Van de Broeck a megbékélés bizottság előtt

Dél-Afrikában történt. Nelson Mandela, a békepárti vezetők egy csoportjával megszervezte „Az Igazság és Megbékélés Bizottságát”, melynek elnökévé kinevezte Desmond Tutu püspököt. Egy bosszúálló haditörvényszék helyett a bizottság valami jobbat tartott szem előtt: az áldozatok és a „gonosztevők” közötti megbékélést. Ha egy fehér harcos vagy rendőr megjelent a bizottság előtt, hogy bevallja vétkeit, kikerülhette az elítélést. Amikor egyesek ennek igazságtalanságát hangoztatták, Mandela így válaszolt: „Most gyógyulásra, nem igazságszolgáltatásra van szükségünk!” Két és fél évig hangzottak a vallomások az áldozatok és azok családjai felé.

Van de Broeck rendőr is megjelent. Bevallotta, hogy másokkal együtt lelőtt egy színes bőrű fiatalembert, majd elégették, hogy minden nyomot eltüntessenek. Nyolc év múlva, Van de Broeck visszatért ugyanabba a kunyhóba, és letartóztatta a megölt fiatalember édesapját is, egy oszlophoz kötözte, leöntötte benzinnel, majd meggyújtotta. Feleségét arra kötelezte, hogy mindezen borzalmakat végignézze.

Miután vallomását eldadogta, halotti csend ült a teremre. A bíró az áldozatok anyjához, illetve feleségéhez fordult: „Mit óhajt Van de Broeck úrtól?”

A hölgy csendesen válaszolt: „Azt kérem, Van de Broeck úr, hogy térjen vissza a tett helyszínére, és seperje össze a port, hogy keresztény módon eltemethessem férjemet… És még egy kérés. Van de Broeck úr tönkretette a családomat. A lelkem azonban még mindig képes a szeretetre. Azt kérem, hogy kétszer egy hónapban látogasson meg a gettóban, és töltsön velem egy napot, mintha az édesanyja lennék. És még szeretném, ha Van de Broeck úr tudná, hogy Isten megbocsátott neki, ahogy én is megtettem ezt. Most szeretném átölelni, hogy bizonyítsam, valóban megbocsátottam neki…”

A teremben egyesek sírni kezdtek, mások az „Ó csodás a kegyelem” című éneket dúdolták. Az idős asszony apró léptekkel közeledett a vádlotthoz. Van de Broeck úr azonban már semmit nem hallott. Elájult…

Forrás: Cristescu 2011: 97 (Phillip Yencey-től, Egy más világ hírei, 2003)