Uram, érzem, hogy öregszem

Uram, érzem, hogy öregszem!

Sejtem, hogy hamarosan az öregek közé tartozom.

Te is tudod ezt.

Őrizz meg a fecsegési hajlamtól!

Ne engedd úgy vélni, hogy nekem minden alkalommal

és mindenhez hozzá kell szólnom.

Segíts belátni, hogy néha talán nincs igazam.

Szabadíts meg attól a hiú törekvéstől,

hogy én akarjam rend behozni mindenkinek a dolgát.

Őrizz meg attól, hogy mindennapi életem minden apró-cseprő dolgával másokat untassak.

Adj türelmet, ha mások panaszolják el nekem szenvedéseiket,

de pecsételd le számat, ha én szeretném egyre súlyosbodó fájdalmaimat,

fogyatékosságaimat kiteregetni.

És ha mégis beszélek róluk,

segíts úgy szólni,

hogy szavaimmal a Te kegyelmedet el ne homályosítsam!

Tégy késszé segíteni, de add, hogy ne legyek túlbuzgó!

Gondoskodjam másokról szívesen, de ne akarjak rajtuk uralkodni

S végül, ne hagyj elmagányosodni!

Szükségem lesz akkor néhány barátra, néhány jó barátra, Uram.

Hiszen ezt Te is tudod!

De mindenekelőtt Rád van szükségem!

Formáld ki bennem arcodat! Érlelj meg, és add, hogy örüljek

az örökéletnek!

Ámen!