White Jakab és a gyermekek

Egy helyen, Gardinernél, Maine államban volt tíz-tizenkét gyermek, akik hittek az Úr Jézus visszajövetelében és meg akartak keresztelkedni. De az idősebbek közül néhányan kinevették őket, és azt mondták, hogy még nem elég idősek ahhoz, hogy megkeresztelkedjenek, mert még azt sem tudják, hogy az mit jelent. De ők nyitott füllel, még inkább nyitott szívvel hallgatták az Igét, és jól tudták, hogy a keresztség jelentősége az, hogy a régi ember „meghal” és el van temetve a vízben, és keresztség után úgy élünk, ahogy Jézus Krisztus élt. A nép közül sokan fenyegetőzni kezdtek, és meg akarták félemlíteni őket. Azonban ezek a hűséges gyermekek, akik közül némelyik csak hét éves, a legidősebb is csak 15 éves volt, nem ijedtek meg. Tudták, hogy öröm hitet tenni az Úr Jézusról. Aki éppúgy kész megváltani és megáldani most is a gyermekeket, mint amikor a Földön járt.

Végül a szülők üzentek White Jakab prédikátornak, hogy jöjjön el és keresztelje meg gyermekeiket. Ellenségeik azonban még mindig nem akartak belenyugodni ebbe, és igyekeztek, hogy megakadályozzák keresztségüket. Hangosan nevettek, és gúnyosan mondták:

• Mit gondol White úr, ezek a gyermekek el tudják mondani tapasztalataikat?

White Jakab nagyon szerette ezeket a gyermekeket, és elhatározta, hogy nem engedi, hogy győzzön rajtuk az ellenség. Így összehívta az istenfélő embereket gyermekeikkel együtt az iskolába, és azt monda, hogy nem hagyja egyedül a gyerekeket ellenségeikkel szemben, amikor elmondják tapasztalataikat, hanem, ő is ott lesz.

A gyermekeket az első sorba ültette. Egy rövid prédikációt tartott a keresztségről és jelentőségéről. Majd feltett néhány kérdést, épp úgy, mintha az iskolában az ő osztályába járnának. Majd egymás után felálltak a gyermekek, és elmondták, hogy mennyire szeretik az Úr Jézust, és hogyan bocsátotta meg bűneiket. A jelenlevők közül sokan sírtak. Végül kimentek a közelben levő szép kis tóhoz, ahol a fiatal lelkész által eltemetkeztek, majd újjászülettek a keresztségben. Győztek! És bár természetesen még nagyon sok megpróbáltatáson kellett keresztülmenniük, az Úr Jézus mindig velük volt és a legdrágább volt számukra.

(Pionírtörténetek 32. oldal)