között található a tojáspor, a tejpor és a túlsütött hús. Még a lefölözött tejből készült tejporban is marad elég tejzsír, hogy némi oxidált koleszterint hordozzon. A teljes tejből készült tejpor viszont veszélyes mennyiségeket tartalmaz.

A h. n. adventista lakossággal foglalkozó jól ismert tanulmányok (Kaliforniában) az elmúlt néhány év során további érveket sorakoztattak fel a tojásfogyasztás elhagyása mellett. Úgy tűnik, hogy a tojásfogyasztás férfiaknál és nőknél egyaránt megnöveli a vastagbélrák kockázatát, és 3,65-szer többen halnak meg azok közül prosztatarákban, akik sok húst, tejet és sajtot fogyasztanak, mint azok, akik keveset.

Egy másik rákmechanizmus is kapcsolódik a zsírokhoz, éspedig akkor, ha a húst faszénen sütjük. Az égő faszénre lecsöpögő zsír elpárolog benzopirént tartalmazó gáz formájában, s amint felszáll, átjárja a sülő hússzeletet. A benzopirén a fő karcinogén a dohányfüstben is. Megállapították, hogy fél kilogramm faszénen sütött hús elfogyasztása a rák szempontjából egyenértékű 200 cigaretta elszívásával.

A fehérjetáplálék és a rák közötti kapcsolat kevésbé világos, mint amilyen az étkezési zsírok szerepe a rák kialakulásában. Néhány táplálkozástudományi tanulmány jelzi, hogy a túlzott fehérjefogyasztás kockázati tényező lehet a vese, a hasnyálmirigy, a vastagbél, a mell és méhbelhártya rákjánál. Azt viszont nagyon jól tudjuk, hogy a fehérjékben gazdag táplálkozás igen nagy terhet ró a vesékre, és vesegyulladáshoz vezethet. Azt is tudjuk, hogy az amerikai étrend túl sok fehérjét tartalmaz, ami lehetséges tényező a rák kifejlődésében.

Noha a tápanyagok étrendi megoszlása az elmúlt 80 évben keveset változott Amerikában, a finomított tápanyagok mennyisége jelentősen megnőtt. Az élelem tartósítása érdekében az ipar eltávolította a rostokat és számos esszenciális tápanyagot, és hozzátett kb. 15000 különféle anyagot, hogy termékeinek tárolási idejét meghosszabbítsa. Csupán a pótlékok puszta száma is rémítő. Szerencsére az anilinfestékek és más adalékok káros hatását felismerték, és eltávolították az élelmiszer-feldolgozás területéről. Más adalékanyagok pedig, amelyekről valaha mutagén voltuk miatt (a génekben jelentkező eltérések) azt gondolták, hogy ártalmasak, azóta ártalmatlanoknak bizonyultak. Bizonyos ételkiegészítők, antioxidáns tulajdonságaik miatt (például a BHT és BHA) tényleg segítenek a rákot megelőzni.

A nitrátokat és nitriteket viszont még mindig felhasználják hústartósító-szerekként. Ez azért probléma, mert néhány nitrát karcinogén nitrozaminokká alakulhat át. Az elmúlt néhány évben a hűtés és fagyasztás elterjedésével az élelmiszerek tárolásának ezzel a másik módszerével, csökkent a nitrátok felhasználása. Következésképpen e vegyszerek kiváltotta rákos esetek elő-fordulása is lecsökkent.

 

A rák ellen védelmet nyújtó élelmiszerek

A magas zsír- és fehérjetartalmú ételek rákkeltő hatásúak. Ha már ennünk kell valami húsfélét, korlátozzuk ezt kis mennyiségű fehér csirkehúsra vagy fehér halhúsra. Semmilyen tengeri rákot, homárt, osztrigát vagy más „tengeri ételt” se fogyasszunk. Felejtsük el az ízletes kardhalat is, mert ez utóbbi nem csupán rákot okozó vírusok melegágya, de összegyűjti a környezetből származó mérgeket is, az arzént és az ólmot.

A tejtermékek és a tojás sem kaphatnak részt a valódi rákmegelőző étrendben. Ha már tojást kell ennünk, főzzük egészen keményre, és dobjuk ki a koleszterinnel teli tojássárgáját. Ha szükségünk van tejre, használjunk lefölözött tejet, és legyünk biztosak abban, hogy legalább öt percig forrt. Ne felejtsük el, hogy a vírusok elpusztításának érdekében jobban fel kell hevíteni, mint amilyen hőre a pasztőrözés esetén szükséges.

A rákmegelőző diéta igen egyszerű, de életmódbeli változásokat is magában foglal. Így aztán problémát jelenthet néhány embernek. Bemutatom az eszményit, úgy, ahogy én látom. De ez nem „minden vagy semmi”-program. Követhető teljes mértékben, s akár már ma is kezdhetjük, de követhető részlegesen is, saját tempó mellett, a fokozatos változtatás útját követve. Minél pontosabban ragaszkodunk a bemutatott étrendi, étkezési elvekhez, annál fokozottabb rák elleni védelemben részesülünk.

Bár egy ilyen étrend mellett kitartani némi fegyelmet igényel, de nem kell önbüntetésnek lennie. Lehet az önmegismerés és felfedezés kalandja is. Először étvágyunk megy át változáson, jobban élvezzük majd az ételt, mint amikor még egy ínyenc étterem finomított ételeinek hódoltunk. Döntéseink az élet meghosszabbodásában és minőségében eredményeznek osztalékot.

A rákmegelőző étrendben az első lépés: el kell kerülni a többlet táplálékot és a nagy kalóriafogyasztást. Csökkentsük le a kalória-bevitelt, és ne alakítsunk ki túlzott függőséget a pótlékul szolgáló vitaminoktól és ásványi anyagoktól, bár egyéni esetekben némi pótlásra szükség lehet. Szerezzünk be egy jó könyvet a táplálkozásról és keressük ki, milyen ételek tartalmazzák a szükséges vitaminokat és ásványokat. Ha friss teljes gabonát eszünk, friss gyümölcsöket és zöldségféléket, korlátozott mennyiségben magvakkal és mogyorófélékkel kiegészítve, nem kell aggódnunk az elégtelen táplálkozás miatt. Az ilyen étrendből is komoly mennyiségű fehérjéhez jutunk, anélkül, hogy húsételeket, tojást vagy zsírtartalmú tejtermékeket fogyasztanánk.

Alapétrendünknek tartalmaznia kell keményítőket, gabonaneműeket, gyümölcsöket és zöldségféléket, olyan koncentrált táplálékokkal kiegészítve, mint a mogyorófélék és más magvak, de korlátozott mértékben.

Az antioxidánsok életbevágóan fontosak a rák elleni védelemben. Tevékenységük meggátolja a telítetlen zsírok oxidációja során létrejött szabad zsírsavgyökök hatását. Ugyancsak gátat vetnek annak, hogy az élelemben lévő nitrátokból nitrosavaminok termelődjenek. Számos, a gyümölcs- és zöldségétrendben található vitamin és ásvány segít ily módon megelőzni a rákot.

Az A-vitamin is antioxidáns, amely főként béta-karotin formájában lelhető fel a színes gyümölcsökben és zöldségekben. A sárgarépa, édesburgonya, dzsem, répa zöldje (beetgreens), a spenót, brokkoli, asparagus, sárgabarack s kantalup-dinnye nagy mennyiségű béta-karotint tartalmaznak.

A C-vitamin (ascorbinsav) a másik, hatékony antioxidáns, amely meggátolja a szabad zsírsavgyök kialakulását és akadályozza a nitrosavamin-képződést. A C-vitamin nagy mennyiségben található szerte a növényvilágban. Citrusfélék, kantalup-dinnye, kiwi, zöldpaprika, broccoli, káposzta, karfiol és a kelbimbó a fő forrásai.

A zöld levelű zöldségfélékben, egész gabonaszemekben és sok egyéb táplálékban található E-vitamin, egy újabb antioxidáns és nitrosavamin-gátló. Bizonyos ásványi anyagok, mint a vas, és olyan nyomelemek, mint a szelénium is, antioxidánshoz hasonló védelmet biztosítanak. Bár a növényekben található ásványok a talajból származnak, még a szelénium szegény talaj sem okozhat problémát, ha az ember különböző helyeken felnövő leveles zöldségféléket és gyümölcsöket fogyaszt.

A természet gondoskodott ideális technikáról, ami a táplálékkombinációkat illeti. Vegyük például az almát. Az alma több mint 100 különböző vegyületet tartalmaz, valamennyi hasznos az ember számára, és helyes összetételben áll rendelkezésünkre. Az első osztályú szénhidrát, fehérje, vitaminok és ásványok mellett az almában megfelelő mennyiségű víz, oldható rost és pektin található. Ráadásul, ha nem készül belőle almaszósz vagy almáslepény, az alma olyan élő növényi enzimeket nyújt, amit testünk fel tud használni.

Néhány, túl nagy adagban bevitt vitamin vagy ásványi anyag kárt is okozhat. A jódbőség vagy hiánya ellentétes hatást gyakorol a pajzsmirigyre, sőt még rákot is okozhat. Az A- és D-vitamin toxikus, ha túl nagy adagokban alkalmazzuk. A C-vitamin megadózisokban pedig hajlamos elpusztítani a B¹²-vitamint. A szelénium is kifejthet toxikus hatást, ha kimutathatóan nagy adagokban van jelen. Túl sok cinkbevitel rézhiányhoz vezet, és vannak egyéb táplálkozási problémák is, amelyek a „kémiai iparból” eredhetnek.

Étrendünkben a legnagyobb figyelmet a gyümölcsökre, gabonamagvakra, zöldségfélékre fordítsuk, kiegészítve csonthéjasokkal (dió, mogyoró stb.). Keményítőtartalmú étrendet kövessünk. Ez a legjobb egészségvédelem.

A zöldségfélék között megtalálható a káposztafélék nagy családja is, ami újabb példa azokra az élelmiszerekre, amelyek védenek a rák ellen. Ezen zöldségfélék családjába tartozik a karfiol, a brokkoli, a kelbimbó, valamint leveles zöldségek, mint amilyen a spenót, a mustár és maga a saláta is. Ezek a zöldségfélék egy bizonyos anyag: indolnak nevezett vegyület útján fejtik ki védelmi hatásukat, amely serkenti a bélben termelődő enzim, az aryl-hydroxylase termelését, ami viszont gátolja az ételekben lévő karcinogén anyagok működését.

Nem minden enzim jó. Bizonyos, a sejten kívüli szövetfolyadékban található enzimek a fehérje emésztését zavarják, akadályozzák. Ezeket protease-enzimeknek nevezzük. Különféle módokon elősegíthetik a daganatfejlődést és az abnormális sejtnövekedést. Ezek közül néhány anyag arra is képes, hogy áthatoljon a sejtfalon és akadályozhatja, zavarhatja a génműködést. Bizonyos növénymagok, mint a bab és a napraforgómag gazdagok a protease-enzim működését gátló természetes anyagokban. Talán ez az egyik magyarázata annak a ténynek, hogy bizonyos vegetáriánus népcsoportoknál miért alacsony a rákos esetek száma.

A rostok is fontos tényezői a rákmegelőző étrendnek. A rost nélküli táplálék éppen olyan ártalmas, ha nem ártalmasabb, mint a fehérje- és vitaminhiányos étrend. Ha mindannyian teljes gabonamagvakat, friss gyümölcsöket, zöldségeket, babféléket fogyasztanánk, soha nem kellene aggódnunk a rosthiányos táplálkozás miatt. Néha azonban szükséges rostokkal kiegészíteni a táplálékot. A finomított élelmiszerek + rost ugyanis nem pótolják a természetes rostok ideális szerepét, amelyek mintegy boríték gyanánt fedik be a táplálékot, és szabályozóként működnek a tápanyag felszabadításában és az emésztésben.

A nagy mennyiségben pektint tartalmazó zabkorpa valószínűleg a legjobb rostpótlék.

 

A stressz feletti uralom és a rák

A stressz feletti uralom egy másik életmódbeli fortély, ami ugyancsak segít a rák legyőzésében. A stressz befolyást gyakorol minden egyes szervrendszer kémiájára és működésére, s ugyanakkor megnöveli minden betegség iránt a fogékonyságot, a rákot is beleértve.

A stresszre adott válasz az lehet, amit a görögök egkrateia-nak, azaz önuralomnak neveztek. Az önuralom felöleli a személyes tudati állapotot, az önértékelés képességét, és reális célok megállapítását az életvitelben. (Lásd a „Viselj gondot életedről” c. 17. fejezetet!)

Az életmódváltozás, amit ebben a fejezetben tárgyaltunk, nem megvalósíthatatlan álom, hanem a mindenki számára elérhető új kezdetet jelenti. Majdnem olyan, mint az újjászületés, és mintha a gyermekkor felfedezéseit élnénk át újra. Ha ezt követnénk, érett, egészséges élethez vezetne, miközben képessé tenne arra, hogy a degeneratív betegségek járványait elkerüljük, ami mindenütt megtalálható körülöttünk.

A ráktól megszabadulni azonban többet jelent életstílus-változásnál. A legtöbb ember nem hajlandó megfizetni az árat. A ráktól megszabadulni csak a gyógyító tudomány teljes arzenáljának mozgósításával lehetséges, különleges hangsúllyal a megelőzésre és a tünetek korai felismerésére. Olyan technikai és diagnosztizáló lehetőségek birtokában vagyunk, és népességünk egészségi adatait olyan módon dolgoztuk fel, hogy meg tudjuk jósolni kik azok, akiknél a rák nagy valószínűséggel kifejlődik.

A rák ellen vívott háborúban az élelmiszer-technológusoknak és az élelmiszeriparnak kellene játszania a kulcsszerepet. Bár a termelésben és a marketing terén a hirtelen bekövetkező változások talán keresztülvihetetlenek, de az egészségnevelés és a kutatások által feltárt új ismeretek terjesztése sokakban felkelti az egészségük iránti felelősséget.

Megerősíti továbbá folyamatos támogatásunkat és elkötelezettségünket is azon szervezetek és intézmények iránt, amelyek a csata élvonalában vannak. Ilyenek az Amerikai Rákkutató Társaság, a Nemzeti Rákkutató Intézet, közegészségügyi intézményeink és a kutatási központok ezrei szerte az országban. Kiérdemlik támogatásunkat.

De vegyük figyelembe, hogy a személyes életmód-változtatás elfogadása és megvalósítása segít a rákot megelőzni, s ez már óriási lépés e súlyos betegség elleni küzdelemben.

 

Amit megtehetünk:

1. Éberen ügyelj a rák hét veszélyjelzésére!

     – Változás a bélműködés és vizeletkiválasztás megszokott jelenségeiben, rendjében.

    – Nem gyógyuló seb, fájdalom vagy érzékenység.

    – Szokatlan vérzés vagy váladékozás.

    – Csomók, duzzanatok a mellben vagy a test más részén.

    – Emésztési rendellenességek vagy nyelési nehézség.

    – Minden észlelt változás szemölcsnél vagy anyajegynél.

    – Tartósan megmaradó száraz köhögés vagy rekedtség.

2. Ha ezeknek a tüneteknek bármelyike két hétnél tovább is fennáll, fordulj orvoshoz! Az egyén azonnali cselekvése igen fontos, amikor a figyelmeztető jelzést észleli, mert nagyobb a gyógyulás valószínűsége, ha a rák a test egy részére korlátozódik.
3. Ne csinálj úgy, mintha nem vennél róla tudomást, és ne menekülj el előle! A kezelés jelenlegi módszerei négy rákos esetből hármat ki tudnak gyógyítani, feltéve, ha korán diagnosztizálják.
4. Vegyük hozzá ehhez a tényhez még azt is, hogy a legtöbb rák megelőzhető, és megvan az esélyünk, hogy nekünk kedvez a szerencse.
5. Lapozzunk vissza, és olvassuk el, amit ez a fejezet a rákos esetekről mond! Elkerülheted az ellenséget, ha tudod, hogy hol bukkanhat elő.
6. Csökkentsd az állati eredetű ételek fogyasztását!
7. Ha dohányzol, hagyj fel vele!
8. Kezdjünk hozzá az ebben a fejezetben részletezett rákmegelőző étrendhez! Vegyük hozzá az e könyvben bemutatott életmódot, és olyan immunrendszerünk épül fel, ami nem csupán megelőzni képes a rákot, de annak meggyógyításában is segíteni tud.

 

Hivatkozások:

Könyvek:

Brody, Jane, E. és Holleb, A. I.: Harcolhatsz a rákkal és győzhetsz. New York: Quadrangle/New York Times Book Co. 1977. Varret, J.: Az étkezés kockára teheti egészségedet. New York Anchor Press/Doubleday, 1975.

McGrady, Pat: A lázadó sejt. New York: Basic Books, Inc. 1964.

Doll, R. és mások: A rákos megbetegedések előfordulási aránya az öt kontinensen. International Union Against Cancer (Nemzetközi rákellenes egyesülés) II. köt. New York: Springler Verlag 1970.

Shottenfield, D. és Fraumeni, J.: A rák epidemiológiája és megelőzése. Philadelphia: W. B. Saunders, 1982.

Guyton, A. C.: Orvosi élettan. Philadelphia: W. B. Saunders, 1986.

Best és Taylor: Az orvosi gyakorlat fiziológiai alapja. Baltimore: Williams és Wilkins, 1984.

Glamserm Bernard: Az ember a rák ellen. New York: Funk és Wagnalls, 1969.

Whelan, Elizabeth M.: A rák megelőzése. New York: W. W. Norton Co. 1977.

Levenson, Frederik B.: A rák okai és megelőzése. New York: Stein és Day, 1984.

Hauseman, Patricia: Rák ellen hatásos táplálékok. New York: Ranson Associates, 1983.

 

Tudományos cikkek:

Androphy, E. J. és Lowry D. R.: „Daganatvírusok, onkogének és az emberi rák” J. Am. Acad. Dermatology, 10(1)–125–41 1984.

Diamond, A. és mások: A génátvivő B-lymphocita izolációja és jellemzése. Basic Life Sci. 33:141–52. 1985.

Burkitt, D. P.: A vastagbél és végbél rákjának epidemiológiája. Cancer, 28:3 1971.

Burkitt és mások: Az étkezési rostok hatása a székelésre és a tranzitidőre, valamint ennek szerepére a betegség előidézésében. Lancet, 2:1408.

Phillips, R. L.: Az életstílus és az étkezési szokások szerepe a rák kockázatát tekintve, a h. n. adventisták között. Cancer Research, 3593513. 1975.

Gori, G. B.: Az élelem, mint bizonyos emberi rákesetek etiológiájában előforduló tényező. Food Technology 33:48–59. 1979.

Fairweather, F.: Élelmiszerkiegészítők és a rák. Proc. Nitr. soc. 40:1981:21.

Eglin, R. P. és mások: A herpesz szimplex vírus DNA-ját kiegészítő RNA megfigyelése az emberi nyaki pikkelyes sejt szövetképződményében. Rákkutatás, 49:3597-3603. 1981.

Evans, A. S.: Fertőző monolueosis és kapcsolódó szindrómák. Am.J. Med. Sci. 276:325-39. 1978.

Poiesz, B. J. és mások: A „C” típusú reprovírus megfigyelése és izolációja egy bőr „T” sejt leukémiával kezelt páciens nem kitenyésztett, elsődleges sejtjeiben. Nature, 294:268-71. 1981.

Wyke, J. A.: Onkogén vírusok. J. of Pathology, 135:39-85. 1981.

Az Egyesült Államok Egészségügyi Minisztériuma és az Emberi szolgáltatások. NIH Pub. No. 84:2614. A rák megelőzését célzó kutatások összegzése: Dohány - Bethesda, 1984.

Az Egyesült Államok Egészségügyi Minisztériuma és Emberi Szolgáltatások, NIH Pub. No. 84:2612. A rák megelőzését célzó kutatások összegzése – vírusok, Bethesda, 1984.

Doll, R. és Petro, R. A.: A rák okai: a rák elkerülhető kockázati tényezőinek mennyisége felértékelése az Egyesült Államokban ma. J. Natl. Cancer Institute, 66:1192-1318. 1981.

Wynder, E. L. és Gori, B. B.: A környezet szerepe a rák előidézésében. Epidemiológiai gyakorlat. J. Natl. Cancer Institute 58:825-832. 1977.

Weinsberger, J. H., Hagsted, D. M., Gori, B. B. és Lews B.: A körültekintő étrend kiterjesztése a rák megelőzésére. Prev. Med. 9:297-304. 1980.

 

14. fejezet

Milyen szerepet tölt be a stressz érdekünkben?

 

Jake megijedt. Minden oka megvolt rá. Halálos veszélyben forgott az élete a tenger felett, amint egy kézzel kapaszkodott a helikopter kötelébe, amit egy súlyosan sebesült orosz matrózt hordozó, acélszemekből készült kosárhoz rögzített.

1981. augusztus 13-án, hajnali 4 órakor hideg, viharos időben, egy HH–3-as mentőhelikoptert küldtek az Anchoroge-i Elmendorf légibázisról, hogy megmentse a MYS Grotovij orosz vonóhálós halászhajó fedélzetén lévő sebesült orosz tengerészt. 10 órakor megtalálták a hajót, és leeresztették Jake Jaques őrmestert a háborgó fedélzetre.

Épp hogy biztonságba helyezte a sebesült embert, de még mielőtt a biztos felemelkedéshez szükséges helyzetet elfoglalhatta volna, jeges esőtől kísért szélroham sodorta le a mentőkosarat a fedélzetről, és Jake máris ott hintázott a Bering-tenger fagyos vize felett, egy kézzel még tartva a durva acélkábelt. Helyzete, ahogy ott függött a kosár alatt, erőteljes manőverezést kívánt, hogy másik karjával is körülfoghassa a kosarat, és így a kábelt mindkét kezével megragadhassa. Az acélkábel érdes szálai mélyen belehasítottak Jake tenyerébe.

Ahogy a helikopterről húzták a kábelt felfelé, Jake észrevette, hogy még mindig kb. 70 méternyire van a helikopter fülkéjétől. Ha nem tudja lábával átkulcsolni a mentőkosár tetejét, képtelen tovább tartani magát. Amint lenézett az alatta hullámzó haragos vízre, Jake rájött, hogy ha túl élné is az esés következményeit, halálra fagyna, mielőtt megmentenék. Négy kétségbeesett kísérlet után Jake végre át tudta vetni egyik lábát a kosár felett, és így lehetővé tette, hogy a csörlőkezelő biztonságosan felhúzhassa mindkettőjüket.

Mindennapi életünk során mindannyian átélünk stresszhelyzeteket. Talán nem olyan drámait, mint Jake, de azért lehetnek nagy belső feszültséget előidéző hatásúak. A stresszt kiváltó erők általában kívülről származnak, de az átélt veszélyek 90 %-a mégis ezek iránt az erők iránti negatív érzékenységből ered. Jake érzékelése nem is túlozta el, de nem is kicsinyítette az életét fenyegető erőket. Igazi veszélyben volt, de edzett teste jól reagált, és képessé tette a túlélésre.

A stresszből distressz lesz, amikor pusztító erőként találkozunk vele. Érzékelésünk és az, ahogyan az eseményeket és a körülményeket értelmezzük, amelyek körülöttünk kavarognak, vagy el tudnak pusztítani, vagy erősebbekké tesznek bennünket.

Ha egészséges életfilozófiával, felvértezett érzékekkel viszonyulunk a stresszhez, lehetővé válik, hogy még a kritikus stressz is fokozza a teljesítőképességet. Tehát az a mód, ahogy érzékeljük a stresszt kiváltó eseményeket, egyben a kulcs a stressz legyőzéséhez. Akár úgy éljük át a stresszt, mint valami jót, akár úgy, mint valami rosszat, minden a stresszt kiváltó tényezőktől függ, a szociális közegtől, amelyben történik, azon a módon, ahogy érzékeljük, és a támogatástól, amit másoktól kapunk.

 

Mi a stressz?

A stresszre vonatkozó különböző meghatározásaink a tudományos, illetve vallásfilozófiákban gyökereznek. Az evolucionisták bizonyos mértékig elfogadják Charles Darwin elméletét a természetes kiválasztódásról. Később, a XIX. században Edmund Spencer állt elő azzal az elmélettel, hogy a legalkalmasabbak túlélése az alkalmazkodóképességtől függ. A teremtéshívő pedig azt állítja, hogy Isten hat nap alatt hozta létre a teremtett világot, és minden igen jó volt (Gen. 1:31). Ebben a felállásban a kölcsönhatásban lévő természeti erők egyensúlyban vannak és hasznosak. Ahogy a Biblia utal rá, Ádám lázadása stresszt váltott ki, ami distresszé változott azáltal, hogy az életerők és kölcsönhatások tökéletes rendjét felforgatta.

Filozófiákra való tekintet nélkül abban mindannyian egyetértünk, hogy az a stressz, amin nem sikerült úrrá lenni, sok sajnálatos fejezetet írt – mind egyéni, mind pedig közösségi szinten – az emberi történelemben. Gondolom, abban is egyetértünk, hogyha a stresszt alkotó erővé szelídítjük, és ilyen csatornákba tereljük, megéri a fáradtságot, és lényeges erővé válik a túlélés szempontjából.

1936-ban a McGill Egyetem neves magyar-kanadai tudósa, Selye János új nemi hormon után kutatott. Azt remélte, hogy hormontermelést vált ki, ha here- és méhlepény-kivonatokat injekcióz patkányokba. Miközben az állatokat vizsgálta, megállapította, hogy megnövekedtek és megdagadtak az adrenalin-termelő mirigyek, bélfekélyek keletkeztek, a nyirokmirigyek és a csecsemőmirigy pedig összezsugorodtak.

Dr. Selye ekkor más szervek kivonatait injekciózta más patkányokba, és ugyanazt az eredményt figyelhette meg. Legközelebb megpróbálkozott formalin beinjekciózásával, és a csecsemő- és nyirokmirigyek ismét összezsugorodtak, a bélben megjelentek a fekélyek, és a mellékvesekéreg újra megduzzadt. Nyilvánvaló, hogy ez a kóros elváltozás nem specifikus, hiszen sokféle, egymástól különböző ágens hozta létre.

Bár csalódott, hogy nem fedezett fel új hormont, mégis nagyobb jutalomban részesült, hogy felfedezte a stressz, és annak emberi testre és értelemre gyakorolt hatását. Ezek tanulmányozása később hatalmas életművé duzzadt.

Felfedezései bocsátották útra a modern, stressz iránti érdeklődést, ez a folyamat ugyanis jelentős tényező az emberi betegség kiváltásában.

A stressz szót a mérnöki tervezés szókincséből kölcsönözték. Olyan erőt jelent, ami egy másik tárgy megváltoztatását idézi elő. A stressz kiváltotta változást pedig feszültségnek nevezik.

Négy fajtája van a fizikai-mechanikai stressznek: összeszorítás, feszülés, csavarodás és nyírás.

Ha egy lógó kötélre nehéz súlyt erősítünk, először feszülést hoz létre nyúlás formájában. A kötél elszakad, ha a súly nagyobb a kötél szakítószilárdságánál. Éppen ezért hidak építésében, repülőgépszárnyak, acélkábelek kialakításában igen pontosnak kell lennie a mérnöki munkának. Biztonsági ráhagyásról is gondoskodniuk kell, a maximális terhelést alapul véve.

Amikor a stressz kifejezést biológiai funkciókra kezdték alkalmazni, jelentése némileg módosult. (A stresszhatás esetünkben az emberi szervezet válasza, valamilyen stresszt kiváltó tényezőre.) A stressz a fiziológia birodalmában sokkal komplikáltabb, mint a fizika világában, annál az egyszerű oknál fogva, hogy az emberi lények is sokkal komplikáltabbak az acélból, kőből, rostból vagy műanyagból készült tárgyaknál.

Az amerikai Heart Association a stresszt fizikai, kémiai vagy érzelmi tényezők által okozott, mentális vagy testi feszültségként definiálja. Ezt a meghatározást bővítheti az a megfogalmazás, hogy a stressz alkalmazkodást igénylő szituáció. A mindennapi életben a leggyakoribb stressz kiváltó tényező: annak irreális érzékelése, amit megérdemlünk. A különbség a között, amit gondolunk, megszolgálunk, és a között, amit ténylegesen elérünk, mindig stresszt okoz. Ha ezt megértjük, segít arra is választ találnunk, hogy a hála és az önzetlenség miért erős védőbástya a stresszel összefüggő betegség ellen.

A stressz az élet szükségszerű velejárója, mert bizonyos értelemben a test és az értelem válasza az energiára. Ha az energia elfogy, az élet is megszűnik. A stressz, bár sokkal mérsékeltebb formában, még a nyugodt alvásban is jelen van. Csak a halálban nem érzékelhető többé a stressz.

A stressz egy életen át tartó tapasztalat, ami magába foglalja az embernek és az életének fizikai, lelki, spirituális és szociális követelményei közötti kölcsönhatást. Nemcsak az élet válsághelyzetei váltják ki a stresszt, hanem az élet minden követelménye stresszt kiváltó tényező.

Az emberi testet fehérjék, szénhidrátok, zsírok, ásványok, vitaminok, hormonok, enzimek és víz alkotják. Ezek az alkotóelemek speciális arányokban vannak jelen. Majdnem mindig stresszt kiváltó tényező, ha valamiből túl sok, vagy túl kevés van. Bármilyen szervi rendellenesség kiválthat stresszt. A testhőmérsékletben bekövetkező változások is stresszokozók. Szerencsére testünk alkalmazkodó mechanizmusok egész sorából áll, amelyek képessé tesznek arra vegetatív (autonóm) szinten – hogy fenntartsuk mind a kémiai, mind pedig az élettani egyensúlyt. Ezt az egyensúlyt homeostasis-nak nevezzük. A homeostasis zavarából distressz jön létre.

A mentális distresszt főként annak érzékelése váltja ki, hogy nem uraljuk élethelyzetünket. Gyakorta használhatunk helytelen utánzási módszereket a magunk feletti uralom visszanyerésére irányuló kísérleteinkben. Ennek bizonysága az alkohol, dohányzás és más drogok széles körű elterjedése. Jó néhány kutatási eredmény jelzi, hogy a lelki betegség, a szervi eredetű depressziót is beleértve, akár egyfajta menekülési mechanizmus lehet a lelki distressz számára.

A stressz megélése elsősorban szubjektív tapasztalat. Egy bizonyos fokig a szemlélő részére is az. Ami az egyik ember esetében stressz kiváltó tényező, kihívás a másik számára. 3000 méter magasból kiugrani egy repülőgépből, a legmagasabb rendű öröm lehet egy ejtőernyősnek, de merő rémület egy kiképzetlennek.

Van néhány általános stresszkiváltó tényező. Minden olyan életet fenyegető hatás, mint pl. a földrengés, szélvihar vagy komoly betegség, még a legbátrabb lélekből is kiválthat distresszt. Ugyanakkor még ezek a komoly helyzetek is személyes segélyforrásaink lehetőségétől függő reakciók változatos sokaságát kelthetik életre. Meg kell tanulnunk, hogyan kezeljük ezeket a félelmeket, fenyegetéseket oly módon, ami lehetővé teszi, hogy termékeny, boldog életet élhessünk.

 

Hogyan viszonyuljunk a stresszhez?

Lényeges dolog pontosan megismernünk saját személyes lényünket, mielőtt felvállaljuk a stressz kezelésének a feladatát. Amint máshol azt már említettük, mi emberek egy megbonthatatlan egészet alkotunk. Mindannyiunknak van teste, de működő agyvelőnk is van, aminek emlékezőképessége, azonosságtudata van, valamint tudatos és tudatalatti működése.

Mélyen az agy összetettségén belül található az alkotó központ. Az agy testünk minden egyes sejtjével kapcsolatot tart fenn, minden egyes sejtünk pedig egyedülálló voltunk bélyegét viseli magán, akárcsak az ujjlenyomat. Megfigyelhető ugyan a hasonlóság, de nincs két egyforma ujjlenyomat és minden ember különbözik a másiktól. Ez az egyediség képesít bennünket arra, hogy különleges szerepet töltsünk be az életben, és különleges, egyedi módon gazdagítsuk az életfolyamot.

Isten a legbelsőbb én-be helyezte az általunk termelt minden energia forrását. Ezt az energiát sejtszinten termeljük, de az agyban összpontosul, és az agy irányítja is. Ha tehát alapenergia-szintünk szükségleteinek eleget teszünk, alkotóképességünk lehetővé teszi, hogy energia áradjon ki környezetünkre, ahol élünk. Jut tehát az energiából családunk, munkánk és szociális funkciónk részére egyaránt.

Amikor a stresszor akadályozza az energia-kiáramlást, életterünk beszűkül, energiánk elveszti alkotóerejét és distresszt okozva befelé, forrása felé fordul. Az élet csak akkor juthat el beteljesedéséhez, ha az energia viszonylag akadálytalanul áramlik kifelé.

Fontos, hogy ne felejtsük el, az ember egészre vonatkozó érzékelése töredékes valóság esetében nem létezhet, ahogy Platón dualizmusában, aki a valóságot anyagra (test) és lélekre osztja. Vissza kell utasítanunk a gnoszticizmus filozófiáját is, amely nemcsak elválasztja a testet a lélektől, de igen magas értéket tulajdonít a léleknek, és keveset vagy szinte semmit a testnek. Sajnos az efféle elszemélytelenítő fogalmak belopództak a nyugati gondolkodásba, a keresz-ténységet is beleértve.

Descartes lélek-fogalma, amely kibámul a test gépezetéből, még hasonlatnak is pusztító.

A sejtjeinkben termelt energia felét napi tevékenységeinkre használjuk fel. A másik felét a sejt adenozin-trifoszfát (ATP) formájában tárolja, mint egy később felhasználható „bankbetétet”. Ez a sejteken belül átalakuló energia nem belső termelés eredménye. Valamennyi általunk termelt energia esetében külső forrásoktól függünk. A megtermékenyített petesejt energiája szüleinktől származik. A magzati fejlődés során anyánktól nyerünk közvetlen energiát. Születésünk után pedig már az elfogyasztott élelem táplál.

Mindez érdekes elgondoláshoz vezet. Ha valamennyi energiánk a külső környezetből ered, bizonyára van némi adósságunk a környezetnek. Ha pedig a környezetről Isten gondoskodik, akkor Istennek és a környezetnek vagyunk adósai, amiről, mint említettük, Isten gondoskodott. Ha erkölcsösek akarunk lenni, energiánkat konstruktív céllal kell felhasználnunk, hogy építse vele környezetünket és tiszteljük a Teremtőt. Ez az elgondolás egy céltudatos élet kiindulópontja, közvetlen kapcsolatban van önbecsülésünkkel. Egyedülálló voltunk önértékelésünket állítja a középpontba, ezt a stresszel vívott küzdelemben életbevágóan fontos tényezőt.

Ugyancsak érdekes, hogy a legtöbb distresszt az embernek a környezetéhez való alkalmazkodási zavara váltja ki. A distressz kiküszöbölése végett leltárba kell vennünk környezetünk hatásait. Ha korlátozó vagy beszűkítő (vagyis akadályozza a normális energiakiáramlást), újra kell „terveznünk” környezetünket. Ez az újratervezés igen lényeges az egészség szempontjából, és magába foglalja a stresszt ellenőrző program minden lényeges elemét.

Minden ember valamilyen környezetben él. Ez az illető élettere. Ez az élettér az otthonból, állásból, egyházból és a szociális miliőből tevődik össze. Ebből építkezik tudatunk is (az elménkben regisztrált érzékelések, adatok gyűjteménye). Életterünket behatárolja egy „fal” vagy egy „gyűrű”, ami azonnal kiterjed, ha új ismeretre vagy tapasztalatra teszünk szert. Ezen az élettérgyűrűn belül van a világ vagy univerzum, amit érzékelünk.

Akár tudjuk, akár nem, határtalan lehetőségek találhatók az élettér határának a másik oldalán. A világegyetem nem fukarkodik forrásaival, és arra vár, hogy bőséges gazdagsággal ajándékozza meg a kalandos embert. Egy növekedésben lévő személy állandóan kifelé terjeszti életterét, és e források végtelenségével gazdagítja életét. Ha tudatosítjuk ezt a tényt, az élet új távlatai nyílnak meg előttünk, és maga az élet élvezhetővé és örömtelivé válik. Ez az élet teljességének és jólétének alapja. Ez nemcsak a sokkal inkább bővölködő élet, amiről Krisztus beszélt (Jn. 10:10), hanem ellenszer a betegség és a distressz ellen.

Ez a cél azonban csak akkor érhető el, ha az életterünkben lévő beszűküléseket, szorongató érzéseket kiküszöböljük. Ha segítséget kapunk, ilyen útakadályok nélkül újra tudjuk tervezni életterünket. Egy jól megtervezett élettérben valószínűleg jobban is érezzük magunkat a nap végén, mint a kezdetén. Ha boldogtalanok vagyunk állásunkkal, ideje változtatás után nézni. Az embernek nem szabadna „vándormadárnak” lennie, de nem is szabad olyan hivatással bebörtönöznie magát, ami merő rabszolgamunka.

Még ha legtöbbünknek megvan a felelősségtudata, hogy eltartsa a családját, nevelje a gyermekeit, hogy teljesítse fizetési kötelezettségeit a házra, hogy lépést tartson Jonesékkal, ezeken kívül is kialakíthatunk alkalmakat, amelyekre szükségünk van, hogy kedvező életteret biztosítsunk saját nyugalmunk és növekedésünk részére. Olykor még a nyugalomba vonulás is lehet kedvező alkalom. A nyugdíjas korban megszabadulunk a munka zsarnokságától. De tekintet nélkül arra, miféle élethelyzet alakul ki, a 65 éves kor utáni évek akár a legtermékenyebbek is lehetnek. Ez jó hír azoknak, akik túl vannak életük delén.

Hadd biztosítsam Önöket arról, hogy nem vádolhat senki azzal, én csak bölcselkedem, szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy az egészséges csecsemők hatalmas életenergiával születnek, ami tizenéves korukban éri el csúcspontját, azután fokozatosan csökken egy életen át. Ugyanakkor a lelki és érzelmi erő nem követi ezt az utat. Születéskor csak igen csekély érzelmi erővel rendelkezünk, de ahogy kialakítjuk egészséges kapcsolatainkat és megfelelő indíttatást kapunk, nő a lelkierő is. Minden anya tudja, hogy hároméves gyermekének hallatlan fizikai energiája van, de csak korlátozott lelkiereje. Kevesen tudják, hogy a lelkierő együtt növekszik a korral, és a 80-90-es életévekben ér a csúcsra.

Az alkalmazkodási erő egy életen át előretartó folyamat. Ez a harmadik energiatípus, amely a fizikai és lelki energia kölcsönhatása, egymást kiegészítő befolyása útján jön létre. Néhány szaktekintély ezt az életerő-kombinációt nevezi életerőnek. Találó kifejezés, de megfertőzték Sigmund Freud téves elgondolásai. Ez az energia teszi lehetővé és képesít arra, hogy újratervezzük életterünket.

Többségünkben igen tehetségtelen élettértervezők vagyunk. Segítségre, irányításra van szükségünk. Egy gyors jövőbepillantás lehet jó kiindulópont. Ha olyan dolgokat látunk, amiket nem szeretünk, megváltoztathatjuk őket, mielőtt megtörténnének. A Colorado Egyetem tanára, dr. Leland Kraiser a jó élettér hat jellegzetességét a következőkben foglalja össze:

1. Elég rugalmas legyen, hogy a személyes fejlődésünkben vagy képességeink terén meglévő gyenge pontokra, területekre odafigyeljen. Ez támogató hálózat kialakításával is megvalósítható, amely tárgyilagosan kimutatja „vakfoltjainkat”, és építő bírálattal keres meg, valamint javító intézkedéseket javasol. Oda kell figyelnünk, hallgatnunk kell a hitvesünkre.
2. A jó élettérnek szakterületünkhöz, szakképzettségünkhöz is illeszkednie kell. Fel kell térképeznünk tálentumainkat és azt, hogyan akarjuk felhasználni őket. Ne méretezzünk túl semmit! Ne tervezzünk olyan életteret, ami több energiát igényel, mint amivel rendelkezünk!
3. A jó életteret úgy kell megtervezni, hogy állandó kihívást jelentsen képességeinknek, tehetségünknek. Az alkotó tevékenység a minőségi ellenőrzés egyik formája, ami kellemes érzéssel tölt el bennünket, örömet ad abban, amit teszünk. Néha jó meglepni magunkat azzal, hogy bennünk rejlő új képességeket és erőket fedezünk fel.
4. Meg kell engednünk a növekedést bármelyik tervezett irányban. Időt kell fordítani az önfejlesztésre. Bölcs dolog bekapcsolódni a szakterületünkön hivatásosok hálózatába. Állandóan új elgondolások megvalósítására kell törekedni. Még egy telefonhívás is igen értékesnek bizonyulhat.
5. Életterünket úgy kell megtervezni, hogy mindig legyen választási lehetőségünk. Elég hely kell a manőverezésre, az alkalmazkodáshoz szükséges terjeszkedésre.
6. A megfelelő élettér utolsó jellegzetessége, hogy ha céljainkat elérjük és az álmok valóra válnak, azonnal kézzelfogható hasznát is látjuk. Bár a pénzbeli elismerésnek sohasem szabad elsődlegesnek lennie. Az érzelmi megelégedéshez képest mindig a második helyre kell szoruljon, a szolgálatból és a jól végzett munkából eredő érzelmi megelégedéshez képest.

Az új élettér tervezése e hat alapszabálynál azért többet jelent. Képzeletet, képzelőerőt, látomást is magába foglal, sőt az álmodozásra való képességet is. Az álmodozás az eshetőségeket, a lehetőségeket valóra váltja.

Ha látjuk a lehetőségeket, kiépíthetünk egy stratégiát, hogy hogyan juthatunk el oda, ahová menni akarunk. Célunk mellett a kiindulópontunkat is ismernünk kell. Nincs olyan utazás, ahol el lehet érni a célállomást anélkül, hogy tudjuk, hol vagyunk, mielőtt elindulnánk.

Célállomásunkat is pontosan meg kell határozni. A termékenység érdekében úgy kell gondolkodni felőle, mint ami még nem létezik. Nem lehetünk termékenyek, ha nem tudjuk, mit keresünk. Soha ne adjuk fel a kutatást! Ne felejtsük el, hogy nincs más és nagyobb izgalom az egész univerzumban az alkotóképesség gyakorlásánál.

A célok is részét kell alkossák az élettér-tervezésnek. Szükséges, hogy legyen tervünk a mára, erre az évre, és akár egy tízéves időszakra is legyen élettervünk. Élettervünk ily módon egy állandóan előrehaladó folyamat legyen, amelyben érvényesül igényünk a növekedésre, fejlődésre. Legyünk hajlandók a halál merev valóságát is figyelembe venni, és értelmet találni akkor is, amikor szembenézünk vele. (Lásd a „Tavasz ígérete” c. fejezetet.)

Mindez arra késztet, hogy odaforduljunk ahhoz a valakihez, aki nagyobb nálunk, családunknál, életterünknél, környezetünknél. Szükségünk van egy olyan Lényre, akit nem korlátoz az idő vagy tér, és értelmet, folytonosságot és célt adhat életünknek. Ez a lelki horgony akkor is megtart, amikor minden más kudarcot vall. Ha ilyen horgonyunk van, mentesek leszünk a stressztől.

 

Különleges stresszhelyzetek

Selye János a stresszorok által kiváltott alkalmazkodási reakciónak három egymást követő állomását a következőkben írja le: 1. Alarm-reakció, 2. ellenállás, 3. és a kimerülés szakasza.

Az alarm vagy vészreakció akkor következik be, amikor a fenyegető helyzettel találkozunk. Ösztönösen felkészülünk a harcra vagy a menekülésre. Erőforrásainkat egy a hypothalamusból származó jelre mozgósítjuk. Ez a test egyik fő mirigyét, a hypofízist arra készteti, hogy         ACTH-t termeljen, egy olyan hormont, amely serkenti az adrenalin és noradrenalin képződését. Ezeket a hormonokat, amelyeket főleg a mellékvesekéreg termel, catecholaminoknak nevezik. Felgyorsítják az idegvezetést, és mozgásba hozzák erőforrásainkat. Az olyan mellékes hormonokat, mint amilyen a prolactin, egy növekedéshormon, és a pajzsmirigy-hormont ugyancsak ebben az alarm-reakció stádiumában termeli a szervezet.

Catecholaminok aktivizálják, feszültségi állapotba hozzák az akaratunktól függő izmokat, és felkészítik a cselekvésre. A gyomor és a bél simaizomszövetére gyakorolt hatás: a lecsökkent tevékenység vagy bénulás. A szívritmus és a vérkiáramlás megnövekszik, a vérnyomás megemelkedik, a vércukorszint felszökik. A szervezet új tartalékokat mozgósít a májból és az izmokból. Megnő az érzékszervi érzékelés, a száj kiszárad, izzadtságcseppek jelennek meg esetleg a homlokon, szájon, tenyereken és a lábakon. A lép több vérsejtet présel a keringésbe, megnő a vérzsír mennyisége. Készen állunk a bevetésre.

A stressz második fázisában ezek a veszélyérzetre kiváltott élettani reakciók kiegyenlítődnek. Vagy alkalmazkodunk, vagy ellenállunk. Még mindig készen a cselekvésre, most már több időt fordítunk arra, hogy értelmes döntéseket hozzunk. Ezen a fokozaton átgondoljuk, hogyan küszöböljük ki, mérsékeljük, vagy kerüljük ki a stresszt kiváltó tényezőt? Antiinflammációs hormonok, mint az ACTH és a kortizon, mérsékelik az alarm-reakciót. Immunrendszerünk lépéseket tesz, hogy kiegyenlítse, kezelje a szituációt. A legtöbb stressz-kiváltotta, vagy vele összefüggő betegség ezen az állomáson fejlődik ki.

A stressz végső állomása a kimerültség. Ezen a szakaszon vereséget szenvedünk, mert kimerítettük, felhasználtuk valamennyi tartalékunkat. A stressz-kiváltotta kimerültség szimptómái: kifáradás, szétszórtság, zárkózottság, depresszió, paranoia. Ezek mellett pszichoszomatikus tünetek is felüthetik a fejüket: kiütések, fejfájás, hátfájás, izomrángatózás. Ezt az energiahiánnyal járó szindrómát kiégésnek nevezzük. Ha a teljes kimerülésig tart, halállal végződik.

Egy másik, stresszel összefüggő szindróma gyakran utánozza a kimerülést. Túladaptálásnak nevezzük. A kiégéssel ellentétben inkább konzerválja, mint kimeríti az energiaforrásokat. Kaiser alkotta ezt a szót. A kiégéshez hasonlóan ezt is unottság, cinizmus, a megbecsülés hiánya, önmardosás, tépelődés, depresszió, csömör, a „nem vagyok képes rá” magatartás jellemzi. A túladaptálást az élet átszervezésével, újjászervezésével, új célok kialakításával kezeljük. Talán a munkahely vagy a hivatás megváltoztatásával érhetünk el javulást, megoldást. A túladaptálás az élettér-újratervezés szükségességének klasszikus példája.

 

A stresszel összefüggő betegségek

Minden betegség lehet a stressz forrása, a stressz és a distressz maga is okozója lehet bizonyos betegségeknek. Galénosz (i. sz. 130–200) görög orvos észrevette, hogy mellrákban szenvedő nők, akik elveszítették férjüket vagy szeretteiket, sokkal rövidebb időn belül meghaltak, mint más rákbetegek, akik nem éltek át ilyen veszteségeket.

Személyes gyakorlatomban megfigyeltem, hogy a rák hónapokon belül kialakul azokban a személyekben, akik traumának vagy más stressz-kiváltó tapasztalatnak vannak kitéve. Gyakran tapasztaltam, hogy meghalt a feleség néhány héttel a férje halála után agyvérzésben vagy szívrohamtól. A distressz emocionális zavarokat, reakciót stb. hoz létre az agyban, és ezzel felboríthatja, összezavarhatja az idegközvetítők kémiai egyensúlyát. Ennek következményeként a hormonkiválasztás megnő (talán rák-promoterek), immunrendszerünk pedig erejét veszti.

A stressz fontos tényező a szívkoszorúér-betegség, a magas vérnyomás és az agyvérzés kiváltásában. Ezek együttesen alkotják az elsőszámú halálokot a nyugati világban. A stressznek nagy szerepe van olyan autoimmun betegségekben is, mint például a reumás ízületi gyulladás, bőrpirossággal járó bőrtuberkulózis, izomgyengeséggel párosuló terhesség. A stresszállapot okozója lehet baleseteknek, de olykor még erőszakos halálnak, gyilkosságnak, öngyilkosságnak is.

 

Az A-típusú személyiség

Több mint negyven éve figyelem érdeklődéssel a két tábor párthívei között dúló csatát. Az egyik tábor a stresszt hibáztatja a szívkoszorúér-megbetegedések és a szívrohamok kialakulásáért, a másik a táplálék (és így a vér) magas zsír- és koleszterintartalmát. Dr. Meyer Friedman, az ismert San Francisco-i szívspecialista a legelső volt azok között, akik a stresszt a myocardiális (szívizom-) infarktus elsődleges kockázati tényezőjének kiáltották ki. Jártam a szemináriumaira, és számos előadását végighallgattam. Dr. Friedman széles körű kutatást végzett, és igen sok tudományos cikket publikált.

Az a meggyőződése, hogy a szívkoszorúér-megbetegedés fő kockázati tényezői (megnövekedett vérzsírtartalom, magas vérnyomás, a testmozgás hiánya és dohányzás) háttérbe szorulnak egyes stresszel megterhelt emberek esetében, akiket ő A-típusúnak nevezett. Azok az emberek, akik dohányoznak, túl sokat esznek és magas a vérnyomásuk – véli dr. Friedman –, azért élnek így, mert életükben stresszt okozó tényezők vannak, amelyek tudatos és tudatalatti viselkedésüket motiválják.

Az orvostársadalom nem reagált idejében dr. Friedmannak az érrendszeri betegségek kiváltásában a stressz elsődleges szerepét hangsúlyozó elgondolására. Még az A-típusú személyiség létét is megkérdőjelezték. 1974-ben nyilvánosságra hozta kutatási eredményeit az A-típusú viselkedés és a szív c. könyvében (Friedman Meyer és Rosenman R. H. New York, Alfred A. Knopf). A könyv hézagpótló szerepe, valamint a benne foglalt tudományos felismerés, az „A-típusú személyiség” kifejezést orvosi szóhasználatunk, de még köznapi nyelvünknek is bevett fogalmává avatta.

Az A-típusú személyiség, ahogy Friedman eredetileg jellemezte, agresszív, az életben nagyon produktív személy, aki nagy teljesítményre képes, viszont életútját megtört barátságok és feszült kapcsolatok kísérik. Bár létezik A-típusú személyiség a nők között is, az ilyen személyiségtípus döntő többségében férfiak között található.

Az A-típusú személyiség olyan egyéneknél alakul ki, akik érzelemszegény környezetben nőttek fel, és akik túlkompenzálnak azáltal, hogy megpróbálják tetteikkel bizonyítani a bennük lévő értékeket. Az ilyen ember kísérletet tesz arra, hogy hajszolja az időt, hogy egyszerre, egyidejűleg minél többet tehessen. Ugyanakkor könnyen ingerelhető, és ellenséges magatartásának is szabad folyást enged. Nyilvánvaló tehát, hogy az A-típusú személyiségnek krónikus, „beépített” stressze van.

1977-ben dr. Friedman és munkatársai tanulmányozni kezdték 1012 nem dohányzó, 65 év alatti férfi életvitelét, szokásait, akik mindannyian átéltek már egy szívinfarktust. 90 %-uk A-típusú személyiségnek bizonyult. A férfiakat a San-Francisco-i öböl mentén települt iparból toborozták. A tanulmány célja pedig az volt, hogy megvizsgálja a szívinfarktus és az A-típusú személyiség közötti kapcsolatot. E fontos kutatás meg akarta állapítani, vajon az efféle viselkedés nevelés és motiváció segítségével megváltoztatható-e? A tanulmányt Recurrent Coronary Prevention Project (RCPP)-nak nevezték.

A csoport egyik felét szívspecialistákhoz irányították, akik pácienseiknek megfelelő tanácsadást és orvosi ellátást nyújtottak, olyat, ami megfelelt a modern szívgyógyászati gyakorlatnak. A másik felét szívgyógyászokhoz, pszichológusokhoz és egészségnevelőkhöz irányították, akik a szokások és életstílus-változást célul tűző programot vezették. Több mint 1000 A-típusú férfit tanulmányoztak, akik már legalább egyszer átéltek egy szívkoszorúér-elzáródást. Egy kisebb csoportnak nem nyújtottak sem ilyen, sem olyan kezelést.

Dr. Friedman előírásai a kezelt csoportokra vonatkozóan a következők.

1. A nagy mennyiségű koleszterint, zsírokat és cukrot tartalmazó bőséges, kalóriagazdag ételek jelentős korlátozása.
2. Nem vehetnek részt olyan komolyabb igénybevétellel járó testgyakorlásban, mint amilyen a kocogás, kézilabda, tenisz. Nem emelhetnek 12 kg-nál nagyobb súlyt.
3. Tilos a kávé és az alkohol.
4. Óvakodni kell minden meghűléstől.
5. A magaslati helyeket kerüljék el.

A csoportnak, amelyet kioktattak az életstílus-változtatásra, intenzív tanácsokat adtak, és az e könyvben bemutatott elvekhez nagyon hasonló gyakorlati útmutatást is nyújtottak. Az alkalmazott módszerekre vonatkozó további részletes információ érdekében „Az A-típusú viselkedés kezelése és a szív” c. könyv (Friedman, Meyer és Ulmer, Diane, New York: Fawcett, Crest Books, 1984) 11–14. fejezetéhez irányítanám Önöket.

Milyenek voltak az eredmények?

Az alkalmazkodási arány 60 %-os volt.

100 %-os csökkenést tapasztaltak a szívinfarktust illetően, az életstílusát megváltoztató csoport esetében, összehasonlítva azzal a csoporttal, amelyik hagyományos szívkezelést kapott.

Viszont 300 %-os volt a csökkenés a szívinfarktus terén az életstílusát megváltoztató csoportnál, amikor azokkal hasonlították össze őket, akik semmiféle kezelést sem kaptak.

Az életstílus-változtatásra kiképzett csoport esetében az A-típusú jellegzetességek 30 %-os visszaesését figyelték meg.

Dr. Friedman úgy összegzi a tapasztaltakat, hogy ezek a megállapítások nemcsak megerősítik az A-típusú személyiségforma létét, hanem azt is világosan jelzik, hogy az ilyen viselkedéstípust módosítani, változtatni is lehet, ahol a stresszt irányítás alá vonjuk.

Sok stressz-szakértő úgy véli, hogy dr. Friedmannak ez az A-típusú személyiség besorolása a komplex stresszjelenség túlzott leegyszerűsítése. Lehet, hogy így van. De mindannyian igen értékeljük dr. Friedman hozzájárulását ahhoz, hogy a stressz, és a stressznek a szívproblémákkal és más betegségekkel való összefüggése tudatossá vált. Véleményem szerint munkája hiteles, és megfelel a szigorú tudományos kutatás követelményeinek.

 

Stresszkontroll – az alsó vonal (mélypont)

A stressz az életünkben megnyilvánuló kinetikus energia, amely felhasználható és kordába szorítható, termékeny és életminőséget javító erővé változtatható. A stressz az egészséges élet összetevője, de ha nincs irányítás és uralom alatt, distresszé változik, és végül önpusztító hatalommá válik.

Az életet ezen a földön az idővel mérjük, és az egyetlen módja annak, hogy élvezzük, ha bölcsen használjuk. Olyan bölcsen gazdálkodva és kiegyensúlyozottan, hogy ne használjunk el minden időt és energiát a puszta túlélésre. Osszuk be az időt úgy, hogy olyan tevékenységekre is jusson, amelyek igazi értéket visznek az életbe.

Időt kell szakítanunk arra, hogy leküzdjük bizonytalanságunkat, és kialakítsuk önértékelésünket. Időt kell szakítanunk az érzelmi növekedésre is. Talán a legnagyobb, önmagunk, családunk és mások iránti kötelezettségünk az önfejlesztés. Időt kell fordítanunk a lazításra, hogy élvezzük egymás társaságát és a világ szépségeit, amelyben élünk. Ha időt fordítunk rá, talán meglepnek minket az apró felfedezések is, pl. ha megfigyeljük a fecskéket, amint alacsonyan szállnak a föld felett, amikor vihar közeleg, vagy más, ezernyi lenyűgöző természeti jelenséget.

Az igényes, teljes élet megélésében jut idő arra, hogy megfigyeljük a mezei pacsirtát, amint repdes, és öröménekét dalolja, és nevessünk együtt a gyermekekkel, miközben virágot szednek a domboldalon. Magába foglalja azt az időt is, amit életünk gazdagítására használunk fel, a művészet sokszínű szimfóniájának, a zene örömet adó harmóniájának segítségével. És amikor az éjszaka, a sötétség leszáll és takaróként borul a világra, mi is elcsendesedhetünk, időt szakítva arra, hogy felnézzünk a csillagokra és elgondolkozzunk azon, vajon ki teremtette ezeket? Azt is jelenti, hogy időt fordítunk az imádságra.

Igen, időt vesz igénybe, hogy méltóképpen éljünk, de megéri. Az évek múlásával azok a dolgok, amelyek ma aggasztanak minket, teljesen elveszítik jelentőségüket.

 

Amit megtehetünk:

1. Próbáljuk meg azonosítani a stresszokozó hatásokat. Készítsünk írott listát azokról a dolgokról, amelyek ingerelnek vagy untatnak.
2. Jó néhány személyes stresszokozó kiküszöbölhető, mérsékelhető vagy elkerülhető. Kerüljük el az ismert stresszártalmakat! A dohányzás például olyan stresszokozó, ami akár meg is ölhet bennünket. Határozzuk el magunkat, hogy nem dohányzunk! (Lásd a 10. fejezetet, ahol segítséget találunk ahhoz, hogyan is tegyük ezt.)
3. Ha nem tudjuk kikerülni a stresszhatást, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy átalakítsuk. Ez talán azt is jelenti, hogy munkahelyünkön, kötelezettségeinken, felelősségünkön változtatunk. Ha otthoni konfliktusok alakulnak ki, keressünk pszichológiai tanácsadást! Kerüljük el az összeütközést és a konfliktust azáltal, hogy megváltoztatjuk magatartásunkat azok iránt, akik szembeszegülnek velünk, vagy talán ellenségeink. Legyünk hajlandók adni és elfogadni!
4. Amikor olyan stresszokozóval nézünk szembe, amit nem tudunk megváltoztatni, fogadjuk el!
5. Rangsoroljuk előre azokat a feladatokat, amelyekkel szembetaláljuk magunkat! Tegyük az igazán fontosat az első helyre! Ha több munkánk van, mint amennyivel meg tudunk birkózni, építsünk ki segítőhálózatot! Hárítsuk át a feladatot és a felelősséget másokra, és csupán azokkal foglalkozzunk, amelyekkel meg tudunk birkózni! Ha elhalmozzuk magunkat munkával, kimerültséghez és kiégéshez vezethet.
6. A jeles stressz-pszichológus, dr. Jerome Murray azt tanácsolja, kérdezzük meg magunktól a következő három kérdést, amikor olyan feladattal nézünk szembe, ami stresszt okozhat: – Meg kell csinálni? – Nekem kell megcsinálnom? – Most kell megcsinálni?
7. Kapcsolódjunk be egy jó fizikai fitness programba, ami felöleli az egészséges táplálkozást, rendszeres testgyakorlást, és ennek keretében tegyük meg azt is, hogy naponta legalább 8 pohár vizet megiszunk, valamint azt, hogy kimegyünk a napsütésre, a friss levegőre. Alkalmazzuk a mérsékletet és az egyensúlyt a fizikai tevékenységben, a lazítást és a megfelelő pihenést. Az egészséges test kevésbé van kitéve fizikai és lelki károsodásnak. A jó egészség a legjobb védelem a betegség ellen.
8. Kerüljük el a szükségtelen energia-kibocsátást, például ne nézzünk túl sok látványos sporteseményt, ne próbáljuk mások életstílusát, életvitelét követni, és ne tegyünk kísérletet arra sem, hogy az előttünk haladó autó vezetőjét megtanítsuk autót vezetni!
9. Tanuljunk meg lazítani, és ne vegyük túl komolyan magunkat! A megfelelő önbecsülés, önértékelés egészséges, de az énközéppontúság igen káros. Ez az egyik fő oka az ártalmas stressznek. Tanuljuk meg értékelni a másikat, még az ellenséget is! Ne múljon el egyetlen nap sem anélkül, hogy ne mondjunk vagy tegyünk valami kedveset valakinek! (Lásd a lazító gyakorlatokat a 4. fejezetben!)
10. Válasszunk magunknak kreatív és hasznos hobbit!
11. Törekedjünk segítő kapcsolatok kiépítésére barátunkkal vagy barátainkkal, akikben megbízunk annyira, hogy elmondhatjuk nekik problémáinkat, és elfogadjuk tőlük, amit megoldásként javasolnak!
12. Próbáljunk olyan világnézetet találni, aminek segítségével hit és bizalom ébred bennünk egy rendezett világegyetem és annak értelmes Tervezője iránt! Ne fogadjunk el semmit, aminek nincs értelme előttünk! Keressünk bizonyítékokat, amelyek alátámasztják azt a kozmikus filozófiát, amit bemutatnak előttünk! Az életnek célja és értelme van. E tény felfedezése a stressz feletti uralom döntő állomása. (Lásd a 18. fejezetet!)

 

Hivatkozások:

Könyvek:

Az egészség könyve. Amerikai Egészség Alapítvány, Ernst, L. Wynder, kiad. New York: Franklin Watts. 1981

Selye, Hans: Az élet stressze. New York, McGraw-Hill, 1978, Washington, D. C. Review and Herald, 1970

White, E. G.: Összeütközés és bátorság (Conflict and Courage)

White, E. G.: Krisztus példázatai. Washington, D. C. Review and Herald, 1900.

Friedman, Meyer és Rosenman, R. H.: Az A-típusú viselkedés és a szív. New York, Alfred A. Knopf. 1974.

Friedman, Meyer és Ulmer, Diane: Az A-típusú viselkedés kezelése és a szívünk. New York: Fawcett Crest, 1984

Randolph, Robert: „Hála Istennek, hétfő van.” Englewood, Cliffs, NJ. Prentice Hall, 1982

Ruben, Harvey: Versenyzés. New York, Pinnacle, 1980

 

Tudományos cikkek:

Friedman, Meyer és mások: Az A-típusú viselkedésforma átalakításának lehetősége a myocardiális infarktust szenvedett páciensek utókezelésében. Circulation, 1982. júl.

Pert, Agu: A test saját nyugtatószerei. Pszichológia ma, 1981. szept.

Mellion, M. B. és Eliot, R. S.: Stressz: Mi ez? Élettér vagy halál csókja? AAFP. Reporter, 1984

Kaiser, Leland: Életműtervezés. Csoportgyakorlat folyóirat, 1985. jan/feb.

Kaiser, Leland: Kalandozás a jövőben. Harper Forum Bereakfast, 1983. nov. 21.

Kaiser, Leland: Modern élet és egészség.  1984. márc. 7.

 

15. fejezet

Hogyan kerülhetjük el a különböző fejfájásokat?

 

Az orvos-páciens kapcsolat mindkét fél részére gyümölcsöző. Az orvos és a páciens között kifejlődő bizalom és szeretetkapcsolat nem csupán a tudományos hozzáértés következménye. Olyan művészet terméke, ami kiveszőfélben van. A személyes melegség, gondoskodás és támaszt nyújtó barátság, ez az orvoslás igazi művészete.

Nem minden páciens kerül ilyen kapcsolatban orvosával, pedig ez lenne jó. És persze nem minden orvos műveli ezt a tudományt. Mégis egy egészségügyi probléma sikeres kezelése az ilyen összhang, kapcsolat kiépülésén múlik.

Igen jól emlékszem Dougra, mert jó barátok voltunk. Csak hat hónapja ismertem őt, mégis úgy éreztem, mintha egy életen át tartó barátság fűzne hozzá. Doug napi két csomag cigarettát szívott el és kb. két hónappal azután, hogy először lépett a rendelőmbe, felhagyott a dohányzással. Bár végigcsinálta az 5 napos, dohányzásról leszoktató programot, a leszokás igazi küzdelem volt számára. Három hónappal ezt követően Doug már úgy tekintette magát, mint exdohányos.

Egy reggelen Doug bejelentés nélkül rendelőmbe jött. Fő panasza egy komoly, szűnni nem akaró homloktáji fejfájás volt. Normális volt a vérnyomása, és nem hallatszott rendellenes hang a nyaki verőérben sem. A további vizsgálat enyhe homályt mutatott a jobb oldali külső látókorongon. A másik baljóslatú lelet a jobb oldali külső látótérben lévő hiba. Az azonnali diagnózis felállításának szükségességét érezve, azonnal kórházba küldtem, és felhívtam az idegsebészt.

A három hónappal korábban készített rutin röntgenvizsgálat negatív volt, de az ismételt felvétel kimutatta a tízcentes méretű árnyékot jobb tüdejének középső lebenyében. A gerincfolyadék enyhén véres volt, és a vizsgálat növekvő agynyomást mutatott. Az agy átvilágítása, vizsgálata tumort jelzett a jobb oldali homloklebenyen.

A sebészi feltárás lehangoló volt. Egy operálhatatlan áttétes rákot találtunk az egyik homloklebenyében, ami kb. tízszer akkora volt, mint a tüdő röntgenképén látható árnyék.

Az orvosi gyakorlatban – amint megfigyeltem – a fejfájás a legáltalánosabb panasz. Több mint 45 millió amerikai szenved krónikus fejfájásoktól. Életük során az amerikaiak több mint 90 %-a tapasztal fejfájást valamilyen mértékig. Szerencsére csak egészen kevés a daganatos eredetű, és csak igen kevés származik egyéb szervi okokból.

Egy másik vigasztaló tény: A fejfájásoknak csupán 0,1 %-a vezethető vissza szervi okokra. Az olyan esetek miatt, mint Dougé, mégis igen fontos, hogy ne csupán tünetileg kezeljük a fejfájásokat. Meg kell találjuk minden egyes fejfájás okát. A családi orvos segítségével ez aránylag könnyen, egyszerűen, különösebb költségek nélkül elvégezhető. Alkalmanként az ideggyógyász szolgálataira is szükség van. Néhány esetben végig kell járni a gerinckopogtatás, angiográfia (érfestés), a komputertomográf vagy a mágneses rezonancia alapján készült fényképfelvételes vizsgálat útját.

Személyes tapasztalat alapján erősen hiszem, hogy a szabadkézből való fájdalomcsillapító szerek válogatás nélküli használata nagyobb fenyegetés az egészség ellen, mint a fejfájások többsége. A több mint 12000 tonna aszpirin évenkénti fogyasztása az Egyesült Államokban ennek a meggyőződésnek az igazát bizonyítja. A fájdalomcsillapító szerek termelésének, előállításának hihetetlen megnövekedése is azt a tényt támasztja alá, hogy többlet mutatkozik mind az Aszpirin-Tylenol-Anacin-Excedrin elméleti tengelyében, mind pedig a fogyasztói területen.

A fájdalomcsillapítók hasznos eszközök lehetnek a fájdalom időleges enyhítésére, de a kezelési elv az legyen, hogy megtaláljuk, mi okozza a fájdalmat, és mit lehet csinálni annak érdekében, hogy az okot megszüntessük? Ha nem ezt az elvet követjük, arra kárhoztatjuk magunkat, hogy hónapokig, esetleg évekig szenvedünk az ismétlődő fejfájásoktól. Akár halálra is ítélhetjük magunkat.

Ha az élet sava-borsa a változatosság, sohasem kell unatkozni, ami a fejfájásokat illeti, mert tetemes a számuk, olyannyira, hogy választhatunk belőlük. Ezt aztán sokszor meg is tesszük, mert valóban mi választjuk ki a fejfájást, amitől szenvedünk.

Vessünk egy rövid pillantást az Egészség Nemzeti Intézet neurológiai szekciója által készített kimutatásra, hogy a fejfájások sokrétűségéről fogalmat alkothassunk.

1.  Migrénes típusú, vascularis (érrendszeri) fejfájások:

 klasszikus migrén,

 általános migrén,

 Cluster-fejfájás,

 féloldali, bénulásos vagy szemizom-bénulásos migrén,

           alsótájéki fejfájás (fájdalom a fej alsó részében).

2.  Izom-összehúzódás, izomfeszültség és lelki eredetű fejfájás.

3.  Összetett fejfájás (érrendszeri és izomfeszültség).

4.  Az orr érzőideg reakciójából eredő fejfájás.

5.  Érzékcsalódásos, konverziós (elfojtott ösztönök) és a betegségtől rettegő, hipochonder álla-           potból származó fejfájás.

6.  Nem migrénes, érrendszeri eredetű fejfájás.

7.  Húzás jellegű fejfájások.

8.  A szemmel látható koponya gyulladásának köszönhető fejfájás.

9–13. A szem, a fül és orr, az arcüreg, a fogak vagy más feji és nyaki szervek megbetegedéséhez társuló fejfájás.

14.  Feji ideggyulladások.

15.  Fej- és arcidegzsábák.

 

Most, ha már statisztikai kiképzést nyertünk, fordítsuk figyelmünket a mindennapi fejfájások mechanizmusára és élettanára. Bocsássanak meg, ha belesodródunk egy kis anatómiába.

Az agyvelő szövete érzéketlen a fájdalomra. Érzéstelenítés nélkül is, ha szikével belemetszünk a homloklebenybe, nem vált ki fájdalomérzetet.

A csonthártya igen durva, vastag szövetréteg, a koponya külső és belső oldalán fekszik, és szorosan tapad a csonthoz. A csonthártyán támadó hasadások húzásra, nyomásra komoly fájdalmat váltanak ki. Az agyszöveten belüli véredények általában érzéketlenek a fájdalomra, de az agyvelőn kívüli struktúrákban található erek érzőidegekkel bőven el vannak látva, és igencsak érzékenyek a fájdalomra. Az agy támasztó képletei – agyhártyák, szalagok és az izompálya (fascia) – fájdalomérzékenyek.

Gyakorlatilag minden koponyán kívüli szövet igen érzékeny a fájdalomra. Ez érvényes a csonthártyára, a fejbőr izmaira, az izompólyára, véredényekre, érzékelő idegekre és a fejbőrre. Ezek a képletek felelősek a fájdalomért a legtöbb fejfájás esetében. Ha ismerjük ezt a tényt, könnyen megérthetjük, hogy a legtöbb fejfájás miért nem fenyegeti az életet, s ugyanakkor a kezelés értékes kulcsát is a kezünkbe adja.

A szervi eredetű fejfájások, mint a daganatok, vérömlenyek, sérülés, aneurizma (az ér körülírt tágulata), tályogok és más, fertőzések okozta fejfájások mindig komolyak és szakorvosok komoly figyelmét igénylik, olyanokét, akik szakértők a gyógyításnak ezen a területén. Ahogy már említettük, ezek a fejfájások 0,1 %-át sem teszik ki. A többi 99,9 %-ot kevésbé heroikus eszközökkel lehet kezelni.

 

Migrénes fejfájások

A fájdalom testünkből eredő jelzés, ami figyelmeztet: valami baj van. A migrénes fejfájások fájdalomérzetét az érrendszer fiziológiás zavara idézi elő. Először az artériák húzódnak, szűkülnek össze, majd ezt követi egy hosszabb ideig tartó tágulás. Az artériák összehúzódása és tágulása egyaránt zavarja a szövetek oxigénellátását, és fájdalmat okoz.

A migrén oka lehet fizikai, kémiai és érzelmi eredetű. Számos migrént ételallergia vagy vegyi eredetű méreg vált ki. Az elégtelen emberi kapcsolatokból származó érzelmi distressz – családban, munkahelyen – fontos tényező sok, migrénes fejfájásnál.

A migrénes fejfájástól szenvedő emberek általában perfekcionisták, akik gyakran azzal akarnak elismerést szerezni, hogy többet és jobban dolgoznak, mint társaik. Mint a biztonság elnyerésének és egy rendes, szilárd környezet megtartásának eszköze, teljesítményük igen kiváló, átlagon felüli és nagy energiaráfordítást igénylő. Bár ez a viselkedési mód tiszteletet és megbecsülést jelent számukra, csak kevés szeretetet kapnak. A migrén ilyen esetben védekezési reakció erre a szigorú és önbüntető életvitelre.

A klasszikus migrén általában csupán a fej egyik oldalára korlátozódik. Amikor a stresszt kimerültség vagy emocionális tényezők okozzák, általában egy figyelmeztető esemény előzi meg, amit aurának (a roham előjele) neveznek. Az aura gyakran vizuális jelenséggel, szemkáprázással (cikkcakkos vonalak megjelenése), látótér-beszűküléssel jár együtt.

A migrénes fejfájás néha percekig, máskor napokig tart, és gyakran jár együtt émelygéssel és hányással.

Az imént ismertetett klasszikus migrén a migrénes fejfájásoknak csupán a 10 %-át teszi ki. Kb. a fele vagy talán valamivel több, a közönséges migrénnek nevezett változat. A közönséges migrén tünetei lehetnek ugyanazok, mint a klasszikus migrén esetében, azonban a közönséges migrén tovább tart, és kevésbé jósolható meg előre. A közönséges migrén esetében a fájdalom területe lehet az egyik, de lehet mindkét oldalon. Hányinger és hányás, ha olykor meg is jeleni, kevésbé gyakori. A feltűnő ingerlékenység és szédülés általános.

A Cluster-fejfájás a migrén egy másik fő változata. Az itt említett fejfájástípussal ellentétben a Cluster-fejfájás főleg férfiaknál fordul elő. Kevésbé gyakori, de a fájdalom intenzív és komolya. A rohamok hirtelen jönnek, és gyakran csak rövid ideig tartanak. A közönséges migrénhez hasonlóan a fájdalom előfordulhat csak az egyik, vagy csak mindkét oldalon. Amikor azonban a fájdalom visszatér, mindig ugyanazon az oldalon történik. Az érintett oldalon jellegzetes tünet a vértolulás (orrvérzés) és a könnyezés.

A Cluster-fejfájásban szenvedők kb. 20 %-a a következő tüneteket mutatja az érintett oldalon: A szem vörössége, a pupilla összeszűkülése, a felső szemhéj lecsukódása (Horner-szindróma). E jelzések jelenléte megerősíti és aláhúzza a diagnózis helyességét. Esetenként a Cluster-fejfájás olyan heves, hogy depressziót, sőt öngyilkosságot is kiválthat.

Az autonóm idegrendszer (szimpatikus-paraszimpatikus) instabilitása fontos szerepet játszik a migrénes fejfájásokban. Ez a rendszer irányítja többet között a vérerek méretét és az átfolyás mértékét. Az artériák attól függően tágulhatnak és szűkülhetnek, hogy melyik terület váltja ki az ingert. A drogok ezen az ideg-mechanizmuson keresztül gyakorolnak hatást az erek átmérőjére. Ez a hormonokra is érvényes, beleértve a prostaglandinokat, de még a táplálék tartósításánál használatos vegyi anyagokat is.

Allergiák, kémiai toxinok, fizikai behatások, kimerültség és más stresszokozó tényezők is szerepet játszhatnak a fejfájás előidézésében. Megfigyeltem azt is, hogy a hagyma, a búza, a csokoládé és a sajt iránti érzékenységtől is kialakulhat fejfájás. A permetezésnél vagy a cséplésnél keletkezett por szintén kiválthat fejfájást. Ezeket a tényezőket a kezelésnél figyelembe kell venni.

A tehéntej intenzív használata is szerepet játszhat a migrénes fejfájások allergiás szakaszában. A tej a természet speciálisan megtervezett anyaga, egy adott faj kicsinyének táplálására. A fehérje, zsír és cukor elosztása a tejben a kis állat növekedési szintje szerint változik. A tehéntej a bocik részére alkotott táplálék, és az anyatejhez viszonyítva magasabb benne a fehérje-koncentrátum, és kevesebb a cukor.

Az anyatej fehérjéje úgy lett megalkotva, hogy megvédje a csecsemőt a fertőzésektől. Amikor a baba anyatejet iszik, a fehérjék többsége megemésztődik, és felszívódik aminosavak formájában. Az anyatejben immunglobulin található, és így a mama immunitása átvihető a gyermekre. Így gondoskodik a természet arról, hogy az emésztés ne semmisítse meg ezeket a fontos anyagokat. A természet gondoskodott felismerő mechanizmusról is, ami megengedi az érintetlen immunglobulin molekulának, hogy keresztülhatoljon a baba bélfalán. Ha egyszer már bekerült a vérkeringésbe, az immunglobulin képes a túlélésre, mert a test elfogadja saját részének.

Amikor tehéntejjel helyettesítjük az anyatejet, bizonyos nagy, emésztetlen fehérjék is áthatolhatnak a bélfalon. Ezeket a nagy tehénfehérje-molekulákat a csecsemő véráramában az immunrendszer mint idegen betolakodókat megtámadja, és mindent elkövet azért, hogy megszabaduljon tőlük. Az eredmény: allergiás reakció. Ugyanez a folyamat játszódik le a felnőttekben is. Ez az egyik reakció, amiért a tejipar reklámjával ellentétben, a tej nem jó mindenkinek, mert kialakítja a túlérzékenységet, a tej és sok egyéb anyag iránti allergiát. Ha a tejet kihagyjuk az étrendünkből, a búza, az eper és más élelmiszerek iránti allergiák is igen gyakran megszűnnek.

 

Feszültségből eredő fejfájások

A feszültségből eredő fejfájás minden feji és nyaki fájdalom közös forrása. A fejfájások több mint kétharmadát teszik ki. Amikor ezt állítjuk, őszintén elismerjük, hogy a migrén és a feszültségből fakadó fejfájások között húzódó demarkációs vonal nem rajzolható meg olyan világosan, ahogy elgondolnánk. A tünetek figyelemreméltó átfedést mutatnak. A migrén gyakran jár izomfeszültséggel, és a feszültségből eredő fejfájásoknak is lehet migrénes összetevője.

A feszültségen alapuló fejfájásoknál a fájdalom oldalsó vagy hátsó irányból, a nyak tövénél keletkezik, és a fejen keresztül frontálisan, tehát elöl lévő területekre is kiterjedhet, sőt még az arcra is. Olyan ez az érzés, mint amikor abroncs szorítja körül a fejet. Kialakulhat a nyak és a fej egyik oldalán vagy mindkettőn, de előfordulhat a fejtetőn is. Röviden szólva, kialakulhat bárhol a fejen és a nyakon. A fejfájást ebben az esetben a fej, a nyak és a hát felső részének akaratunktól függő harántcsíkolt izmainak összehúzódása okozza. A feszülés szó izom- és nem idegfeszültségre utal. Ha hosszú ideig tartjuk egyfelé tartásban a fejünket, kialakulhat a fejfájást kiváltó izomgörcs.

Jelképesen idegfeszültségre hivatkozunk, de a valóságban az idegrostok nem húzódnak össze, és ki sem nyúlnak. Az izom képes mindkettőre.

A feszültségből eredő fejfájás a pszichoszomatikus betegségek egyik klasszikus példája. A túlmunka, érzelmi viharok, az önbecsülés hiánya, bűntudat, bizonytalanság stb. mind szerepet játszik a feszültségből fakadó fejfájások kialakításában. Minden distressz, sőt még a mindennapi élet stressze is kiválthat egy-egy támadást. Az A-típusú személyiség fejfájásai majdnem mindig feszültség eredetű fejfájások.

Ugyanakkor a fejfájás nem mindig a stresszt előidéző tényezőre adott közvetlen válaszként jelentkezik. Lehet, hogy kemény napunk volt a munkahelyünkön, és érzelmileg kiszikkadva, kimerülten jövünk haza. Könnyű megérteni, hogy egy ilyen nap után miért puffanunk a díványra, ám a fejfájás gyakran nem azonnal jelentkezik. A késleltetett támadás időzítése jobbára a fejfájás tapasztalását megelőzően történik, és így a feszültség eredetű fejfájás akár hajnali háromkor is felébreszthet bennünket, de megjelenhet a következő napon, egy teljes éjszakai nyugalmat követően. Nem tudjuk pontosan, miért van ez így, de abban biztosak lehetünk, hogy a fájdalom maga feszültség eredetű.

 

A fejfájás mint tünet

A fejfájás sok betegségben jelentkezik tünetként. Majdnem minden lázzal járó fertőzés fejfájást is okozhat. Fejfájást okozhatnak a szem töréshibái is. A látásproblémákból eredő fejfájások kezelése igen egyszerű. El kell menni a szemészetre, és új szemüveget kell kérni.

Előfordulhat a halántékcsonti – alsóállkapcsi ízület rendellenes működése is. Az állkapocs bizonyosfajta elmozdulása újabban, mint a fejfájás kialakulásának egyik oka került előtérbe.

Ha az állkapocsnak mélyharapása van, vagy más rendellenes rágófelszíni illeszkedése, az egyszerű fogszabályozás teljes szabadulást nyújthat.

A fejfájás a környezetünkben található toxinok következménye is lehet. Az ipari eredetű vegyi anyagok százai közül akár egy is lehet felelős ágens.

Talán a legegyszerűbb, ha a fejfájás tüneti kezeléseként beveszünk egy fájdalomcsillapítót, hogy átmeneti enyhülést érjünk el. A migrénes fejfájásoknál az érszűkítők tartósabb szabadulást nyújthatnak, mint a fájdalomcsillapítók. A legáltalánosabban használt szer az ergotamin borkősavas só, amit Caffergot, Wygraine és más kereskedelmi néven árusítanak. Mehylsergide seratonin-blokkoló, Sansert kereskedelmi elnevezéssel kerül piacra. Ez egy másik szer, amit a migrénes fejfájás tüneti kezelésénél használnak. A fiorinal kereskedelmi elnevezése a Sansert: koffein, egy nyugtató és egy fájdalomcsillapító kombinációja.

Az összehúzódás előidézésének legegyszerűbb módja, ha jégzsákot helyezünk a fejre. Ha mindkét kezünket jéghideg vízbe tesszük 3–5 percig, még eredményesebben váltja ki az érszűkítő reflex működését a fejbőrben. Ez jobb módszer arra, hogy a fejfájástól megszabaduljunk, mint a gyógyszerszedés, és ennek nincs semmi káros mellékhatása.

Sok feszültség eredetű fejfájás megszüntethető a magunkra vállalt kötelezettségek csökkentésével. Ha megpróbálunk egy szűk időkeretben túl sokat tenni, energiánk leapad, és izmainkban összehúzódást előidéző alarm-reakciót vált ki. Érzelmi sokkhatás, vagy valamilyen stressz is létrehozhatja ugyanezt.

Az önbizalom hiánya gyakran a hanyag testtartás testbeszédében jut kifejezésre. A lomha testtartás és csoszogás, vagy ha ugyanilyen testtartással állunk és ülünk: a biztos útja annak, hogy hát- és nyakizomgörcsöt, és így fej- és nyakfájdalmat okozzon. Mindannyiunknak tudatosan kellene ügyelnie testtartásunkra. Helyesen kellene ülnünk, és egyenesen kellene állnunk. Hadd szemléltessem: Tételezzük fel, hogy próbababák vagyunk, és egy, a mellkasunk felső részére erősített kötélen lógunk lefelé a mennyezetről. Meg fogunk lepődni, milyen jó testtartás ez önbecsülésünk kialakítása és a fejfájás megszüntetése szempontjából.

Egy másik alapvető fiziológiai tény: Az izmok nem lazulnak el, ha nincsenek kinyújtva. Ezen alapul a nyaksérülés krónikus görcsének kezelésekor a fej húzása. Sok gyógyszertárnak van ilyen olcsó felszerelése, ami a fej húzására felhasználható, és ki-ki kezelheti magát, gondosan követve az útmutatót, amit a felszereléshez mellékelnek. Ezen kívül a negyedik fejezetben ismertetett eljárás szintén segíthet.

Néhány évvel ezelőtt, amikor egy, a hát és nyak izmainak kezelését ismertető szemináriumra jártam, felfedeztem egy igen egyszerű eljárást, amely sok páciensemnek segített megszabadulni vagy meggátolni a feszültség eredetű fejfájását.

 

A következőket kell elvégezni:

1. Üljünk egyenesen egy erős, masszív stb. kemény széken úgy, hogy térdeink és lábaink 15–20 cm-re legyenek egymástól! Vállainkat tartsuk derékszögben, és ne mozgassuk őket, ahogy a gyakorlatot végezzük!
2. Fogjuk meg jobb kezünkkel szelíden az állunkat, és fordítsuk el fejünket jobbra, ameddig kényelmesen hagyja magát elfordítani! Állunk közel kell kerüljön jobb vállunkhoz, hacsak nem korlátozott a nyak mozgása. (Vállainkat tartsuk egyenesen!)
3. Most anélkül, hogy vállunkat megmozdítanánk, tegyük bal kezünket a fejünk tetejére, és nyomjuk lefelé szelíden a fej oldalra hajlításával az ölünk irányába! Csak olyan erővel húzzuk lefelé, hogy érezzük a bal oldali nyakizmok nyúlását! Tartsuk ki ezt a testhelyzetet 10 mp-ig! (Elég hosszú időnek fog tűnni.)
4. Ismételjük meg ezt a gyakorlatot úgy, hogy a fejet balra fordítjuk, és szelíden vezetjük bal kezünkkel állunkat! Miközben vállunkat egyenesen tartjuk, jobb kezünket tegyük a fejünk tetejére! (A testközelben lévő jobb könyök nézzen lefelé!) Húzzuk lefelé a fejünket az ölünk irányába, amíg nem érezzük, hogy nyúlnak a jobb oldali nyakizmok! Tartsuk ki 10 mp-ig!
5. Ismételjük meg mindkét irányban még kétszer!
6. Ezt a kezelést minden két órában meg kellene ismételni, amíg a fejfájás el nem múlik.
7. Amikor teljesen elmúlt a fejfájás, napi egy kezelés már segít abban, nehogy a fejfájás visszatérjen. Később ez is tovább csökkenhet heti 1–2 alkalomra.

 

A trigger-pont masszírozása egy másik fizikoterápiás eljárás, ami segít megszabadulni az erős fejfájástól, főleg olyanok esetében, akiknél a fejfájás izomgörcsökkel párosul. A test egész bőrfelületén trigger-pontok helyezkednek el, különösen az izmok és az inak feletti bőrön. E pontok meghatározott masszírozása a reflexműködés útján izomlazulást eredményez. A trigger-pontok térképe megtalálható bármelyik fizikoterápiás szakkönyvben.

A fejfájások kezelésénél a következő trigger-pontok jöhetnek számításba:

Mindegyik szemöldöktől egy hüvelyknyire (kb. a hajvonalnál).

Mindkét szemöldökön egy hüvelyknyire oldalirányban, az orrnyereg felé.

A két szemöldök között, a középvonalon.

A nyak hátoldalán, egy hüvelyknyire mindkét irányban a középvonal két oldalán, a hajhatárnál.

Alul a mutatóujj tövénél, a bőrredőben, amely a mutató- és a hüvelykujjat összekapcsolja.

Határozottan masszírozzunk egy-két trigger-pontot a hüvelykujj párnás részével, legalább két percig. Az izomlazulást a fejfájás részleges vagy teljes megszűnése követheti.

Most, hogy már mi magunk is fizikoterápiát alkalmazó szakemberek vagyunk, bepillanthatunk a klinikai pszichológia titkaiba. A pszichológusok azt mondják, hogy azoknak az embereknek, akiknek felfogóképessége elsősorban vizuális, vannak bizonyos kedvenc színeik, amelyeket összefüggésbe lehet hozni a fejfájással.

Belső komputerünk képes megszabadítani a fejfájástól, ha a képzelet segítségével meg tudja változtatni a barna vagy fekete színt a kedvenc színünkre. A következőképpen végezhetjük ezt a gyakorlatot: Becsüljük fel a fejfájás komolyságát egy 1–10-ig terjedő skálán (a 10 nagyon súlyos, az 1 igen enyhez). Most becsukott szemmel, de az értelem és képzelőerő mozgósításával próbáljuk magunk elé vetíteni a két színt (vagy más kedvenc színünket): Ha meg tudjuk csinálni, eltűnhet a fejfájás.

A hidroterápia még hatékonyabb módszere mind a migrénes, mind pedig a feszültség eredetű (akut vagy krónikus) fejfájások kezelésének. A hideghatást már említettük, mint a migrén bizonyos típusaink kezelésére szolgáló érösszehúzó tényezőt. Ha nem értünk el enyhülést azáltal, hogy a kezünket hideg vízbe mártottuk, próbáljuk meg a hideg lábfürdőt, vagyis mártsuk lábainkat jégkockákkal lehűtött hideg vízbe. A kezelés nem tarthat tovább 5 percnél.

Ha izmaink feszülnek, és feszültség eredetű fejfájást érzünk, a forró lábfürdő gyakran igen hatékonynak bizonyul, és hamar enyhülést nyújt. Nincs semminek olyan lazító hatása, mint egy állott vizes örvényfürdőnek!

A forró és hideg zuhany váltogatása serkentőleg hat és javítja a vérkeringést. A hideg kesztyűs ledörzsölés (lásd a 9. fejezetet a hidroterápiában alkalmazott eljárásokra nézve), jobb minden más beszerezhető szernél, és igen jótékony hatású.

Ne felejtsük el, hogy a dehidratáció (vízveszteség) is okozhat fejfájást. Gondoskodjunk arról, hogy minden nap bőségesen igyunk vizet.

 

Amit megtehetünk:

1. Kerüljük el az általunk már felismert stresszkiváltó tényezőket és a stresszhelyzeteket!
2. Keressük meg az allergiás reakciók lehetséges forrásait! A tej, a csokoládé és a sajt az allergiás eredetű fejfájások leggyakoribb előidézői.
3. Végezzük el az ebben a fejezetben ismertetett nyakizomnyújtó gyakorlatokat!
4. Masszírozzuk az említett trigger-pontokat!
5. Alkalmazzuk a megadott hidroterápiát!
6. Gyakoroljuk a 4. fejezetben ismertetett lazító gyakorlatot!
7. Pihenjünk eleget!

 

Hivatkozások:

Könyvek:

DiPalma, J. R.: A farmakológia alapjai a gyógyításban. New York, McGraw-Hill, 1976

Guyton, A. C.: Az orvosi élettan tankönyve. Philadelphia: W. B. Saunders, 1986

Peterson, D. I.: Enyhülő fejfájások. Loma Linda, CA. The D. E. Donel Co. 1983

Wyngarden és Smith kiadók: Cecil orvosi tankönyve. Philadelphia W. B. Saunders, 1985

Best és Taylor: Az orvosi gyakorlat fiziológiai alapjai. Baltimore: Williams és Wilkins, 1984

Moore, F. B., Peterson, Stella és mások: A hidroterápia és masszázs kézikönyve. Mountain View CA. Pacific Press 1964

Thomas, Charles: Water Seminar. Loma Linda, CA. Loma Linda Orvosi Egyetemi Kiadványok, 1977

Krupp és Chatton kiadók: Modern orvosi diagnózis és kezelés. 1985. Los Altos, CA: Lange Medical Publications, 1985

Wiggins, K. S.: Hogyan érjük el az embereknél, hogy működjenek együtt velünk? ASI Convention Seminar, Soquel, CA. 1986. ápr.

 

16. fejezet

Egyél az életért!

 

Salamon királyt bölcsessége, szellemessége és többnejűsége tette ismertté. Bár időnként kudarcot vallott, de soha nem unatkozott. Mint tudásszomjtól hajtott olvasó, szinte falta korának kézírásos műveit (több mint 2000 évvel a kézisajtó feltalálása előtt), és tapasztalt kritikusként a következő, határozott hangvételű megállapítást tette: „A sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradtságára van a testnek.” (Préd. 12:14)

Ha látná a modern nyomdákból kiáradó könyvzuhatagot, ma is elmondhatná, amit sok évvel ezelőtt mondott. Megállapítása különösen igaz az egészségre vonatkozó tanácsokat nyújtó kiadványokra. Önmagukat ajánló táplálkozási szakértők százai árasztanak el bennünket különféle étrendekkel, hogy ezúton gyógykezeljék a különféle emberi betegségeket. A táplálkozással foglalkozó irodalom felmérhetetlen áradata sok-sok egymással ellentmondásban lévő elképzelést kínál, oly sokat, hogy az átlagembernek minden oka megvan rá, hogy elfáradjon és elkedvetlenedjék, ha ugyan össze nem zavarodik egészen.

A táplálkozás egyik klasszikus megfogalmazása található Omar Khajjam, Rubijátjában:

„Friss cipóval a gally mögött

Egy üveg borral és egy verses kötettel…

Te pedig mellettem énekelsz a vadonban…

S a vadon újra Édenné lesz.”

Ezek a szépséggel és némi romantikával átszőtt sorok korántsem az egészséges étrendet képviselik. Sőt, különösen gyenge táplálékról szólnak. Ha másra nem is, de talán hiánybetegségre és májzsugorodásra kiváló recept!

Ugyanakkor igen sok jó könyv is született a táplálkozásról. Ahogy a helyes táplálkozást tanulmányozzuk, talán eljutunk egy édeni konyhába, ahol olyan ételek közül válogathatunk, és olyan ételeket főzhetünk, amelyek kielégítik ízlelőszervünket, s ugyanakkor testünk valamennyi szükségletét is fedezik. Adjunk hozzá gyertyafényt, lágy zenét, és máris olyan romantikus közegben találjuk magunkat, amilyet a Rubiját javasol.

Néhány táplálkozással és főzéssel foglalkozó könyv receptözönnel áraszt el bennünket, kalóriatáblázatokkal, aminosavakkal, komplex szénhidrátokkal, telített és telítetlen zsírokkal, vitaminokkal és nyomelemekkel. Ahogy az adott információtömegen igyekszünk átvergődni, lehet, hogy az az érzésünk támad, hogy már egy szendvics elkészítésének az előfeltétele is egy – a táplálkozástudomány terén szerzett – főiskolai képesítés, netalán doktori fokozat!

Ez a könyv nem ilyen. Bár utalok néhány táplálkozási alapelvre, kérem, ne felejtsék el, hogy a helyes étkezéshez nincs szükség táplálkozástudományi szakismeretre. A táplálkozástudomány, mint minden tudományág, meglehetősen összetett, sokrétű, de szerte a világon képzetlen emberek étkeznek helyesen és jól, anélkül, hogy szakácskönyvbe pillantottak vagy dietetikussal konzultáltak volna. A Himalája hunzái vagy a mexikói tarahaumara indiánok megfelelő arányban fogyasztanak fehérjét, zsírt, szénhidrátokat, rostokat, vitaminokat és ásványi anyagokat minden nap, anélkül, hogy a Mezőgazdasági Minisztérium által kiadott táplálkozási elveket, tápanyag-táblázatokat tanulmányozták volna.

 

Miért szükséges a helyes táplálkozás?

Jó néhány okunk van arra, hogy érdeklődést tanúsítsunk a táplálkozás iránt. Először is testünk minden egyes sejtjét és szövetét az az étel alkotja, amit elfogyasztunk. Másrészt – amint már említettük is – az étel testünk működésének energiaforrása. Harmadszor, az élelem a környezet döntő részét alkotja, amellyel érintkezünk. És végül az étel arra való, hogy élvezzük. Az ételnek az a szerepe, hogy az életöröm szerves részét alkossa. Érzékszerveink lehetővé teszik, hogy élvezni, méltányolni tudjuk az ételt, minőségét, aromáját és összetételét. Az evés lényegesen több kellene, hogy legyen puszta biológiai szükségletnél – élvezetnek kell lennie!

A testünket alkotó állandó mozgásban lévő molekulák együttesei sejteknek nevezett kis csomagokba rendeződnek. Sejtek sorából épülnek fel a szövetek, a szövetekből pedig a szervek. A szervek azután szervrendszereket alkotnak.

Az emésztőrendszer közvetlen kapcsolatban áll azzal, amit megeszünk. Ezt a rendszert az endokrin (belső elválasztású) mirigyek, valamint a központi és a vegetatív idegrendszer tartja irányítás és ellenőrzés alatt. A keringési rendszer esszenciális, az életműködéshez szükséges tápanyagokat szállít a test minden sejtjéhez.

Az emberi test a formatervezés és biológiai gépészet bámulatra méltó mesterműve, nem csupán művészeti alkotás, amit szemlélni és csodálni kell, hanem a mozgás szimfóniája. Sejtek halnak meg és cserélődnek ki. Az élő sejten belüli molekuláris egységek állandó változásban vannak. Testünk nem talapzaton álló kőszobor, hanem az örökké változó élet forrása.

Legtöbben tudatában vagyunk annak a ténynek, hogy bőrünk állandóan kopik, és szükségünk van arra, hogy bőrünk kinövéseit – hajunkat, körmünket vágjuk. Mégis bőrsejtjeink meglehetősen tartósak, s talán jó néhány évbe is beletelik elvesztésük.

Más sejtek rövid életűek. Sok sejt, például a béltraktus falát bélelő sejtek többsége minden néhány nap alatt kicserélődik. Minden egyes másodpercben milliós számban termelődnek és cserélődnek a vörösvértestek.

Az élet lépést tart az idővel, és az enyhe idősödéstől eltekintve, évről évre ugyanazt látjuk. Anélkül, hogy tudatában lennénk, testünk minden néhány évben kicserélődik. Azoknak a sejteknek a kivételével, amelyek ismét visszakerülnek a körforgásba, illetve amelyeket a fibrózis (rostos szövet képződése) és a test védelmi rendszerei csalnak kelepcébe, valószínűleg egyikünknek sincs birtokában egyetlen olyan testmolekula vagy kémiai anyag, aminek hét évvel ezelőtt birtokában voltunk. Ugyanis hétévenként testünk szinte teljes egészében kicserélődik. Ez a csoda az elfogyasztott táplálék és testünk ennek feldolgozásával kapcsolatos működése folytán megy végbe.

Az élelem nemcsak testi felépítésünkért felelős, hanem oxigénnel párosulva egyben a test energiaforrása is. Minden egyes sejt mitokondriumában miniatűr erőműegységek találhatók. Ezek glükóz és oxigén, B₁-vitamin, valamint néhány más kémiai serkentő segítségével széndioxidot, vizet és energiát termelnek. Ezt a folyamatot nevezik oxidációnak. Az oxigén a belélegzett levegőből származik és ezt a vörösvértestek szállítják a test többi részéhez. A glükóz az ételünkben lévő energiadús tápanyagokból származik, elsősorban szénhidrátokból.

Az érzékelés, az emlékezet és testműködésünk valamennyi bonyolult összetevője talán azért van, mert testünkben enzimek, hormonok, gének, kémiai üzenethordozók, idegingerület-közvetítők és ezer más csoda működik. Ezek pedig testünkben abból az ételből termelődnek, amit megeszünk.

 

Energiát szolgáltató tápanyagok

Az ételünkben lévő energiát szolgáltató tápanyagok a szénhidrátok, zsírok és a fehérjék. Általában a szénhidrátokat, a keményítőt és a cukrot tekintik közvetlen energiaforrásnak, a fehérjéket testünk építőköveinek, a zsírokat pedig magas energiatartalmú készleteknek. Ezek a szerepkörök átfedésben vannak. A testünk kémiai serkentőitől jövő megfelelő segítséggel a fehérje és a zsír egyaránt felhasználható energiaforrásként, és a glükóztöbblet is zsírrá vagy glikogénné (összetett szénhidrát, a glükóz raktárformája) alakítható át.

Az energiabevitelt és felhasználást kalóriában mérik.[3]

A fehérje- és szénhidráttartalmú élelmiszereknek is megvan a kalória-egyenértéke: 4 cal/gramm. A zsíroknak pedig több mint a kétszerese: 9 cal/gramm.

Testünk, hogy életben tartásunkat biztosítsa, minimális kalóriamennyiséget igényel. Az agyműködés, keringés, légzés, emésztés és más élettani folyamatok kalóriában kifejezhető energiát igényelnek, még a teljes nyugalom állapotában is. Ezt nevezik alapanyagcsere-szintnek (BMR = basal metabolic rate). Az egyéni alapanyagcsere-szint a nemmel, mérettel és súllyal arányosan változik, de a legtöbb felnőtt esetében napi 1000–7000 kalória között mozog.

További energiamennyiséget használ fel szervezetünk, ahogy dolgozunk vagy játszunk a nap folyamán. Például félórás séta során 120–140 kalóriát égethetünk el, ha lefekszünk 40 kalóriát, viszont ha futunk, akár 600 kalóriát is felemésztünk. Lényegileg fizikai tevékenységünk befolyásolja azt a kalóriamennyiséget, amire szükségünk van. A teljes napi kalóriaszükséglet egyszerűen úgy számolható ki, hogy a napi tevékenység igényelte kalóriamennyiséget hozzáadjuk az alapanyagcsere-szint értékéhez. Az átlagos kalóriaigény nők esetében napi 2000, férfiak esetében napi 2700 kalória. Nehéz fizikai munka még 4000 kalóriát is felemészthet.

Ez a komoly energiamennyiség pedig az elfogyasztott ételből származik.

Egy másik tényező, amiért a táplálkozást komolyan kell venni, az élelem környezeti kihatása. Elismerjük, hogy a levegő életbevágóan fontos az élet szempontjából, és minden percben 10–12 liternyi levegőt lélegzünk be és ki. A víz is fontos, és naponta kb. másfél liternek megfelelő folyadékot kell ital és étel formájában magunkhoz vennünk. Ám ahhoz, hogy létezzünk és az emberi szervezet is működjön, naponta 0,5–2,5 kg élelmet kell elfogyasztanunk. Az étel molekulától molekuláig terjedve a legerőteljesebb kapcsolódási felület a környezettel. A helytelen táplálkozás okozta betegség környezeti eredetre vezethető vissza, de szerencsére többségünkben ellenőrizni tudjuk a megevett ételt és az elkészítés módját is. Az ételek helyes kiválasztása útján számos étkezéssel kapcsolatos betegséget: szívrohamot, agyvérzést, a magas vérnyomás bizonyos eseteit, cukorbetegséget, sőt még a rákot is meg tudjuk előzni.

 

A helyes étkezés öröme

Az ételre testünk felépítéséhez és életenergiánk biztosításához szükségünk van, de az étel emellett olyan dolog, amit élvezni is kell. Ebben a fejezetben röviden összefoglalom azt a néhány szempontot, amit az étel kiválasztásánál figyelembe kell venni. A jótékony hatás maximumának elérése érdekében táplálékunknak ízletesnek kell lennie. Élveznünk kell ételünket. Ízlelőszervünk, szagérzékelésünk képessé tesz arra, hogy értékelni tudjuk egy friss körte vagy a frissen sütött kenyér aromáját, zamatát. Ne hagyjuk, hogy a rohanó életvitel megfosszon az egyik legnagyobb életörömtől! Ne akarjuk gyorsan letudni étkezésünket! Ellen G. White az „Étrendre és táplálkozásra vonatkozó tanácsok” c. művében fogalmazta meg ezt a megszívlelendő észrevételt:

„Az étkezések idején vesd el magadtól a gondot, és került el minden aggodalmaskodó gondolatot! Ne siess! Egyél lassan, jókedvűen! Szívedet töltse be az Isten iránti hála, valamennyi áldásáért!”

Szeretném hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy az evésre időt szakítsunk, és ha lehetséges, tegyük az étkezést társas összejövetellé, hogy kapcsolatot ápoljunk a családdal és a barátokkal. Kultúránkban a közös étkezések ismerkedési alkalmak, üzleti tárgyalások, valamint információcserék lebonyolítására szolgálnak.

Néhány kultúra például összetett kommunikációs jelzések egész sorát alkalmazza, amikor megtörik a kenyeret. Amikor a miénktől eltérő kultúrkörnyezetben étkezünk, bölcs dolog megismerni az ahhoz a kultúrához illő társasági érintkezés szabályait, hogy át ne hágjuk őket. De még bonyolult helyzetekben sem szabad megalkudni a helyes táplálkozás alapelveivel. Bizonyos dolgokat sohasem szabadna megennünk vagy meginnunk. Egy jóérzésű ember tudni fogja, hogyan tegye meg ezt anélkül, hogy árnyékot vetne ezzel a baráti kapcsolatokra.

Amint a táplálkozás helyes elveit követjük, akár otthon, akár külföldön, viruló egészségnek örvendhetünk, s ugyanakkor megismerhetjük azokat az ételféleségeket, amelyek jók részünkre. Ha így teszünk, akkor éber, világos gondolkodás és olyan érzékelőképesség áldását nyerjük el, ami teljes mértékig tudatossá teszi az élet örömteli eseményeit. Semmi sem tragikusabb annál, amikor valaki leéli az életet, és sohasem tudja igazán, mi is történt életútja során. A kemény rockzene, az alkohol, a drogok hozhatnak tüneti szabadulást az unalomtól, de a valóság előli menekülés egyetlen formája sem teremt soha örömet. Az igazi öröm abból ered, ha szembenézünk a valósággal, és türelmesen foglalkozunk vele, bármit is nyújt az élet. Ha időt szakítunk arra, hogy megtanuljuk, mi a jó nekünk, és komoly erőfeszítéseket teszünk, hogy a gyakorlatba átültessük, jutalmunk nem várt energia, és meghosszabbodott élet lesz. Ez különösképpen igaz az étkezésre. Az ideális étrend kiterjed az étkezési szokások területén bekövetkező változtatásokra is, amelyek képessé tesznek arra, hogy a molekuláris táplálkozás áldásait a maximumra növeljük.

 

Molekuláris táplálkozás

Ha az ön optimális testsúlya kb. 69 kg, akkor az ön teste kb. 44 kg vizet és 14 kg zsiradékot tartalmaz. Továbbá 14 kg fehérjét, szénhidrátot, a belőlük készült szerves vegyületeket. Ehhez hozzá kell tenni még a csont ásványi anyagait, a kalciumot és a foszfort. A nyomelemek, a vitaminok és egyéb kisebb mennyiségű anyagok a teljes testsúly szempontjából csak néhány grammot tesznek ki. Az egészség mindezeknek a tápanyagoknak a jelenlététől és megfelelő egyensúlyától függ. A természetes, fel nem dolgozott élelem a legfontosabb tényező ennek az egyensúlynak a fenntartásában.

El tudna képzelni egy olyan farmert, akinek személyesen kell kiválogatni az aminosavak, zsírok, ásványi anyagok, vitaminok és szénhidrátok helyes keverékét az állatállomány részére? Ha így lenne, összeroppanna ettől a vegyészmérnöki felkészülést igénylő roppant tehertől. Ehelyett a farmer kihajtja a teheneket a legelőre, és alkalmanként magvakat is tartalmazó táplálékkal eteti őket. Néhány hónapon belül egészséges, vásárra vihető állatai vannak. A természet – hacsak nem történik valamilyen közbeavatkozás – gondoskodik az állatok szempontjából megfelelő tápanyagokról éppúgy, mint a táplálékok helyes egyensúlyáról. Az emberi táplálkozás is éppen ilyen egyszerű.

Az emberi táplálkozásban a probléma az, hogy megkíséreljük úgy átalakítani a táplálékot, hogy a társadalmi és kulturális igényeknek egyaránt megfeleljen, ahelyett, hogy ugyanabban az állapotban használnánk fel, ahogy a természet adta. A kutatás, amely célul tűzte maga elé, hogy tápanyagokat kezeljen és előállítson, eljutott a finomliszthez, a hidrogénezett zsírokhoz, a vajpótlékokhoz, a fényezett rizshez, a fagyasztott ételekhez és élelmiszer-adalékok ezreihez.

Vessünk egy gyors pillantást a szénhidrátokra.

A szénhidrátok öt egyszerű cukor halmazából állnak, ezek közül is legfontosabb a glükóz. A glükóz, amit testünk energiaként használ fel, magas tüzelőértékű üzemanyag. Amikor reggelente felkelünk, vércukorszintünknek olyannak kellene lennie, hogy minden 100 ml vérben 70–120 mg glükóz legyen. Egy kiadós étkezés után a vércukorszint egészen 200 mg/100 ml-re is felszökhet, sőt még ennél magasabb szintre is. Néhány órán belül ez a szint a normális értékre süllyed vissza.

Ahogy a glükóz a vérben körforgást végez, a test sejtjeinek állandó szükségletét elégíti ki. Inzulin jelenlétében a glükóz képes áthatolni a sejtmembránon, és a felhasználásra hozzáférhetővé válik. Az idegsejtek különleges mértékben függenek a glükóztól. Elpusztulnak, ha 10–15 percnél hosszabb időre nélkülözniük kell.

Testünk csak arra képes, hogy alkalmas módon az egyszerű cukornak csupán korlátozott mennyiségét kezelje egy adott időperiódusban. Bár a cukor többsége a vékonybélből szívódik fel, kisebb mennyiségben a száj, a nyelőcső és a gyomor nyálkahártyáin keresztül is felszívódhat.

A monoszacharidok (glükóz, fruktóz és galaktóz) egyáltalán nem igényelnek emésztést a felszívódáshoz. Az asztali cukrot és a malátacukrot is percek alatt egyszerű cukorrá bontja le szervezetünk. Ezek gyorsan felszívódó energiával árasztják el a vért. De ha túl sokat fogyasztunk ezen cukrokból, akkor a hasnyálmirigy arra kényszerül, hogy túlórázzon az inzulintermelés terén, hogy a cukorfelesleget zsírrá alakítsa át. Ez a többlet-inzulin arra kényszeríti a vércukrot, hogy a normálisnál is alacsonyabb szintre csökkenjen, és így hipoglikémiát idéz elő. A hipoglikémia, mint alkalmai esemény, önmagában nem komoly dolog. Ha azonban szokásosan túl sok cukrot engedélyezünk magunknak a felhasználás terén, az ártalmas ciklus megállapodik, és krónikusan alacsony vércukorszintet eredményez. Ilyen körülmények között a hipoglikémia a cukorbaj korai állomása is lehet.

Kis mennyiségű cukor nem tesz ilyet, de nem szabad elfelejtenünk, hogy néhány desszert elfogyasztása is legalább 25 kávéskanál cukornak felel meg, és rejtett cukor található a legtöbb készételben és italban is. Egy átlag amerikai kb. 65–70 kg cukrot fogyaszt évente, sokkal többet, hogynem egészséges nemzetet alkosson.

 

Az összetett szénhidrátok előnyei

Elkerülhetjük ezt a problémát, ha étrendünket komplex (összetett) szénhidrátokból állítjuk össze, mint amilyenek a gabonában, rizsben, burgonyában, babokban és más keményítőtartalmú élelmiszerekben találhatók. A legtöbb összetett szénhidrát több órányi emésztési időt vesz igénybe, miközben fokozatosan egyszerű cukorra bomlik. Ez teszi lehetővé, hogy a hasnyálmirigy, máj, mellékvese, vesék és más szervek szabályos módon használják fel ezt az energiát. Továbbá a megnőtt rosttartalom következtében általában nem visszük túlzásba az efféle ételek fogyasztását, hiszen a gyomornak korlátozott a térfogata, befogadóképessége.

Az összetett szénhidrátok fogyasztásának egy másik járulékos jótékony kihatása az a tény, hogy tartalmazzák a más tápanyagok feldolgozásához elengedhetetlenül fontos vitaminokat és ásványi anyagokat is. Ez fontos, ha figyelembe vesszük, hogy a finomított cukorban egyáltalán nincsenek ásványi anyagok, vitaminok és rostok. Igen könnyen ki lehet égetni az emberi szervezet gépezetét a nem megfelelő üzemanyaggal!

Járványtani tanulmányok kapcsolatot találnak a szívizom-eredetű infarktus és a szertelen cukorfogyasztás között. Azoknál a férfiaknál, akik napi 110 gr (kb. 22 kávéskanál) cukrot fogyasztanak, egy szívroham kialakulásának ötször nagyobb a valószínűsége, mint azok esetében, akik csupán 60 grammnyit fogyasztanak belőle (12 kávéskanál).

A gyermekek – bár nem fenyegeti őket szívroham – sokkal jobban ki vannak téve a túlzott cukorfogyasztás káros hatásának. Társadalmunkban a gyermekek általában ugyanolyan méretű süteményeket esznek, mint a felnőttek. Ezek közül sok 500, vagy még ennél is több kalóriát tartalmaz. Egy 90 kg-os felnőtt, aki egy nagy süteményt elfogyaszt, 1,2 kalóriát nyer kilogrammonként. Egy 16 kg-os gyermek, aki ugyanolyan méretű süteményt eszik, több mint ötszörös kalóriamennyiséghez jut kg-onként, 7 kalóriához.

 

A finomított cukor kockázati tényezői

Noha a cukorfelesleg valahogy úgy akadályozza az emberi gépezetet, ahogy a túlszívatott karburátor gátolja az autó motorját, ez csupán a cukor egyik kockázati tényezője. A további káros hatások a következők:

• Kiüríti a test B₁-vitamin tartalékait.
• Elősegíti a fogszuvasodást, hiszen a szájban ideális táptalajt biztosít a kórokozóknak, és a fogak belső folyadékáramlását lelassítja.
• Elnyomja az immunrendszert azáltal, hogy a fehérvérsejtek csíraölő képességét akadályozza.
• Megemeli a vérzsírszintet (a glükóz egyszerű zsírokká történő átalakításával).
• Elősegíti a hipoglikémia és a felnőttkori cukorbetegség kialakulását.
• Ingerli a gyomrot, amikor a gyomortartalom több mint 10 %-a cukor (a koncentrált cukoroldat erőteljesen ingerli a nyálkahártyát).
• Székrekedést idéz elő (a cukorban gazdag étrend általában kevés rostot tartalmaz, s a nem megfelelő mennyiségű rost székrekedést eredményez).

A cellulóz rost, mely szintén glükózmolekulákból épül fel, nem használható emberi táplálkozásra, mert nem vagyunk birtokában olyan enzimeknek, amelyek a cellulózban a glükózmolekulákat összetartó erős kötések felszakítására képesek. (Néhány állatnak van ilyen enzime, és fel is használja táplálkozásra ezt a fajta rostot.)

Most jutottunk el mindannak a gyakorlati alkalmazásához, amit eddig tanultunk. A gyümölcsök kivételével (egy közepes méretű banán 6 kávéskanál cukrot tartalmaz) az ideális étrendben csak minimális cukor szerepel, ha szerepel egyáltalán (méz, nádcukor, malátacukor, édes szirupok), valamint olyan komplex szénhidrátok nagy bőségéről gondoskodik, mint amilyenek a burgonyában, a gabonamagvakban, a teljes őrlésű gabonából készített kenyérben találhatók.

 

A fehérje

A fehérje szó a görög protos szóból ered, ami azt jelenti: első. A fehérjét elsőleges fontosságú tápanyagnak tekintették több mint 100 évig. A görög származású Hippokratész, az „orvostudomány atyja” azt tanította, hogy valamennyi életelem, forrására való tekintet nélkül, csupán egyetlen specifikus, döntő jelentőségű tápláló elemet tartalmaz. Ezt az anyagot aliment-nek nevezte el. Téves volta ellenére több mint 2000 évig fenntartották ezt az elgondolást.[4]

A fehérjemolekulák – miként a glükóz – szén-, hidrogén- és oxigénatomokat tartalmaznak. Továbbá található bennük nitrogén, és közülük néhány ként és foszfort is hordoz. A fehérjemolekulák egymásba kapcsolódó aminosav-kötegek. Igen összetettek. Néhányuk sok ezer aminosavmolekulából áll. A nitrogénatom az a kötési hely, ahol az egyszerű aminosavak összekapcsolódnak egymással.

A test minden egyes sejtje sokféle fehérjét tartalmaz. Szilárd részének kb. ¾ része. A fehérje a test felépítéséhez szükséges hosszú aminosav-láncokból áll, beleértve azokat az összetett vegyi anyagokat is, amelyek elindítják és irányítják a test sejtjein belüli specializált folyamatokat. Testünknek több mint 2000 olyan enzime van, amelyek létfontosságú életműködések fenntartásához kellenek, és mindegyik fehérjéből épül fel. Tizenkét vagy még ennél is több fehérje működik közre a vérzést megállító alvadási folyamatban. Az oxigénszállítás kulcsfehérjéje a hemoglobin. A hormonok és sejtjeinek öröklődést irányító vegyi anyagai szintén fehérjék. (DNA, RNA) Az akarati és az akarattól független mozgást izmok biztosítják. Ugyancsak fehérjéből állnak.

A fehérjetartalmú táplálék bonyolult szerkezete az emésztési folyamat során lebomlik, majd átjut a bélfalon és a test felhasználja. Az emésztési folyamatban a fehérje aminosav-összetevőire bomlik. A fehérje emésztése három órát, vagy még ennél is több időt vesz igénybe. Ezalatt a felszabadult aminosavak versenyeznek egymással a felszívódásért a vékonybélben. Majd a véráram útján az aminosavak a májba kerülnek, ahol többségük összeáll a test részére szükséges kulcsfehérjékké.

A májban történő szintézis fő, körforgásba kerülő fehérjetermékei az albumin és a fibrinogén. A globulint, egy másik körforgásba jutó fehérjét B-limfociták állítják elő. Az ebben a körforgásban résztvevő szérum-fehérjék felelősek a folyadék-egyensúlyért, az immunitásért és a véralvadásért. A keringésben egyszerű aminosavak áramlanak tova, és ahogy tovább haladnak minden egyes sejt képes arra, hogy a körforgásból kivegye azokat az aminosavakat, amelyekre szüksége van.

Nyilvánvaló tehát, hogy megfelelő mennyiségű és fajtájú fehérje bevitelére van szükségünk. A fehérje minőségét az aminosavak különleges sorrendje határozza meg. 22 aminosav a természetben található. Ezek a nagy fehérje-választék ismert összetevői. Minden egyes fehérjének megvan a maga specifikus aminosav sorrendje.

A tudomány felfedezte, hogy a 22 aminosavból 9 az ételből nyerhető, amit megeszünk, a többieket pedig a test állítja elő. A 9 aminosavat, amit a test nem tud előállítani, esszenciális aminosavaknak nevezzük. Ezek a lizin, metionin, hisztidin, leucin, izoleucin, fenilalanin, triptofán, treonin és valin.

Azokat a fehérjetartalmú ételeket, amelyekben az összes esszenciális aminosav megtalálható, teljes értékű fehérjéknek nevezzük. Az állati eredetű táplálékok – hús, tojás és tejtermékek – összetett, tehát az összes esszenciális aminosavat tartalmazó fehérjék. Azonban ahogy később majd kimutatjuk, a növényi ételek, amikor alkalmas módon párosulnak, nemcsak az összes, szükséges aminosavat hordozzák, hanem rendelkeznek mind az esszenciális, mind pedig a nem esszenciális aminosavak ideális keverékével, aminek a táplálékban jelen kell lennie. A nagy kérdés azonban az, hogy mennyi fehérjére van szükségünk.

A századfordulónk Carl Voit, német kutató, bavariai szénbányászokat tanulmányozva, napi 100 g fehérje adagot javasolt. 1904-ben a Yale Egyetem professzora, Russel Chittenden azt állította, hogy 50 g is elég. Az azóta született tanulmányok ezt az értéket 30–40 g-ra csökkentették. A Javasolt Étrendi Fejadag (RDA), amit a Nemzeti Tudományos Akadémia Élelmezési és Táplálkozási osztálya állapított meg 56 g fehérje egy átlagos férfi és 44 g egy átlagos nő számára.

Testünk egy nap folyamán átlagosan 300 g fehérjét bont le. Állandóan sejtek halnak meg, enzimeket, hormonokat használ fel testünk, hajunkat, körmünket levágjuk. Ezek mind hozzájárulnak ehhez a veszteséghez. Testünk fehérje-tartalékoló programjának egyik szépsége az, hogy a fehérjéből kb. 250 g-ot ismét visszajuttat a körforgásba azáltal, hogy új fehérjékké alakítja át őket. A fehérjeveszteség pótlása az étrendből származó aminosav-készletből származik. Ez a természet egyik biztosítéka a fehérjehiány ellen.

A test fehérjekészletében a fehérjehiány szinte ki sem alakulhat a növényi táplálékban lévő fehérje széleskörű elterjedése miatt. Még a grape-fruit-ban lévő 8 % kalória is fehérjéből származik. Ha kirekesztjük a húst, a szárnyasokat, a tejtermékeket, halat és tojást étrendünkből (ami azt jelenti, hogy teljes fehérjeszükségletünket növényi forrásokból fedezzük), változatos, nem finomított tápanyagokból eredő 2000 kalóriás bevitellel biztosíthatjuk a napi javasolt fejadagot (RDA) jó minőségű fehérjéből. Ez a növényi fehérje tartalmazza a táplálkozás-tudományban ismert valamennyi esszenciális aminosavat, valamint párosul az esszenciális és a nem esszenciális aminosavak optimális egyensúlynak járulékos előnyével is. Tehát nagyobb veszélyt jelent a túl sok, mint a túl kevés fehérje.

Amikor testünket fehérjével töltjük tele, súlyos terhet rovunk a májra és a vesékre, a fehérjék feldolgozásában kulcsszerepet betöltő két szervünkre. A fehérjében lévő nitrogén ammóniává, húgysavvá és kreatininné alakul át. Ezeket a termékeket el kell távolítani a szervezetből, ellenkező esetben urémiához, végezetül vese-elégtelenséghez vezetnek.

A táplálkozástudományi szakemberek valaha azt gondolták, hogy az előemésztett aminosavak keveréke talán ideális tápanyagpótlék lehetne. Ez azonban téves elgondolásnak bizonyult, mert az aminosavak az egyszerű cukrokkal ellentétben nem szívódnak fel túl könnyen.

Bár a legtöbb aminosav a vékonybél felsőszakaszában szívódik fel, az előemésztett fehérje túlzott fogyasztása révén lehetővé válik, hogy néhány aminosav a vastagbélbe jusson, ahol hasmenéssel és gáztermeléssel együttjáró rothadási folyamat alakul ki az emésztés során. Azonban, amikor teljes értékű fehérjét fogyasztunk, az emésztés mind a peptideket, mind pedig az aminosavakat igen lassan bontja le, s így csupán minimális felszívódással együttjáró problémának vagyunk kitéve.

Egy másik, széles körben fenntartott elgondolás az, hogy az állati fehérje jobb, mint a növényi eredetű. Ez a másik táplálkozási tévhit. Miközben igaz, hogy az állati fehérjék teljes értékű fehérjék, amelyek az összes esszenciális aminosavat tartalmazzák, s ezek ki is elégítik a test ilyen irányú szükségleteit, mégis az egyszerű logika is azt diktálja, hogy az állatok növényi forrásból fedezik fehérje szükségleteiket, ahol az aminosavak kombinációja kiegyensúlyozott, és az állat táplálkozással kapcsolatos igényeinek teljességgel megfelelő, sőt ideális.

A tojás, tej és húsételek, fogyasztásuk révén, másodlagos eredetű fehérjét biztosítanak részünkre, ami – bár tartalmazza a szükséges esszenciális aminosavakat – megfoszt minket az aminosavak kiegyensúlyozott együttesétől, t. i. a növényi fehérje a különböző aminosavak (esszenciális és nem esszenciális) megfelelő keverékével rendelkezik, s ezek arányos összekapcsolódásban az emberi táplálkozás szempontjából is optimális arányt képviselnek. Ámbár néhány növényi fehérje nem nevezhető teljes értékűnek (nem tartalmazza az összes esszenciális aminosavat), amikor bő választékban zöldségféléket, gabonaneműeket és gyümölcsöket fogyasztunk, esszenciális és nem esszenciális aminosavak tökéletes keverékét tartalmazó élelemhez jutunk. Újkeletű tanulmányok kimutatják, hogy a különböző aminosavak egymáshoz viszonyított aránya a fehérjében igen fontos az egészség fenntartása szempontjából. Lehet, hogy éppen olyan fontos, mint az esszenciális aminosavak jelenléte. Ráadásul ez az arány – ha nem megfelelő – tényezőként szerepelhet az érelmeszesedés és a szívbaj előidézésében.

A Loma Linda Egyetem kutatója, dr. Albert Sanchez sok éven át foglalkozott az aminosavak természetével. Állatokon végzett kísérletei megmutatták, hogy a fehérjeforrástól függ a vér koleszterinszintje. Dr. Sanchez azt állítja, hogy a „legalacsonyabb koleszterinszint akkor érhető el, ha a táplálék növényi fehérjéket és növényi olajokat tartalmaz.” Ez az állítás (az állatokon végzett kísérletekben elért felfedezésekre épül) azt feltételezi, hogy még a ragadozó állatok is hosszabb ideig élhetnének, ha élvezhetnék a növényi fehérje fogyasztásának előnyeit.

1983-ban dr. Sanchez és dr. Horning egy 73 személyből álló csoport tanulmányozásáról számoltak be, akik életstílus-tréningnek vetették alá magukat Colorado-ban. Olyan étrendre állították be őket, amelyekben a fehérje növényi forrásokból származott. Megmérték a körforgásban lévő aminosavak szintjét a program kezdete előtt, majd egy hónap elteltével ismét. Az arginin és glicin nevű aminosavak mennyisége (amelyekről korábban megállapították, hogy állatok esetében csökkentik az érelmeszesedést) jelentősen megnövekedett növényi fehérje étrenden tartott egyéneknél.

Az ezen a területen végzett kutatás, bár még csak a kezdetnél tart, igenis azt támasztja alá, hogy a fehérje étrend közvetlenül hat a vérkeringésben lévő aminosavak szintjére, amelyek viszont hasznos és káros befolyást egyaránt gyakorolhatnak a vérkoleszterinre és az artériák megkeményedésére.

Noha ezek az állatokkal és emberekkel végzett kísérletekre alapozó tanulmányok nem teljesek, mégis azt támasztják alá, hogy az állati eredetű fehérjék elősegítik, míg a növényi eredetű fehérjék megelőzik az érelmeszesedést, az artériák elzáródási folyamatát.

 

Zsír a tűzben

Amint e könyvben már korábban is említettük, a most iparosodott országokat sújtó degeneratív betegségek járványszerű elterjedése elsősorban az étrendi zsírfogyasztás megnövekedésének köszönhető. Ezt a problémát tetézi az állati eredetű élelmiszerek széleskörű fogyasztása, beleértve a hús, tojás és tejtermékek felhasználását. Erre a káros irányban történő eltávolodásra utal a felmérés, ami akkor készült, amikor az Egyesült Államok gabonaiparát kifejlesztette. Amikor dr. John Harvey Kellogg és testvére, Will majdnem egy évszázaddal ezelőtt feltalálta a kukoricapelyhet és más száraz gabonaneműeket, olyan termékeket állítottak elő, ami tejjel és tejszínnel a legfinomabb.[5] Egyre több tejre volt tehát igény, ami viszont igen nagy reklámot csinált a tejiparnak. Ezzel az együttműködési kapcsolattal mindkét iparág fenomenális növekedésre tett szert. Az új marketing módszerek tették lehetővé, hogy olyan óriásira növekedjenek, mint amilyenek ma.

A főzésnél használt olaj előállítása lett az élelmiszeripar másik nagy ága. Az ipari forradalmat megelőzően a disznózsírt, a vajat és az olívaolajat használták leginkább zsiradék gyanánt a főzésnél. Új technikák, eljárások kifejlődésével ezeket jórészt felváltotta a finomított növényi olaj. Ma már minden háztartás részére finomított étolajok széles skálája áll rendelkezésre szerte a nyugati világban.[6]

A mechanikus hidegen sajtolás ősi módszerével nyertek olajat az olajbogyókból, magvakból, mogyorófélékből. A visszamaradó olajat, szterolokat, lecitint és rost-darabokat tartalmazó zavaros folyadékot lefejtéssel és lefölözéssel tisztították. Ebből a részlegesen tisztított olajból elvesztek ezek a tápanyagok, de az olaj-molekulák eredeti alakja érintetlen maradt.

A növényi olaj kivonásának modern módszere hidegen sajtolással kezdődik, de azután technikai lépések egész sora következik, ami az olaj tápanyagtartalmát ellentétes irányban befolyásolja, illetve átalakítja. Szabad zsírsavakat távolít el a vákuumos kivonás és a lúgos ülepítés (kicsapatás). A következő lépésben az olajat derítőföldön szűrik át, végül több mint 200 °C-ra hevítik. Ennek az eljárásnak az eredménye az a tiszta, gyöngyöző olaj, ami ugyan tetszetős a szemnek és ízlésnek, ám a végtermék táplálkozási szempontból csődtömeg, hiszen megfosztották a legtöbb meghatározó erejű tápanyagtól, a rostoktól, ásványoktól és vitaminoktól. Az olaj tápértékét tovább csökkenti molekuláinak a tisztítási eljárás folyamán történő eltorzulása. Az eredménye a kettős vegyértékek elmozdulása, valamint néhány cisz-zsírsav transz-zsírsavvá alakulása. Rövidesen szólunk még erről.

Az olajbogyók, avokádó-félék, mogyoró- és dió-fajták kivételével a legtöbb növényi tápláléknak viszonylag alacsony a zsírtartalma. Például kb. 15 cső kukoricából egyetlen evőkanálnyi olajat lehet nyerni. Ugyanakkor az állati eredetű ételeknek magas a zsírtartalma. A sovány marhahús energiájának minimálisan 50 %-a, az „A” minőségű zsíros marhahús energiájának pedig 80 %-a zsír-kalóriából származik. A vaj és a tejszín szinte 100 %-os zsír-kalóriát tartalmaz. Nyilvánvaló, hogy kerülnünk kell a húst és más állati eredetű ételeket, ha a kalóriaszegény étrend áldásait akarjuk élvezni. Ha növényi forrásokból fedezzük zsírszükségletünket, pótolni fogja az állati eredetű zsír-kalóriák mennyiségét.

Többségünkben jobban szeretjük a palackból vagy kannából származó olajat, mert használata kényelmes és az étel íze is jobb tőle. Ám ez azzal a veszéllyel párosul, hogy túl sok zsiradékot fogyasztunk. Egy egyszerű saláta felszolgálásánál könnyű hozzátenni egy evőkanál olajat, hogy a kedvenc recept elkészítésénél is elenyészőnek tűnik 50 g olajtöbblet. De ha ezt más dolgokban már meglévő zsírokhoz tesszük hozzá, máris nem vagyunk zsírszegény étrenden.

Azért, hogy megértsük, milyen hatással vannak ránk a zsírok és a zsírokra a finomítás, egy pillantást kell vetnünk a zsírmolekulákra. (A továbbiakat bárki kihagyhatja és előrelapozhat a vitaminokkal foglalkozó szakaszhoz, ha rendelkezik elemi kémiai ismeretekkel.)

A zsírsavmolekulák szénatomokból épülnek fel, amelyek hidrogén- és oxigénatomokkal kapcsolódnak össze. A szénatomok COOH-gyökkel végződő sorba rendeződnek, ami egyetlen szén- és hidrogénatomot tartalmaz, melyek két oxigénatomhoz kötődnek. A kémiában az atomoknak ezt a kombinációját „alap”-képletnek nevezik, és a végén található COOH-gyök alapján a vegyületet a szerves savak közé lehet sorolni. Ebben a csoportban az ecetsav az egyik legegyszerűbb vegyület, mert van egy metil-gyöke (CH₃), ami egy sav-gyökkel (CO-OH) kapcsolódik össze. Az ecetsav képlete tehát CH₃-COOH vagy C₂H₄O₂.

 Minden egyes szénatomnak négy vegyértéke van, ami azt jelenti, hogy a más atomokkal való összekapcsolódáshoz négy elektromos töltés áll rendelkezésre. Minden egyes zsírsavlánc első széncsoportja: CH₃, aminek négy vegyértékéből háromhoz hidrogénatomok kapcsolódnak. A negyedik kötés (töltés) az egyik szénatomot köti a másikhoz. A szénatomok egy vagy két kötéssel tarthatók össze. Amikor csupán egy kötést használ fel, a fennmaradó szabad kötés felhasználható a hidrogénatommal történő összekapcsolódásra.

A telített zsírsavak esetében az összes külön vegyértéket hidrogénatomok kötik le. Például a sztearinsav a maga 18 szénatomjával, egyetlen kettős kötés nélkül telített zsírsav. A telítetlen zsírsavaknak egy vagy több kettős kötésük van a szénatomok között, és a kettős kötéseknél kettőnél kevesebb hidrogénatommal rendelkeznek. A linolénsav telítetlen zsírsav egyik példája. Azt a zsírsavat, aminek csak egyetlen kettős kötése van, egyszeresen telítetlennek nevezzük. A többszörösen telítetlen zsírsavaknál 2-5-ig terjed a kettős kötések száma.

A szénlánc mérete és alakja, valamint a kettős kötések helye a telítetlen zsírsavak láncában határozza meg, hogy milyen hatást fejt ki a táplálkozásunkban a telítetlen zsírsav.[7] Az esszenciális zsírsavakat az élelmiszerekből kell nyernünk, mert a szervezet nem képes előállítani ezeket. A linolénsav és a linolsav azok a zsírsavak, amelyek a normális emberi testműködés szempontjából nélkülözhetetlenek. Az arachidonsavról azt gondolták korábban, hogy ez az esszenciális zsírsavak sorában (EFA) a harmadik. A legújabb kutatás azonban kiderítette, hogy az arachidonsavat linolénsavból elő lehet állítani, tehát többé nem sorolható az esszenciális zsírsavak közé.

Az esszenciális zsírsavak alakzata mindig cisz-jellegű és testsejtjeink felismerik ezt az egyedi formát, amikor az EFÁ-kat felhasználják, hogy bizonyos hormonszerű vegyületeket készítsenek belőlük, amelyek ellazítják az artériákat, csökkentik a vérnyomást, és megfelelő „tapadósságot” engednek a vérlemezkéknek és a vörös vértesteknek. Ha a kettős kötés elhelyezkedése megváltozik és a linolénsavnak ez a cisz alakja (ahogy a természetben is megtalálható) átalakul, ellentétes élettani hatásokat kiváltó vegyületek jöhetnek létre.

Egyszerű (neutrális) zsír akkor jön létre, ha a zsírsavak glicerin molekulával egyesülnek, hogy glicerideket alkossanak. Amikor három zsírsav egy glicerin molekulával egyesül, egy triglicerid molekula jön létre. A természetben található zsírok 95 %-a triglicerid. A zsírsavak között bármilyen keveredés lehetséges. Azokat a zsírokat, amelyeknél a telített zsírsavak vannak túlsúlyban, telített zsíroknak nevezzük, azokat pedig, amelyeknél a telítetlen zsírsavak vannak többségben, a telítetlen zsírok közé soroljuk. A legtöbb telítetlen zsír ugyanilyen körülmények között folyékony. A telített zsírokat a test nehezen tudja kezelni, és ezek felhasználásra kerülnek; igen takarékosan kell bánni velük. A nem tisztított, többszörösen telítetlen zsírok (csupán cisz-alakzatban találhatók a növényi táplálékokban) ideálisak arra, hogy a test esszenciális szükségleteit fedezzék, és egészséges sejtmembránokat hozzanak létre.

Ahogy korábban említettük, a telítetlen zsírmolekulák alakja a tisztítási eljárás folyamán megváltozhat. A cisz-linolénsav szénatomjai (omega-3) egyenes vonallal indulnak, de az első kettős kötésnél (3–7) a vonal 60°-os szöget zár be. A szénlánc iránya a második kettős kötésnél (6–7) ismét megváltozik, és „U” alakú molekulát hoz létre. Ebben az „U” alakú (cisz) molekulában a kettős kötés minden oldalán egyszerű hidrogén atomok ugyanabban a síkban alkotnak vázat (projekt).

Az olajok hidrogénezése, és 200 °C körüli hőmérséklet hevítése néhány kettős kötésnél megcsavarja a molekulákat tengelyük körül a szénláncban, és a hidrogénatomot ellenkező helyzetbe hozva a molekula „U” alakját „Z”-re változtatja. Így alakulnak át a cisz-zsírok transz-zsírokká. A sejteknek „U” alakú linolénsavra van szükségük és linolsav molekulákra, hogy a fentiekben említett fontos, hormonszerű vegyületeket létrehozzák. Ezeket az 1960-as években felfedezett vegyületeket nevezik prosztaglandinoknak (PG-k) és tromboxánoknak (TXA-k). Amikor a sejtek „U” alakú, az első kettős kötésnél omega-3 pozícióban lévő cisz-zsírokra akadnak, hatásos porsztaglandinokat és tromboxánokat termelnek. Amikor pedig a test sejtjei „Z” alakú, az első kettős kötésnél omega-6 pozícióban lévő transz-zsírsavmolekulákat találnak, másféle prosztaglandin és tromboxán formákat hoznak létre. A finomított olajmolekulákban lévő csavart forma és a kettős kötések helyzetében található eltolódás olyan, mint a hajlított kulcs, ami nem illik bele abba a zárba, amihez készítették. Tehát a lágy margarinban, a finomított és részben hidrogénezett olajban található molekuláris változások felborítják a finom prosztaglandin és tromoxán szintetizáló mechanizmust, és felelősek lehetnek a magas vérnyomás, az érszűkület kialakulásáért, bizonyos immun-rendellenességeket is okozhatnak, sőt bizonyos gyulladások és allergia-típusok esetén is szerepet játszhatnak.

Összegzésül tehát a prosztaglandinok két vagy több kettős kötéssel rendelkező, telítetlen zsírsavakból felépült hormonszerű vegyületek. A prosztaglandinok sok testsejt membránján alakulnak ki. Ezeknek a hormonoknak az élettani hatása rövid életű, csupán percekre vagy másodpercekre tehető, de e rövid periódus alatt nagy mértékben megváltoztatják a test működését.

A kutatók eddig több mint 100 prosztaglandint azonosítottak, de ezen egyedülálló vegyületek közül csak hét produkál élettani változásokat. Néhány prosztaglandin elősegíti, mások akadályozzák az alapvető élettani és kórtani feltételeket, mint a gyulladás, véralvadás, láz, a véredényeke mérete, stressz, sejtmembrán-áteresztőképesség, belső szemnyomás, szteroid-termelés, étvágy, zsírok anyagcseréje és az immunrendszer működése. Ha a sejtmembránt olyan lipidek keveréke alkotja, amelyben a cisz-típusú zsírsavak vannak túlsúlyban, a sejt-intelligencia arra teszi képessé, hogy az esszenciális zsírsavakból megfelelő típusú prosztaglandinokat állítson elő. A molekula alakja a kulcs, ami működésbe hozza ezt a prosztaglandin-szintetizáló rendszert.

A négy ismert prosztaglandin PGE1, PGE2, PGE3 és PG13 megfelelő egyensúlyi állapotban kell, hogy legyen a normális testműködés érdekében. PGE1, PGE3 és PG13 együttműködésének igen jó hatásai vannak, lelazítják az artériákat, csökkentik a vérnyomást és a gyulladást, lelassítják a tumor kifejlődését, és csökkentik a vérlemezkék felhalmozódását (a véralvadás fő oka) PGE2 és a tromboxánok, amikor túlsúlyba kerülnek, különösen károsak lehetnek, mert elősegítik a gyulladást, növelik a véralvadást, tumor-növekedést, véredény-szűkületet, vérnyomást. Mivel a prosztaglandinok abból épülnek fel, amit megeszünk, nyilvánvaló, hogy olyan ételeket kell fogyasztanunk, amelyek természetes formájukban olajakat tartalmaznak, és megvan bennük az omega-3 és omega-6 közötti helyes egyensúlyi állapot, és a finomító eljárás sem változtatott rajtuk.

A prosztaglandin-, tromboxán- és leukotrién-kutatások igen intenzíven folynak és azzal a reménnyel kecsegtetnek, hogy számos táplálkozástani titok nyitját megfejtik. Még korlátozott ismeretünk birtokában is használunk prosztaglandinokat és esszenciális zsírsavakat (valamint származékaikat) bizonyos betegségek kezelésénél és megelőzésénél.

A prosztaglandinok, a sejtmembránokban termelődnek. Az esszenciális zsírsavaknak elsődlegesen a sejtmembrán kialakításában van szerepe, ami megelőzi a prosztaglandinok kialakulását. Zsírok egyesülnek foszforral és zsírsavakkal, hogy sejtmembránokat alkossanak. Ha a membránban túl sok transzzsír és telített zsír jelenik mg koleszterinnel együtt, merevvé és hibássá teszi a sejtmembránt, ami pedig korlátozza a sejtműködést, és megengedi, hogy nem kívánatos elemek jussanak be a sejtbe. A természetben széles körben előforduló cisz-zsírok egészségessé teszik a sejtmembránokat.

Az esszenciális zsírsavaknak fontos szerepük van a zsír szállításában és anyagcseréjében. Koleszterinnel és/vagy fehérjével egyesülve elősegíthetik a sejt-energiatermelést, a sejt mitokondriumának nevezett parányi erőművekben.[8]

Immunrendszerünk is az esszenciális zsírsavtól függ. Éppen csak most kezdjük felfedezni azokat a módozatokat, ahogyan a zsírsavak az immunrendszert erősítik. T-limfociták és B-limfociták leukotriénnek nevezett szabályozó vegyületeket termelnek az esszenciális zsírsavakból. Többek között a leukotriének (amelyek „U” alakú cisz-zsírmolekulákból épülnek fel) valószínűleg fontos szerepet játszanak az antitestek és más védelmi anyagok létrehozásánál, amelyek elpusztítják a vírusokat és a ráksejteket.

A fentiek és sok egyéb dolog miatt, a zsír-kalóriákat napi kalóriafogyasztásunkban 20 %-ra vagy még kevesebbre kellene korlátoznunk. Azt is biztosítanunk kellene, hogy zsíradagunkat olyan formában vegyük magunkhoz, amint az a növényi táplálékokban létrejön, ami még rost-tokjában található. A finomítás nélküli zsírok megvédenek bennünket a betegségektől, az esszenciális zsírsavak pedig biztosítják azt, amire szükségünk van. Tegyünk egy óriási lépést az egészség felé azáltal, hogy komolyan számba vesszük, hogy milyen zsírokat eszünk meg!

 

Vitaminok

A vitaminok olyan esszenciális tápanyagok, amelyeknek jelen kell lenniük a táplálékban, hogy testünk hatékonyan felhasználhassa azt, amit megeszünk. Bár a vitaminok nem képviselnek kalóriát, a testműködés minden energia-reakciója szikra nélkül holtpontra jut, és teljesen leáll nélkülük, mivel e szikrát a vitaminok szolgáltatják. A test sejtjein belül enzimreakciók ezrei függenek egy vagy több specifikus vitamintól. A glükóznak a sejt mitokondriumában történő oxidációja az egyik, már említett példa. B₁ vitamin jelenlétére van szükség ahhoz, hogy ez végbemenjen.

A táplálkozáskutatás történetében az egyik legizgalmasabb fejezet a vitaminok fokozatos felfedezése. Számos olyan beteg, akinek betegsége eddig titok volt az orvostudomány számára, drámai hirtelenséggel meggyógyult egy specifikus vitamin felfedezésével, ami a betegséget előidéző hiányt pótolta.

Gyorsforgalmi autóutak, nemzetközi lökhajtásos repülőgépek nélkül az utazás néhány száz évvel ezelőtt ugyancsak kockázatos vállalkozás volt, jóval kockázatosabb, mint ma. Most néhány óra alatt Európából Afrika legtávolabb csücskébe repülhetünk, míg ugyanez az utazás a tengeren a XVI. és XVII. században néhány hónapot vett igénybe. Nemegyszer a világ egyik részéből a másikba emigráló utasok fele vagy még ennél is több, meghalt, mielőtt hajójuk elérte volna célját. A skorbut, a C-vitamin hiánya okozta betegség volt a legtöbb ilyen haláleset oka.

1753-ban egy brit hajóorvos, James Lind kimutatta, hogy skorbutban súlyosan megbetegedett matrózok gyorsan felépültek, amikor naranccsal és zöld citrommal etették őket.

Ám a királyi haditengerészetnél újabb 50 évet vett igénybe, míg a citromlevet a brit matrózok állandó élelmiszerévé tették, akiket történetesen e bevezetett gyakorlat következtében „citromok”-nak becéztek. A beriberiként ismert ideggyulladás egyik igen súlyos típusa akkor fejlődött ki az ázsiaiak körében, amikor a barna rizs használatáról átálltak a fehér rizs használatára. 1912-ben egy lengyel, a Londoni Lister Intézetnél dolgozó kémikus bizonyította, hogy a rizspor (hulladék) gyógyítja a beriberit. Ez a Casimir Frank nevű kutató tévesen úgy gondolta, hogy ezek a tápanyagok aminok, és megalkotta az új szót, a vitamint (a vital-amin összevonásából), hogy ezt a típusú vegyületet megjelölje. A vitamin elnevezés fennmaradt, bár ma már tudjuk, hogy a vitaminok nem aminok.

A rizsporból eredő vitaminokat „B” betűvel jelölték. Több összetett, egymással összefüggő „B” vitamin csoportot fedeztek fel. Például a B₁ vitamin véd a beriberi ellen, a niacin (az egyik B vitamin) hiánya pellagrát, komoly, elmebeli fogyatékossággal párosuló bőr- és bélsérülést okozó betegséget idéz elő.

A vitaminok szén, oxigén, hidrogén és más, kémiai kötés útján egymással összekapcsolt atomok alkotta szerves vegyületek, amelyek olyan molekuláris alakzatot képeznek, ami meghatározza az adott vitamin specifikus kémiai és élettani működését.

Bár a vitaminokban lévő kötés nem használható arra, hogy életműködéseket üzemanyaggal lásson el, a vitaminok mint koenzimek arra teszik képessé a testet, hogy energiát vonjon ki a szénhidrátokból, zsírokból és fehérjékből.

A vitaminokat oldhatóságuk szerint osztályozzák. Az A, D, E és K zsírban oldható vitaminok, és hosszabb ideig tárolhatók a testben, mint a vízben oldódó vitaminok. A zsírban oldható vitaminok az étkezési zsírokkal együtt szívódnak fel, és bármi, ami megzavarja vagy akadályozza a zsírok felszívódását A, E és K vitamin hiányát idézheti elő. A D vitamint főként a napfény segítségével nyerjük.

A C-vitamin és a komplex B csoportok (ide tartozik a tiamin, riboflavin, niacin, folsav, pantoténsav, biotin és B₁₂ vitamin) vízben oldhatók, és néhányuk nem egykönnyen tárolható a testben. E csoport tagjainak többsége – nem úgy, mint a zsírban oldható vitaminok – a vizelettel kiválasztódnak. A vérképzésben résztvevő B₁₂ növényi eledelekben csak kis mennyiségben fordul elő. A teljesen vegetáriánus étrendet követők e tápanyag pótlására szorulnak. (Kérem, nézze meg a Függeléket a vitaminokra vonatkozó további információk érdekében!)

 

Ásványok

Testünknek minimális mennyiségben ásványi anyagokra is szüksége van, hogy alkalmas módon működjék. Testünk kémiájában 18 ismert ásványi anyag játszik igen erőteljes szerepet. A legtöbb esetben elégséges mennyiségben jutunk ezekhez, ha jobbára növényi forrásokból származó, kiegyensúlyozott étrendet követünk.

A táplálékban szereplő ásványi anyagokat a legjobb abból az ételből nyerni, amit megeszünk. Pótlásra ritkán van szükség. Nem úgy, mint a vitaminok esetében, az ásványokat nem semmisíti meg a hevítés.

Néhány ásványi anyagra meglehetősen nagy mennyiségben van szükség. Ezek közé soroljuk a kalciumot, káliumot, magnéziumot, kloridot, nátriumot és a foszfort. Nyomelemekre csak kis mennyiségben van szükség. A következő nyomelemek fontosak az emberi táplálkozásban: króm, fluorid, réz, kobalt, jód, vanádium, mangán, szelén, molibdén és cink. A Függelékben tárgyaljuk az ásványok funkcióját és napi ásványszükségletünket is.

 

Alapvető táplálkozási elvek

Most, hogy már bemutattuk a tápanyagokat, tudnunk kell, hogyan használjuk fel őket a legelőnyösebben. Hányszor étkezzünk egy nap? Milyen élelmiszer-társítások hasznosak, melyek károsak? Szükségünk van-e kiegészítő tápanyagokra?

Talán ismét hangsúlyoznunk kellene, hogy az ebben a fejezetben tárgyalt téma: együnk minőségi ételeket, és szerezzük be őket a lehető legközelebb ahhoz a helyhez, ahol termesztik! Táplálékod zömét finomítás nélküli élelmiszerekből állítsd össze!

 

Egymással összeférő növényi táplálékok:

Zöldség[9]	Zöldség–gyümölcs	Gyümölcs
burgonyafélék	borsófélék	bogyósok
répafélék	babfélék	szőlő
zeller	tök	dinnyefélék
spenót	uborka	banán
mustár	paprika	stb.
saláta	paradicsom
karfiol	stb.
broccoli

jó együtt                                            jó együtt                                                                                       nem a legjobb együtt

A gabonafélék, mogyorófélék, avokádó és olajbogyó mindennel párosíthatók.

 

Erre az időre talán már úgy lehet Önre tekinteni, mint aki vegetáriánus lesz. Ha így van, válassza ki a hozzáférhető legfrissebb és legjobb minőségű zöldségeket, gyümölcsöket, gabonaféléket és mogyoróféléket! Ha lehetséges, termelje meg saját szükségletét! (Lásd alább!) Felsoroljuk, milyen jó okai vannak annak, hogy a tisztított, finomított táplálékokat helyes elkerülni. Sohase használjunk túlérett gyümölcsöt vagy romlott zöldségfélét, hogy elkerüljük az aflatoxinokat, amelyek rákot idézhetnek elő. Ne használjunk avas dió- és mogyoróféléket, vagy dohos, penészes amerikai mogyorót. Ezek is tartalmazhatnak aflatoxinokat vagy más rákkeltőket. Tároljuk az ételeket hideg, száraz helyen, és csak korlátozott ideig.

A második alapelv: a rendszeres étkezés. Emésztőszerveink nem olyanok, mint az állatvilág néhány képviselője esetében. Pihenésre van szükségük. A 4. fejezetben tárgyaltuk, hogy miért is fontos ez. A napot kiadós reggelivel kellene kezdenünk. Néhány táplálkozástudományi szakember nem fog egyetérteni ezzel a nézettel, de alapos járványtani tanulmányok meggyőznek arról, hogy a legtöbb ember esetében a reggelinek kellene a nap főétkezésének lenni. Majd várjunk 4–5 órát a következő étkezésig, a vacsora pedig legyen a nap legkönnyebb étkezése. Legtöbbünk jobban tenné, ha csak kétszer enne egy nap, az étkezések között pedig semmit.

Ne igyunk evés közben! Igyunk 6–8 pohár vizet az étkezések közötti időben, de kerüljük a folyékony ételt, hacsak orvosunk nem rendeli el. El kellene kerülnünk a vízivást 15 perccel étkezések előtt, és egy órával étkezés utánig.

Ne fogyasszunk serkentő, üdítő italokat, ne használjunk erős fűszereket! Ez kiterjed az alkohol- és koffeintartalmú italokra és a feketebors, valamint más, erős fűszerek használatára is. Csökkentsük le a napi sófogyasztásunkat 1 kávéskanálnyira (a főzésnél és az asztali felszolgálásnál együttesen).

Bár fontos a változatosság, nem szabadna emésztőrendszerünket étkezésenként 3 vagy 4 félénél több étellel terhelni. A gyümölcsök zöldségekkel való párosítása, a lassan emészthető fehérjék, valamint az összetett szénhidrátok meghosszabbíthatják az emésztési folyamatot, ami a gyümölcscukor erjedéséhez és fáradtsághoz vezethet. (Lásd a Függeléket a gyümölcs és zöldségfélék osztályozásához.) Az édes gyümölcsöt jobb önmagában fogyasztani. Próbáljuk meg egyik étkezésünket, a reggelit vagy a vacsorát csupán gyümölcsökből összeállítani. Egy héten belül észrevesszük az ebből eredő jelentős energianövekedést.

 

Pótlékok

Isten úgy tervezte és alkotta meg szervezetünket, hogy az optimális egészség fenntartása érdekében sok ezernyi szükséges vegyületet nyerhet ki a környezetből, ahol élünk. Talán az oxigén a legkritikusabb elem a környezetünkben. A víz, két hidrogén- és egy oxigénatom kombinációja, szorosan a második helyen áll. Majd azok a táplálékok következnek a sorban, amelyek a szükséges vegyi anyagokat hordozzák. Ne felejtsük el ezt az egyszerű elvet: Túl sok bármiből – nem számít, mennyire jó is az – ártalmas.

Itt a földön a természet gondoskodott számunkra az oxigén, víz és táplálék megfelelő utánpótlásáról. Normális esetben egyiket sem kell pótolni vagy kiegészíteni, hacsak el nem hagyjuk környezetünket, vagy a környezet nem szenved olyan katasztrofális változásokat, mint amilyeneket az aszály, betegség vagy éhínség idéz elő. A szív vagy tüdő elégtelensége esetén lehet, hogy az oxigén pótlására van szükség. A fizikai kiszáradás előfordulásakor pedig külön vízmennyiséget kell bevinni a szervezetbe. Táplálék-, ásvány- és vitamin-kiegészítésre talán a felszívódási zavarok kialakulásánál kell gondolni. Az előrehaladott kor is teremt bizonyos táplálék-kiegészítést igénylő változásokat. A legáltalánosabb jelzés, hogy szervezetünk pótlékokra szorul, ha értéktelen ételekkel fedezzük napi szükségleteinket. (Az itt használt kifejezés: Junk food, általános meghatározása a főként bisztrókban, utcai árusoknál kapható termékeknek, mint amilyen a hamburger, pizza, olajban pirított burgonyapehely, stb.). Akkor esünk ebbe a csapdába, ha kényelmi vagy kényszerítő körülmények folytán, sietős autóút vagy eltorzult ízérzékelésünk miatt választjuk a gyors táplálkozásnak ezt az útját, ha ez utóbbi vágyódik, epekedik a cukor, zsír és más finomított ételek után.

E könyvben széltében-hosszában hivatkozunk olyan betegségekre, amelyeket a stressz, a dohányzás, alkohol, az elégtelen táplálkozás és az ülő foglalkozást folytató, önző életstílus idéz elő. Továbbá, bár dúsan termő földön élünk, mégis éhezünk annak következtében, amit a modern technika művel ételeinkkel, amelyeket elfogyasztunk.

Például nézzük meg, mit csináltunk a kenyérrel!

Sokáig úgy tekintették a kenyeret, mint ami az élet anyag a nyugati kultúrákban. A történelem során a legtöbb kenyeret teljes őrlésű lisztből készítették, amit kőből faragott malomkerekek őröltek meg. A XIX. század közepe táján a magyarok változtattak ezen. Eldobták az évszázadokon át használt kőőrlőket, és feltalálták a forgó acélprést, ami összezúzta a gabonát, és könnyen megvalósíthatóvá vált a rost, csíra és ásványi anyagok eltávolítása.

1879-ben Helfenberger, egy osztrák molnár átjött Amerikába, megtervezte és feljavította az acélforgót, ami a magyar malmoknál is hatékonyabb volt. 1905-re Amerikában már mindenütt a tisztított, szuperfinom, fehérített lisztet használták a kenyérkészítésnél. Most a gabonaneműekből készült pékáruk többsége fehér lisztből áll az Egyesült Államokban.

A fehér liszttel az a probléma, mint a fényezett rizzsel, hogy az ezekben a magvakban lévő esszenciális tápanyagokat feláldozzák az új ízért és a hosszabb tárolási időért. Sajnos a fehér liszt és fehér rizs rostokban igen szegény, vitaminokban, csíraoljaban és esszenciális ásványi anyagokban nem különben. Bár gabonaneműek nagy bősége áll rendelkezésünkre, a tisztítási, finomítási eljárások alultáplált áldozatokká tettek bennünket.

A helytelen, hiányos táplálkozás a táplálékbőség mellett nem új a nap alatt. Az ülőfoglalkozással járó életstílus sem egyedi a XX. században. Az ősi Sodoma is büszkeség, semmittevés és az eledel bősége miatt pusztult el (Ezék. 16:19). A történelem feljegyzi, hogy az ősi Egyiptomban is ismertek eljárást arra, hogyan állítsanak elő finomított gabonalisztet. Szerencsére az eljárás igen bonyolult volt, és csak az előkelőségek tudták megengedni maguknak az eledelekkel való ilyen romboló jellegű kontárkodást.

Sok kormány tett kísérletet arra, hogy kiküszöböltesse a finomliszt hiányosságait, és kibocsátottak törvényeket, hogy juttassanak vissza néhány, a tisztítási folyamat során eltávolított tápanyagot. De ne hagyjuk magunkat elbolondítani a címkétől: „Feldúsított lisztből készült”. Néhány vitamint és ásványi anyagot hozzátesznek az így feldúsított kenyérhez, de általában nem tesznek hozzá sem rostokat, sem csíraolajat. A finomított pékáruk feljavítása alig több konyhai bűnbánatnál. Továbbá lehetetlen elérni az eredeti, teljes gabonaszem tápértékét még akkor is, ha valamennyi alkotóelemét visszahelyezzük, egyszerűen azért, mert a molekuláris kapcsolatok, az ásványoknak az olajok és rostok láncaihoz illeszkedő kötései csupán az élő növényben állíthatók össze. Akár Humpty Dumpty esetében (a mese szerint olyan személy vagy dolog, ami ha leesik, tönkremegy) a király összes lova és a király valamennyi embere sem volt képes helyreállítani az eltörött részekből az egészet.

Ha magunk termelünk gyümölcsöt és zöldségféléket, bizonyosan szükségtelenné válik a pótlás vagy kiegészítés, és egy hektár földre sincs szükség ahhoz, hogy friss, házilag termesztett termékeink legyenek. Egy parányi parcella is megteszi a hátsó udvarban. Ha csupán zárt belső udvar vagy virágágyás áll rendelkezésünkre, paradicsomot, retket, epret, káposztát és salátát termelhetünk palántás ládákban vagy cserepekben is. Az ilyen irányú információ, hogy hogyan lehet mindezt kivitelezni, az állami és szövetségi minisztériumokból beszerezhető.

A kert tervezése időt és leleményességet kíván, de a táplálék minőségében jelentkező jutalom és az érzelmi megelégedettség miatt is megéri a fáradtságot. Ne felejtsük el, nem kell mindent megtermelnünk, amit megeszünk. Ha csupán arra vagyunk képesek, hogy néhány eledelt biztosítsunk saját kertünkből azok közül, amit megeszünk, már ez elég lehet ahhoz, hogy egy fennálló táplálkozási szakadékot áthidaljon.

Az ideális étrend kizárja az összes finomított táplálékot. Ez azt jelenti, hogy a kenyérsütéshez teljes őrlésű lisztet használunk, keleti ételeinkhez pedig barna rizst. Jelenti továbbá, hogy kerüljük az olyan finomított fehérjéket is, mint a texturált zöldség–fehérje- és a sikérrel dúsított húsételek. A finomított termékek alkalomszerű használata talán nem árt, de az eszményi cél az, hogy táplálékunkat úgy vegyük magunkhoz, ahogy nőnek, semmit ne tegyünk hozzá, és semmit ne vegyünk el belőle.

Lehet, hogy észrevette, az optimális egészség elérését szem előtt tartó eszményi étrend kialakításánál nem vettem figyelembe az állati termékeket. Hadd magyarázzam meg, miért!

Emlékezzünk csak rá, hogy a II. világháború idején a vegetáriánusokat a legtöbb amerikai ételmániásnak tartotta. Úgy néztek rájuk, mint vallási fanatikusokra, vérszegény, vézna emberekre, a fertőzések korai áldozataira. Ez a magatartás arra az előfeltételezésre épült, hogy a vegetáriánusok bizonyára elvesztették józan értelmüket a táplálékkal együtt az út folyamán. Még a táplálkozástudományi szakemberek is hitték, hogy a húsevés elengedhetetlenül fontos a kiegyensúlyozott étrend szempontjából. Arra hivatkoztak, hogy ha húst vonunk el a várandós anyától vagy a fejlődésben lévő gyermektől, ez bűntett a társadalom egészsége ellen.

Szerencsére ez a magatartás megváltozott. A hús táplálkozási elsőbbségéről kiderült, hogy nem több tévhitnél. A legfrissebb tudományos kutatás megerősíti a vegetáriánus étrend táplálkozási szempontból egészséges és helyes voltát. Továbbá kimutatták, hogy a tejtermékek és a tojás sem nélkülözhetetlenek. Valójában – amint már láttuk – nemcsak hogy messze vannak az ideálistól, de ráadásul néhány komoly betegségért is felelősek. A B₁₂-vitamin egyetlen lehetséges kivételétől eltekintve a növényi ételek, zöldség-, gyümölcsfélék, gabonaneműek, hüvelyesek, magvak és mogyorófélék tartalmazzák mindazt, ami az egészséges test felépítéséhez és funkcióinak hatékony fenntartásához elengedhetetlenül fontos, ha a D-vitamin nyerése szempontjából megfelelő napfényhez jutunk. A növényi táplálékokban a víz, szénhidrátok, vitaminok, zsírok, aminosavak, ásványok és rostok helyes keveréke áll rendelkezésünkre.

Lehetetlen tagadni, hogy a húsételek (hal, baromfi és egyéb húsok) hasznos tápanyagokat tartalmaznak. Az efféle ételeknek az ember ínyére gyakorolt vonzerejét sem tagadjuk. Évekig élveztem a faszénen sült hússzelet aromáját és ízét, és a nyílt tűzön sült, frissen kifogott pisztráng gasztronómiai gyönyörűségét. Ma azonban már vegetáriánus vagyok, mert rátaláltam az egészségesebb útra, és jobban élvezem táplálékomat, mint akkor, amikor háromtojásos sajtos omlettet rendeltem, vagy faszénen sült marhaszeleteket.

Összefoglalásul tehát hangsúlyoznom kell, hogy valamennyi esszenciális tápanyag a B₁₂-vitamin kivételével megtalálható a gyümölcsöket, gabona- és más magvakat, hüvelyeseket, zöldség- és mogyoróféléket tartalmazó, tisztán vegetáriánus étrendben. Ez az eszményi étrend – ha növényi táplálékunk friss – fiatal, egészséges egyének esetében semminemű pótlást vagy kiegészítést nem igényel.[10] Ne érezz bűntudatot, ha alkalmanként eltérsz az ideálistól, de ne feledd, hogy kijár neked a legjobb! És ha egyszer már megragadtad az eszményit, ne tegyen önigazulttá! Kérlek, ne feledd, időre van szükség ahhoz, hogy az egész képet átlásd, és hogy ennek megfelelően hozzáigazítsd életstílusodat!

 

Amit megtehetsz:

1. Olvasd el újra és újra ezt a fejezetet! Ebben a rövid, szűk keretben megpróbáltam nagy mennyiségű anyagot összesűríteni, s talán új információkat és új kihívásokat találsz benne, amelyek átgondolást, áttekintést igényelnek, mielőtt elfogadhatnád.
2. A tisztán vegetáriánus étrend a legtöbb ember részére eszményi. Ha nem vagy vegetáriánus, ne próbálj hirtelen áttérni! Tedd ezt fokozatosan, hónapok alatt! A tisztán vegetáriánusoknak egy héten legalább háromszor kiegészítő B₁₂ tablettát kellene adni (100 µg).
3. Egyél minden héten változatosan: zöldségféléket, gyümölcsöket, gabonafélék magvait, krumplit és hüvelyeseket, de egy-egy étkezésnél csupán korlátozott változatossággal. Egyéb borsót vagy babot háromszor egy héten, édes krumplit vagy tököt kétszer egy héten, és egyfajta káposztát (brokkoli, kelbimbó, karfiol, kelkáposzta) háromszor egy héten!
4. Próbáld a reggelit a legkiadósabb étkezéssé tenni, a vacsorát pedig a legkönnyebbé!
5. Hacsak az orvos nem írja elő, ne egyél az étkezések között. Legalább öt órányi időt hagyj ki! Ha súlyproblémával küzdesz, próbáld meg napi két étkezéssel beérni, és hagyd ki az estit!

 

Hivatkozások:

Könyvek:

McGilvery, R. W. és Goldstein, Gerald: Biokémia – funkcionális megközelítésben. Philadelphia, W. B. Saunders, 1979.

Teitz, N. W.: A klinikai kémia tankönyve. Philadelphia, W. B. Saunders, 1986

Whitney, Eleanor, és Hamilton, Eva: Az emberi táplálkozás értelmezése. St. Paul: West Publishing Company. 1984.

Roor, Wesley és de Rochemont, Richard: Az étkezés Amerikában – történeti áttekintés. New York: William Morrow, 1976

Braly James: Dr. Braly Optimális Egészség Programja. New York: Times Books, 1985

Smith, Ronald S.: Táplálkozás, magasvérnyomás, szív-, ér- és keringési rendellenességek, Gilroy, CA: A Lycean Nyomda, 1984

White, E. G.: Az étrendre és a táplálékokra vonatkozó tanácsok. Washington, D. C. Review and Herald, 1938

McDougall, John A. és McDougall Mary A.: A McDougall terv. Piscataway, N. J. New Country Publishers, 1983

Hardinge, Mervyn G.: Az egészség filozófiája. Loma Linda, CA Orvostudományi Egyetem, 1978

 

Tudományos cikkek:

Sanchez és mások: Aminosav felszaporodása és a máj enzimaktivitása a magas hús- vagy alacsony metionin tartalmú élelemmel táplált patkányoknál. Am. Journal Clin. Nutrition, 25:550, 1972

Judkin, J.: Cukorfogyasztás és a miokardinális infarktus. Am. Journal Clinical Nutrition, 20:503, 1967

Sanchez, Albert Horning, M. C. és Wingeleth Dale C.: Plazmaminosavak a növényi fehérjével táplált embereknél.

Nutrition Reports International, 28:3 1983. szept.

Smith, D. R. és mások: PGI₂ kialakulása in vivo az étkezési eikozapentánsavból. Prostaglandinok, 22:857–862. 1981

Bailey, J. M.: A biokémiai tudományok irányzatai. 4:68, 1979

Katz, A. M. és Messineo F. C.: Lipidek és a membránfunkciók: Az aritmiás esetekre történő alkalmazásuk. Hospital Practice, 1981. júl.

Hardinge, Mervyn G. és Stare F. J.: Táplálkozási tanulmányok vegetáriánusok esetében. amerikai J. Clin. Nutr. 2,73. 1954

Carol, K. K.: Hiperkoleszterinémia és érelmeszesedés. Az étkezési fehérjék kihatásai. Fed. Proc. 41,2792. 1982

Lee, James, B.: Prosztaglandinok és a vérnyomáskontroll (Klinikai és alapvető tudományos szemináriumokkal együtt) The Am. J. of Medicine, 61:681. 1976. nov.

Hwang, D. H.: Az étkezési linolok felhasználhatóságától függő prosztaglandinok bioszintézise. J. of Nutrition, 105:995, 1975

Dryberg, J. és mások: A trombózis és arterioszklerózis eicisapentaenoicja és megelőzése. Lancet, 15:7, 1978

Vasselli, Joseph és mások: Az elhízás modern fogalmai.” Nitrition Review, 41:12. 1983. dec.

Vaddadi, K. S. és Horribin, D. F.: Az esti kankalinolaj-kezelés kiváltotta súlycsökkenés normális és skizofrén egyéneknél. IRCS Medical Science, 52. 1979

 

17. fejezet

Viseljünk gondot magunkról!

 

„Mint a megromlott és kerítés nélkül való város,

olyan a férfiú, kinek nincsen birodalma az ő lelkén.”

(Péld. 25:28)

 

1936-ban az egész világot felvillanyozta az a hír, hogy VIII. Edward, Anglia királya lemondott a trónról, hogy feleségül vegye Wallis Warfield Simpsont. Az évszázad szerelmi története volt ez.

Amikor tehát lemondott a trónról, fivére, Albert Frederick Arthur George, VI. György néven került uralomra. VI. György, a nyájas II. Erzsébet apja, 1952-ben bekövetkezett haláláig a brit trónon ült. 57 éves volt, amikor meghalt. Népe igen szerette, és hirtelen halála mélyen megrázta az embereket. Amiről nem tudtak, az az volt, hogy talán tovább élt volna, ha életvitelében hajlandó lett volna bizonyos változtatásokat eszközölni.

Felkértek, hogy vezessek egy dohányzásról leszoktató programot Torquay-ban, Angliában, kb. 15 évvel a király halála után. Itt tudtam meg, hogy VI. György a cigarettázás következményeitől, káros hatásaitól halt meg.

Akárcsak apja és nagyapja, ő is igen erős dohányzás volt. Még alig múlt 10 éves, amikor dohányozni kezdett, de e szokás első fizikai következménye 50 éves koráig nem mutatkozott. Akkor jelentkezett nála először a Buerger-féle betegségnek nevezett keringési rendellenesség, az az állapot, amely megtámadott lábának megmentése érdekében szimpatektómiát igényelt. Néhány évvel később kifejlődött nála a tüdőrák, s így egyik tüdejét eltávolították. A rák mellett emphyséma (tüdőtágulat) is kínozta.

Néhány évvel később szívkoszorúér-elzáródásban halt meg. Orvosainak becslése szerint legalább 10 évvel tovább élhetett volna, ha a dohányzással felhagy, még akkor, amikor a brit egészségügyi szolgálat előállt a felismeréssel, miszerint a dohányzás és e komoly betegségek között összefüggés van. VI. György idő előtt meghalt, mert ebben a vonatkozásban nem volt tudatában az önuralom fontosságának.

Ahogy korábban említettem, a görög Újszövetségben van egy szó, egkrateia, ami a modern angolban önuralmat jelent. Azonban 1611-ben a King James-féle Biblia ezt a görög szót a mértékletesség kifejezéssel adja vissza. A mértékletesség szó sajnos sokat veszített eredeti jelentéséből az évek során, s ma már az önmérsékléssel azonos gondolati tartalmat képvisel. Például a legtöbb társas együttlétek alkalmával italozó ember azt hiszi, hogy mértéktartó, ha ebéd előtt egy-két koktélt megiszik. A szó valódi értelmében ez nem mértékletesség. Noha az igaz, hogy három cigaretta elszívása kevésbé káros, mint napi két csomagé, de három cigaretta elszívása ettől még nem jelent mértékletességet, mint ahogy nem mértékletes az sem, aki marihuanát szív, vagy alkalomszerűen kokaint használ, amikor felüdülni akar.

 Az önuralom többet jelent a mértékletességnél. A legtöbb kábítószerélvező tapasztalja, hogy egyre nő a drogok iránti belső kényszerítő kívánság, és ez függőség kialakulásához vezet. Ezt a megnövekedett belső kényszert nevezik toleranciának. Akik komoly mértékig függenek az olyan nyugtatóktól, mint amilyen a Seconal, 30 vagy még ennél is több kapszulát igényelhetnek, hogy a kívánt hatást elérjék. Egy ilyen embernek 10 kapszula mérsékelt adagnak számít, de egy átlagember esetében végzetes lehet.

Az igazi mértékletesség valójában azt jelenti, hogy tartózkodunk mindenféle káros dolog használatától, és mérsékelt módon alkalmazzuk a jó dolgokat is. A mérséklet csak része a mértékletességnek, csak azokat a dolgokat érinti, amelyek nem károsak.

Az önuralom át kell hassa az élet minden területét: evést, ivást, nyugalmat (pihenést), munkát, játékot és a szexet is. Amint gyakoroljuk az önuralmat, magatartásunk nemcsak helyes irányban fejlődik, de emellett egészségünket is javítja.

Ellen G. White, a XIX. századi amerikai mértékletességi mozgalom egyik vezetője, megértette e gondolatkör széles körű alkalmazhatóságát, amikor 1877-ben leírta ezt a mondatot: „Kizárólag a mértékletesség az alapja minden Istentől származó kegynek, ez az alapja minden elérhető győzelemnek.” (Ellen G. White, Mértékletesség, Mountain View, CA. Pacific Press, 1949.)

Biztos vagyok abban, hogy mindannyian kudarcoktól mentes életet akarunk élni. Milyen jó lenne, ha tudnánk, amikor reggel felkelünk, hogy minden uralmunk alatt áll-e? (Minden vonatkozásban urai vagyunk-e önmagunknak?) Azt mondod, lehetetlen? Nem is annyira lehetetlen, mint gondolod. Elismerem, bizonyos körülmények talán túl vannak azon a határon, hogy személyes uralmunk, ellenőrzésünk kiterjedhetne rájuk. Mégis lehetséges, hogy megfelelő önuralmat gyakorolva, életünkről felelősen gondolkodjunk. Kérem, hadd magyarázzam meg!

Az önuralom nem valami homályos, meghatározatlan, nehezen megfogható, csupán az erősek rendelkezésére álló képesség. Miként a többi, egyedülállóan emberi jellemvonást, ezt is lehet örökölni és elsajátítani. Örököljük a gépezetet és az önuralomra való képességet. De nem sokat érünk a puszta lehetőséggel, hanem át kell vinni a gyakorlatba.

Itt válik hangsúlyossá szabad választásunk. Az önuralom olyan jártasság, ami elsajátítható. Szabadon dönthetünk úgy, hogy megtanuljuk az önuralomban való jártasságot. Mindennemű gyakorlat elsajátítása két dolgot igényel: az összpontosítást és az ismétlést.

Emlékszünk Fritz Kreislerre? Egy nemzedékkel ezelőtt ő volt az egyik leghíresebb hegedűművész. Önök közül is bizonyára sokan hallották őt játszani. Első koncertjét 5 éves korában tartotta Bécsben. Ekkor indult el a világhírnév megszerzésének útján, egyúttal élvezetet nyújtva millióknak.

Fritz Kreisler azonban nem véletlenül lett ügyes virtuóz. Az igaz, hogy idegrendszerét és a benne rejlő képességeket, ami alapjául szolgált ahhoz, amivé lett, örökölte, de sohasem lett volna belőle hegedűművész céltudatosság, hivatástudat és napi sok-sok órás gyakorlás nélkül.

Az a mód, ahogy egy hangszeren megtanulunk játszani, nagyon hasonlít ahhoz, ahogy az önuralmat megtanulhatjuk. Először is a pontos technikát kell elsajátítanunk, ezt követően a technika fegyelmezett összpontosítás és gyakorlat révén szinte az idegpályáinkba ivódik.

Az önuralom egyben a cselekvési irány megválasztását is jelenti, amelynek jótékony kihatása megmutatkozik a magunk és mások életében. Talán jelenti azt is, hogy elfordulunk olyan alkalomszerű élvezetektől, mint egy tápláló sütemény, vagy valami olyasminek a megvásárlása, amire nincs is igazán szükségünk. Sőt még arra is képessé tehet bennünket, hogy egy vitahelyzetben a másik arcunkat is odafordítjuk, és még a harag állapotában is tudatában vagyunk annak, hogy a megbékélés ajtaja kinyitható. Jelentheti az odaadást is valami hasznos dolog iránt, mint amilyen a testgyakorlás, a tanulás vagy valamilyen fáradtságot megérő ügy előmozdítása.

Az alkalmazott önuralom egyúttal magában foglalja a döntéshozatalt is minden esetben. Ennek folytán elválaszthatatlanul összefonódik a szabadsággal. Ha csupán beprogramozott robot módjára cselekszünk, egyáltalán nem beszélhetünk a választásról. Éppen ezért a szabadság az élet egyik legdrágább ajándéka.

 

Mekkora szabadságunk van?

A biológiai determisták azt mondják, hogy csak igen csekély választási, döntési szabadságunk van. Viselkedésünket ellenőrzésünkön, uralmunkon kívül eső genetikai hatások határozzák meg. A determisták azt vallják, hogy egy bizonyos adott helyzetben mindig ugyanazt a megoldást választanánk, tekintet nélkül arra, hogy a helyzet maga hányszor ismétlődik.

A viselkedéskutatók elhitetnék velünk, hogy cselekedeteinket környezeti tényezők határozzák meg. Élettapasztalataink következtében viselkedünk úgy, ahogy viselkedünk. A születés előtti behatások, a születéskor vett első lélegzet, valamint a gyermekkor traumát jelentő tapasztalatai érzelmi sebeket ejtenek. Ezek pedig olyan módon hatnak a viselkedésünkre, amelyeket nem tudunk irányítani. A marxizmus ezt az elgondolást egy lépéssel továbbviszi és kijelenti, hogy a társadalom képes arra, hogy irányítsa az emberi viselkedést, az emberek környezetének irányításával…

Még a vallás is alkalmazza a determinista filozófiát. Néhány vallásos irányzat vallja és tanítja a predesztinációnak nevezett elgondolást. Az Isten jellemét félreértve és a Szentírást helytelenül magyarázva azt állítják, hogy csak néhányan vannak eleve elrendelve az üdvösségre. Nem tudatosan, ám mégis azzal vádolják Istent, hogy megfoszt minket döntési szabadságunktól.

A determinista filozófiában mégis van némi igazság. Testünket, agyunkat, idegrendszerünket, testünk kémiájának nagy részét örököljük. Viselkedésünkre hatást gyakorol kultúránk, környezetünk, sőt élettapasztalatunk is. Mindannyian egyetértünk abban, hogy szembe kell néznünk a halállal, ami hozzátartozik az élethez. A szabadság szépsége annyit jelent, hogy felismerjük: hallathatjuk hangunkat jövőnk kialakításában, és amint szabadságunk határait kiterjesztjük, az önuralom döntő szavazatot képvisel sorsunk alakításában.

Senki sem születik teljesen szabadnak. Egyikünknek sincs abszolút szabadsága. Az öröklött szabadságot döntően befolyásolják korlátozott tanulási lehetőségeink, traumát hordozó tapasztalataink, továbbá ki vagyunk téve mérgeknek, betegségeknek és más környezeti tényezőknek.

Örökletes adottságaink és környezetünk miatt tehát szabadságunk különböző mértékig korlátozott. Ám legyen bármilyen korlátozott, a rendelkezésünkre álló szabadságot felhasználhatjuk, hogy minőséget vigyünk életünkbe. Ahogyan szabad választási lehetőségeinkkel élünk önuralmunk keretei között, szabadságunk kiterjed és növekszik. Az önuralom és Isten kegyelme együttesen segít legyőzni minden öröklött és szerzett jellemhibát. Vagyis a bennünk rejlő lehetőség maga a teljes szabadság.

 

A szabadság és a törvény

Különféle kormányzataink nem csupán azért bocsátanak ki törvényeket, hogy a társadalmi rendet megőrizzék, hanem hogy lehetővé tegyék, s általuk bizonyos szabadságot élvezzünk. Adótörvényeink pedig megteremtik az alapját annak, hogy a kormányzat úthálózatról, tűzvédelemről, karhatalomról és sok más szolgáltatásról gondoskodjék. A közlekedési törvények révén viszonylagos biztonságban vezethetjük autóinkat a közutakon. A büntető törvények elbizonytalanítják a tolvajokat, a gyilkosokat azáltal, hogy a bűnök arányában bizonyos büntetéseket helyeznek kilátásba.

A törvények lehetnek önkényesek, de ugyanakkor mégis hatékonyak. Például az Egyesült Államokban van olyan törvény, amelyik előírja, hogy a járművek az út jobb oldalán közlekedjenek. Angliában a törvény kimondja, hogy az út bal oldalán kell autóznunk. Mindannyian tudjuk, hogy nincs különösebb jelentősége a jobb- vagy a baloldalnak, de ha szabadságunkban áll, mindannyiunknak engedelmeskednünk kell az ország törvényeinek, amelyben élünk.

Igen megijedtem, amikor egyik reggel a Santa Monica felé vezető autópályán haladtam, mert úgy látszott, hogy összeütközöm egy egyenesen felém tartó autóval, amely nyilvánvaló módon rossz irányban haladt. Megfelelő manőverezéssel elkerültem a komoly balesetet, de szabadságomat veszélyeztette az autós, aki nem vette figyelembe Kalifornia közlekedési szabályait.

Az űrjárművel a Holdra igyekvő asztronauta csak akkor éri el célállomását, ha követi a fizika törvényeit, amelyek az efféle tevékenységet irányítják. Biztos vagyok benne, hogy nem tekinti ezeket a törvényeket korlátozó jellegűeknek. Térjen el csak egy kissé a kijelölt röppályától, szabadsága, sőt élete is elvész.

Ez azt is jelenti, hogy a természeti törvény inkább leíró, mint előíró jellegű. Ugyanez igaz az egészség törvényeire is. Testünknek szüksége van gyakorlásra, nyugalomra, napfényre és megfelelő táplálékra. Ha áthágjuk az egészség törvényét, meg kell fizetnünk az árát – megbetegszünk. Ahhoz, hogy teljesítőképességünk végső határáig használhassuk testünket, összhangban kell élnünk az egészség törvényeivel. Az önuralom az a hatalom, ami képessé tesz erre.

 

Hogyan tegyünk szert önuralomra?

Az önuralom kifejlesztésében az első lépés a tudatosság kialakítása, alárendeltségünk és másoktól való függőségünk tudatosítása. Kultúránk hatására megünnepeljük születésnapunkat, de egyikünk sem emlékszik arra a napra, amikor megszületett, és annak sem vagyunk tudatában, mennyire tehetetlen is az emberi újszülött. Az újszülöttet pelenkázni kell, táplálni, melengetni és vigasztalni.

Ahogy növekedünk, egyre nagyobb függetlenséget nyerünk, de amikor már úgy gondoljuk, hogy mindent uralmunk, irányításunk alá vontunk, egy hirtelen bekövetkező válság ráébreszt arra, hogy valójában másoktól függünk.

Ahogy tovább érlelődünk, közülünk sokan felfedezik a végső függőséget, felfedezik Istent. Az igazi bölcsesség azt vallja, hogy szívünk dobbanása, lélegzetvételünk, agyműködésünk – az élet maga – nemcsak evolúciós hatalmaktól és élettani folyamatoktól függ.

Igazi önuralom csak akkor érhető el, amikor felfedezzük kiszolgáltatottságunkat, és hajlandók leszünk az emberi erőt meghaladó hatalomnak engedelmeskedni, és megengedjük, hogy belépjen életünkbe, és irányt szabjon nekünk. Ez az első lépés látszólag igen egyszerű, de a valóságban elég bonyolult ahhoz, hogy magunk meg tudjuk tenni. Segítségre van szükségünk. Ebben az összefüggésben az alárendelés nem a vereség jele – sőt ez az első lépés a győzelem felé vezető úton.

Az önuralom nyilvánvalóan paradox fogalom, hiszen jelenti egyrészt énközéppontú követeléseink megváltozását, és a személyes identitás szabadságára vonatkozó feltételezett szükség-letünket is, hogy kapcsolatot építsünk és ápoljunk az intelligens Teremtővel, aki nem csupán eszmei vezérfonalat ad az ideális életre, hanem vágyat ébreszt, megerősíti akaratunkat, és hatalmat ad, hogy e vezérfonalak szerint éljünk.

Ha egyszer megismertük ezt a kiindulópontot, nekiláthatunk az egyre tudatosabbá váló tapasztalatszerzésnek. A tudatosulás nem valami misztikus tapasztalat. Azt jelenti, hogy éles szemmel figyeljük magunkat és környezetünket. Meg kell ismernünk saját testünket, minden egyes részét tudatosítsuk magunkban! Feltehetnék önöknek egy személyes kérdést? Mikor volt előttünk utoljára tudatos jobb lábunk nagyujja? Biztos vagyok benne, hogy az ön jobb lábának nagyujja hosszabb, mint ahogy ön emlékszik rá. Sőt, megkockáztatom azt is, hogy a puszta létezésének sincs többnyire tudatában, amíg bele nem üti valamibe.

Testünk tudatosulása döntő lépés az önuralom kialakításában. Hasznunkra lenne, ha tanulmányoznánk az emberi anatómiát és fiziológiát. Ezen az úton ráébredhetünk arra, hogy milyen csodálatos testünk van. Nem kell mindjárt az élettan vagy az anatómia professzoraivá válnunk, de egy elemi anatómiai és élettani ismereteket tartalmazó könyvet azért beszerezhetünk, hogy megtanuljunk valamit magunkról.

Ahogy egyre idősebbek leszünk, egyre magától értetődőbbnek vesszük testünket. Elveszítettük a kapcsolatokat azokkal az üzenetekkel, amelyeket testünk akar közvetíteni. Gyakran félreértjük vagy rövidre zárjuk üzeneteit valamiféle drog használata miatt. Gyakran iszunk kávét, hogy a fáradtság üzenetét semlegesítsük. Cukorral telített édességeket fogyasztunk, hogy közömbösítsük az éhséget, és alkohollal csillapítjuk az elégedetlenség és az unalom üzenetét. Rockzenével és a túlizgató szórakozás más formáival rejtjük el magányunkat. Hagyjunk fel azzal, hogy elszigeteljük magunkat és ártsunk egészségünknek, magunknak ezekkel az önpusztító szokásokkal! Ha egyre tudatosabbá válik, hogyan működik testünk, további értelmes lépéseket tehetünk, hogy segítsünk magunkon.

Tudatossá kellene váljon lelki életünk is. Úgy tűnik, hogy az emberek többsége elfelejtkezik arról, hogy lelki élete is van. Elkábítják, elfárasztják magukat. Lázasan foglalkoznak lényegtelen dolgokkal. TV-nézéssel „pusztítják”, koffeinnel és nikotinnal ingerlik.

Csendes pillanatainkban válhatnak leginkább tudatossá gondolataink. Tudatára ébredhetünk, hogy a kapcsolatteremtés végtelen lehetőségei kínálják magukat környezetünkben és azon túl is. Ha időt szakítunk arra, hogy megvizsgáljuk az igazságot, tudatossá válik az is, hogy hatalmunkban áll kiértékelni a tényeket, felvállalni és választani a cselekvés logikus menetét.

Többet kellene tudnunk érzéseink, érzelmeink felől is. Szakítsunk időt arra, hogy kiértékeljük ezeket a tapasztalatokat! Mit tanulhatunk ezekből? Milyen tanulságok rejlenek ezekben? Ha tudatában vagyunk érzelmi megnyilatkozásainknak a különböző helyzetekben, segíthet helyes döntéseket hozni.

Tudatában kellene legyünk, hogy gondolatvilágunknak van egy másik része is, az, ami alkalmanként válságos helyzetekben szárnyakat ad. Ez az energia hozza létre azt a vágyat, hogy túlszárnyaljuk önmagunkat. Ez lényünk lelki oldala. Ez segít meglátni a helyes és a helytelen közötti különbséget, a jó és a rossz, a szépség és a rútság között. Meg kell ismernünk a bennünk működő lelki erőket, és együtt kell tudnunk működni ezekkel. Ezek az erők segítenek minden másnál jobban, ráhangolni bennünket a béke és az egészség perspektívájára. A jó közérzet biztonságát nyújtják, és bátorítást a jövővel való szembenézésre. Hiszem, hogy ezek a bennünk rejlő lelki vágyakozások Istennek hozzánk intézett hangjai.

Mindannyian napról napra változunk. Sohasem vagyunk mindig ugyanazok. Ezért kellene tudatosítanunk a növekedésnek és a változásnak az irányát önmagunkban. Ha így teszünk, jobban tudjuk irányításunk alá vonni életünk sokszínű fonalát. Kierkegaard dán filozófus azt vallotta, hogy „létezni nem annyit jelent, hogy befejezettek vagyunk, hanem azt, hogy éppen válunk valamivé”. Ebben az értelemben nem emberi lények vagyunk, hanem emberi átalakulások. (A lefordíthatatlan angol szójáték így hangzik: we are not human beings; we are human becomings.)

A lényegi tudatossá válás egy másik fontos tényezője, hogy társra van szükségünk. Senki sem állhat egyedül. Az egészség éppúgy függvénye a szociális kölcsönhatásnak és támogatásnak, mint a fizikai, szellemi és lelki dimenzióké. El kell ismernünk, hogy szükségünk van arra, hogy más emberi lényekkel kölcsönhatásban, egymással érintkezve, egymást támogatva éljünk. Megfelelő önbecsülésre is szükségünk van, hogy felismerjük: egyedülálló módon tudunk adni, nyújtani másoknak olyat, amit senki rajtunk kívül. Nem szabad behunyni szemeinket azok szükséglete előtt, akik körülöttünk élnek, sőt meg kell tennünk a tőlünk telhető legtöbbet, hogy beteljesülésükhöz hozzájáruljunk. Ez is bővíti és megszilárdítja önismeretünket.

 

Akaraterőnk alkalmazása

Sokat írtak és beszéltek már eddig is az akaraterőről. Némely viselkedéskutató azt állítja, hogy ilyen nem is létezik. Ezt különösképpen a deterministák hangoztatják. Ha környezetünk és genetikai örökségünk determinálja viselkedésünket, akkor magától értetődő, hogy nincs akaraterőnk.

Ez azonban nem igaz. Igenis van akaraterőnk. Egy pillanatig gondolkozzunk csak el életünk néhány tapasztalatáról, amikor kísértést éreztünk arra, hogy alkudjunk meg eszméinkkel, és adjuk fel elveinket! Ne feledjük el, hogy az eszmei küzdelem közepette nem vagyunk arra determináltak, hogy egyezzünk bele, elégedjünk meg helyzetünkkel! Szembetalálkoztunk a kísértéssel, de kitérünk a késztetés elől anélkül, hogy engedtünk volna.

 

Használtuk az akaraterőnket

Az akaraterő és a szabadság közötti kapcsolat jól megfigyelhető például a családban. Amikor a gyermek még kicsi, életének nagy részét szülei kell, hogy irányítsák. Megmondják neki, mit egyék, mikor menjen aludni, mikor fürödjék, mikor mosson fogat. Ahogy növekszik, megtanulja azt is, mit, miért mondanak neki a szülei, és használja a józan eszét, hogy a helyes életelveket kövesse. Amint döntéshozatalában éretté válik, és egyre több felelősséget hordoz, a szülők ennek arányában adnak neki egyre több és több szabadságot.

Minél nagyobb önuralmunk van, annál nagyobb szabadsággal élhetünk bölcsen, és annál többet is kapunk. Az akaratot helyesen használva képesek leszünk arra, hogy megválasszuk életstílusunkat, hogy összhangban legyen az egészség törvényeivel.

 

Célkitűzések

Egy másik lépés az önuralom elérése felé, ha rövid és hosszú távú célokat tűzünk magunk elé. Az első dolog, amit reggel, felkeléskor tennünk kell, hogy megköszönjük Istennek az életet, és azt a kiváltságot, hogy életünket mi magunk alakíthatjuk, hogy döntéseket hozhatunk, olyan döntéseket, amelyek összhangban vannak azokkal az irányelvekkel, amelyekről gondoskodott részünkre. A következő, amit tennünk kellene, hogy ülünk csendesen néhány percig, és elvégzünk néhány, a 12. fejezetben ismertetett légzőgyakorlatot. Mindez nem szabad, hogy 2–3 percnél hosszabb időt vegyen igénybe.

Most, hogy teljesen ellazultunk, üljünk még néhány percig csendesen! Gondolatainkat összpontosítsuk arra, mit is kell végeznünk a mai napon! Tekintettel arra, hogy ismerjük az Istennek ránk vonatkozó tervét, tűzzünk ki egy vagy több célt magunk elé, azután gondoljuk át röviden a stratégiát, hogyan érjük el ezeket. Próbáljuk magunk elé képzelni e célok megvalósításának folyamatát. Mi történik az első héten, az első hónapban, az első évben. Miután megvalósítható terv van a birtokunkban, máris növekszik bizakodásunk és önuralmunk.

Minden egyes célkitűzésünk ösztönző, de ugyanakkor reális legyen. El kell ismernünk, hogy az életünk bonyolult és sokféle módon korlátok közé van szorítva. Lehet, hogy valósnak tűnő célt tűzünk magunk elé, amit aztán néhány – előre nem látott – körülmény összezúzhat. Vakációs tervek válhatnak semmivé betegség, tragédia, adósság miatt. Lehet, hogy a sok éves tervezgetés ellenére sem lesz semmi az új házból az infláció, vagy a megnövekedett adóterhek folytán. Az efféle csalódásokat nem szabad személyes kudarcnak tekintenünk. Ellenőrzésünk, irányításunk határán kívül eső körülmények sokszor elérhetetlenné tehetik azt, ami valaha nagyon is valóságosnak tűnt.

Előfordulhat talán olyan eset is, amikor nem valóságos célokat tűzünk magunk elé. Vegyük például a fogyókúrát. 7–8 kilót lefogyni egy hét alatt nem reális, és csupán csalódottságot és egészségkárosodást von maga után. Ha heti 1 kilós súlyveszteséget tűzünk célul magunk elé, sikert érhetünk el, és két hónapon belül így is fogyhatunk akár 7–8 kilót.

A szokások győzelmekre és kudarcokra épülnek. A győzelmek jó szokásokat alakítanak ki. Miután reális célokat tűztünk magunk elé, tudatossá válik előttünk, hogy minden egyes győzelem építi és növeli az önuralmat, és arra képesít, hogy egészséges szokások jutalmát arassuk.

 

A megfelelő indíték

Számos tényező ösztönözheti, irányíthatja viselkedésünket. Már említettem a genetikai és környezeti hatásokat, és viselkedésünkre gyakorolt befolyásukat. Nos, ideje, hogy kitérjek bizonyos lelki és érzelmi tényezőkre is, amelyek segítenek az önuralom kialakítására irányuló törekvésünkben. Néhány ezek közül pozitív, gazdagítja életünket. Mások negatívak, romboló hatásúak. Vagy rabszolgái, vagy urai leszünk ezeknek a tényezőknek, amelyek viselkedésünkre hatnak. Hála Istennek, megtanulhatjuk, hogyan válhatunk ezek uraivá.

a szokások vagy az életstílus megváltoztatatásának döntő akadálya, ha valójában nem is akarunk megváltozni. Élvezzük, amit csinálunk, és talán szeretnénk elkerülni a helytelen életstílus következményeit, de nem vagyunk hajlandók megfizetni a változtatás árát. Mégis, mielőtt bármi történnék, érezzünk vágyat a változtatásra. A Biblia el tud vezetni bennünket ennek felismeréséhez. Elmondja, hogy Isten személyes lény, és mély érdeklődést tanúsít mindannyiunk iránt. Az evangélium lényege három, rólunk szóló megfogalmazásban összefoglalható:

1. Nagy értéket jelentünk Isten számára.
2. Nem kell továbbra is olyannak maradnunk, mint amilyenek most vagyunk, mert gondoskodik a változáshoz szükséges erőről.
3. Nem úgy cselekszik velünk, ahogy megérdemeltük, mert teljes és tökéletes gyógyulásról gondoskodott.

Sok ember éli szél ingatta nádszál módjára az életét. Engednek a környezeti hatásoknak és társaik nyomásának. Attól félnek, hogy elsodorja, elnyeli őket az áradat.

Életünk azonban lehet olyan, mint a vitorlás útja. Nem kell mindig szélirányban haladnunk. A vitorlázat egyszerű változtatásával és a kormánylapát kis elmozdítására ugyanazt a szelet arra is felhasználhatjuk, hogy választásunk szerinti irányba hajózzunk. Minden a megfelelő motiváción múlik.

Csoportosításuk szerint az ösztönök lehetnek környezeti, biológiai, szociális (társadalmi) és érzelmi eredetűek, kihatásúak. Vessünk egy pillantást azokra az erőkre, amelyek ösztökélnek minket. Tételezzük fel, hogy kövérek vagyunk és az a célunk, hogy életkorunknak és magasságunknak megfelelő testsúlyt érjünk el. Az első lépés, hogy az éhségnek nevezett biológiai serkentővel foglalkozzunk.

Általában táplálékszükséglet okozza az éhséget. Persze elméletileg okozhatja az étel látványa és illata is, még olyan esetben is, amikor ténylegesen nincs szükségünk táplálékra. Lehet, hogy éppen a televíziót nézzük, a hirdetést, amint egy karcsú nő épp egy csokoládés süteményt szel. E nyálcsordító cselekedet puszta látványa is az éhség érzetét kelti. Eszünkbe jut, hogy van egy darab sütemény a hűtőben, és nemsokára már a valóságost élvezzük.

Két módja van annak, hogy ezen a helyzeten felülkerekedjünk. Először meg kell szabadulnunk a kísértéstől úgy, hogy nem gondoskodunk a beteljesedés eszközéről. Ha egyáltalán nincs sütemény a házban, valószínűleg nem fogunk lerohanni a pékhez, hogy vásároljunk egyet. A másik módja, hogy úrrá legyünk cselekedeteinken, ha a környezeti ösztönzőt kiküszöböltük. Kikerülhetjük az ingert – ebben az esetben a televíziókészüléket –, ami elindította a folyamatot.

Ugyanez az elv a dohányosok esetében is alkalmazható. Akik komolyan le akarnak szokni, nem szabadna cigarettát tartaniuk sem otthon, sem a hivatalban.

Mellesleg egy másik ösztönző befolyás, az önuralom érzelmi szükséglete is segítségünkre lehet. Milyen jó volna karcsúnak, erősnek, egészségesnek, fiatalosnak látni magunkat!

A világegyetem Teremtője úgy alkotott bennünket, hogy maga az elképzelés is lehet elégséges és szükséges motiváció, hogy kitartsunk a diéta mellett, és visszautasítsunk egy darab süteményt vagy cigarettát.

Az önuralom elsajátításában az egyik döntő lépés a megfelelő ösztönzés felvállalása. Az életben sok problémát a negatív ösztönzés útján elsajátított szokások okoznak. Igen egyszerű példája ennek társainknak reánk gyakorolt befolyása. Különösen igaz ez a tizenéves fiatalok körében, ahol a kábítószerszedés, dohányzás és ivás az, „amit tenni kell”, mert mások is teszik. Egy tanulmányban olvastam, fedeztem fel azt a megállapítást, hogy egy átlaggyereknek a dohányzással való első próbálkozása kilencéves korában történik.

Meggondolatlan és ártalmas viselkedést alakíthatnak ki olyan negatív érzések is, mint a bűntudat és az érdemtelenség tudata. A szegényes önismeret a másik ilyen erőteljesen negatív ösztönző. A negatív ösztönzők ismételt káros megnyilatkozása végül átjárja a tudatalattit, és nem kívánt viselkedésformákat vált ki, amelyek néha pszichiátriai kezelést igényelnek.

Amint kezdjük megérteni, hogy bizonyos viselkedési mintákra mi ösztönöz bennünket, könnyebben megleljük a változás eszközeit. Ennek tudatában sokkal könnyebb helyettesíteni pozitív hatással az önpusztító szokást. Ezért olyan fontos a pozitív ösztönzés.

Az egyik legerőteljesebb pozitív ösztönzés, amit Isten olyan kegyelmesen plántált bele értelmi képességünkbe, a céltudatosság vagy küldetéstudat. Ezek igazán csak akkor hatékonyak, ha valódi távlatot nyújtó világnézetünk van. Tudnunk kell, honnan jöttünk és hová megyünk. Identitást, önértékelést nyújt. Mindkettő erőteljes ösztönző és növeli az önuralmat. (Bővebben olvashatunk erről a következő fejezetben.)

Az olyan pozitív érzelmek, mint öröm, béke, hit, bizalom, bűntől való szabadulás és hűség, szintén erőteljes befolyást gyakorolnak az önuralom kifejlesztésében.

Ám valamennyi között a legnagyobb ösztönző a szeretet. Olyan gyakran hangzik el, oly gyakran emlegetjük. Az angol nyelv egyetlen szóval fejezi ki, bár néhányan így is felismerjük mélységeit. A szeretet több mint érzés, érzelem. Maga a cselekvés elve. Egyszerűen az a mód, ahogy maga Isten cselekszik a teremtett világ javára. Isten a szeretet.

A görög nyelvnek számos kifejezés áll rendelkezésére, hogy tartalommal töltse meg ezt a fogalmat. A görögben jelen van az anyai, a testvéri, a romantikus, az én-szeretet kifejezése, és végezetül az agapé. Az agapé nem érzelemre, hanem elvre épül. A szeretetnek ez a fajtája nincs feltételekhez kötve. Ez az önuralom elvi ösztönzője is.

Az agapé csak az emberi együttműködéssel összefonódó isteni segítség folytán nyerhető el. A szeretet a Szentlélek gyümölcse. Önzetlen, nem keresi a maga hasznát, éppen az önimádat ellenkezője.

A szeretet nem rója fel a gonoszt, és a megsértett nem válaszol ellenségesen, szeretetlen szavakkal. Elismeri, hogy az élet általában szigorú és egyáltalán nem rózsakert. Megpróbál segíteni a gyengének, a letaposottnak, minden rászorultnak.

A szeretet nem hivatkozik jogokra, és bosszúállás helyett inkább megbocsát. Szelíd és alázatos, nem rója fel a gonoszt. Megvéd, bízik, mindig remél, és sohasem adja fel.

Éppen ezért a szeretet sohasem vall kudarcot abban az értelemben, hogy bármelyik másik élet-ösztönző önpusztító.

Senkinek sem lehet tulajdonában ez a szeretet, ha még nem tapasztalta. Jól ismert pszichológiai axióma, hogy az a gyermek, aki még nem tapasztalta a szeretetet, maga is képtelen a szeretetre. A legtöbb tragikus emberi hajótörés olyanoknál fordul elő, akiket csecsemő- és gyermekkorukban nem szerettek.

Az igazi szeretet az élet beteljesüléséhez segít. Nem tudjuk gondolatvilágunkban életre kelteni, de máris megjelenik, amint elfogadjuk és továbbadjuk az élet kiteljesedésének folyamatában. Egyikünk sem születik ezzel a képességgel. A környezetünkben élő emberek szeretnek minket, és remélhetőleg ez a szeretet éretté válásunkkal arányosan növekszik bennünk.

Az újszülött talán a világegyetem központjának képzeli magát, és minden körülötte kell hogy forogjon. Főként szükségleteinek a kielégítése foglalkoztatja.

Ahogy növekszik, egyre inkább tudatára ébred a körülötte lévő embereknek és dolgoknak. Bár azzal a képességgel születik, hogy szeressen, mégis meg kell tanulnia szerető szüleitől és barátaitól a szeretni tudás művészetét. A szeretet első megnyilatkozása, amit megtanul, visszatükrözi szülei felé a szeretetet, amit ő kapott. Ám ha éretté válása során egyre inkább önmagára és szükségleteire összpontosít, a szeretet elhamvad, ő maga pedig az önimádat áldozatává válik. A szeretet (f)elismeri, hogy másoknak is vannak szükségletei. E felismerés segítségével megtanítható arra, hogy ossza meg másokkal azt, ami az övé, és amikor ezt teszi, a személyes szeretetet is továbbadhatja, amit ő maga nyert. Az éretté vált szeretet lényege az adás – semmit érte nem várva. Éretté válni annyit jelent, mint önzetlenné válni.

 

A világ küzdőterén

A világtörténelem nagyobb része – már amikor írásba foglalták, egy kissé elfogadhatóbbá tették – tele van kegyetlenséggel, erőszakkal, szadizmussal, embertelenséggel és pusztítással. Még a bibliai Ószövetség is, miután Isten teremtői művét mutatja, máris arról számol be, hogy Káin agyonütötte Ábelt, a testvérét.

Ám minden korszakban éltek emberek, akik a szeretetet választották életútjukként, és az önuralom figyelemre méltó fokára jutottak. Úgy ragyogtak, mint a csillagok a sötét égbolton. Ők voltak azok, akik sok esetben még a történelem menetét is megváltoztatták, és a jónak a rossz feletti végső győzelme ígéretét adták.

A régi korok egyik legismertebb személye Ábrahám, a zsidó és iszlám kultúra atyja. Száz évet vett igénybe, amíg Ábrahám önuralmat tanult. De amikor megtanulta, nagy nemzet kialakítására vált képessé.

Mózes is Ábrahám leszármazottja volt. Ő egy másik, nagy önuralommal rendelkező ember. Az ő esetében nyolcvan évre volt szükség ahhoz, hogy megszerezze ezt a képességet. Egy különleges esemény után élete hátralévő részében már mindvégig szilárdan kitartott.

A Bibliában említett más csillagok is helyet foglaltak az önuralom égboltozatán. Dániel, két világbirodalom miniszterelnöke, olyan ember volt, aki már ifjú korában megtanulta az önuralom leckéjét. Példaadásával és bizonyságtevésével kívánatossá tudta tenni az önuralom kifejlesztését a legkevésbé alkalmas személynek, Nabukodonozornak, a babiloni királynak az életében is.

A modern időkben Mahatma Gandhi példája áll előttünk, aki a szeretet lelkületével kivívta India függetlenségét. És Helen Keller írónő, aki új reményt és irányt adott vakoknak és süketeknek.

Az önuralom legnagyobb példája azonban egy páratlan személyiség volt, aki tényleg megváltoztatta a világ folyását. Szegénységben született, mindennemű hivatalos neveltetés nélkül, s földi megbecsülést és pozíciót sem nyert. Maréknyi követője volt csupán, és saját bevallása szerint nem volt hely, ahová fejét lehajtsa éjszakai nyugalomra.

Ez a személy mégis felforgatta a világot. Kb. 2000 éve idézik és követik szavait. Önuralmának és szeretetének példája milliók életét tette jobbá, és adott reményt a küzdéshez, bizakodást a haldoklónak, erőt a gyengének.

Ez a valaki Jézus Krisztus volt. Azt mondta, azért jött a földre, hogy kinyilatkoztassa, hogyan érez Isten az emberiség iránt. Eljött, hogy bemutassa az igazság és a szeretet útját. Mielőtt visszatért a mennybe, kijelentette, hogy küldetését teljesítette, hiszen azt mondta: „Aki engem látott, látta az Atyát.”

Élete a bátorság és összpontosítás példája volt, ahogy céljára figyelt, hogy összhangba hozzon minket Isten szeretet-törvényével.

Jézus annyira ura volt önmagának, hogy csendesen és méltósággal tudott szembenézni a vak előítélet támadásaival is. Sohasem vágott vissza. Az elismerés sem tántorította el. Türelmesen, állhatatossággal és alázattal viseltetett minden ember iránt, barátokkal és ellenségekkel egyaránt. Szíveket nyert meg, életeket változtatott át.

Végül a kegyetlen halállal is szembesülnie kellett. Megostorozva és kigúnyolva ott állt Izrael vezetői előtt, és sohasem vágott vissza kihívó, haragos szavakkal. A kereszten is megbocsátott azoknak, akik leköpködték és kigúnyolták.

Az önuralom példaképe? Igen, de még ennél is jóval több. Tanítványai üres sírboltról, feltámadásról, húsvétról beszéltek. Teremtő hatalmával letörte a halál bilincseit, ugyanazzal az erővel, ami mint emberi lénynek, önuralmat adott.

Jézus bebizonyította, hogy ugyanezt az erőt élvezheti mindenki, mindenhol: ha ők is naponta segítséget kérnek a segítség Forrásától. Azt mondta: „Semmit sem cselekedhetek magamtól… nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.” (Jn. 5:30) És felajánlja, hogy megosztja velünk ezt a hatalmat, ha kérjük.

 

Amit megtehetünk:

1. Ne felejtsük el, hogy az önfegyelmezés értékes eszköz, de korlátai vannak. Sok olyan dolog van a világon és személyes életünkben, amit nem tudunk hatalmunk alá vonni. Ez különösen igaz szenvedélyek esetében, legyen az akár étel, szerencsejáték, alkohol vagy drogok. Következésképpen az első lépés az önuralom kifejlesztésében, hogy (f)elismerjük: segítségre szorulunk.
2. Hozzunk létre támogató, segítő kapcsolatot – a családban, a barátok között, a gyülekezetben.
3. Tudatosítsuk magunkban, kik vagyunk, és milyen életteret foglalunk el az univerzumban. Legyünk becsületesek önmagunk és mások iránt, és így képesek leszünk arra, hogy kipróbált barátokkal igaz kapcsolatokat alakítsunk ki.
4. Alakítsunk ki rövid és hosszú távú realisztikus célokat!
5. Részesítsünk előnyben olyan értékeket, amelyek megfelelő irányban ösztönözhetnek. Az olyan pozitív motivációk, mint a szeretet, a megbecsülés, erősek és hatékonyak.
6. Határozzuk el, hogy valóban teszünk erőfeszítéseket a felettünk álló, transzcendens hatalomba vetett hit segítségével az önuralom kialakításában, aki erőt adhat nekünk, hogy gondolatainkat cselekedetekké változtassuk.

 

Hivatkozások:

Ausburger, David: Szeress annyira, hogy megbocsáss! Ventura, CA. Regal Books, 1985

White, E. G.: Mértékletesség. Nampa ID. Pacific Press, 1949

White, E. G.: Nevelés. Nampa. ID. Pacific Press, 1905

Jonas, Gerald: Ösztönös tanulás. New York, Viking Press, 1973

Restak, Richard: Az agy. New York, Bantam Books, 1985

Lausch, Erwin: Manipuláció. Glasgow: Wm. Collins fiai, 1975

Cousins, Norman: Emberi választások. New York, W. W. Norton Company, 1981

Fromm, Eric: A szeretet művészete. New York, Harper és Row, 1974 (Magyarul eddig 3 kiadásban is!)

 

18. fejezet

A tavasz ígérete

 

A kubai katolikus főiskolán eltöltött éveim alatt a kémia megigézett. Ipari vegyész akartam lenni, és meg akartam fejteni azoknak a magvaknak a kémiai összetételét, amelyek a kubai királyi pálmák leveleinek az alján csüngenek. Ötéves korom óta Kuba volt az otthonom. Akkor már 15 éves voltam, és nemsokára hazatértünk az Egyesült Államokba.

A kémia iránti érdeklődésem még akkor is tartott, amikor a közép-kaliforniai San José Állami Főiskolára jártam. Tanulmányi eredményeim elég jók voltak ahhoz, hogy elnyerjem a kémiai ösztöndíjat. Ez minden diáknak komoly lendületet ad, főleg a pangó gazdasági viszonyok között. És én elértem! Most aztán felfedezhetem a vegyészet teljes színskáláját. Nemcsak az élelmiszerek kémiai összetételét elemezhetem, de talán mesterséges úton elő is tudnék állítani olyan vegyszereket, amelyek enyhítenek a fájdalmakon, és segítenek a betegségek leküzdésében, meghosszabbítják az életet. Ez volt egy tinédzser álma.

Amikor másodéves hallgató voltam, és a tantervemet tudományos kurzusok egész sora töltötte ki, elhatároztam, hogy felvállalok még egyet, az alkalmazott pszichológiát. A léleknek a testre gyakorolt befolyása, ahogy a „megtérés-hisztériában” látható, nemcsak a figyelmemet keltette fel, de hivatásomnak is új irányt szabott. Elhatároztam tehát, hogy orvos leszek. Most még nagyobb kihívással néztem szembe, az agyvelő fiziológiájával és vegytanával.

A következő évben elvégeztem az előkészítő tanfolyamot, és beiratkoztam elsőévesként a ma Loma Linda Orvosi Egyetemnek nevezett iskolába. Ebben az időben még nem létezett pszichoimmunológia. Az egészségfilozófia, ami ennek a szokatlan orvostudományi egyetemnek a létrejöttéhez vezetett, elméleti szinten már eddig is létezett. Ezt a meglátást igazolja az iskola jelmondata is: „Tekintsük az embert egésznek!”

Már elsőséves koromban megtanultam, hogy az ember dichotómiája nem létezik. Az ember nemcsak csontokból, izmokból, vérből és működő szervrendszerekből áll. A test csupán az alapzat. Az embert a test-értelem-lélek hármassága alkotja. A test gyógyítása időleges és felszínes, ha nem terjed ki az értelem és a lélek gyógyítására is. Azt is megtanultam, hogy senki sem lehet öncélú, befelé forduló, magának élő. Az emberi lény társas teremtmény, és az egészség szempontjából szociális kapcsolatrendszerre is szükség van.

Amikor egy férfit és nőt, mint egészet kezeljük, ez az emberi mivoltában, fizikai, érzelmi, lelki és szociális aspektusainak a gyógyítását jelenti. Ha az emberi egészet bármelyik funkciójában károsodás éri, betegség keletkezik. Ha csak a fizikai oldallal foglalkozunk, csak tünetekre szorítkozhatunk. Az emberi természet minden részlete kölcsönhatásban áll a többivel. A léleknek jelentős befolyása van a testre, és ami hat a fizikai területen, az hat a személy lelki és szociális kapcsolataira is. A hatékony gyógyítás kiterjed az egész emberre.

Ez az elgondolás nemcsak azért fontos, mert a teljes egészséget mozdítja elő, hanem azért is, mert megnyitja értelmünket néhány igen aggasztó emberi probléma iránt, amelyek szenvedést okoznak nekünk. Betekintést nyújt az élet és a halál kérdésébe. A haláltól való félelem igen valóságos, és jó néhány szövevényes elgondolás van az emberiség birtokában, hogy valóságos voltát elleplezze.

A Los Angeles Times szerkesztői cikkében néhány évvel ezelőtt dr. Gerald Brodie feltette a kérdést: Mi történik, ha megszabadulunk a szívbajtól? E kérdés által dr. Brodie arra utalt, ami az Amerikai Szív Társaság összejövetelén történt, amikor megkérdezték a számítógépet: „Mitől halunk meg, ha kiküszöböljük az összes szívbetegséget?” A másik kérdés pedig így hangzott: „Ha sikerül kiküszöbölni ezeket, az egészséggondozás költségei csökkennek-e vagy emelkednek?”

Dr. Brodie beszámol arról, hogy a számítógép gyorsan eldöntötte, hogy akkor agyvérzésben halnának meg és a költségek is hihetetlenül felszöknének, mihelyt az embereket nyugalmas otthoni környezetben helyeznénk el, és bonyolult, életet fenntartó rendszerekkel tartanánk fenn életüket. Továbbá a számítógép kijelentette, hogy a fiatalabb nemzedék számára ezek a költségek megdöbbentő méreteket öltenek, a vegetatív lét örömei pedig ugyancsak kérdésesek.

A szerkesztői cikk ezzel a megállapítással összegez: „Fogadjuk el tiszta, érett bátorsággal annak a valóságát, hogy az egész emberiség elpusztulhat.” Vagy idézhetjük a Biblia csodálatos realizmusát: „Minden test olyan, mint a fű, amely felnő… és este levágják és elszárad.” Nézzünk tehát méltósággal szembe sorsunkkal, és vessük reményünket és hitünket a Teremtőbe, vagyis Istenbe, aki mindenekelőtt életet ad nekünk.

Ez a világi lapnál szokatlan szerkesztői cikk felvet néhány, a témával összefüggő, az egészségről való gondoskodással, az orvosi ellátás gondjaival, az élet értékével és a halál elfogadásával kapcsolatos kérdést. Hangsúlyozza a bizalom szükségességét is, amely a gyógyulási folyamat egyik életbevágóan fontos előfeltétele.

Mint orvos, képes vagyok arra, hogy az életet és a bennünket fenyegető halált két szempontból szemléljem: mint megfigyelő, és mint érintett. Nézhetem a gyógyító team egyik tagjának nézőpontjából, és mint ember, akinek szüksége van a gyógyításra. Hadd tegyem világossá, hogy az orvos az orvoslás, gyógyítás tudományát nemcsak az orvosi egyetemen sajátítja el. Tapasztalataiból és a páciensekkel való azonosulásból is merít. Az orvostudomány finomabb, érzékenyebb területeit gyakrabban tanuljuk meg személyes szenvedés útján, mint a gyógyító eljárás gyakorlóiként.

Az emberi viselkedés talán legfontosabb mozgatórugója: az embernek a halállal szembeni magatartása. A haláltól és a nemléttől való rettegés minden kultúrában és minden civilizációban megfigyelhető. A primitívebb kultúrák őszintébben fejezik ki ezt a félelmet. A mesterkéltebbek finomabb, kényelmesebb módon juttatják kifejezésre ezt a rettegést. Ott rejtőzik mélyen az emberi szívben ez az aggodalom, amikor szembetalálja magát végső sorsával.

A legtöbb kultúra különféle utakat, módokat keresett ahhoz, hogy tagadja a halált, azért, hogy ettől az aggodalomtól megszabadítson. Az egyik ilyen, a legszélesebb körben elterjedt elgondolás a hősök kultusza, ami a legtöbb kultúrát átjárta. A hőstisztelet eredete abban az eszmében gyökerezik, hogy a hősnek heroikus, szinte emberfeletti cselekedetekkel bizonyítania kell különleges értékét, és így kultúrája emlékét halhatatlanná teheti.

A legtöbb vallásfilozófia azáltal tagadja a halált, hogy a lelket halhatatlanná teszi. Sajnos, e tagadás az emberi természet dualizmusának ősi filozófiai nézetében gyökerezik, és nem az isteni kinyilatkoztatásban rejlik.

Újabban sokat írnak a halálról, haldoklásról, a végzetes betegségben szenvedő páciensek halálra való felkészítéséről. Egy embert felkészíteni erre a komoly, ünnepélyes eseményre, a vallási vezetők egyik legfontosabb munkája, és azoké, akik a gyógyítás tudományát gyakorolják. Nincs ennél nagyobb feladat egy embertársunk részére végzett szolgálatnál. Ez a szolgálat nem szabad, hogy a halál valóságos voltát elkendőzze. A halál tagadása gyenge, szegényes pótlás. Ehelyett irányítsuk figyelmét az emberi személyiség teljességének szemlélésére, és ajánljuk fel neki a hitet, ami túlemelkedik a halál merev valóságán.

A halál nem az élet folytatása, hanem a megszűnése. Bár csodálom dr. Elisabeth Kübler-Ross e témáról készített művét, egyáltalán nem értek egyet végkövetkeztetésével, hogy a halál függöny a tudatos világ és az előlünk addig elrejtett világ között, amelyet nem láthatunk, amíg fel nem emeljük a függönyt. (A halálról és a haldoklásról. New York, 1969.)

Abban egyetértek dr. Kübler-Ross-szal, hogy a jóságnak, világosságnak és erőnek a miénknél nagyobb forrása van, de azt tagadnom kell, hogy minden esszenciális énnek olyan léte van, amely felülemelkedik a fizikai dolgok végességén, és beleolvad ebbe a nagyobb erőbe. Ez nem más, mint a halál fondorlatos és mesterkélt tagadása.

Őszinte, odaszánt és eredendően jó emberek milliói tagadják a halált vagy ilyen, vagy olyan formában. Ezek között megtalálható korunk néhány kiváló vallásos vezetője éppúgy, mint sok élvonalbeli tudós, művész és filozófus. Az efféle elgondolás klasszikus példája Longfellownak az Élet zsoltára. Tragikus, hogy az ilyen hamis információ eljut a tömegekhez mint tény, amit semmi sem támogat, sem a logika, sem a tudomány, sem a bibliai teológia.

A halál tagadásának egyik lelki-egészségi hátránya, kockázata, hogy ajtót nyit az okkultizmusnak, és alapot nyújt a parapszichológia helytelen értelmezése számára. Úgy vélem, hogy a spiritizmus, a parapszichológia helytelen alkalmazása, valamint a hipnózis azon tapasztalatok közé sorolandók, amelyek személyiségünket megrabolják, és az ember értelmét és lelkét károsítják. Életellenesek, mert a halálban és nem az életben akarnak kérdéseikre feleletet találni.

A spiritizmus egyáltalán nem újkeletű. Olyan régi, mint maga az írott történelem. Minden kultúrában megtalálható, a legprimitívebbtől a legkifinomultabbakig. Haitin és Afrikában megfigyeltem az ördögimádás, a woodoo rítusait. Olvastam miniszterelnökökről, államfőkről, akik döntő kérdésekben nem határoznak addig, amíg nem konzultálnak egy rokon vagy barát „eltávozott” lelkével.

Ennek a személyiségünktől megfosztani akaró irányzatnak egyik legtragikusabb példája korunk jól ismert és nagyra becsült vallási vezetőjének, James Albert Pike püspöknek (1913–1969) az esete. Elhunyt fia iránti ragaszkodó szeretettől vezérelve Pike püspök fia eltávozott lelkével keresett közösséget. Ez a törekvése vezetett a titokzatos, a távoli Júdea pusztájában bekövetkezett halálához.

Akkor mi a felelet a halálra? Ha a halál nem függöny, ami a valóságot a lelki világtól elválasztja, akkor micsoda? Kapu az örökkévalóságba? Megtalálható-e a válasz a tudomány új felfedezéseiben, vagy egy kimagasló életvitelben? Vagy hol másutt?

E könyvben végig az életstílusra tettük a hangsúlyt, mint az egészség és egy minőségileg jobb élet elérésnek eszközére. A teljes egészséghez szükséges nyolc lényegi tényező közül feltártunk már hetet. Bár e hét alapelv gyakorlata eddig nem tapasztalt jótékony következményeket von maga után, a halált egyikünk sem kerülheti el, s nem számít, milyen jól viselkedünk, mennyire élünk helyesen. Nem érhetjük el evéssel, nem kocoghatunk bele egy soha véget nem érő életbe.

Eddig az életstílus-változásokkal foglalkoztunk, melyek minőségi és hosszú életet biztosíthatnak számunkra. De nem mondtunk semmit arról a helyzetről, amellyel akkor kerülünk szembe, ha az élet véget ér. A célul kitűzött életstílus-változatunk ezzel is foglalkozik. Ez pedig nem más, mint a bizalom.

A bizalom nemcsak az egészségünk szempontjából lényeges itt és most, hanem az élet halálon túli kiterjesztésének ez az egyetlen reménysége is. Hadd biztosítsam Önöket arról, hogy a reménység nem az utolsó szalmaszál megragadása, vagy kapaszkodás a holdsugár után. A reménység az ismert valóság előre elfogadása, azé a valóságé, ami hitünk folytán létezik. A hit az érett bizalom szinonimája. Nem fantázia vagy illúzió. A tavasz ígérete. Az élet kaotikus és elhordozhatatlan lenne nélküle. A túlélés szempontjából is életbevágóan fontos és különösen értékes akkor, ha a halállal kerülünk szembe. Anélkül, hogy tudatában lennénk, ilyen vagy olyan mértékig mindannyian gyakoroljuk a bizalmat szinte folyamatosan.

Amikor reggel felébredünk, hisszük, hogy a Nap fel fog kelni. Amikor megmossuk arcunkat vagy zuhanyozunk, hisszük, hogy a csap elfordításakor víz folyik belőle. Amikor autóba ülünk, és elfordítjuk az indítókulcsot, hisszük, hogy beindul a motor, a gyertya a hengerben majd begyújtja az üzemanyagot, amit a múlt éjjel a tartályba töltöttünk.

Bizonyára hiszünk a munkaadónkban, a postai szolgáltatásban, a rendőri karhatalomban, és az életünk minden más, megszokott kapcsolataiban. A dolgok rendjébe és az emberekbe vetett hitünk (bizalmunk) természetessé teszi, hogy előzetes telefonálgatás nélkül is meggyőződésünk, a házunk állni fog a helyén. A hit a józan ész szempontjából is igen fontos. Nélküle paranoiásak lennénk.

Kétségtelen tény, hogy hitünk egyszer-másszor akadályokba ütközik, és valaki vagy valami cserbenhagy. Lehet, hogy néha elárul, becsap bennünket? Távol legyen. Nem a hit, hanem inkább a hit tárgya vall kudarcot. Néhány dolog vagy néhány ember megbízhatatlan vagy érdemtelen bizalmunkra. Ha megismerjük, hogyan alakíthatjuk ki ezt a hitet és bizalmat, segít megértenünk azt is, hogyan történik ez a folyamat.

A bizalmat bizalmunk tárgyának megismerése építi ki. A bizalom állandóan erősödik, ahogy egyre inkább meggyőződünk annak a segítségnek az állandó voltáról, amit bizalmunk tárgya nyújt.

A bizalom már a kisgyermekkorban kialakul, kezdve attól, hogy bizalmi kapcsolat fűzi össze a csecsemőt és az anyát. Az anya gondoskodik a táplálékról, a melegről, tiszta pelenkáról és kényelemről. A baba néhány napon belül kifejezésre juttatja bizalmát azzal, hogy nyugalomban érzi magát, kevesebbet sír, mélyebben alszik, és emésztése normálisan működik.

Ahogy a csecsemő egyre jobban megismeri körülményeit, környezetét, kialakul a belső biztonság és bizalom érzete. A mama és mások, akikkel kényelemérzetét összekapcsolja, bizalmának tárgyává válnak. Erik Erikson, a Harward neves gyermekszakértője kimutatta, hogy a csecsemő első szociális megnyilvánulása az, hogy kihagyja a mamát a képből anélkül, hogy túlzottan aggodalmaskodna vagy dühöngene. A baba azért tudja ezt megtenni, mert az anya az ő számára már belső biztonságot és fizikai kiszámíthatóságot jelent.

A bizalom tehát az a dolog, amit elsőként tanulunk meg. A legtöbb otthon olyan környezetről gondoskodik, ahol a bizalom kiterjedhet és növekedhet. Sajnos, a széttört családi kapcsolatok, a drogok és az abnormális szociális feltételek úgy megkeményíthetik a gyermek lelkivilágát, hogy általános bizalmatlanság alakul ki benne. Nem is kell külön hangsúlyozni, hogy ez komoly, személyiséget befolyásoló hátrány, és csak akkor gyógyítható, ha a gyermek igazi szeretet-kapcsolattal találkozik.

Mindannyian szenvedünk a bizalmatlanság különböző megnyilatkozásaitól. Ennek egyik jele az, amikor azt mondjuk: nincs hitünk. A hit nem valami misztikus tapasztalat, amit azzal gerjesztünk, hogy vallásosakká válunk, hogy gyülekezetbe járunk, hogy memorizáljuk a Koránt, vagy a Zen-meditációt gyakoroljuk. Ahogy már említettük, a hit alapvető tapasztalat, az emberi személyiség alapzatának egyik fontos összetevője. Ez a kapcsolatok terén és a jellem megnyilatkozásaiban jut kifejezésre, nem pedig a hitvallásokban. A hit mindig kapcsolatban áll a szeretettel, a szeretet pedig elkötelezettséget jelent, ami aztán a hit részévé válik. A hit türelmes, kitartó, engedelmes. A hit biztonságérzetet ad és az odatartozás érzését. Ez a legnagyobb helyzeti előny és erő a gyógyulásra.

A hit nem azt jelenti, hogy elhisszük azt, amiről tudjuk, hogy nem úgy van. Nem is pszichológiai mankó, ami távol tart minket attól, hogy lábainkat szilárd talajra vessük. A hit kérdéseket tesz fel és választ vár. Ha ezek a válaszok értelmesek, akkor a hit éppen nem azt jelenti, hogy sötétségbe lépünk, hanem ellenkezőleg, a szeretet és egység egyre növekvő tapasztalatává lesz. Az egyik kérdés, amit a hit megfogalmaz: Mi az élet célja, és honnan jövünk?

A kutatás, hogy megértsük, honnan jöttünk és hová megyünk, messzebbre vezet kulturális gyökereink megismerésénél. Az alapvető űr, ami betöltésre vár, amit végül meg kell értenünk, közös emberi mivoltunk eredete. Örökségünknek tudatossá kell válnia és büszkeséggel kell eltöltenie bennünket. Alex Hailey Gyökerek c. regényének fenomenális sikere demonstrálja ezt a tényt. Ez az út felülemel a faji, nevelési, vallási és gazdasági határokon. Ahogy Alex Hailey állítja: „Mindannyiunkban – feketékben, barnákban, fehérekben és sárgákban – megvan az a vágy, hogy megtegyük ezt a szimbolikus utazást családunk megismerése érdekében.”

Charles Darwin megalkotta a fajok evolúciós fejlődésének logikus elméletét. Az elgondolást a görög filozófusoktól „vette kölcsön” és megpróbálta bizonyítani a természet laboratóriumában. A fajok eredete c. művét 1859-ben adták ki először. Ez a mű segített megmagyarázni világi módon az emberi faj kialakulását, és ezt a magyarázatot szinte az egész tudományos világ elfogadta.

De az ember molekuláris eredetébe vetett hittel az a probléma, hogy csökkenti a hit erejét és arra hajlik, hogy a fizikális univerzum erőinek a végsőkig kiszolgáltassa az embert.

Mint tudós, aki megfigyeltem az emberi anatómia és fiziológia végtelen komplexitását, jobban szeretem azt a világnézetet, amely szerint a világ, a világegyetem és az ember eredete is egy intelligens Tervező kezeiben van, akit Istennek nevezünk. Van bizonyság arra, hogy Ő létezik és nem hallgat. Bár nem vitatás nélkül, éppúgy találni erős bizonyítékot a kreacionizmusra, mint az evolucionizmusra. De az a bizonyíték ahhoz elég, hogy igazolja a hitet.

Ha eljutunk odáig, hogy felismerjük az intelligenciát és a tervszerűséget az univerzumban, a következő lépés már az, hogy kutassunk a Teremtő után. Cófár, az ókori bölcs feltette a kérdést: Kutatással, kereséssel megtalálhatjuk-e az Istent? A válasz: Nem. Az ember saját képességeivel, vitézségével, erényeivel nem talál Istenre, csak hit által fedezheti fel. Isten állandóan kutat olyan férfiak és nők után, akik nem rejtőzködnek el előle. Beszél hozzájuk, és ezt mondja: „Örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem rád az én irgalmasságomat” (Jer. 31:3).

Az egyik legnagyobb felfedezés, amit valaha tettem, akkor történt, amikor megállapítottam, hogy a világegyetemet cél és tervszerűség jellemzi, ami túlmutat a kozmosz távoli területein, a fekete lyukakon és a felrobbanó csillagokon. Rend és nem káosz uralkodik. Felbátorodom, amikor tudom, hogy a világegyetem lényege, alapzata a szeretet, nem pedig valami személytelen erő.

Bárki megragadhatja ezt a bizonyosságot, ha egyszer megérti és megismeri Isten jellemét és személyét, és ezen ismeretre épülő tapasztalatban lesz része, amit hitnek nevezünk. „Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Hozzá járul, annak hinnie kell, hogy Ő létezik, és megjutalmazza azokat, akik buzgón keresik.” (Zsid. 11:6)

Mindenkinek megvan a maga istene, mert bárkit vagy bármit, amit mindennél többre értékelünk, az számunkra isten. Egyeseknek a hatalom, másoknak a gazdagság, ismét másoknak talán a társadalmi helyzet. De ezek egyike sem hoz gyógyulást vagy megoldást a halálra.

Az egyetlen Isten, aki legbensőbb szükségleteinknek megfelel, az a Valaki, Aki teremtett minket és a világegyetemet, amelyben élünk. Kinyilatkoztatta magát a természetben és különleges, prófétáknak nevezett szóvivői által. Ezeket az üzeneteket két könyvben, a Természet könyvében és a Szentírásban jegyezték fel.

Ám rosszul értelmezték a természetet, és félremagyarázták az Írásokat is, és e félreértelmezés miatt Isten megpróbált egy másik módszert is alkalmazni. A Zsidókhoz írt levél szerzője így ír erről:

„Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időben szólott nékünk Fia által, akit tett mindenek örökösévé, aki által a világot is teremtette. Aki az Ő dicsőségnek visszatükröződése és az Ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget.” (Zsid. 1:1–3)

Csupán az Isten Lelkétől hatalommal felruházott hit képes válaszolni az ilyen kijelentésre, kinyilatkoztatásra, de ha egyszer ez a válasz megszületik, már érthetővé válik a másik igeszakasz: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Jn. 17:3).

Nem célom, hogy bárkit is megbántsak, vagy bárkire is ráerőltessek valamilyen vallási irányzatot. Csupán megpróbálom saját személyes tapasztalatomból kimutatni, hogy az Istennel kialakítható személyes kapcsolat az egyetlen megoldás a halál feletti tépelődés okozta nyugtalanságra.

Az értelmes és tájékozott hit gyakorlása, amikor elhiszem, hogy Isten emberré lett, emberi tapasztalatokat élt át, hogy biztosak lehetünk abban, megérti az ember helyzetét. Nemcsak azért halt meg, hogy legyőzze a halált, hanem hogy kifejezésre juttassa azt az őszinte vágyát, hogy szerető közösségre lépjen velünk. Teljes szabadságot kínál a halál fogságából, ha hiszünk ígéreteiben.

A világ nagy vallásai mind kísérletet tettek arra, hogy javítsanak az ember helyzetén, és megmagyarázzák az élet értelmét. Mohamed, az iszlám megalapítója, erkölcsiséget tanított, istenhitet, a törvény szentségét és az emberi jogok iránti tiszteletet. Tanította továbbá, hogy van élet a halál után, de nem magyarázta meg, hogyan nyerhető el.

Sziddhárta Gautama Buddha, a buddhizmus istenített megalapítója, kiépített egy, az emberi erényre és erkölcsiségre alapított nagy vallási rendszert. A megtisztulás és tökéletessé-válás elérése érdekében megfogalmazott, kialakított 10 lépést arra szánta, hogy az emberiség többségét megjavítsa. De a halál problémáját képtelen volt megoldani. Földi maradványai egy ázsiai templom sírboltjában nyugszanak. (Más forrás szerint elégették.)

A hinduizmus, a buddhizmus, a dzsainizmus és néhány más ázsiai szekta nem követhető vissza egy különleges alapító személyéig, mégis egyike a nagy világvallásoknak. A hinduizmus a halálra adott válaszként a reinkarnációt kínálja.

Az eredeti kereszténység, ahogy Jézus Krisztus tanította, átfogó válaszai miatt az összes vallás fölé emelkedik, az élet nyugtalanító problémáira adott válaszaival. A kereszténység története nem arról beszél, hogy egy ember istenné lett, hanem a világegyetem Alkotójáról, aki emberré lett nagy szeretetéből. A Biblia feleletet ad a nagy, alapvető kérdésre: „Ki vagyok? Honnan jöttem? Hová megyek?”

Magyarázatot ad arra is, hogy mi a halál, anélkül, hogy tagadná a halált. Hidat kínál a halál szakadékán át.

Számos szemtanú bizonyságtevése szerint Krisztus meghalt a kereszten. Saját népe ítélte el és kárhoztatta, akiknek életet adni jött. Csupán három napig maradt a sírboltban. Vasárnap korán reggel feltámadt. Nem hagyott maga mögött emlékműveket, csak egy üres sírt. Krisztus kijelentette önmagáról, hogy Ő a feltámadás és az élet az egész emberiség számára, és felkínálja a feltámadás ígéretét mindazoknak, akik eléggé bíznak benne, hogy kövessék Őt.

Krisztus úgy beszél a halálról mint alvásról, amelyből a holtak hívásra felébrednek majd. Isten különleges ígéretet tett Ézsaiás által: „Megelevenednek halottaid és holttesteim felkelnek, serkenjetek fel és énekeljetek, akik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!”(Ésa. 26:19)

Így szólnak Krisztus szavai: „Az pedig annak akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz Őbenne, örök élete van, és én feltámasztom azt az utolsó napon.” (Jn. 6:40)

A feltámadást Pál apostol így írja le: „Ímé, titkot mondok néktek: Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk, nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra, mert a halottak feltámadnak romolhatatlanságban és mi elváltozunk… Akkor beteljesedik az ige: Elnyeletett a halál diadalra. Halál, hol a te diadalmad? Halál, hol a te fullánkod?” (I. Kor. 15:51–55)

Jézus Krisztus feltámadása olyan híd a halál alvásán át, amely soha véget nem érő életre vezet minket. Feltámadása a tavasz ígérete és felhívás arra, hogy bízzunk benne, aki méltó hódolatunkra és engedelmességünkre. Az ilyen bizalom gyógyítja a lelket, és a legtöbb fizikai problémára is jó hatással van. Próbáljuk meg Őt! Ő a végső valóság!

 

Amit megtehetünk:

1. Tegyük nyitottá gondolatvilágunkat, és ne elégedjünk meg azzal, amit életünkben eddig tanultunk! A tanulás egy életen át tartó tapasztalat, új igazságok felfedezése, az élet egyik legnagyobb kalandja.
2. Keressünk olyan világnézetet, amely kielégítő választ nyújt az élet alapkérdéseire: „Mi az élet? Honnan ered? Végső sorsunk a halál? Mit kezdjünk az élettel és a halállal?”
3. Gondosan vizsgáljuk meg elvrendszerünket, és bizonyosodjunk meg ésszerűségéről! Ne támaszkodjunk teljesen a kulturális hagyományra, azon egyszerű oknál fogva, hogy a tévedés is ugyanúgy átszármazik egyik nemzedékről a másikra, mint az igazság. A miszticizmus és a mitológia éppoly idős, akár az emberi faj, és sem egyiknek, sem a másiknak nincs túl sok köze a valósághoz és az igazsághoz.
4. Ha eddig még nem is tettük, próbáljuk meg elolvasni a Bibliát, és fedezzük fel üzenetét! Könyvről könyvre és ne versről versre olvassuk. Figyeljük meg, vajon mg tudunk-e ragadni valamit abból, amit a negyven szerző mindegyike, a Biblia mind a 66 könyvében képvisel? A Biblia témája az, hogy a szeretetteljes Teremtő beleavatkozik a reménytelen emberi szituációba, hogy gyógyulást és megváltást hozzon és törölje a halált. Ez igazi sikertörténet, és mi is részesedhetünk belőle.
5. Higgyünk Istenben!

 

Hivatkozások:

Könyvek:

Erickson, Erik H.: Gyermekkor és társadalom. New York: Pelican Books, 1963

Douglas, Herbert, E.: A hit azt jelenti, igent mondok Istennek. Nampa, ID. Pacific Press, 1976

Tournier, Paul: Hely részedre. New York, Harper and Row, 1968

Tournier, Paul: Személyek gyógyítása. New York, Harper and Ro, 1965

White, E. G.: A gyógyítás szolgálata. Nampa, ID. Pacific Press, 1905

White, E. G.: Jézushoz vezető út. Washington, D. C. Review and Herald, 1892

Haley, Alex: Mit jelentenek a gyökerek nekem? New York, Dell, 1977

White, E. G.: A világ reménye. Nampa, ID. Pacific Press, 1940

Schaeffer, Francis, A.: Ő ott van és nem hallgat. Wheaton, III. Tyndale House, 1972

Wenham, John, W.: Az Isten jósága. Downers Grove, IL: Intervarsity Press, 1974

Becker, E.: A halál tagadása. New York, Free Press, 1973

 

Függelék

Írta: Milton G. Crane M. D.  F. A. C. P.

igazgató, orvoskutató, Weimar-Intézet

 

Vitaminok, ásványi anyagok és esszenciális zsírsavak

 

Az egészség szempontjából létfontosságú különleges tápanyagok

 

A jó egészséghez sokféle tápanyagra és más anyagokra van szükség. Az élet fenntartásához levegő, víz és kalóriák okvetlenül szükségesek, de ezeken kívül bizonyos vegyületeket, elemi anyagokat is tartalmaznia kell táplálékainknak, hogy szervezetünk megfelelően működjék. Ezek közé tartoznak a vitaminok, ásványi anyagok és esszenciális zsírsavak. Ebben a fejezetben összefoglaló jelleggel ezeket tekintjük át.

 

Esszenciális zsírsavak

A szervezet különféle funkcióihoz különböző zsírokat használ fel. Ezek energiát szolgáltató különleges kalóriaforrások, ám testsejtjeink felépítésében és működésében betöltött szerepük még ennél is fontosabb. A sejtmembránok zsírsavakból és más, lipideknek nevezett zsírszerű anyagokból épülnek fel, amelyhez egy foszforgyűrű is kapcsolódik, ily módon víz át nem eresztő kettős réteget alkotnak. Ez a kettős lipidhártya körülzárja a sejtmagvat, a mitochondriumokat és más sejten belüli struktúrákat. A sejtfalban lévő zsír típusa igen lényeges. A telített zsírok, a közvetítő zsírok és a koleszterin merevvé teszik a sejtmembránt, és korlátozzák a sejt normális működését. A többszörösen telítetlen zsírok a membránt rugalmassá teszik, és megfelelő működésre alkalmassá.

Három zsírsav különleges fontosságú, mert részt vesznek négy vegyületcsalád, a prosztaglandinok, thromboxanok, leukotrinek és a 18-oxisav felépítésében. E családok mindegyike számos tagból áll, és különböző funkciókat töltenek be a szervezetben. Fontos szerepet játszanak azon rendszer megfelelő egyensúlyának fenntartásában, amely a véralvadással, vérnyomással, gyulladással és az immunitással kapcsolatos.

Az alfa-lenolajsav, a gamma-lenolajsav és lenolajsav az a három zsírsav, amelyre a kiegyensúlyozott élettani működés fenntartásához igen nagy szükség van. E zsírsavak mindegyike 18 szénatomból álló szénlánccal rendelkezik, s e szénláncban 2–3 kettős kötéssel. A lenolajsavnak két kettős kötése van, a 6–7. és a 9–10-es szénpozícióban. Van egy pótlólagos kettős kötése is, ami vagy a 3–4. helyzetben (omega-3 alfa-lenolajsav), vagy a 12–13-as pozícióban (omega-6 gamma-lenolajsav). Ezek a kettős kötések a zsírsavmolekulának különleges alakot kölcsönöznek, amely meghatározza azon vegyület típusát, amit termelni fognak.

A többszörösen telítetlen zsírsavakat nevezzük esszenciális (maga a szó esszenciális = lényeges, nélkülözhetetlen) zsírsavaknak. Ezeket a szervezet (vagyis a máj) nem tudja előállítani, csak kívülről, a tápanyagokkal kerülhetnek be. Ezek a zsírsavak csak igen kis mennyiségben szükségesek (tehát nem kalóriaforrásként), mint ahogy a vitaminok sem. Vegyi rokonság is van némelyik vitaminnal, pl. az F-vitamin telítetlen zsírsava, kémiailag. Javasolják, hogy a napi felvett kalória legalább 1 %-a esszenciális telítetlen zsírsavakból származzék. A telítetlen zsírok segítik a szervezetben a telített zsírok elégetését. (Az előbbiből kétszer annyi kerüljön a szervezetbe, mint az utóbbiból. Telítetlen zsírsavakból 12 kávéskanálnyi napraforgómag fedezi a napi szükségletet. Ha valaki nagy mennyiségű szénhidrátot fogyaszt, több kell a többszörösen telítetlen zsírsavakból is. Miben segítik a szervezetet? – Akadályozzák a koleszterin lerakódását az artériákban. – Védőhatás a bőr egészséges működéséhez. – Egyes mirigyek működését befolyásolják, továbbá a kalciumfelvételt a sejtekbe, ezáltal a növekedésre és anyagcserére vannak hatással. – Segít a szívbetegség gyógyulásában. – Elősegíti a fogyást a telített zsírok elégetése révén.

Ezen zsírsavak hiányát bőrelváltozások jelzik: ekcéma, pattanások.

Az állati eredetű tápanyagok közül tartalmazza ezeket a vaj (4 % linolénsavat), valamint a tengeri halak mája és depózsírja (pl. csukamájolaj) igen nagy mennyiségű többszörösen telítetlen zsírsavat tartalmaz. Ezek egyúttal D-vitamin források is.

Ám a legtöbb többszörösen telítetlen zsírsavat a növényi olaj tartalmazza. (Miből nyerhető olaj? Napraforgó, lenmag, szójabab, búzacsíra, amerikai mogyoró.) Az olajon kívül a dió, mandula, hikoridió, avokádó.

Kerüljük a telített zsírsavakat (állati zsírok nagyobbrészt ezeket tartalmazzák). A telítetlen zsírsavak mennyisége szabja meg a zsírok halmazállapotát: ha sok van egy zsírban, folyékony lesz, azaz olaj. A növényi olaj a tápanyagok jobb hasznosítását segíti elő, és a jobb zsíranyagcserét!

Ha a növényi olajok telítetlen kettős kötéseit hidrogénnel telítik, megszilárdulnak. Ilyen pl. a margarin. Ez is szilárd, miért jobb a vajnál mégis? A margarin a telítésekor veszít a telítetlen-zsírsavtartalmából, de még így is kétszer annyit tartalmaz, mint a vaj. Linolsavtartalma nagyobb, mint az állati zsíroké, viszont vitaminszintje a vajénak megfelelő.

Amikor húst, tejet vagy tojást fogyasztunk, potenciálisan veszélyes előreformázott arachidonsav kerül szervezetünkbe. (20 szénatomból álló zsírsav, kettős kötéssel az omega-6 pozícióban.) Hideg vizű tengerekben élő halak esetében van egy másik előreformázott hosszú láncú zsírsavmolekula, az eicosapentanoic-sav (omega-3-as 20 szénatommal).

A táplálékainkban található zsírsavakból szervezetünk leukotriéneket, prostaglandinokat és más vegyi anyagokat készít. a húsban lévő előreformázott arachidonsav és a halban található eicosapentanoic-sav részben feldolgozott állapotban van, és arra késztetheti a szervezetet, hogy olyan prosztaglandinokat, thromboxanokat és leukotriéneket termeljen, amelyek nem megfelelők, és így megváltoztathatják vérnyomásunkat, a véralvadási időt és a gyulladás esetén fellépő védekezési reakciót.

Ezeket a potenciális problémákat elkerülhetjük, ha olyan alapvető növényi táplálékokat fogyasztunk, amelyeknek két vagy három kettős kötésük van a 18 szénatomból álló zsírsavmolekulában. A szervezet ki tudja választani a nyersanyagokat, amelyekre szüksége van, hogy prostaglandinokat, thromboxanokat, leukotriéneket és más speciális vegyületeket állítson elő. Nincs rákényszerítve, hogy ezeket állati eredetű termékekből származó arachidon- és eicosapentanoic-savból építse fel.

 

Vitaminok

Vitamin	Fontosabb növényi forrásai	Napi szükséglet
	Zsírban oldódó vitaminok
A-vitamin, karotinok	Sárga vagy piros zöldségfélék, sárga vagy piros gyümölcsök, sötétzöld levelű zöldségfélék, sárga és vörös gyökerek, gumók.	Nőknek: 800 RE 4000 IU vagy NE Férfiaknak: 5000 IU vagy NE
D-vitamin, kalciferol	Növényi ergosterol, D2 és a test koleszterinszintje a napfény hatására aktív D-vitaminná alakul.	Fiatal felnőttek 7,5 µg, 22 év felett 5,0 µg
E-vitamin, Tokoferol-csoport	Teljes magvak (csírák), szójabab és más babfélék, leveles zöldségek, növényi olajok, mogyoró.	Nők: 8 mg TE 12 IU Férfiak: 10 mg 12 IU
K-vitamin, Menadion	A bélben baktériumok szintetizálják. Zöld leveles zöldségek.	70–140 µg a becsült biztonságos és megfelelő mennyiség
	Vízben oldódó vitaminok
C-vitamin, ascorbinsav	Citrom- és narancsfélék, bogyósok, paradicsom, burgonya, zöldségfélék.	Felnőtteknek: 60 mg
Tiamin, B1	Teljes magvak, burgonya, mogyoró, dió, babfélék, zöldségfélék.	Felnőtteknek: 0,5 mg/1000 kcal Napi összeg: 1,2–1,5 mg
Riboflavin, B2	Zöld leveles zöldségek, egész magvak.	Felnőtteknek: 0,6 mg/1000 kcal 1,5–1,7 mg
Niacin, B3	Egész magvak, burgonya, zöldség, avokádó, füge, asztalt szilva, bab- és mogyorófélék	Felnőtteknek: 6,6 mg/1000 kcal 20 mg
Piridoxin, B6	Hüvelyesek, magvak, teljes gabonamagvak, burgonya, banán.	Felnőtteknek: 2–2,2 mg
Folsav	Zöld levelű zöldségek, répafélék, kantalupdinnye, babfélék és egész gabonamagvak, szójabab.	Felnőtteknek: 400  µg
B12-vitamin	Baktériumok maradéka. Erjesztett szójatermékek, algák és élesztőfélék.	Felnőtteknek: 3 µg
	Zsírban oldódó vitaminok
Pantoténsav B5	Babfélék, búzacsíra, dió, zöld levelű zöldségek, teljes gabonamagvak.	Felnőtteknek: 4–7 mg biztonságos és megfelelő.
Biotin, H-vitamin	Baktériumok szintetizálják. Mogyoró, dió-, babfélék, gyümölcsök, teljes gabonamagvak, fényezetlen rizs.	Felnőtteknek: 100–200 µg biztos és elégséges.
Kolin	A szervezet is előállíthatja. Teljes gabonamagvak, élesztő, szójabab (lecitin), búzacsíra, zöld levelű zöldségek.	Nem ismert.

(Felnőttek napi étrendje kb. 500–900 mg kolint tartalmaz.)

 

Amit a vitaminokról tudni kell

A zsírban oldódó vitaminokat a máj vagy a zsírszövet raktározza. Így azután e vitaminokból toxikus mennyiség is felhalmozódhat. A többi vitamin, amelyek többsége vízben oldódik, nem halmozódik fel ilyen mértékig. Az optimális működés érdekében a szervezetnek szüksége van ezek napi, táplálék formájában történő bevitelére. Egyetlen kivétel a B₁₂-vitamin, ami a májban raktározódik tartalékkészlet formájában, és ez 3 évig is hatást fejt ki.

Az alábbiakban egy összefoglaló tájékoztatót találunk a vitaminokról és a vitaminszerű vegyületekről.

 

A-vitamin

Hatása: Az A-vitamin gyorsítja a növekedést, a csontok kialakulásánál és újraalakításánál játszik szerepet. Segít kiépíteni a fertőzésekkel szembeni ellenállást, és egészséges állapotban tartja a bőrt, a hajat, a fogakat, csontokat. Fontos a szem éjszakai látása szempontjából.

Hiánya: Éjszakai vakságot eredményezhet, bőrszárazságot, kiszáradt nyálkahártyákat és szemszárazságot, növekedési zavart. Továbbá: hajhullás, hányás, hasmenés, fejfájás, szabálytalan menses, májmegnagyobbodást.

Mérgező hatása: Ha 100000 egységnyit veszünk be naponta, hónapokon át, étvágytalanságot idézhet elő, a száj sarkai kicserepesedhetnek, abnormális bőrkiütések és csontfájdalmak jelentkezhetnek. (Csecsemőknél már napi 18–500 NE toxikus lehet. Egy csésze főtt sárgarépa 15000 NE A-vitamint tartalmaz!)

További érdekes szempontok:

Ha a táplálékmegválasztás megfelelő, nem szükséges a pótlásáról gondoskodni. A testnek négyszer több A-vitaminra van szüksége, ha az ember 400 egység E-vitamint vesz be naponta, vagy Questramot (koleszterint csökkentő vegyület) szed. Az ásványi olaj (kőolaj) megakadályozza az A-vitamin felszívódását. {Ásványolaj viszonylag ritkán kerül a szervezetbe, de alkohol igen, és ez is akadályozza az A-vitamin felszívódását. De olyan gyógyszerek is, mint az Aszpirin, Kalmopyrin, barbiturátok, olajos hashajtók csökkentik az A-vitamin szintet. – A lektor megjegyzése.}

 

D-vitamin

Hatása: A D-vitamin elősegíti a kalcium és a foszfor felszívódását és szállítását. Erősíti a fogakat és a csontokat, segít (az A- és C-vitaminokkal együtt) az egészséges immunrendszer fenntartásában.

Hiánya: A D-vitamin hiánya angolkórt gyermekeknél, csonttorzulásokat, meszesedést, csontlágyulást, öregkori csontritkulást és súlyos fogromlást okozhat.

Napi 25.000 NE hosszabb ideig, de aki érzékeny rá, annak napi 5000 NE toxikus adag.

Mérgező hatása: A D-vitamin szertelen, túlzott adagolása anorexiát (étvágytalanságot), súlyveszteséget, vizelési ingert, vesekárosodást idézhet elő, a vizeletbe kerülő fehérje miatt. További tünetek: szem begyulladása, hányás, hasmenés, káros kalciumlerakódás az erek falában, májban, tüdőben, vesében, gyomorban.

Érdekes, hogy a már lesült bőrben megszűnik a D-vitamin képződése. Ne vigyük túlzásba a napozást!

További fontos szempontok: A D-vitamin a napfénynek a bőrre gyakorolt hatására termelődik, főleg koleszterinből. A növényekben csupán kis mennyiségben található, mint ergocalciferol, aminek ugyancsak napfényre van szüksége, hogy aktív D-vitaminná alakuljon át. Városlakók, éjszakai munkások, az északi vagy a déli sarkkör közelében élők, valamint napfénytől elzárt helyen tartózkodó emberek részére szükség lehet kvarclámpával mesterséges sugárzásra, és tőkehal- vagy cápamájolajból származó kiegészítő D-vitaminra. Nagyobb dózisokra van szüksége azoknak, akik görcsoldó gyógyszereket szednek.

 

E-vitamin

Hatása: Védi a sejtstruktúrát, fokozza az A-vitamin hatását, felgyorsítja a gyógyulási folyamatot, erőteljes antioxidáns, védi és serkenti az immunrendszer működését, természetes véralvadásgátló, növeli a vörösvértestek erejét. Továbbá: értágító (a hajszálereknél), javítja az oxigénfelvételt, védi a tüdőt az A-vitaminnal együtt a légszennyeződés káros hatásaival szemben. Csökkenti a fáradtságot, kimerülést.

Mint antioxidáns meggátolja a telítetlen zsírok, az A- és C-vitamin, valamint a kéntartalmú aminosavak oxidációját a szervezetben.

Hiánya: a vörösvértestek hemolysise, vérzékenység, keringési és érbetegségek, izomsorvadás, ödéma és bőrbántalmak. (Továbbá: meddőség, elvetélés, menses- és klimaxos panaszok.)

Mérgező hatása: Viszonylag nem mérgező. A cukorbetegek és a magas vérnyomásban szenvedők el kell kerüljék a nagy adagok alkalmazását. 2000 egységnél nagyobb dózisok naponta elnyomják az immunrendszert és 400 egységnél nagyobb adagok megemelhetik a szisztolés vérnyomást. Gyógyszer alakjában napi 100–300 mg (2–3 kapszula) a maximum, sőt legtöbbször a heti adag! NE-egységgel számolva 200–1200 NE lehet a napi adag, maximum.

További érdekes szempontok: Az élelmiszerrel 8 különböző tokeferol formájában kerülhet be a szervezetbe. Az alfa tokeferol a leghatékonyabb.

(Az E-vitamin rövid ideig marad a szervezetben, ellentétben a többi zsíroldékony vitaminnal, melyek felhalmozódnak. Az E-vitamin 60–70 %-a naponta kiürül a széklettel. Akik klórozott ivóvizet isznak, több E-vitaminra van szükségük.)

 

K-vitamin

Hatása: A véralvadáshoz szükséges négy faktor kialakításában van szükség rá. (Nélkülözhetetlen a protrombin – egy véralvadásgátló – képződéséhez, csökkenti a menses vérveszteségét.)

Hiánya: Megnövekedik a véralvadási idő, ezáltal bizonyos vérzéses betegségek esetében is szerepe van.

Mérgező hatása: Az adagokat napi 400 mg alatt kell tartani. A K-vitaminhiány legjobb gyógyszere a joghurt.

További érdekes szempontok: Nincs szükség kiegészítő adagokra, mert a belekben szintetizálódik, hacsak nincs valamilyen bélprobléma. (Újszülött csecsemőknek különösen nagy a K-vitamin szükségletük.)

 

C-vitamin (Aszkorbinsav)

Hatása: Részt vesz a kollagén és elasztin képződésében, védi a fogínyt, fogakat, vérereket és csontokat, erőteljes antioxidáns, segít a kábítószeresek és alkoholisták elvonási tüneteinek megelőzésében. Más vitaminok felszívódásánál is szükség van rá, az RNS és DNS szintézisében, valamint szerepe van az interferon és leukotriének termelésében. Elősegíti a szervezeten a vas felszívódását. Véd a stressz ellen, a vírusok és baktériumok, valamint rákkeltő anyagok ellen. Fokozza az immunrendszer működését.

Hiánya: Skorbut, fogínyvérzés, szájfájás és gyenge hajszálérfalak.

Mérgező hatása: Viszonylag kicsi. Megnöveli a húgysav és oxálsav mennyiségét, tehát kövesedést idézhet elő a húgyutakban. (Sok vizet kell inni, hogy ez ne következzék be, plusz magnézium és B₆-vitamin szedése a C-vitamin mellett.) Hasmenést is előidézhet. Alkalmaznak olykor egészen nagy dózisokat is, napi 25 g-ot.

További érdekes szempontok: A nagy adagok megszokást és egyre növekvő igények kialakulását idézik elő. Hirtelen elvonásakor, még normális adagok szedése esetén is, skorbut lép fel. Nagyobb a C-vitamin igény a terhesség és szoptatás idején: 80–120 mg. Dohányosok napi szükséglete még nagyobb; ugyanis minden cigaretta elszívása 25–150 mg C-vitamint tesz tönkre!

 

B₁-vitamin

Hatása: Bizonyos enzimrendszerekben koenzimként szolgál, főleg a glukóz lebontásánál. Segíti az emésztést és az értelmi működést. Serkenti a növekedést, és csillapító hatást gyakorol az idegrendszerre, a szívre és az izmokra. Jó hatású a tengeribetegség, valamint az övsömör (herpes zoster) ellen is.

Hiánya: beriberit, étvágytalanságot, ideggyulladást és székrekedést idéz elő. Továbbá: szénhidrát-anyagcserezavart, szívműködési zavart, fáradékonyságot, fertőzésre való fogékonyságot.

Mérgező hatása: Nincs ennek a vitaminnak, mivel vízoldékony és minden felesleg kiürül a vizelettel. Szövetekben vagy szervekben egyáltalán nem raktározódik. Túladagolása azonban kerülendő. A jobb hatás kedvéért együtt adják a B₁-, B₂- és B₆-vitamint azonos dózisokban mindegyikből 50–50 mg-ot.

Továbbá érdekes szempontok: Könnyen tönkreteszi, ha hőnek és oxidációnak tesszük ki. Stresszhelyzetek során, mint pl. a sebészi beavatkozás vagy egyéb sérülések esetén, kívánatos lehet pótlásáról gondoskodni. A koffein, az alkohol és a savlekötők a B₁-vitamin ellenségei. Némely esetben előfordulhat a vitamin gyenge felszívódása. Aki dohányzik, iszik, vagy sok cukrot fogyaszt, több B₁-vitaminra van szüksége. Több kell belőle terhesség, szoptatás idején, de a fogamzásgátlót szedőknek is.

 

B₂-vitamin (Riboflavin)

Hatása: Koenzimként szükség van rá zsírok, szénhidrátok és fehérjék anyagcseréjénél. Segíti a növekedést és a szaporodást, növeli az immunrendszer hatékonyságát. Jótékony hatása van a látásra, valamint az egészséges bőr és körmök kifejlődésére.

Hiánya: Ajakberepedést, szájzug-kipállást, szemkárosodást és megromlott anyagcserét eredményez.

Mérgező hatása: Nem ismert.

További érdekes szempontok: Az ibolyántúli sugárzás és a lúgok elpusztítják. Szulfa-gyógyszerek, drogok, ösztrogének, fogamzásgátlók használata, a dohányzás és alkohol megnövelheti a szükséges mennyiséget. A stresszállapot is. (Talán ez az oka, hogy az USA-ban a B₂-vitamin hiánya fordul elő leggyakrabban.)

 

B₃-vitamin (Niacin)

Hatása: Koenzimként szolgál a zsírok, szénhidrátok és fehérjék anyagcseréjénél. Elősegíti az egészséges gyomorműködést és az egészséges bőr növekedését. Megelőző szerepet tölt be néhány migrénfajta estén. Segít csökkenteni a vérkoleszterint és a trigliceridek mennyiségét. Szabályozza a prosztaglandinok termelését.

Továbbá: Szükséges a nemi hormonok, valamint a kortizon, tiroxin és az inzulin szintéziséhez. Az agy és a perifériás idegrendszer működéséhez. Fokozza a vérkeringést, csökkenti a magas vérnyomást. Védelem az allergia ellen. A szervezet saját maga elő tudja állítani egy aminosavból, a triptofánból, de csak akkor, ha nincs hiány a B₁-, B₂- és B₆-vitaminból.

Hiánya: Bőrvastagodással járó pellagrát, bélfekélyeket, ödéma képződést, pszichózist és komoly hasmenést okoz.

Mérgező hatása: Nagyon alacsony. Bőrkiütés és égő érzés, viszketés keletkezik, de folyamatos használatával eltűnik. (100 mg felett keletkezhetnek csak ezek a tünetek.)

További érdekes szempontok: A niacin ellenségei az alkohol és a szulfanilamid-tartalmú gyógyszerkészítmények. Ha azért szedjük, hogy csökkentse a koleszterinszintet, fokozatosan növelhetjük a niacin adagolását, és néhány hetes perióduson keresztül napi 0,3 grammtól, a maximális napi 3,0 grammos adagokig. Hat-nyolc héten belül rendkívül jótékony hatás figyelhető meg.

 

B₆-vitamin (Piridoxin)

Hatása: Serkenti a csecsemőmirigyet és az immunrendszert. Koenzimként szükség van rá a zsírok, fehérje és szénhidrátok anyagcseréjénél. A prostaglandinok kialakulásához szükséges. Az RNS és DNS szintézisét elősegíti, serkenti a B₁₂ felszívódását, valamint az inzulin működését. Vizelethajtó hatása is van.

Ezen kívül: Nélkülözhetetlen az ellenanyagok és a vörösvértestek képzéséhez, valamint a gyomorban a sósavképzéshez. Enyhíti a hányingert. (Terhes nők reggeli hányingerét B₆-vitamint tartalmazó gyógyszerrel csökkenthetik.) Jó hatású ideggyulladás (neuritis) és egyes bőrbetegségek ellen.

Hiánya: Görcsöket, vérzékenységet és vesekövet idézhet elő. A hiányából eredő problémákat fokozhatják a koffein, az alkohol és a fogamzásgátló szerek. Mérgező hatása: A felesleg éjszakai nyugtalanságot és idegkárosodást okozhat napi 2–10 g-os adagokban. Ezért 500 mg-nál nagyobb dózis nem ajánlott.

További érdekes szempontok: C-vitamin, más B-vitaminok és magnézium jelenlétében működik a legjobban.

Aki sok fehérjét fogyaszt, annak több kell a B₆-vitaminból.

 

Folsav

Hatása: a növekedés, a vérképzés, az RNS és DNS szintézisénél van szükség rá. Elősegíti az egészséges bőr kialakulását, és véd az élősködők ellen. Lényeges a sejtszaporodás szempontjából is (mitózis). Javítja az étvágyat, megakadályozza a vérszegénység kialakulását.

Hiánya: Fájdalommal, nyelvduzzadással és hasmenéssel járó megaloblasztos (éretlen nagy vörösvértestek) vérszegénységet (anémia) okoz.

Mérgező hatása: Nincs.

További érdekes szempontok: Többre van szükség szulfonamid-tartalmú gyógyszerkészítmények, dilantin, ösztrogén, nagy C-vitamin dózis szedése és napozás esetén. Napi adagja 400 µg, terhes nőknek kétszer annyi, szoptatós anyáknak 500 µg. Fokozza a tejképződést.

 

B₁₂-vitamin

Hatása: Növeli a szervezet energiáját, anyagcseréjét, segít a vörösvértestek képződésében, a fehérvérsejtek és a bélnyálkahártya-sejtek kialakulásában. Szabályozza a fehérjék, szénhidrátok és zsírok anyagcseréjét, fenntartja az idegrendszer normális működését, fokozza a növekedést és az étvágyat, segíti a DNS és RNS szintézisét.

Hiánya: Vészes vérszegénységet, trópusi steatorrhoeát és végleges perifériális idegelfajulást idéz elő, ami érzéketlenséggel és más tünetekkel párosul, valamint pszichózist.

Mérgező hatása: Nincs említés. Még igen nagy dózisokban sem mérgező.

További érdekes szempontok: A B₁₂-vitamint bélbaktériumok és bizonyos algák termelik. Csak állati eredetű táplálékban van. Máj, hús, tej, tojás. A sok fehérje vagy a zsírszegény étrend több B₁₂-vitamint igényel. Folsavval, valamint A-, C-, E- és B-vitaminokkal együtt tudja hatását jól kifejteni. Terhes és szoptatós nőknek több kell ezen vitaminból is.

 

B₅-vitamin (Pantoténsav)

Hatása: Az idegrendszer sértetlenségét tartja fenn. Nagyon fontos szerepe van a sejt anyagcseréjében. Segít a B-lymphocitáknak az antitest kialakításában. Koenzimként részt vesz valamennyi táplálékfajta anyagcseréjében. Csökkenti a fáradtságot, és ellensúlyozza a stresszt. Megszabadít az ízületi fájdalmaktól, ha nagy adagokban szedjük. (Ez napi 1000 mg-os adagolást igényel.

Továbbá: Életfontosságú a mellékvesék normális működéséhez. Elengedhetetlen a zsírok és szénhidrátok energiává való átalakításához. A szervezetben bélbaktériumok képesek szintetizálni.

Hiánya: Általános rossz közérzet, bélgörcsöket, nyombélfekélyt, álmatlanságot, lábszárgörcsöket, bőrpanaszokat és gyengeséget okoz.

(Ha valakinek gyakran viszket a keze és lába, jele lehet a vitaminhiánynak. Pantotén savat, B₅-vitamint szedhet, más B-vitaminokkal együtt.)

Mérgező hatása: Nem ismert.

További érdekes szempontok: A gabonafélékben levő mennyiségének fele elvész a gabona őrlésekor. Sok elvész az élelem konzerválásakor is. A koffein, az ösztrogének és a szulfanilamid-tartalmú gyógyszerkészítmények elpusztítják. Napi egy gramm megszabadít az ízületi fájdalmaktól. C-vitaminnal kombinálva segít az allergiás betegségeknél. Ilyen esetben 1000 mg (1 gramm) az adagja, reggel és este étkezés közben. Általános napi adagja 10 és 300 mg között van.

 

Biotin, H-vitamin

Hatása: Elősegíti a zsírok, szénhidrátok és fehérjék anyagcseréjét, segíti a gyulladás elleni prostaglandinok termelését. Enyhíti az izomfájdalmat, meggyógyít bizonyos típusú bőrgyulladásokat és más bőrrendellenességeket. Segíti a bőrpótlást.

Továbbá: Az aszkorbinsav (C-vitamin) szintéziséhez biotinra van szükség.

Hiánya: Kimerültséget, anorexiát (étvágytalanságot), bőrgyulladást, depressziót és vérszegénységet okoz.

Mérgező hatása: Nincs.

További érdekes szempontok: Hatását lerontják a szulfanilamid-tartalmú készítmények, az ösztrogének, a nyers tojásfehérje, alkohol és az ételtartósítási eljárások. B₂-, B₃-, B₆- és A-vitaminnal együtt adva a leghatékonyabb a bőr egészséges működésében. Felnőttek napi adagja 150–300 mg (mikrogramm).

 

Kolin

Hatása: Az inozitollal együtt közreműködik a zsírok és a koleszterin anyagcserében. Az idegingerület-közvetítő acetylkolin előfutára. Közömbösíti a mérgeket. Az epehólyag, máj és vese normális működését segíti. (Egyike azon kevés anyagoknak, amelyek át tudnak hatolni az ún. vér-agy gáton. Így bejut a kolin közvetlenül az agysejtekbe, védi azokat kémiai hatásoktól, és egy emlékezést segítő vegyület is képződik belőle.)

Továbbá: Emulgeálja a koleszterint, amely így nem tud lerakódni az érfalba, illetve beépülni az epekövekbe.

Hiánya: Nem ismert.

Esetleg májzsírosodást okozhat; artériák megkeményedését, Alzheimer-kórt.

Mérgező hatása: Nem ismert.

További érdekes szempontok: Három gramm lecitinből 224 mg inozitol és 240 mg kolin nyerhető. Az Alzheimer-kór bizonyos esetei kedvezően reagálnak a kolinra. (Napi adagját még nem határozták meg, a felnőttek átlagos étrendje 500–900 mg kolint tartalmaz.) Nagy adagban (napi 1–5 gramm) segít az időskori emlékezet-kihagyások esetén. A kolint legtöbbször inozitollal és a többi B-vitaminnal együtt kell szedni (napi 500–1000 mg). Hatását lerontja: szulfonamid-gyógyszerek, ösztrogének, ételkonzerválás, alkohol.

 

Ásványi anyagok

Elemek	Legfőbb növényi forrásai	Napi szükséglet
Kalcium	A legtöbb sötétzöld levelű zöldség, a spenót, mangold (leveles fehérrépa) és répaszár. Kisebb mennyiség babfélékben, gumós növények. Továbbá: szójabab, amerikai mogyoró, dió, napraforgómag.	800–1200 mg (a fehérjebeviteltől függően).
Magnézium	Továbbá: füge, citrom, grapefruit, alma, sárga kukorica. Teljes gabonamagvak, hüvelyesek, zöld levelű zöldségek, mogyorófélék (mandula, dió).	Nők:      300 mg Férfiak: 350 mg
Foszfor	Babfélék, mogyorófélék, dió, magvak, teljes gabonaszemek.	Felnőttek: 800–1200 mg között.
Króm	Teljes gabonamagvak, sörélesztő, kukoricaolaj (glukóztűrő tényező).	Felnőttek: 80–200 µg Átlagos napi felvétele: 50–200 µg
Kobalt	Zöld levelű zöldségek.	Felnőttek: 15–20 µg
Réz	Mogyorófélék, babfélék, teljes gabonamagvak, mazsola, kemény magvú gyümölcs, zöld levelű zöldségek, szilva.	Felnőttek, 1–2 µg
Vas	Mogyorófélék, dió, babfélék, liszt, mazsola, kemény magvú gyümölcsök, zöld levelű zöldségek, őszibarack, spárga, zabpehely.	Nők: 18 mg Férfiak: 10 mg (Terhes és szoptató nők: 30–60 mg)
Mangán	Mogyorófélék, dió, teljes gabonamagvak, zöld levelű zöldségek, bab, borsó, répa.	Felnőttek: 2–5 mg
Molibdén	Teljes gabonamagvak, babfélék, zöld levelű zöldségek.	Nincs megállapítva. Biztonsági ráhagyással: 150–500 µg
Nikkel	Zöld levelű zöldségek, gyümölcsök, gumósok, egész gabonaszemek, teafélék – nagyon magas koncentrációban.	Nincs megállapítva. Biztonságos: 3–5 PPM, étrendben.
Szelén	Nagyobb szeléntartalmú területeken termett táplálékok: Wyoming, Montana, Észak- és Dél-Dakota stb. Búzacsíra, korpa, hagyma, paradicsom, brokkoli.	Nincs megállapítva. Biztonságos: 50–200 µg
Szilicium	Egész gabonamagvak, zöld főzelékek, gyógyteák.	Nincs megállapítva. Biztonságos: 8 Gm. SiO2
Vanádium	Gyümölcsök, zöldfélék, babfélék, egész gabonamagvak.	Felnőttek: 1–4 µg
Cink	Bab- és mogyorófélék, egész gabonamagvak, sörélesztő, búzacsíra, tökmag, mustár.	Felnőttek: 15 mg
Jód	Kelp (tengeri moszat jodid tartalmú hamuja) és azok az élelmiszerek, amelyek tengermelléki talajon teremtek, mint pl. gabonafélék, hagyma, zöld levelű zöldségek és gyökértermések.	Nők: 100 µg (Terhes nők: 175 µg, szoptató anyák: 200 µg) Férfiak: 130 µg
Fluor	Fluortartalmú víz (ivóvíz), fluortartalmú talajon termett zöldségfélék és gyökértermések. Víz: 1 PPM	Felnőttek: 2–4 mg, NaF formájában.

 

Amit az ásványi anyagokról tudni kell

Az atomok a testünkben fellelhető valamennyi elemnek építőkövei. Isten azt mondta: „abból (föld) vétettél…” (Gen. 3:19). Vegyük szemügyre először magának az anyagnak a fizikai jellemzőit, hogy magunk elé tudjuk képzelni az elemek kölcsönhatásait, és főleg azért, hogy meg tudjuk érteni a nyomelemek fontosságát.

Minden egyes atomot úgy képzeljünk el, mint parányi modelljét egy égitestnek, amely körül a kijelölt pályán bolygók keringenek. Minden atomnak van egy központi magja, a nukleus, amely protonokból és neutronokból épül fel. Az atommag körül egy vagy több elektrongyűrű (elektromos töltésű energiapálya) helyezkedik el, amely állandóan mozgásban van az atommag körül. Az egyes elemek atomsúlya és kémiai tulajdonsága az atomok magjában lévő protonok és neutronok együttes számától függ. Az elem atomszáma a magban lévő protonok számával egyezik, amely történetesen azonos az atommag körül keringő, állandó mozgásban lévő elektronok számával. (Ez az oka annak, hogy az atomnak kifelé nincs elektromos töltése, vagyis semleges.)

Minden egyes elemnek rá jellemző atomsúlya van. A hidrogén a legkönnyebb ismert elem. A hidrogénatomnak egy protonja van, és egyetlen neutronja sincs. Atommagja körül is csupán egyetlen elektron kering. A legsúlyosabb ismert elem a laurencium, 103 protonnal és 153 neutronnal (atomsúlya tehát 256).

Az emberi test számára legfontosabb táplálékok a következő elemekből épülnek fel: hidrogén, oxigén, szén, nitrogén, nátrium, kálium, klór, kalcium, magnézium, foszfor és kén. Ez a 11 elem alkotja táplálékunk súlyának zömét. Két elem, a hidrogén és az oxigén az emberi test atomjainak 85 %-át teszi ki. A szén alkotja a további 10 %-ot, a nitrogén pedig 1,4 %-ot. A fennmaradó 20 fontos elem a test atomjainak kevesebb mint 0,7 %-át alkotja.

Lényegében minden táplálék, amire szükségünk van, a vizet is beleértve, Bertrand törvényét követi. Három hatásmechanizmus létezik:

1. A nem elégséges mennyiség hiánytüneteket, betegséget okoz.
2. A megfelelő koncentráció következménye: jó egészség.
3. A többlet toxikus (mérgező) hatást vált ki.

Néhány elem esetében a hiány és a toxikus szint közötti különbség igen elenyésző.

Óvatosságra van szükség, amikor a táplálékot vitaminokkal és ásványi anyagokkal kiegészítjük (mesterséges úton). Néhány ásványi anyag, mint például a vas, más elemek felszívódását gátolja, és így hiányt okoz, még akkor is, amikor a másik elem, például a réz, bevitelre kerülő szintje különben elegendő. A réz felszívódása elégtelenné válik, ha a bélben valamennyi fehérjehordozó vassal van lekötve. Ha az embernek valamilyen pótlásra van szüksége, bölcsebbnek tűnik ún. komplexet alkalmazni, amely minden egyes ismert esszenciális ásványt megfelelő arányban együtt tartalmaz, hogy mindegyiknek egyenlő esélye lehessen a felszívódásra.

 

248. old. ábrája

Testünkben sokféle ásványi anyag van jelen, bár igen kis mennyiségben. Amikor a tudósok először tanulmányozták az emberi test anyagait, nehézségek támadtak azok mérésénél, amelyekből csak igen kis mennyiségeket találtak, s ezért „nyomelemeknek” nevezték ezeket. Most már igen hatékony módszerek állnak rendelkezésünkre e „nyom” mennyiségű ásványok mérésénél, de igen óvatosnak kell lennünk, és figyelnünk kell a külső szennyező-anyagokra is, amikor ilyen méréseket végzünk.

A testben lévő nyomelemek öt kategóriába sorolhatók:

1. A szervezet működése szempontjából nélkülözhetetlenek.
2. Lehetséges, hogy lényeges, fontos szerepük van.
3. Nincs ismert funkciójuk, és viszonylag ártatlanok.
4. Károsak lehetnek, és megrövidíthetik az életet.
5. Nincs jótékony hatásuk, ugyanakkor kis adagokban is mérgezőek.

Tizenhárom nyomelemet mutattak ki, amelyek jelenléte elengedhetetlenül fontos a jó egészség fenntartásához. Négy további járulékos nyomelem van, amely valószínűleg esszenciális az optimális egészségi állapothoz. Tizenkét elem még alacsony koncentrációban is mérgező. A fennmaradó 60 ártalmatlannak tűnik, és lehet, hogy az egészség szempontjából lényeges, de az is lehet, hogy nem.

A nyomelemekkel kapcsolatos első megfigyeléseket háziállatokkal foglalkozó vegetáriánusok tették. Elkerített területen legelő háziállatoknál, mivel csak korlátozott terület állt rendelkezésükre, a talajból hiányzó bizonyos ásványok miatt hiánybetegség fejlődhetett ki. Amikor a hiány felfedezték és pótolták, az állatok meggyógyultak. Az orvosok felhasználták ezt az információt az emberi táplálkozás kutatásánál, és megállapították, hogy ha ugyanezek az elemek a táplálékból hiányoznak, az emberi szervezetben is problémákat okozhatnak.

Az ásványi anyagok funkciójáról (működéséről a szervezetben) a korszerű technikai és tudományos vizsgálómódszerek segítségével széles körű információkkal rendelkezünk.

Tekintsük át röviden a legfontosabb ásványi anyagok működését, szerepét:

 

Kalcium

(Ebből van a legtöbb az összes ásványi anyag közül szervezetünkben? 1–1,5 kg.)

Hatása: Fontos a csontok és a fogak felépítésében, a csontsejtek újraképzésében és a véralvadás szabályozásánál. Szabályozza az izmok összehúzó-képességét, az idegműködést, a szívritmust, a vérkeringést, valamint a sejtanyagcserében bizonyos enzimeket aktivál.

Hiánya: Csontritkulást, csonttöréseket, izomgörcsöket okoz, késlelteti a csontgyógyulást, álmatlanságot, menstruáció előtti feszültséget és menstruációs görcsöket okoz.

Mérgező hatása: A felhasznált kalciummennyiség annyi, amennyit a bél felszívni képes. Túlzott bevitele (kb. 2500 mg naponta) akadályozhatja a magnézium-, foszfor- és vasanyagcserét. Felszívódásához elegendő D-vitaminra van szükség.

További érdekes szempontok: Az elfogyasztott kalcium kb. 15–40 %-a szívódik fel. A kalcium-citrát hatékonyabb, mint a kalcium-karbonát, és a felszívódásához nincs szükség gyomorsavra.

 

Magnézium

Hatása: A csont egyik alkotóeleme. Energiatermelésre aktivizálja az enzimeket a sejtben. Fenntartja a vér és a szövetek optimális pH-egyensúlyát, valamint szabályozza az izom-összehúzódást és idegműködést, az aminosav-anyagcserét, az RNS és DNS szintézisét, az esszenciális zsírsavakat a gyulladásgátló prostaglandinok termelésében.

Szív- és keringési rendszer védelme. Akadályozza a kalcium lerakódását az erekben. Véd az infarktus ellen, és a stresszhatást enyhíti.

Hiánya: Tetániát, rángatózásokat idéz elő. Szerepet játszhat a menstruáció előtti feszültség kiváltásában, méhgörcsöknél, kalciumoxalát vesekövek képződésénél, túlzott aktivitás kialakulásában a rángógörcs (eklampszia) előtti időszakban, és abnormális vérlemezke-összecsapzódásban.

Mérgező hatása: A kalciumhoz hasonlóan a felszívódási tényezőt a bélben működő mechanizmusok korlátozzák. A vérben kialakuló toxikus tünetek megjelenése előtt komoly hasmenés jelentkezik.

Hosszú időn át nagy mennyiségben szedve, ha egyúttal sok kalcium és foszfor is a szervezetbe jut.

További érdekes szempontok: A magnézium és a kalcium versenyben vannak egymással a sejtekben az idegingerület-felvevő helyeken. A bevitt magnézium mennyiség 5–40 %-a szívódik fel. A magnéziumnak fontos szerepe van a kalcium-egyensúlyban.

 

Foszfor

Hatása: Szabályozza a szívműködést és a veseműködést. A fog- és csontképződésben, a szervezet növekedésében, gyógyulásában (regenerálódás) és helyreállításánál játszik szerepet, zsírsavakkal és más lipidekkel kapcsolódik össze a sejthártya felépítésében. A sejtekben zajló energiatermelésben és -tárolásban kulcsfontosságú szerepe van. Szükség van rá az egészséges idegműködésben, nagyon fontos a vitaminok anyagcseréjében, és az RNS- és DNS-képződésnél. Gyakorlatilag minden biokémiai folyamatban részt vesz.

Hiánya: Ritkán, de okozhat szédülést, gyengeséget és csontfájdalmat. (Az az egészséges, ha a kalcium és foszfor aránya: 2:1-hez.)

Mérgező hatása: Alacsony, mert a szervezet könnyen meg tud szabadulni tőle. (De ha túl sok foszfor kerül a szervezetbe, megbontja a többi ásványi anyag egészséges egyensúlyát. Csökkenti a kalciumszintet, ennek hiányát okozhatja. Helyes arány: 2:1.)

 

Króm

Hatása: Elősegíti a növekedést. Csökkenti a magas vérnyomást. Fontos szerepet játszik a glükóz anyagcseréjénél, mint társtényező. Együttműködik az inzulinnal az energiatermelésben. Szükséges továbbá a zsírsavak és a koleszterin anyagcseréjénél.

Hiánya: Megemeli a koleszterin- és lecsökkenti a HDL-koleszterinszintet, tehát érelmeszesedést okoz. Tehát érelmeszesedést okoz talán a szívkoszorúér-megbetegedés és a cukorbaj némely eseteinél, kialakulásánál is szerepet játszik.

Mérgező hatása: Nem ismert.

További érdekes szempontok: A test krómtartalma az életkorral arányosan csökken. A test tartalékai megnövelhetők a glükóztűrő tényező (GTF), egy krómból, niacinból és két aminosavból álló anyag (komplex) bevitelével. (A krómhiányt érdekes módon egy cinktartalmú szer, a kelát-cink is megszünteti.)

A GTF egyik kiváló forrása a sörélesztő.

 

Kobalt

Hatása: Lényegileg a B₁₂-vitamin része. A növényekben a nitrogén lekötéséhez szükséges, de a vörösvértestek képződésénél is szükség van rá.

Hiánya: Vérszegénység.

Mérgező hatása: Viszonylag alacsony. Étvágytalanságot, súlyveszteséget és vérszegénységet okozhat.

További érdekes szempontok: Napi 50 mg kobalt lecsökkenti a vérnyomást. Segít megelőzni magas kalciumszint esetén a cink kiürülését. (Csak növényt fogyasztó vegetáriánusok szervezetében kobalthiány keletkezhet.)

 

Réz

Hatása: Segíti a vas felhasználását a hemoglobin-képződésben. Bizonyos enzimreakcióknál jelen kell lennie. Szükség van rá a kötőszövet-képződésénél, a zsírsavanyagcserénél és a C-vitamin felhasználásához a szervezetben.

Hiánya: Vérszegénység, ödéma.

Mérgező hatása: Túl sok réz Wilson-kórt okozhat. Továbbá: csökkenti a cinkszintet, hajhullást, depressziót, szabálytalan mensest okozhat.

További érdekes szempontok: 24 mg napi adagokban segíthet megelőzni bizonyos szívritmuszavarokat, mint például a rohamok formájában jelentkező szapora szívműködést (SVPT, VPT).

 

Vas

Hatása: Lényeges alkotóeleme a hemoglobinnak, mioglobinnak és a sejtenzimeknek. Elősegíti a növekedést, fokozza a betegségekkel szembeni ellenállóképességet.

Hiánya: Vérszegénység. (A nők egy hónap alatt kétszer annyi vasat veszítenek, mint a férfiak.)

Mérgező hatása: Túl sok vas vérpigmentációt idézhet elő (hemochromatózis).

További érdekes szempontok: A vas felszívódását a gyenge egészség, gyomor-bélbetegségek, cink, kadmium, réz, mangán aránytalan bevitele részlegesen akadályozza. Ahhoz, hogy a vas hasznosuljon a szervezetben, rézre, kobaltra, mangánra és C-vitaminra van szükség. (A szervezet által felvett vasból csak kb. 8 % szívódik fel, és jut be a véráramba. Egy 75 kg-os felnőtt szervezetében összesen 4 g vas van, a legtöbb a vérben.)

 

Mangán

Hatása: Cholin, biotin, B₁-, C-vitamin anyagcseréjében, mukopoliszacharidok szintézisében és bizonyos elemek felhasználása terén szükség van rá. Szükséges továbbá a zsír- és szénhidrát-anyagcserében, és katalizátor bizonyos enzim működésénél.

Továbbá szükséges: A csontszerkezet felépüléséhez, a pajzsmirigyhormon (tiroxin) képződéséhez, az emésztéshez és normális idegműködéshez.

Hiánya: Ataxia a mozgás összerendezettségének zavara, és bizonyos veleszületett defektusok kifejlődését idézi elő.

Mérgező hatása: Igen csekély.

További érdekes szempontok: Nagy adagokban kalcium és foszfor akadályozza a felszívódását.

 

Molibdén

Hatása: A purin- és kénanyagcserét elősegítő enzimek alkotórésze. Szerepe van a szénhidrát- és zsíranyagcserében. A vas hasznosításáért felelős enzim alkotórésze. Akadályozza a vérszegénység (anémia) kialakulását.

Hiánya: Nem ismert.

Mérgező hatása: Nem ismert. (Esetleg 5–10 ppm koncentrációban mérgező lehet.)

További érdekes szempontok: Segít megelőzni a fogszuvasodást és a vérszegénységet. (Meglepő, hogy bár a molibdén igen fontos a szervezetben, külön kiegészítésre nincs szükség belőle. Kivéve, ha az élelmiszerek nagyon molibdén-szegény talajon fejlődtek ki.)

 

Nikkel

Hatása: Aktivál néhány enzimet. Fontos az egészséges csontok, máj, bőr és érrendszer számára.

Mérgező hatása: Viszonylag nem mérgező.

 

Szelén

Hatása: Fontos antioxidáns. Pontosabban: A szelén és az E-vitamin egymás hatását erősíti, szinergista hatású. (Együtt erősebb hatást fejtenek ki, mint mindegyik külön-külön.)

Lassítja a szövetek öregedését, oxidációs elhasználódását.

Hiánya: az ellenállóképességet is csökkenti. „Fehér szívbetegséget” idéz elő, s talán izom-rendellenességet. (Férfiaknak nagyobb mennyiségben van rá szüksége, mint nőknek.)

Mérgező hatása: Nagy adagokban igen mérgező, alkáliás betegséget idéz elő, ami állatok esetében vak tántorgással, szőr- és bőrkárosodással párosul. (5 ppm-et meghaladó adagok mérgezőek.)

További érdekes szempontok: A szelén és az E-vitamin hasznos, és egy bizonyos pontig felcserélhető a Q-koenzim termelésében.

 

Szilícium

Hatása: Fokozza a növekedést. Egy makrofágból származó hatóanyag segítségével működik, amely segíti a kollagén- és csontképződést. Erősíti az artériákat és a csontokat. Úgy vélik, hogy véd az artériás, aneurizmák (az ér körülírt tágulata) ellen.

Három nyomelem: vanádium, nikkel, szilícium egyes állatfajokban nélkülözhetetlen. De az emberi szervezetben való szerepe nincs felderítve!

Hiánya: Az artériafalak gyengülését idézheti elő.

Mérgező hatása: A normális élelmiszerekben nincs.

További érdekes szempontok: Kanada és Nyugat-Ausztrália bizonyos területein igen magas lehet.

 

Vanádium

Hatása: Visszaszorítja a zsír- és koleszterin-szintézist, csökkenti a koleszterin lerakódását az érfalakba, segít megelőzni a fogromlást, elősegíti a csont mineralizációját. Szerepe lehet a szívroham megelőzésében is.

Hiánya: Nem jegyezték fel.

Mérgező hatása: 2,5 (milliomodnál nagyobb koncentrációban patkányoknál mérgező. 5–8 mg/napnál nagyobb adagok károsak.

További érdekes szempontok: Csökkenti a Q-enzim mennyiségét, ha nagy dózisokban adagolják.

 

Cink

Hatása: Emésztési enzimek, inzulin, RNS és DNS szintézisében vesz részt. Fontos a szuvasodás megelőzéséhez és a sebek megfelelő gyógyulásához. Segít szabályozni a vérnyomást, és támogatja a gyulladásellenes prosztaglandin-termelést, továbbá szerepe van az íz- és szagérzékelés mértékében.           

Segít megszabadulni a koleszterin-lerakódásoktól.

Ellenőrzi és irányítja az anyagcsere-folyamatokat, az enzimrendszerek működését, fenntartja, védi a sejtek épségét. Segít a meddőség bizonyos eseteiben, enyhíti a prosztatapanaszokat.

Hiánya: Szerepet játszhat az arterioszklerózis (érelmeszesedés) kiváltotta prosztatanagyobbodás kialakulásában.

Mérgező hatása: Nem ismert. Nagy adagokban megakadályozhatja a vas, réz és más nehézfémek felszívódását és anyagcseréjét. 150 mg-nál nagyobb adag nem ajánlatos. Galvanizált edényben ne tartsunk ételt, mert a cink kioldódhat és mérgező!

További érdekes szempontok: A cink A-vitaminnal, kalciummal és foszforral együtt hat a legjobban. Segíthet a vastagbél krónikus gyulladásos megbetegedéseinél, alkoholizmus esetén, cukorbetegségben is, immunhiányos szindrómáknál, a közönséges náthánál és a perifériás artériák beszűkülésénél. (Az ételek elkészítésénél a cink legnagyobb része elvész, vagy felhasználhatatlanná válik. Ha a talaj cinkben szegény, az ott termelt növényzet is cinkhiányos lesz.)

 

Jód

Hatása: Szükség van rá a pajzsmirigyhormon képződésénél és a légutakban lévő váladékok feloldásában. A pajzsmirigyen keresztül szerepe van az anyagcserében és a növekedésben. Energiát, szellemi frissességet ad. Egészségesen tartja a bőrt, hajat, körmöt és a fogakat.

Hiánya: Abnormális pajzsmirigyműködés, pajzsmirigy-megnagyobbodás (golyva), Basedow-kór.

Mérgező hatása: A természetes jód nem toxikus. De ha gyógyszer alakjában rosszul alkalmazzák, nagyon veszélyes lehet. Bőrkiütéseket és lágytályogokat idézhet elő.

További érdekes esetek: Teljes vegetáriánus étrenden lévő egyéneknél, azokon a területeken, ahol nincs elég jód a talajban, golyvák (struma) és más pajzsmirigyproblémák léphetnek fel. Mindez jódozott só használatával elkerülhető. Az ember heti néhány alkalommal kelp- (tengeri hínár jodid-tartalmú hamuja) pirulát is bevehet. Ez különösen azoknál a vegetáriánus étrenden lévő egyéneknél fontos, akik korlátozzák a só bevitelét.

 

Fluor

Hatása: Gyermekeknél a fogszuvasodás és a csontritkulás megelőzése, kezelése, megfelelő ásványianyag-bevitellel (mineralizáció) erős csontok fejlesztése.

Hiánya: Fogszuvasodás, csontritkulás, patológiás törések.

Mérgező hatása: Igen mérgező, ha nagy adagokban veszik be. Ha napi 20–80 mg-nál nagyobb adagokban szedik be, fogfluor-mérgezést (elszínezi a fogakat), csontkeményedést eredményezhet. A fluorid átlagos felnőtt adagja 1–4 mg naponta. Csontritkulás esetére alkalmazott gyógyászati adagjai: 10–20 mg.

További érdekes szempontok: Egy átlagember csontváza 2,6 gramm fluoridot tartalmaz. Egy átlagos napi fluoridbevitel felnőttek részére 4,4 mg. Tanulmányok megerősítették, hogy a hidroxyapatit kristályok a csontban tökéletesebbek és erősebbek, ha fluorid adagokat viszünk be tartósan.

 

A legfontosabb források

Általánosságban a legjobb vitamin- és ásványianyag-forrás maga a táplálék és a víz. Tekintsük át ezeket röviden, felhasználási javaslattal:

Magvak: Általában a legjobb vitaminforrások a magvak, vagyis az egész gabonamagvak, babfélék és mogyorófélék.

Leveles zöldségek: Jobbára a talaj ásványianyag-összetételétől függ a bennük lévő nyomelemek mennyisége.

Gyümölcsök: A csonthéja gyümölcsök a legjobbak, de ezek is a talaj minőségétől függenek.

Gumósok (burgonya): Általában kisebb mennyiségben tartalmaznak ásványi anyagokat, mint a fentiek. (Vitaminokban viszont igen gazdag: C-, A-, B₁-, B₆-vitamin és folsav!) (Héjastól kell főzni és esetleg sütni, hogy sok vitamin maradjon benne.)

Tej: Általában gyenge forrás.

Tojás: Vasat tartalmaz, de másból keveset.

Friss élelem: Változó. Néhány igen jó, mások gyengék.

Finomított élelmiszerek:

Finomított gabonaneműek: több mint 40 % veszteség.

Olaj van bennük, némi vanádium és E-vitamin, de másból csak kevés.

Egyszerű szabályok és megfelelő és elsődleges arányokra vonatkozóan:

Válasszunk ki egy tápláléksort a nap folyamán:

Egész magvak (gabona),

babfélék,

zöldségfélék és zöldségek,

főzelékfélék,

gyümölcsök,

mogyorófélék.

Válasszunk ki néhányat a különböző termékekből!

Készítsük el az ételt egyszerűen, finomított élelmiszerek nélkül.

Ne főzzük túl! (Minél rövidebb ideig, minél kevesebb vízben. Különben a vitaminok jó része tönkremegy.)

Használjuk fel a főzési folyadékokat!

Kerüljük el a finomított élelmiszerek használatát: cukor, zsírok, lisztneműek, száraztészták.

 

Sang Lee M. D. F. A. C. P.

A Weimar Intézet orvosa és előadója

 

A gyógyító folyamat megértése

 

A gyógyulás maga is folyamat, amelynek során a beteg emberek egészségesek lesznek, és az eltört csontok összeforrnak. Igen összetett, szerteágazó folyamat ez. Testünk csaknem minden erőtartalékát és szinte valamennyi szervrendszerünk bonyolult, összerendezett működését igényli. Az immunrendszer különösen fontos szerepet játszik a gyógyulás folyamatában. A finom membránok, a több trillió testsejt hártyái működésükkel védenek és gyógyítanak minket. Amint orvosként figyelem a gyógyulás folyamatát, egyre mélyebb alázatot érzek, mert tudatában vagyok annak a ténynek, hogy csupán egészen parányi szerepet játszom pácienseim gyógyulásában. A XVI. századi francia sebész, Ambrosio Pare helyesen fogalmazott így: „Én csak bekötözöm a sebet, de Isten gyógyítja meg.”

A gyógyulás maga is többet jelent testünk fizikai felépülésénél. Ki kell terjednie az értelemre és a lélekre, tehát az egész emberre; a teljes személyiségre is.

Az ősi görög nyelvben éppúgy, mint a modern franciában a gyógyulásra és az üdvösségre, megváltásra alkalmazott szó ugyanaz. A fizikai egészség csak akkor valóságos és maradandó, amikor lelki megújulás szolgál hátteréül.

Koreában születtem, és a sámánkultuszban nevelkedtem fel. A sámánizmus az animizmusra épül, amelyben az ősök lelkeit istenként imádják. Arra tanítottak, hogy a jó dolgok a jó istentől, a gonosz dolgok pedig a gonosz, ördögi lelkektől erednek. Az ember a sámánisztikus nézet szerint fizikai és lelki összetevőből áll. Ez az elgondolás párhuzamot mutat sok más, pogány vallás elképzelésével, az egyiptomiakat, görögöket és rómaiakat is beleértve.

A pogányság, formai különbségei ellenére, két dologban közös: 1) a sokistenhit, 2) hit abban, hogy a jó cselekedetekkel és a test megtagadásával a lét magasabb foka érhető el a halála után. A legtöbb pogány vallás azt is hiszi, hogy az ember „örökkévaló lélekként” létezik, amely időszakosan az emberi testben él, de amely a halál pillanatában felszabadul, hogy az örök istenek birodalmába emelkedjen.

Amikor beiratkoztam a Koreai Egyetem orvosi fakultására, már valamennyire eltávolodtam ettől a filozófiától. Elhagytam őseim isteneit, és a tudományhoz fordultam. Olyan gyakorló orvos lett belőlem, ahogy azt a tudományos orvoslás előírja. Amikor belgyógyász szakorvosi vizsgát tettem az Egyesült Államokban, az allergia területére specializáltam magam a Kaliforniai Egyetemen (Irvine, California). Bár jól menő, allergiával foglalkozó magánpraxist építettem ki a kaliforniai Orange megyében, nem voltam egészen elégedett saját egészség-filozófiámmal és világnézetemmel. Az evolúciónak, az eredetre vonatkozó népszerű teóriának – amit a legtöbb egyetemen tanítottak – volt néhány megválaszolatlan kérdése. A sámánizmus már nem gyakorolt rám hatást, de a kereszténység sem, amelyre később áttértem.

Továbbá észrevettem azt is, hogy a kereszténység, ahogy Amerikában gyakorolják, széttagolt, és filozófiai spektruma is eltér a Bibliában tanított alapelvektől. Úgy tűnik, hogy néhány, a kereszténységben szerepet játszó hitelv és fogalom, mintha közvetlenül az ókori mitológiából került volna ide. Ezek a Biblián kívüli fogalmak beszűrődtek a keresztény tanításokba, és az ellentétek szintézisét hozták létre. Ez az új kereszténység sok pogány tanítást honosított meg a bibliai kereszténységben. Felfedezéseim során talán a legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor felleltem a keleti vallás befolyását a római katolicizmus és a protestantizmus számos gyülekezetében. Ekkor döntöttem úgy, hogy utánajárok: mit tanít igazán a Biblia?

Az igazság utáni kutatás során sok olyan dolgot találtam a Bibliában, amit nehéz volt megérteni. Másrészt sok olyat is találtam, amit azonnal megértettem. Például a Bibliában tanított egészség-filozófia erőteljes hatással volt tudományos gondolkodásomra. Az étrend és a megelőző orvoslás, ahogy Mózes tanította, amikor kivezette Izraelt az egyiptomi rabszolgaságból, igen ésszerűnek tűnt előttem. Az bizonyos, hogy Mózes nem juthatott hozzá a tudománynak ahhoz a gazdagságához, amivel mi rendelkezünk, de valószínűleg olyan információ birtokában volt, amellyel messze megelőzte korát. Talán, tűnődöm, az a magasabbrendű ismeret, amit Mózes népének továbbadott, eredetét tekintve az emberi bölcsességen túlmutató forrásból eredt. Nem tartott sokáig, hogy ezzel a lehetőséggel komolyan számoljak. Ahogy alaposabb tanulmányokat folytattam, megállapítottam, hogy Mózes Istentől nyerte bölcsességét, az egyetlen igaz Istentől, a világ és a bennünket körülvevő óriási világegyetem Teremtőjétől.

Felfedeztem azt is, hogy Isten adta az étkezés, a testgyakorlás, a pihenés és az egészség egyéb törvényeit, aki hat nap alatt teremtette a földet, és a hetedik napon pedig megnyugodott. Olvastam Isten személyes hozzám intézett felhívását, hogy társuljak Őhozzá minden hét hetedik napján, szombaton.

Azután a 103. zsoltárban azt olvastam, hogy Isten az, „aki megbocsátja minden bűnömet, és meggyógyítja minden betegségemet”. Legnagyobb felfedezésem az volt, hogy Isten, aki Mózest és Izraelt vezette, emberi lény lett, emberi életet élt, hogy az emberiséget és a világegyetem értelmes lényeit megtanítsa arra, milyen is valójában Isten. Jézus volt az, aki világossá tette, hogy milyen értékesek az emberek Isten számára. Kijelentette, hogy míg Isten bűn iránti gyűlölete olyan erős, mint a halál, a bűnös iránti szeretete a halálnál is erősebb. Bármerre járt Krisztus, gyógyulást hozott, és mindenkit biztosított arról, hogy Isten meg akar gyógyítani mindenkit, aki hajlandó meggyógyulni. A kereszten mindannyiunknak elhozta a végső gyógyulást, a halál feletti diadalt. Legyőzte a halált, hogy életünk lehessen. Micsoda diadalmas felfedezés! Megkérdeztem magamtól: Miért nem tud erről a világ?

Ez a Bibliában tett csodálatos felfedezés fordulópont volt az életemben. Majd valaki adott nekem egy könyvet: Ellen G. White: Az étkezésre és a táplálkozásra vonatkozó tanácsok c. könyvét. Amit ebben a kis kötetben olvastam, szinte hihetetlen volt. Végre találtam egy olyan keresztény szerzőt, aki a tudományt és a gyógyítást gyakorlativá tette, átvitte a mindennapi életbe – a megevett táplálékba és az életvitelbe, amely szerint életünket éljük. Bár maga nem volt tudós, Ellen G. White tudományos befolyást gyakorolt rám. Ebből, és ugyanennek a szerzőnek két másik könyvéből (A gyógyítás szolgálata és A világ reménye) nyert meglátásaim segítettek, hogy tisztábban lássam azt is, amit már megtanultam a Bibliából. Ezek a felismerések segítségemre voltak abban is, hogy a lelki igazságot összefüggésbe hozzam a tudományos ismerettel, amit az orvosi egyetemen, a speciális képzés során szereztem, és amit a klinikai gyakorlat évei alatt tapasztaltam.

Ekkor határoztam úgy, hogy feladom belgyógyász-allergológus praxisomat, és az egészségnevelés területére lépek. Továbbá, olyan sok embert akartam elérni, amennyit csak lehet, és meg akartam osztani velük felfedezéseim örömét. Kb. ez idő tájt kaptam meghívást, hogy legyek tagja a NEW START életmódprogram stábjának a Weimar Intézetnél (Weimar, California).

Életem legizgalmasabb szórakozásával foglalatoskodom – megosztom tapasztalataimat másokkal, akik hozzám hasonlóan szükségét érzik annak a gyógyulásnak, ami Jézus Krisztustól származik, a mi legnagyobb Orvosunktól. Nincs szükség arra, hogy a bűn lázadása szétforgácsoljon bennünket. Az igazi evangélium az, hogy „van balzsamolaj Gileádban” (Jer. 8:22). Gyógyulás és élet származik Istennek és az Ő Fiának, Jézus Krisztusnak a megismeréséből, fizikai, szellemi és lelki helyreállítás ered az Isten törvénye iránti engedelmességből.

Az elmúlt néhány év folyamán abban a kiváltságban volt részem, hogy ezt az „egészség-teológiát” e bolygó valamennyi kontinensére elvihettem, és országunkban is eljuttattam mindenhová. Kevés anyagi ellenszolgáltatást kapok ezért a munkáért, de legbenső megelégedésemre szolgál az a tapasztalat, amit pénzen nem lehet megvenni. Továbbra is tapasztalom a teljes gyógyulás csodáit, és nap mint nap tanulom Isten gyógyító módszereit. Biztos vagyok e gyógyítás sikerében, és tudom, hogy Isten hajlandó és képes is megtenni, amit megígért. Isten kegyelme minden szükségletemre elégséges. A következő idézet mondanivalója számomra egészen kristálytiszta: „Isten bűnösök iránti szeretete erősebb a halálnál is. Vállalta megváltásunkat, és semmit vissza nem tart, bármily drága is legyen az, ami művének megvalósításához szükséges. Nem rejtett el egyetlen igazságot sem, amelyet megváltásunk érdekében ismernünk kell. Nem mulasztott el megtenni egyetlen csodát sem, amely javunkat szolgálja, egyetlen isteni eszköz sem maradt felhasználatlanul… A menny egész tárháza nyitva áll azok előtt, akik engedik, hogy megmentse őket.” (A világ reménye, 57. l.)

Most már tudom, mit jelent igazán meggyógyulni!

 

Tartalomjegyzék

1. fejezet: Ott kell harcolni, ahol a csata dúl

2. fejezet: A Weimar története

3. fejezet: A napfény felhasználása a gyógyítás és egészség szolgálatában

4. fejezet: Ahogy a természet a helyreállítás művét végzi

5. fejezet: Az alvás jelentősége az egészséges életmódban

6. fejezet: A mozgás varázsa

7. fejezet: Csúcsteljesítményre hangolás

8. fejezet: Segítsd veséidet, hogy jó egészségben tartsanak!

9. fejezet: Gyógyító vizek otthonunkban

10. fejezet: Mérgek, amelyeket oly készségesen fogyasztunk

11. fejezet: A csészével adagolt méreg

12. fejezet: Helyes légzés – jobb egészség

13. fejezet: A rákot megelőző életmód

14. fejezet: Milyen szerepet tölt be a stressz érdekünkben?

15. fejezet: Hogyan kerülhetjük el a különböző fejfájásokat?

16. fejezet: Egyél az életért!

17. fejezet: Viseljünk gondot magunkról!

18. fejezet: A tavasz ígérete

Függelék