Világmindenség

Az egyik első, és mai napi meghatározó világkép élményem a Bibliában Jób könyvében ért (ez volt a szombatiskola témája abban a negyedévben, amikor anno gyülekezetbe kezdtem járni). Jób 26:7 versében szembesültem azzal, ellentétben sokak véleményével, Jób abban az időben talán szokatlan állítást tesz a világról: “Ő terjeszti ki északot az üresség fölé, és függeszti fel a földet a semmiség fölé”. A dolog akkor válik érdekessé, ha héberben nézzük meg. Az észak az üresség, vagyis a jól ismert tohu felett lett kiterjesztve, a föld viszont a semmiben lóg. Ezen a helyen a Bibliában csak egyszer előforduló szó van, a blimá, ami két szó összetétele (bli=fosztóképző, -talan-telen, má, a manna történetéből jól ismert mi, mi ez?), ami azt jelenti, hogy Isten minden nélkül “függesztette” fel a földet, mi nélkül, bármi nélkül. Vagyis Jób a könyvében azt állítja, hogy a bolygónk tkp. a nagy semmiben lebeg. Érdekességként érdemes tudnunk, hogy a Kr. e. századokban több görög filozófus is állított hasonlót, ám végül nem ez a világkép lett maradandóvá (időnként még veszélybe is került egy-egy filozófus, aki ezt állította). Mindebből arra is következtethetünk, hogy Noé után sokáig még élt az ősi tudás a világ tényleges szerkezetéről, ám később a filozófia legyőzte azt. Hát igen, Fontenelle a Beszélgetések a világok sokaságáról könyvében G*** márkinőnek egy igazán frappáns gondolatot ad a szájába: „Filozófiája olyan átveréshez hasonlít – szakított félbe a márkinő -, ahol az győz, aki kevesebbet ígér” (24. oldal).