Az utolsó tégla
Figyeltem a szomszédunkat, aki kőműves. Betonalap, malter, egy sor tégla, malter, kötésben a következő sor tégla és így tovább. Aztán rákerül a betonkoszorú, ami tartja a tetőt.
Elgondolkodtam. Ha egy szobát egy téglafallal ketté szeretnénk választani, akkor tégláról téglára rakjuk a falat. Még az utolsó sor felrakása előtt is meghallom, ha a túloldalról átszólnak. Még akkor is, amikor három, kettő vagy egy tégla hiányzik. De ha az utolsó téglát is beteszem, képtelen leszek tovább bármit is meghallani.
Mit gondolsz, lelki értelemben vajon nem így van?
Isten szól hozzád.
-
Gyermekem! Olvasd ma reggel a Bibliát, mielőtt elindulsz!
-
Nincs időm! – mondod, és letettél egy téglát.
-
Legyél becsületes – szól hozzád újra.
-
De hát mindenki csal az adóbevallásnál – s letettél megint egy téglát.
-
Kérj tőle bocsánatot!
-
Miért éppen én? – Újabb tégla.
-
Menj el az imaházba!
-
Ma nincs kedvem! – Ismét egy tégla
És épül a fal közted és Isten között. Végül alig hallod már a hangot. Eltompult a lelkiismereted!
De ma van egy fantasztikusan jó hírem! Még akkor is elkezdheted a fal lerombolását, amikor már csak egy téglányi hely van a falban.
Kezdd el még ma a rombolást! És kezdd el építeni a kapcsolatot... VELE!