Végtelen utazás

Szünidei Bibliatábor forgatókönyve
 
KOEN Alapítvány
 
 
Vakációs Bibliahét
2008
 
 
 
Végtelen Utazás
 
 
 
Vezetők kézikönyve
 
 
 
 
 
   2
Köszönetünk a hollandiai KOEN alapítványnak és Sarie Luteijnnek,
akik önzetlen és feltétel nélküli segítsége nélkül nem jöhetett volna
létre ez a kiadvány.
 
 
 
Szerkesztette: Demeter Irén
 
Illusztrálta: Zalányi János
 
 
Ezt a kézikönyvet Baráth Andrea, Bartha Csaba, Becsky Borbála, Bíró Jenő, Bocz
Rita,  Demeter Irén,  Bartha  Enikő, Lazsádi Csilla, Simon Zsófia, Sógor Gyöngyi,
Somfalvi Edit, Szabó Réka, Szőllősi Etelka, Vincze Judit és Zalányi Erzsébet állította
össze.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
ISBN 978-973-0-05449-1
 
 
 
 
 
 
   3
Tartalom
 
 
Bevezetés                    4
Hogyan szervezzük meg a Vakációs Bibliahetet?          8
Felkészítő lelkigyakorlat csoportvezetők és munkatársaik számára    15
Rövid összefoglalás a gyermekkor szakaszainak jellemzőiről    20
1. nap: Útkeresés                24
2. nap: Veszélyes útszakasz              40
3. nap: Úti élmények                51
4. nap Elterelt útszakasz              62
5.nap: Végtelen utazás, tanítványságunk titka        78
Szülők estéje                  84
Végezetül a rendrakás                88
Játékok                  90
Énekek                  93
Kézimunkák                   99
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
   4
 
Bevezetés
 
Kedves Olvasó!
Az idei Vakációs Bibliahét témáját a romániai KOEN (Keresztyén Oktatásért
és Erkölcsi Nevelésért) alapítvány munkatársai dolgozták ki. Ez az első saját készítésű
programunk az eddigi Hollandiában kidolgozott, majd magyarra fordított programok
után.  
Romániában, 1993-ban szerveztük az első bibliaheteket. Akkor 1000
gyermekkel 3 csoportban. Azóta Isten gazdagon megáldotta ezt a munkát, s 2007-ben
már mintegy 30.000 gyermekkel dolgozhattunk  403 csoportban.  
A munka az egész magyar nyelvterületen folyik. Reméljük, hogy a következő
években más-más régió fogja a programot kidolgozni, ezzel is gazdagodva  egymás
hite és tapasztalata által, a közös munkában is erősödve összetartozás érzésünkben.  
Az idei témánk: Végtelen utazás.  
-  Pál apostol nyomába eredünk, az ő útvonalát követjük, melyen az
evangéliumot terjesztette. A Szentírásból nem tudjuk meg útja végét,
ezért is neveztük programunkat végtelen utazásnak.  
-  Egyben arra is figyelünk, hogy az evangélium terjesztésének útja ma
sem ért véget, ez egy állandó folyamat. A világon ma is nagyon sok
misszionárius működik. Erről a gyermekek tapasztalatunk szerint
nem sokat tudnak. Azt is tudatosítani szeretnénk bennük, hogy nekik
is feladatuk van közvetlen környezetükben a bizonyságtevésre.  
-  Szeretnénk rádöbbenteni a gyermekeket arra is, hogy az ember
hitélete, így az övék is sohasem befejezett. Hitbeli fejlődésünk is
életünk végéig szükségszerű.  
Napjaink nagy divatja az utazás, nyaralás. A gyermekek közül sokan messzi
tájakra is eljutnak szüleikkel, másoknak sajnos erre nem adódik anyagi lehetősége. A
Vakációs Bibliahét egy képzeletbeli utazás messzi tájakra, mely lelki élményt nyújt
minden gyermeknek. Végig gondoljuk azt, hogy hogyan készítünk elő egy utazást,
hogyan tervezzük meg azt, hogy mit fogunk megnézni, kivel fogunk találkozni? Hol
kell útközben megállnunk, üzemanyagot, élelmiszert beszereznünk? Hol fogunk
pihenőket tartani? Megvizsgáljuk azt, hogy hol milyen veszélyek fenyegetnek, mire
kell vigyázni, fokozottan odafigyelni az ismeretlen területen.  
Végső soron egész életünk utazás. A ma embere nagy útkereső. A
hagyományos útról letérve, vagy azt meg sem találva sok tévút áll előtte. Pál apostol
utazásai kapcsán megvizsgáljuk azt, hogy Pál és munkatársai hogyan próbáltak Jézus
lábnyomában járni, az ő missziós parancsa nyomán, követőjeként másokat is az ő
útján járásra vezetni. Hogyan tudjuk mi ma Jézus nyomdokát követni? Milyen
mellékutak vannak, milyen útkereszteződések, elágazások veszélyeztetik
útirányunkat? Segíthet nekünk is Jézust követni a Bibliában ránk maradt példa
történet. A hét célja, segíteni a történetekben feldolgozott kérdéseket, a megbeszélt
tanulságokat alkalmazni hétköznapjainkban.
 
A bevezető történetek mai helyszínekhez kapcsolódnak.  Ezzel az volt a
célunk, hogy tudatosítsuk a gyermekekben azt, hogy ezek valós, ma is létező
helyszínek. Igaz történeteket fognak hallani.  
 
Az idei  kulcsfigura  az idegenvezető, az utazási iroda munkatársa. Ő az, aki
végig kíséri a gyermekeket, megoldja a problémás helyzeteket. Öltözhet egyenruhába,   5
kezében sok prospektust tartogatva győzködi a gyermekeket, hogy jöjjenek vele a
nagy utazásra. Minden jelenet végén elhangzik ez a mondat: „most ezt hallottátok, de
kíváncsiak vagytok-e, hogy mi történt itt 2000 évvel ezelőtt?”
 
Kézikönyvünket  -sokak kérésére-  új beosztás szerint szerkesztettük: nem
korcsoportok, hanem napok szerint csoportosítottuk az információkat, mozzanatokat.
Reméljük, így könnyebben dolgozhatnak belőle.  
 
Az új fordítású Bibliából dolgoztunk, a szövegeket és a neveket ez alapján
használjuk. Amennyiben szívesebben dolgoznak a Károli fordítással, javasoljuk, hogy
a neveket is következetesen aszerint használják.   
 
 
 
 
1. nap: Útkeresés
Bibliai történet: Saul megtérése, igehely: ApCsel 9,1-30
 
Fő üzenet: Isten életünk útjának minden kanyarulatánál, emelkedőjén és lejtőjén jelen
van. A vele való személyes találkozás határozza meg életünk irányát.  
Pál a damaszkuszi úton látomásban találkozott az Úrral, s a találkozás nyomán élete
teljesen új irányt vett.
 
2. nap: Veszélyes útszakasz
Bibliai történet: Pál Lisztrában, igehely: ApCsel 14,8-20
 
Fő üzenet:  A népszerűség felelősségvállalással jár, és ideiglenes. A keresztyén
népszerűsége csak Istennek tulajdonítható.  
Ezt vállalta Pál apostol is. Isten erejével gyógyított, de nem dicsekedett vele, és
ahelyett, hogy elfogadta volna az emberek hódolatát, Istenre fordította a figyelmet. Ez
nem tetszett mindenkinek, ezért megkövezték. Vállalta „népszerűsége”
következményeit.   
 
3. nap: Úti élmények   6
Bibliai történet: Pál élményei Filippiben, igehely: ApCsel 16, 11-40
 
Fő üzenet:  Életutunkon állandóan szükség van pihenésre és feltöltekezésre is. A
(fele)barátok közösségében adhatok és kaphatok. Útközben ellenségekkel is
találkozom. A feltöltekezés ad erőt szembenéznem a nehézségekkel.  
Pál és Szilász hű barátokat és vérszomjas ellenségeket egyaránt szerez.
 
4. nap: Elterelt útszakasz
Bibliai történet: Hajótörés és menekülés  (Máltán), igehely: ApCsel 27,1-28,10
 
Fő üzenet: „Egy mindenkiért!” Mások miatt gyakran sodródunk veszélyes helyzetbe.
A veszélyből való menekülés akkor is közösségi ügy, ha a veszélybe néhányan
sodorták a közösséget. Gyakran nem látjuk a menekülés  útját és módját, de Isten
minket is felhasználhat a megoldásban. A katonák, a rabok (Pálék), a hajósok együtt
menekültek meg. Isten kegyelméből, Pálért.  
 
Mivel a Szentírásból nem tudjuk meg pontosan Pál apostol életének végét,
ezért csak jelezzük azt, hogy tovább indul Rómába. Pál életútjának követését
megszakítjuk, arra utalva, hogy a misszió ma is folytatódik.  
 
5.nap: Végtelen utazás, tanítványságunk titka
Igehely: Máté 28,19
 
Fő üzenet: Tanítványnak lenni azt jelenti, hogy felismerem, hogy Jézus nélkül nem
visz sehova az életem, és hogy feladataim vannak a világban. Isten lelki ajándékokkal
készít fel erre a munkára. A legközelebbi és legtávolabbi felebarátom megkeresése a
misszióm.  
 
 
 
A történeteket idén háromféleképpen dolgoztuk fel, mindenki kiválaszthatja a
neki legmegfelelőbbet, figyelembe véve a csoport összetételét, életkorát, a helyi
adottságokat, saját munka-, tanítási stílusát.
 
Próbáltunk egy változatos ötlettárat összeállítani a hétre, a program elemei
nem kötelezőek, összetevőiből mindenki kedve szerint válogathat, kihagyhat, vagy
hozzátehet.  
Ahhoz, hogy minél színesebb és kreatívabb legyen a Bibliahét, javasoljuk,
hogy készítsenek elő a gyermekek számára minél több és változatosabb eszköztárat,
anyagokat, amiből szabadon választhatnak. A történetek elmélyítésére, ismétlésére jó
lehetőség az, ha ők maguk határozzák meg a feldolgozás módját. A gyermekek
kreatívak, bízzuk rájuk, hogy milyen eszközökkel, milyen módon fejezik ki azt,
ahogyan a történetek, a történetek szereplői bennük élnek. Csak segítő figyelemmel,
óvatos irányítással vezessük a foglalkozást, ne mutassunk be előre mintákat, ne
erőltessük rájuk saját elképzeléseinket, ne korlátozzuk a gyermek saját ötleteit,
kreativitását. Semmit se tegyünk meg abból, amit a gyermek egyedül, magától  is
megtehet, hagyjuk, hogy szabadon dolgozzanak! Csak ha hívnak, akkor segítsünk.  
Az eszközöket csoportosítva különböző kosarakba vagy dobozokba helyezzük,
pl.  
-  színes ceruzák   7
-  filcek
-  vízfestékek  
-  gyurma
-  só-liszt gyurma
-  megmaradt fa, műanyag, anyagok, drótok
-  termények, magok
-  papírok külön színek szerint
-  ágak
-  fonalak, kendők
Minden kisebb tárgy veszélyes lehet a kisgyermekek számára, ezért soha ne
hagyjuk őket felügyelet nélkül!
 
A kapott térképet fel lehet ragasztani egy hasonló méretű habpapírra.
Gombostűből készített kis zászlócskák segítségével lehet jobban nyomon követni Pál
utazásának helyszíneit, a keresztyénség terjedését.  
 
Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a munkatársak jól ismerjék a hét programját,
célkitűzéseit, és a történeteknek a mondanivalóját, üzenetét. Úgy gondoljuk, hogy ez
csak akkor lehetséges, ha önmagukon is átszűrik, a gyermekek tanítása előtt maguk is
átélik a történeteket. Maguk is válaszokat keresnek kérdéseikre, mielőtt megpróbálnak
a gyermekek kérdéseire válaszolni, útkeresésükben segíteni. Ez a lelkigyakorlat
sorozat a csapatot is összekovácsolja. Szeretettel ajánljuk figyelmükbe.   
 
 
A KOEN Alapítvány munkacsoportjának nevében, Isten áldását kívánom munkájára:
Demeter Irén
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
   8
 
 
Hogyan fogjunk neki a Vakációs Bibliahét szervezéséhez?1
 
 
Miért tartsunk Bibliahetet?
 
1.  Nagyon jó alkalom ez arra, hogy olyan gyerekekkel is megismertessük az
Evangéliumot, akik még soha nem hallottak róla. A vasárnapi iskolás gyerekek
szívesen hozzák magukkal barátaikat, szomszédjaikat.
2.  Azoknak a gyerekeknek, akik már megismerkedtek az Evangéliummal, jó
alkalom ez arra, hogy más hívő gyerekkel találkozhassanak, így láthatják, hogy
nincsenek egyedül.
3.  Ösztönző lehet a gyülekezet és annak tagjai számára. Sok emberre van
szükség a szervezéshez és jó együtt munkálkodni.
4.  Pozitív hatása lehet a falura vagy a városnegyed lakóira, főleg ha több egyház
is részt vállal a szervezésben.
 
Hogyan fogjunk hozzá?
 
Isten Királyságában semmi sem történik imádság nélkül. Ha szándékunkban van
Vakációs Bibliahetet szervezni, imádkozzunk érte. Osszuk meg másokkal is
elképzeléseinket, hiszen ez olyan feladat, amit senki nem tud egyedül teljesíteni.
Szervezzük meg a segítő, vezető csoportot, akikkel mindent megbeszélünk, akikkel
együtt imádkozunk. Kezdjük időben, akár egy fél évvel korábban a szervezést.
 
Intézzük el és beszéljük meg a következő dolgokat:
  Szerezzük meg a helybeli egyház minél nagyobb mértékű támogatását.
  Foglaljuk le az épületet, ahol a Bibliahetet szeretnénk megtartani.
  Gondoskodjunk anyagi fedezetről.
  Tartsuk meg a vezető csoport felkészítését.  
  Készítsünk világos munkabeosztást a munkatársak számára.
 
Osszuk meg a feladatokat:
  Általános irányítás
  Történet elmondása
  Énekvezetés
  Zene
  Témalecke/jelenet
  Kreatív tevékenységek
  Utána személyesen (telefonon) kérjünk fel annyi embert segíteni,
amennyit szükségesnek gondolunk
  A munkatársaknak időben küldjük el az értesítést a két vagy három
megbeszélés időpontjáról.
 
 
 
 
                                                 
1
 Forrás: Ki az, aki nem fél? Vakációs bibliahét 2007. Koen Alapítvány, Marosvásárhely, 2007.    9
Hogyan hirdessük meg a Bibliahetet?
 
  Jelentessünk meg egy hirdetést a helyi újságban. Ez a legtöbb esetben
kivitelezhető.
  Az egyházakat az egyházi lapba feladott hirdetéssel értesíthetjük.
  Ha van, akkor a helyi rádióadót és a kábeltévét is igénybe vehetjük.
  Plakátokat ragaszthatunk ki a munkatársak házaira, a boltokban, a
könyvtárban, az iskolában.
  Meghívók kiosztása az iskolákban egy héttel a Vakációs Bibliahét
előtt. Ehhez előre kérjünk engedélyt az iskola vezetőségétől és azt is
kérdezzük meg, hány tanuló van az iskolában. (A legjobb mindezt
személyesen intézni.)
 
Kik tudnak segíteni?
Két csoportot különböztetünk meg:
 
          a. A kiscsoportok munkatársai. Figyeljünk arra, hogy ezek az emberek
személyesen ismerjék az Urat, mint Megváltójukat.  Ők azok, akik elmondják a
történeteket, és az egyéb vezető feladatokat magukra vállalják.
 
           b. A segítők.  Ők azok, akik a gyerekek kisebb csoportjait felügyelik a
kézimunkák elkészítése, a játék és a megbeszélések során, ugyanakkor mindenféle
egyéb feladatokat látnak el. Erre időseket, nagymamákat, nagypapákat és fiatalokat
egyaránt felkérhetünk.  (Gondoljunk a folyamatosságra is: az a gyerek, aki jövőre
kiöregszik a gyermekprogramból, a következő évben segíthet a lebonyolításban.) Ők
sokat segíthetnek az asztalok, székek cipelésében, színdarabnál, stb. Arra is
gondoljunk, hogy a középiskolás gyerekek még túl fiatalok ahhoz, hogy egy 8-10
főből álló gyerekcsoportot irányítsanak. Melléjük mindig osszunk be egy felnőttet.
Kérjük minél több férfi segítségét. Ez nagyon fontos az idősebb gyerekek számára.
 
Megbeszélés a munkatársakkal és a segítőkkel
 
1. megbeszélés
(5-6 héttel a Vakációs Bibliahét előtt)
 
Ismerkedjünk meg egymással. Részletezzük világosan a hét programját, a napi
beosztást, a történeteket. Hagyjuk, hogy mindenki maga válassza ki azt a csoportot,
ahol segíteni kíván. Mindenről készítsünk listát. Ha színdarab is szerepel a
programban, akkor már most ki kell választani a csoportot. Kezdjük el az énekek
tanulását.
A segítőknek világosan magyarázzuk el a feladatukat. Bízzunk meg különböző
embereket azzal, hogy engedélyt kérjenek az iskoláktól a meghívók kiosztásához és a
poszterek felragasztásához. Beszéljük meg minden korcsoportban a további
feladatokat.
 
2. megbeszélés
(2-3 héttel a Vakációs Bibliahét előtt)
 
Ismételjük át az énekeket. Adjuk oda a meghívókat, hogy a megbízottak a vakáció
előtt egy héttel kioszthassák azokat. Osszuk ki a plakátokat is, amiket az iskolákban, a   10
könyvtárban, boltokban, otthon a munkatársaknál ragasztunk ki. Az összes munkatárs
és segítő beszélje meg a maga korcsoportjára vonatkozó dolgokat.  
Tartsunk több közös alkalmat, amikor feldolgozhatjuk közösen a „Felkészítő
lelkigyakorlat csoportvezetők és munkatársaik számára” című beszélgetéssorozatot.  
Sokszorosítsuk, és adjuk oda a Háttérinformációt, a történetmondást, bevezető
jelenetek szövegét, hogy mindenki otthon tanulmányozhassa azokat. Kérjük, hogy a
Bibliahét ideje alatt minden nap hozzák magukkal a jegyzeteket.
 
 
 
 
 
Ismerjük fel a munkatársak adottságait. Különböző emberekre van szükségünk :
zenészekre, díszletkészítőkre, elbeszélőkre, olyanokra, akik cipelik a székeket.
Mindenki nagyon értékes! A legkisebb feladat teljesítését az Úr nevében, maga az Úr
jutalmazza meg. Hangsúlyozzuk ezt a megbeszélések alkalmával. Próbáljuk meg
ökumenikussá tenni a hetet. Sokat tanulhatunk egymástól. Hiszen az a feladatunk,
hogy az Evangéliumot együtt juttassuk el a gyermekekhez.
 
Gondoskodjunk nyílt légkörről. Hallgassuk meg mások javaslatait. Ne ijedjünk meg
akkor, ha valaki a megszokottól eltérően cselekszik. Imádkozzunk a csoporton belüli
egységért. Ha valami rosszul sikerül (ez mindig előfordul), bátorítsuk egymást.
Mutassuk ki szeretetünket egymás iránt! Teremtsünk nyílt, elfogadó légkört, ahol a
vezetők és gyerekek szabadnak érezhetik magukat. A gyerekek gyakran nem tudják
magukat kifejezni, de nagyon hamar megérzik, a szeretetet.
 
Mi a mennyei Urat szolgáljuk, aki kinyilatkoztatja magát, az egész történelemben.
 
 
 
 „Semmivé teszi az Úr a nemzetek tervét,  
Meghiúsítja a népek szándékait.
   De az Úr terve örökké megmarad,
         Szívének szándéka nemzedékről nemzedékre.”
              Zsoltár 33,10-11  
 
 
Javaslatok a kézikönyv használatához
 
A kidolgozott bibliai történetek mellett ez a könyv többféle játékot és jelenetet is
tartalmaz.
Azért ajánlott a korcsoport szerinti felosztás, mert így a gyerekekhez a saját szintjükön
szólhatunk.
 
Kifestő-verseny
Készíthetünk két „GUBERÁLÓ”-t, amibe kicsi ajándékokat, (meglepetéseket)
helyezünk el. Egyet a kicsi korosztálynak, másikat a 8-13 éveseknek. Két tinédzsert
felöltöztethetünk római kori ruhába, s a ’guberáló’ mellé állíthatjuk segítőnek. Ez  jó
hangulatkeltés! Kérjük a gyermekektől, hogy rajzoljanak. Akár a történetről, akár arról,
 
   11
hogy mit jelenet nekik a Bibliahét, hogy érzik itt magukat. Minden gyerek, aki egy
kifestőt bead, ’kiguberálhat’ egy ajándékot, csekélységet.
A kifestett lapokat kifüggeszthetjük sorban a templomban, hogy mindenki jól láthassa.
Minden csoport kifestőjét függesszük külön sorba, egymás alá és akasszunk minden
csoport rajza mellé egy meglepetés borítékot, amibe előre beleírjuk: pl. a 4-7 éves
gyerekek rajza közül, a felsősor, bal oldali, harmadik rajzát jutalmazzuk!  
 
Délutáni foglalkozás
Ha délután is visszahívhatjuk a gyermekeket, szervezhetünk számukra különféle
foglalkozásokat. Van, aki furulyálni tanítja őket, kézműves foglalkozásokat tartanak,
mások kirándulásokat szerveznek a környékre, fürdeni mennek. Ott, ahol lehetőség van,
meg lehet hívni, például a tűzoltókat, mentősöket, rendőröket. A gyermekek kielégíthetik
kíváncsiságukat, ha megnézhetik belülről a tűzoltóautót, vagy beszélgethetnek a
rendőrrel, orvossal.  Jó lehetőség ez nevelésükre, felvilágosításukra is ezeken a
területeken.   
 
A csoportok elosztása a megérkezéskor
Állítsunk fel 2 asztalt, és jól látható táblát helyezzünk rájuk:
1.  4-7 éves gyerekek
2.  8-13 éves gyerekek
A jelenléti kártyára írjuk rá a gyerekek nevét és ragasszuk rá a jelenlétet igazoló matricát.
Jó érzés számukra, hogyha nevükön szólíthatjuk őket.  
 
A csoportok elosztása  
Amennyiben lehetséges és elegendő hely áll a rendelkezésünkre, osszuk szét a
gyerekeket a 4-7 és 8-13 évesek csoportjára. A kicsik számára külön programot
állítottunk össze. Jó az, ha közös énekléssel és imádsággal kezdjük a napot. A nap
végén eldönthetjük, hogy közösen, vagy külön csoportokban zárjuk a napot.
 
A beszélgetések
Fontosnak tartjuk a gyermekekkel való beszélgetést. Így fedezhetjük fel, mi játszódik
le a gyerekekben, és ez által jobban megismerhetjük őket. Adjuk meg nekik a
lehetőséget, hogy beszéljenek a problémáikról, és ezekre Isten Szavának tanításával
próbáljunk válaszolni. Mit tenne Jézus, ha a gyermek helyében lenne?
 
Biblia
Nagyon fontos, hogy a csoportban legyen egy vagy több Biblia. A
kicsi csoport esetében elég egy-két darab. A nagy csoport esetében az
lenne a jó, ha mindegyiküknél lenne egy-egy. Így ők maguk
kereshetik ki a bibliai részeket. Sokuk számára igazi felfedezőút lesz
ez az alkalom. Egyesek életükben először fognak Bibliát tartani a
kezükben. Hagyjuk, hogy maguk olvassák el a történetet, ők fedezzék
fel, hogy amiről beszéltünk, tényleg úgy van megírva.
 
 
A kézimunka és a játék
A kézimunkának ebben a programban megvan a maga helye, de nem ez a
legfontosabb. A játék is nagyszerű az olyan gyermekek számára, akik nem nagyon
szeretnek farigcsálni, festeni. Ilyen gyerekkel is fogunk találkozni. Ezért is
mellékeltünk játékokat. Mi magunk is lelkesen vegyünk részt a játékban. Igyekezzünk   12
megismerni a gyerekeket, és próbáljuk úgy alakítani a dolgokat, hogy nap, mint nap
ugyanahhoz az asztalhoz ugyanazok a gyerekek kerüljenek, ahol ugyanaz a segítő áll.
Ezt egyszerűen az asztalok számozásával oldhatjuk meg.
 
Irányítás
A Vakációs Bibliahét során sok segítőre van szükségünk. A fiatalabbak vállára ne
helyezzünk túl nagy felelősséget, és gondoskodjunk arról, hogy mindig legyen egy
idősebb személy is az asztalnál. Fontos, hogy elegendő felnőtt vegyen részt a
vezetésben. Világosan magyarázzuk meg, mit várunk a vezetőktől. Készítsünk listát a
napi teendőkről. Így mindenki tudni fogja, mit kell tennie.
 
A történet elmondása
Nagyon fontos, hogy jó történet elmondóink legyenek. A történet elmondása a nap
legfontosabb pillanata, hiszen az Evangélium üzenetét közvetítjük. E csomag
történeteit mindenki maga is átírhatja. Az itt leírt történetek útmutatók, példák, ötletet
adnak.
 
Heti aranymondás:
 „Jézus mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6)
 
Az aranymondás éneke:
Jézus, drága Jézus
 
Az aranymondás megtanítása:
Az  aranymondás-ból mobilt készítettünk. A formák egyik oldalára a  szavakat írtuk
fel, a másik oldalára a szavakhoz kapcsolt szimbólumot rajzoltuk. A papírdarabokat
az ábra alapján kötözzük egymáshoz damil szállal. Miközben a gyermekek ismétlik az
aranymondást, fokozatosan fordítjuk el a szavakat.  
 
 
 
 
Énekek
Az évek során megtapasztalhattuk, mennyire fontosak az énekek, amiket egy ilyen
héten tanulnak a gyerekek. Mindabból, amit ezeken a napokon hallanak, a legtovább
az énekek élnek az emlékezetükben. Ezért fontos, hogy megfelelő énekeket
válasszunk, frisset,  korszerűt, és megfelelő mondanivalójút. Idén az új református   13
énekeskönyvből is válogattunk énekeket, hogy ezzel is segítsük a gyülekezeti éneklés
ügyét.  
Gondoskodjunk egy jól összeszokott kicsi zenekarról. Ha dobos is van közöttük, annál
jobb. A gyerekek nagyon szeretik az ütőhangszert, ami a ritmus megtartásában is
segít. Ne tanítsunk túl sok éneket. Az öt nap alatt nem többet, mint 15-20.
Gondoskodjunk a történethez kapcsolódó énekről, így a történetet is jobban
megjegyzik a gyerekek. Arról se feledkezzünk meg, hogy legyenek mutogatós énekek
is, pár hosszabb, pár rövidebb és pár nyugodtabb ének. Az utóbbit például imádság
előtt énekeljük el. Az énekek szövegét írjuk jó nagy betűkkel nagyobb lapokra, hogy a
hátsó sorokban is olvasható legyen. Akár ki is vetíthetjük a szöveget. A legfontosabb,
hogy a szöveg jól látható legyen, különben elveszíthetjük a gyerekek figyelmét. A
gyerekek szívesen énekelnek. Ha lehetséges, az utolsó napon adjunk a gyerekeknek
egy-egy énekeskönyvet, melyet a tanult énekekből állítunk össze.
 
 
 
 
 
 
 
A nap beosztása
 
09.00 A vezetők  rövid imára és utolsó eligazításra gyűlnek egybe.
Gondoskodjunk egy-két emberről,  akik a vezetők gyerekeire
vigyáznak
09.15  Saját csoporton belüli felkészülés a gyerekek fogadására
09.45  Az ajtók kitárulnak. Jelenléti kártya kitöltése és feltűzése
10.00  Ének, köszöntés, imádság, jelenetek, témaleckék
10.25  A gyerekek két csoportra való osztása: 4-7 évesek és 8-13
évesek csoportja
10.35  A bibliai történet elmondása a saját csoporton belül
10.50  Feldolgozás: beszélgetés/Bibliatanulmány, kézimunka,
játék a saját csoporton belül
11.45  Gyülekező a nagyteremben. (A kicsi csoport maradhat a saját termébe)
  Ének
  Villámjelenet vagy témalecke
12.00 A gyerekek hazamennek. A vezetők rendet raknak. A nap eseményeinek
kiértékelése és imádság.
 
Természetesen a nap beosztása a csoportok igényének, lehetőségeinek megfelelően
módosítható.  
 
Kézimunka
 
1. nap    Saul-Pál
2. nap    „Vaktérkép”
3. nap    Pálék a börtönben  
4. nap    Hajó a viharos tengeren
5. nap    Kormánykerék hajtogatása   14
 
Sajnos nincs lehetőségünk különböző korosztályok számára különféle
kézimunka anyagot adni. Ezért a kicsik számára a könyvben minden naphoz egy vagy
akár több ötletet is adtunk. Ahol lehetséges, ezekből fénymásolatot készíthetnek.
Reméljük, hogy így árnyalni lehet a korcsoportoknak megfelelően a kreatív anyagot.  
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Játékok
A kézikönyv végén levő fejezetben olyan játékokat válogattunk össze,
amelyek célja a gyerekeknek, fiataloknak az evangelizációs programba való minél
élőbb, elevenebb bekapcsolódása. A játékban a gyerekek feloldódnak, egészen
önmaguk lesznek, fontosnak érezhetik magukat, megtapasztalhatják a valahova
tartozás élményét. Igyekeznek odafigyelni önmagukra, egymásra, a feladatra,
gyakorolják az erkölcsi normákat. Közben megtanulnak problémát megoldani,
együttműködni, harcolni, készségeiket és egyedi képességeiket felhasználni egy cél
érdekében. Megélhetik,  kipróbálhatják mindazt játékban, amit Isten gyermekeként a
valóságban fognak megtenni.  
A játékok jó alapot szolgáltatnak arra, hogy megfogalmazzunk igazságokat,
illetve segítsük a gyerekeket kimondani, a saját élményeik szerint. Így
hozzájárulhatunk ahhoz, hogy  gondolkodó, bátor, tudatos, a talentumaival élő
keresztényekké váljanak.
A gyűjteményben a játékok zöme nem valamely témához igazodik, indirekten
szolgálják a célt a fent említett módon, illetve segítséget nyújtanak az egyes alkalmak
megszervezésében feszültségoldó, hangulatteremtő, összehangoló jellegükkel.
A játékok alkalmazásában van néhány  elv, szempont, amire érdemes
odafigyelnie a csoportvezetőnek és már első alkalommal felajánlja betartásukat az
egész csoportnak. Ezeket vázlatosan a következőkben leírjuk:
-  a játékban senkinek nem kötelező részt venni, bármikor mondhatnak
„Passz”-t
-  a játékszabályokat mindig be kell tartani
-  a játékszabályokat mindig újra meg lehet kérdezni, mindaddig, amíg
mindenki számára teljesen világossá válnak
-  a játék szervezésével kapcsolatos észrevételeket mindig meg lehet
mondani előtte, közben vagy utólag
-  a játékban megtapasztaltakról mindig lehet, de sohasem kötelező
beszámolni
-  nem kacagjuk ki egymást
-  sem csoportban, sem csoporton kívül nem teszünk megjegyzést valakinek
a játék során felderült hiányosságaira.
Ezeket a kereteket közösen le is írhatjuk, rajzolhatjuk, hogy érvényességüket ezzel
is megerősítsük, ugyanis a keretek biztonságot adnak.  Jó munkát!   15
Felkészítő lelkigyakorlat csoportvezetők és munkatársaik számára
 
 
1. Bevezető
 
  Gondoljunk arra, hogy egy  lelkes, vagy kevésbé lelkes gyerek-csoportnak
akarunk átadni valamit! Mit is?  
Van-e személyes tapasztalatunk ebben? Csak a száraz információ átadásán
vagy annak egyfajta gyógyító, lélek-tisztító, fejlődésre buzdító hatására törekednénk.
A közösségbe való  „behívás” felelősségteljes szolgálat. Hitelességet, szeretetet és
feltétel nélküli elfogadást feltételez. Eszköz ebben a munkában a résztvevő vezető(-k)
személyisége, személyes hite, Isten-élménye. Hogy ne ártson akaratlanul is a hamisan,
de jó szándékkal elképzelt illúzió-sor, vállalkozzunk hitelességre, szeretetre és feltétel
nélküli elfogadásra ebben a szolgálatban. Tapasztaljuk meg mi magunk, vezetők
először, 5 napon át a gyermekeknek kínált tematikát, annak lelkületét,
mondanivalóját. Érezzük meg, hogy nem mi „hatunk”, hanem általunk (ha engedjük)
a Lélek dolgozik. Nem mi adjuk elő ügyesen, kreatívan a témát, hanem a LÉLEKnek
van helye…  
Ha megnézzük a VBH kitűzött céljait hamarosan rájöhetünk a dolgok
lényegére: azaz, hitelesen csak úgy vállalkozhatunk erre a szolgálatra, ha mi magunk
tapasztalva „megtanuljuk”, saját bőrünkön átéljük, saját stációinkat végigjárva
megéljük a megismételhetetlent. Vagyis azt, hogy életünkben egyen-egyenként
különbözően, vannak stációk, melyek meghatározzák életünk irányát, további
alakulását. Fontos tisztában lennünk ezekkel, hogy megértsük az üzenetüket,
megtaláljuk erőforrásainkat és elfogadjuk gyengeségeinket. Ugyanakkor mindig az
embertársainkkal való kapcsolatainkban élhetjük meg teremtettségünk lényegét,
küldetésünket. Minden stáció egy-egy fejlődési szakasznak felelhet meg
(gondolhatunk akár a fejlődés-lélektani – Ericksoni szakaszokra is), és nem mindegy
hogyan haladunk át rajta, mit tapasztalunk, miben rekedünk meg, milyen krízisekben
van részünk. Tudásunk alakuljon építő és építtető tapasztalattá, előremozdító
bizonyságtevéssé.
A család, ahonnan jövünk a legkisebb csoport, ahol életünk számára igen
meghatározó élményeket szerzünk. Ott, normális esetben jól érezzük magunkat. Oda
tartozunk, ott biztonság és első-kezű  tapasztalatot szerezhetünk sok mindenről, ott
táplálékot, útmutatást és útravalót kapunk. Ehhez hasonló csoportokban érezzük még
jól magunkat. Azokat a helyeket keressük, ahol ezeket megtaláljuk. Azokat kerüljük,
ahol ezektől megfosztanak, vagy letiltanak, vagy veszélyben vagyunk, vagy ahol
korlátoznak kibontakozásunkban.  
Bontakozzunk ki Isten közelségében és tanuljuk meg mi magunk a stációk
mondanivalóját mielőtt gyermekeinknek megmutatnánk a hiteles példát. A kioktatás,
a hiteltelen mutogatás veszélyeket hordoz.
 
2. Mit jelent felkészülni a VBH-re?  
 
  Mit is jelent 5 napon át, személyesen, átengedni magunkon a „témát”.
Lelkigyakorlatokká formálni mindazt, amit strukturáltan és pontos célt követve
szeretnénk „megmutatni”, átadni gyerekeinknek. Garancia: a hiteles megtapasztalás,
alázat, hit.
  A pontos és fontos információkon túl az érzelmi, fejlődéslélektani alapokat is
megérezzük. A pszichológia encounter-csoportnak nevezi az ilyen típusú kis-  16
csoportokat, ahol a lényeg a találkozásokon van a személyes fejlődés, növekedés, az
interperszonális kapcsolatok és a kommunikáció egyfajta javítása érdekében, saját
élményen keresztül. A csoportok alapját a kapcsolatok alkotják. A kapcsolatokban,
akár véletlenszerűek azok, akár nem, bizonyos szelektivitás mutatkozik  meg, s ez
valamilyen szükségletre irányul, azzal függ össze. A közös tevékenységet
folyamatosság és szervezettség jellemzi. A feladatok megosztódnak, s ennek
köszönhetően kialakul a szerepek hálózata és hierarchiája. Megjelennek az értékek,
szokások, tapasztalatok, és a közös célok.  
Tisztázandó kérdések tehát: - Ki mondja kinek? Mit, és hogyan?  
Tisztázzuk szerepeinket, hogy felismerjük a projekciókat, az esetleges saját
feszültségeinket, görcseinket. Tudjunk újra gyerekek lenni, tisztán és ártatlanul,
hitelesen. Megmutatni, bizonyságot tenni arról, amit megéltünk.
  A csoport működését befolyásolja az összetartozás mértéke (hogyan hozzuk
ezt létre a VBH-n?), a vezetés és a csoporttagok elképzelései az egészről (felelősek
vagyunk azért, hogy hogyan értesítjük gyerekeinket a programról….!). A csoport
(VBH) tartalma tehát az a cél, amely a résztvevők tevékenységében, magatartásában,
interakcióiban jut kifejezésre.
 
3. A,B,C változatok  
A = egy moderátor végig viszi a programot,  
B = egy páros moderál,  
C = nincs kinevezett vezető.
 
- „A” változat -
  a) Ráhangolódás  
A lelkigyakorlattá alakítás folyamatában fontos, hogy egy valaki felvállalja a
moderátor szerepet. Ő felolvassa a megadott Ige-részt, és a hozzá tartozó
mondanivalót Történhetik ez meditációként, teljesen csendben vagy a megfelelő lelki
háttér megteremtéséhez a háttérben halk, szöveg nélküli zene mellett. Majd a csendes
imádság és ráhangolódás percei következnek.
  b) A Téma feldolgozása
  A moderátor saját szavaival megfogalmazza a mondanivalót. Hozzászólásra
buzdít! Személyes élmények előhívása a cél.
  c) Egyéni utánagondolás
  A moderátor lassan felolvassa az előre megfogalmazott kérdéseket az egyéni
utánagondoláshoz. Legtöbb esetben javasolt, hogy maga is készítsen jegyzetet és
figyeljen arra, hogy mindenkinek jusson elegendő idő a válaszadásra.
  Fontos, hogy elég szabad tér legyen a személyes átgondolásra, jegyzet-
készítésre, elmélkedésre.
  d) Partnerbeszélgetés
  Véletlenszerűen kiválasztott párokban megbeszélik a felmerült gondolatokat,
megosztják az élményeket. Megbeszélik a felmerült kérdéseket.  
  e) Tapasztalatcsere
  A közösen megfogalmazott összegzést, vagy személyes élményeket
megosztjuk a többiekkel is. Egymás gazdagítása (…és nem kioktatása…) a cél. Lehet,
hogy egyeseket bátorítani kell: ők is  képesek arra, hogy a többiekkel megosszák
tapasztalataikat, élményeiket. Fontos, hogy ne kényszerítsünk senkit a beszédre!
  f) Tervezés   17
  A csoportbeszélgetés után maradjon idő arra, hogy mindenki megtervezze
egyenként a következő napig a saját, egyéni következtetéseit, utánagondolását,
lezárását e napnak, egyéni ritmusunkban, otthonra.
  g) Befejezés
  A moderátor imádsággal zárja a napot. Elmondja a témához tartozó
aranymondást, vagy a kiválasztott verset, szöveget. Megnevezi a következő nap
témáját.
 
„B” változat – páros vezetés  
Az „A” változat  a) - g) lépései szerint történik.  
Különbség: A moderátor helyét a páros vezetés váltja fel. Megosztják a
feladatokat egymás között, színessé téve a lépéseket. Kreatívan folytatják le a
párbeszélgetést is és osztják  meg tapasztalataikat a többiekkel, mintegy példát is
mutatva. (Vigyáznak a konkurenciára, figyelnek egymásra és a többiekre!)
 
„C” változat – vezető nélkül  
Az „A” változat a)  - g) lépéseit követve, de spontán, aki indíttatást érez arra,
hogy elolvassa az Igét, imádkozzon, és a továbblépést kezdeményezze!  
Ezt a változatot olyan kis-csoport számára javasolt, akik régen együtt
szolgálnak, ismerik egymást, tudják szerepeiket, feladataikat és kellően spontának
egymással szemben, hogy felvállalják a felszínre törő élményeket, tapasztalatokat,
érzéseket.
 
Megjegyzés
 
-  Fontos és megszívlelendő, hogy ne okoskodásainkkal vegyünk részt a
beszélgetésekben, hanem szánjuk nagy figyelmet önmagunkra és főként
érzéseinkre a témában. Vállaljuk önmagunkat ezeken a stációkon érzéseinkkel
szembenézve, élményeinket megosztva és tanulságainkat magunkkal tovább
víve. Ha felmerülnek feszültségek, kérdések, bizonytalanságok akkor szánjunk
erre időt! Imádkozzunk ezek megoldásáért, kérjünk útmutatást lelki-
vezetőnktől (lelkipásztortól)! Ne haladjunk ezekkel a „terhekkel” tovább!  
-  Gondoskodjunk a külső körülményekről is: nyugodt, szabad légkör,
kényelmes hely (pl. se hideg, se túl meleg…), elegendő hely a félrevonuláshoz
(párbeszélgetéshez), a jegyzet-készítéshez, szándékos csoportformálásra
figyelés.
-  Érthetővé tenni pontosan és világosan mire is vállalkozunk! Mit is jelent a
lelkigyakorlat ebben a formában? Fontos  végigjárni az öt napot! A hiányzás
megszakítja az egész kis-csoport formálódását (akár 3-4-en, akár 10-15-en
legyünk is)! Megszakad a folytonosság! Ha valaki mégis hiányzik, próbálják
áthidalni egy résztvevő-társ által, aki vállalja, hogy levélben megírja  a téma
kapcsán élményeit, érzéseit, esetleg megpróbálja a hiányzó társ helyett is
végig gondolni a témát. Aznap szakítanak arra időt, hogy ezt a levelet
megbeszélik.
-  Tudatosítjuk, hogy ez nem önismereti csoport, nem gyógyító foglalkozás! Aki
úgy érzi nem elég nyugodt, és nem eléggé tud ráhangolódni minderre, inkább
maradjon ki a VBH-ból ezen alkalommal. Bátran vállaljuk fel mindezt, mert
gyerekeinkről van szó, akiknek nemcsak az információ, a játék fontos, hanem
a személyünk is, akiben esetleg példát keresnek.   18
-  A lelkigyakorlat után fogalmazzuk meg visszajelzéseinket névtelenül és
gyűjtsük össze, majd továbbítsuk központjainkba, hogy alkalom legyen
megvitatni az üzeneteket! Épülni belőlük, kijavítani a hibákat, megerősödni
általuk stb.
 
4. A VBH öt napja személyesen …
 
1.  Első nap: Damaszkusz – „Merre tartok?” – ApCsel 9,1-30
Aranymondások:
     - Atyáink Istene választott ki téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd
az Igazat. (ApCsel 22,14)
- Jézus mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (Jn 14,6)
 
Beszélgetés:
-  „Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a
főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál
olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse
azokat Jeruzsálembe.” (9,1-2)-  Van-e az én életemben olyan ember, akit ennyire
gyűlölök?
- Teszek-e azért, hogy kelepcébe csaljam őket, tettekre is képes vagyok-e ellenük?
- Hogyan kezelem konfliktusaimat ellenségeimmel?
-  Mit teszek, ha valaki megváltozik? El tudom-e fogadni, tudok-e valakivel
megváltoztatni egy ellenséges, vagy akár csak hideg kapcsolaton? Tudok-e én
változtatni érzéseimen?
- Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény
villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá:
"Saul, Saul, miért üldözöl engem?" Ő pedig megkérdezte: "Ki vagy, Uram?" Az így
válaszolt: "Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.” (9,4-5) -Volt-e valakinek ilyen drámai
találkozása Jézussal?
- Képes  vagyok-e elfogadni, hogy néha rossz úton járok? Mit teszek ekkor? Felül
tudom-e bírálni rossz döntéseimet?  
-  „A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak… Ezért kézen fogva vezették be
Damaszkuszba” (9,7-8)  -  hogyan viszonyulunk mi mások megtéréséhez,
hitélményéhez? Segítjük, megértjük, gyanakszunk, elutasítjuk…?: Beszéljük meg a
történet szereplőinek különféle viszonyulását:  
o  „Mindenki csodálkozott, aki hallotta” (9,21);  
o  „a zsidók elhatározták, hogy végeznek vele.” (9,23);  
o  „a tanítványok elvitték, és éjjel a városfalon lebocsátották egy
kosárban” (9,25);  
o  „Amikor Saul megérkezett Jeruzsálembe, csatlakozni próbált a
tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték, hogy
tanítvány.”  
o  (9,26); „Barnabás azonban maga mellé vette” (9,27).
-  „Ezt mondta neki az Úr: "Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a
nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé. Én pedig meg fogom mutatni neki,
mennyit kell szenvednie az én nevemért."” (9,15-16)–  Kész vagyok-e én Krisztus
választott edénye lenne? El tudok-e fogadni feladatokat tőle? Tudnék-e akár
szenvedéseket is vállalni érte?  
- Tudom-e, megéreztem-e személyesen, amit Jézus mondott: „Én vagyok az út, az igazság
és az élet.” (Jn 14,6) Követem-e őt ezen az úton?
   19
2.  Második nap:  Lisztra  –  „Fenn vagy lenn … dicsőség vagy életveszély?”-
ApCsel14,8-20  
Aranymondások:
- Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz. (Zsid 13,8)
-  Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát,
felmagasztaltatik. (Mt 23,12)
 
Beszélgetés:
- Van-e környezetemben fogyatékos ember? Hogyan viszonyulok hozzá?  
- Mit jelenthetett neki a gyógyulás?
-  „Pál…, rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon.” (14,9) -
Mekkora az én hitem? Mire elég? Atyám hogyan láthatja?
- Hogyan viszonyultak akkor az emberek a csodához?- Olvassuk el figyelmesen a
háttér információt!- Hogyan viszonyulok a csodákhoz?  
- Hogyan viszonyulok a népszerű emberekhez, a „megasztárokhoz”?
- „Barnabás és Pál, ruhájukat megszaggatva a sokaság közé futottak, és így kiáltottak:
"Emberek, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk…” (14,14-
15);  „…nagy nehezen lebeszélték a sokaságot arról, hogy áldozatot mutasson be
nekik.” (14,18)  -Hogyan fogadom a népszerűséget? Elfogadom? Visszautasítom?
Tudok-e élni vele? Megváltoztat?  
- Ki tudom-e használni a lehetőségeimet arra, hogy bizonyságot tegyek?
-  „Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát,
felmagasztaltatik.” (Mt 23,12)  -  Mit teszek akkor, ha ellenem fordulnak? Hogy
viselem a népszerűtlenséget?
- Mit teszek, ha én csalódom azokban, akiket csodáltam?
 
3.  Harmadik nap:  Filippi  –  „Barátaink és ellenségeink!”-  ApCsel 16,11-40
Aranymondások:
- Jézus mondja: Ti az én barátaim vagytok. (Jn 15,14)
- Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim!
(Zsolt 25,2)
 
Beszélgetés:  
-  „Leültünk, és szóltunk az egybegyűlt asszonyokhoz.” (16,13).   – Le tudunk-e ülni
közösen, tudunk-e szólni egymáshoz? Tudunk-e szólni a gyermekekhez?
 
-  „az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond.” (16,14) Meg
tudom-e nyitni a szívemet Isten előtt? Kérjük ezt közösen!
- Lídia „kérte: "Ha úgy  látjátok, hogy az Úr híve vagyok, jöjjetek, szálljatok meg a
házamban!"” (16,15). - Be tudom-e fogadni házamba is az Urat?  
- A háttér információból olvassuk el közösen, és beszéljük meg „Az igazság lelke és a
haszon”- bekezdésben leírtakat.  
 - „Amikor látták urai, hogy odalett az, amiből hasznot reméltek, megragadva Pált és
Szilászt, a hatóság elé, a főtérre hurcolták őket.” (16,19) „Velük együtt a sokaság  is
rájuk támadt,  az elöljárók  pedig letépették ruhájukat, és megbotoztatták őket.”
(16,22) - Teszek-e hasznom elvesztése miatt rosszat másoknak? Bosszúálló vagyok-e?  
- Tudok-e mindennek ellenére, bármilyen rosszra fordul is a sorsom azt tenni, amit Pál
és Szilász tett: „imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent.” (16,25)
-  Mit teszek, ha megnyílnak a kapuk? A „kiskapuk”? Vállalom-e a rám mért
büntetést? … Akár igazságtalanul is, másokért?    20
- Gondoljuk végéig közösen az évszázadok nagy kérdését, mely azóta is annyiszor
hangzott el: „Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?” (16,30)! Számunkra is
ez a megoldás: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!”
(16,32)
 
-  „Azután házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza
népével együtt hisz az Istenben.” (16,34) – Számunkra természetes-e ez, vagy tudunk-
e mindig új és új örömmel rácsodálkozni hitünk ajándékára?  
-  Pál soha nem élt vissza helyzetével, de nem félt élni jogaival sem, ha azt az
evangélium terjesztése érdekében tehette. Ezért emlegette fel római polgárságát, és
kért elégtételt. - Tudunk-e élni jogainkkal?  
- „Ti az én barátaim vagytok.” (Jn 15,14)- mondja Jézus. - Kell-e ennél magasabb
pozíció? Tudatosítom-e ezt eléggé?  
 
 
4.  Negyedik nap: Málta – „Mindenki egyért, egy mindenkiért…”- ApCsel 27,1-
28,10  Aranymondások:
-   Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! (Én megszabadítlak, és te
dicsőítesz engem). (Zsolt 50,15)
-   Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál. (Róm 8,28)
 
 
Beszélgetés:
-  „Miután úgy határoztak, hogy hajón szállítanak bennünket Itáliába, átadták Pált a
többi fogollyal együtt a császári csapatból való Juliusz nevű századosnak.” (27,1) –
Mit jelent számomra a kiszolgáltatottság? Hogy viselem, ha a fejem fölött döntenek
rólam- munkahelyemen, a politikában, a családomban, stb. Szoktam-e én rendelkezni
mások, kisebbek, gyermekek fölött?
-  Olvassuk el közösen 27,2-20-t.  –  Hogyan viselem a veszedelmeket, a vihart, a
félelmet életem helyzeteiben?  
- „bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó.” (27,22) – Tudok-e
nyugodt maradni, megfontolt, másokat bátorítani? Tudok-e a bajban Istenre figyelni?
Rábízni magam? – vagy- „Ekkor azonban a hajósok meg akartak szökni a hajóról. Le
akarták ereszteni a mentőcsónakot a tengerre, azzal az ürüggyel, hogy a hajó orrából
akarnak horgonyokat kifeszíteni.”(27,30)  –  Vagy pánikszerűen menekülök,  nem
figyelve másokra, a társaimra, csak a magam bőrét mentem.
- „Ha ezek nem maradnak a hajón, akkor ti sem menekülhettek meg.” (27,31) – Mit
jelent nekem ha tetszik, ha nem együtt maradni másokkal? Egymásrautaltság-
megéreztem-e valaha?  
- „A barbárok nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk, mert tüzet raktak, és
a ránk zúduló eső és a hideg miatt mindnyájunkat befogadtak.” (28,2) – Be tudok-e
fogadni másokat? Idegeneket- vagy idegenkedem tőlük? Személyválogató vagyok-e?
Vannak-e előítéleteim, vagy minden rászorulóhoz egyformán viszonyulok?  
- Isten csodát tesz az övéiért, övéivel, övéi által. Tudok-e engedelmes eszköze lenni?  
- „Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál.” (Róm 8,28) – Hiszem-e ezt?
 
5.  Ötödik nap: Befejezés – Összegzés – Közösségmélyítő építkezés!  
- Aranymondás:  „(Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem!) A te jó
lelked vezéreljen az egyenes úton!” Zsolt 143,10  
   21
- Hajóépítés!- Milyen hajót építettünk a lelki felkészülés végén? Ki melyik hajóban
indult? Hova került? Kik voltak az útitársak? Hogyan alakult a csoport? Mit visz a
hajó?  
- Az idei témánk: Végtelen utazás.
-  Pál apostol útjának nem ismerjük a végét. A Szentírásból ezt nem tudjuk
meg.- Mit tanultam Páltól?  
- az evangélium terjesztésének útja ma sem ért véget, ez egy állandó folyamat.
– Mit tehetek én azért, hogy minél jobban terjedjen? Saját környezetemben? Ott,
ahova nem juthatok el személyesen.   
-  hitéletem fejlődése is életem végéig szükségszerű folyamat. Mondhatom-e
azt, hogy most már ott vagyok, megérkeztem? Hol tartok most Jézus útján?  
-  miben segített ez a bibliatanulmányozás, ez a hét, a közös munka, a
gyermekmunka a továbbjutásban?
 
 
5. Visszajelzések
Szabadon, egy-két mondatban, megfogalmazni, összefoglalni a
visszajelzéseket, reakciókat, tanulságokat!
 
 
 
Rövid összefoglalás a kisgyermekkor jellemzőiről  
(tervek, álmok, vállalkozások ideje)
 
Figyelem!
A lelki fejlődést nem lehet elszigetelten, önmagában kezelni. Gyermekeink életének
egyik területén bekövetkezett növekedés kapcsolódik fejlődésének minden más
területéhez is. Szeretnénk megtanítani őket elsősorban a keresztyén értékek
elsajátítására, de az egész ember fejlődése a cél, aki ugyanakkor szent ember is.
 
Tipegő korában a gyermek egyszerűen reagál a környezetére, de most elkezd
gondolkodni a körülötte lévő világon, és mindent megkérdőjelez. Keresi az okot és az
okozatot mindenre, amit maga körül lát. Elsajátítja az alapvető gondolkodási
folyamatot, és a tanulás öröme sarkallja újabb ismeretek elsajátítására.  
Kifejlődik lelkiismerete is a jó és a rossz erkölcsi megkülönböztetésére.
Lelkiismeretének fejlődése segíti az önfegyelem kialakítását is. Egyre inkább képes
lesz uralkodni az indulatain. Először szüleit, majd egyre inkább tanítóját tartja legfőbb
tekintélynek.  
Kifejezetten törekszik elnyerni jóváhagyásukat.
 
Igényei
- Figyeljenek rájuk, értékeljék ötleteiket és sikereiket, szeressék.
- Igénylik, hogy egy fontos csoportba tartozzanak.
-  A biztonság és a bizalom utáni vágy. A bizalomnak ki kell fejlődnie ahhoz, hogy a
gyermek érzelmileg egészséges legyen.
- Sikerélmény. Tudni akarják, hogy sikerült valamit megvalósítaniuk.
 
Testi fejlődés
- Összhang a testrészek között.  
- Még nem kitartó, de lehet tréningezni.    22
- Állandó biztatásra van szüksége.
 
Értelmi fejlődés
- Az olvasás -tanulással egy új világ nyílik meg előttük.  
- Lassan megérthetik a földrajzi és történelmi hátteret is.  
- Elkezdődik az absztrakt gondolkodás időszaka.  
- Kérdéseik: Hogyan történt? Hogy lehetséges ez? Hogyan függ össze? Hogy kell ezt
csinálni?  
 
Szociális fejlődése
- Önállóbbak, szeretik a csoportjátékokat, de félnek még a versenytől.  
- Barátokat keresnek és találnak, de még gyakran váltogatják őket.  
- Utánzáson keresztül próbálnak felnőni a nagyobbakhoz.  
- Sokféle titkuk van.  
- Fogékonyak a felnőtt dicséretére, de nem szabad erejükön felül feladatokkal terhelni
őket, mert úgy érezhetik, hogy képtelenek a teljesítésükre.
 
Nevelési cél
-  Olyanná neveljük, amilyennek Isten akarja látni őket. Segítsünk a bölcsesség
ösvényén való előrejutásban, melyen egyik lépést a másik után kell
megtenniük.
 
Rövid összefoglalás a 9-11 éves kor jellemzőiről  
 
Testi fejlődés
- a finom izmok egyre inkább összerendezett mozgása
- büszke arra, ha valamit jól csinál, pl. gyorsan fut
- élvezi a versenyt és a játékot, melyeknek szabályai vannak, és ügyességet igényel
- a lányok gyakran megelőzik a fiúkat testi fejlődésben
 
Érzelmi fejlődés
- érzékeny a kritikára
- sok dicséretre és biztatásra van szüksége  
- egyre inkább képes megosztani, átgondolni és átérezni mások érzéseit
- nagyon akar tetszeni másoknak
- a társak nyomást gyakorolnak rá  
- nehezen tudja elviselni kudarcait
- több feladatot tud ellátni otthon és az iskolában
- fejlődik a humorérzéke
 
Értelmi fejlődés
- természetes kíváncsiság van benne az őt körülvevő világ iránt
- élvezi a tanulást, ha kreatív módon kapja a tananyagot
- megtanul érvelni
- élvezi az olyan tevékenységet és játékot, amelyek gondolkodást igényelnek
- kreatív és kíváncsi
- elsősorban konkrét kifejezésekben gondolkodik, de az absztrakt gondolkodási
- képessége is fejlődik
- érdeklik a részletek
- szeret gyűjtögetni bizonyos tárgyakat   23
 
Fejlődés a közösségi életben
- élvezi a személyes figyelmet és a csoportos tevékenységet is
- jelzi, hogy szüksége van közeli barátokra (a legjobb barátom)
- kifejlődik benne az igazságérzet
- hősöket választ magának (reális vagy képzeletbeli személyek)
- inkább hasonló nemű gyerekekkel szeret játszani
 
Erkölcsi – lelki fejlődés
- a lelkiismeret továbbra is fejlődik
- képes különbséget tenni a jó és a rossz között
- értékeli az igazságosságot
- felnéz a példaképekre
- fogékony
- élvezi a bibliai történeteket, amelyben tényleg van cselekmény, vagy fontos döntés
- jól reagál a gondolatébresztő kérdésekre
- természetes szánalom van benne a szenvedők, betegek és szegények iránt
 
A serdülőkor jellemzése
 
A lelki egészséget veszélyeztető tényezők egyike az életkori problémák. A serdülőkor
legfontosabb fejlődési feladata az identitás kialakítása.
Válaszok megtalálása a fontos életkérdésekre: Ki vagyok én? Merre tartok? Erikson
az önmeghatározás aktív folyamatára az identitáskrízis kifejezést vezette be. A
serdülőkor a „szerepkísérletek” időszaka, melynek során viselkedésformákat,
érdeklődési irányokat, ideológiákat fedezhetnek fel. Sok szerep felpróbálható,
módosítható vagy elvethető. Krízis után kialakul a nemi, ideológiai, világnézeti
identitás. Ha nem élik át a krízist, és nem alakul ki identitásuk, akkor nem lesznek
belső normáik, nem rendelkeznek majd konzisztens énképpel.
 
Önértékelés, énkép
-  Egyre több problémájuk van önmagukkal. Nekünk meg kell értenünk, hogy a
serdülő zűrzavarral, bizonytalansággal, érzelmi hullámzással, és önértékelési
problémákkal küszködik. Még több szerető  türelemre és támogatásra van szükségük
ezekben az években. Ha megértjük, akkor könnyebben tudjuk támogatni és szeretni
őket.
 
Mit tanít a Biblia az énképről?
- Kiemeli az önzetlenséget. Keressük mások javát, és ne gondoljuk magunkat többnek
a kelleténél, (Fil 2,3-4).
- Az önfeláldozás a keresztyén élet normája.
- A Biblia két dolgot hangsúlyoz az emberrel kapcsolatban:
1. Természetéből eredően bűnös, Krisztus nélkül elveszett (Róm 3,10-11; Ézs 64,6).
2. A Biblia megerősíti, hogy minden ember értékes, mert  Isten a saját képére
teremtette, még akkor is, ha a bűn megrontotta ezt a képmást. Isten rajtunk lévő
képmása garantálja az emberi élet méltóságát, és minden egyes ember belső értékét.
Isten feltétel nélkül szeret bennünket, elfogad és megbocsát nekünk. Olyan értékesnek
tartott minket, hogy saját Fiát küldte el, hogy meghaljon értünk.   24
- A helyes énkép alapja: megtanuljuk elfogadni sajátosságainkat, és ezekből is azt
látjuk, hogy milyen fontosak és különlegesek vagyunk Isten számára. Megtanuljuk
kihasználni erősségeinket, mint olyan ajándékokat, amit Isten adott nekünk.  
-  Ha helyes énképünk, ez nem tesz bennünket gőgössé, sőt alázatban tart, mert
felismerjük, hogy mindent Isten kegyelméből kaptunk. Isten nem biztat arra, hogy
magunkat értéktelen férgeknek képzeljük, ezzel lekicsinyítve magunkat. Akik így
gondolkodnak, félreértik az alázatot. Az alázat nem egyenlő az értéktelenséggel. A
hamis alázat veszélye, amikor azt hisszük, hogy becsmérelni kell magunkat mások
előtt.
-  „Szeresd felebarátodat, mint magadat”. Ebben a parancsban azon van a hangsúly,
hogy szeretnünk kell felebarátunkat, de az is következik, hogy önmagunkat is
szeretjük. Az az ember, aki nem szereti önmagát, lehet, nehezen szeret meg másokat
is. Hajlamos terheket rakni másokra, ugyanolyanokat, amiket önmagára tett. A rossz
énképpel rendelkező szülő pl. nehezen tud feltétel nélküli szeretettel, és elfogadással
fordulni gyermekéhez, és lehet, hogy átörökíti önmaga lebecsülését gyermekébe is.
 
Mit tehet a pedagógus, csoportvezető? Hogyan tudom kihasználni ebben az
útkeresésben a pozitív illetve negatív jellegzetességeiket?
 
- Figyelembe veszi, mi érdekli a serdülőt
- Olyan témákat választ, ami kapcsolódik érdeklődési köréhez
- Személyessé teszi a foglalkozást, hadd érezze, hogy az személyesen róla, neki szól
- Vele együtt keresi az utat, zsákutcát nem mutat neki
- Imádkozik érte, vele.
 
 
 
1. nap: Útkeresés
 
Bibliai történet: Saul megtérése
Igehely: Apostolok Cselekedetei 9,1-30
 
Fő üzenet: Isten életünk útjának minden kanyarulatánál, emelkedőjén és lejtőjén jelen
van. A vele való személyes találkozás határozza meg életünk irányát.  
Pál a damaszkuszi úton látomásban találkozott az Úrral, s a találkozás nyomán élete
teljesen új irányt vett.
 
Aranymondás:  
1.  Atyáink Istene választott ki téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd az
Igazat. (ApCsel 22,14)
2.   Jézus így szólt: „Kövess engem” (Mt 9,9)
    
Ének:
1.  Megtért Pál...
2.  Új szívet adj
 
 
 
 
   25
Bibliatanulmány a vezetők részére
 
Saul, a farizeus
 
A hagyományos zsidó hitben nevelkedett, rabbi iskola növendéke elkötelezett
farizeus írástudó volt. Tarzuszban született, római állampolgársággal is rendelkezett.
Ez által biztosított jogokkal élete során sokszor élt.  
A Szentírásból nem tudjuk meg, hogy találkozott-e valaha Jézussal. Azt tudjuk
róla, hogy jelen volt  István vértanú megkövezésénél, a ruháit őrizte azoknak, akik
kövekkel dobálták.  
Az akkori zsidó teológia szerint az eljövendő Messiás felszabadítja Izraelt a
római uralom alól, és visszaállítja a dávidi királyságot. Ezért a törvény szerint
istenkáromlás volt Jézusban Isten Fiát látni, halálbüntetést kapott az, aki Jézust
Messiásnak hitte.  
Ezért helyeselte Saul azoknak az üldözését, akik Jézus követői voltak.
Elfogató parancsot kért a jeruzsálemi főpaptól, hogy összegyűjtse, és Jeruzsálembe
vigye a Damaszkuszban élő keresztyéneket.  
 
A csoda
 
A Damaszkusz felé vezető úton Saul látomásban Krisztussal találkozott. Ez
egyike azoknak a csodáknak, melyeket nem lehet észérvekkel megmagyarázni.  
Az Úr mennyei fényben jelent meg Saulnak, aki ennek láttán leesett a  lóról,
ideiglenesen megvakult. Rádöbbent arra, hogy az üldözött Krisztussal áll szemben. Az
őt kísérő katonák vitték el Damaszkuszba.
 
 
Damaszkuszi romok
 
Anániás  
 
Nemcsak Saulnak jelenik meg látomásban az Úr, hogy életének új irányt
szabjon, hanem követőjének, a Damaszkuszban élő Anániásnak is. Nem tudhatjuk,
hogy hány keresztény élt ekkor Damaszkuszban, valószínű, hogy Anániás kiemelkedő
szolgája volt Krisztusnak. Álomban szólt hozzá, és azzal bízta meg azzal, hogy
befogadja és bevezesse Sault, megtérése óta Pált a keresztyének sorába. Vonakodva   26
ugyan, de Anániás végrehajtja a megbízatást. A találkozáskor Pál visszakapja látását.
Megkeresztelkedik, majd csatlakozik a damaszkuszi keresztyén közösséghez.
 
A befogadás nehézsége
 
  A damaszkuszi hívekben még mindig élt a félelem, hogy Pál félrevezeti őket,
és végrehajtja a tervét. Ezért kételkedtek benne, és nehezen akarták befogadni.
Bizonyságtétele meggyőzte őket arról, hogy személyes találkozása volt Krisztussal. A
másik táborban a zsidók árulót láttak benne, ezért meg akarták ölni. Damaszkuszból,
ahol a zsidók miatt életveszélybe kerül, a keresztyének a városfalon keresztül egy
kosárban menekítették ki. Ezután Jeruzsálembe ment, ahol még mindig gyanakvással
fogadták. Miután Barnabás maga mellé vette és bemutatta a jeruzsálemi
gyülekezetnek, az apostolok is maguk közé fogadták.
Jeruzsálemben a görög nyelvű zsidók törtek az életére, úgyhogy ismét
kimenekítették és hazaküldték Tarzuszba. Három évet élt itt. Ezalatt, átértékelte
addigi tanítását, és kiforrott új teológiája.  
 
Pál  eredeti neve Saul (Saulus). Saul Benjámin törzséből származó izraelita, tehát
„zsidókból való zsidó” volt (Fil. 3,5. Róm. 11,1). Kisázsia Cilicia tartományának
Tarzusz (Tarsus) nevű városában született (Csel. 21,39.22,3), a mai Törökország
területén. Tarzusz akkoriban jelentős város és kereskedelmi központ volt. Saul is és
atyja is farizeus volt (Fil. 3,5. Csel. 23,6). A zsidók törvényeit Jeruzsálemben
tanulmányozta, a híres Gamáliel rabbi tanítványaként (Csel. 22,3).
Damaszkusz jelentése tevékenység, serénység. Régi város Szíriában, több mint 4000
éves, 600  méterrel a tengerszint felett helyezkedik el. A Párpár és Abana folyók
között terül el. Az újszövetségi korban arab befolyás alatt állt, a várost 623-ban a
mohamedánok elfoglalták, és az iszlám egyik központjává tették.
Jeruzsálem  jelentése a béke megalapozása. A Földközi és a Holt tenger között terül
el. Az Ószövetség szellemi középpontja és az újszövetségi gyülekezet kiindulópontja.
Cézárea  császári város, a mai Palesztina területén fekszik, kikötőváros a földközi
tenger keleti partján.
Tarzuszt  a föníciaiak alapították, jelentős kulturális és kereskedelmi központ volt.  
Kisázsia délkeleti partvidékén található, ott született Saul, megtérése után is ott élt egy
jó ideig.
 
Kleopátra kapuja Tarzuszban. A hagyomány itt haladt át Kleopátra Kr. e. 41-ben.
 
Keresztyén. Először Antiókiában nevezték így Krisztus követőit.   27
Messiási remények2
:  Ebben a rómaiak által elnyomott országban, Jézus idejében
elemi erővel jelentkezett a Messiás eljövetelére való várakozás. Az Messiásra való
várakozás az Ószövetségben gyökerezett. Sokan egy Mózeshez hasonló prófétát
vártak, mások Illés visszatérését remélték. De a legtöbben Dávid fiának, a nagy
királynak és hadvezérnek eljövetelében hittek, aki majd diadalmaskodni fog az
ellenség felett, és helyreállítja a békét és Izrael dicsőségét. Voltak, akik ebből nem
zárták ki a pogányokat, de voltak, akik nacionalista beállítottságukban csak Izraelre
vonatkoztatták a jövendöléseket. Az egyszerű emberek ezt konkrétan a megszálló
rómaiak elleni győzelemben látták, a jövendölések megvalósulása erős politikai
színezetet adott a messiási reményeknek. Ezek az elképzelések még Jézus
apostolaiból sem hiányoztak. Éppen ezért Jézus nem szívesen alkalmazta magára a
Messiás nevet, vagy annak görög megfelelőjét a Krisztoszt, azaz Krisztust. Helyette
inkább emberfiának nevezte magát.  
 
 
 
 
A bibliahét elkezdése
 
A gyermekek üdvözlése
Néhány már ismert ének eléneklése
Imádság
A csoportvezető bemutatja a hét témáját: „Végtelen utazás”.
 
Téma bevezetése
 
Nahát, mennyien eljöttetek! Honnan tudtátok az utat? Mi vezetett ide? (lábnyomok)
Kövessük most már együtt ezt a nyomot! Hova vezet? Ezek a lábnyomok nem érnek
véget, a végtelenségig vezetnek. Miért nem látjuk őket tovább?
A héten egy végtelen utazásra szeretnénk meghívni benneteket. Ki szeretne velünk
tartani? A Bibliahét témája is ez: VÉGTELEN UTAZÁS. Rajta, indulás a végtelen
utazásra!
Kezdjük játékkal!  
 
Témabevezető játék: Keresd az utat!
 
Egy hatalmas nagy labirintus játékon egy út vezet a célhoz. A zsákutcáknál egy
kedves figura jelzi, hogy nem jó úton haladunk. A figurákat akkor rajzoljuk be amikor
már felnagyítottuk a labirintust. Filctollal vezesse valaki. Lehetőleg egy kisebb
gyerekkel  kezdjük, aki utat téveszt. Addig próbálkozzunk, míg valaki célba ér.
Jutalmazzuk meg! (Esetleg lehet egy olyan út is, amely egy csúnya figurához vezet.)
Ha ismerjük az „Egy út vezet a Mennybe fel” kezdetű éneket, itt elénekelhetjük.
 
                                                 
2
 (https://www.communio.hu/plebania/kamra/kateketi/aszentiras.htm)
   28
 
 
 
 
Mesélő: Ez az útkereső játék bebizonyította, hogy sok út létezik, de nem mindegyik
vezet célba. Azok, akik tévedtek, találkoztak Valakivel, aki jóságos mosolyával
jelezte, hogy rossz irányba haladtak. Igy van ez a mi életünkben is. Isten életünk
minden utcáján jelen van, és azt akarja, hogy eljussunk a célba: az Ő országába. De
egyáltalán nem mindegy, hogy merre és kivel indulunk.  
 
 
Bevezető történet   29
 
 
 
Szereplők: férj (F), feleség (N), utazási iroda alkalmazottja (A), gyerekek (Gy1, Gy2)
Helyszínek: nappali, utazási iroda  
 
F: Natti, gyerekek családi kupaktanács! Beszéljük meg az idei nyaralást! Van egy
ötletem: jó volna, ha idén valami különleges helyen nyaralnánk!
N: Jaj, nee! Látom a szemeden, hogy ez semmi jót nem jelent!
F: Annyira szeretnék eljutni egy sivatagba,...egy iciri-piciri sivatag is megteszi!
Gy 1: Apa! Ez szenzációs! De jó fej vagy!
Gy2: Hát én azért ezt még nem mondanám...kíváncsi volnék a részletekre!
N: Sivatag?! Hú! Még elképzelni is rossz!
F: Képzeld, mennyi izgalomban és élményben volna részünk!
Gy1: El tudom képzelni! Apa, veszel nekem egy terepszínű nadrágot?
Gy2: Neked mindig a katonásdin jár az eszed?
F: Terepszínű ruha kizárva! Nyaralni szeretnék, nem háborúsdit játszani! Még valaki
komolyan veszi, és akkor végünk van.  De most hallani szeretném  anyátok
véleményét!
N: Neked ez tényleg izgalom? Homok dűnék, por, izzadság, ... sehol egy meleg
zuhany, szobaszerviz! Elment az eszed?
F: Ne mondd azt, hogy téged egy cseppet sem érdekelnek a természet nyers erői: a
szél, a nap, a föld közelsége nem hoz  lázba? Csak pihepaplanra és habfürdőre
gondolsz?  
N: Nincs abban semmi rossz! Nem megyek sivatagba, ha nem zuhanyozhatok!
F: De ha zuhanyozhatsz, eljössz? Napi hány zuhany a feltétel?   30
N: Elég kettő is, csakhogy meglásd, milyen lágy szívem van. Ha ez neked kedvedre
való. Talán megtoldod egy szép csecsebecsével.
Gy2: Az nekem is jól jönne! Kedvcsinálásként!
F: Napi két zuhany, reggel és este, napközben sivatag. Rendben. Megyek az utazási
irodába. Velem tartasz?
N: Még szép, hogy igen. Erre kíváncsi vagyok. S  ha mégsem jön össze a kis
kalandunk, majd kárpótlásul kapsz egy finom vacsorát.
F: Oké! Gyerekek szorítsatok! Remélem jó hírekkel érkezünk haza!
...
A: Jó napot kívánok! Miben segíthetek?
F: Megvallom, különös kérésünk van. Két külön igénylistánk, ezt kellene egy szép
kirándulássá gyúrni! Két külön világot kell összehozni. Volna-e olyan sivatagi túra-
ajánlatuk, amibe a zuhany is belefér?
A: Sivatag és zuhany. Nem mindennapi óhaj.
F: Igen. A feleségem sokat ad a tisztálkodásra. Én meg is értem, nem akarom kedvét
szegni. Ő sem teszi az én hóbortjaimmal.
A: Hm...talán Damaszkusz..
F: Tudtommal Damaszkusz kikötőváros! Kisasszony mi lesz a sivatagommal?
A: Ne aggódjon az is elérhető. Nem hiába a neve Kikötő a sivatagban. Valóságos
oázis! A sivatag és a Jordániai sivatagi kastélyok könnyen megközelíthetők. Persze a
határátlépő ebbe az irányba szükséges. De ellenkező irányban ott a gigászi Palmyra,
lenyűgöző sivatagi város. Hosszabb út, de megéri a fáradtságot. Vannak szervezett
autóbusz túrák is, de ha a sivatag nagyobb élvezetet jelent meg lehet oldani külön
csoportban is. Palmyrában van szálloda, tisztálkodási lehetőség.
Damaszkuszban is sok a látnivaló: Az Omayad mecset, Saladin sírja, Anániás háza
helyén álló kápolna, a bazárok közt a Jupiter templom romjai, és  ott van a Nemzeti
Múzeum. Ezeket sem szabad kihagyni.
N: Bazárok? Damaszkusz jól hangzik. Hallottam ott népszerűek az aranyművesek. Ez
nekem is nagy kaland: bazárok, ékszerek. Drágám ez ragyogó ötlet. Remélem a
gyerekeknek is tetszeni fog. Van-e megfelelő  egészségi ellátás? Megfelelő túrák
gyerekes családoknak? Szeretnénk nekik is élményt nyújtani.
A: Természetesen. A gyerekek is jól szórakozhatnak. De ajánlhatok esetleg kevésbé
fárasztó nyaralóhelyeket! Persze a sivatagról ezek esetében le kell mondaniuk.
F: Szó sincs róla! Kérnék szépen minden létező ismertetőt Damaszkuszról. Azt
hiszem kisasszony, nem sokat fogunk gondolkodni! Nemsokára találkozunk!
F: Nos, drágám, vár a pusztasivatag! Vár a kopár természet!
N: Aha, engem inkább a ragyogás, a gazdagság, a szép vonz.
F: Nem tagadom, két külön világ. Irány Damaszkusz! Két világ határán! De jól
hangzik! Bárcsak a gyerekek is így lelkesednének érte!
N: Nagyon remélem! Minden esélyed megvan, hogy meggyőzd őket. Benned egy
reklámszakember szunnyad kedvesem.
…
 
- kíváncsiak vagytok-e, hogy mi történt Damaszkuszban 2000 évvel ezelőtt?...
 
 
 
 
 
   31
Csoportformáló beszélgetés nagyobbak számára
 
A csoportos beszélgetés célja egymás jobb megismerése. Javasoljuk, hogy
minden napot egy tematikus kérdéssel kezdjenek.  
  A csoport körben ül. Egyvalakit kérdez mindenki, akit a csoporttársak közösen
választottak ki. A játékosok sorban egymás után kérdéseket tesznek fel neki. Erre a
kérdezettnek válaszolnia kell. Törekedjünk arra, hogy a föltett kérdések ne legyenek
bántóak, de mégis személyes közlésekre teremtsenek lehetőséget, hogy a gyermek
mutathassa be a válaszokban önmagát. A játék után a föltett kérdésekre vonatkozóan
megbeszélést folytathatunk. A tapasztalat szerint a gyakorlat jelentősen előbbre viszi a
gyermekek egymásra vonatkozó tudását.
 
 
Téma bevezető beszélgetés, az előző ismeretek felelevenítése.
Összekapcsolás az előző ismeretekkel
 
Mielőtt bármelyik csoportban tanítaná valaki a történeteket, javasoljuk, hogy
vizsgálja meg a csoport összetételét. Kisebb korúaknál valószínű, hogy nehéz úgy
beszélni Pálról, hogy előzőleg ne legyen egy rövid beszélgetés a következő
kérdésekről:
-  Jézus tanítványokat választ.
-  Jézus küldetési parancsa.
-  Jézus tanítványai a világban.
A csoport előzetes ismerete határozza meg ennek módját és tartalmát: képek által,
kérdések által, aranymondás tanítása által, vagy más módon.
-  Emlékeztek-e arra, hogy Jézusnak hány tanítványa volt?
-  Vajon miért választotta őket?
-  Mi volt a feladatuk?
-  Mit tanulhattak Jézustól?
-  Jézus mennybemenetele után mi történhetett a tanítványokkal?
-  Mi a különbség a tanítvány és az apostol között? (nagyobbaknál)
-  Ma vajon hány tanítványa van Jézusnak?
-  Hogy jutott el hozzájuk Jézus tanítása?
-  Kicsoda ma Jézus tanítványa?
-  Stb.
 
 
Rávezető és befejező játék
 
Eszközök:  
-  két, majdnem azonos kincskereső térkép, amit a tanító készít elő.  
-  „kincs”: a tekercsre írt aranymondás.  
1. Rávezető rész:
A gyermekek a megadott útvonalon haladnak, keresik a „kincset”. A bevezető
rész célja az, hogy a gyermekek ne találjanak semmit, még ne találják meg a kincset,
„tévúton” járjanak. Ezért azt a térképet használják, amit úgy rajzoltunk meg, hogy ne
vezessen el a kincshez.
Utána beszélgessünk el arról, hogy:
-  milyen érzés volt az úton a kincset keresni?   32
-  hogyan érezték magukat, amikor nem találtak semmit?
2. A történet elmondása után újra eljátsszuk a játékot.  
A tanítónak a történet elmondása után „hirtelen eszébe jut”, hogy nem volt jó
az előző térkép, azért nem találták meg a kincset. Egy másik térkép a jó, ezt előszedi,
és újra elindulnak a „kincset” megkeresni.  
Miután megtalálták és megtanulták az aranymondást, beszélgetünk a
gyermekekkel. A beszélgetés végkövetkeztetése: Pál apostol is elindult egy biztosnak
vélt céllal, feladattal, de a végén nem azt találta meg, amit eltervezett. Rájött arra,
hogy Jézus nélkül rossz úton haladt.  
 
B. változat. Nagyobbaknál nehezíthetjük a feladatot úgy, hogy négy helyre rejtjük el
az aranymondás négy részét. Akkor négy térképpel keresgél négy csoport. Mikor
mindenki megtalálta a „kincset”, akkor összerakják az aranymondást.  
 
 
A történet feldolgozása I.  
 
A történet elmondása:
 
Sok-sok évvel ezelőtt egy fiatalember útra készült. Mielőtt elindult volna, még
egyszer ellenőrizte, hogy megvan-e mindene, amire szüksége lehet. Lássuk csak: itt
van a batyu, itt van az étel, itt vannak a kötelek is. (Elbeszélés közben sorra bepakolja
a felsorolt dolgokat) Miért visz magával kötelet? Mit gondoltok? (A gyerekek
válaszolhatnak, hogy mire lehet kötelet használni.) Talán hegyet akar mászni? Nem,
nem, egész másra kellett neki. Embereket akart megkötözni vele.
1.kép: De ki is ez az ember? A neve Saul, a legjobb iskolában tanulta meg
Isten törvényét, és nagyon buzgón igyekezett aszerint élni. Amikor azt hallotta, hogy
egy Jézus nevű ember Isten Fiának nevezte magát, szörnyen fel volt háborodva. Hát
még, amikor megtudta, hogy ennek a Jézusnak tanítványai is voltak, akik még halála
után is róla beszéltek. Azt mondták róla, hogy miután meghalt, feltámadt és felment a
mennybe.  
- Ez már mégiscsak sok! Hogy mondhatnak ilyet?  - háborgott Saul. Pedig a
papok is megmondták, hogy Jézus csaló volt és megtiltották a tanítványainak, hogy
róla beszéljenek. De úgy látszik, hogy nem használt nekik a tiltás.  
-  Napról napra egyre többen vannak. Hát, ha nem értenek a szép szóból,
segítünk rajtuk másként  -határozták el a papok-  és kiadták a rendeletet, hogy össze
kell fogni, és börtönbe kell vetni azokat, akik továbbra is Jézusról beszélnek. Saul is
lelkesen csatlakozott az üldözők csapatához. Akit csak Jeruzsálemben megtalált, hogy
Jézusban hisz, azonnal elfogatta. Volt, akit börtönbe zártak, de bizony olyan is volt,
akit megöltek. Egyik nap meghallotta, hogy egy másik városban, Damaszkuszban sok
olyan ember van, aki szereti Jézust.
2.kép:  Máris megszületett az elhatározása: odamegyek, elfogom őket és
idehozom Jeruzsálembe, hogy ők is börtönbe kerüljenek. Ezért készült most útra és
ezért vitt magával köteleket is. De még mielőtt elindult volna, eszébe jutott valami:
sietve elment a főpaphoz és ajánlólevelet kért tőle, hogy az idegen városban, ahol nem
ismerik őt, ott is be tudja bizonyítani, hogy ő Isten szolgája és jó dolgot cselekszik.
Mikor az ajánlólevél is megvolt, útnak indult. Nem egyedül ment, hanem vitt magával
segédeket: szolgákat és katonákat.   33
3.kép:  Már egész közel jártak Damaszkuszhoz, már látszott a város a
távolban, amikor hirtelen fény ragyogott fel Saul előtt. Akkora fény, hogy Saul ijedten
kapta kezét a szeme elé és leesett a földre. A nevét hallotta:  
- Saul, Saul! Miért üldözöl engem?  
Rémülten kérdezte Saul:  
- Kicsoda vagy te?  
A hang pedig így válaszolt:  
- Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.  
Dermedten állt Saul. Jézus hangja volt ez? Hát akkor mégis Isten Fia volt?  
A félelemtől reszketve kérdezte:  
- Mit tegyek Uram?  
A hang ezt válaszolta:  
- Menj be a városba, ott majd megmondják neked, hogy mit kell cselekedned.  
Eltűnt a fény és Saul lassan felállt a  földről. Végre ki merte nyitni a szemét,
körülnézett, de nem látott semmit. Nem látta a szolgákat, a katonákat, az állatokat
sem, amin idáig eljöttek. Megvakult. Kinyújtotta a kezét, hogy támaszt keressen.
Szolgái értetlenkedve álltak körülötte, hallották  ugyan a szót, a beszédet, de nem
értették, hogy mi történt. Amikor végre felfogták, hogy uruk és parancsolójuk
megvakult, ketten közülük megfogták a kezét, és úgy vezették be a városba. Ott
szállást kerestek neki, és mivel arra gondoltak, hogy az úton megéhezett, ételt és vizet
vittek neki. De Saulnak nem kellett sem az étel, sem az ital, hanem csak ült, arcát a
kezébe temette és gondolkodott:  
- Milyen másként látok most mindent. Sok-sok embert fogtam el és zártam
börtönbe, mert Jézusban hittek. És azt hittem, hogy ezzel Istennek tetsző dolgot
teszek, pedig éppen ellenkezőleg volt. Isten ellen cselekedtem. Pedig milyen rosszul
gondolkoztam! Hogyan tudnám jóvátenni?
4.kép: Három napon keresztül volt étlen és szomjan. Az utcára nem mehetett
ki, mert nem látott  semmit, csak ült a házban és azon gondolkodott, hogy mit tett
rosszul. Felismerte azt, hogy Jézus nem csaló volt, ahogy a zsidó papok mondták,
hanem valóban az, akinek mondta magát: Isten Fia. És azt is tudta már, hogy a
tanítványok nem hazudtak, amikor azt mondták, hogy Jézus feltámadt és felment a
mennybe, mert megbizonyosodott arról, hogy Jézus valóban a mennyben van.
Megbánta Saul, hogy eddig üldözte Jézust és követőit, ezt imádságban elmondta
Istennek és kérte, hogy bocsásson meg neki. Elhatározta, hogy ezentúl ő is Krisztus
követője lesz.  
5.kép:  Volt Damaszkuszban Jézusnak egy tanítványa, Anániás, aki nagyon
szerette Jézust. Egyik nap Isten megszólította:  
- Anániás, menj el Saulhoz, mert imádkozik. De Uram- szabadkozott Anániás-
erről a Saulról sokat  hallottunk már. És nem jó dolgokat. Azt beszélik róla, hogy
Jeruzsálemben miatta szenvedtek a legtöbbet Jézus követői. Igencsak kegyetlen
ember. És ide a mi városunkba is azért jött, hogy elfogja, megkötözze, és börtönbe
vigye azokat, akik Jézusban hisznek. Ha én most odamegyek hozzá, egész biztosan
börtönbe kerülök.  
Te mit tettél volna Anániás helyében?  
Anániás nem akart elmenni Saulhoz, mert nem tudta még azt, hogy Saul
megváltozott, megbánta azt amit eddig tett. Úgy érezte Anániás, mintha egy éhes
oroszlán barlangjába kellene bemennie. De Isten ezt mondta neki: elmehetsz hozzá
bátran, nem fog már ártani sem neked, sem a többi keresztyénnek. Én ismerem őt,
nekem tervem van vele. Ezek után Anániás sem ellenkezhetett. Félve ugyan, de   34
engedelmeskedett. Útnak indult. Amikor elért ahhoz a házhoz, ahol Saul volt, belépett
az ajtón, kezét rátette Saul fejére, és ezt mondta neki:  
- Saul engem Jézus küldött hozzád. Az a Jézus, aki megjelent neked az úton.
Azért jöttem hozzád, hogy ismét visszakapd a látásodat, és  új emberré legyél.
Alighogy elmondta ezt Anániás, Saul szemei megnyíltak és újra látott.
Megkeresztelkedett és ettől kezdve ő is Jézus tanítványai közé tartozott.
Csúcspont: Damaszkuszban hamar elterjedt a híre annak, ami Saullal történt.
A keresztyének örültek annak, hogy Saul többé nem üldözi őket, hanem maga is
Krisztusról prédikál. Nap, mint nap arról beszélt az embereknek, hogy Krisztus Isten
Fia volt. Sokan tudták azt, hogy Saul azért jött Damaszkuszba, hogy üldözze a Jézus
követőit, és most nagyon csodálkoztak azon, hogy ő is Jézus követője lett. Kíváncsian
hallgatták szavait és beszéde nyomán egyre többen lettek Jézus követőivé. De a zsidó
papoknak nem tetszett ez. Ők még mindig azt mondták, hogy Jézus csaló volt, a
követői is csalók, és éppen ezért meg kell büntetni őket. Elhatározták, hogy Pált is
elfogják és megölik. A város minden kapuja elé őröket állítottak, hogy nehogy
titokban elszökhessen. Azért jött Damaszkuszba, hogy másokat üldözzön, és most őt
is üldözik. A városban bármikor elfoghatták volna a papok, a város végig fallal volt
körülvéve, a kapukon nem mehetett ki a városból, mert ott is őrök voltak. Már-már
úgy látszott, hogy sikerül elfogni őt, de Isten nem hagyta magára, gondoskodott róla.
Egyik éjszaka, amikor nagy sötétség volt, a tanítványok fogták Sault, beleültették egy
nagy kosárba, erős kötelekkel megkötözték és lassan-  lassan, óvatosan leengedték a
város falán. Saul így kijutott a városból- az őrök a sötétség miatt nem láttak semmit-
és megmenekült.  
Zárás: Damaszkuszból el kellett meneküljön, visszatért oda, ahonnan elindult:
Jeruzsálembe. Most nem voltak vele sem szolgák, sem katonák, egyedül volt, éjszaka
kellett mennie, hogy ne fogják el, de mégsem félt: tudta, hogy Isten vele van és
megóvja őt. Amikor Jeruzsálembe ért, örömmel sietett a tanítványokhoz, nem azért,
hogy elfogja éket, hanem hogy ő is Jézusról beszéljen. De nagyot csalódott. Ha két-
három tanítvány beszélgetett és odament Saul is, a tanítványok elhallgattak és
félrehúzódtak. Féltek tőle, nem hitték el, hogy megváltozott, azt gondolták, még
mindig bántani akarja őket. Az egyik tanítvány, Barnabás megbízott Saulban. Maga
mellé vette őt, együtt mentek el Jézus követőihez és elmesélte nekik, hogy mi történt
Saullal a damaszkuszi úton. A többi tanítvány is felengedett és  lassan-lassan
elfogadták Sault.
Saul teljesen más emberré lett. Még a nevét is megváltoztatta: ezentúl Pálnak
(kicsinek) nevezték. Pál Damaszkuszba indult, hogy üldözze a keresztyéneket, de
Damaszkuszban ő is üldözötté vált, neki is menekülnie kellett. És ettől kezdve egész
élete egy kalandos utazás volt. Sok országban, sok városban járt, sok embert ismert
meg és sok viszontagság történt vele. Ezen a héten ebből a hosszú utazásból fogunk
megismerkedni néhány kalanddal.
 
 
 
 
 
 
 
 
   35
A történet feldolgozása II.
 
Bevezetés:
 
Milyen a sötétség?
Megkérjük a gyerekeket, hogy maradjanak ülve, és csukják be a szemüket,
majd megkérdezzük:
- Mit éreztek?
- Most álljatok fel, de ne nyissátok ki szemeteket! Mit éreztek?
- Fogjátok meg egymás kezét! Mit éreztek?
- Nyissátok ki a szemeteket!
 
Kiben bízol?
Két jelentkezővel, vagy kisebb csoportban párosával játsszuk.
Bekötjük az egyik gyerek szemét, a párja 1-2 percig vezeti, majd cserélnek. Ha
lejárt az idő, levesszük a sálat a gyerek szeméről, nyugodtan leülnek és elmondják
mindketten, hogy mit éreztek, amikor vezetők voltak és mit, amikor vezették őket.
- Ismerted-e az irányt?
- Rábíztad-e magad a társadra?
- Féltél-e?
- Jó volt-e, amikor valaki irányított?
- Könnyen lehetett-e téged vezetni? stb, stb.
 
A történet elmondása:
 
Saulnak nagyon vallásos zsidó volt. Jól ismerte a szent iratokat, és meg volt
győződve arról, hogy Jézus nem a Szabadító, hanem becsapta az embereket. Ezért
üldözni kezdte a keresztyéneket, „házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és
börtönbe vetette őket”(ApCsel 8,3). Saul nem üldözhette közvetlenül személyesen
Jézust, de amikor a hívőket üldözte, azokat, akik Jézust követték, eltántorította
hitüktől, tehát közvetve Őt üldözte. Saul engedélyt kért a főpaptól, hogy elmenjen
Damaszkuszba és ott is pusztíthassa a keresztyéneket.  Útközben azonban olyan
élményben volt része, amely egész életét megváltoztatta. A mennyből felragyogó
fényesség sugározta őt körül. Ez volt az első benyomása. Földöntúli, éles villámhoz
hasonló mennyei fény. Saul látta ezt a fényt, földre esett és egy hangot hallott: „Saul,
Saul miért üldözöl engem?” Félénk kérdés következett: „Kicsoda vagy, Uram?” A
hang így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit te kergetsz.” Itt lepleződött le számára
Isten csodálatos titka, hogy valóban JÉZUS, akit ő eddig üldözött. Így tehát mégis
igazuk volt a keresztyéneknek, amikor a Feltámadottról, mint a megdicsőült Jézus
Krisztusról tettek bizonyságot. Saul felismerte bűnét. Megérezte iránytévesztését.
„De kelj fel, menj be a városba, és majd megmondják neked, mit kell
cselekedned.” Saul felkelt a földről. Szemét kinyitotta, de egyáltalán nem látott.
Megvakult. Kísérői kézen fogva vezették be Damaszkusz városába. Három napig nem
látott, nem evett és nem ivott.  
Volt Damaszkuszban Krisztusnak egy Anániás nevű tanítványa. Az Úr
megszólította őt látomásban: „Anániás! Kelj fel, menj el az Egyenes utcába, és keresd
meg Júdás házában a Tarzuszból származó Sault! Én kiválasztottam őt, és elhívtam,
hogy nevemet a népek közé vigye.” Anániás engedelmeskedett. Amikor megtalálta
Sault, kezét fejére tette, és így szólt: „Saul, az Úr azért küldött engem, hogy újra láss,
és megtelj Szentlélekkel!” És egyszerre, mintha valamiféle pikkelyek estek volna le   36
szeméről, újra látott. Felkelt, megkeresztelkedett: Paulus, azaz Pál lett a neve. Pál
késlekedés nélkül elhatározta, hogy teljesen komolyan veszi az Úr iránti
engedelmességet, és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy Ő az
Isten Fia. Pál vándortanító lett, és azon fáradozott, hogy zsidók és a görögök, a földön
minden nép fiai Isten új népéhez, a keresztyénekhez tartozzanak. A damaszkuszi
zsidók viszont fölháborodtak Pál beszédén, végezni akartak vele. Tudomására jutott
azonban a merénylet terve az ottani tanítványoknak, ezért éjjel egy kosárban
eresztették le Pált a várfalon. Így menekült  meg, és ment el Jeruzsálembe. Itt
találkozott Jézus tanítványaival, és követőivel, és sokat tanult tőlük.
 
 
A történet feldolgozása III.
 
Bevezetés:
 
Szükség van egy sötét fejkendőre, egy kosárra, egy kötélre, egy
napszemüvegre. Arra kérlek, nézzetek ide az asztalra és mondjátok el, mit láttok: egy
fejkendőt, egy kosarat, egy kötelet, egy napszemüveget, kérlek, mondjátok el röviden,
hogy mit mire lehet használni.
A kendőt, ugye a fejükre teszik azok, akik fázósak, a kosárban általában
terményt szoktak cipelni az emberek, a napszemüveget a szemünkre tesszük, amikor
erősen süt a nap, a kötéllel pedig valaki segítségére szoktunk lenni, ha valamit el kell
húzni. Ha valamit meg kell kötni, odaerősíteni. Azt biztos megjegyeztétek, hogy ezek
az eszközök mind a jót szolgálhatják. Ilyen vagy olyan formában ezek által az egyes
emberek segítségére lehetünk.
 
A történet elmondása:
 
  Ma egy történetet mondok nektek, amelyben szintén jelen vannak ezek az
eszközök, de egy kicsit más formában. A szereplők sokan vannak, van azonban egy
főszereplő, tudjátok ez a filmekben, az életben is így van. A mindennapjainknak
vannak főszereplői és mellékszereplői, de mindenki fontos, és ez a lényeg. Különösen,
amikor Isten dolgairól, az Ő országáról beszélünk, tudnunk kell, hogy: Isten előtt
mindenki egyformán fontos.
A bibliai történetnek több helyszíne is van, az első: Damaszkusz, majd
következik Jeruzsálem, Cézárea és Tarzusz. De most lássuk a történést:
  Egykor, Kr. u. úgy 35-40 között egy Saul nevű ember, hallva a
keresztyénekről, elindult főpapi támogatással és bíztatással a zsebében, hogy
mindazokat, akik egy Jézus nevű térítőre hallgatnak, hozzá imádkoznak, elfogja, és
börtönbe zárassa. Ebben az emberben óriási volt a gyűlölet, az indulat.
-  Ti ismeritek ezt az érzést, szoktatok haragudni, gyűlölni bárkit is?  Igaz,
mennyire könnyen képesek vagyunk ilyen érzéseket magunkban hordozni és így
menni iskolába, játszani, beszélgetni, stb.?
Nos Pál sietett Damaszkusz városába, ez akkoriban egy fontos szír kereskedő
város volt. Ott keresztezte egymást nagyon sok karavánút. Nyilván Saul is feltételezte,
hogy ott sokan hódolnak ennek a Jézusnak. Biztosra ment, sok embert elfoghat,
kivégeztethet, elégedett lesz.
-  Mit gondoltok, nincs valami sántító ebben a viselkedésben, ebben a
célkitűzésben?   37
Igen, természetesen van, nagyon jól érzékelitek, hiszen itt arról van szó, hogy
akkora az emberi gonoszság, hogy ölni képes.
  Igen ám, de ezen az úton, pontosabban útközben, történik valami: Sault nagy
fény veszi körül, hirtelen, földre esik, és később elveszíti a szeme világát.
Fogjátok be a szemeteket! Szeretnél látni, de valami nem engedi, rossz érzés?  
Ezzel egy időben Saul beszédet is hall, őt kérdezi egy hang, arra kíváncsi,
hogy miért üldözi Őt, miért kergeti Őt?
Saul a kérdésre kérdéssel válaszol:  
- Ki vagy te, Uram?
A hang válaszol neki:  
- Én vagyok, Jézus, Akit te kergetsz -még azt is elmondja Saulnak az Úr, hogy
jól ismeri őt, vagyis látja a célját, tudja, hogy milyen nehéz ettől Saulnak megválnia,
vagyis attól az üldöző, gyilkos magatartástól, ami eddig elvitte őt.
Jézus azt is elmondja neki, hogy innen hová menjen, mit tegyen. Saulnak be
kell mennie a városba, annak az Egyenes utcájába (ezt az utcát még ma is Egyenes
utcának hívják), a Júdás házába. Ott kell laknia egy ideig. (Figyelem, ezt a Júdást ne
tévesszétek össze a Jézust elárulóval. Akkoriban azon a vidéken gyakori volt ez a
keresztnév.)
  A Saullal lévő katonák, miután észrevették, hogy semmit nem lát, kézen fogva
vezették be a városba, a házba.  
Ám az Úr gondoskodott Saulról, felkészített egy Anániás nevű embert a
Saullal való találkozásra. Anániás nem kívánta különösen a Saul társaságát, mert már
hallott róla, és biztos félt is tőle, enyhe vitába is szállt az Úrral, elmondta neki
kifogásait, félelmeit. Ám, amit Isten előre elkészít, azt ember nem változtathatja meg.  
Így miután Anániást az Úr megerősítette, elment, meglátogatta Sault. Bátran
bement a házba, rátette a kezét Saulra és közölte vele: az Úr küldött engem. Erre Saul
újra látott. Ám nem csak a szemeivel, hanem a lelkével is. Majd evett, megerősödött,
néhány napig ott maradt Damaszkuszban az ott lévő tanítványokkal. Közben teljesen
megváltozott: ő is az ott lévőkhöz hasonlóan arról igyekezett meggyőzni az
embereket, hogy Jézus az Isten Fia, a világ Megmentője.
Természetesen ezek után az üldözőből üldözött lett, Saul ellensége lett az
addigi társainak.  
Apropó, nektek voltak, vannak ellenségeitek?
-  Mit jelent ez, hogy ellenség a mai világban? Ki számít egyáltalán
ellenségnek?
  Most már Saul is megérezte, hogy mit jelent üldözöttnek  lenni. A
tanítványtársak rejtegették, őrizték, majd egy éjszaka a kőfalon egy kosárban
leengedték. Így menekült meg, és jutott el Jeruzsálembe. Egy Barnabás nevű
tanítvány vette pártfogásába, bemutatta őt a többi tanítványnak. Amikor üldözni
kezdték a zsidók, a keresztyének elvitték Cézáreába, onnan pedig Tarzuszba küldték.
Itt sokat gondolkozott azon, ami vele történt, megerősödött hitében.  
     38
 
Alkalmazás, összefoglalás
 
A tanítvány batyuja 1.  
Egy egész héten átívelő témajáték nagyobbak számára, melynek a célja az 5.
nap tanításának előkészítése és elmélyítése: a küldetési parancs személyessé tétele.  
Az apostol utazása során „batyut” vitt magával, mert sok mindenre volt
szüksége a Jézus hirdetésének hosszú, és veszélyes útján. Ezek a konkrét tárgyak
mellett tulajdonságok is voltak, melyek a körülményeknek megfelelő hozzáállást
tették lehetővé.   
Készítsünk a gyermekekkel közösen, vagy már előre számukra egy „batyut”,
„hátizsákot”, melybe a szókártyákat összegyűjtögetheti. Lehet ez textilből, bőrből,
vagy csak egyszerűen egy boríték. Akár az ötödik napon is el lehet készíteni a batyut.
Ezeket lehetőleg őrizzük a teremben, mert ha hazaviszik, könnyen elveszíthetik. Írjuk
rá mindegyikre a gyermek nevét.  
„Hátizsák” tartalmát gyűjtögetjük egész héten: minden nap több szókártyát
készítünk, a gyermekek létszámának megfelelően, melyekre ráírjuk a következő
szavakat. Ezekből a gyermekek kiválaszthatják azokat, akár többet is, melyekkel
azonosulni tudnak, illetve kifejezik azt, hogy mi mindenre van szüksége Jézus
tanítványának. Ezekre saját életükből példákat is mondhatnak. Így Pál életpéldáján
keresztül, annak segítségével személyesen is azonosulhatnak ezekkel a
jellemvonásokkal és feladatokkal. Ezek egyben napi beszélgetési témák is lehetnek.   
Készítsük el a kártyákat nagyobb, látható formában is. Ezeket a kártyákat vagy
a történetmondás közben, vagy a történet elmondása után, röviden átismételve,
függesszük ki (gyurmaragasztóval a falra), az eseményeknek megfelelően. A Pállal
történt események alapján a gyermekek számára már ismertté válnak ezek a fogalmak,
így könnyebben választhatnak közülük.   
-  1. nap:  
o  Találkozás az Úr Jézussal
o  Alázat
o  Isten igéjében való elmélyülés
o  Kitartás nehézségekben
o  Kockázatvállalás
o  Bátorság üldözés esetén
o  Jézus melletti kiállás
o  Bizonyságtevés
 
 
Beszélgetés:
Csoportokban beszélgetni az engedelmességről, nehézségeiről. Miért, és kinek
kell engedelmeskedni? Hol? Hogyan? Hogyan kezdjen hozzá? Ki volt az, aki mindig
engedelmeskedett?  
 
Dramatizálás:  
A történet jeleneteinek eljátszása.   39
 
Játék:
Harangjáték (bizalom a csoport iránt): A csoport létszámától függően egy
nagy kört vagy több kisebb, 5-6 résztvevőből álló kört alkot. Egyvalaki a kör közepére
áll. Az a feladata, hogy törzsét egészen mereven tartva dőljön a többiek felé, azok
elkapják, majd finom, szelíd mozdulattal a másik irányba terelik. A körnek szorosan
kell zárnia, hogy a középen álló és eldőlő társuk ne sérüljön meg, ne essék el.  A játék
lényege, hogy a kör közepén álló társuk bizalommal átadja magát a többieknek, a
többiek pedig vigyázva, segítve óvják az eleséstől, és a bizalmat megszolgálják.
 
 
Kézimunka kicsiknek:  
 
1. Fessétek ki a munkalapot!
2. Vágjátok ki a besatírozott részt, majd hátulról ragasszatok rá sárga papírt!
   40
 
Kézimunka: Saul-Pál
 
1.  Fessétek ki a munkalapot!
2.  Vágjátok ki a kereszt mentén, valamint a két kis ábrát!
3.  Ragasszátok fel az a. táblát az a. rész hátára, a b. táblácskát a b. rész hátára!   41
4.  Tűrjétek be két szárnyát úgy, hogy a gőgös Pál legyen felül, a megriadt alól.
Ha kinyitjátok a megriadt Pált láthatjátok. Amint azt is kinyitottátok,
előbukkan a Jézust követő, s a minket is az Ő követésére hivogató Pál.  
 
 
2. nap: Veszélyes útszakasz
 
Bibliai történet: Pál Lisztrában  
Igehely: Apostolok Cselekedetei 14,8-20
 
Fő üzenet:  A népszerűség felelősségvállalással jár, és ideiglenes. A keresztyén
népszerűsége csak Istennek tulajdonítható.  
Ezt vállalta Pál apostol is. Isten erejével gyógyított, de nem dicsekedett vele, és
ahelyett, hogy elfogadta volna az emberek hódolatát, Istenre fordította a figyelmet.
Ezt vállalta Pál apostol is. Isten  erejével gyógyított, de nem dicsekedett vele, és
ahelyett, hogy elfogadta volna az emberek hódolatát, Istenre fordította a figyelmet. Ez
nem tetszett mindenkinek, ezért megkövezték. Vállalta „népszerűsége”
következményeit.   
 
Aranymondás:  
1.  Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz. (Zsid 13,8)
2.  Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát,
felmagasztaltatik. (Mt 23,12)
 
Ének:  
1.  Aki magát felmagasztalja
2.  Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz
 
 
Bibliatanulmány a vezetők részére
 
A gyógyítás csodája
 
A tanítványok, Jézus megbízása és felhatalmazása alapján, az Ő nevében
végeztek gyógyításokat. A gyógyításokat lehetőségként használták fel Isten
országának hirdetésére és abba való meghívásra.  
Lisztra lakóinak nagy része többistenhívő volt. Kiemelt tiszteletben
részesítették Zeuszt és Hermészt. Gyakran mutattak be nekik áldozatot, nem csupán
vallási meggyőződésből, hanem félelemből és megalkuvásból is.  
Lisztrában egy sántán született öregember is hallgatta Pált, aki nagyon
szeretett  volna egészséges lenni, és hitt is abban, hogy meggyógyulhat. Pál szavára
meggyógyult. Ezt látva a pogányok istenként tisztelték Barnabást és Pált, és áldozatot
akartak bemutatni nekik. Pálék az isteni jelzőt vagy hatalmat visszautasították, és az
élő igaz Istent hirdették nekik.
 
Életben maradás
 
A visszautasítás után az Ikóniumból érkezett zsidók felbujtották a lisztrai
tömeget, aki félholtra kövezték Pált. A tanítványok segítségével került vissza a   42
városba. Felépülése után folytatta az evangélium hirdetését Lisztrában és Antiókiában,
és volt lelki ereje még Ikóniumba is visszamenni.
 
Lisztra Likaóniai város, Ikóniumtól mintegy 40 km távolságra DNY irányba. A város
jelentősége megnövekszik, amikor Augustus római császár Kr. e. 6.-ban a kisázsiai
hadiutak biztosítására az utak mentén katonai kolóniákat alapít. Ezek egyike volt
Lisztra
Zeusz  (a Károli fordítás szerint  Jupiter)  alapvetően a viharok és a villámok ura.
Hatalmasabb az összes többi istennél, ám nem mindenható. Őt is be lehet csapni,
továbbá a sors, a Moirák is erősebbek nála. Zeusz állt az ókori görög panteon élén,
a görög mitológia több istenének és hősének az apja. A nevéhez társított címek
kihangsúlyozzák tevékenysége különböző aspektusait. További információk:  
https://hu.wikipedia.org/wiki/Zeusz
 
 
 
Hermész,  (a rómaiaknál és a Károli fordítás szerint  Merkuriusz)  Zeusz  és Maia
nimfa gyermeke, az istenek hírnöke a görög mitológiában. Ez volt legfontosabb
rangja, de emellett ő volt a pásztorok, utazók, kereskedők, súly-  és hosszmértékek
istene, az ékesszólás, irodalom, az atlétika és a tolvajok védelmezője. Ezek mellett
közismert volt az olümposziak között furfangjáról és ravaszságáról. (Wikipédia)
 
 
   43
A ruha megszaggatása a zsidóknál a legnagyobb felháborodás jele volt.
 
Bevezető történet
 
 
Szereplők: Sztár és a titkára
Helyszín: két helység telefon mellett
 
Sz: Halló Jimi!
J: Szia! De jó, hogy hívtál! A klip egy megasiker! Nem férek már a rajongóid
leveleitől!
Sz: Örülök! Semmi újat nem mondasz ezzel, hidd el, a siker szele hozzám is
ugyanúgy elér! Ne szaporítsuk a szót, mert türelmetlen vagyok! Vegyél elő papírt és
ceruzát, és jól hegyezd a füled! Előrebocsátom, hogy azért vagy a titkárom, mert azt
ígérted, hogy a leglehetetlenebb helyzeteket is könnyedén megoldod. Most elvárom,
hogy ezt tedd.
J: Ez jól kezdődik! Semmi jót nem ígér! Igenis. Megértettem.   44
Sz: Szervezz nekem, amilyen gyorsan csak lehet, egy forgatást Lisztrában.
J: Hol?
Sz: (Szótagolva) Liszt-rá-ban. (Ez szóljon úgy, mintha tüsszentett volna!)
J: Egészségedre! Meghűltél?
Sz: Dehogy. Nagyon is jól és formában vagyok. Szuper ötletem támadt! Az új klipem
helyszíne Lisztra legyen.
J: Egészségedre! Akkor allergia?
Sz: Nem értem miről beszélsz! Szeretném, ha rám figyelnél, és nem az egészségem
izgatna! Mondom  -és utoljára-, semmi bajom, azon kívül, hogy ez az új klip lázba
hozott. Találtam egy jó sztorit és ez lesz az új klipem témája. A helyszín a kulcsa.
Profi romváros, még Augustus által megszilárdított erődítmény, Zeusz templom
romjai, pogány világ, színek, pezsgés ... újra fogom éleszteni pár percre ezt a helyet ...
ez kell nekem.
J: Hogy mondtad, hol van ez a romváros?
Sz: A hajdani Likóniában -már mondtam ...Lisztra.
J: Szerintem azért vizsgáltasd ki magad. Nem minden ok nélkül tüsszentesz...ha meg
nem vagy meghűlve és nem is vagy allergiás...
Sz: Érts meg! Nem tüsszentettem. Azt mondtam Liszt-ra. Ez a romváros neve. Ma
már csak kő kő hátán. Nem csodálom, hogy nem ismered, de nekem ez a helyszín
kell. Fontos üzenete van. Nem sokan tudják a sztorit, de majd a bemutatón
gondoskodom róla, hogy az újságok megírják.
J: Azért, én már most szeretném tudni, ha már egy romvárosba kell neked forgatást
összehoznom. ... Van fogalmad, hogy hol találunk ott áramforrást, vagy hogyan
jutunk el odáig?
Sz: Ez a te dolgod. A cél megéri. Monumentálist fogok énekelni a manipulálásról, a
tömegek félrevezetéséről, arról, hogy milyen könnyen készít az ember ma is
emberekből isteneket, mint régen isten-embereket. Jó kis szójáték. Erről írtam a dalt.
Ott kell leforgatni. Jimi eddig mindenre képes voltál. Kapsz 3 hetet, hogy mindent
megszervezz! Addig én gürizek a stúdióban. Még hívlak
J: Rendben. Intézkedem. Azért vizsgáltasd ki magad, hátha mégis allergiád van. Szia.
(leteszi a telefont) Most melyik térképen keressem ezt a Lisztrát? Lássuk csak, ki
segíthet (telefonszámok közt keresgél) kell nekem egy történész ...
 
…
 
- kíváncsiak vagytok-e, hogy mi történt Lisztrában 2000 évvel ezelőtt?...
 
 
Témabevezető játék: Bárányok és farkasok
 
Kijelölünk egy 1 méter széles  ösvényt, mely a farkas területe. A bárányoknak az
eledelért ezen az útszakaszon kell átmenniük, arra vigyázva, hogy a farkas ne kapja el
őket. A farkas csak itt „támadhat”. Adott jelre a bárányoknak át kell kelniük. Akit
elkap a farkas, az is farkassá válik. Addig játsszunk, míg egy bárány marad csak, vagy
elfogynak. Ezután megismételjük, de most lesz egy pásztor is, akit, ha a bárányok
megérintenek, akkor ő biztonságot nyújt nekik.
 
Mesélő: Ahogy a bárányoknak a veszélyes ösvényen kellett áthaladniuk, úgy velünk
is nagyon gyakran megeshet, hogy rossz úton járunk, olyan útra kerülünk, ahol
veszélyben van az életünk, s még az üdvösségünk is veszélybe kerül.    45
-  Jó volt-e a második játékban, hogy megjelent a Pásztor. Mit gondoltok, ki
lehet Ő?  
Persze, Jézus. Az, aki a közelében maradt, az biztonságban volt. Nem árthatott
neki a farkas. Adja Isten, hogy mindannyian megmaradjunk a Jó Pásztor
közelségében, s akkor nem kell félnünk a farkastól, a gonosztól.
A mai napon Pál és barátai egy ilyen veszélyes útszakaszhoz érnek. Ez a mai
nap témája: Veszélyes útszakasz.  
 
 
A történet feldolgozása I.
 
Nézőpont: a sánta ember, objektív
Kellékek: minimális, korhű, vagy szerepjelző beöltözés, pl. egy nagyobb kulcscsomó.
 
-  Segítsetek emberek! Adjatok egy kis alamizsnát!  -hallatszik a város egyik
utcáján. Ki lehet ez vajon? Ni csak! Egy béna ember, aki a földön ül és kéreget.  
Már hosszú napok, hetek, hónapok óta üldögélt itt. Soha nem tudott járni, már
születése óta béna volt. A lábai betegek voltak, amikor kisgyerek volt, nem tudott
megtanulni járni, később nem tudott együtt szaladgálni, együtt játszani a  többi
gyerekkel, és amikor felnőtt, nem tudott elmenni dolgozni. Nap mint nap az
emberekre volt utalva. A város lakói annyira megszokták, hogy minden nap ott ül az
utcán, hogy szinte már észre sem vették.
1.  kép:  Egyik nap aztán valami furcsa dolog történt. Két férfi érkezett a
városba. Fáradtak, porosak voltak, látszott rajtuk, hogy sietve jöttek. Talán valaki
kergette őket? De ni csak, az egyik közülük beszélni kezdett. Furcsa dolgokat
mondott. Isten Fiáról, Krisztusról beszélt. Egy olyan emberről, akinek  hatalma van
mindenek felett, aki sok csodát tett: betegeket gyógyított, halottakat támasztott fel.
Ameddig beszélt, a város lakói közül egyre többen gyűltek köréjük, egyesek arra
figyeltek, amit ez az ember beszélt, mások pedig elkezdtek suttogni:  
  - Aki beszél, azt Pálnak hívják, a társát pedig Barnabásnak. Egy Krisztus nevű
emberről beszélnek. Voltak már a szomszédos városban, Ikóniumban is, ott nagyon
megharagudtak rájuk, és azért menekültek ide, hogy a másik városban ne tudják
bántani őket.  
  2. kép: A sánta ember hallotta azt is, amit Pál mondott, de azt is, amiről a
sokaság beszélt.  
  - Vajon valami rosszat tett ez a két férfi, hogy el kellett meneküljenek?  -
gondolkodik magában.- Olyan szép dolgokról beszélnek. És ha Krisztus olyan sok
beteget meggyógyított, ahogyan mondták, akkor talán rajtam is segített volna. Ha
élne, akkor talán megkereshetném, és engem is meggyógyítana.
  3. kép:  Még végig sem gondolta magában mindezt, amikor Pál apostol
ránézett.  
-  Talán észrevette, hogy mire gondolok?  -reménykedett a sánta. És Pál
megszólította őt. Nem arra volt kíváncsi, hogy hány éve beteg, vagy hogy mi történt
vele, hanem csak ennyit mondott:  
- Állj fel lábaidra egyenesen!  
-  Jó vicc!  -Gondolhatta magában először a sánta.-  Könnyű egy egészséges
embernek lábra állni... de nekem?! Az én lábaim betegek, gyengék, nem bírnának meg
engem. Vagy mégis? Hiszen már nem is érzem, hogy fáj a lábam.  -Megerősödött.-
Felálltam a lábamra és... járok! Nincs szükségem már segítségre! Egyedül is tudok
járni. Emberek, figyeljetek: járok, járok!- kiáltotta örvendezve a sánta.   46
  4. kép: Az emberek csodálkozva léptek közelebb. Előbb el sem akarták hinni,
hogy valóban a saját lábán áll és jár, nem segít neki senki. Utána jól megnézték, hogy
biztosan ugyanaz az ember járkál-e most, aki eddig sánta volt. Amikor rájöttek arra,
hogy a béna valóban meggyógyult, felragyogott a szemük. Hiszen ez kész csoda!-
kiabálták egymást túlharsogva. Az istenek jöttek közénk! Az istenek emberi alakot
vettek magukra és azért jöttek ide közénk, hogy segítsenek rajtunk  -gondolták a
maguk hite szerint. Meg kell becsülnünk, tisztelnünk kell őket. Gyorsan összedugták a
fejüket, hogy megbeszéljék, hogy mit is tegyenek. Egyszerű volt: az isteneknek úgy
lehet a legjobban a kedvükbe járni, ha áldozatot mutatnak be nekik.
  5. kép:  Alighogy ezt megbeszélték, az egyik papjuk máris cselekedett.
Összegyűjtött néhány bikát, virágokból és zöld ágakból koszorút font, azt a bikák
nyakára és szarvára tette, hogy még szebbek legyenek, még jobban tetsszenek az
isteneknek, majd odavitték Pál és Barnabás elé, hogy feláldozzák őket. Az volt a
szokás, hogy ha egy pogány istentől valamit kérni akartak, akkor előzőleg ajándékot
adtak neki, hogy jókedve legyen és megadja nekik, amit kérnek tőle. Az emberek
lelkesek voltak, egyre hangosabban és hangosabban kiabáltak, örültek annak, hogy az
istenek itt vannak közöttük.  
- Képzeld csak -mondta az egyik a szomszédjának- milyen jó lenne, ha ezentúl
mindig itt maradnának a mi városunkban!
  - Bizony jó lenne -felelte a másik- akkor bármit kérhetnénk tőlük.  
  A meggyógyult ember kissé távolabbról nézte mindezt:
  -  Miért akarnak áldozni nekik?  -morfondírozott magában. Hiszen ezek az
emberek azt mondták, hogy nem a maguk erejéből, hanem Isten segítségével
gyógyítottak meg engem. Miért áldoznak nekik? Nekem is áldoznom kellene?
  6. kép:  Az emberek a felcicomázott bikákkal egyre közelebb kerültek
Pálékhoz. Csodálkozva és értetlenkedve nézte Pál, hogy vajon mit akarnak tőle? Mit
akarnak azokkal a bikákkal? Ha eddig csak csodálkozott, nemsokára valóban
megrémült, mert ezt hallotta:
- Felséges istenek! Ezeket az állatokat nektek akarjuk feláldozni. Láttuk azt,
hogy meggyógyítottátok a sánta embert, most már biztosan tudjuk, hogy istenek
vagytok. Fogadjátok kedvesen tőlünk az áldozatokat, és arra kérünk, hogy továbbra is
kegyelmesek legyetek városunk iránt.  
-  Úgy van! Úgy van! Éljen Zeusz és Hermész!-  kiabáltak az emberek
örömmel.
  7. kép: Pál alig akarta elhinni, hogy mi történik körülötte. Hiszen ő pont arról
beszélt az embereknek, hogy ezek a pogány istenek nem tudnak segíteni senkin.
Egyedül Isten, egyedül Krisztus az, akinek hatalma van megcselekedni bármit. Hogy
érthették ennyire félre, amit mondott?  
-  Figyeljetek emberek!  -kezdte el mondani Pál, de alig hallatszott hangja a
nagy zűrzavarban.- Ne áldozzatok nekem. Én nem vagyok Isten, én  csak egyszerű
ember vagyok, hozzátok hasonló. Igaz, hogy ez a beteg ember meggyógyult, de nem a
saját erőnkkel tettük ezt, hanem Isten segítségével. Ne nekem áldozzatok, hanem azt
az Istent tiszteljétek, aki az egész világot teremtette, és akinek hatalma van mindenre.  
- Pál szavai nyomán lassan- lassan lecsendesedtek az emberek és, csalódottan
bár, de hazafelé indultak.
  8. kép: Úgy látszott, hogy jól végződik ez a nap, de ekkor váratlan dolog
történt. Új emberek érkeztek. Olyanok, akiket a sánta még sohasem látott. De nem
ismerték a város többi lakói sem. Ikóniumból, a szomszédos városból jöttek, dühösek
voltak, és ahogy Pálékat meglátták, még mérgesebbek lettek. Kiabálni kezdtek:
Megvagytok! Rátok találtunk! Nem menekülhettek el tőlünk. Azt gondoltátok,  hogy   47
bármit tehettek és mondhattok, anélkül, hogy valami bajotok történne? Azt már nem!
A hangos szóra kíváncsian kapták fel a fejüket azok is, akik már hazafelé indultak.
Amikor megértették, hogy az idegenek Pálékra dühösek, csalódottságuk haragba és
gyűlöletbe csapott át. Megálljatok csak! Ellátjuk majd a bajotokat!- kiáltották, és ők is
csatlakoztak azokhoz, akik ártani akartak Pálnak.
Csúcspont:  Odarohantak Pálhoz, megragadták őt és kiabálva, ordítozva
kivonszolták a városon kívül. Ott köveket vettek fel a földről és elkezdték Pálra
dobálni. Fejét, kezét, hátát, egész testét kövekkel dobálták. És Pál eközben nem
kezdett el szitkozódni, nem kiabált nekik. Addig dobták a köveket, amíg Pál
összeesett. Akkor az emberek otthagyták őt  -azt gondolták, hogy meghalt-  és
visszamentek a városba.
A Lisztrabeliek talán még örültek is magukban:  
-  Így kellett neki. Mi megbíztunk benne, ő becsapott minket. Miért nem
hagyta, hogy áldozzunk neki? Ha ő lett volna a mi istenünk, megvédtük volna őt, nem
hagytuk volna, hogy ez történjen vele. De így... megérdemelte, amit kapott.   
  A meggyógyult ember annyira szeretett volna segíteni Pálon, de ennyi
emberrel szemben egyedül semmit sem tehetett. Talán, ha elfogadják, hogy
isteneknek nevezzék őket  -gondolta magában-  és hagyják,  hogy áldozzanak nekik,
nem történt volna meg ez a szörnyűség. De nem, ... az az Isten, akiről ők beszéltek,
akinek ők szolgálnak, nem tűr meg bálványt maga mellett. Milyen kár, hogy meghalt-
gondolta később- pedig rajtam segített, meggyógyított engem.
  Zárás: De ni csak, kik közelednek felé?  -kérdezte magában, amikor néhány
embert látott csendben Pál felé menni. Az egyik Barnabás, a többiek biztos a barátai
lehetnek, akik azért jöttek, hogy eltemessék. A barátok odaértek, körülfogták Pált, és
ekkor Pál megmozdult, felült, felkelt és a barátaival együtt visszament a városba.
Mégiscsak hatalmas Isten, akinek szolgálnak  -gondolta magában ezt látva a
meggyógyított ember -ha így gondoskodik az övéiről.   
 
 
A történet feldolgozása II.
 
Bevezető beszélgetés:
 
Ki vagyok én?  
Ismerem-e önmagamat?
            Az önkép:  -  kisiskolások és kamaszok számára kiváló önismereti gyakorlat
lehet. Mindenki leírja egy lapra, hogy mi az az öt dolog (növény, állat, tárgy,
természeti jelenség, bútordarab), ami igen szívesen lenne és  azt is, ami semmiképp
sem szeretne lenni. Mindenki olvassa fel a személyes listát. Kisiskolásoknak
elegendő, ha szóbeli feladatként adjuk. A gyakorlat egyrészt a gyermek vágyait fejezi
ki szimbólumokban, másrészt a gyermekben levő, de elutasított indulatokról ad képet.
  Beszélgessünk a leggyakrabban előforduló dolgokról.  
 
A történet elmondása:
 
Barnabás, az antiókiai gyülekezet vezetője, meghívta Pált gyülekezetükbe. Itt
nevezték először Jézus követőit krisztiánoszoknak. Ez a gyülekezet küldte el egy év
múlva Pált és Barnabást missziói útra.
Az első út legnevezetesebb állomása Lisztra volt.   48
Amikor Pál hirdette itt az evangéliumot, feltűnt neki, hogy egy sánta ember
nagyon figyel rá. Szeme ragyogott, amikor Jézus gyógyításairól hallott. Ez az ember
béna volt már születésétől fogva, mégis volt hite, hogy megmenekülhet. Nemcsak
testi gyógyulásra gondolt, hanem arra az üdvélményre, amely az egész embert érinti.
Az apostol látta, hogy van hite a gyógyulásra és hangosan felkiáltott: „Állj lábadra
egyenesen!” A sánta erre felállt és járt. A sokaság, aki látta a csodát azt hitte, hogy
istenek jöttek el ismét, emberi alakban.
Az általánosan elterjedt pogány nézet szerint lehetséges volt, hogy az istenek
emberalakban megjelenjenek. Elképzelésük szerint az istenek láthatóan
megjelenhettek, és az emberek sorsában egészen személyesen részt vállalhattak. Az
emberektől csak nagyobb erejük különböztette meg őket, hogy megtehetnek olyat,
amire a gyenge ember nem képes. Pusztán külső jelekből magyarázták bele Barnabás
és Pál megjelenésébe az istenek jelenlétét. Barnabás személyes megjelenésében
valami imponáló lehetett, ami Pálnál teljesen hiányzott. Pál hatalmas erejű beszédéből
azonban arra következtettek, hogy ő Hermész, az istenek követe. Mivel ezen a
vidéken Zeuszt és Hermészt buzgón tisztelték, most azt hitték, ezek ketten jelentek
meg. A pogány kultuszban Zeusznak külön temploma volt a város kapuja előtt.  
A pogány papok áldozni akartak nekik. Bikákat koszorúztak fel, és azokat
akarták levágni az isteneknek hitt Pál és Barnabásnak.
- Szerintetek ma kiknek hódolnak az emberek?  
- Megasztárok! Mit gondoltok van-e hasonlóság a ma őket körülvevő hódolat
és a Pálékat akkor körülvevő hódolat között?
A feldíszített áldozati állatokat Zeusz templomához hozták a nép ujjongása
közepette. A nép bizonyára arra várt, hogy Zeusz és Hermész, azaz Barnabás és Pál
kijönnek majd a város kapujába a Zeusz templomához, hogy ott engedjék magukat
imádni. Csak most fogták fel az apostolok valósággal a helyzetet. Megdöbbentek, és
azonnal mindent megtettek, hogy „megálljt” parancsoljanak ennek a szörnyűségnek.
Pál súlyos szavakkal utasította vissza mindezt, és megpróbálta az igaz Isten felé
fordítani a népet. Személyes bizonyságot tett: „Mi is hozzátok hasonló érzületű
emberek vagyunk.”  
- Te mennyire ismered önmagadat? És a társaidat?  
Végül is Pálék megakadályozták, hogy áldozatot mutassanak be nekik. A
sokaság, amely istenítette Pált, pár nap múlva megkövezte, életveszélybe sodorta.
Pálnak itt István sorsában kellett osztoznia. A súlyos kövek ütéseitől földre rogyott, és
amikor már azt hitték, hogy meghalt, kivonszolták a városból, aztán otthagyták. Ez
volt szenvedéseinek tetőpontja, amit ezen az úton átélt, és amelyekből kimentette őt
az Úr. Valóságos megkövezés történt, a tanítványok körülvették Pált, talán már a
temetésére is gondolhattak, amikor Pál felállt. Csoda folytán életben maradt. A
tanítványok látták Pálon, mire képes az Úr. Isten megőrizte Pált, nem halt meg. „És
bement a városba.” Talán be akarta magát kötöztetni, vagy még tovább akarta tanítani
ott a tanítványokat, mindenesetre nagy bátorságra vall ez a lépés, hogy újra oda tért
vissza, ahol sokan a halálát kívánták. Másnap teljes nyugalommal indultak el
Derbébe. Az Úr megőrizte Pált.
 
 
A történet feldolgozása III.
 
Bevezető beszélgetés:
 
- A történet ismertetése előtt azt kérdezem tőletek, kit nevezünk sztárnak?   49
- Mitől lesz valaki sztár?
- Igen, attól, hogy valaki más, mint az átlag, különbözik a többi embertől, valamiben
kitűnő. Bizony, valamiben kitűnő, én itt meg is állok, mert az előttünk álló történet is
pontosan erről tudósít. Pál valamiben kitűnik, egészen más, mint a többi ember, akik
körülötte vannak. Lássuk csak, mi történik. Gyertek, olvassunk bele közösen a
Bibliába, versenként más-más olvassa folyamatosan. Miután elolvastuk, következik a
bemutatás.
 
A történet elmondása:
 
Lisztra Likaónia-i város, Kisázsia központi részén terült el akkoriban, ez a
város a következő események helyszíne. Gondolatban és mozgásban is gyertek,
tegyük meg az utat addig. Sorakozzatok egyes sorba, és ismételjétek utánam, amiket
én mondok: sorakozunk, ... indulunk,... dombra fel, ...dombról le, ... itt egy folyó,
...ússzuk át, ...átúsztuk, ...megyünk tovább, ...megérkeztünk, ...ugye milyen jó
megérkezni, megpihenni, de ez nem tart örökké, valamit dolgozni is kell.
Pál is valahogy így, sok gyaloglás után érkezett meg Lisztra városába, de nem
pihent, hanem rögtön történt valami: egy sánta, béna ember ült ott egy helyen, aki
hallotta a Pál beszédét, hitte, hogy meg fog gyógyulni. Egyszer csak Pál reá szólt,
hogy álljon lábra és induljon el. Tudjátok mi történt, az ember felállt és volt ereje
továbbmenni. „Csoda történt!”- álmélkodtak az ott lévő emberek. Azt hitték, hogy a
görög istenek jöttek le közéjük, és amint az a bálványimádásnál szokás volt, elővették
a nagy oltárt, állatokat áldoztak az istenek tiszteletére, így akarták megköszönni ennek
az embernek a visszanyert egészségét. Barnabást Zeusznak, Pált pedig Hermésznek
nevezték el.
Mindezt látva és hallva Pál és Barnabás a tömeg közé szaladt, megszaggatta
ruháit, és kérte az embereket, hogy ne essenek tévedésbe, az idegen isteneknek semmi
közük ehhez a csodához. Ez az egy Isten akarata és cselekedete volt. Nagy sokára
lecsendesült a sokaság. Ám, ezalatt más városokból zsidók jöttek Lisztrába. Pált
megkövezték, és félholtan vonszolták ki onnan. Azt is gondolták, hogy meghalt, de
később a többi tanítvány észrevette, hogy nem halt meg, csupán legyengült. Innen
Barnabással együtt elküldték Derbébe, amely szintén egy Kisázsia-i város volt.
 
 
Alkalmazás, összefoglalás
 
A tanítvány batyuja 2.  
 
2. nap:
o  Az igaz Isten ismerete
o  A gyógyítás ajándéka
o  A tanítás ajándéka
o  Lemondás az önző dicsőségről
o  Isten dicsőítése minden körülmények között
o  Keresztyén „másságom” elfogadása
   50
Beszélgetés:
A.  
- Te mit tettél volna Pál helyében?
- Elfogadtad volna a méltatlan dicséretet?  
- Mit jelent ma „megasztárnak” lenni?  
- Miért sztárolunk másokat és miért szeretjük, ha minket sztárolnak?  
- Mi van, ha váratlan vagy előre nem látott dolog történik, és „lehullnak a
csillagok”?
- Hol vagyunk, ha nem vagyunk a figyelem középpontjában?  
- Ma fenn, holnap lenn, hogyan élem ezt meg?
- Minden családban, közösségben könnyen állhat be változás, hogyan élem meg az új
helyzeteket?  
- Hogyan állom a gyűrődéseket?
- Képes vagyok-e bármilyen helyzetben feltalálni magam?  
- Látom-e küldetésemet, feladatomat?
 
B. Az emberek, barátok, osztálytársak cserbenhagyhatnak, elköltözhetnek,
megharagudhatnak. Beszélgetés a bizalomról, csalódásról, árulásról, becsapásról.  
- Hogyan változnak emberi kapcsolataink?
- Hogyan változik Istennel való kapcsolatunk?  
 
Játék kisebbeknek:
A népszerűség, kirekesztettség, változó szerepek megélésére:
-  benn-kinn (Kinn a bárány, benn a farkas)
-  első-utolsó (Hátulsó pár előre fuss)
 
Kisebb gyermekek feladata: rajzolják le a történet jeleneteit, majd ezeket
csoportosítva készítsenek kis képes könyvet. Díszes fedőlapot is készíthetnek. Ennek
segítségével a szüleiknek is elmesélhetik a történetet.  
  A tanítók készítsenek elő negyed íveket, melyeket lyukasszanak ki középen,
hogy könnyebben összefűzhető legyen majd a könyvecske.  
 
Kézimunka kisebbeknek3
:
Kössétek össze a számokat!
 
                                                 
3
 Merryll MacWilliam: A hosszú utazás. Harmat Kiadó, Budapest, 2003.   51
 
 
Kézimunka: „Térkép”
A gyermekek színezzék ki a kis ábrákat, vágják ki és ragasszák fel a megfelelő
helyre az első és második nap helyszíneit.  
Kezdjük az  előző nap helyszíneinek átismétlésével. A térképet minden nap
használhatják és az aznapi történeteket beragaszthatják. A nagyobbak berajzolhatják
Pál missziói útvonalait a nagy térkép segítségével.   
  Minden gyermek írja fel a térképe hátára a nevét. Tartsuk a teremben a
térképeket, hogy ne felejtsék másnap elhozni. Utolsó nap hazavihetik a térképet.  
 
 
 
3. nap: Úti élmények
 
Bibliai történet: Pál élményei Filippiben  
Igehely: Apostolok Cselekedetei 16, 11-40
 
Fő üzenet:  Életútunkon álladnóan szükség van pihenésre és feltöltekezésre is. A
(fele)barátok közösségében adhatok és kaphatok. Útközben ellenségekkel is
találkozom. A feltöltekezés ad erőt szembenéznem a nehézségekkel.  
Pál és Szilász hű barátokat és vérszomjas ellenségeket egyaránt szerez.
 
Aranymondás:  
1.  Jézus mondja: „Ti az én barátaim vagytok”. (Jn 15,14)
2.  Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim!
(Zsolt 25,2)
3.  Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. (ApCsel 16,25)
 
Ének:
1.  Védelmezz, Istenem   52
2.  Ó, mi hű barátunk Jézus
 
 
Bibliatanulmány a vezetők részére
 
Kultikus helyek a diaszpórában
 
Pálék missziós útjuk során egy-egy településre érkezve először a zsinagógát
keresték fel, vagy azt a kultikus helyet, ahol az istentiszteletet megtarthatták.
Filippiben is keresték az imádkozás helyét, s végül azért mentek a folyópartra, mert
zsinagógát nem találtak, és ott sejtették a rituális tisztálkodás helyét. Szertartásra sem
került sor, mert nem volt 10 zsidó férfi, akinek a jelenlétében ez megtörténhetett
volna, tehát végül csak asszonyokkal beszélgettek el.
Lídia  Thiatírából származó istenfélő asszony, foglalkozása szerint bíborárus
volt. Olyan nyitottan fogadta Pálék beszédét, hogy házanépével együtt
megkeresztelkedett, és az Úr tanítványává vált. Utána meghívta Pálékat a házába, és
szállást kínált nekik. A jómódú és független asszony (hiszen a bíbor luxuscikk volt,
jól jövedelmezett) házanépe közösségével együtt Pál mellé állt, és mindenben
segítette őt. Ezzel Lídia háza lett a keresztyén misszió első támaszpontja.  
 
Az igazság lelke és a haszon
 
A varázslás és jövendőmondás elterjedt gyakorlat volt politeista
közösségekben. A Biblia teljes mértékben tiltja ezt, mivel Isten mindenhatóságát
vonja kétségbe. Filippiben egy pogány család szolgálólánya rendelkezett
természetfölötti erőkkel, mely számukra jövedelemforrást jelentett. A szolgálólány
felismerte a Pálban munkálkodó isteni lelket. Pál Jézus nevében megszüntette a
szolgálólány képességét. A szolgálólány így már nem hozott hasznot gazdáinak, akik
ezért Pált és Szilászt bevádolták a város elöljáróinál azzal az ürüggyel, hogy zsidó
szokásokat akarnak rájuk erőltetni, amit római nem követhet. Bottal megverték,
börtönbe zárták, és kalodába tették Pálékat.  
 
A börtönbeli csoda
 
Pál és Szilász imádsággal és énekkel Istentől kért szabadulást. Éjjel
megrendült a föld a börtön alatt, kinyíltak az ajtók és lehulltak a bilincsek az összes
fogolyról. Elmenekülhettek volna, de nem tették. A börtönőr megijedt a történtek
miatt, öngyilkos akart lenni. Pál rádöbbentette őt, hogy nem szökött meg senki. Ez az
esemény változtatta meg a börtönőrt, és házanépével együtt megkeresztelkedett.
 
A városbírák bocsánatkérése
 
A városbírák semmit sem tudak a történtekről. Nem találtak elég okot Pálék
börtönben tartásához, a legkevesebb feltűnéssel szabadon akarták őket engedni. Ekkor
derült ki, hogy tulajdonképpen római polgárokkal bántak el törvénytelenül, amiért
Rómában kell felelniük. Pál bocsánatkérést várt és kapott, visszament Lídiához,
találkozott a fiatal gyülekezet tagjaival. Mivel a pihenés ideje lejárt, továbbindultak
Szilásszal Thesszalonikába.
   53
Filippi Macedónia vidékének első városa, amely római kolónia volt. Még Augustus
császár telepítette le ott a kiszolgált római katonákat családjaikkal, zsidók kevesen
élnek a városban.  
Római állampolgárság Szüleivel együtt Pál is római polgárjoggal rendelkezett, ami
különleges jogokat és előnyöket biztosított számára. Római állampolgárt nem volt
szabad bírósági tárgyalás nélkül bebörtönözni, sem megkorbácsolni vagy keresztre
feszíteni. Pált római polgárjoga többször is megmentette. Pál soha nem élt vissza
helyzetével, de nem félt élni jogaival sem, ha azt az evangélium terjesztése érdekében
tette.
Állampolgársági bizonyítványok:
 
                  
 
Bíbor  A bíbor skarlátvörös vagy vöröseslila szín, melyet az ókortól különféle
földközi-tengeri puhatestűekből nyertek. Mindössze 1 gramm bíbor előállításához
több ezer állat elpusztítására is szükség lehetett, a fiatal állatok testéből lehetett a
legtöbb és legjobb festékanyagot kivonni. Éppen ez a nyersanyag-igényesség tette
olyan drágává, a gazdagok kedvenc luxuscikkévé a ritka festékanyagot, csak a
legelőkelőbb személyek és hivatalnokok kiváltsága volt a bíborszínű ruházat viselése.
A császároknak, királyoknak, később az egyházban a pápáknak, elsősorban azonban a
bíborosoknak volt fenntartva.
Ez volt az ókorban egyedül ismert gyorsfestési módszer, melynél a tógát
akárhányszor ki lehetett mosni anélkül, hogy a színe kifakult volna. Plinius leírása
ellenére nem teljesen világos, hogyan készítették.  
 
bíborcsiga
 
Kaloda fából készült büntető eszköz. A bűnös nyakát, kezét és lábát a kaloda kétfelé
nyíló lapjai közé megfelelő méretű kivágásba csukták.
   54
 
 
 
Bevezető történet
 
Szereplők: riporter(R) ,bemutató(B), 4 fiatal (A, L, K, Ly)
Helyszín: Filippi romok
 
B: Kedves gyerekek! A mai alkalommal különös riportot készítettünk számotokra.
Megkérdeztünk néhány - egymástól nagyon különböző fiatalt -, hogy hogyan is tölti el
szabadidejét, de nem akárhol, hanem egy ma már romokban álló városban.
R: A helyszín, Filippi, időszámításunk hajnalán virágzó város volt. A Pangos hegység
lejtőjének lábánál, 12 kilométerre a tengertől terült el a mai Görögország területén. A
várost arany és ezüstbányák gazdagították. Elképzelhetitek, mennyire pezsgő, gazdag,
vidám élet lehetett az egykori Filippiben. Lássuk, hogyan boldogulnak az általunk
megkérdezettek a mai Filippiben. Annit kérdezem: Már tudom rólad, hogy 10 éves
vagy és sportiskolába jársz. Hogyan pihennél itt ebben a romvárosban?
A: Érdekes kihívás... Nekem egyszerű a  dolgom. Számomra a mozgás a legjobb
pihenés. Az pihentetne a legjobban, ha hegyet másznék, túráznék. Keresnék szép
helyeket a hegyekben, a források partján. Egy 2 km-es túra, a déli hőséget kivéve
bármelyik napszakban jópár perces kikapcsolódás lehet.
R: Köszönöm Anni. Lássuk Anni fivére, Lóri milyen lehetőségeket talált. Mi is a
hobbid Lóri?
L: Az én hobbim a geológia. Nagyon szeretem a köveket. Számomra a pihenés az
volna, ha a Krenidész partján különös kavicsokat gyűjtenék, meg ezeket a furcsa
faragott köveket a romok között fotózhatnám, vagy a fórumon keresgélnék néhány
érdekes bevésést. Az is lehet, hogy elkísérném a húgomat a hegyi túrájára. Vele
túrázni jó pihenés. (Ritkán mondok ilyet a húgomról).
R: Hát nem mindennapi fiatalok vagytok az igaz, lássuk Krisztát, mit válaszol ő a
kérdésünkre?
K: Az én hobbim a színház. Itt kevésbé találnék ilyen jellegű elfoglaltságot, hacsak
szerencsémre a kőszínházban ne játszanának valamit. Tudtommal ma nem lesz
előadás. Szívesen játszanék egy többévezredes színpadon, de hát mostanra ez nem jött
össze. Úgy, hogy ha pihenni akarok, magamra vagyok utalva. Készítek az itteni
romokról egy kisfilmet, majd lustálkodom. A túráról szó sem lehet. Ahhoz én túl
kényelmes vagyok. A Múzeum talán még bejöhet, persze ha nem idegenvezetők
rángatnak, hanem békén hagynak, hogy azt bámuljam, amit akarok.
R: Köszönöm, Kriszta. Itt jön egy fiatal lány. Kérlek, engedd meg, hogy fönntartsalak
egy percre. Riportot készítünk a pihenésről. Megmondanád, hogy hívnak?
L: Lizzi vagyok.   55
R: Hány éves vagy, és van-e hobbid?
L: 15 éves vagyok. A hobbim a csillagjóslás.
R: Csillagjóslás. Hmm... Nem mindennapi egy korodbeli fiatal számára. Mondd,
hogyan pihennél te egy ilyen Filippihez hasonló romvárosban?
L: Ma pihenni? Nem. Ma nem pihenhetek. A horoszkópom semmi jót nem jósolt
mára. Ja, és most jut eszembe, hogy idegenekkel sem ismerkedhetek. Nem kedvez a
szerencsémnek. Bocsi.
R: Nehéz lehet azoknak, akik babonákban hisznek! Jó tudni, hogy Filippiben még
voltak Isten kegyelméből csodák. Reméljük, még lesznek is!
Kedves gyerekek! Ennyi innen Filippiből! És ha már pihenésről van szó, akkor
én most behúzódom a tűző napról Pál apostol beomlott börtöncellájába hűsűlni és
hallgatni a csendet, a régi köveket. Mindenkinek kívánom, hogy ha pihenni akar,
találja meg a számára legnyugtatóbb, legmegfelelőbb pihenést. És ne feledjétek, ha
pihenni akartok, kapcsoljatok ki magatok körül mindent: rádiót, televíziót,
számítógépet, és ha tehetitek a telefont is. Tartalmas pihenést! Sziasztok.
 
…
 
- kíváncsiak vagytok-e, hogy mi történt Filippiben 2000 évvel ezelőtt?...
 
 
Bevezető játék
 
Eszközök:  
-  négyzet alakba helyezett széksor, mely akkora legyen, hogy belül néhány
gyermek elférjen. Ez jelzi a börtönt. Az egyik oldalról 2-3 egymásmelletti
széket kiveszünk. Ez az ajtó.
Az  ajtó két oldalán kívül, kicsit távolabb áll két gyermek, ők a börtönőrök.
Mikor elkiáltjuk: földrengés!, akkor a gyermekek kiszaladnak. A börtönőrök
igyekeznek minél több gyermeket megfogni. Ezek, illetve az előző börtönőrök
visszamennek a börtönbe. Most  a kiszabadult gyermekek lesznek a börtönőrök. A
játékot addig ismételjük, míg minden gyermek kipróbálta mindkét szerepet.  
A játékot követő beszélgetés:   56
- Milyen volt bent lenni bezárva?
- Kívántál-e kiszabadulni?
- Nem maradtál volna szívesebben bent? Miért?
- Milyen érzés volt kiszabadulni?
- Milyen volt kinn várni a bezártakat?
- Nehéz volt-e elfogni őket?
A játék után átvezetjük a napi történetet:
- A mai történet olyan emberekről szól, akiket bezártak, akik bezártak.  
 
 
A történet feldolgozása I.
 
Nézőpont: börtönőr- szubjektív
 
A történet elmondása:
-  Tegnapelőtt, amikor hazafelé mentem, furcsa dolog ütötte meg a fülemet:
Figyeljetek! Figyeljetek! Ezek az emberek Istenről beszélnek.  
Börtönőr vagyok, sok embert ismerek a városban, kíváncsi lettem, hogy mi
történik. Közelebb mentem, hogy megnézzem. Egy kislány kiabált, akiről az a hír
járja, hogy különleges képessége van: meg tudja mondani, hogy mi fog történni
holnap, holnapután, és azt is, hogy ki milyen ember. Az emberek, akik kíváncsiak a
jövőjükre pénzt adnak neki, hogy megtudják, mi fog velük történni.  
1.kép: A kislány előtt néhány lépésnyire két férfi ment. Idegenek voltak, csak
néhány napja érkeztek a városunkba, Filippibe. Elég furcsák: nem nézték meg a város
nevezetes helyeit, nem keresték fel a  tudós, okos embereket, ehelyett a folyó partjára
járnak ki, ahol asszonyokkal szoktak beszélgetni. Egy Jézus nevű emberről beszélnek,
aki Isten Fia volt, és aki sok jó dolgot tett, és arról, hogy aki benne hisz, az üdvözülni
fog. Mit jelenthet ez?  Néhány  asszony azt is elmesélte, hogy azokat, akik hisznek
Jézusban, meg is keresztelik. Egy Lídia nevű bíbor árus asszonyról beszélnek sokat,
aki egész családjával együtt megkeresztelkedett. Úgy tudom, hogy ez a Pál és Szilász
egy ideig nála is lakik, befogadta őket a házába és igaz barátokká lettek.
2.kép: Ma megint megismétlődött a tegnapi jelenet: ahogy a kislány meglátta
Pált és Szilászt, ismét elkezdte kiáltani: Ezek az emberek a magasságos Isten szolgái.
Vajon ismeri őket? Akár igen, akár nem, az emberek figyelmét mindenképpen felhívja
rájuk. De nicsak! Úgy látom, hogy Pálnak nem tetszik ez. Először hátrafordul, a
homlokát ráncolja, majd odamegy a kislányhoz, és ezt mondja neki:  
-  Parancsolom neked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle.
Ettől a néhány szótól a kislány elveszítette azt a képességét, hogy a jövőbe
lásson. Egyszerű gyerek lett belőle, olyan, mint ti vagytok. Ettől kezdve hiába ment
hozzá bárki bármilyen kérdéssel, többé már nem tudott rá válaszolni. Igen ám, de ez
nagyon nem tetszett a lány  gazdáinak. Tudták, hogy ha a kislány nem tud többet
jövendőt mondani, az emberek nem adnak több pénzt neki. Láttam rajtuk, hogy
haragudtak Pálra nagyon, úgy érezték, hogy valamit elvettek tőlük, ami járt nekik. De
hova mennek? Egyenesen a bíróhoz és ott bevádolják Pált és társát. Úgy látszik, hogy
éjszakára kettővel több rabom lesz.  
3.kép: A bírák kihallgatták őket és gyorsan döntöttek:  
- Megkorbácsolni őket és éjszakára börtönbe velük! Reggel majd meglátjuk,
hogy mit tehetünk.  
Ezután engem hívattak a bírák maguk elé és keményen rám parancsoltak, hogy
ezt a két embert nagyon jól és szigorúan őrizzem, mert veszélyes emberek.    57
-  Az életeddel felelsz értük  -mondták. Most sem értem, hogy mit találtak
bennük annyira veszélyesnek, hiszen csak egy kislányt gyógyítottak meg. Ezzel nem
ártottak neki, hanem segítettek rajta. Én legszívesebben be sem zártam volna őket, de
mivel ezt parancsolták, szó nélkül engedelmeskedtem. Lehet, hogy mégis
veszélyesek. A börtönnek abba a cellájába vittem be őket, ahol a legvastagabb a fal és
legerősebbek a rácsok. De hogy biztos legyek abban, hogy nem szöknek el, még mást
is tettem: lábukat kalodába tettem. A kaloda az két olyan kivágott darab gerenda, ami
közé beszorítják az emberek bokáját, azután összelakatolják. Itt most már
biztonságban vannak, a kulcsok a zsebemben, nyugodt lehetek afelől, hogy innen meg
nem szöknek. Még csak meg sem tudnak mozdulni a helyükről. Biztos ők is kiabálni
fognak, mint a többi rab, hogy engedjem szabadon őket, de ez nem zavar,
hozzászoktam már ehhez is. Lassan besötétedett, minden elcsendesedett, amikor
hirtelen furcsa zaj ütötte meg a fülemet: énekszó. Felkeltem az ágyamból, az ablakhoz
léptem és úgy hallgatóztam. Nem, nem tévedtem az előbb, valóban énekszót
hallottam. De vajon ki énekelhet a börtönben? Nemsokára elhallgatott az ének és
valaki beszélni kezdett. Aha, felismertem már: ez Pál hangja, ez meg Szilászé. Kivel
beszélnek? Istenhez imádkoznak. Milyen furcsa emberek: ártatlanul kerültek a
börtönbe, kegyetlenül megverték őket, biztos még mindig fáj a hátuk az ütésektől, és
ők mégsem tombolnak vagy ordítoznak. Bezzeg más az ő helyükben... De hagyjuk
ezt. Nem megyek be hozzájuk, semmi rosszat nem tettek. És úgy látszik, a többi
fogoly is hallgatja őket, mert senki nem szól rájuk, hogy hallgassanak már el. Ha őket
nem zavarja, engem ugyan nem. Inkább visszafekszem és alszom.
4.kép:  Így is tettem, de alig aludtam egy keveset, amikor éjféltájban hirtelen
felriadtam álmomból. Az egész szoba mozgott körülöttem. Földrengés volt, az egész
börtön megmozdult.  Első gondolatom a rabok voltak. Gyorsan magamra kaptam a
ruháimat és rohantam a cellához. Jaj nekem! A börtön rácsai lehulltak, hiába voltak
zsebemben a kulcsok, nem értem velük semmit, a rabok bilincsei a földön. A foglyok
eddig már biztosan elmenekültek,  szerteszéjjel futott mindenki, ki amerre látott. És
vannak közöttük veszélyesek: akik elloptak valamit, másokat bántottak. Ha megkérdik
tőlem, hogy mit tettem a rabokkal, nem mondhatom, hogy a földrengés nyitotta ki az
ajtókat. Kinevetnének, bolondnak néznének. Azt gondolják majd rólam, hogy én
engedtem szabadon a foglyokat. Engem tesznek felelőssé. Jaj nekem! Mi lesz velem
holnap? Nem is merek rágondolni. Biztos a bírák elé visznek, vallatnak majd,
megkorbácsolnak, ahogy a többi rabbal szokták. Börtönbe kerülök. És mi lesz akkor a
családommal? Feleségem egyedül marad, a gyerekeimre ujjal mutogatnak majd a
társaik. Azt már nem! Akkor inkább a halál! Kivontam a fegyveremet, hogy végezzek
magammal, de ekkor hangos kiáltás harsant a sötétben:  
-  Ne tégy semmit! Mind itt vagyunk. Egyetlen rab sem szökött meg.  
Alig akartam hinni a fülemnek. A hangot felismertem, a Pálé volt, de amit
mondott, hihetetlennek tűnt számomra. Egyetlen fogoly sem használta ki a
lehetőséget, hogy megszökjön? Itt van mindenki? Nem fognak felelősségre vonni?
Nem kell véget vetnem az életemnek? Hiszen ez kész csoda! De egyáltalán: hogy volt
ekkora földrengés, hogy az ajtók megnyíltak? A börtön erősebb alapra van építve,
mint a többi ház, a házaknak mégsem történt semmi bajuk. Csak a börtön falai
mozdultak meg. Miért? Összefügg azzal, ahogyan Pál és Szilász viselkedett a
börtönben?... Tulajdonképpen Pálnak és Szilásznak köszönhetem azt, hogy életben
maradtam. Ki ez a két ember, akiért Isten még a földet is megmozdítja?
5.kép: Ekkor érkezett oda a  feleségem is egy lámpással a kezében. Elvettem
tőle a lámpát, bementem a börtönbe, és a világosságnál tisztán láttam, hogy csakugyan
ott volt minden fogoly, senki sem hiányzott közülük. Egyetlen dolgot tehettem csak:   58
remegve borultam le előttük és egyetlen dolgot kérdeztem, azt, ami a legjobban
érdekelt, amiről előző napokban is hallottam: mit kell tennem, hogy üdvözüljek?  -és
feszülten vártam a választ. Ha azt mondták volna, hogy el kell mennem az ország
túlsó végébe, vagy le kell mondanom mindenemről, azt is megtettem volna. De semmi
ilyesmit nem kértek, hanem csak ennyit mondtak: higgy az Úr Jézusban és üdvözülsz.
Mivel többet akartam megtudni Jézusról, kihoztam őket a börtönből, nem törődtem
már a bírák szigorú parancsával, hazavittem a házamba, bekentem a korbácsütések
nyomán keletkezett sebeiket, ételt adtam nekik és hallgattam, amit mondtak.  
Csúcspont:  Olyan jó volt megismerni azt a Krisztust, aki minden embert
szeret, és úgy gondoskodik az övéiről, ahogyan Pállal és Szilásszal tette. Még azon az
éjszakán megkeresztelkedtem egész családommal együtt: feleségem, gyerekeim,
szolgáim, szolgálóim mind-mind Krisztus követői lettek.
Sokáig beszélgettünk még, már nem úgy, mint börtönőr és fogoly, hanem mint
testvérek. Amikor virradni kezdett, Pált és Szilászt visszakísértem a börtönbe és ismét
rájuk zártam az ajtót. És ezt bizony jól tettem, mert nem sok idő múlva néhány katona
jött azzal az üzenettel, hogy Pálékat engedjem szabadon. Nagy örömmel siettem
magam is a börtönbe elmondani nekik, hogy kiderült ártatlanságuk és ismét szabadok.
Annál jobban elcsodálkoztam, amikor Pál így válaszolt: nem megyünk ki innen,
ameddig a bírák nem kérnek tőlünk bocsánatot. Bocsánatot kérni? Miért?  -
gondolkodtam magamban, de Pál máris folytatta: megvertek minket, pedig nem
tettünk semmi rosszat. Sokan látták, amikor megvertek, most pedig titokban akarnak
elküldeni? Ha bocsánatot kérnek tőlünk, akkor elmegyünk innen. A katonák
elmondták a bíróknak, azok megijedtek Pál szavaitól, idejöttek a börtönbe, bocsánatot
kértek Páltól és Szilásztól és arra kérték őket, hogy menjenek el a városunkból.
Zárás:  Pálék kijöttek a börtönből, elbúcsúztak tőlünk, majd láttam, hogy
bementek barátjuk, Lídia házába, hogy elmondják nekik is, hogy kiszabadultak a
börtönből, azután pedig csakugyan elmentek a városból, ahogy a bírák kérték őket.  
 
 
A történet feldolgozása II.
 
A történet elmondása:
 
Filippi volt az első római gyarmat, amelyet Pál kisérőivel elért. Ezen az úton
átvitte az evangéliumot Európába. Filippi Macedónia fővárosa volt. Ebben a görög
városban nem volt a zsidóknak istentiszteleti helyük, hanem a város mellett levő folyó
partján gyűltek össze imádkozni. Pál itt egészen új, még szokatlan feladat elé került.
Egyik szombaton ezen az imahelyen szólt az összegyűlt asszonyokhoz. Közöttük volt
a jómódú és istenfélő bíbor árus asszony, Lídia. Az Úr megnyitotta ennek az
asszonynak a szívét. Miután figyelmesen hallgatta Pált, megkeresztelkedett és az ő
háza lett a gyülekezet otthona. Az apostolok befogadása Lídia házába többet jelentett
a keresztyén vendégszeretetnél. Pálék számára „töltőállomás” volt, de a hívő háznak,
a hívő családnak nagy jelentősége volt a gyülekezet egészséges fejlődésében is.  
Pál és Szilász a folyópartra járt ki, hogy az evangéliumot hirdesse. Útközben
többször találkoztak egy rabszolga leánykával, akit rohamok gyötörtek és ilyenkor
jövendőt mondott. Szenvedéseivel gazdáinak nagy hasznot hajtott. Pál megszánta és
meggyógyította.  
Az apostolok csodái sohasem voltak csak puszta látványosságok, hanem
mindig valóságos harcról volt szó a gonosz hatalom ellen. Pál azonnal átlátta a kislány
látnoki képességének ördögi jellegét és Jézus nevében megparancsolta, hogy menjen   59
ki belőle. Gazdáinak mérhetetlen önzése, nyereségvágya nyilvánvalóvá vált,
megharagudtak, hogy jövedelmük megszűnik, ezért bosszúból fellázították a várost
Pál és Szilász ellen. A külső látszat teljesen ellenük szólt. Ezért jutott Pál és Silás a
börtönbe. Az evangélium mégis győzött itt a börtönben!  
Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott és énekekkel dicsérte Istent. A  foglyok
pedig hallgatták őket. Pálék így hirdették az evangéliumot. Ez az üzenet eljutott
minden fogolyhoz, és széttörte a bilincseket. A börtönajtók kinyílása, a bilincsek
lehullása mégsem vezetett ahhoz, hogy a rabok magukat megszabadítsák a börtönből.
Ott maradtak! A börtönőr azt gondolta, hogy az őrzésére bízott rabok elmenekültek,
és annyira megijedt, hogy öngyilkos akart lenni. És miért nem lett az? Mert a foglyok
nem szöktek meg. Ez a csoda őrizte meg a börtönőrt az öngyilkosságtól. Az isteni és
az  emberi bizonyosság mély benyomást tett a halálra rémült börtönőrre. Nem a
földrengés rendítette meg, hanem a hit ereje, amely ilyen csodálatosan tudott győzni a
szenvedés fölött. Ez derül ki a börtönőr Pálhoz intézett kérdéséből: ”Uram, mit kell
cselekednem, hogy üdvözüljek?” (ApCsel 16,30)
A válasz ez volt: „Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind
a te házadnépe.” (ApCsel 16,31)
A börtönőr megtért. Pál és Szilász hirdették a bűnbánatot, és a megtérés
jelentőségét, de a középpontba mégis az Úr Jézusban való hitet állították. A hit
annyira fontos, hogy minden más alá van rendelve neki.
Pálék barátokra is találtak Filippiben, nemcsak ellenségre. A barátok
segítségével valóságos testvéri közösség keletkezett. Pál később a filippibelieket
„szeretteinek” nevezi, akik után vágyakozik.
 
 
A történet feldolgozása III.
 
A mai történet négy helyszínen játszódik, és kétféle embercsoport játssza a
főszerepet. A helyszínek: Lídia, a bíbor árus asszony háza (1), a város főtere(2), a
város börtöne(3) és a börtönőr háza(4).
Pál ez alkalommal nincs egyedül, egyik tanítvány, Szilász kíséri. Megérkeznek
Filippi városába. Az események első helyszíne tehát egy kereskedőnő háza, vagyis
egy vállalkozó háza. Ez az asszony kelme, selyemárulással foglalkozott. Valamikor
hallott Jézusról, tanításairól, tetteiről, tanítvány lett ő is. Befogadta Pálékat a házába,
vendégül látta őket.
-  A ti családotokat látogatta-e már lelkipásztor, szeretnétek-e egy ilyen
látogatást? Vajon mit szólnának a szüleitek hozzá?  
Pál és Szilász  biztosan boldogok voltak, ám ezt követte gyorsan egy másik
esemény, találkoztak egy kislánnyal, aki jövendőt volt képes mondani.  
-  Tudjátok mi ez, jövendőt mondani? Ismeritek a horoszkópot, szoktátok
olvasni, hogy viszonyultok hozzá?
Nos, a keresztyén embernek egyetlen útmutatója van, ez a Biblia, a könyvek
Könyve, amely minden kérdésre válaszol, segít, és utat mutat. Ez a filippibeli kislány
sokszor sok dolgot mondott, biztos volt alkalom, amikor véletlenül az általa
mondottak megegyeztek a történésekkel. Ám Pál ezt hallva, ráparancsolt a gonosz
lélekre, hogy hagyja ott a gyermeket, menjen ki belőle.  Nem lett volna semmi baj, ha
egyes emberek ezt a gyermeket ne pénzszerzésre használták volna. Ezek látva Pál
tettét, elfogták őket, a város főterére cipelték, megvesszőzték őket, és azután a
börtönbe záratták. A börtönőrre szigorúan ráparancsoltak, hogy nagyon őrizze őket.   60
Úgy is történt. Pál azonban, Szilásszal együtt hangosan imádkozott. Nem sajnálták
önmagukat, nem siránkoztak sorsuk miatt, ennél sokkal értékesebbet cselekedtek
tehát, imádkoztak. A többi fogoly hallgatta őket. Amint így telt az idő, éjfél körül
hirtelen nagy földindulás következett, aminek következtében megnyíltak az ajtók. Aki
akart, elmehetett. Az igazi, közösségben elmondott imádságnak látható ereje van!
A börtönőr, amikor észrevette a történteket, meg akarta ölni magát, mert félt a
fölötte lévő parancsolóktól, ám Pál rákiáltott, hogy ne tegyen semmit, mert senki nem
szökött meg, mindannyian itt vannak. Az őr ezt hallva, siránkozva borult  az apostol
lábai elé és ezt kérdezte:
- Mit tegyek, hogy üdvözüljek? Mit tegyek, hogy az én életem is ilyen biztos
alapokon állhasson?
Vannak alkalmak az életünkben, amikor Isten megállít minket és engedi, hogy
kérdezzünk, hogy egy kicsit a lelkünkre odafigyeljünk.  
- Te emlékszel, történt-e már veled ilyen?
Természetesen a válasz egyszerű: el kell fogadni Istent és már rátértünk az
üdvösség, a rossztól való megmenekülés útjára, a védelem falán belülre kerültünk így.
Ezt követően a börtönőr saját házába hívta Pált és Szilászt, akik prédikáltak,
imádkoztak, Jézusról, a szeretetről beszéltek. Ennek hatására a börtönőr és egész
családja megkeresztelkedett. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy bátorságot is kapott. A
börtönőrnek volt mersze visszaüzenni a bíráknak:  ezek az emberek nem fognak
egyedül kimenni a városból, gyertek és kísérjétek ki ti őket. Ugyanis Pálnak, lévén
római állampolgár is, ez a jog járt. A bírák pedig valóban küldték a katonákat, és azok
kísérték ki Pált és Szilászt Filippiből, de a nyomuk, az evangélium ott maradt, az Ige
magvát sikerült jól elvetniük.
Aki Istennel jár, az feltöltekezik, bátorságot kap, számára a jó ügy érdekében,
nem léteznek gátak.
 
 
Alkalmazás, összefoglalás
 
A tanítvány batyuja 3.
 
-   3. nap:
o  Barátság
o  Megbocsátás
o  Bölcsesség
o  A közösség megélése
o  A közösség felvállalása
o  Megtérés
o  Keresztyén szokások
o  Keresztyén szertartások
o  Énekben dicsőíteni Istent
o  Mindent Isten dicsőségére tenni
o  Észre venni a szükségben levőt
o  Lelki békesség   61
 
 
Beszélgetés a történetről:  
- az igazságtalan/ ártatlan szenvedésről. Te mit tettél volna Pál és Szilász helyében?
- az igaz barátságról:
-  Vannak barátaink, vannak ellenségeink, akaratunkon kívül is. Mit jelent
számomra a barát? Mit jelent számomra az ellenség? Hogyan lehet az
ellenségekedést legyőzni? Hogyan győzzük meg a „gonoszt”? Ha életünk
egy végtelen utazás, akkor néha álljunk meg és fedezzük fel az
útitársainkat.  
- Ez a bibliahét egy ilyen felfedezésre is jó alkalom, és még jobb alkalom arra, hogy
az útitársainkat magunkkal együtt megvizsgáljuk, elemezzük. Hogyan viselkedünk
egymással szemben, mik az elvárásaink, mit nyújtunk egymásnak? Vannak-e a mi
életünkben olyan megállók, amelyek feltötődést, megpihenést jelentenek számunkra,
ahonnan jó újra, megújult erővel továbbindulni?
- a hittel elmondott ima erejéről
- játék: Mindenki kap egy kis darab papírt, a csendben írjátok le, mikor éltétek
át azt, hogy Isten meghallotta az általatok elmondott imát! Megnézzük, név nélkül
elemezzük és beszélgetünk az esetekről.
-  ti kérdeztétek-e már, mit tegyek, hogy Istenem, a Te védelmed alá kerüljek?
Szükséges-e ez a védelem, érzitek-e az effajta védettségnek a hiányát a mai világban?
- eddigi tapasztalataink, tapasztalataitok alapján mondjuk el nekünk mit jelentett Isten
Igéje mellett megnyugodni, abból új erőt meríteni. Amennyiben ez már megtörtént,
lássuk mit jelentett, jelent számomra. Aki ezt még nem próbálta, legyen a
következőkben mersze hozzá.  
Egy biztos helyet tudunk ajánlani, ahol az ember, aki a heti munkájába
tanulásába belefárad, és megpihenni akar: az Isten házát, a templomot, a gyülekezetet,
a bibliaórákat, a kis közösségi beszélgetéseket. Próbáljátok ki!
 
Dramatizálás:  
- a kiszolgáltatottság megtapasztalása: hátrakötött kézzel almát enni, kaloda
- kézimunka segítségével játsszák el a történetet.  
 
Kézimunka kicsiknek4
:  
Kössétek össze a számokat!
 
                                                 
4
 Merryll MacWilliam: A hosszú utazás. Harmat Kiadó, Budapest, 2003.
   62
 
Kézimunka: Pálék a börtönben
Készíts el előre egy mintát a gyerekeknek!
 
1.  Ollózd ki óvatosan Pált és Szilászt, valamint a két ajtót! Hátlapjukat kend be
ragasztóval! Ragaszd a megjelölt helyre! Az ajtókat az ajtók hátára!
2.  Vágd ki és ragaszd fel Pál és Szilász lábait a megjelölt helyre! A számok a
lábak helyét jelölik.
3.  Helyezd a vonalzót az ajtó sarkaihoz. Az árral húzd végig a vonalat. Ezután
könnyen nyithatók az ajtók.
 
 
 
 
 
4. nap Elterelt útszakasz
 
Bibliai történet: Hajótörés és menekülés (Máltán)
Igehely: Apostolok Cselekedetei 27,1-28,10
 
Fő üzenet: „Egy mindenkiért!” Mások miatt gyakran sodródunk veszélyes helyzetbe.
A veszélyből való menekülés akkor is közösségi ügy, ha a veszélybe néhányan
sodorták a közösséget. Gyakran nem látjuk a menekülés útját és módját, de Isten
minket is felhasználhat a megoldásban.  
A katonák, a rabok (Pálék), a hajósok együtt menekültek meg. Isten kegyelméből,
Pálért.  
 
Aranymondás:  
1.  Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! (Én  megszabadítlak, és te
dicsőítesz engem). (Zsolt 50,15)
2.  Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál. (Róm 8,28)   63
 
Ének:  
1.  Velem vándorol utamon Jézus
2.  Ne aggodalmaskodjál
 
 
Bibliatanulmány a vezetők részére
 
 
 
Úti cél: Róma
 
  A harmadik út végén Pál ellen a jeruzsálemi templomban tüntetés tört ki, Pál
így esett fogságba. Lukács részletesen leírja azt a jogi helyzetet, amibe Pál
kényszerült. Egy szélsőséges zsidó csoport merénylettel akarta elpusztítani, ebben a
helyzetben fogsága biztonságot jelentett számára. A római helytartó székhelyén,
Cézáreában őrizték.  
  A zsidó vezetőség vádat emelt ellene, de Félix, a római helytartó, az ügyben
inkább nem hozott döntést, vagy azért, mert attól félt, hogy újabb zavargásokra ad
okot, vagy talán inkább azért, mert azt remélte, hogy Pál hívei nagyobb összeget
ajánlanak fel Pál kiszabadításáért. Így maradt Pál két évig Cezáreában. Ezután
leváltották Félix helytartót, és helyébe Porciusz Fesztuszt nevezték ki. Ő Pált vissza
akarta vitetni Jeruzsálembe, ami Pál számára biztos halált jelentett volna. Miután
nyilvánvalóvá lett számára, hogy Palesztinában nem kapott volna igazságos ítéletet,
élt római polgárjogával, és a császárhoz fellebbezett. Pált rabként hajón szállították
Rómába.  
  Abban az időben a hajóút kockázatos volt, mivel a vitorlás hajók nem tudtak
a széllel szemben haladni, ki voltak szolgáltatva az időjárás szeszélyeinek.
   64
               
 
római hajók
 
 
Pál őrzője és kísérője egy Juliusz nevű százados, aki mindvégig emberségesen
bánt vele. Amikor Szidónban kikötöttek, még a barátait is meglátogathatta. Hosszas
hajózás után Mírában átszálltak egy alexandriai hajóra, s további hosszú hajókázás
után jutottak el a Lázea város melletti Szépkikötőnek nevezett helyre. Ennek a
városnak és kikötőnek a mai helyét már nem lehet megállapítani.
 
Pál figyelmeztetése, Juliusz önfejűsége
 
Pál figyelmeztette a századost az út veszélyessé válására, a hajótulajdonosnak
indulnia kellett, így tovább indultak. Szerettek volna Főnixbe, Kréta egyik kikötőjébe
eljutni, de tervüket megakadályozta az „Eurakviló”-nak nevezett szélvihar. Még az
életük is veszélybe került.  
 
A menekülés látomása
 
Pálnak látomásban volt része, amelyben a menekülés módját látta meg: Pállal
együtt mindenki megmenekül, a hajó viszont tönkre megy.
Két hét Adriai tengeren való hányódás után a hajósok mindenféle ürüggyel
meg akartak szökni a hajóról, de Pál figyelmeztette Juliuszt, hogy CSAK együtt
menekülhetnek meg.
 
 
 
 
Pál bíztatása, közös étkezés
 
Pál bíztatta a 2 hete étlen várakozó embereket, hogy egyenek, mert ez is a
megmenekülésüket szolgálja, hálát adott megtörte a kenyeret, és megosztotta a vele
levőkkel, így idézve fel az utolsó vacsora mozzanatait.
 
Csodák Málta szigetén
   65
 
 
A Szent Pál öböl Máltán
 
Málta szigetének „bennszülöttei” egy újabb nép, amelyhez Pál eljutott. Lukács
görögül „barbaroi”-nak nevezi őket, amiből a barbár szó ered. A kifejezés akkor csak
azt jelentette, hogy nem görög.  
Máltán a bennszülöttek azt várták, hogy a kígyómarástól Pál felpuffad és
meghal, de mivel életben maradt, istennek  tartották. Itt találkozunk azzal a korabeli
meggyőződéssel, hogy az „igazság istennője” megöli a gyilkost akkor is, ha
előzetesen a tengerből szabadult is ki. Ezután befogadták Pálékat.  
Pál meggyógyította a sziget elöljárójának, Publiusznak édesapját, aki lázas
rohamoktól és vérhastól szenvedett. Ezen felbátorodva a többi beteg szigetlakó is Pál
segítségét kérte.
Pál három hónapot töltött Máltán, ami alatt Lukács nem számol be egyetlen
beszédéről sem. A további útról keveset tudunk az újszövetségi iratokból.
 
Szidon föníciai város volt
Ciprus-sziget a Földközi tenger keleti részén
Cziczilia Kisázsia délkeleti részén lévő város volt
Pamfilia Kisázsia déli részén lévő vidék
Mira város a Müra folyó mellett, ma Dembre
Alexandriai hajó A kor viszonyaihoz képest  hatalmas hajók szállították a gabonát
Egyiptomból Itáliába, hogy az akkor már milliós nagyvárost kenyérrel lássák el. Egy
ilyen hajóval utazhatott Pál is, hisz 276 utasa volt.  
Klauda Krétától délre levő sziget, ma Gozzo
Adria mai Adria tenger.
Málta Földközi tengeri sziget
Eurakviló viharos, tájfun erejű északkeleti szél
Öl  a kinyújtott karok közötti távolság, kb. 1,8 m.    66
 
Bevezető történet
 
Szereplők: Kapitány(K), Madárvédő Egylet tudósa(Mv), Turisták(T), Gyerekek(Gy),
Segédek
 
K: Üdvözöljük önöket a Máltai Madárvédő Egyesület Tavaszi Túráján. Reméljük,
már megismerkedtek az elmúlt napokban kis szigetünk lakóinak híres
vendégszeretetével és tarka hagyományokat ötvöző konyhájával. Nagyon örülünk,
hogy bejelentkeztek erre az utazásra, és ezzel bebizonyították, hogy önök számára is
fontos Európa madárvilágának sorsa.
T1: Nem akadékoskodni szeretnék, de kíváncsivá tett kapitány! Mi köze van
Máltának Európa madárvilágához? Hiszen már tudjuk és meg is tapasztaltuk, hogy
Málta nagyon kicsi sziget, mindössze 30 km hosszú - jól mondom?
K: Valóban Málta szigete csak 30 km hosszú.
T2: Én azt olvastam, hogy a sündisznó, a menyét, az egér, a patkány, a nyúl, a mókus
meg a kígyón kívül más állatfaj nem is él itt szabadon.   67
K: Még néhány madár - nagyon kevés faj, igaz. A pacsirta és két rigófaj még otthont
talál ezen a gyönyörű szigeten.
T1: Most aztán kíváncsi vagyok miért is kell ide Madárvédő Egyesület?!
K: A kérdés indokolt. Nemsokára meg fognak győződni az Egyesület munkájának
fontosságáról. Ezt a gyerekeik segítségével fogjuk kideríteni, hadd legyen nekik is
szerepük a rejtély megoldásában.
Gyerekek! Mi a legszebb a tavaszban?
Gy1: A természet újjáébredése!
K: Bizony! És ez mivel jár?
Gy2: Kirügyeznek a fák, hazatérnek a vándormadarak.
K: Így igaz. Sokat utaznak ezek a madarak?
Gy3: Nagyon sokat. Óceánokat, kontinenseket szelnek át.
K: Így van. Helyes.  –Nos, hölgyeim és uraim, helyben is vagyunk. Látom, sokan
bólogatnak és mosolyognak. Bizonyára önök közül sokan tudják már ezek után, hogy
Európa vándormadarai itt, Málta szigetén pihennek meg. Átadom a szót a
szakembernek, az Egyesület madárszakértőjének. Közben megkérem segédeimet,
hogy osszanak ki önök között messzelátókat.
Mv: Jó napot kívánok! Ami tőlünk telik, garantálom, igyekszünk arra, hogy az is
legyen. Megígérhetem, hogy rendkívüli élményben lesz részük.  Évente kétszer több
mint 380 madárfaj vonul el szigetünk fölött. A mai nap egy ilyen esemény ígérete.
Ezekért a madárfajokért jött létre a sziget északnyugati részén a madárvédelmi körzet,
amit a madárvédők nemzetközi segítséggel olyanná alakítottak, hogy a
vándormadarak mindent megtaláljanak, amire pihenőjük során szükségük van.
K: Sajnos azonban el kell árulnunk, hogy a máltaiak híres vendégszeretete a
madarakra nem terjed ki. Sőt a vándorláshoz kapcsolódik nemzeti sportjuk: a
madárvadászat.
Mv: Évente kétszer, amikor a madarak vonulnak, a puskások mindenre lőnek, aminek
szárnya van. A kisebb madarakat csak úgy gyakorlásként vadásszák, a nagyobbakat
azért, hogy kitömjék. Nem egy máltai büszkén mutogatja több vitrint megtöltő tollas
ritkaságait. Egyes „madárimádók” élve is befogják őket, és pici kalitkákba zárva a
szoba falára akasztják. Mi, természetesen nem nézhetjük tehetetlenül a pusztítást.
K: Ma tehát önök e hajótúra alatt megcsodálhatják öbleinket, a tenger gyönyörű
állatvilágát, majd a puskák zajától távol, körbejárhatják a madárvédelmi körzetet és
megcsodálhatják a madarakat. Aki kedvét leli benne és óhajtja, ott is éjszakázhat, és
holnap hajnalban részt vehet egy madár lesen, ahol szakemberek tájékoztatják majd a
különböző fajokról és érdekességekről.
Mv: Közölni szeretném, hogy az önök által a kirándulásra befizetett összeget a máltai
iskolás gyerekek felvilágosítására és képzésére fordítjuk. Próbáljuk már korán nekik
megtanítani, hogy az amúgy is meggyalázott természethez nemcsak puskával a
kézben lehet közeledni. Őszintén reméljük, hogy 10 év múlva a madárvadászat nem
lesz Máltán nemzeti sport.
T1: Örülök, hogy, miközben itt a családommal szórakozunk és pihenünk, még egy
nemes célt is szolgálunk.
Gy1: És szép madarakat is látunk majd, apu!
T1: Így igaz. Annyiféle madarat látunk majd, hogy ha keresztül-  kasul utaznánk
Európát, még akkor sem látnánk annyit.     
…
- kíváncsiak vagytok-e, hogy mi történt Máltán 2000 évvel ezelőtt?...
 
   68
Bevezető játék
 
Eszközök:
- kréta vagy ragasztószalag
Krétával vagy ragasztószalaggal jelöljenek be egy hullámzó vonalat, ami
időnként megszakad. Ezek a veszélyes helyek, ahol a hajó felborulhat. Minél
hosszabb a vonal, annál érdekesebb a játék.
A gyermekeknek egyenként végig kell menniük a vonal mentén. Tapssal vagy
dobveréssel irányítjuk a lépéseik sebességét. Az ütemet gyorsíthatjuk és lassíthatjuk.
A megszakadt részeket át kell ugorniuk. Akik lelépnek a vonalról, azok „felborulnak”,
és kiesnek a játékból.  
(Vigyázzunk arra, hogy a megszakított részek átugorhatók legyenek!)
 
Témabevezető jelenet:  
Szereplők: 4 gyerek.  
A gyerekek nézik a reklámlapokat.  
1. gy: Milyen vagányul égnének! Gyújtsuk meg?
2. gy: De ne itt, mert itt észrevesznek.
3. gy: Menjünk a csűrbe, ott nem lát senki.
1. gy : Az szuper ötlet!
2. gy: Vagány!
4. gy: Nem, szerintem egyáltalán nem jó ötlet! Ott sok a széna, könnyen meggyúlhat,
és veszélybe kerülünk.
3. gy: Ó, persze, mit tudsz te! Mindig csak óvatoskodsz! Ki ijed be egy kis tűztől?
4. gy: Azt csináltok amit akartok, de…
1. gy. Sok a szöveg! Menjünk már! Lódulj!
(Pantomim formájában: a gyerekek eljátsszák, hogy meggyújtják a reklámlapokat.)
2. gy: Vigyázz! Ott!
3. gy: Lépj rá! Oltsd el!
1. gy: Nem tudom, egyre csak terjed a tűz. Segítsetek! A kabátom!
A három „vagány fiú” pánikba esik. Lemerednek. Nem tudnak semmit sem tenni.
Összekucorodnak, még a szemüket is eltakarják.
4. gy: Ne féljetek! Várjatok, szólok Pista bácsinak!
(Kiszalad, majd Pista bácsival tér vissza, aki tűzoltópalackkal eloltja a tüzet.)
2. gy: Kösz, Jani. Megmentetted az életünket. Nélküled itt égtünk volna.
Mesélő: Ismerős, ugye? A barátaid kitalálnak valami őrültséget. Te látod, hogy
veszélyes, de nincs más választásod, velük tartasz. Mások miatt te is veszélybe
sodródhatsz.
Ez Pállal  is megtörtént. Mások önfejűsége miatt veszélybe került az élete. Vajon
kimenekült belőle? Kíváncsiak vagytok rá?   
 
 
A történet feldolgozása I.
 
Nézőpont: egy hajós- szubjektív
Kellékek: minimális, korhű, vagy szerepjelző beöltözés- matróz ing.
A történet elmondása:
 
Hosszú és viszontagságos utazás után ma érkeztem haza. Matróz vagyok, és
most az Adriai tengeren hajóztam. Ezen az úton egy olyan félelmetes viharba   69
kerültem, amilyet még soha nem láttam, azt hittem, hogy soha nem kerülök haza.
Képzeljétek csak: beborult az ég, olyan sötétség lett, mint éjszaka, de még a csillagok
sem ragyogtak az égbolton. Néha- néha egy villám cikázott át a sötét égen és az adott
valamennyi világosságot. Különben éjjel-  nappal sötét volt. És így telt el két hét.
Akkora hullámok voltak, mint egy ház. Minden percben vártuk már, hogy mikor
süllyed el a hajó. Félelmetes volt!
1.kép: Az egész utazás úgy kezdődött, hogy késő ősszel indultunk el. Sietős
volt az utunk, mert nemcsak árut, hanem foglyokat is vittünk magunkkal
Jeruzsálemből Rómába. Éppen ezért velünk volt a hajón egy százados is a katonáival,
akik a rabokra ügyeltek. Mindenféle ember volt a foglyok között: olyan is, akivel jól
el lehetett beszélgetni, de olyan is akadt, akivel nem szívesen találkoztam volna, ha
csak egyedül vagyok. Különösen egy Pál nevű ember vonta magára a figyelmem. Ő
nem lázadozott, nem zúgolódott, csendesen viselkedett. Azt hallottam róla, hogy nem
tett semmi rosszat, hanem azért fogták el, mert a zsidókkal volt vitája valami vallásos
kérdésben. Minden rabnak, minden katonának kijelölték a maga helyét és feladatát és
indulni készültünk. A foglyok nagy részét nem kötözték meg, mert a nyílt tengeren
úgysem lett volna hova elszökjenek. Szabadon járkálhattak a hajón, néha még
segítettek is.  
2.kép:  Miután elbúcsúztunk családjainktól, szeretteinktől, kifutottunk a
kikötőből. Nem sok idő múlva a nyílt tengeren voltunk és csendesen, békésen
hajóztunk. Szép időnk volt, semmi sem zavarta a nyugalmunkat. Egy idő után
azonban elkezdett fújni a szél, pont szembe fújt velünk, egyre lassabban haladtunk.
Nagy nehezen eljutottunk egy helyre, amit Szépkikötőnek neveztek. És akkor
mindenki meglepetésére Pál, az egyik fogoly felállt és beszélni kezdett. Arra
figyelmeztette a századost, hogy mivel közeledik a viharos időszak, jobban tenné, ha
nem haladnánk tovább, hanem ott maradnánk télire. Ha továbbmegyünk, nemcsak a
hajó, hanem az emberek élete is veszélybe kerül. A százados néhány pillanatig
gondolkodott Pál szavain, majd odafordult a kormányoshoz és megkérdezte, hogy
neki mi a véleménye. Mivel újra kedvező szél fújt, a kormányos úgy gondolta, hogy
megpróbálhatunk továbbmenni, talán sikerülni fog eljutni egy másik kikötőbe. A
százados inkább a kormányos szavára hallgatott, mint a Páléra, és így
továbbindultunk. Pedig talán nem is volt butaság, amit Pál tanácsolt.
3.kép:  Néhány napig kedvező szél fújt és csendesen, biztonságosan
közeledtünk úti célunkhoz, de egyik reggel arra ébredtem, hogy a hajó csak úgy
hánykolódik. Majdnem az ágyamból is kiestem, annyira mozgott a hajó és alig bírtam
felmenni a fedélzetre. Amit ott láttam, az nem sok jóval biztatott: az egész ég
beborult, csaknem olyan sötétség volt, mint éjszaka és egyre gyűltek még a fekete
felhők. A haragos tengeren akkora hullámok voltak, mint egy ház. A szél szembe fújt,
a hajót már nem tudtuk irányítani, nem arra ment, amerre mi akartuk, hanem amerre a
szél sodorta. A kormányos kétségbeesetten próbálta tartani az irányt, de hiábavaló volt
minden erőlködése: a szél erősebb volt, mint a mi hajónk. Mikor látta, hogy fölösleges
dolog ezzel kínlódni, maga elé hivatott minket és mikor minden matróz megjelent,
kiadta a parancsot, hogy tegyünk meg minden óvintézkedést. A vitorlát is leengedtük,
hogy a szél ne tudjon belekapni, de a vihar egyre erősebb lett, a hajó mind jobban
hánykódott. A kapitány megparancsolta, hogy minden fölösleges dolgot dobjunk be a
tengerbe, hogy minél könnyebb legyen a hajó. Ő maga járt elől a példával. Egymás
után repült a tengerbe a különféle áru, amit a kereskedők hoztak magukkal, hogy egy
másik városban eladják majd. Mindez a vízbe került most. Értékes dolgok voltak, de
senki nem sajnálta őket. Bármit odaadtunk volna, csakhogy az életünket
megmenthessük. De nem sokat segített, helyzetünk egyre romlott. Harmadik nap a   70
kapitány még szigorúbb parancsot adott: dobjátok tengerbe a hajó felszerelését is.
Tengerbe kerültek a hordók, amikben az ivóvizet tartottuk, de még azok a kötelek és
kellékek is, amiket nem használtunk. Csak a legszükségesebb dolgok maradtak már a
hajón. Csaknem mindent a tengerbe dobtunk már, de nem sokat használt: a szél
továbbra is ide-oda dobálta a hajónkat, a hullámok átcsaptak felettünk, már napok óta
annyira be volt borulva, hogy egyfolytában sötétség volt. Nappal nem látszott a Nap,
éjszaka nem láttuk sem a Holdat, sem a csillagokat. Már napok óta alig feküdtünk le
aludni a félelemtől és az étel sem kellett. Azt hittem ez volt az utolsó utam, ebből a
viharból nem kerülök ki élve. Mégiscsak jobb lett volna Pál szavára hallgatni, és nem
indulni útnak. De most már késő volt! A hajón minden ember: hajós, kapitány, fogoly,
katona, százados el volt csüggedve. Az ég be volt borulva és ugyanolyan vadul fújt a
szél. Egyre többen mondták azt, hogy innen már nem fognak soha élve kikerülni.  
4.4. kép: Egyedül Pál volt az, aki nem csüggedt el, nem esett kétségbe, hanem
továbbra is nyugodt maradt. Ő volt az, aki biztatgatta az embereket, vigasztalta
azokat, akik nagyon elcsüggedtek. Egyik nap, amikor mindenki együtt volt, Pál
beszélni kezdett. Még most is emlékszem a szavaira:         
- Jobb lett volna, ha ott maradunk Szépkikötőben, akkor elkerültük volna ezt a
bajt. De ne féljetek, mert egyetlen embernek sem fog semmi baja történni, egyedül a
hajó fog széttörni, de mindenki megmenekül. Voltak, akik elhitték, és bizakodni
kezdtek, mások kételkedve kérdezték:  
- Könnyű ezt mondani, de honnan tudod, hogy valóban így lesz?  
- Az éjszaka megjelent nekem Istennek egy angyala, akinek szolgálok- felelte
Pál- és megígérte, hogy el fogok jutni Rómába, és azt is, hogy a velem utazók közül
senkinek sem fog semmi baja történni.  
Milyen jó, hogy itt van ez a Pál a mi hajónkon. Olyan Istennek szolgál, aki
bármilyen veszedelemből kimentheti őt. Vele együtt hátha minket is megszabadít
ebből a viharból. Reménykedjetek férfiak  -folytatta Pál,-  én biztos vagyok abban,
hogy Isten beteljesíti ígéretét. Ne féljetek, nemsokára egy szigetre fogunk kivetődni.
5. kép:  Úgy is történt, ahogy Pál mondta. Nemsokára egy sötétebb foltot
láttunk meg, és ahogy közelebb hajóztunk hozzá, rájöttünk, hogy szárazföld. Néhány
matróz összesúgott és egyre többször vonultak félre a többiektől. Valamit terveztek.
Elhatározták, hogy megpróbálják megmenteni legalább a saját életüket, ha már a hajót
nem sikerül. Titokban összebeszéltek és szép csendesen odaosontak, ahol a
mentőcsónak volt. Óvatosan leengedték a vízre és már készültek beszállni, amikor
váratlanul megszólalt Pál: ha a matrózok elszöknek a hajóról, a foglyok és a katonák
menthetetlenül elpusztulnak- mondta a századosnak. Csak akkor menekülhetünk meg,
ha mindenki együtt marad. A százados most már hitt Pálnak és megparancsolta a
katonáknak, hogy vágják el a mentőcsónak köteleit. Így most már elveszett az utolsó
dolog is a hajóról, amit szükség esetén felhasználhattunk volna. A vihar tovább
tombolt. Amikor már két hete tartott a sötétség, Pál  ismét felállt és figyelmeztetett
minket arra, hogy már 14 napja nem ettünk semmit. Ugyan ki tudna enni ilyen
veszedelemben? Arra kért minket, hogy együnk, mert erőre lesz szükségünk, majd ő
maga járt elől a jó példával. Megtörte a kenyeret, hálát adott Istennek és enni kezdett.
Utána egyre többen kezdtek el enni, eddig a nagy veszélyben eszükbe sem jutott az
étel, de bizony most jólesett.
6.kép: Alig telt egy kevés idő, amikor hatalmas roppanást hallottunk, majd azt
éreztük, hogy a hajó megállt, csak a hullámok himbálják egyre erősebben. Zátonyra
futottunk, még néhány perc és a hajó széttörik. Gyorsan cselekedni kellett. A
matrózok könnyedén kiúsztak a szigetre, de mi legyen a foglyokkal? Hátha valaki
elszökik közülük? A katonák hamar készen voltak a megoldással: ha megölik őket,   71
nem kell többet velük is bajlódnunk. De úgy látszott, hogy a százados komolyan
megkedvelte Pált, mert nem engedte, hogy bántsák a foglyokat. Amikor a hajó
kettészakadt, kiadta a rendeletet, hogy akik tudnak úszni, azok ússzanak ki a szigetre,
a többiek pedig a hajó darabjaiba kapaszkodjanak és így próbáljanak földet érni. Azt
hittem, hogy ez már nem fog sikerülni: a víz hideg volt, a tenger még mindig
hullámzott, de a végén mégiscsak partot értem. Nem csak én, hanem a hajó minden
utasa:  mind a 276-  on. Csak a hajó süllyedt el. Valóban úgy történt, ahogy Pál
megmondta nekünk. Milyen érdekes ember ez a Pál! Érte szabadultunk meg ebből a
rettentő viharból és a foglyokat érte nem ölték meg. Milyen jó, hogy ott volt velünk!
7.kép: Amikor kiértünk a szárazföldre, minden ruhánk csurom vizes volt, esett
az eső és hideg szél fújt. Dideregtünk a hidegtől, elkezdtünk fát szedni, hogy tüzet
gyújtsunk, és kissé felmelegedjünk. Lassan egy-két kíváncsi szigetlakó is megjelent
körülöttünk, tőlük tudtuk meg, hogy a szigetet Málta szigetének nevezik. Vajon hogy
fogadnak minket? Ellenségesen? Megengedik, hogy itt maradjunk? Amikor látták,
hogy át vagyunk ázva és megtudták, hogy hajótörést szenvedtünk, nagyon
emberségesen bántak velünk: segítettek tüzet gyújtani, ételt adtak nekünk, befogadtak,
szállást adtak.  
8.kép: A tűz körül ülve lassan kezdtünk felmelegedni, amikor váratlan dolog
történt: Pál egy nagy halom vékony ágat tett a tűzre, amikor egy vipera rátekeredett a
kezére. Nemcsak a máltaiakban, de bennünk is megfagyott a vér: akit megmar a
vipera, az pillanatokon belül meghal. Úgy látszik, hogy ez a Pál mégiscsak nagy
gonosztevő- kezdték mondani az emberek. Igaz, hogy megmenekült a tengerből, de
most megkapta büntetését, megmarta egy vipera és meg fog halni. Mindenki feszülten
figyelt, még a lélegzetét is visszafojtotta, látni akarták mi lesz Pállal. De Pál lerázta a
kígyót a kezéről és semmi baja nem történt. Nem ártott neki a vipera. Nagyon
elcsodálkoztunk ezen.
9.kép:  A sziget főembere fogadott be minket a házába. Jó szívvel fogadott, de
családjában szomorúság volt: édesapja beteg volt, de Pál meggyógyította őt. Amikor
ennek híre elterjedt, a sziget lakói elkezdték Pálhoz vinni a különféle betegeket, és Pál
meggyógyította őket is. Minden gyógyítás előtt Istenhez imádkozott és az embereknek
elmondta, hogy nem a maga erejével, hanem Isten segítségével gyógyítja meg őket. A
szigeten mindenki tisztelte Pált, aki olyan sok emberen segített. Azalatt a három
hónap alatt, ameddig a szigeten voltunk, mindennel elláttak, amire szükségünk volt.  
Amikor az idő alkalmassá vált a hajózásra, búcsút vettünk vendéglátóinktól, és
beszálltunk egy hajóba.  
Jó lenne, ha végig tudnám nektek mesélni a történetét. Sajnos itt meg kell
állnom. Nem tudhatjuk, hogy hol ért véget igazán Pál útja, azt azonban igen, hogy
még sokat hallottunk róla, és tanítványiról.  
Ha többet is szeretnétek tudni róla, elolvashatjátok a Szentírásból.  
 
 
A történet feldolgozása II.
 
A történet elmondása:   
Bevezetésként idézzük fel az eseményeket, amelyeket már hallottunk!
Pál ellen összeesküvést szerveztek, de Isten emberi eszközök által megmenti
őt. Unokaöccse közli vele a titkos hírt, így sikerül megakadályozniuk a gyilkos terv
végrehajtását. Isten így végzi gondviselő munkáját.   72
Lázítás és templomgyalázás a vád ellene. Ok nélkül tartják fogságban, pedig
nem tett semmi törvénybe ütköző dolgot. Pál a császárhoz fellebbezet, ezért kell
Rómába utaznia.  
Eddig ismerős a történet.  
-  Vajon, hogy jutnak el Rómába?  
Nem volt könnyű eljutni a célig, mivel Rómába nem volt közvetlen utazási
lehetőség. Először Kisázsia északnyugati része felé indultak. Mirában találtak egy
nagy hajót, amely Egyiptomból jött és Rómába igyekezett. Búzát szállított, de
utasokat is vitt magával. Így a foglyokkal és Juliusz százados császári csapatával
együtt 276 ember volt a fedélzeten. A foglyokat egy külön hálókamrába helyezték el,
Pál azonban a százados jóindulata folytán szabadon mozoghatott. Szidónban
kimehetett a partra, hogy az ottani gyülekezet tagjait üdvözölhesse. Tekintélye a hajón
napról-napra növekedett. A többi fogoly valószínűleg már elítélt volt, azért vitték őket
Rómába, hogy a cirkuszi játékok során szenvedjenek halált.
Útjukat azonban nem tudják tervük szerint folytatni. Nem tudtak kimenni
Ciprus alatt a nyílt tengerre, hanem  a kisázsiai partok mellett hajóztak el, majd
átszálltak egy Itáliába induló alexandriai hajóra.
Az út küzdelmes volt. A hajózásra alkalmas időnek vége lett, mégis Pál
tanácsa ellenére folytatják az utat, és viharba kerülnek.  
-De, hogy jön Pál ahhoz, hogy tapasztalt hajósnak tanácsot adjon?
Pál nem, mint meteorológus, nem is, mint hajózásban jártas szakember szólt,
hanem mint próféta, a neki adott világosság alapján. Isten szolgájaként akar segíteni.
Az út folytatása életveszélyessé vált. Az enyhe déli szél  után hatalmas északkeleti
orkán támadt. Ez kivitte a part közeléből a hajót a nyílt tengerre, a továbbiakban nem
a hajó kormányosa, hanem a vihar irányította.
A hibás döntés következménye a hajó teljes kormányozhatatlansága és a
személyzet tehetetlensége  volt, pedig minden rendelkezésükre álló mentő módszert
bevetettek. Pál és társai készségesen segítettek ebben, de a hajó mégis elveszett. Vele
a rakomány is. Ekkor már nem is ez volt a fontos, hanem a puszta életük. Számukra ez
a nagy baj is hitbeli iskola volt. Mindenki egyért – egy mindenkiért!
Pál együtt szenvedett a többiekkel. „Amikor pedig több napon át sem nap, sem
csillagok nem látszottak, és nem kis vihar szorongatott, minden reménységünk
elvétetett életben maradásunk felől.” (ApCsel 27,20)  Ekkor  Pál Istenbe és Igéjébe
kapaszkodott, és átharcolta magát a félelmen és csüggedésen. Az Úr ígérete alapján
bátorította a kétségbeesett utasokat. Pál már várta ezt a pillanatot: ennek a pogány úti
társaságnak mély benyomást keltő bizonyságot tenni a hit erejéről és valóságáról.
Most lett nyilvánvalóvá a nagy különbség a világi okoskodás és az isteni
bölcsesség között. Bátorította őket, hogy bízzanak, míg közöttük áll. A hit személyes
példája hatott. Ilyen tekintéllyel csak az léphet fel, aki valóban bizonyítani is tudja
hitét.
„Mert egyetlen lélek sem pusztul el közületek, hanem csak a hajó!”(ApCsel
27,22)
Az Úr a vihar ellenére megőrizte a hajó népét. Pál és társai megmenekültek.
Pál példája jó hatással van társaira.
Málta szigetén:
 
Válaszok keresése a kérdésekre:  
- Ki vagyok én?
- Merre tartok?
    73
Miután megmenekültek, akkor tudták meg, hogy Málta szigetére kerültek. Az
ókorban a Földközi  -  tenger Málta nevű szigete Sziciliához tartozott, több kikötővel
rendelkezett. Lakói föníciai eredetűek voltak, a pun nyelvet beszélték, de sokan
értettek görögül is.
Amikor Pálék megérkeztek november közepe lehetett, a hideg, esős idő
meglehetősen lehűtötte a levegőt. A bennszülöttek tüzet raktak, igyekeztek
emberséges körülményeket biztosítani számukra, mert a segítségre  szoruló embert
látták bennük. Mindnyájukat befogadták a barbárok. Pál nem nézte tétlenül a
többieket, velük együtt fáradozott. Amikor azonban összegyűjtött egy csomó rőzsét,
és a tűzre tette, egy vipera jött elő a melegből, és a kezébe mart.
A bennszülöttek a sors kezét látták a történtekben. Pál múltjára
következtetnek:  
„Bizonyára gyilkos ez az ember, aki a tengerből kimenekült ugyan, de az isteni
bosszúállás nem hagyja élni.” (ApCsel 28,4) Pál azonban lerázta a kígyót a tűzbe, és
semmi baja nem esett. A barbárok a gyors hatást várták, hogy feldagad, vagy holtan
esik össze. Mikor látták, hogy nem történik semmi baja Pálnak, megváltozott a
véleményük, és azt mondták róla, hogy isten. A bennszülöttek túlértékelték az Isten
oltalma alatt levő embert.  
A hagyomány szerint, azóta nincs vipera a szigeten, mióta Pál lerázta kezéről a
tűzbe.  
A sziget elöljárója, Publiusz három hónapon át barátságosan megvendégelte
őket. Ekkor történt, hogy Publiusz apja lázrohamtól és vérhastól gyötörve ágynak
esett. Pál imádkozott, rátette a kezét, és meggyógyította. Pál ismét az események
középpontjába került. Meggyógyította a sziget betegeit. Ezért nagy megbecsülésben
részesítették, rendkívül hálásak voltak az apostolnak. Amikor végül elhajóztak, úgy
gondoskodtak róluk, hogy ellátták őket minden szükséges dologgal.
Jó lenne, ha végig tudnám nektek mesélni a történetét. Sajnos itt meg kell
állnom. Nem tudhatjuk, hogy hol ért véget igazán Pál útja, azt azonban igen, hogy
még sokat hallottunk róla, és tanítványiról.  
Ha többet is szeretnétek tudni róla, elolvashatjátok a Szentírásból.  
 
 
A történet feldolgozása III.
 
Bevezető gondolatok:   
 
Az ember élete, ismétlem, egy nagy utazáshoz is hasonlítható, amely tele van
sokféle viszontagsággal, veszéllyel, bajjal, örömmel, meglepetéssel. Fontos a társ, a jó
barát megtalálása, fontos a másik mellett való kitartás, fontos a biztonság, a hűség,
fontos a hit: Isten nem hagy elveszni minket, mert Ő a mi menedékünk.  
Vajon szoktuk-e érvényesíteni a mindennapokban, családunkban,
gyülekezetünkben, iskolai közösségeinkben: „mindenki egyért, egy mindenkiért”
elvét?
Tudjátok mi ez, ez a biztatás akár egy erőforrás is lehet számunkra.  
Minden ember életében, akár keresztyén, akár nem, ott vannak az élet-
állomások, a kereszt-utak, hogyan találunk ezekből ki, az egyenesbe?  
Idegenekkel szembeni előítélet-mentesség, hogy is állok én ezzel?
Felelősség, gerincesség, kitartás...a keresztyén ember erényei. Érdemes-e
keresztyénnek lenni? Miért? Nos ezek a kérdések állnak a középpontban itt az utazás   74
vége felé. Ezek alapján hallgassuk meg a mai történetet, amely szép példája az
összefogásnak.
 
A történet elmondása:
 
  A harmadik missziói útjának végén a jeruzsálemi templomban tüntetés tört ki
Pál apostol ellen, így esett fogságba. A római helytartó székhelyén, Cézáreában
őrizték. Megtudta, hogy egy szélsőséges zsidó csoport merénylettel akarta
elpusztítani, mivel annyira haragudtak rá. Ebben a helyzetben úgy gondolta, hogy
fogsága biztonságot jelent számára.  
  A zsidó vezetőség vádat is emelt ellene, de Félix, a római helytartó, az ügyben
inkább nem hozott döntést, egyre halogatta. Lehet, hogy attól félt, hogy újabb
zavargások törnek ki, ha Pált szabadon engedi, de az is lehet hogy azt remélte, Pál
hívei nagyobb összeget ajánlanak fel neki Pál kiszabadításáért. Így maradt Pál két
évig Cézáreában a börtönben. Ezután leváltották Félix helytartót, és helyébe Porciusz
Fesztuszt nevezték ki. Ő Pált vissza akarta vitetni Jeruzsálembe, ami még mindig
haragos ellenségei miatt Pál számára biztos halált jelentett volna. Miután
nyilvánvalóvá lett számára, hogy Palesztinában nem kapott volna igazságos ítéletet,
élt római polgárjogával, és a császárhoz fellebbezett. Pál számára világos volt, hogy
Rómába kell mennie, ha akar, ha nem. Mindenképpen meg kell jelennie tetteiért a
római császár előtt.  
- Minden áron keresztyénnek maradni, megéri-e?
Ezt az utat csak hajóval lehet megtenni, tehát most gondolatban mi is egy
hajóutazáson fogunk részt venni.  
- Jártatok-e már utazási irodában?
Úgy kell elképzelni, mint egy vendéglőt, kicsit merész a hasonlat, de így van.
Megkapja az utazni vágyó a füzetet, amiben megtalálja az úti célokat, az utazási
lehetőségeket, az utazás feltételeit és árait.
Nos, Pálnak nem volt ilyen egyszerű a dolga. Nem volt utazási iroda, sem
menetrend, stb.
Mégis bátran vállalta ezt. Egy a római császári seregben szolgáló Juliusz nevű
százados fogadta be Pált és fogolytársait a hajójára, nagyon kedvesen bántak velük,
ezen még Pál is elcsodálkozott.
-  Van, amikor az előítéletre nincs szükség, igyekezzünk egyáltalán nem
alkalmazni, mert bizony tönkre teheti barátságainkat, emberi kapcsolatainkat.
Az utazás során az első állomás Sidon volt, majd Ciprus alatt hajóztak el,
Szicilia, Pamfilia mellett, eljutottak Mirába. Ott átszálltak egy másik hajóra, és bár a  
szél miatt nehezen haladtak előre, lassan csak megérkeztek az ún. Szépkikötőbe. Itt
Pál azt tanácsolta, hogy ne induljanak tovább, mert több ok miatt a hajózás veszélyes
lehet.
Pálnak igaza lett. A hajózást nem folytathatták sokáig nyugodt körülmények
között. Előbb ugyan déli szél fújt, de nem sokáig, majd északkeletire váltott, ez hozta
a veszélyt. A sok veszély között mégiscsak sikerült egy Klauda nevű sziget alá
betéríteniük a hajót, és ott időzniük.
  A hajóból minden szerszámot és élelmet ki kellett dobálniuk, ha  menteni
akarták az életüket, márpedig akarták.  
-  „Egy mindenkiért, mindenki egyért”  -ugye gyakran előfordul: én nem
akartam, de ő mégis rászedett! Mit teszünk ilyenkor?
   A hajóban lévőknek, függetlenül attól, hogy keresztyének voltak-e, vagy sem,
szükségük volt a bátorításra, bíztatásra. Pál volt egyedül abban a lelki érettségben,   75
biztonságban, aki vállalta a lelkigondozást, a bátorítást abban a helyzetben. Neki
volt hivatkozási alapja is: „…mert az Isten angyala megjelent nekem, és ezt
mondta... Annakokáért, jó reménységben legyetek férfiak!  
14 nap múlva megláttak „valami szárazföldet”, nem tudták mi az, de
reménykedni kezdtek. A hajón lévők közül néhányan el akarták kötni a
mentőcsónakokat, a többséget a hajón hagyva, csak magukat akarták megmenteni. Pál
figyelmeztette a kapitányt, így sikerült mindenkit együtt tartani még egy kis ideig. Ez
idő alatt Pál biztatta a társaságot arra, hogy a még meglévő ételből egyenek, majd
imádkozott és azután el kezdte szétosztani a megmaradt kenyeret.
Másnap a hajót igyekeztek a part felé irányítani, azonban a szél nem nekik
kedvezett, így a hajó tönkrement, ők azonban mindannyian kiúsztak a partra, így
érkezett meg a hajótöröttek serege Málta szigetére. Ugyanis ez a neve a látott
szárazföldnek.   
Máltán a bennszülöttek meglepő módon befogadták őket, tüzet raktak, meleg
étellel kínálták a hajótörötteket. A tűzrakás közben Pált megcsípte egy mérges vipera,
a bennszülöttek azt gondolták, hogy nyomban meg fog halni, ám nem ez történt. Sőt
sokkal nagyobb dolgok következtek, csodák az Istentől. A szigeten lakott egy római
elöljáró, Publiusz, annak az apja járványos betegségben feküdt, Pál gyógyította meg.
Később a sziget lakói is hozzá mentek és kérték a gyógyítást, ő mindenkin segített, aki
csak kérte, Isten nevében.
Ennek a viselkedésnek az lett az eredménye, hogy amíg Pál és csapata Máltán
tartózkodott, nagy megbecsülésnek örvendhettek. Őket senki nem bántotta, sőt
tisztelték mindnyájukat.  
Jó lenne, ha végig tudnám nektek mesélni a történetét. Sajnos itt meg kell
állnom. Nem tudhatjuk, hogy hol ért véget igazán Pál útja, azt azonban igen, hogy
még sokat hallottunk róla, és tanítványiról.  
Ha többet is szeretnétek tudni róla, elolvashatjátok a Szentírásból.  
 
 
Alkalmazás, összefoglalás
 
A tanítvány batyuja 4.  
 
4. nap:  
o  Mindenki elfogadása
o  Felebaráti szeretet
o  Nem félni
o  Nem aggodalmaskodni
o  Istenre bízni a gondokat
o  Befogadni a szükségben levőket
o  Hálát adni a csodákért
o  Bizalom
o  Remény
 
 
 
   76
Beszélgetés:
 
-  nem szabad előítélettel és eleve gyanakvóan közeledni valakihez, aki idegen
számunkra.  
- Isten minden alkalmat fel tud használni, hogy minket a közösség és az összetartozás-
összetartás értékére rávezessen.
-  Kilátástalannak tűnő helyzetekben is bízhatsz Istenben. (Személyes példákat
megbeszélni.)
- Látsz-e példát gyülezetedben olyan elkötelezetett hitű emberekre, amilyen Pál volt?
- Érdemes-e ma Krisztus követőjének lenni? Előnyök, hátrányok: ... !
- Beszélgetés az előítéletekről: emberek, helyzetek.
- Pál megtanít arra, hogy az én tetteimért csak én lehetek a felelős. Milyen tettekért
felelek?
 
Csoportmunka nagyobbaknak:
 
3 csoportra osztjuk a gyermekeket. Feladatuk nevet adni saját csoportjuknak,
és közösen egy-egy levelet írni:
- a bennszülötteknek
- a hajó utasainak
- Publiusznak
Támpontok a levélíráshoz:  
- mutatkozzanak be (ki vagyok én, illetve mi, a csoport)
- miért éri meg keresztyénnek lenni (merre tartok?)
- hogyan hatott rájuk a történet?
Az időkereteket szabjuk meg, 10-15 sornál ne írjanak többet.
Zárás:  
- Olvassák fel a három levelet hangosan a nagy csoportban.
- Végül mondják el 1-2 mondatban, hogyan érintette őket a közös munka, milyen volt
az együttműködés (többség akarata, egy mindenkiért - mindenki egyért).
Nagyon izgalmas és dinamikus a csoportjáték akkor, ha ragaszkodunk a
játékszabályokhoz!  
 
Feladat nagyobbaknak: „Viharbeszámoló”. Hogyan keletkeznek a viharok? Milyen
fajtái ismertek? Milyen területen fordulnak elő legtöbbször? Milyen károkat tudnak
okozni? Nézzetek utána ezeknek a kérdéseknek és tartsatok „viharbeszámolót”!  
- Alkossatok két csoportot! Az egyik csoport a Zsolt 107,23-32, a másik csoport a Jón
1,4-16 alapján gondolja végig, hogy milyen lehet átélni egy vihart! Hasonlítsátok
össze a két leírást!
- Képzeljék el azt a hajót, melyben Pál apostol utazhatott! Rajzolják le, vagy készítsék
el ágak és anyagok segítségével!
 
Feladat kicsiknek:
 
- Vágjon ki színes papírból különböző mértani formákat! Készítsenek a gyermekek
ezekből illusztrációkat a történetekhez.    77
 
-  Vihar:  Készíthetünk hajócskát fél dióhéjból. Egy edénybe vizet tehetünk, majd
„vihar”-t játszhatunk a hajócskákkal. Megkérhetjük a nőszövetség tagjait, vagy a
nagymamákat, hogy készítsék el előre a fél dióhéjakat.   
 
- Forgó kígyó:  
Szükséges:
  Egy A4-es papír
  Egy gombostű
Vágd ki a kígyót a spirális vonal mentén! Alólról szúrd bele a gombostűt, fogd meg a
gombostű végét! Ha meleg fölé tartod, forogni kezd.  
   78
 
 
Kézimunka kicsiknek5
:  
Kössétek össze a számokat!
 
                                                 
5
 Merryll MacWilliam: A hosszú utazás. Harmat Kiadó, Budapest, 2003.
   79
 
 
Kézimunka: Hajó a viharos tengeren
Készíts el előre egy mintát a gyerekeknek!
1.  Színezd ki három különböző színű kékkel a hullámokat! Színezd ki és vágd ki
a hajót!
2.  Miután kivágtad a hullámokat, helyezd egymás mögé őket: 1,2,3, és kapcsold
össze (tűzőgéppel) a szélüket!  
3.  A hajót szárától fogva bújtatsd át a hullámok tetejére! Eljátszhatod a viharos
tengert, mindkét résen átvezetheted a hajót.  
 
 
 
Játékok
 
Dobd a kérdést!
A játékosok két csapatra oszlanak és leülnek egymással szembe. A kezdő
csapat megbeszél egy kérdést, pl.: Ki a telefon feltalálója? Ha a másik csapat tudja,
hogy Bell, akkor ők kérdezhetnek. Ha nem, akkor egy játékosuk a kérdező csapathoz
megy át. Ha a kérdező csapat saját kérdésére nem tudja a választ, akkor a kérdező az
ellenfél foglya lesz. A játék addig tart, ameddig az egyik csapat el nem fogy.  
A játék bibliai kérdésekkel is játszható.
 
Vihar
A székek körben előkészítve. Egy valaki a kör közepén áll, a többiek ülnek,
minden szék elfoglalva. Amikor a középen álló elkiáltja magát: Vihar!, mindenki
helyet cserél, senki sem marad a helyén. A középső játékos is igyekszik helyet találni,
így valószínűleg más valaki fog szék nélkül maradni, és a kör közepén állni. A játék
hasonlóan folytatódik.
 
Ki a barátom?   80
A játszók fele körben leül, másik fele az ülők mögé áll lesütött szemmel, hogy
csak a szék lábát lássa. Egy szék üresen van. Ez a szék mögött álló játékos
kacsintással igyekszik magához édesgetni egyet az ülők közül. Ezeket azonban a
mögöttük álló őrök meggátolják szökésükben, ha időben észreveszik, hogy
megmoccannak, utánuk nyúlnak, elkapják. Utánuk szaladni nem szabad, csak helyből
előrenyúlni. Ha egynek sikerül mégis hirtelen megszöknie, a kacsingató barát előtti
széket foglalja el, s hívogatni a hoppon maradt játékos fog.
 
Széktáncoltatás
I. A székeket két sorba rakjuk egymásnak háttal. Eggyel kevesebb szék van,
mint játékos. Míg a zene szól, a játékosok a székek körül járkálnak, amikor a zene
elhallgat, mindenki gyorsan megpróbál egy székre leülni. Egy valakinek nem jut szék,
az kiesik. Egy újabb széket is eltávolítunk, majd folytatjuk a játékot. Ki lesz a
győztes?
Ugyanezt székek hiányában lehet újságpapírszigetekkel.
II. A játékosoknak adunk egy-egy összehajtogatott újságot. Amikor a zene
elhallgat, mindenki széthajtja az újságot és ráül. Az utolsó kiesik
 
A szabadulás útja
 A csoporttagok körben állnak, egyvalaki a körben helyezkedik el. A körben
állók között kb. fél méter távolság van. A körből két irányban ki lehet menni, de a
körben álló nem tudja melyik az a két út, vagyis hol az a két pár játékos, akik között
ki lehet menni. Ha rossz felé indul, a játékosok eléje tárják a karjukat, elzárják az utat.
A játékok mindvégig tartják a szemkontaktust a kör közepén állóval, de nem
jeleznek neki kacsintással, fintorral stb. hogy hol a kapu.
 
Csak rám figyelj!   
Egy pár a csoportból beszélget egymással úgy, hogy a többiek is hallják. A
hallgatóságnak az a törekvése, hogy a beszélők figyelmét elterelje, magára vonja.
Tehát a középpontban levő két személy arra törekszik, hogy egymással megtartsa a
kontaktust, a csoport többi tagja pedig ezt mindenáron meg akarja akadályozni. A
csoportvezetők szabnak a játéknak egy időkeretet (pl. 3-5 perc egy párnak), ha ez idő
alatt a beszélgetők valamelyike elneveti magát, vagy más jelét adja annak, hogy nem
társára, hanem a kívülállók egyikére reagált, a csoport győzött, ellenkező esetben a
pár nyerte meg a játékot.  
! Meg kell előre egyezni abban, hogy a beszélgetés akadályozásának milyen
módja megengedett. A durvaság, csiklandozás kerülendő.
El lehet mondani, hogy az Istenre való odafigyelésünket is sok minden
zavarhatja (ezeket közösen meg lehet nevezni), és tudatos gyakorlással kell edzenünk
magunkat arra, hogy nem ideális körülmények között is tudjunk rá figyelni. Erre a
képességre a baráti-, pár-, családi kapcsolatokban úgyszintén szükségünk lesz.
 
Legmagasabb torony
Kellékek: Újságpapír, olló, ragasztószalag.
A csoporttagok kiscsoportokba  szerveződnek. Minden kiscsoport kap egy
köteg újságpapírt, ollót, ragasztót, ezekből az anyagokból kell minél magasabb
tornyot építeniük.
A feladat első részében 3-5 perc alatt megtervezik az építkezést, a második
részben szótlanul hozzálátnak az építéshez. Kb. 7-10 perc áll a rendelkezésükre.   81
A tornyokat nagycsoportban mutatják be, a játékvezető díjazza a torony
magasságát elsősorban, de minden csoportnál kiemeli az eredetiséget.  
! Ha van rá idő érdemes, hogy a csoporttagok beszéljenek a
munkafolyamatról,  együttműködésről. Számos következtetést lehet levonni arra
nézve, hogy mik szükségesek a jó együttműködéshez, éppen ezért különösen a
foglalkozás sorozat elején ajánlott.
 
Együttes mesealkotás
A csoport közösen mesét ír.
A mese lehet megadott kezdetű, lehet egy adott befejezéssel rendelkező mese,
megadott szereplőkkel, vagy főszereplővel szőhető mese vagy teljesen szabad, ill.
szólhat az együttműködő csoportról.
A közösen írt mesét felolvassák, ha a helyzet kéri, egy keveset beszélgetnek
róla a csoportvezető irányításával.
! Ha a csoportban többen vannak, mint 5, ajánlott kiscsoportokat kialakítani,
egyébként 1-2 vezető egyéniségű résztvevő alkotja a mesét, a többi nem fog részt
venni.
Meg lehet határozni a szereplőket úgy, hogy különböző típusú fiatalokat,
gyermekeket, pl. a jó tanuló, a tekergő, a verekedős, az árva, a mindig szomorú stb.
kelljen beleszőniük a történetbe (természetesen minden kiscsoport vagy pár mást), és
leírják azt az utat, hogy egy lehetséges elképzelhető úton hogyan találtak el Jézushoz.
 
Riport
A gyerekek, miután már jól megismertek egy bibliai szereplőt, interjút
készíthetnek vele, barátaival, családjával, ellenségeivel, vagy az időben utazva,
azokkal, akik csak olvastak róla. A játékvezetőnek oda kell figyelnie arra, hogy
melyik gyerekre milyen szerep illik, nem bízhatja teljesen a véletlenszerűre a
szereposztást. Pl. az interjúvolónak, kérdezőnek egy beszédes, kreatív személynek
kell, lennie, főszereplőnek pedig egy olyan gyermeket válasszunk, aki jól ismeri, érti a
bibliai szereplőt, jól tud kommunikálni az ő nevében. Ha van olyan gyerek, akinek
gyenge oldala a beszéd, annak is lehet szerepet osztani: pl. filmez egy doboz
segítségével.
A bibliai szereplőt nemcsak olyan dolgokról lehet kérdezni, amikre a
Szentírásból tudjuk a választ,  hanem szabadon el lehet vele beszélgetni, persze a
szereplők mindig a kontextushoz híven válaszolnak. A szereplőknek sem muszáj mind
benne lenniük a Bibliában, lehetnek képzelt szereplők: pl. a főszereplő szomszédja.
 
Kalapos éneklés
4-5 gyerek a csoporttal szemben áll, a játékvezető a hátuk mögött egy kalappal
a kezében. Akinek a fejére teszi a kalapot, annak énekelnie kell. A játékvezetőnek
nem kell megvárnia, hogy az első énekes befejezze az éneket, akár 1-2 szó után is
ugorhat a következő énekes mögé. Minél váratlanabbul teszi a kalapot az énekesek
fejére, annál érdekesebb a játék. Ugyanazt az éneket nem szabad megismételni. Aki
nem tud éneket, vagy sokat gondolkodik, leguggol.
 
Add körbe
A játékosok előbb írnak egy-egy feladatot cédulákra, amit büntetésként
adnának valamelyik társuknak. Mindezeket beteszik egy kosárkába, amit adnak kézről
kézre mindaddig, míg a zene szól. Amikor a zene elhallgat, a játékos, akinek éppen a   82
kezében van a kosárka, húz egy feladatot, és azt teljesíti: pl. felvesz magára
mindenkitől egy ruhadarabot vagy elmeséli a legviccesebb gyerekkori élményét.
 
Babkeresés
Babszemeket dugunk el a szobában. Mindenik játékos kap egy kis zacskót, és
megadott jelre kezdődik a babszemkeresés. Újabb jelre abba kell hagyni a keresést, az
nyer, aki az adott idő alatt a legtöbb babszemet talált.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
   83
Énekek
 
Az aranymondás éneke:
 
Jézus, drága Jézus
Póra Zoltán, 2003
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
   84
Első nap:
Megtért Pál...
 
 
 
 
2. Mit kell nékem, uram Jézus cselekednem?
    Hogy járhatnék kedved szerint életemben?
    Formálj engem drága szóddal,
    Akaratod győzd le égi hatalommal.
 
3. Többé másnak nem élek én, csak az Úrnak,
    Hitben járok, ellenállok a gonosznak.
    Nem félek már gáncstól, gúnytól,
    Vallást teszek mindig bátran Krisztusomról.
 
 
Új szívet adj
 
 
2. Nyájas, vidám, szelíd, jó szívet, mely Jézusom, te lakhelyed.
           Hol egyedül a te hangod szól, mely véled van tele,
           Csak véled van tele.
 
3. Jézus, a te gyógyító kezed megfogta már a szívemet.
             S én is tudom: bűntelen leszek majd nálad odafenn,
           A mennyben odafenn.  
 
   85
Második nap:
 
Aki magát felmagasztalja
 
 
 
Ajánlott kánonban énekelni.
Jézus Krisztus tegnap...
 
 
 
Ajánlott kánonban énekelni.
 
Harmadik nap:
 
Védelmezz Istenem
 
Dr. Kerekes Károly gyűjteményéből            Népi gyűjtés
 
 
2. Körülfog minden rossz, gyönge már a lábom
           Segítsen szent kezed utaidat járnom.
 
3. Küldd hozzám követed, igazságod fényét
            Életem sietve nyomába szegődjék.
 
4. Atyának, Fiúnak, Szentléleknek hála,
         Meglátja az Urat, aki várva várja.
 
 
 
 
 
 
   86
Ó, mi hű barátunk, Jézus
 
 
 
 
2. Ér-e próba vagy kísértés? Háborúság zaklat-é?
           El ne csüggedj ám miatta: vidd imában őelé.
           Volt-e már ily hű barátod, gondod így ki fölveszi?
           Látja minden gyöngeséged, tárd ki bártan őneki.
 
3. Nyomja-é bú gyönge vállad? Földi bánat terhel-é?
           Drága Megváltód az orvos: Vidd imában őelé!
           Megvet, elhagy kit szerettél? Vidd imába őelé.
           S ő két karja közt ölelve visz a békesség felé.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
   87
Negyedik nap:
 
Velem vándorol utamon Jézus
 
 
 
2. Velem vándorol utomon Jézus, ott az oltalom hű szívén,
          Ha a szép napot fellegek rejtik, Ő az éltető tiszta fény,
           Ő az éltető tiszta fény.
 
3. Velem vándorol utamon Jézus, bár az út néha oly sötét.
         Soha nincs okom félni a bajtól, amíg irgalmas karja véd,
           Amíg irgalmas karja véd.
 
4. Velem vándorol utamon Jézus, ez a vigaszom, baj ha jő,
           Bármi súlyosak rajtam a terhek, segít hordani, ott van ő,
           Segít hordani, ott van ő.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
   88
Ne aggodalmaskodjál
 
   Dr. Czakó Jenő, Mt 6,25-34 alapján             Ismeretlen szerző
 
 
 
 
 
Ötödik nap:
 
Egy út vezet
 
 
 
 
 
Jézus, nyájas és szelíd
 
 
 
2. Bűnöm láncát oldja fel kegyelmed, s a hit,
           Törjed össze balga szívem bálványait.
   89
3. Szabadságot adj nekem, és tiszta szívet,
           Vonj magadhoz, Jézusom, hogy járjak veled!
 
4. Vezess engem utamon, magad légy az őt,
           Melyen lelkem a halálból Életre jut.
 
 
 
Ezeken az énekeken kívül ajánljuk megtanításra az új református énekeskönyv
következő énekeit:
 
436. Vezess Jézusunk
447. Jézus, nyájas és szelíd
465. Jézus hív, bár zúg, morajlik
482. Velem vándorol utamon Jézus
484. Fenn a mennyben.