Ébredés szeminárium anyaga

 

É B R E D É S

Szeminárium

Segédanyag az elôadó számára

 

B E V E Z E T É S

 

Milyen összeköttetés van az Egyház növekedése és az ébredés között?

Isten az Egyház növekedésével akar hatni a világra; ez az Ô utasítása Egyháza számára.

A mi feladatunk, hogy minden rendelkezésünkre álló erôvel és módszerrel evangélizáljunk az embereknek.

Ám maga az evangélizáció még nem jelent ébredést. Az ébredés tulajdonképpen Isten válasza népe megszentelôdésére és átadására. Az Egyház evangélizál, Isten pedig az ébredésen munkálkodik. Voltak olyan idôszakok az Egyház történelmében, amikor a Szentlélek hatására ezrek élték át az ébredést. Ébredés akkor következik be, ha egy ember, vagy egy egész csoport aláveti magát a Szentlélek befolyásának. Az ébredést mindig kitartó imádkozás és szorgalmas evangélizálás elôzi meg. A hívôk lelkészükkel karöltve imádkoznak és dolgoznak felebarátaikért.

Ezek szerint a mi feladatunk az, hogy elôkészítsük az ébredés útját, Isten pedig véghezviszi azt az Ô Egyházában.

Kedves lelkésztársam, milyen csodálatos elôjog ez számodra és számomra! Igehirdetésünk módja hozzájárulhat ahhoz, hogy az Egyház felkészüljön az ébredésre és a reformra! Te hírvivô vagy; küldött és közbenjáró, akin keresztül Isten ki akarja árasztani áldásait! Igazán nagy lehetôségek tárulnak fel elôtted. Te is hozzájárulhatsz Isten művének elôrehaladásához és befejezéséhez. Milyen jó lenne, ha helyi gzülekezeted tagjai is átélnék az ébredést és a növekedést! Kezdjük el a munkát! Erre van ma legjobban szüksége az Egyháznak; ettôl függ jelene és jövôje Isten és a világ elôtt. Ez volt az én célom is a szemináriumi anyag összeállítása közben. Az Egyház növekedése a tagok lelkiállapotától és erkölcsi energiájától függ. Semmi sem vonzza úgy az Egyházba az embereket, mint a gyakorlatban megmutatkozó testvériesség, alázatosság és szentség. Ám  nem csupán a számbeli elôrehaladás érdekében van szükség a lelki növekedésre, hanem azért is, hogy keresztény életünk gazdagabb, tartalmasabb legyen. Ha nem fejlôdünk lelki életünkben, az Úr műve akadályokba ütközik, és még személyes üdvösségünk is kérdésessé válhat.

 

                                                  Dusan Milosavljevic

 

 

I.    SZÜKSÉG VAN ÉBREDÉSRE ÉS REFORMRA

Ha Isten eszményének világosságában szemléljük önmagunkat és a hívôket, akkor két dolgot állapítunk meg:

1. sok fogyatékosságunk van még e tekintetben

2. nagy szükség van az igazi istenfélelem felébresztésére.

Mindaddig, míg gyülekezetünkben a helyzet ilyen „vérszegény”, az Egyház nem fog sem növekedni, sem fejlôdni. White testvérnô nyíltan írt errôl a problémáról: „Az Úr egyes megtéretlen gyülekezeti tagok miatt nem vezethet újabb lelkeket a közösségbe. Vannak olyan emberek is, akik -habár egyszer megtéretek-  újból régi bűneikbe estek és elmaradtak. Milyen hatással lennének az új hívôkre ezek a megtéretlen egyének? Vajon lekicsinyítik Isten üzenetét, melyet népének kellene hirdetnie?” (6T, 371.) „Leteszem egy idôre a tollam és imában Istenhez emelem a lelkem. Kérem Ôt, ébressze fel a maradék népet, mely hasonló a száraz csontokhoz. A vég közel, s titokban, észrevétlenül, csendben jön el, mint éjjel a tolvaj, hogy meglepje azokat, akik gondtalanul és készületlenül alusznak. Az Úr árassza ki Lelkét azok szívére, akik elégedettek önmagukkal. Ébressze fel ôket lelki álmukból, hogy éberek legyenek és ôrködhessenek.” (Keresztény szolgálat 51-52.) „Saját érdekükben és a világ érdekében szükség van az igazi istenfélelem feléledésére.” (Válogatott üzenetek 1, 12.)

 

Egyetlen egy tényezô sem lesz hatékony, ha nem teljesül a következô feltétel: az, hogy Isten Egyházában megtörténjen az igazi ébredés. Mindez a hívôk számának növekedéséhez vezet, amirôl az Apostolok Cselekedeteiben is olvashatunk.

Mi is tulajdonképpen az ébredés és kinek kell felélednie?

Ha gyakorlatias prédikációkat tartunk, felébresztjük az emberek érdeklôdését.  Nagyon fontos, hogy a hallgatók figyelemmel hallgassák az elôadást. Ha a prédikáció mellett az emberek ásítoznak és alszanak, senki közülük nem fog megtérni. Mi azonban azt szeretnénk, ha az emberek érdeklôdéssel hallgatnák azt, amit beszélünk nekik. Az ébredésnek nem az a célja, hogy felébresszük az emberek érzését. Igaz, minden hallgatónknak egy feje és egy szíve van, s mi mind a kettôhöz szólunk.

Kedves munkatársam! Talán te is olyen kiváló szótehetséggel rendelkezel, hogy hatni tudsz hallgatóid érzéseire, s az emberek lelkesen figyelik elôadásaidat. Az ilyen elôadókra sokan irigykednek. A Szentlélek ereje azonban nem ilyen. A kiváló szótehetség egy idôre elbűvöli a hallgatókat, ám rövid idô eltelte után veszít értékébôl. A Szentlélek ereje ellenben örökre a megszentelt életű emberekkel marad. A Lélek az, aki segít a bűnösnek, hogy belássa valódi állapotát. A Szentlélek munkája tartós, termékeny és alapos. Hatására új emberek születnek, akiknek életében Krisztus kapja az elsô helyet. Az ébredési prédikációkban nem az ember érdeklôdését, vagy érzéseit kell felébreszteni, hanem  magát az embert!

EZÉKIEL 37:3-5.

 

Kedves testvérem! Elhiszed-e azt, hogy a gyülekezetedben és a körzetedben lévô csontok megéledhetnek? Isten szemében halottak, habár a valóságban még élnek. Efézus 5:14-ben Pál apostol leírta az ébredés folyamatát: „...támadj fel a halálból, és felragyog tenéked a Krisztus!”

Isten Igéjét olvasva megtudjuk, hogy kétféle ébredés létezik: a lelki halálból és a lelki álomból. Vigyázzunk, nehogy összetévesszük a két fogalmat!

Az elveszett, megtéretlen ember lelki halott, míg a hívô, vagy az egész gyülekezet lelki álomban szendereg. Ezen a tanfolyamon két feladatot kell elvégeznünk: Az alvó Egyházat fel kell ébreszteni, a lelki halottaknak pedig segítenünk kell, hogy új életet kapjanak Krisztusban. Az Istentôl nyert életet át kell adnunk prédikációinkon keresztül az embereknek. Isten minket, halandó embereket akar felhasználni ennek a felelôsségteljes munkának az elvégzésére.

 

II. SZEMÉLYES ELÔKÉSZÜLETED

 

János 3:27; 31; 34.

 

 

Isten minket, földieket használ fel arra, hogy rajtunk keresztül szóljon az emberekhez. Ezért van szükség a Szentlélek munkájára. Isten mennyei célok elérésére óhajt felhasználni minket, s csupán tôlünk függ, alárendeljük-e magunkat akaratának, vagy sem. Ébereknek kell lennünk, meg kell szentelôdnünk, át kell adnunk magunkat Istennek és be kell telnünk Szentlélekkel. „Minden hívônek gyakorolnia kell azt, amit az apostolok tettek. Sôt még többet is kell tennie, hiszen a gonoszság elterjedése határozottabb fellépést követel meg tôlünk... Vajon most, amikor mindennek vége elközelgett, nem kellene az Egyház buzgalmának túlszárnyalnia az apostoli egyház híveinek buzgalmát? Vajon Isten erejének nem kellene napjainkban erôteljesebben kiáradnia, mint az apostolok idejében?” (7T. 33.)

Talán szótehetségedre támaszkodva szeretnéd megtartani ezeket az órákat?  Ha így gondolkozol, eleve téves úton haladsz. Ha meg vagy gyôzôdve arról, hogy te ezt megteheted, akkor összetéveszted a földet a Lélekkel. Nem fogod a munkát elvégezni, hanem a Lélek rajtad keresztül! Vigyázz nehogy természetes adottságod  gátolja a Szentlélek munkáját! Isten fel akarja használni és meg akarja áldani teehetségeinket, hogy azok embertársaink ébredésére szolgáljanak. Beszédtehetségünk kegyelmi ajándék, s minden igehirdetés elôtt Istenhez kell fordulni érte. Egyetlen egy lelkész sem kapta meg örökre ezt a tehetséget. Megtörténhet, hogy ma rendelkezel vele, de holnap már nem. Ha ez bekövetkezik, azt jelenti, hogy valami Isten és közém állt;  hogy nem sikerült megszabadulnom valamelyik bűnömtôl; hogy egy bűnt nem ismertem be, ezért a Szentlélek munkája akadályokba ütközött. És estére szólnom kell a Igét! Ugye látjátok, milyen szoros összeköttetés van a mindennapi életünk és igehirdetésünk között?! Mi nem azt hirdetjük, amit olvastunk, megtanultunk vagy hallottunk, hanem azt, amit személyesen is átéltünk. Senkit sem emelhetsz fel prédikálásod vagy tanításod szintjére. Csupán saját lelkiállapotod szintjéig emelheted az embereket. Hallgatóid olyenok lesznek, mint amilyen te vagy. Többen közülünk erôteljes prédikációkat tartanak, majd azon csodálkoznak, miért nem érik el hallgatóik a hallott prédikáció szintjét. Ez azonban egyszerűen lehetetlen. Ahhoz, hogy lelki eredményeket könyvelhess el, neked is lelkinek kell lenned. Elmondhatod ugyan részletesen a legmélyebb igazságokat, ha azonban viselkedéseddel nem támasztod alá az elmondottakat, az embereknél nem fog beállni semmilyen változás. Viselkedésed tehát fontosabb, mint szavaid.

 

János 3:6.

 

Ami tehát testtôl született test az, ami világiasságtól született, világiasság. Ami Lélektôl született, lélek az, s az ilyen viselkedés másokban is felébreszti a lelkiességet. „Az igazság lágymeleg feltárása nem lesz hatással az emberekre; az elméletek állandó ismételgetése senkit sem emel fel a tökéletességre... A férfiak és nôk az utolsó megpróbáltatások napjaiban élnek, s mégis gondtalanul viselkednek. A lelkészek nem tudják ôket felébreszteni, hiszen ôk maguk is álomba szenderültek. Így  az alvó népnek alvó lelkészek hirdetik az üzenetet. Ez így nincs rendjén. A lelkészeknek úgy kell munkálkodniuk, hogy igehirdetésüket eredmény koronázhassa.” (2T. 337.)

 Kedves lelkész testvérem! Ne vádolj senkit, mert a probléma benned és bennem van. Valaki egyszer feljegyezte: „A hírnök renndszresen nagyobb az üzenetnél. A lelkész nagyobb a prédikációnál.”

Az igehirdetés nem puszta prédikálás. Ez az élet kiáradása. Az igazi prédikáció életet jelent. A lelkész lelki növekedésével emelkedni fog a prédikációi szintje is. A prédikáció akkor erôteljes, ha az ember is az. A prédikáció csak akkor lehet szent,  ha az ember is szent. Az éltetadó prédikáció nem kerülheti ki az embert. A halott ember halott prédikációkat ad, az ilyen prédikációk pedig elhaláshoz vezetnek a híveknél. Minden tehát a lelkész lelkiállapotától függ.

I. Korinthus 14:1.

Prédikáljatok az ébredésrôl! Fejlesszétek adottságaitokat, melyeket Istentôl nyertetek! Az ébredéshez vezetô prédikálás-tehetséggel egyidejűleg bátorságotok is nôni fog, hogy alkalmazzátok ezt az ajándékot. Ez azt jelenti, hogy bátran az emberek elé állunk és azt mondjuk: „Ma, ha az Ô szavát hallgatjátok!” Légy bátor, testvérem! Isten melletted áll, rajtad keresztül munkálkodik. Te az Ô eszköze vagy, akin keresztül ki akarja jelenteni akaratát a világnak, ezért nincs mitôl félned. Hirdesd bátran Isten Igéjét, ha viszont úgy érzed, hogy  valami nincs összhangban Isten szavával, akkor azt ne is mondd el.

 

AZ ÉBREDÉSHEZ VEZETÔ PRÉDIKÁCIÓK JELLEMZÔI

 

1. Fordulj a lelkiismerethez

 Az ébredés mindig a szunnyadó, vagy elhalt lelkiismeret felébresztése. A Biblia a lelkiismeretre a „szív” szót használja. Az Úr megnyitotta Lídia szívét, hogy hallgassa Pált.

 

2. Fordulj az emberek akaraterejéhez

Te Isten embere vagy és nem meséket szólsz. Isten szavát hirdeted, ezért fordulj az emberek akaraterejéhez a következô isteni felhívásokkal: „Jer, kövess engem!”, vagy „Térjetek meg!”. Az ébredéshez vezetô prédikáció az emberek lelkiismeretére és akaraterejére fog hatni. Erre mindannyiunknak szüksége van.

 

3. Alkalmazd az igazságot a hallgatók felfogóképességéhez.

A lehetô legérthetôbben tárd fel hallgatóid elôtt az igazságot, hogy követhessenek és tudhassák, mit vársz el tôlük. Igyekezz kielégíteni lelki szükségleteiket, mert ha nem teszel így, vajon mi értelme az igehirdetésnek?! A hallgatónak nem szabad késôbb azt gondolnia: „Kitűnô prédikáció volt, de ez rám egyáltalán nem vonatkozik!”

 

4. Krisztus-központú igehirdetés

Az ébredéshez vezetô prédikáció tartalma a következô lehet: kereszt, feltámadás, második advent, késôi esô... A régi evangélium ez, új erôvel és új tartalommal elôadva. „Napjainkban sok igehirdetô Krisztust második helyre teszi, míg az elméletek és bizonyítékok az elô helyet töltik be.” (RaH. 1894. március 20.)

„A testetöltés titka, Krisztus szenvedésének története, megfeszítése, feltámadása és mennyebemenetele... Ez ad erôt az igazságnak.” (RaH, 1895. június 18.)

„A bűnös szívére legjobban a megfeszített Krisztusról szóló üzenet fog hatni.” (RaH. 1892. november 22.)

„Beszéljetek a megfeszített Krisztusról! Énekeljetek Róla, könyörögjetek az Ô nevében. Ha így tesztek, hatással lesztek az emberek szívére.” (RaH. 1903. június 2.)

Csodálkozunk-e még azon, hogy nem tudjuk Krisztushoz vezetni az embereket?

„Gyülekezeteink egymás után halnak ki azért, mert nem beszélünk nekik a Krisztus általi megigazulásról és más fontos igazságokról.” (GW. 301.)

 

5. Napjaink komoly helyzetén a hangsúly

„Ma, ha az Ô szavát halljátok...” Az idônek mindig fontos szerepe volt Keresztelô János, Jézus és az apostolok munkájában. A prédikáció a kegyelem órája a hallgató számára. A határozat elôtt álló embernek nem mondhatjuk azt, hogy másnap döntsön. Úgy prédikáljunk, hogy az emberek azonnal döntsenek.

 

6. A Szentlélek vezetése

 Az ébredést serkentô prédikáció megtartásának módja nem valami tudomány, amit el lehetne sajátítani. Ezt a munkát a Szentlélek végzi el. Nem te irányítod a Szentlelket, hanem Ô irányít téged. Rendeld alá magad akaratának, figyelj hangjára és bátran vidd át az életbe. A Szentlélek az istenség személye, ezért ne akard keretek közé szorítani. Tartsd szem elôtt a követkeôket is: „Nem azon célból lett a Szentlélek az istenség személye, ezért ne akard keretek közé szorítani. Tartsd szem elôtt a következôket is: „Nem azon célból lett a Szentlélek adva, -és ezután sem azért lesz adva-  hogy a Bibliát helyettesítse, mert a Szentírás világosan kijelenti, hogy Istennek Szava azon mérték, amellyel minden tanítást és tapasztalatot össze kell mérni... Azok az emberek, akik úgy gondolják, hogy meg vannak világosítva Szentlélekkel és kijelentik, hogy Isten Szava nem kell többé vezetôül, azok megszégyenítik a Szentlelket.” (Küzdelem az igazságért 7. oldal -Jugoszláv kiadás).

 

III.     MIT TEHET AZ EGYHÁZ?

 

 

Ha az ébredés képezi az üzenet gyors hirdetésének kulcsát, s ha ennek eredményeként új emberek fogadnák el az igazságot, akkor joggal tevôdik fel a kérdés: mit tehet az Egyház annak érdekében, hogy bekövetkezzék az ébredés? Elsô tekintetre úgy tűnik, nem sokat tehet, hiszen az ébredés a Szentlélek műve, s Lélek ott és akkor működik, ahol és amikor akar. Mit tehetünk mi a magunk részérôl?
„Láttam, Isten népe arra vár, hogy valamilyen változás álljon be, hogy rászálljon egy különös erô. Azok, akik így gondolkodnak, csalódni fognak, mert nincs igazuk. El kell kezdeniük a munkát, ôszintén Istenhez kell fohászkodniuk, mert csupán így ismerhetik meg önmagukat.” (1T. 261.).

Amint ily módon út készíttetik a Szentlélek számára, Ô eljön és elhoz mindent, amire az Egyház tagjainak szüksége van.

A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején Egyházunkban sok szó esett az „ébredés és reform” jelentôségérôl. Mivel a mozgalom nem érte el célját, sokan kételkedni kezdtek az ébredés és a számbeli növekedés tekintetében. Az ilyenek szívesebben vennék azt, ha a vezetôség új módszereket vezetne be és új tervek készülnének. Itt egy hatalmas hibát követünk el, s ez arra mutat, hogy tévedünk, amikor a Szentlélek munkájáról elmélkedünk. Ez azt jelenti, hogy hiányzik belôlünk a hit. Valamit azonban tenni kell, és ezen a tanfolyamon megtudjuk, hogy mit.
„Amikor a Szentlélek elôtt szabad az út, az áldás nem marad el. A Sátán nem akadályozhatja meg az áldások kiárasztását Isten népére.” (Válogatott üzenetek 1. 144.).

 Ezen a tanfolyamon nem csupán imádkozni fogunk a Szentlélekért, hanem utat készítünk elôtte, teljesítjük a feltételeket, és nemsokára érezni fogjuk az áldást. Elhiszed-e ezt, kedves munkatársam? El se kezd a szemináriumot addig, amíg meg nem gyôzôdsz a dolgok fontosságáról. Isten nem tudja megjutalmazni a hitetlenséget. Ô csupán a hitre reagál!

 

IV.        HOGYAN TARTSUK MEG GYÜLEKEZETÜNKBEN EZT A SZEMINÁRIUMOT?

 

 

Az ébredés és a reform egy különös folyamat, nem pedig pillanatnyi vágy. Minél tovább tart ez a folyamat, annál jobb lesz az eredmény, hiszen a lelkiismeret hamarabb felébred, mint az akaraterô. A következô utat kell együttesen megtennünk:

„Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén ôket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében!” (Mát. 28:19.)

„Hanem vesztek erôt, minekutána a Szentlélek eljô reátok, és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samáriában és a földnek mind végsô határáig.” (Apcs. 1:8.)

„És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának... És megtelének mindnyájan Szentlélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniuk.” (Apcs. 2: 1,4.)

„Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala ôket, mondván: Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtôl!” (Apcs. 2:40.)

„Akik azért örömest vevék az ô beszédét, megkeresztelkedének, és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.” (Apcs. 2:41.)

„És foglalatosak valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.” (Apcs. 2:42.)

„Mindnyájan pedig, akik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala...És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve háznaként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.” (Apcs. 2:44,46.)

„Dícsérve az Istent, és az egész nép elôtt kedvességet találva” (Apcs. 2:47/a).

„AZ ÚR PEDIG MINDEN NAPON SZAPORÍTJA VALA A GYÜLEKEZETET IDVEZÜLÔKKEL.” (Apcs. 2:47/b.)

 

Hogyan tartsuk meg  gyülekezetünkben ezt a szemináriumot?

 

A)  A bizottság felkészítése

 

A bizottsági ülés témája: Gyülekezetünkben szükség van az ébredésre.

 

1. A lelkész bevezetôje

2. A gyülekezeti vén imádkozik.

3. A lelkész elmondja, mi a célja a rendkívüli bizottsági ülésnek.

4. A bizottsági tagok kijelentik, hogy valóban szükség van ébredésre.

5. A tagok szavaznak, hogy kell-e tartani ilyen szemináriumot, vagy sem.

6. A lekész beszél a munkáról (lásd: az ébredést serkentô prédikáció jellegzetességeit)

7. A bizottsági tagok kijelentik, hogy az elôkészületi idôszakban minden héten meglátogatnak néhány hívôt. Meg kell határozni, melyik bizottsági tag kit fog meglátogatni, kivel fog imádkozni és tanulmányozni. (Igen fontos, hogy a bizottsági tagokkal karöltve dolgozz.)

8. Néhány bizottsági tag imádkozzon az elôttetek álló tevékenységekért.

9. A testvéri óra megszervezése, ahol:

            a) szó lesz az ébredés szükségességérôl

            b) elmondjátok a gyülekekezeti bizottság tervét

            c) megszavazzátok ezt a munkamódszert

            d) imádkoztok, hogy Isten áldja meg törekvéseteket.

 

 

B) Három lépés a szeminárium megszervezésében

 

 

1. lépés: A szemináriumot megelôzô munka

Ez a lépés egy hónappal a második lépés elôtt kezdôdik.

 

a) Kis csoportok megszervezése

            -Hetenként egyszer hívôk otthonában

            -A csoportban legtöbb nyolc fô legyen.

            -A hívôk tanácsolják egymást és lelki témákról

beszélgetnek

            -Imádkoznak és énekelnek.

            -Tervszerrűen tanulmányozzák a Bibliát. Minden csoport egy meghatározott témakörrôl elmélkedik: Egy fejezetrôl a Bibliából, a Prófétaságg Lelkének egyik gondolatáról, esetleg más, megfelelô témával foglalkozó könyvôl.

 

b) Közös ebéd

            Havonta kétszer szervezzetek közös ebédet az imaházban.

Ebéd után énekeljetek, imádkozzatok.

 

c) Kirándulás a hívôk számára

            Vasárnap délelôtt elmehettek kirándulni a természetbe.

Idônként társasesteket is szervezhettek.

 

d) Kapcsolj be mindenkit a tevékenységekbe

            - Beszélgess a fiatalokkal, hogy ôk is kapcsolódjanak be minden tevékenységbe. Segítsetek a   gyermekeknek, hogy Jézus mellett döntsenek.

            - A gyülekezeti bizottság tagjai azzal segítik elô legeredményesebben a munkát, ha látogatják a hívôket, tanulmányoznak velük és a személyes ébredés felé irányítják ôket.

 

 

2. lépés: Az ébredéssel és reformációval foglalkozó   

                   szeminárium

 

A szeminárium kilenc prédikációból (leckébôl) áll. Szombat délelôtt tartsd meg terv szerint a prédikációdat, majd délután kezdd el a tanfolyamot. Utolsó szombaton délelôtt és délután is szemináriumi anyagot alkalmazz. Ez persze csupán ajánlat, de kérlek, ne rövidítsd le az anyagot egyetlen hétvégére. Az sem megfelelô, ha szombatonként tartod, úgymond akkor többen jelen lehetnek az elôadásokon. Ez a tanfolyam nem ilyen munkára lett elôrelátva. Azok számára kell megszervezni, akik mindent készek megtenni üdvösségük érdekében.

 

Az elsô esti program

 

Íme a programajánlat, amennyiben szombat délután kezded a szemináriumot. Jegyezd meg jól: ez nem egy megszokott módon levezetett istentisztelet.

 

- Kezdô ének állva.

- Néhány, a témával összhangban lévô ének -ülve.

- Beszélgessetek el a következô kérdésrôl: Mire van ma a

  legjobban szükségünk? (Kb. tíz percig tartson a beszélgetés.)

- Következzék néhány ima.

- Ha van gyülekezetetekben kórus, vagy énekegyüttes, akkor

  énekeljen el egy éneket.

 

 

- Prédikációd, melynek címe: Mi az ébredés?

- Néhány testvér forduljon imában Istenhez.

- Befejezô ének és ima.

 

Program a többi estére

 

 

- Ének -állva

- Ima

- Néhány ének -ülve

- Véleménycsere. Mondják el a testvérek, mi a véleményük az elôzô nap hallottakról. Válassz ki három gondolatot és beszélgessetek le róluk. Ne nézz állandóan az órádra, nem kell kapkodni. Egy elôadásra másfél órát szentelj. Lehet, hogy egyik-másik alkalommal a beszélgetés lesz az est legfontosabb része.

- Imák. Különbözôképpen imádkozzatok. Egyik elôadáson csak néhányan imádkozzanak a többség nevében, máskor kis csoportokat alakítsatok. A prédikáció elôtt mindenki a helyén ülve csendben imádkozzon.

- A prédikáció. Ha úgy érzed, hogy szükség van fohászkodásra, akkor néhány személyt kérj meg imára. Különbözô módon szólítsd döntésre az embereket: kis lapokkal, kézfelemeléssel, csendes imával, felállással (ettôl se riadj vissza!), óra utáni beszélgetéssel, stb. Egy órával az elôadás kezdete elôtt legyél az imaházban.

 

A szemináriumot Úrvacsorával fejezd be szombat délután!

 

3. lépés: A tanfolyam befejezését követô munka

 

1. Csoportok megszervezése

- A tanfolyam ideje alatt nem volt csoportos munka.

- Jelentkezés tetszés szerinti csoportba.

- Most a csoportok más felépítésűek és más a feladatuk.

- A munka befejezéséig a csoport tagjai együtt dolgoznak.

 

 

A) Imacsoport

- Tagjai imádkoznak az ébredésért.

- Imádkozni fognak barátkozókért és a betegekért.

 

B) Missziócsoport

- Igehirdetôi csoport

- A számukra szervezett tanfolyam címe: Hogyan dolgozni Krisztusért?

- Hetente egyszer gyakorolják a missziómunkát.

 

C) Samaritánusi csoport

- Mérjétek fel a lakosság szükségleteit.

- Gyűjtsetek ruhaneműt, élelmiszert és ajándékokat.

- Hetente szervezzétek meg az összegyűjtött segély szétosztását. 

- A könyvevangélisták is mérjék fel a szükségleteket, s a samaritánusi csoport megszervezheti a segélyezést.

 

D) Diakónuscsoport

- Ez a csoprt törekszik a testvériség és egyetértés kialakítására a gyülekezetben.

- Szervezz tanfolyamot a diakónusok számára.

- Ez a csoport szervezi meg a gyülekezetben a társadalmi életet.

 

2. Könyvárusítás

- Szervezz tanfolyamot könyvevangélisták számára.

- Beszéljétek meg, hogyan lehet községetekben árusítani a könyveket, folyóiratokat.

- A csoportok vezetôi mindent pontosan feljegyeznek, majd a kimutatást átadják neked és a bizottságnak.

 

II. A MUNKA FOLYTATÁSA

 

 A munkát a továbbiakban kontakt-szimináriumokkal kell folytatni, s ekkor kell megtartani az elôre eltervezett evangélizációt.

 

É B R E D É S

 

Szeminárium 

 

1.

MI IS AZ ÉBREDÉS?

MI IS TULAJDONKÉPPEN AZ ÉBREDÉS?

 

 

Mire van ma szükségünk?

Számunkra mi a legfontosabb az életben?

Mi a legsürgôsebb tennivalónk?

Efézus 5:14.

„Vágyódnunk kell az igazi istenfélelem után. Ez legyen az elsô és legfontosabb feladatunk. Komolyan és ôszintén könyörögjünk Isten áldásaiért, nem azért, mert Isten nem hajlandó rendelkezésünkre bocsátani áldásait, hanem azért, mert m nem vagyunk képesek azok elfogadására.” (Válogatott üzenetek vol.1. 121.)

Sürgôsen át kell élnünk az ébredést és a reformot! Szükségünk van rá, mint Egyháznak és mint egyéneknek. Még mindig nem vagyunk készek arra, hogy teljes egészében elfogadjuk Isten áldásait. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy áldásai kiáradjanak ránk, mert ha ez nem történik meg, drága lelkeket veszítünk el, és csupán mi leszünk értük felelôsek Isten elôtt.

Hála legyen Istennek azért, hogy feltárja elôttünk szükségleteinket! Irántunk való törekvésében szeretetet látunk és azon kívánságát, hogy nekünk adományozza a menny összes kincseit. Tudjkuk jól, milyen nagyon szükségünk van áldásaira, hiszen attól függ istenfélelmünk és a nagy mű befejezése.

 

I. HOGYAN JUTOTTUNK  OLYAN LELKIÁLLAPOTBA, HOGY SZÜKSÉGÜNK VAN AZ ÉBREDÉSRE?

 

 Vajon hogyan történhetett ez meg? Miért vagyunk szegények anyagi javaink mellett? Miért nincs erônk? Miért nem vagyunk meggyôzôdve az igazságról?

A történelem sajnos megismétlôdik. A régi Izrael történelmét tanulmányozva látjuk saját bukásunkat és jelenlegi lelkiállapotunkat.

 

a) Izrael megfeledkezett Istenrôl. Többé nem tartott fenn szoros kapcsolatot a Teremtôvel. Az Izraeliták szíve üres, erôtlen lett.

A mai Izraelnek is hasonló gondjai vannak. Nincs idônk arra, hogy személyes kapcsolatban legyünk Istennel, hogy tanulmányozzuk a Bibliát és imádkozzunk. Így lassanként elszunnyadunk, sôt lelkileg meg is halunk.

 

b) A zsidók pogány isteneket imádtak. Sajnos nekünk is vannak idegen isteneink: anyagiasság, formaiasság, az emberek titulusának imádása, szenzualizmus, szégyentelenség. Vajon ez nem elegendô ok arra, hogy belássuk: szükségünk van ébredésre, és reformra?!

 

c) A zsidók azzal áltatták magukat, hogy mivel a templom Jeruzsálem volt, Isten biztosan köztük lakozott. Sokan közülünk csupán abban bíznak, hogy a maradékhoz tartoznak, Krisztusra pedig nem is igen gondolnak.

 

d) Az áldozatok és ceremóniák képezték istentiszteleteik központját. Abban reménykedtek, hogy az áldozatok lehetôvé teszik számukra az üdvösséget. Ám ezeknek a szép szimbólumoknak az volt a feladatuk, hogy Krisztushoz vezessék ôket, nem pedig az, hogy Ôt helyettesítsék.

 

A Sátán nem csupán a bűnt használta fel arra, hogy kiűzze Krisztust az izraeliták szívébôl. Még a ceremóniális törvényt is téves fényben mutatta be.

Az ördög ma is  hasonlóképpen munkálkodik. Sok minden fontosabb lett számunkra Krisztusnál, ezért lelkileg elszunnyadtunk és elbuktunk. Lelkiségünknek fel kell ébrednie és meg kell reformálódnia.

 

II. MIT JELENT AZ ÉBREDÉS ÉS A REFORM?

 

2. Krónika 7:14.

 

Ebben a versben megtalálhatjuk az ébredés isteni filozófiáját. Megtudjuk, hogy az ébredés tulajdonképpen a lelki álomból való felserkenés.

A megtéretlen ember lelkileg halott. Csupán a hívô vagy a gyülekezet szunnyadhat el, de mind a két állapot veszélyes következményekkel járhat. Az alvó gyülekezetet fel kell ébreszteni, a lelki halottaknak pedig segítenünk kell, hogy új életet kapjanak Krisztusban.

Az „ébredés” és „reform” kifejezések arra szolgálnak, hogy ábrázolják a lélek felserkenését, az Istennel való kapcsolat megújulását, az Isten és az igazság iránti szeretet ébredéséét. A reform életmódunk és szokásaink megváltoztatását  jelenti és azt, hogy elhatároztuk: Isten parancsolatai és elvei szerint fogunk élni.

Lényegében véve Isten az ébresztésen és reformon keresztül próbál hatni alvó lelki erônkre. Minden alkalommal, amikor lelki bukás, vagy erkölcsi romlottság fenyeget minket, Isten megpróbál felrázni az álomból.

 Isten a reform segítségével próbálja megôrizni az igazságot és igazságosságot a földön. A reform meggyújtja az evangélium szent tüzét, a Szentlélek olaját nyújtja és feléleszti lelki életünket akkor, amikor a világban elhatalmasodik a törvénytelenség és a bűn.

Szükségünk van az ébredésre, szükségünk van a reformra. Az ébredésnek reform nélkül semmi értelme. A reform ébredés nélkül élettelen. Maga az ébredés életmódunk megreformálása nélkül puszta érzelem. Olyankor azt mondjuk: „Ó, de szép!” Megkönnyezük az elôadást, imádkozunk, majd megfordulunk és ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Az ébredésnek a reformmal egyidejűleg kell megtörténnie, mert az egyik a másik nélkül értéktelen.

 

III. AZ ÉBREDÉS ÉS A REFORM ALAPJA

 

 

a) „A Szentlélek segítségével meg kell történnie az ébredésnek és a reformnak.” (Keresztény szolgálat 42.)

A Szentlélek segítsége nélkül nem létezik lelki élet, istenfélelem és lelki feltámadás.

Az istenség harmadik személye fanatizmus, szélsôségek, túlzás és természetellenes érzékiesség nélkül elvezet minket a reformhoz. A Szentlélek érthetô, elvies és igazságos módon hat Isten gyermekeire.

 

b) „Reformra van szükség Krisztus egyházában, és ennek a reformnak a lelkészek között kell elkezdôdnie.” (IT 469.)

 

Igen, elérkezett az idô, hogy Isten Egyháza „a seregek Urának” irányítása mellett átélje az ébredést és a reformot. Isten éber lelkészeket akar felhasználni művében. Nem akarja, hogy hamis pásztorok, fanatikus emberek, úgynevezett reformátorok irányítsák   a munkát.

 

Jóel 2:1-2, 12-17.

 

Mit mond Jóel: ki gyűjtse össze a népet, ki rendeljen böjtöt és ki irányítsa a reformot?

 

c) Jézus Krisztus a igazi ébredés és reform alapja. Csupán Ô ébreszthet fel minket. Én nem ébreszthetlek fel benneteket, mert nincs hozzá erôm. Egyedül Jézus érintheti meg szíveteket, mert Ô az ébredés és reform központja. Ô megmutatja nekünk az ébredés útját, hiszen csupán Ô az ébredés célja.

 

Máté 7:28-29.

 

Jézus eljövetelének közelsége mindent megváltoztat és életre kelt. Kérjed Ôt ezen a szemináriumon, hogy foglalja el szívedet és részed lesz az újjászületés élményében.

 

IV. AZ ÉBREDÉS SÚLYA

 

2. Krónika 7:14.

„Komoly erôfeszítéseket kell tennünk, hogy Isten áldásaiban részesüljünk -jegyezte fel White testvérnô. Nem azért, mert Isten nem hajlandó kiárasztani ránk áldásait, hanem mert nem vagyunk készek azok befogadására.” ...”A mi kötelességünk, hogy bűnbánattal, áldozattal, beismeréssel és kitartó imával eleget tegyünk a feltételeknek, Isten pedig teljesíteni fogja ígéretét és ránk árasztja áldásait.” (Válogatott üzenetek vol.1, 121.)

Nem létezik komoly ébredés ôszinte bűnbánat, alázatos vallomás, kitartó imádkozás és a Biblia tanulmányozása nélkül. Mindaddig, míg nem látjuk be, hogy számunkra ez az egyetlen megoldás, nem fog bekövetkezni az ébredés.

Az ébredés és reform súlyának rá kell nehezednie lelkünkre, szívünkre, bizottsági üléseinkre, fiataljainkra és idôseinkre egyaránt.

 

V. AZ ÉBREDÉSBÔL FAKADÓ ÁLDÁSOK

 

„Mennyei Atyánk szívesebben ellát minket Szentlelkével, mint ahogy a földi szülôk ellátják gyermekeiket ajándékokkal” (Válogatott üzenetek, vol. 1, 121.). 

Isten sokkal jobb szüló, mint mi vagyunk. Sokkal adakozóbb nálunknál.  Ha imában Hozzá fordulunk, meg fogja nyitni az egek csatornáit és ránk árasztja áldásait.

 

George T. B. Davies az „Isteni tűz terjedése” című könyvében leírja, miként működött a Szentlélek a New York-i kikötôben lehorgonyozott, amerikai „Észak Karolina” hadihajó fedélzetén.

 

„Az ezer fôt számláló legénység között mindössze négy ember volt keresztény. Ezek az emberek belátták, hogy szükségük van lelki egységre, ezért imaösszejöveteleket szerveztek. A hajó eldugott részében, a tenger vizének szintje alatt gyülekeztek. Három különbözô keresztény egyház tagjai voltak.

Térdelés közben a Szentlélek olyan örömmel töltötte be ôket, hogy énekelni kezdtek. Hitetlen társaikat meglepte az éneklés, ezért néhányan közülük leszaladtak hozzájuk. Gúnyolódni akartak, de Isten ereje hatással volt rájuk. Gúnyos nevetésüket bűntudattal teli sírás váltotta fel. A nagy termetű tengerészek alázattal hajtottak térdet a négy keresztény elôtt. Azonnal megkezdôdött a lélekmentô munka. Estérôl-estére imaórákat  tartottak, s naponta újabb szeemélyek tértek Krisztushoz. Késôbb különbözô keresztény egyházakhoz csatalakoztak, a hadihajó azonban Isten háza lett valamennyiük számára. Az „Észak Karolina” hajón szolgálatot teljesítô emberek késôbb más hajókra kerültek, de bárhová is vitte ôket életútjuk, mindenütt imaösszejöveteleket szerveztek és lelkeket nyertek meg az örökkévalóság számára.

A hajók egymás után hagyták el a New York-i kikötôt és magukkal vitték az újonnan megtérteket. Isten igazságának tüze az egész világre kiterjedt.”

 

Íme, mit tehet és mit akar tenni Isten!

 

Amerikában, 1857-ben a nagy ébredés idején 50.000 ember tért Krisztushoz. A lelki ébredés kihatással

volt a demokráciára, a nevelésre, a társadalomban uralkodó viszonyokra és az alkotmányra.

Senki sem mérheti fel az egyetlen egy ébredésbôl származó áldásokat. Tehet-e Isten csodát a mi gyülekezetünkben?! Van-e itt jelen legalább négy olyan személy, akik együtt akarnak Istenhez fohászkodni?

Nekünk is át kell élnünk Pál és Silás ébredését. Dr. W.A. Criswell feljegyezte: „Csupán az ébredés tudja megmenteni nemzetünket, Egyházunkat, világunkat és lelkünket.”

Alázzuk meg magunkat, imádkozzunk, keressük az Úr orcáját, vessük el bűneinket és legyünk biztosak:

 

AZ ÉBREDÉS BE FOG KÖVETKEZNI!

 

É B R E D É S

Szeminárium

 

2.

 

KINEK  VAN SZÜKSÉGE ÉBREDÉSRE?

 

 

Isten népének ma az igazi istenfélelem újjáéledésére és az életmód megreformálására van szüksége.

Ébredés nélkül nem tudjuk legyôzni a bűnt, világi befolyásokat és a Sátánt, és nem lehetünk eredményes bizonyságtevôk.

Ébredés nélkül elhalunk, mert így, ahogy vagyunk, nem mehetünk be Isten országába. Mindannyiunk jövôje attól függ, vajon felserkenünk-e vagy sem.

Kérjük imában Istent, ébressze fel szívünket, otthonunkat, gyülekezetünket és egész körzetünket.

 

I. MITÔL FÉL A SÁTÁN?

I. Péter 5:8.

 

„A Sátán semmitôl sem fél annyira, mint attól, amikor a hívôk eltávolítanak minden akadályt, amely elválasztja ôket Uruktól.

Ekkor az Úr kiáraszthatja népére a Szentlelket” (Válogatott üzenetek 1. 124.).

A Sátán fél bűnbánatunktól, bűnvallásunktól és ôszinte imáinktól. Tudja jól, hogy amennyiben eltávolítjuk az akadályokat, gyôzni fogunk a bűn felett.  A világ sem fog többé vonzani minket és nem is esünk a gonoszság csapdájába. Elváltozunk  Krisztu képmására és hatalmas erôvel teszünk bizonyságot hitünkrôl. Így a Sátán országának alattvalói nélkül marad. Nem is csoda, hogy a Sátán retteg ébredésünktôl. Nem is csoda, hogy mindent megtesz azért, hogy megakadályozza ezt a folyamatot.

 

„Ha a Sátánnak sikerülne, minden lelki ébredést megakadályozna” (Válogatott üzenetek 1. 124.).

Terve elítélendô, s mi meg kell hogy ismerjük azokat. Hiszem, hogy ellent tudunk állni terveinek és szándékainak.

„Amint utat készítünk Isten Szentlelkének, azonnal érezni fogjuk a menny áldásait”(Válogatott üzenetek 1. 124.)

A Sátán nem tudja megakadályozni Istent abbeli szándékában, hogy felébressze az elszunnyadt keresztényeket. A démonok és a gonosz emberek sem tudják leállítani Isten szent és áldott művét. Ha mi, Isten gyermekei elfogadjuk az isteni ígéreteket és eleget teszünk a feltételeknek, legyôzhetetlenné válunk a pokol erôi számára.

 

 

II. HOGYAN AKARJA A SÁTÁN MEGAKADÁLYOZNI AZ ÉBREDÉST?

II. Kor. 2:11.

Mi jól ismerjük a Sátán szándékát és megakadályozhatjuk, hogy véghezvigye alantos tervét.

Hogyan akarja a Sátán meghiúsítani lelki ébredésünket?
„embereket becsaphassa, megtéveszthesse, megkötözhesse és megigézhesse, míg a próbaidô, a kegyelmi idô le nem telik, véget nem ér, és az irgalom ajtaja örökre be nem csukódik” (JÉ.541.).

Mit tud Sátán? Azt, hogy kevés ideje van. De vajon mi tudjuk-e ezt? Mivel rendelkezik? Mivel rendelkeznek angyalai és a hitetlenek? Mivel akarják megakadályozni az ébredést? Az emberek félrevezetsével, túlbuzgóságával, szórakozással!

Milyen idôszakra összpontosította figyelmét a Sátán? A megpróbáltatások idejére, a kegyelmi idô végére. Nem összpontosít Jézus eljövetelére, mert tudja, hogy számára akkor már örökre késô. Szerinte az a legfontosabb, hogy Isten népe addig szundikáljon, míg Krisztus a Szentek Szentjében van.

Nézzük meg, mit jegyzett fel a Prófétaság Lelke:
„Az ügyeket úgy rendezi, hogy útjukat akadályozza, behálózza ôket földi kincsekkel, nehéz, súlyos terhek viselésére készteti, hogy szívük megnehezedjék az élet gondjainak terhe alatt, hogy a megpróbáltatás napja úgy jöjjön el rájuk, mint az éjjeli tolvaj” NK. 433. Jugoszláv kiadás).

Hogyan rendezi a Sátán az ügyeket?

Ô nagyon jól ki tervezett mindent. Az anyagiasság is a csapdák közé tartozik. Mire összpontosította figyelmét? A megpróbáltatás napjára és a rostálásra, mert ha készületlenül várjuk be ezt az idôszakot, elveszünk. A Sátánt nem érdekli Jézus eljövetele, csupán a megpróbáltatás napja és a kegyelmi idô vége érdekli. Mire összpontosítjuk mi a figyelmünket?

Mivel foglalkozik még ez a gonosz angyal?
„Sátán erôi működésben vannak, hogy az emberek figyelmét eltereljék az örökkévaló valóságokról. Az ellenség olyan intézkedéseket tett, amelyek megfelelnek az ô saját céljainak. Üzletkötések, sportünnepélyek és a legújabb divat foglalkoztatják a férfiak és nôk gondolatvilágát” (Bizonyságtételek 110.)-

Hogyan  küzdjük át magunkat az akadályokon?

„Több ezer olyan dologról le kell mondanunk, amelyek elveszik figyelmünket. Vannak tevékenységek, melyek felébresztik kíváncsiságunkat, sok idôt rabolnak el tôlünk, ám semmit sem nyújtanak. Ahelyett, hogy fontos dolgokkal törôdnénk, mi jelentéktelenekkel vagyunk elfoglalva” (8T 316.).

Vajon a Sátán szolgálatában állunk? Sikerült-e becsapnia elámítania, elaltatnia bennünket?

 

III. KINEK VAN SZÜKSÉGE ÉBREDÉSRE?

 

Lángol-e még bennünk az elsô szeretet? Vagy talán elaltatott, elámított és megbénított a bűn?

Kinek van szüksége ébredésre és reformra?

 

1. A lágymeleg Laodiczeabelinek

 

A hű Tanúbizonyság azt állítja, hogy a lágymeleg Laodiczeabelinek ébredésre és reformra van szüksége, különben ki fog rostálódni.

„Végy tôlem tűzben megpróbált aranyat” -ez az Ô hitét és szeretetét jelenti.

„Végy tôlem fehér ruhákat” -ez az igazságát jelképezi.

„Végy tôlem szemgyógyító írt” - az olaj a Szentlelket mutatja be.

Miért mondja Jézus azt, hogy vegyünk, vásároljunk Tôle? Azért, mert árat kell lefizetnünk, meg kell halnia az énünknek. Ha nem akarunk meghalni önmagunknak, akkor a következô áldásokból sem részesülhetünk: szeretetébôl, hitébôl, igazságából és Szentlelkébôl.

 De mi szeretjün önmagunkat, énünket, igazságunkat. Szívesebben járunk saját világosságunkban, saját olajunk fényében.

Laodiczeabeli vagy-e? Önelégültségi állapotban talált-e ez az üzenet? Ha Laodiczeabeli vagy, ébredésre és reformra van szükséged, különben Jézus kivet téged az Ô szájából.

Kinek van szüksége ébredésre?

 

2. A közöttünk élô világiaknak

 

Itt azokra az emberekre gondolok, akiknek egyik lába a világban van, a másik pedig a gyülekezetben. Testben itt vannak, de a lelkük messzire elkalandozott. Ez így nem mehet tovább. Senki sem szolgálhat két úrnak. Még ma döntsd el, kinek fogysz szolgálni!

„Mit cselekesztek, testvéreim, az elôkészület nagy művében? Azok, akik kapcsolatba lépnek a világgal, hasonlítani kezdenek a világiakra és elkészülnek a fenevad bélyegének elnyerésére” (5T 216.).

Te is el fogd nyerni a fenevad bélyegét, ha szereteted az öltözködésre, házakra, autókra és televízióra összpontosítod.

Isten a II. Kor. 6:17-ben ezt üzeni: „Annakokáért menjetek ki közülük és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek, és én magamhoz fogadlak titeket.”

Kinek van még szüksége ébredésre?

 

3. A formalistáknak

 

Az ilyenek teljes egészében halottak. Olyanok, mint a száraz virág. A nappali szobánkban van egy kis kert, melyet már nagyon sokan megdícsértek. Amikor azonban az emberek közelebbrôl is megnézik, vagy mi mondjuk meg nekik, akkor látják, hogy művirágoról van szó. Úgy néz ki, mint az igazi, de nincs benne élet.

Sokan közülünk olyanok, mint  a művirág. Szokásból elmennek az imaházba, de nem vesznek részt lelkesen az éneklésben, az imában, a szolgálatban. Szombatról szombatra olyanok, mint a műanyagból készült virág.

Vajon rád is vonatkoznak az elhangzottak? Szeretnél-e megszabadulni a lelki haláltól? Van remény a számodra! Efézus  2:4-6.

Kinek van szüksége ébredésre?

 

4. A fanatikusoknak

 

Olyan emberek is vannak közöttünk, akik többet követelnek, mint amennyit Isten elvár tôlünk. Milyen is egy fanatikus? Hideg szívű és forró fejű, mi pedig éppen az ellenkezôjét kell, hogy elérjük. A fanatikusok kiegyensúlyozatlan emberek, akik saját ötleteikért harcolnak, míg mások véleménye jelentéktelen számukra.

„Amikor a Sátán nem tudja a közömbösség jegével megkötözni a lelket, a fanatizmus tüzével próbálkozik” (5T, 644.).

A fanatikusok azt állítják önmagukról, hogy szentek, nem vétkeznek  és csupán ôk tudják, mi válik a gyülekezet javára. Ezek az emberek mindenkit megkritizálnak: a lekészt, az iskola vezetôségét, az Egyházterület és az Unió tisztviselôit.

Az  ilyen emberekhez lett intézve az ébredés komoly üzenete.

De kinek van még szüksége az ébredésre?

 

5. A megtéretleneknek

 

Az ilyen embereknek egyszerűen nincs kedvük megtérni.  Annyira eltompultak és elfásultak bűneik miatt, hogy nem tudják megbánni tévedéseiket. Csak akkor ijednek meg, amikor

a rájuk váró íétletre gondolnak. Olyanok, mint Lucifer, aki sajnálja ugyan a mennyet, de azt  nem bánja, hogy fellázadt Isten ellen. Júdásnál sem volt igazi bűnbánat, de Saul király sem bánta meg ôszintén tettét.

Te bánod-e bűneidet? Szomorú vagy-e gyarlóságaid és vétkeid miatt?

Hívd Jézust a szívedbe! Ne tétovázz! Tedd meg ezt azonnal!

Kinek van szüksége ébredésre?

 

6. A változékonyaknak

 

A változékony emberek nem tudják nyugodtan elviselni az életükben felmerüló nehézségeket. Az ilyenek egyszerűen kijelentik: „Nem akarok Istennek szolgálni!”  „Nem akarok imaházba járni, ha ilyen dolgok történnek velem az életben!” „Miért történt ez velem?...Miért veszítettem? ...Mintha nem lennék engedelmes, mintha nem adnék tizedet!” ...És így tétovázva idônként elhagyják az Egyházat.

Nem bíznak Istenben a nehézség óráiban, mert azt akarják, hogy minden jó azonnal látható legyen az életükben. Vajon rád is vonatkoznak az elhangzottak?  Ébredj fel, testvérem és értsd meg, miért vannak a nehézségek a keresztények életében!
Szükséged van-e ébredésre és reformra? Talán úgy véled, nincs szüdséged semmire? „A legnagyobb veszély önmagunk ámításában rejlik” (MH  453).

Ha azt gondolod, hogy elég jó vagy, akkor önmagadat ámítod. Elbűvölt a Sátán, elvakított a bűn és semmit sem látsz.

„Laodiczea egyedüli reménysége saját lelkiállapotának helyes felmérésében és a fogyatékosságok megismerésében rejlik. Ô sem hideg, sem hév, s mégis azt állítja önmagáról, hogy semmire sincs szüksége.” (4T 87).

Elfogadjuk-e ezt a reménységet? Más megoldás nem létezik!

 

IV. ISTEN KÉSZ ARRA, HOGY MEGÚJÍTSON MINDENT

 

„Mit mondhatnék még annak érdekében, hogy felébresszem Isten népét? Látomásomban láttam, hogy szörnyű események elôtt állunk: a Sátán és angyalai erejüket latba vetve Isten népe ellen támadnak. A Sátán tudja, hogy amennyiben a nép alszik, bukása elkerülhetetlen.” (1T 263).

„A nyomorúságnak és félelemnek elôttünk álló idôszaka olyan hitet igényel, mely elviseli a fáradtságot, késedelmet és éhséget; hitet, mely a legszigorúbb próbák alatt sem gyengül. Mindenkinek ad Isten kegyelmi idôt, hogy erre az idôszakra felkészülhessen.” (NK 430. Jugoszláv kiadás).

Most van az ébredés ideje!

„Ismerkedjünk meg most Istenünkkel azért, hogy ígéretének bisonyságáról meggyôzôdjünk. Angyalok jegyeznek fel minden komoly s ôszinte imát. Inkább adjuk fel önzô kielégüléseinket, semhogy elhanyagoljuk a közösséget Istenünkkel. A legnagyobb szegénység, a legnagyobb önmegtagadás,  ha Isten jóváhagyja, sokkal jobb, mint a gazdagság, tisztesség, jólét, és barátság nélkül. Idôt kell vennünk az imádkozásra. Haa megengedjük, hogy gondolatainkat a világi érdekek lekössék, lehet, hogy az Úr majd idôt ad nekünk azzal, hogy elvonja tôlünk bálványainkat: az aranyat, házakat, vagy termékeny földet” (NK 430. Jugoszláv kiadás).

 Neked is, nekem is szükségünk van az ébredésre. Az ébredés nem tömeges jelenség, külön-külön kell átélnünk. 

 

II. Korinthus 6:1-2.

 

Sehol a Bibliában nem olvashatjuk azt, hogy „holnap”. Ma tegyük meg azt, amit akarunk, ma döntsünk, ma végezzük el a munkát. Ha a Szentlélek ma este szól a szívedhez, azonnal engedelmeskedj neki, mert holnap már késô lehet.

Sofóniás 2:3

Lukács 21:36.

II.Péter 1:10-11.

Nehémiást és ezsdrást 40. 000 zsidó ember hallgatta végig. Belátták, hogy meg kell változniuk, ezért nagy ébredés történt közöttük. Csodálatosan szép ébredés volt.

Négyszáz év eltelte után Jézus a hegyen állt és Jeruzsálemet szemlélte. Sírt. A zsidók többé nem akartak sírni. Szívük kôkemény lett, ezért Megváltójuk sírt felettük.

 

Ki fog ma este sírni? Ti könnyeztek bűneitek miatt, vagy a Megváló sír miattatok? Döntsétek el, mit fogtok tenni!

Határozatotokat felállással bizonyíthatjátok. Ne féljetek, hiszen Jézus sem szégyellte elviselni helyettetek a csúfos halált.
Álljatok fel és mondjátok: „Teljesen Jézusé akarok lenni. Add, Uram, hogy átéljem az ébredést és a reformot!” Ámen.

 

 

É B R E D É S

Szeminárium

3.

MIÉRT VAN SZÜKSÉG ÉBREDÉSRE?

 

Zsoltár 85:5-8.

 

Ezek a szavak segítségünkre vannak abban, hogy megértsük az ébredés lényegét. A „Miért van szükségünk ébredésre?” kérdésre a zsoltáros a következô választ adja: „...hogy néped örvendezzen benned!”

Figyeljük csak meg a szöveg többi részét is. A 2-4. versekben a zsoltáríró a hajdani ébredésekrôl elmélkedik. Az ezeket követô versekben rámutat arra, hogy az ébredés megismétlôdhet. A fejezet fô gondolata tulajdonképpen válasz arra a kérdésre, hogy miért van szüksége Isten népének az ébredésre. A választ három pontban foglaljuk össze.

 

I. AZ ÉBREDÉS FÉKEN TARTJA ISTEN IGAZSÁGOS HARAGJÁT

 

Zsoltár 85:6-7.

 

Isten haragszik azokra, akik változatlan lelkiállapotban vannak. Az ilyenek nem örülnek az üdvösségnek, nem eredményes a bizonyságtevésük, nem szolgálnak örömmel sem Istennek, sem embereknek.

„Rettenetes vihar közeledik felénk. Készek vagyunk-e arra, hogy szembenézzünk vele?” (8T 315.)

Isten népe krízisben van. Ám éppen ilyen közülmények között edzôdnek meg a hôzök, s Isten is ilyen embereket akar látni Egyházában.

„Láttam, hog a „maradék” nem készült fel arra, ami a földre elkövetkezik. A közömbösség álomkórhoz hasonlóan nehezedik azoknak lelkére, akik azt állítják, hogy az utolsó üzenet korában élünk”(EW 119.)

„A Laodiczeához intézett üzenet Isten azon népére vonatkozik, amely azt állítja, hogy hisz a jelenvaló igazságban. A többség azonban lágymeleg; van nevük, ám hiányzik belôlük a buzgóság. Nem készek arra, hogy legyôzzék saját énüket.” (4T 87.)

 

Mi a Laodiczeához intézett üzenet célja?

„Az üzenet célja az, hogy felébressze Isten népét. Rá kell mutatnia arra, hogy etávolodtak  Istentôl, és fel kell készítenie az embereket a harmadik angyal üzenetének hirdetésére” (1T 186.)

 

Lassan elérkezik a rostálás ideje. Mit jelent ez a kifejezés?

„Kérdeztem a szemlélt rostálás jelentôségét, s azt hallottam, hogy az a hű tanúbizonyságnak Laodeczeáról szóló határozott bizonysága idézte elô. Ez mély benyomást gyakorol majd annak szívére, aki elfogadja s arra indítja majd, hogy célját magasra tűzze ki, s a teljes igazságot hirdesse. Sokan képtelenek lesznek ezt a határozott bizonyságot elviselni. Ezek majd szembeszállnak vele s ez idézi elô Isten népe között a rostálást” (EW 270).

Tehát akkor mi a rosátlás?

Ébredés és reformáció, vagyis egy igazi változás. A rostálás a hű Tanúbizonyság elleni felkelést, lázadást váltja ki. A rostálás Isten figyelmeztetéseinek elvetése, Krisztus hitének, szeretetének, igazságának és Lelkének megvetése.

Hogy fogsz megállni a rostálás idején? Mit gyűlölsz jobban: valódi helyzeted körülírását, vagy a felkínált orvosságot?

Ettôl az üzenettôl  függ az Egyház, vagyis valamennyiünk sorsa!
Értékeljük-e ezt az isteni üzenetet vagy sem?
 

„Láttam azt is, hogy egyesek nem vettek részt a fohászkodásban és közömbösnek látszottak. Az ôket körülzáró sötétségnek nem álltak ellene, s az sűrű felhôként borult rájuk. Isten angyalai elhagyták ezeket a lelkeket s inkább a komoly imádkozók segítségére siettek, akik minden erejükkel ellenálltak a gonosz angyaloknak, s akik úgy igyekeztek magukon segíteni, hogy szüntelenül Istenhez kiáltottak. De az angyalok elhagyták azokat, akik nem törekedtek önmagukon segíteni, se e lelkeket nem is láttam többé.” (EW 270)

Hogyan viszonyulunk a Laodeczeai üzenethez?
Azok, akik megbánják bűneiket és ôszintén elfogadják ezt az üzenetet, megtisztulnak. Azok viszont, akik elvetik a zenetet, kirostálódnak, ki lesznek vetve Isten szájából, s a tüzes tóban fejezik be életüket.

(Egy ajánlat az elôadó számára: szólítsd fel csoportos imára a hívôket, hogy mindannyian elmondják szükségleteiket Istennek.)

 

II. AZ ÉBREDÉS FELÚJÍTJA A TUDATOS ÖNVIZSGÁLATOT

 

Zsoltár 85:7-9.

Az ébedés nem valami izgalmas érzelem, hanem mennyei ihlet, melynek fényében tudatosabban megvizsgálhatjuk Istent és saját lelkiállapotunkat.

Jelenések 3:14-15.

Valóban döbbenetes vád. Az üzenet maga Jézus, a Megváltó és Barát intézi a néphez. Ô a hű és igaz bizonyság. Szertet minket, de nem hízeleg, mert a javunkat akarja. Ôszintén, szeretettel szól  hozzánk. Az üzenet érthetô és telve van kegyelemmel. Jézus tudja a mi dolgainkat, hiszen jobban ismer minket, mint mi magunk.

„Laodiczea egyetlen reménye Isten elôtti helyzetünk megvizsgálásában és a betegség lényegének megismerésében rejlik” (4T 87).

 

Zsoltár 139:23-24.

 

Ennek az üzenetnek individuálális alkalmazása van. A hű Tanúbizonyság egyes számban beszél. Egyenesen  hozzánk szól. Gyülekezetünk lelkiállapota attól függ, hogyan válaszolunk erre az üzenetre.

Figyeljük csak meg betegségünk lényegét. Isten személyesen hozzánk intézi az üzenetet.

 

A) Mit jelent a lágymeleg állapot?

 

Mit figyelt meg az, Aki ismeri szívünket és gondolatainkat?

 

Jelenések 3:15-16.

 

Ebben a diagnózisban három lelkiállapot van megemlítve: hideg, lágymeleg és forró (hév).

Hogyan jut kifejezésre a lágymelegség?
„A Laodiczeához intézett üzenet Isten azon népére vonatkozik, amely azt állítja, hogy hisz a jelenvaló igazságban. A többség azonban lágymeleg; van nevük, ám hiányzik belôlük a buzgóság...

Erre a csoportra vonatkozik a „lágymeleg” kifejezés. Elismerik ugyan, hogy szeretik az igazságot, de elmaradtak a szorgalomban és a megszentelôdésben. Nem mernek szembenézni a hitetlenséggel. Nem

 

készek meghalni önmaguknak, s nem tartják magukat a hitelnekhez.. Nem szentelik oda magukat teljes szívvel Isten művének...Oldalról figyelik az eseményeket, és amint személyes érdekeik úgy kívánják, készek lemondani elveikrôl. Szívükbôl hiányzik a kegyelem bennsô munkálkodása” (4T 87-88.)

Ez az állapot egy határozott változást igényel életünkben. Megfigyelhettük, hogy négy tényezô alkotja a lágymelegséget:

1) Ezek „elmaradtak a szorgalomban és a megszentelôdésben”.

     Ha valaki nincs szoros összeköttetésben Istennel, akkor érthetô, hogy nincs megszentelôdve. Ha nincs     megszentelôdés, nincs szorgalom sem.

2) „Nem készek meghalni önmaguknak, s nem tartják magukat a hitelvekhez.”

     A részleges megtérés sohasem fog bennünket üdvözíteni. A megosztott szív nem eredményez gyôzelmet. Jézus egész szívünekt várja el tôlünk. Énünknek meg kell halnia, mert csak így foglalhatja el Krisztus a szívünk trónját. Óhajtjuk mi ezt? Mit szeretnénk jobban: azt, hogy Krisztus uralkodjék szívünkben, vagy pedig hogy énünk kerüljön elôtérbe? Ha nem vagyunk hajlandók dönteni, ha nem akarunk meghalni énünknek, lágymelegek vagyunk. Ám vagy meghalunk énünknek, vagy örökre elveszünk. Mit választanál szívesebben?

3) „Nem szentelik oda magukat teljes szívvel Isten művének. Oldalról figyelik az eseményeket, és amint személyes érdekeik úgy kívánják, készek lemondani elveikrôl.”

      Az ilyenek nem szentelnek elég idôt, érdeklôdést, munkát és eszközt Isten művére. Ha tesznek vagy adnak is valamit, nem tiszta szívbôl teszik és adják. Ezért gyorsan elfáradnak, megijednek, elcsüggednek és mindenrôl lemondanak.

4) „Szívükbôl hiányzik a kegyelem bennsô munkálkodása.”

      Hiányzik a Szentlélek tartós működése, a korai esô kiáradása és a lelkiekben való növekedés.

 

Magadra ismertél-e az elhanzottakban?   Te is lágymeleg vagy?

Mit súg a lelkiismereted? Isten szava egyenesen hozzád lett intézve. Hogyan reagálsz figyelmeztetésére?
„Kivetlek téged az én számból!” (16. vers)

A közömbösség és a megtérés hiánya útálatos Isten elôtt. Azok akik ilyenek, el lesznek távolítva Isten jelenlétébôl. Ha tovább szundikálsz, Isten kivet téged az Ô szájából.

„Az Úr szívesebben venné, ha lágymelegek egyáltalán nem viselnék a keresztény nevet. Az ilyenek ugyanis akadályozzák azok munkáját, akik ôszintén Istennek akarnak szolgálni. Ezek botránkozás kövei a hitetlenek számára” (1T 188.)

Isten szigorú figyelmeztetése új életre ébreszt minket, ez pedig megnyitja az utat a Szentlélek működése elôtt.

 

 

III. AZ ÉBREDÉS FELTÁRJA LAODICZEA LELKI VAKSÁGÁT

 

Zsoltár 85:10-14.

 

 

A hívôk többsége alszik, ezért nem láthatjuk, hogyan működik napjainkban az isteni erô. Isten bizonyítani akarja erejét, ám elôtt át kell élnünk a változást. Laodiczea azonban önfejű, elveti a megtérést, s ezért következnek be az elidegenedés gyötrelmei.

 

Jelenések 3:17.

 

A) Laodiczea vaksága

 

Ez a testi biztonság, az önigazultság álláspontja. Az ilyen emberek elégedettek önmagukkal. Nincsenek tudatában annak, hogy félre vannak vezetve; hogy szegények és vakok.

Az üzenet megingatja biztonságérzetünket, mert ráébredünk arra, hogy valójában milyenek  is vagyunk. Azzal álltattuk magunkat, hogy jók vagyunk, s még a Sátán is megdícsért minket: „Csak így tovább! Igazán jó ember vagy!”

Mindannyian azt az utasítást kaptuk, hogy térjünk meg:

Jelenések 3:19. De vajon hogy térjen meg az önigazultsággal teli szív? Megtérés nélkül viszont hogy lehet bűnbocsánatot és kegyelmet kapni?!
A „gazdag vagyok” érzés nem más, mint a „szennyes ruha” kifejezés. Ezt egy olyan fával lehet összehasonlítani, amely telve van levéllel, gyümölcs viszont nem terem rajta. Pál apostol szeretné elkerülni ezt a veszélyes helyzetet: Filippi 3:8-9.

Te hogy viszonyulsz az üzenethez?

„Szívük keménysége okozta azt, hogy az üzenet nem végezte el a munkát Isten elegendô idôt adott a mű elvégzésére. Amikodr az üzenet elôször lett hirdetve, az emberek megvallották bűneiket és Isten népe izgatottan szolgált Teremtôjének” (1T 186).

 

B) Hatékony orvosság Laodiczea számára

 

Jelenések 3:18.

 

            1) „...tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy!”

Milyen aranyról van itt szó?

„A Jelenésekben megemlített arany a HIT és a SZERETET kombinációja, de a szeretet elônyt élvez”

(2T 36).

Ha nem késztet minket szeretet az Istennek való szolgálatra, akkor szegények vagyunk. A szeretet az az indítórugó, amely felebaráti szolgálatra buzdít. Jézus azt mondta, hogy ilyen szeretet nincsen bennünk.

1 János 4:8.

Szükség van isteni szeretetre; olyan szeretetre, amely gyökerestôl megváltoztathatja életünket, Egyházunkat és a világot.

Hogyan juthatunk az isteni szertet birtokába? Isten a szeretet; járuljunk Hozzá bizalommal!
Efézus 3:17. Ha Krisztus hit által a szívünkben lakik, a szeretet is szívünkbe fog költözni, mert Urunk a szeretet megtestesülése.

 

            2) Olyan hitre van szükségünk, melynek segítségével kapcsolatot teremthetünk Istennel. Ha van hitünk, bűnbocsánatot nyerünk, eezenkívül Isten erejét, melynek segítségével gyôzedelmeskedhetünk. A hit rendelkezésünkre bocsájtja az isteni ígéretek teljességét.

Ha nincs hitünk és nincs bennünk szeretet, akkor nem is csoda, hogy nincs „fehér ruhánk”.

 

            3) „Fehér ruha”

A hű Tanúbizonyság nem vádolja hamis tanok hirdetésével Laodiczeát. Ebbôl látható, hogy a Laodiczeabeli hívô elégedett saját vallásával, de mivel nincs benne isteni erô, messzire távolodott Krisztustól. Ennyi világosság és igazság mellett vajon mire lenne még szükségünk?! -kérdezzük önmagunktól. A legnagyobbra és legfontosabbra van szükségónk: hitre és szeretetre. Uge most már értitek, hogy miért vagyunk szegénynek nevezve?

Jézustól függ minden ember sorsa a Földön. Csupán Ô járhat közben érettünk Istennél. A Laodiczeai hívô nem rendelkezik Krisztus igazságosságával. Miért?

                        1) A törvény cselekedeteiben bízik- Filippi 3:9.

                        2) Azt gondolja, hogy nem vétkezik- Róma 3:10-12,23.

                        3) Nem hiszi el, hogy Isten Krisztus áldozatának köszönve

                             fogadja el ôt.

 

Krisztus igazságosságát, életét, halálát és feltámadását kaptuk azért, hogy megigazuljunk és megszentelôdjünk. Krisztus igazsága kétféleképpen hat:

 

a) Ez az igazság nekünk tulajdonított, vagyis ajándékba kaptuk kegyelembôl. Eltörli a múltunkat, bűneinket.

 

b) Krisztus szívünkbe költözik és saját képmására változtatja meg életünket. Ily módon az Ô igazsága a miénk lesz, s az Ô jelleme életünk részévé válik.

 

A nekünk tulajdonított igazság feljogosít minket arra, hogy bemenjünk Isten országába, ám ahhoz, hogy angyalok között forgolódhassunk, szükségünk van a részesített igazságra is.

A megigazulás után megtörténik a második csoda, az újjászületés. Jézus Krisztus az Ô Szentlelke  által szívünkbe költözik és ott is marad. Ehhez azonban szükség van közreműködésünkre, beleegyezésünkre. Meg kell halnunk saját énünknek.

Éppen ebben rejlik a Laodiczeai hívô problémája. Ô nem akarja, hogy valaki uralkodjon rajta. Így vélekedtek annak idején a zsidók is: Lukács 19:14,27.

„Isten még a megigazulás elôtt elvárja, hogy teljesen átadjuk Neki szívünket. Az embernek engedelmes, tevékeny, élô hittel kell rendelkeznie; olyan hittel, amely szeretet által tisztítja meg a lelket”

(RaH, 1890. november 49:)

Ez azt jelenti, hogy amíg tart nálam a megszentelôdés folyamata, megtartom magamnak Krisztus nekem tulajdonított igazságát. Ha nem megy végbe nálam a megszentelôdés, akkor (bizonyos idô eltelte után) elveszítem azt a nekem tulajdonított igazságot, melyet megtérésemnél kaptam. Ez nem történhet meg egy pillanat alatt. Istenünk türlemes, Szentlelke pedig nagyon sokszor megpróbál hatni ránk. Ha megkeményítjük szívünket és egy nap véget ér a kegyelmi idô, akkor elveszítjük a nekünk tulajdonított igazságot. Ézsau, Bálám, Júdás és Saul esete igazi példa számunkra. Szépen kezdték életüket, elnyerték a nekik tulajdonított igazságot, de folytatták bűnös életmódjukat mindaddig, míg le nem járt számukra a kegyelem.

Sajnos sok Laodiczeai hívô csupán a neki tulajdonított igazságot ismeri, a részesített igazságról viszont semmit sem tud, sôt nem is akar tudni. Miért nem akarnak az emberek tudni róla? Azért, mert nincsenek szoros összeköttetésben Krisztussal. Miért? Mert nem mondtak le saját énükrôl.

Szeretjük tanainkat, melyek egyedülállóvá tettek minket a vallás világában. Annak viszont nem örülünk, hogy Krisztus az Uralkodó, és nem mi. „Csak senki ne érjen a gyökérhez, énünkhöz!” -gondoljuk.

 

Róma 9:31-32.

 

Az egész Izrael beleütközött a beleütközés kövébe, és ez a kô Jézus Krisztus volt. Ugyanez megtörténhet Laodiczeával is.

 

Máté 21:44.

 

Két dolog közül választhatunk: vagy Jézus széttöri énünket, vagy megtartjuk azt, de ránk esik a kô és agyonzúz bennünket. Harmadik lehetôség nem létezik.

A Laodiczeához intézett üzenet minket is választás elé állít. Attól tartok, hogy hívenik 50%-át könnyet szétzúzná a „beleütközés köve”, Jézus Krisztus.

Ragaszkodunk Jézus tanához, de Jézushoz nem. Amikor halljuk a Szentlélek figyelmeztetését, hogy: „Szabadulj meg ettôl és ettôl a bűntôl!”,  dühösen így reagálunk: „Nehogy megtiltsd Uram ezeket a dolgokat, mert azonnal elhagylak!”

Sokan 97-98 %-ra Jézusnak szolgálunk, de meghagyjuk magunknak azt, ami kedves számunkra. Hiába int minket a Szentlélek, mi a magunk útján járunk. A hű Tanúbizonyság nemcsak a megigazulás, bűnbánás és megbocsátás üzenetét intézi hozzánk, hanem megszentelôdésre és életmódunk megreformálására szólít fel minket. A reformnak pedig hatékonynak kell lennie Isten népe körében; olyannyira hatékonynak, hogy meggyorsítsda a késôi esô kiáradását. Szükséges, hogy megreformáljuk életünket, mert csak így maradhatunk meg a rostálás és a hét csapás ideje alatt, s csupán így tudjuk készen bevárni Jézus Urunkat.

 

Ésaiás 52:1-3.

 

Az elolvasott versekbôl megtudjuk, hogy Isten akarata számunkra az ébredés. Óhajtjuk-e, hogy bekövetkezzék nálunk is ez a folyamat? James Gilmour 1890-ben Mongóliából a következô sorokat írta egyik hajdani iskolatársának: „Azt állítod, hogy vágyódsz az ébredés után. Fordulj imában Istenhez és kérd meg, rázzon fel szunnyadásodból... Ezt a megújult állapotot Jézus ott végzi el, ahol az emberek Hozzá fordulnak.

 

János 16:24.

 

Evan Roberts, aki 1904-ben Walesben sokat tett az ébredés érdekében, így fohászkodott Istenhez: „Istenem, kérlek törj meg!” Isten válaszolt imájára és gazdag lelki áldásokban részesítette.

Kész vagy-e Istenhez fodulni ébredésért? Ha ige, akkor mondjad a zsoltárköltôvel együtt:  „Avagy nem elevenítesz-e meg minket?”

 

É B R E D É S

Szeminárium

 

4.

MIKOR KELL BEKÖVETKEZNIE AZ ÉBREDÉSNEK?

 

„Uram, hallottam, amit hirdettél,

félelem fog el attól, amit teszel, Uram.

A közeli években valósítsd meg,

a közeli években tedd ismertté!”

(Habakuk 3:2.)

 

A prófétának gyönyörű üzenete van számunkra.

Habakuk próféta könyve a nagy bukás idején, Amon király uralkodása alatt és esetleg Jósiás király uralkodásának elsô éveiben, Kr.e. 630-ban íródott. Nevének jelentése nem egészen világos, de legtöbbször „tüzes ölelésnek” vagy „hirtelen fordulatnak”  van lefordítva. Akárhogy is van, nekünk is „tüzesen bele kell karolnunk” Istenbe; úgy mint ahogy azt annak idején Jákób tette. „Hirtelen fordulatra” van szükségünk, mint ahogy elôzô tanulmányunkban már szó is volt róla.

Bevezetô versünkben Habakuk válaszol a „Mikor kell bekövetkeznie az ébredésnek?” kérdésre. Ha összekötjük szavait megtudjuk, hogy az ébredés ideje összeköttetésben áll Isten tekintélyével.

 

I. ISTEN TEKINTÉLYE A ÉBREDÉSBEN

 

„A közeli években valósítsd meg!”

 Isten megállás nélkül munkálkodik, míg be nem fejezi a munkát. Egyedül az emberek bűne tudja megakadályozni a mű elôrehaladását. Isten azonban szükség esetén másokat fog felhasználni.

 

Jelenések 18:1.

 

„Isten haragjának kitöltése elôtt egy hatalmas ébredés lesz látható Isten népe körében. Ilyen nagyméretű ébredés nem történt az apostolok ideje óta. Isten ereje és Lelke kiárad gyermekeire.” (NK 464.)

„Sok helyen észrevehetô volt az ébredés nagy művének kezdete. Népünk válaszolt Isten hívására és felsorakozott szent zászlaja alá” (Válogatott bizonyságtételek 3. 441.)

Az elôttünk álló ébredés nagyobb lesz, mint az, ami az apostolok idejében, Luther korában és  az adventi mű ébredésekor, 1844-ben történt. Elhiszitek-e azt, hogy a mi gyülekezetünkben is bekövetkezhet egy ilyen nagyméretű ébredés? Elhiszitek-e, hogy ez lesz a legnagyobb ébredés, melyet valaha is látott a világ?

Mi a te szereped ebben a nagy eseményben? „A közeli években valósítsd meg!” -olvassuk Habakuk próféta könyvében.

Egyedül Isten tud mindek felébreszteni, és ez be is fog következni az általa kiválasztott idôpontban. Isten mindent idôben végez el; sem túl korán, sem túl késôn.

„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.”

„Mikor pedig eljött az idônek teljessége, kibocsátotta Isten az Ô Fiát.”
„És mikor a pünkösd  napja eljött...”

Isten pontosan meghatározta az ébredés idejét. Ó, bárcsak készek lennénk áldásainak befogadására!
Isten azonban nemcsak az ébredés pillanatát határozta meg, hanem  a lelkik üzenet tartalmát is megjelentette. Ô mindig határozottan beszélt; úgy, hogy megfeleljen az adott pillanatban. Így volt ez a történelem folyamán.

            - 16. század: Protestáns reformáció. Az üzenet címe: „Az igaz ember hitbôl él.”

            - 17. század: Ébredés a puritánok között. Az üzenet Isten hatalmára és az ember felelôsségére utalt.

            - 18. század: John Wesley evangéliumi ébredése újjászületésre és megszentelôdésre szólította fel az embereket.

            -

 19. század: Adventi ébredés. Az üzenet fô gondolata: „Ímhol jô a vôlegény! Menjetek és hirdessétek az egész világon az örömüzenetet!”

Napjainkban a világnak a hármas angyali üzenetet kell hirdetnünk. Isten Egyházában a Laodiczeai üzenet hirdetése aktuális. Nem hirdethetjük addig a Jelenések 14. fejezetében leírt üzeneteket, míg el nem fogadjuk és nem alkalmazzuk a 3. fejezetben adott tanácsokat.

A következô kérdésre azonban még mindig nem kaptunk választ: Mikor várjuk a nagy ébredést? Talán tíz, húsz, esetleg harminc év múlva?

„A Szentlélek kitöltését az egyházra jövô eseménynek tekintjük; pedig az egyház kiváltsága, hogy már most is elnyerje. Keressétek, imádkozzatok érte, higyjétek. Bíznunk kell a Szentlélekben, és a menny arra vár, hogy reánk árassza” (Ev. 701.)

Értjük-e ezeket az igazságokat? Elfogadjuk-e és hiszünk-e bennük?
„A Sátán ravaszságának következményeként Isten népe képtelen megérteni és elfogadnai az isteni ígéreteket” (TM 92.)

Sokszor elmondjuk, hogy „amikor majd kiárad a késôi esô...” és ezt mindig jövô idôbe helyezzük. A Sátán azt akarja, ne lássuk be, hogy a késôi esô már a mi nemzedékünknek elôjoga. Isten ezt nekünk szánta. Nem akarja, hogy húzzuk-halasszuk az eseményeket; fel akar minket ébreszteni és elô akar készíteni a záróeseményekre. Milyen jó lenne, ha ezt felfognánk, elhinnénk és utat készítenénk a Szentlélek számára! Mikor jön el a késôi esô? Hová jön és mimódon? Vajon szerveznünk kell-e valamit, amivel hozzájárulhatunk a látványossághoz?

„Az Egyházban szervezett összejövetelek és a lélekmentés minden formája hozzájárul a korai és késôik esô kiárasztásához... Imádkozzunk alázatos szívvel, hogy a kegyelem gazddagon kiáradjon valamennyiünkre” (TM 508-509.)

Kihasználjuk-e a rendelkezésünkre álló szent alkalmakat? Ki fogja ezen a héten kérni Istent, hogy részesítse ébredésben? Ki akarja megbánni bűneit Ô elôtte?

 

Egyesek most megjegyzik: „Mire való ez a nagy sietség? Van még idô!” Testvéreim, én ebben nem hiszek! Mások azt mondják: „Még van idônk, nem járt le a kegyelmi idô!” Ez is sátáni csapda. Nem várhatunk arra, hogy majd a kegyelmi idô letelte után változzunk meg!
Jelenések 22:11-ben érthetôen le van írva a kegyelmi idô vége. Ez azonban nem jelent határidôt az adventisták számára. Ez a határidô a világra és más egyházak híveire vonatkozik. Nekik kell hirdetnünk a hármas angyali üzenetet, nem magunknak.

Milyen határidô érvényes az adventisták számára?

Isten azt az utasítást adta, hogy legyünk készen a rostálás elôtt. A rostálás után nincs többé kegyelmi idô az adventisták számára. Azok az adventisták, akik kirostálódnak, soha többé nem térhetnek vissza Istenhez és az Egyházhoz. A korai esô eredményeként fog bekövetkezni az ébredés és a reform. A korai esôt a rostálás, az elpecsételés, majd a késôi esô követi. Ebben az idôszakban a hívôk elhagyják Babilont, majd következik a kegyelmi idô vége és a hét csapás. Ekkor fognak felébredni a kirostálódott adventisták.

Mit jelent ez? Azt, hogy az adventisták számára már ma lejárhat a kegyelmi idô. Meggyôzôdésem, hogy most élünk a rostálás idejében. Kétféle rostálás létezik: a külsô, erôszakkal, hamis tanokkal és világiassággal ránk kényszerített rostálás, amikor az életben bekövetkezô érthetetlen dolgok rostálnak ki bennünket. Rosálásnak nevezzük a hű Tanúbizonyság üzenetének elvetését is.

Nem Jézus eljövetelének pillanatában kell elkezdenünk a készülôdést. Akkor már nincs idô a megtérésre; nincs Közbenjárónk a szentélyben, mert mindenki számára lejárt a kegyelmi idô.

Most dôl el örök sorsunk. Tulajdonképpen ti döntitek el magatartásotokkal. Most rosátlódik ki Laodiczea; most ítélkeznek felette. Isten most, a korai esô idején készít fel minket a rostálásra.

Az ébredés reformáció nélkül értéktelen. Hiába könnyezünk, ha nem vagyunk hajlandók változtatni életmódunkon. Gyorsan és hatékonyan át kell adnunk életünket Krisztusnak s el kell fogadnunk Tôle még ma azt, amit kínál nekünk.

(Most tarts rövid szünetet és szólítsd fel imára a testvéreket!)

II. MIRE VAN SZÜKSÉGE AZ  EMBERNEK?

 

Habakuk 3:2.

Az elolvasott bibliavers nem más, mint a szerencsétlen helyzetben lévô ember segélykiáltása. Szívét súlyos teher nyomja. Hangjában sírás, szemében könnyek. Számára már elérkezett a vég.

„Legyünk biztosak abban, hogy azok, akik nem értékelték és nem becsülték meg a korai esôt, észre sem fogják venni  késôi esô értékét.” (TM 399)

Miben rejlett az esztelen leányok balgasága?
Amikor elhangzott a kiáltás, hogy „Ímhol jô a vôlegény!”, mind a tíz leány felébredt és meggyújtotta lámpását. Ám nemsokáéra kiderült, hogy öt leánynak nincs elegendô olaja, ezért az ô lámpásaik gyorsan kialudtak.

 Ez a sorsdöntô pillanat feltárta valódi állapotukat. Nagy mulasztást követtek el, s ébredésük tragikus ébredés volt. Mielôtt tehát bekövetkezett volna a szomorú pillanat, fel kellett ébredniük.

Lukács 11:13.

Most kell olajat vásárolnunk lámpásainkba. A balga leányok azt gondolták, hogy minden idôben az Egyházhoz, a csoporthoz fordulhatnak segítségért.

Testvérem, ég-e már lámpásod? Van-e elegendô olajad? Lehet, hogy pillanatnyilag ég a lámpásod, de van-e tartalékod?
Ha ma meghúznánk egy vonalat a különbségek között, te melyik oldalon lennél? Vajon az okosok a vagy a balgák oldalán? Vajon nem ez számunkra a legsorsdöntôbb kérdés?

 

III. A HIT LEHETÔSÉGE

 

„A közeli években valósítsd meg!”

Hittel kell várnunk az ébredést és hittel kell rá felkészülnünk. Óhajtjuk az ébredést, de vajon hajlandók vagyunk-e eleget tenni a követelményeknek?
„Gyülekezetenkben vannak olyan megtéretlen emberek, akik sohasem fognak imában egyesülni a többséggel. Ezt a munkát mindenki önmagáért végezze. Többet imádkozzunk és kevesebbet beszéljünk... Ha ily módon elkészül az út a Szentlélek számára, Isten áldásai kiáradnak a világra... Talán azt várjátok, hogy az egész gyülekezet felébredjen? Ez sohasem fog bekövetkezni” (2SM 126.)

 

Hol találjuk meg önmagunkat? Ôszintén vágyol-e  ébredés után és kész vagy-e lefizetni érte az árat? Egyesülni akarunk-e imában a többi hívôvel? Válaszunktól függ, vajon eljön-e számunkra a felüdülés napja az Úrnak színétôl? Felteszed-e te is a kérdést: „Mit cselekedjünk, atyámfiai férfiak?”

Hogyan fog bekövetkezni életemben a reform? Mennyire készülôdök az ébredésre?

 

            1) Naponta 1-3 órán át tanulmányozd a Bibliát!

Egyedül Isten könyve vezethet minket Istenhez. Csupán a Biblia gyújthatja lángra szívünkben az ébredés tüzét. Ha ôszinték akarunk lenni önmagunkhoz, be kell ismernünk, hogy nagyon keveset olvassuk a Bibliát. Öt percnyi olvasás csak arra elég, hogy megnyugtassuk a lelkiismeretünket. Sokkal több idôt kell a Biblia olvasására szentelnünk. Naponta átlagban egy és fél órát töltünk el evéssel. Ugyanennyi idôt kellene lelki táplálkozásra szentelnünk.

   

 

            2) Tanulj fejbôl bibliaverseket és Prófétaság Lelke idézeteket!

Elménk naponta ki van téve különféle információknak. Mindez hatással van életünkre. Isten Igéjének be kell jutnia elménkbe és hatnia kell ránk. Elménk húsz, harminc vagy negyven éven át világi dolgokat fogadott be, s most itt az ideje, hogy megváltozzon a helyzet. Tanuljunk fejbôl bilbiaverseket és Prófétaság Lelke idézeteket, mert a lelki táplálék minôségétôl függ örök életünk.

 

            3) Tanulmányozd a Prófétaság Lelkének írásait!

A Biblia mellett a Prófétaság Lelkének írásai képezik számunkra a megfelelô lelki táplálékot. Határozzuk el, hogy egy könyvet rendszeresen olvasni fogunk a reggeli istentiszteletünkön. Vegyük például Jézus életét, vagy a Bizonyságtételeket. Ha rendszeresen olvassuk ezeket a könyveket, biztos bekovetkezik életünkben az ébredés.

 

            4) Élô ima

Hajlamosak vagyunk az ima elhanaygolására. A formaias imádkozás elfojtja az imaéletet. Az általános imák nem eredményeznek gyôzelmet. Ha ima után nem érzünk semmilyen változást, akkor az nem volt élô ima. Legjobb, ha mindig egy meghatározott idôpontban imádkozunk. Vigyázzunk, olyan idôpontot válasszunk, amikor semmi sem zavarhatja meg nyugalmunkat. Imaéletünk megreformálása nélkül nincs ébredés.

 

5) Böjt

Ki szokott napjainkban böjtölni? Ha valaki vágyódik az ébredésre, elôbb le kell gyôznie étvágyát. Az étvágy legyôzése tlajdonképpen az énünk feletti gyôzelem. Böjtölj hetente egyszer, de tartsd szem elôtt a következôket: „Isten nem fogadja el az önigazultság lelkületében gyakorolt imát és böjtöt” (RaH 1894. márc. 20. )

A böjt nem változtatja meg Istent, hanem téged változtat meg; nem kényszeríti Ôt arra, hogy meghallgasson. Te kerülsz olyan helyzetbe, hogy Isten jelentkezni fog neked és válaszol imádra. Ha böjt mellett egész nap annyira el vagyok foglalva, hogy nincs idôm imádkozásra, akkor nem is böjtölök, hanem csak éhezek. A böjt ideje Istené, nem pedig a miénk. A Prófétaság Lelke azt tanácsolja, hogy naponta csak kétszer táplálkozzunk és ez legyen a mi böjtünk. Ha egészségünk megengedi, próbáljuk ki. Addig nincs ébredés, amíg le nem gyôzzük önmagunkat.

 

            6) Engedelmesség

Legyünk mindenben engedelmesek, mert ezzel bizonyítjuk, hogy ôszinték, komolyak és hűségesek vagyunk-e, vagy sem. Isten is tiszteli azokat, akik Ôt tisztelik és megtartják parancsolatait. Az ébredés ugyanis nem más, mint engedelmesség Istennek.

           

            7)  Tevékenykedj a missziómunkában!

„Kedves testvéreim! Meg szeretnétek szabadulni a lágymelegségtôl? Fel akartok-e serkenni álmotokból? Induljatok el a munkára, akár van hozzá kedvetek, akár nincs. Tegyetek meg mindent a lélekmentés érdekében. Az ilyen munka felüdít és megerôsít benneteket. Gyakorlással lelki erôtök növekedni és erôsödni fog” (5T 385.)

 

            8) Az adakozás elve

Ez tulajdonképpen isteni elv. Szenteld Istennek erôdet, tudásodat és anyagi eszközeidet. A kereszténység önzetlen adakozásból áll.

 

            9) Élô keresztényekkel társalogj!

Olyan keresztényekkel társalogj, akik bátoríthatnak és jóra buzdíthatnak. Kerüld a kritizálók és bôbeszédűek társaságát.

 

Az ilyen ébredés reformhoz vezet. A feltételek érthetôek azok számára, akik fel akarnak ébredni és üdvözülni akarnak. „Isten Lelke mindaddig nem árad ki a földre, amíg népünk meg nem szentelôdik és meg nem tanulja, mit jelent az Istennel való közreműködés” (ChS 253, 1896.)

Valaki talán megjegyzi: „Van még bôven idônk, mert a jelek nem teljesedtek!” Ha így vélekedünk, nagyon becsapódhatunk.

 A jelek nem úgy játszódnak le, ahogy várjuk ôket, és amint minden jel beteljesedik, eljön Jézus.

Ahelyett, hogy Krisztus követôi lennénk, az évek folyamán a jelek szemlélôi lettünk. Emlékszünk-e, mit ajánlott White testvérnô: azt, hogy naponta legalább egy órát elmélkedjünk Krisztusról?! Igyekszünk-e megismerni és követni Ôt? Igyekszünk-e átadni magunkat Neki?
Jézust földi tartózkodása alatt megkérdezték: „Mikor alapítod meg országodat?” Ô erre így válaszolt: „Az én országom már itt van; bennetek van.”

Mások megjegyezték: „Mielôtt a Messiás eljönne, meg fog jelenni Illés.” „Igen -válaszolt Jézus-, Illés már eljött (Keresztelô János személyében) és ti nem ismertétek ôt fel.”           
Ugyanez velünk is megtörténhet. „Ha nem szerzünk naponta újabbnál újabb tapasztalatokat a keresztény erények fejlesztésében, nem leszünk képesek arrak, hogy felismerjük a Szentlélek kiáradását a késôi esô formájában. Megtörténhet, hogy a körülöttünk élôk részesülnek belôle, mi azonban fel sem fogjuk ismerni” (TM 507.)

„A hangos kiáltás elmúlik, a késôi esô kitöltôdik, de sokan semmit sem tudnak róla” (RaH, 1892. november 22.).

 

Ésaiás 60:2.

 

A történelem órája nemsokára elüti a tizenkettôt. A lelki szunnyadás idejében élünk, s fennáll a veszély, hogy a bűn teljesen elkábít minket.

Jézus nemsokára ejön! Itt az ideje, hogy felserkenjünk és megreformáljuk életünket. Vigyázzunk, ne várjuk meg a rostálást! „Nem egy meghatározott idôrôl beszélek, amikor majd a Szentlélek kiárad az emberekre. Nem arra az órára gondolok, amikor a hatalmas angyal egyesíti erejét a harmadik angyal törekvésével. Az üzenetem így hangzik: „Csak akkor lehetünk biztosak üdvösségünkben, ha lámpásaink égnek és van bennük elegendô olaj” (1 SM, 192.).

Használjuk ki a rendelkezésünkre álló rövid idôt. Hozzunk határozatokat és alkalmazzuk azokat életünkben.

Imádkozzunk most ezért!

 

É B R E D É S

Szeminárium

5.

AZ ÉBREDÉS ÚTJA

 

1904-ig egész Wales távol volt Istentôl. Szinte nem is lehetett beszélni lelki életrôl. Az emberek alig jártak templomba, s mindenütt úrrá lett a bűn. Egyszerre azonban Isten Lelke végigsöpört az országban. A templomok megteltek, és az emberek  délelôtt tíztôl éjfélig együtt voltak: énekeltek, imádkoztak, tapasztalatokat meséltek  és bizonyságot tettek hitükrôl.
Hitetlenek, részegesek, lopók, szerencsejátékosok tértek Istenhez és változtattak életmódjukon. Az  emberek hangosan vallották be  bűneiket, rendezték adósságaikat, visszaadták azt, amit elloptak. A színháztermek egyszerre üresen maradtak. Öt hét leforgása alatt többezer ember csatlakozott az egyházhoz. Megismétlôdhet-e egy ilyen ébredés napjainkban is? Természetesen mindannyian vágyódunk az ébredés után, de tudatában vagyunk annak is, hogy létezik egy út, az ébredés útja, melyen végig kell mennünk, ha új emberek akarunk lenni. Keresztelô János, a nagy reformátor ezzel kapcsolatban kijelentette:

Lukács 3:4-6.

Ezen az úton kell hát járnunk ha azt akarjuk, hogy Isten bennünk és rajtunk keresztül működhessen.

 

I. MIT PARANCSOLT MEG ISTEN?

„Készítsétek meg az Úrnak útját...”

Nekünk tehát utat kell készítenünk. A Szentlélek erejére van szükségünk ahhoz, hogy utat készíthessünk  a késôi esô kiárasztásához.

Zakariás 10:1.

Jóel 2:23.

Mit jelent a korai esô kifejezés? Mit értsünk késôi esô alatt? Isten a természetbôl vett szimbólumokkal ábrázolja a Szentlélek munkáját.

Keleten a vetés idején esik a korai esô. Erre azért van nagy szükség, hogy a mag elegendô nedvességet kapjon és kicsírázzon. A késôi esô a mag beérése idején hulli, és elôkészíti a gabonát az aratásra. Mit jelent ez lelki téren? A korai esô Isten kegyelmét jelképezi, amely megváltoztat bennünket és segítségünkre van a bűn legyôzésében.

„A késôi esô, mely beérleli a gabonát, Isten kegyelmét jelképezi, mely felkészíti az Egyházat a Ember Fiának  eljövetelére. Ha elmarad a korai esô, nem lesz élet; nem jelenik meg a zsenge fűszál. Ha a korai esô nem végzi el munkáját, a késôi esô semmit sem tehet a mag beérése érdekében.  A korai esô áldásaira egészen a lelki aratás végéig szükségünk van. Ez azonban nem elegendô számunkra. A korai esô áldásait értékelve nem szabad szem elôl tévesztenünk azt a tényt, hogy késôi esô nélkül nem érik meg a mag, és a gabona nem lesz kész az aratásra. Így tehát a magvetô munkája hasztalan” (TM 464:):

 

Kihasználjuk-e a korai esô nyújtotta elônyöket és áldásokat? Bekövetkezik-e nálunk naponta a változás? Talán azt várjuk, hogy amit nem értünk el a korai esô idején, majd bepótoljuk a késôi esô alatt?
„Ha  így gondolkodunk, nagyon tévedünk!” (TM 464) „Készítsétek meg az Úrnak útját!” -olvassuk Lukács evangéliumában. Ez hát a mi feladatunk!

„Láttam, Isten népe különös változásra, indítóerôre vár. Azok, akik így gondolkodnak, csalódni fognak, mert gyorsan belátják, hogy nincs igazuk. El kell indulniuk, meg kell kezdeniük a munkát, s ôszintén kérniük kell Istent, segítsen, hogy megismerhék önmagukat” (1T 261.)

 

„Kérjetek esôt!” Ne várakozzatok gondtalanul. Ne gondoljátok azt, hogy majd eljön a késôi esô ideje, és akkor  ti is részesültök belôle. Nem! Most van az ideje, most kell kérnetek!

„Keressétek, imádkozzatok érte, higyjétek. Bíznunk kell a Szentlélekben, és a menny arra vár, hogy reánk árassza” (Ev. 701)

A menny készen áll a késôi esô kiárasztására, de vajon mi készen vagyunk-e?
(Ajánlat az elôadó számára: alkossatok kis imacsoportikat és imádkozzatok.)

 

II. MIT KELL TENNÜNK?

 

 „Láttam, hogy Isten népe könnyűnek találtatik, ha semmit sem tesz a maga részérôl, hanem várja, hogy elérkezzen a „felüdülés”, s csak azután hozza helyre hibáit és tévedéseit” (1T. 619.)

Mit tegyünk? Mire összpontosítsuk igyekezetünket?

 

            A) „Minden völgy betöltetik” (Lukács 3:5.)

 

A késôi esô  kiárasztásának elsô feltétele az, hogy a völgyek betöltessenek. A völgyek jelképezik  a lelki bukásokat.

„Ó, milyen sokan védelem nélkül ,aradtal a magu nyomorúság idején! Elhanyagolták  az alôkészületeket, ezért nem részesülhettek „felüdülésben”,melyre azoknak van szükségük, akik a Szent Isten közelében óhajtanak élni... Láttam, hogy csupán azok részesülhetnek a „felüdülésbôl”, akik gyôztek kísértéseik, büszkeségük, önzô természetük, a világ iránti szeretetük és gonosz szavaik felett.”(EW 71.)

 

Ezeket a völgyeket kell betöltenünk ha azt akarjuk, hogy az ébredés és üdvösség útja elkészüljön. De hogyan válik ez valóra? Ninive, Asszíria fôvárosa az óvilág egyik legnagyobb városa volt. A gazdasági jólét mellett erkölcsileg és lelkileg mélyre süllyedt. A gonoszság és istenelenség központja lett. Náhum 3:1. Isten azonban még a legnagyobb bukásban is látta, hogy vannak emberek, akik a jó után vágyódnak. Hogyan lehetnek ôket jó útra téríteni? Hogyan következhet be Ninivében az ébredés és a reform?
Isten egy szörnyű üzenettel küldi hozzájuk szolgáját: Jónás 1:1-2. Sajnos problémája volt szolgájával (mint velünk is), ezért elôször Jónással kellett rendezni a dolgot, ôt kellett felébresztenie, majd következhetett a második utasítás: Jónás 3:1-4.

Az emberek meghallgatták a  figyelmeztetést, Isten Lelke hatással volt rájuk, s ezrek sírtak bűneik felett. Így töltettek be Ninivében a völgyek. Jónás 3:5-3.

Milyen csodálatos ébredés! Milyen áldásos reform!

Mely lépések vezették Ninive lakosságát a változáshoz?

1) Isten éber szolgája

2) Isten érthetô és határozott üzenete

3) Az emberek belátták, hogy amennyiben elvetik az üzenetet,

    szörnyű büntetésben lesz részük.

4) Gyorsan cselekedtek

5) Böjt

6) Megtérés és ima

7) Visszatértek gonosz útaikról

8) Hitték, hogy Isten elfogadja megtérésüket.

 

Csodálatos! Ilyen ébredést és reformot vár el tôlünk is Isten. Egyetértünk-e akaratával és tervével?

 

Máté 12:41.

 

„Isten a kegyelem Istene. Türelmes és kegyelmes azokhoz, akik áthágják törvényét... Ám az Ô türelme is végéhez közeledik azok számára, akik kitartanak engedetlenségük mellett” (PC 276.)

„Isten egy idôre próbára teszi az embereket. Van azonban egy határ, ahol Isten türelme véget ér, és ahol szükségessé válik büntetése”(PC 277.)

A völgyek betöltése nem tanács, hanem parancs számunkra.

            B) „Minden hegy és halom megalacsonyíttatik”

 

A hegyek és a halmok a „magaslatokat” jelképezik, ahol az emberek idegen isteneknek szolgálnak. A mai Izraelnek is -a hajdani Izraelhez hasonlóan- sok idegen istene van. Vágyódunk az ébredésre, és ez helyes, ám bizonyos feltételeknek eleget kell tennünk. El kell távolítanunk az idegen isteneket éppen úgy, mint Jákób és Jósiás idejében. Jósiás király nyolc esztendôs korában került trónra. Tizenhat éves korában „kezdé keresni Istent” (2 Krónika 34:4.). Látjuk, hogy elôször maga a király ébredt fel. Húsz esztendôs korában elkezdôdött a reformáció. Elôször lerontotta a bálványokat és az idegen isteneket, majd a termékenység istenének kánaáni szimbólumait is eltávolította (34:5-7.). „Azután megtére Jeruzsálembe” (7. vers).

Hat év telt el a történtek után. Úgy tűnt, hogy hiányzik valami; üresség támadt. Jósiás király uralkodásának tizennyolcadik évében „megtalálták a törvénykönyvet”. Ez a tény új lendületet adott az akkor már kihalófélben lévô reformnak. Jósiás életének 26. évében élte át a teljes ébredést és reformot. Nála kezdôdött az újbóli ébredés, azzal, hogy tizenhat éves korában „kezdé keresni Istent”, most pedig „hallotta a törvény beszédét”.

A nép azonban már olyan mélyre süllyedt a bűmben, hogy ez a reform csupán késleltette a rabságot. A reformnak köszönve azonban sokan megtértek és lelki felüdülésben volt részük. Jósiás Húlda prófétaasszonyhoz fordult met tudni akarta, milyen jövô vár a népre. (34:20-27.)

Így folytatódott a már megkezdett reform (34:30-33.). A reform eredményeként az izraeliták újból megünnepelték a páskát (35:1,18.). Jósiás ôrállasukra állítáa a papokat (35:2.), s a fejedelmekkel együtt adakozni kezdett (35:7-8). Újból bevezették az égôáldozatokat (35:12.), felújították az éneklôk csoportját (35:15.), de a legfontosabb az volt, hog a király elrendelte: „Valaki találtatik vala Izraelben, hogy szolgáljon az Úrnak, az ô Istenüknek; és az ô egész életében nem szakadának el az Úrtól, atyáik Istenétôl” (2Krón. 34:33.).

Milyen úton haladt a nép, és milyen úton kell nekünk haladnunk?

            1) Isten keresése

            2) Az idegen istenek és bálványok lerombolása

            3) A munka megszervezése nagy területen (6. vers)

            4) Isten házának kijavítása (8. vers)

            5) A szolgák engedelmessége (16. vers)

            6) Tanácskozás a prófétanôvel (22. vers)

            7) Nagy gyűlés (29-30. vers)

            8) A bálványok lerombolása a szívben

                 - a király megszaggatta  ruháit (19. vers)

                 - a király fogadást tett, hogy követni fogja az Urat (31. vers)

                Mindannyian az Úr mellett döntöttek (32. vers)

Nekünk is ezen az úton kell járnunk!

„Adjátok át még ma magatokat az Úrnak, mert csak így tudtok megszabadulni énetektôl... Tisztítsátok meg edényeiteket, hogy készek legyetek a késôi esô kiárasztására. A késôi esô eljön, s Isten áldásai betöltik azokat a lelkeket, melyek megtisztultak minden szennytôl... és készek a felüdülésre... készek a Szentlélekkel való keresztségre” (1SM 181.)

 

            C) „És a göröngyös utak símákká lesznek”

 

Ezsdrás 9. fejezet 1-4. versek: a valódi helyzet felismerése. A felismerés bűnbánathoz vezet; az ébredés összegyűjtötte azokat, akik „félték Isten nevét”, s egyesültek imában (4-5. versek). Az imák legyenek ôszinték, ne formaiasak.

            - Az emberek bevallották hitetlenségüket. (6)

            - Elismerték Isten hűségét. (9)

            - Nincs igazolás. (10)

            - A büntetés kisebb, mint amit érdemeltek volna. (13)

            - Egy újabb hitetlenség teljes pusztuláshoz vezetne. (14)

            - Elôtted állunk és kegyelmedben bízunk.(15)

 

A csoport ébredése kiterjed másokra is (10,1). A nép képviselôje (helyi gyülekezetünk bizottsága) beismeri a tévedést(2), s kifejezi reményét, hogy Izraelben bekövetkezik az ébredés és a reform (2,3). A nép képviselôje mindenki elôtt elmondja, hogy támogatja az ébredést (4). „Ekkor Ezsdrás megesketé a

papoknak, a Lévitáknak és az egész Izrael fejedelmeit, hogy  e beszéd szerint fognak cselekedni; és megesküvének” (5).

Így lehet elérni az egységes átadást. Így kezdôdött el Isten Lelke vezetésével a csodálatos ébredés és reform. Az ébredés pedig akcióhoz, tevékenységekhez vezet. De milyenhez?

Vajon az ébredés az emberek műve? Elérhetô-e emberi trükkökkel, ügyeskedéssel?

„És fölkele Ezsdrás az Isten háza elôl...és beméne szobájába, kenyeret nem evék, sem vizet nem ivék...” Ez az alapja minden igazi reformnak, és napjainkban is csak így lehet elérni az igazi ébredést és reformot. Az igazi ébredés akcióhoz vezet. Nem elég a szobában imádkozni; forduljunk a néphez!

Összehívták az egész népet (10:7.). Az akció rámutatott arra, hogy ki kicsoda (8). „És most nem sok ideje, hogy az Úr, a mi Istenünk rajtunk könyörült, hogy hagyjon minékünk maradékot”(9:8). A „maradék” pedig úgy döntött, hogy szolgálni fog Istennek (10:1-12.). A göröngyös utak símákká lettek. Szeretnénk-e, ha a mi utaink is símákká lennének?

„Az a helyreállítási munka és reformáció, amelyet a hazatért foglyok Ezsdrás és Nehémiás vezetésével végeztek, a lelki helyreállításnak olyen képét tárja elénk, amilyet a föld történelmének záró napjaiban kell véghezvinni.” (PK 418.)

           

D)”És az egyenetlenek egyenesekké”

 

„A ma végrehajtandó reformációs munkában szükség van ezsdrásokra és nehémiásokra, akik nem szépítgetik és nem mentegetik a bűnt, és bátran megvédik Isten méltóságát... Amikor bűnnel és az igazság megvetésével találkozott, olyan határozottan foglalt állást, hogy a nép új hévvel és lelkesedéssel látott munkához. Meg kellett látniuk hűségét, Istene és hazája iránti mélységes szeretetét. Ezt látva, készek voltak követni, és menni, amerre ô ment.” (PK. 417-418.)

 

Szeretnénk-e megszabadulni Isten haragjától? Szeretnénk-e Isten áldásaiban részesülni?

Csupán egy út vezet Hozzá: fel kell fognunk, hog tévedünk és meg kell bánnunk bűneinket. Szeretnénk-e ezen az úton haladni? Hiszem, hogy ôszintén vágyódunk az üdvösség után, és elhatározzuk: Isten útján haladunk!

Vizsgáljuk  csak meg, hol tévedünk leggyakrabban!
           

            1) Hogyan viseltetünk a szegények iránt?

             - Örömmel adj kölcsönt a szegénynek (5Mózes 15:7-8.).

             - Fogadd el, bátorítsd a rászorulót (3Móz 25:35.).

„Minél hasonlóbbak leszünk Megváltónkhoz, annál jobban fogjuk szeretni azokat, akikért Ô meghalt... Az az ember, aki nem szereti Istent és felebarátait, nem nevezheti önmagát Krisztus tanítványának, annak ellenére, hogy nagy a hite.” (5T 167,)

           

            2) Hogyan viselkedünk munkahelyünkön?

„A Biblia arra tanít minket, hogy tegyük magunkat az emberek helyzetébe, és ne csak önmagunkra gondoljunk, hanem ôrájuk is. (MH 187.)

             - Ne vegyél el zálogot: 5Mózes 24:17; 10-12.

             - Ne csalj eladásnál, vásárlásnál: 3Mózes 25:14.

             - Ne legyen hamis mértéked: 3Mózes 19:35.

             - Ne legyen kettôs mértéked: 5Mózes 25:13-14.

Az emberek pénz után vágyódnak, mert meg akarnak gazdagodni. Milyen kellemesen cseng ez a szó a hamis és a világot kedvelô hívôk számára. Az ilyenek szívesen visszatartják az Istennek járó részt, és az adományok adásában is szűkmarkúak.” (5T 275.)

           

            3)Hogyan viseltetünk azok iránt, akik úgy hisznek, mint mi?

               Galata 6:10. „Krisztus azzal bízta meg követôit, hogy gondoskodjanak a szegényekrôl és elhagyatottakról.” (MH 201)

                        A) Az árvákról és  özvegyekrôl való gondoskodás: Zsoltár 68:6; Jeremiás 49:11.

„Az Úr gondot visel az árvákról és az özvegyekrôl, de nem küld nekik mannát az égbôl, és hollót sem bíz meg azzal, hogy ennivalót vigyen nekik. Megváltónk hat az emberek szívére, kiűzve onnan az önzést, s utat nyitva a keresztény szeretet számára. A szegényeket és elhagyatottakat követôire bízta, hogy azok gondoskodjanak róluk.” (MH 203.)

                        B) Fogadjatok örökbe árva gyermekeket.

„Ha nincs közeli rokon, vagy hozzátartozó, aki gondoskodna az árva gyermekekrôl, akkor a Közösség tagjai keressenek nekik megfelelô otthont. Keresztény testvéreim, nyissátok meg szívetek és otthonotok ajtaját a tehetetlen árvák elôtt. Ne engedjétek meg, hogy a különféle segélyszolgálatok elvégezzék helyettetek a munkát.” (MH 204.)

                       

                        C) Törôdjetek az idôsekkel!

„Azok a családok, akik el tudják helyezni maguknál idôs rokonaikat, tekintsék elôjognak, hogy gondoskodhatnak róluk. Ha a gyermek és a rokonok nem tudnak gondot viselni az idôs szülôkrôl és hozzátartozókról, akkor a Közösség tagjai vegyék át ezt a feladatot. Tekintsék elôjognak, hogy segíthetnek a rászorulókon. Azok, akik krisztusi lelkülettel bírnak, gyengéden viseltetnek az idôs személyek iránt.” (MH 205.)

Jakab 1:27.

„Krisztus próbára teszi követôit, s rájuk bízza a tehetetleneket és elhagyatottakat. Isten iránti szeretetünket azzal mutatjuk ki, ha segítünk a szegényeken. Ha elhanyagoljuk ezt a munkát, hamis tanítványok vagyunk, s Krisztus és szeretete idegen számunkra” (MH 205.)

                      E) „És a göröngyös utak símákká lesznek”

Az apostolok idejétôl számítva az adventi mozgalom volt a legnagyobb mozgalom, mely mentes volt az emberi tökéletlenségtôl és a sátáni csalásoktól. Az adventi mozgalom megmozgatta a tömegeket; ezrek tértek Istenhez. A gonoszság fejedelme elveszítette követôinek egy részét.

Hogyan kezdôdött a mozgalom? Mi is ébredés és reform után vágyódunk, de vajon melyik úton kell haladnunk, hogy elérjük célunkat?

            1) A szív megvizsgálása és a bűnbánat

„Az jellegére nézve megalázkodás és az Úrhoz való visszatérés azon idejéhez hasonlított, mely a régi Izrael között az ô szolgái által adott feddés üzeneteit követte. Az azon jellemzô vonásokat viselte, melyek Isten munkáját minden korszakban jellemzik. Kevés lelkesült öröm létezett ott, ellenkezôleg ellenkezôleg inkább a szívnek alapos vizsgálása, a bűnök bevallása és a világról való lemondás. Egy elôkészület az Úrral való találkozásra, az volt az Istennel tusakodó lelkeknek aggodalma. Ott kitartó ima és az Istennek  való korlátlan odaadás volt.” (NK 282. Jugoszláv kiadás)

            2) A szív egysége

„Ott az érzéseknek semmi ellenkezése nincs; mindannyian egy szívvel és egy lélekkel vannak.” (ugyanott)

            3) A Biblia szorgalmas tanulmányozása

„Ôk Isten igéjét azelôtt ismeretlen buzgósággal és érdeklôdéssel tanulmányozták.” (ugyanott)

            4) A missziómunka végzése

„Nem a legtehetségesebbek, hanem a legalázatosabbak és a legengedelmesebbek voltak azok, akik az elsôk között voltak a hívásra hallgatni, és annak engedelmeskedni. Földművesek otthagyták aratásukat a mezôn, iparosok letették szerszámaikat, és örömkönnyekkel kimentek, hogy az intést közöljék.” (ugyanott)

            5) Visszatérés Isten törvényéhez

„Csak azáltal, hogy Isten törvénye isémét az ôt megilletô jogos elismerésben részesül, éledhet fel az ôsi hit és ôsi istenfélelem azok között, akik magukat Isten népének tartják.” (NK. 334. Jug. kiadás)

            6) Naponkénti megbékélés Istennel

„Minden reggel érezték, hogy elsô kötelességük az, hogy bizonyosak legyenek az Istennel való elfogadásuk felôl... Szükségesebbnek tartották biztosan tudni azt, hogy Megváltójuk helyesli eljárásukat, mint a mindennapi táplálékot, és ha felhô homályosította el szíveiket, nem nyugodtak addig, míg el nem távolították azt.” (ugyanott)

„Ilyen hatásai voltak az elsô években a vallási ébredésnek. Gyümölcseikrôl ítélve, ismeretessé  vált, hogy az Úr  ôket a lelkek megmentése és az emberiség felemelése érdekében végzett munkájukban megáldotta.” (NK. 323.)

Megismétlôdhet-e ilyesmi napjainkban is? Nemcsak hogy megismétlôdhet, hanem biztos meg fog ismétlôdni. Ha azonban azt akarjuk, hogy Isten bennünk és rajtunk keresztül munkálkodjon, eleget kell tennünk bizonyos feltételeknek.

„Gyülekezeteinkben alapos reformnak kell bekövetkeznie. Isten Lelkének minden gyülekezetünkben érezhetônek kell lennie. Keressétek ôszintén az Urat, vessétek  el bűneiteket és várjatok, míg elnyeritek az onnan felülrôl jövô erôt.” (MH 402.)

Vajon hiábavaló lesz várakozásunk? Meghozza-e törekvésünk a várt áldást és eredményt?

 

III. „RÖVIDESEN VÉGEZ AZ ÚR A FÖLDÖN

Róma 9:28.

„A fénysugár gyorsasága a mű befejezésének gyorsaságát jelképezi” (5T 754.)

„Azok, aki feltétel nélkül átadják magukat Istennek, erôt nyernek a munka végzésére.” (MH 160.)

„A gyülekezeti tagoknak is úgy kell munkálkodniuk, mint ahogy az apostolok munkálkodtak.” (7T 33.)

Gyôzelemre hívattunk el, testvéreim! Nem leszünk vesztesek sem a mindennapi életben, sem a missziómunkában.

Vajon nem kellene buzgóbban serénykednünk, mint ahogy azt az apostoli egyház hívei tették? Vajon Isten Lelkének és erejének nem kellene erôteljesebben kifejezésre jutnia, mint az apostolok és az elsô keresztények idejében?!

 

 

É B R E D É S

Szeminárium

 

6.

AZ ÉBREDÉS SZELE

 

Jézus tizenkét apostolt gyűjtött maga köré, s velük együtt alapította meg az újszövetségi egyházat. Nem a rabbik iskolájában vagy a szanhedrin tagjai között kereste ôket. Nem is küldte ôket továbbképzésre.

A tanítványokat sem Görögország (a filozófia és kultúra központja), sem Róma magas fokú iskolái nem tudták volna felkészíteni a világ evangélizálására. Jézus ezeket az egyszerű, de ôszinte embereket a Galileai tenger partján találta.

Az emberek azonban sok gondot okoztak Tanítójuknak. Ugyanolyanok  maradtak, mint azelôtt is voltak: Lukács 22:24. Még néhány órával Jézus halála elôtt is egymás között versengtek. Hogy lehet ez?

Ugyanez a lelkület bennünket, adventistákat is tönkretehet éppen most, a késôi esô kiárasztása és Jézus Krisztus eljövetele elôtt.

Három és fél éven át a tanítványok azt gondolták Jézusról, hogy próféta. Nem fogták fel, hogy Ô maga az Isten, és azt sem értették, miért van közttük. Sok adventista ma azt sem tudja, ki a Szentlélek, mit akar tenni velünk és rajtunk keresztül. Életünkben nem volt látható az elôrehaladás. Nem tudták felfogni Jézus küldetését és feladatát. Lukács 24:49.

Szükségük volt a Szentlélekre, mely mennyei erôvel rházta fel ôket. Mennyei segítség nélkül munkájuk eleve eredménytelenségre lett volna ítélve. „...Ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felrháztattok mennyei erôvel”.

Ezek a szavak ma is érvényesek minden hívôre, minden lelkészre, tanítóra, diakónusra és mindazokra, akik az Úr művében dolgoznak. Krisztus ereje nélkül törekvésünk hiábavaló.

„Meg kell keresztelkednünk a Szentlélek álta.. Enélkül tehetetlenek vagyunk és nem tudjuk elvégezni a ránk bízott feladatot. Úgy állunk, mint a tanítványok Tanítójuk keresztrefeszítése után. Jézus ismerte tanítványai tehetetlenségét, ezért tanácsolta nekik azt, hogy maradjanak addig Jeruzsálemben, mígnem  felruháztatnak mennyei erôvel. (RaH, 1890. február 18.)

 

I. A SZENTLÉLEK KITÖLTÉSÉNEK ALAPJA

 

Az apostolok elnyerték a Szentlelket, és az eredmény fantasztikus volt. De milyen feltételeknek kellett eleget tenniük? Vajon a Szentlélek kitöltésének alapja a tanítványokban, vagy Krisztusban rejlett?

ApCsel 2:1. Pünkösd napján beteljesedett egy régen kimondott prófécia. Galata 4:4. Vajon Jézus földrejövetele az Ôt váró emberektôl függött? Vajon az imádkozóktól függött, vagy azért jött el, mert „eljött az idônek teljessége”?

Ebbôl a bibliaversbôl megtudjuk, hogy a Szentlélek kitöltése nem az imádkozó tanítványoktól függött. Igaz, fontos volt az elôkészület, hiszen így éppen ôk nyerték el a Szentlelket. Az alapfeltétel azonban nem ôbennük volt. Lukács 24:49: „És ímé én elküldöm...”

A Szentlélek kitöltése a mennyei Atya ajándéka Jézus Krisztuson keresztül -János 14:16; ApCsel 1:4.

„Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha elnem megyek, nem jô el hozzátok a Vígasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok” (János 16:7.)

Tehát Jézusnak el kellett mennie, hogy a Szentlélek eljöhessen.

ApCsel 2:32-33: Péter három dologra hívja fel figyelmünket:

            1) Jézus Istennek jobbja által magasztaltatott fel;

            2) Jézus az Atyától nyerte el a Szentlelket;

            3) Jézus kitöltötte a Szentlelket.

A Szentlélek kitöltésének alapfeltétele Jézus mennybemenetele volt. Mit jelent ez?

Az Újszövetségben Jézus kétféle felemltetésérôl van szó.  Hová kellett az ember Fiának felemeltetnie? János 3:14. Milyen felemeltetésrôl van itt szó?  Jézus itt a kereszthalálról beszél. Ezt a megaláztatást Ô felemeltetésnek nevezi. (János 12:32-33.)

Jézus felemeltetése a keresztre ugyencsak egy elôfeltétele volt a Szentlélek kiáradásának. Ott, a kereszten, Urunk megoldotta a bűn problémáját, s ezzel utat készített a Szntléleknek. A Szentlélek ugyanis csak ott árad ki teljes mértékben, ahol jelen van a megbocsátás. Péter apostol az ApCsel 2:32-33-ban Jézus második felemeltetésérôl beszél. Mennybemenetele a felemeltetés második fázisát jelenti. Jézust emberei kezek szegezték a keresztre, de vajon ki emelte Ôt fel másodszor? Isten Fia az „Istennek jobbja álta emeltetett fel” a mennybe, egy újabb szolgálat betöltésére. Urunk mennybemenetelével Királlyá és Pappá lett koronázva a mennyei szentélyben, s ezzel megnyílt az út a Szentlélek kiárasztása elôtt. Jézus szentélyszolgálatának a kezdete lehetôvé tette a Szentlélek kiárasztását. Ki tett tehát eleget a feltételeknek? Nem az imádkozó tanítványok, hanem maga Jézus Krisztus.  Felemeltetése a keresztre, majd felemeltetése a mennybe „Istennek jobbja által” megalapozta a Szentlélek kitöltését.

A Szentlélek Isten ajándéka az embeerk számára. Nem lehet megvásárolni, kiérdemelni, megtalálni vagy elkészíteni. Az ember nem kérte Istentôl, s nem az imák eredményeként áradt ki az összegyűltekre. Isten a Szentlélek kitöltésével bizonyította: Jézus Kisztus hatalmat kapott mennyen és földön.

„Midôn a beiktatás ünnepélye véget ért, a Szentlélek bôséggel áradt  a tanítványokra és Krisztus valóban megdicsôítetett azzal a dicsôséggel, melyet Atyjától  öröktôl fogva bírt. A Lélek kiárasztása pünkösd napján a menny üzenete volt arról, hgoy a Megváltó ünnepélyes felkenetése megtörtént. Ígérete szerint elküldte a Szentlelket a mnnybôl, annak jeléül, hogy immár mint Pap és Király, Övé minden hatalom mennyen és földön; és Ô népének Felkentje” (AT 26.)

Kezdetben Isten ezt az erôt az ember szívébe helyezte. Ám a bűnbeesés következményeként kiveszett az emberbôl ez az erô. Többé nem nyerhetjük el oly módon, mint kezdetben. A Szentlélek ereje Jézus hatáskörébe tartozik, és nem azoknak adja, akik könyörögnek érte, hanem azoknak, akik mindenben egyetértenek Istennel és ezzel eleget tesznek az elnyeréshez szükséges feltételeknek.

 

II. KRISZTUS UTASÍTÁSA

            A) „Hanem vesztek erôt...”

Az „erô” kulcsfontosságú szó. Maga a szó görög eredetű, és úgy hangzik, hogy „dinamis”. Ebbôl a szóból került ki aztán a dinamikus, dinamit, dinamó kifejezés.

Egyedül ezzel a lelki dinamittal lehet széttörni a közömbösség, lágymelegség, világiasság, bálványimádás, bűn, formaiasság és önzés szikláját. Csupán ennek az erônek a közreműködésével lehet megindítani a fagyott élet kerekeit, s ezzel lehet felébreszteni az elalélt gyülekezeti tagokat.

Egyedül ez a dinamó adhat elegendô energiát a lelkészeeknek, akik azt a feladatot kapták, hogy életet vigyenek a helyi gyülekezetekbe és a világba. Csupán így kapunk világosságot, melegséget és erôt; olyan erôt, amely betölti az egész világot Isten dicsôségével.

 

            B) „Várjatok” (ApCsel 1:4.)

Jézus nem mondta meg követôinek, hogy mennyi ideig kell majd várakozniuk. Ezek a szavak ma is érvényesek, és egyaránt vonatkoznak a vezetôkre, a tisztviselôkre és a hívôkre. Krisztus ereje nélkül eredménytelenségre vagyunk ítélve. Az Úr nem siet, habár az emberek szívesen rohannak, kapkodnak. Ô negyven éven át készítette fel Mózest a szolgálatra a pusztában. Isten ma is felkészíti az embereket a nagy feladat elvégzésére. Segít nekik, hogy a lelki Egyiptomból kivezessék gyermekeit az Új világ, a mennyei Kánaán felé.
Jézus harminc éven át készülôdött munkájára, mely mindössze három évig tartott. Ha bűntelen  Urunk nem kezdte meg szolgálatát a Szentlélek általi felkenetés nélkül, akkor hogyan kezdjünk mi gyenge és bűnös emberek dolgozni  a mennybôl jövô erô nélkül?!

„Várjatok!” -mondta Jézus. De milyen nehezünkre esik a várakozás! Azt gondoljuk, hogy idônket vesztegetjük azzal, ha a Szentlélekre várakozunk. Gyakran munkába indulunk úgy, hogy elôzôleg nem nyertük el a Szentlélek erejét. Ne szaladjunk addig, míg nem küld el minket az Úr!

 

Jeremiás 23:21.

Vajon nem ilyen a mi tapasztalatunk is? Isten ígéretet adott nekünk Ésaiás prófétán keresztül: Ésaiás 30:21.

Számunkra nagy veszély az, hogy állandóan dolgozunk, futunk, imára meg nem találunk edôt. Ezenkívül az is gond, hogy nem tanulmányozunk eleget, nem elmélkedünk önmagunkról és lelki életünkrôl. „Várjatok!” -hangzik Jézus utasítása. Elhiszitek-e azt, hogy Isten néhány perc alatt többet  elvégezhet, mint mi egy egész éven keresztül?

ApCsel. 1:13, 15.

Hol volt az az ötszáz fôs tömeg, aki feltámadása után látta az Urat? (1Kor. 15:6.) Hogy létezik az, hogy ôk nem voltak együtt a százhúsz tanítvánnyal? Úgy látszik, hogy az ötszáz közül csupán minden negyedik személy volt jelen imaórán. Vajon a többiek nem hallottak Jézus utasításáról?
Ez a tény különös, de bátorító számunkra. Az emberek ma is ugyanolyanok, mint hajdan voltak. Talán leszögezhetnénk: Ha akkor olyan sokat kimaradtak a mennyei erô elnyerésébôl, vajon ma részesülni fog-e mindenki a késôi esôbôl, ami ugyancsak a Szentlélek kiáradása az emberekre?
A tizenegy tanítvány vezetésével egy kisebb csoport jelent meg a felsôszobában. Az emberek alázatosak voltak, és vágyódtak a mennyei erô után. Voltak közöttük hajdani halászok, vámszedôk, iskolázatlan emberek, néhány asszony, Jézus anyja és testvérei.

            C) „Várjatok Jeruzsálemben”

A város zajos volt, mert sok ember élt benne. Néhány héttel azelôtt feszítették fel Jézust. A város tulajdonképpen ellenség volt számukra, de a város lakói sem kedvelték a tanítványokat. Itt régebben is megölték a prófétákat és a küldötteket. A tanítványok sem kedvelték Jeruzsálemet. Mindennek ellenére kitűnt, hogy Isten minden helyen kiáraszthatja Szentlelkét - a mi helységünkben is...

Isten a Jeruzsálemhez hasonló városokat is megváltoztathatja, de csak akkor, ha népénél beáll a változás.

 

III. A TANÍTVÁNYOK TÍZNAPOS ELÔKÉSZÜLETE

Csak százhúszan vették komolyan Jézus utasítását. Vajon hol lehettek a többiek? Az embereknek félbe kellett szakítaniuk a munkát. A gyülekezés ideje éppen az aratás befejezésére esett. Talán a többség a mezôn szorgoskodott. Gondolniuk kellett a megélhetésre, hiszen a zsidók pénze sokkal értéktelenebb volt, mint a rómaiaké. Egyesek a Földközi-tengeren hajóztak, másik talán Görögországban voltak Olimpiai játékon, ismét mások esetleg Rómába utaztak.

Bárhol voltak és bármit csináltak, nem vették komolyan az Úr utasítását. Ezért sokan örökre elvesztek. Krisztus mennybemenetele és a Szentlélek kitöltetése között tíz sorsdöntô nap telt el. E tíz nap nélkül nem létezne a pünkösd tapasztalata. Ekkor született meg ugyanis a Keresztény Egyház. Ha nem lett volna ez a tíz nap, megsemmisült volna a Kereszténység! Mi történt a tíz nap alatt? Ebben a válaszban rejlik problémáink megoldása. Mit cselekedtek Jézus követôi tíz napon át, és mit kell nekünk ma cselekednünk?

            1. Dícsérték és áldották Istent

Lukács 24:53.

 

Együtt voltak a templomban, mint ahogy mi is együtt vagyunk ezen a helyen. Várakoztak és együtt voltak. De nem tétlenkedtek: dícsérték és áldották Istent.

            - Nagyon ritkán dícsérjük Istent és még kevésbé áldjuk Ôt.

            - Isten dícséretével angyali tulajdonságokat fejlesztünk ki

              magunkban.

Mi mindenért kellene dicsôítenünk Istent? Mit jelent tulajdonképpen Isten dicsôítése? Dicsôíthetjük-e mi Ôt ma este?

Megjegyzés:

 

- Mondjanak hálát a testvérek Isten vezetéséért a múltban.

- Dicsôítsétek Istent és áldjátok az Ô nevét.

- Énekeljetek el néhány éneket Isten dicsôítésére.

 

2. Beismerték hitetlenségüket

Krisztus szavaira gondoltak, azokról elmélkedtek, és ezzel elkészítették az utat a Szentlélek befogadására. Szinte maguk elôtt látták Tanítójuk életét, tökéletes jellemét. Ó, ha újból átélhetnék az elúlt három évet! -gondolták- Mennyivel másként tennének mindent!

„Elhatározták, hogy hitetlenségüket jóvá teszik. Krisztust bátran és rendíthetetlenül megvallják a világ elôtt” (AT  25.)

„Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az, kicsoda ismerhetné azt?”Szóban talán elismerjük lelki szegénységünket, de szívünk tiltakozik. Míg Istennek lelki szegénységrôl beszélünk, lehet, hogy szívünket majd szétveti a gôg felsôbbrendű alázatosságunk és igazságunk érzetében. Igazi önismeretre csak egy úton juthatunk: Krisztust kell szemlélnünk” (COL. 159.)

A Krisztussal való találkozás megnyitja szemünket és akcióra buzdít minket.

Képzeljétek csak magatok elé a következô látványt: Feláll Péter és azt mondja: „Testvéreim! Tudjátok, hogy büszke és magabiztos voltam. Emlékeztek bizonyára, mit ígértem Jézusnak: azt, hogy nem hagyom el soha. És mi történt? Háromszor is megtagadtam. Igazi áruló voltam... Jézus pedig csak nézet, figyelt... Szinte magam elôtt látom szeretetteljes tekintetét. Nem tudtam sokáig nézni tekintetét; megtört a szívem. Jézus megbocsátott és azt mondta: „Péter, imádkoztam érted, hogy el ne  fogyatkozzék a te hited!”

 Testvéreim, bocsássatok meg, hogy ilyen voltam...”

Jakab 5:16.

A görög „harmatija” szó (ami bűnt jelent), 172-szer olvasható az Újszövetségben. Jakab apostol levelében azonban a „paraptoma” szó van jelen. A görög nyelv szakértôi azt állítják, hogy ez a szó „téves lépést” jelent, de jelenthet még tévedést is. Tévedéseinket tehát embertársainknak ismerjük be, bűneinket pedig Istennek.
Péter után Tamás áll fel és így szól: „Péter tévedése az enyémhez képest semmiség... Hihetetlen, önfejű voltam. Nem hittem Jézusnak, sôt mét tirólatok is azt gondoltam, hogy félre vagytok vezetve... Bocsássatok meg...”

Azután János szólal meg: „Azt  ajánlottam a többieknek, hogy gyújtsuk fel azt a falut... Rábeszéltem édesanyámat, menjen el Jézushoz és kérje meg, hogy elsô helyünk legyen a mennyek országában. Uralkodni akartam, nem pedig szolgálni. Parancsolgatni akartam nektek... Bocsássatok meg...”

Megtörténhet-e ilyesmi ma este közöttünk?

Mária Magdolna is szót kér: „Tudjátok, hogy milyen bűnös életmódot folytattam. Emlékeztek ugye, hogy a Sátán rabja voltam... Amikor azonban már azt gondoltam, hogy megköveznek, tekintetem találkozott a bűntelen Jézus tekintetével. Így szólt hozzám: -Én sem ítéllek el!...-ez a hang megváltoztatta az életemet.”

Erre már Nikodémus is feláll és beszélni kezd: „Három éven át gyáva voltam. Nem mertem odamenni Jézushoz. Büszkeségem nem engedte meg, hogy megtegyem az elsô lépést...”
Simon sem tud tovább hallgatni: „Nagyon bűnös voltam, és másokat is bűnre kényszerítettem... Jézus azonban megszabadított bűneimtôl azon a lakomán...”

Az emberek egymás után tettek bizonyságot, s lassan mindenki beismerte bűneit.

Milyen csodálatos tíz nap volt ez! Ilyesmi után vágyódnak a mi gyülekezeteink is. Ezt várja el Isten tôlünk, de vajon meddig kell még várakoznia?
A tanítványok ez alatt a tíz nap alatt ismerték meg igazán Jézust és egymást. Megtörténhet-e ilyesmi ma este?  Óhajtjuk-e, hogy megtörténjen, vagy úgy döntöttünk, hogy tovább viseljük a képmutatás álarcát? Bevalljuk-e egymásnak tévedéseinket? Gondoljunk csak White testvérnô jegyzeteire, melyeket egy gyűlés és egy látomás után vetett papírra: „Imát ajánlottunk föl meg dícséretet énekeltünk, majd újra imádkoztunk. A legbuzgóbb könyörgésekkel ostromoltuk az Istent. A Szentlélek jelenléte ütötte rá a pecsétjét az összejövetelre. A Szentlélek mélyen szántott s néhány jelenlévô sírt. Egyikünk felállt, s elmondta, hogy a múltban nem volt egyakaraton néhány testvérével, nem szerette ôket, de most világosan látja magát... A beszélô azokhoz fordult, akik leborulva imádkoztak és így szólt: -Munka vár ránk. Be kell valljuk bűneinket s emg kell aláznunk szívünket Isten elôtt.

Megtört szívvel bűnvallomást tett, majd odalépett néhány testvérhe, egyiknek a másik után nyújtotta kezét s bocsánatot kért tôlük. A megszólítottak talpra ugrottak, ôk is bűnvallomást tettek, bocsánatot kértek. Majd egymás vállára borultak és sírtak. Az egész gyülekezeten futótűzként terjedt a bűnvallomás lelkülete. Mintha csak pünkösd lett volna. Isten dícséretét énekeltük csaknem reggelig...

Senki sem látszott túl rátartinak ahhoz, hogy szívbôl jövô vallomást tegyen. Tekintélyes testvéreink jártak elôl, akikben azelôtt nem volt bátorság bevallani bűneiket. Az egész menny várakozott, hogy kegyelmes lehessen. Arra gondoltam, hol is tartanánk már, ha a Világtanács (Generál Konferencia) legutóbbi értekezletén alapos munkát végeztünk volna. A csalódás keserűságe lett úrrá rajtam, mikor rájöttem, hogy aminek szemtanúja voltam, csak álom.” (8T 104-106.)

Imádkozni fogunk-e Istenhez a Szentlélekkel törétnô keresztségért? Ez segítségünkre lesz, hogy úgy lássuk magunkat, amint vagyunk. Szükség van arra, hogy ez a tű rámutasson gyengeségeinkre és bűneinkre. Szükséges, hogy a tűz  megtisztítson minden gyengeségtôl, fogyatékosságtól.

 

            3. Ôszinte bűnbánattal megalázták szívüket.

„Az elôkészület ideje a mélységes, komoly töredelem és az  önvizsgálat napjai voltak számukra.” (AT 25.)

A tanítványok elvetettek minden nézeteltérést, hatalom utáni vágyat, és szorosan eggyé lettek.

„Mindenki rá kell hogy ébredjen szükségleteire. A szívet meg kell tisztítani minden szennytôl, s helyet kell csinálni a Szentléleknek. A bűnök bevallása, elhagyása, az ôszinte ima és az Istennek való teljes átadás készítette fel a tanítványokat a Szentlélek kitöltésére. Ugyanígy kell ma is cselekedni, és ez a mi feladatunk.” (TM 464.)

            4. Elhatározták, hogy a Krisztusról szóló hírt elmondják a világnak

„Nemcsak a maguk számára kértek áldást, hanem könyörögtek mások lelki üdvéért is. Tisztán látták, hogy az evangéliumot el kell vinniük az egész világnak és buzgón könyörögtek azért az erôért, melyet Jézus megígért nekik.” (AT 25.)

 

            a) kinyújtották hitkezeiket

            b) vágyódtak a Szentlélek után

            c) buzgalomért és lelkesedésért könyörögtek

            d) szabadságot és bátorságot kértek

            e) helyes szavak után vágyódtak

Érezzük-e, testvéreim, hogy felelôsek vagyunk a lelkekért? Bánt-e bennünket az, hogy emberek halnak meg az üdvösség ismerete nélkül?
Nem az a lényeg, hányan vagyunk, vagy hol tartózkodunk. Az a fontos, hogy egy akaraton legyünk Krisztusban és Krisztussal. A tanítványok imája egybeolvadt, s úgy emelkedett a kegyelm trónja elé. Ezt várja el tôlünk is Isten.

ApCsel. 2:2-3.

A sebesen zúgó szélnek zendülése nem északról, délrôl, vagy nyugatról érkezett, hanem egyenesen a mennybôl. Valójában nem vihar volt az, de úgy tűnt, mintha az lenne. Nagy sebességgel jött, de semmit sem sodort el magával.

 A zajt hallani lehetett a városban is, ám mintha összpontosult volna arra a helyre, ahol a tanítványok várták a jézusi ígéret teljesedést.

A két szimbólum: zaj és tüzes nyelv csupán ideiglenes jelenség volt, s felhívta a jelenlévôk figyelmét a láthatatlan erô jelenlétére.

 

IV. PÜNKÖSD UTÁN

Az, ami meg lett ígérve az evangéliumokban, megvalósult az Apostolok Cselekedeteiben. A Megváltó ígérete szó szerint teljesült. A tanítványok teljesen megváltoztak, s késôbb a világ nagy részét is megváltoztatták.

Pünkösd elôtt a tanítványok szerették ugyan Urukat, de nem mertek nyíltan bizonyságot tenni Róla. Odaadóan követték, ám úgy érezték magukat, mintha le lettek volna gyôzve. Pünkösd elôtt János és Jakab a mennydörgés fiai voltak, de késôbb megtudjuk, hogy Jakab az ima embere lett, János pedig a szeretet nagy tanítványa.

Pünkösd elôtt Péter gyáva volt, Pünkösd után viszont képes volt elítélni a papokat és bírákat azért, mert halálra ítélték Jézust. Prédikációjának eredményeként háromezer ember tért meg.

Ugyanazok az emberek a Lélek elnyerése után teljesen másmilyenek lettek. A nevük a régi maradt, de  új szívük és új lelkük volt. Honnan eredt a változás? Elnyerték a mennyei erôt, Isten Szentlelkét.

V. LEHETÔSÉG SZÁMODRA IS

 A világ tudja, hogy Betlehemben vált testté az ige; ott született meg Jézus. Nekünk is tudnunk kell, hogy mikor született meg Ô a mi szívünkben.

Mindannyian hallottunk már a történelmi pünkösdrôl, de tudnunk kell azt is, hogy nekünk is szükségünk van egy ilyen pünkösdre. Ez a pünkösd minden hívô elôjoga.

            Hogyan viszonyuljunk a Szentlélekhez?

            1. Becsülnünk kell a Szentlélek ígéretét;

            2. Engednünk kell a Szentléleknek, hog betöltsön minket;

            3. Lehetôvé kell tennünk Neki, hogy átvegye szívünket;

            4. Éheznünk és szomjúhoznunk kell a Szentlelket;

            5. Imádkoznunk kell, ezenkívül beszélnünk és prédikálnunk kell

                róla;

            6. Minden nap meg kell keresztelkednünk a Szentlélek erejével.

 

1848. november 29-én egy ideig megállt az élet a Niagara vízesésnél. A tó vize ugyanis befagyott, s az erôsen fújó hideg szél miatt a jég megrepedezett és hatalmas jégtáblák keletkeztek. A jégtáblák gátat emeltek a vízesés elôtt, s a víz nem zuhant alá a magasból. Történelmi nap volt ez Niagara vízesés számára. Nemsokára azonban olvadni kezdett a jég, és a hatalmas vízmennyiség újból zavartalanul hullott alá.

Mi a Szentlélek csodálatos kiáradása, a késôi esô kitöltése elôtt állunk. Hála Istennek a késôi esô lehetôségéért!

 

Isten elküldte ígéretét.

Jézus vár, hogy közbenjárjon érettünk.

A Szentlélek be akar tölteni minket mennyei erôvel.

Nem mi várjuk Ôt; Ô vár minket.

Meddig fog még a menny reánk várakozni?

Számíthat-e ránk?

 

 

 

É B R E D É S

Szeminárium

 

 

7.

AZ ÉBREDÉS EREJE

 

Krisztus gyôzelmének ereje érezhetô volt az apostoli korszak egész ideje alatt. Az apostolok cselekedetei tulajdonképpen a Megváltó cselekedetei voltak, amint meg is van írva Márk 16:20-ban.

A bálványimádás helyét Isten imádása töltötte be, a pogány templomok üresek lettek, s több ezren tértek Istenhez. Ó, milyen gyönyörű tapasztalat!

Nem volt pénzük, de eredményesebbek voltak, mint a leggazdagabb emberek; nem jártak iskolába, de zavarba hozták a tanult rabbikat és a bölcs görögöket; nem voltak művelt tanítóik, mégis többet értek el, mint a tanult fôpapok; egyetlen katona nélkül hatalmasabbak voltak Róma összes hadseregénél.

Milyen csodálatos mozgalom volt! Milyen hatalmas erô és hatalom!

Mi is ilyen élményre vágyunk, s ezért imádkozunk. Hisszük, hogy az apostolok tapasztalata meg fog ismétlôdni a maradék Egyház híveinek soraiban is. Dicsôítsük Istent, hogy ilyen irányban vezeti az eseményeket. Isten férfiakat és nôket, fiatalokat és idôseket emel fel, s velük fejezi be a nagy művet a földön.

 

 

 

I. AZ EGYHÁZI HIERARCHIA ELNYOMTA A SZENTLELKET

 

A kereszténység mindjárt az elején még a császár udvarába is eljutott. Az új elôjog új felelôsséget vont maga után, az új felelôsség pedig új veszélyeket rejtegetett. A hívôk elfelejtették a felsôszobába vezetô utat. Elhanyagolták az imát és az Istennek való teljes átadást.

A negyedik században a keresztény egyház többé már nem függött a Szentlélektôl: a császár és a földi hatalmasságok védelme alá került. A vezetôk emberekre támaszkodtak, s teljesen megfeledkeztek a Szentlélek vezetésérôl. Ekkor az egyház belemélyedt a sötét középkorba. A bukás hierarchiához vezetett,  bukott vezetôk töltötték be a Szentlélek helyét. Az Ige ezt következôképpen jegyezte fel: 2Thess. 2:3-4.

„A hamis vallásnak ez az óriási rendszere -Sátán hatalmának mesterműve- törekvésének emlékoszlopa, hogy trónraüljön, s hogy a földet akarata szerint uralja” (NK 36.)

Szörnyű hitehagyás volt ez, hiszen az emberek mgfeledkeztek a Sznlélekrôl. Az egyház hosszú évszázadokon keresztül sötétségben élt, míg egy nap meghallotta Luther Márton trombitájának a hangját. Ezután még három évszázadnak kellett elmúlnia ahhoz, hogy újból elérkezzen a Szentlélek működésének ideje. Így mi ma a végsô reformáció és a késôi esô kitöltése elôtt állunk.

Ma olyan hívôkre van szükség, akiket újjászült a Lélek; akiket elhívott, megszentelt és betöltött.

 

 

 

 

II. A SZENTLÉLEK MEGISMÉTLI EREJÉT

 

Jóel 2:23, 28.

 

A pünkösddel nem teljesült teljes egészében Jóel próféciája. Napjainkban fog bekövetkezni a Szentlélek teljes mértékű kiáradása. A „kiáradás” nem azt jelenti, hogy újból kitöltetik a Szentlélek, hanem erôsebben fog munkálkodni a hívôkön keresztül. Pünkösd óta ugyanis a Szentlélek a földön van, és nincs rá ok, hogy újból „kiáradjon”. Ô itt van és csak azt várja, hogy erôteljesebben munkálkodhasson.

„A Lélek jelenléte az igaz egyházban az idôk végezetéig érezhetô lesz” (AT 37.)

Az Igazság Lelke, melyet a törvénytelenség embere elvetett magától, újból bizonyítani fogja erejét a maradék egyházban. Ez azonban csak akkor fog bekövetkezni, ha a hívôk óhajtják és kérik. Az aposotli egyház az utolsó nemzedék képe, amikor a késôi esô kitöltetése után az „örökkévaló evangélium” hirdetve lesz az egész világon, és akkor jô el a vég.

Milyen jelentôségteljes idôben élünk! Van-e jogunk arra, hogy elvessük a Szentlélek ajándékát?
„Láttam, hgoy ez az üzenet olyan erôvel és hatalommal végzôdik, amely jóval felülmúlja az éjféli kiáltást. Mennyei erôvel felruházva, ragyogó arccal és teljes odaadással mentek ki Isten szolgái, hogy a mennyei üzenetet hirdessék. Drága lelkek, akik a különbözô vallásos közösségekben szétszóródva éltek, készséggel követték a hívást s kisiettek az elítélt egyházakból, amiképpen Lótot távozásra sürgették Sodomából, mielôtt a város elpusztult. Isten gyermekei annyira megerôsödtek a rajtuk nyugvó dicsôség átal, hogy megállhattak a kísértés órájában.” (EW 278.)

Az adventi népnek hirdetnie kell az evangélium üzenetét az egész világnak. Ez a mi feladatunk; ez a  történelem alapgondolata, és ez az a cél, melynek elérésére vágyódik a világmindenség.

Pünkösd után az apostolokon kereresztül az üzenet eljutott az egész akkori világra. Mi is azt a feladatot kaptuk, hogy vigyük el az embereknek az örömüzenetet.
A pünkösdrôl szóló kimutatás reménységgel és bátorsággal tölt el bennünket, de be kell ismernünk, hogy kisség szégyenkezünk is. Pünkösd erejére van szükségünk ahhoz, hogy legyôzzük fogyatékosságainkat és elvégezzük a ránk bízott feladatot. Erre van szükségünk, ezért errôl beszélünk, ezért imádkozunk.

Mielôtt elnyernénk a pünkösdi erôt, vissza kell térnünk pünkösd tapasztalatához. Ez az egyedüli célja az adventi mozgalom megszervezésének.

 

III. A MARADÉK EGYHÁZ LEGNAGYOBB MULASZTÁSA

1 Thessalonika 5:19.

 

„Keveset gondolunk a Lélek ígéretére. Ennek a következménye már ismert számunkra: lelki szárazság, lelki sötétség, lelki bukás, majd végül lelki halál.” (Válogatott Bizonyságtételek 125.)

Nálunk is kevés szó esik a Szentlélekrôl. Ezért ma Róla elmélkedünk, Hozzá fohászkodunk.

A Lélek meg van vetve, ki van gúnyolva, és csak véletlenül beszélünk Róla. Szinte félünk Tôle, és ez Sátán célja. Vakok vagyunk, s nem látjuk be, hogy szükségünk van Rá. Gondolataink képtelenek felfogni Isten ígéreteit.

 „Úgy látszik, a hívôk azt gondolják, hogy csupán egy szegényes zápor fog hullani a szomjas lélekre... Ennek az a következménye, hogy szívünkben egy gyenge láng pislákol... Az Egyház sokáig elégedett volt azzal, hogy alig részesül Isten áldásaiból. A hívôk ugyanis azt gondolták, hogy MÉG NEM ÉRKEZETT EL AZ ÁLDÁSOK KIÁRADÁSÁNAK IDEJE. Ezért az Egyház gyenge, szegényes tapasztalatokat él át, és képtelen elvégezni a rábízott magasztos munkát... Isten ereje arra vár, hogy az emberek Urukhoz forduljanak és áldásért könyörögjenek.” (TM 92.)

A Szentlélek az Adventista Egyház teljes felszerelése. A felsôszobában elegendô volt 120 ember számára, akik késôbb az egész világra elvitték az evangéliumot. Ma ez az erô kész helyettesíteni minden technikai felszerelést.

Mi nem hanayagoljuk el a szervezést, a segédeszközök alkalmazását. Csupán az a baj, hogu közömbösek vagyunk a Szentlélek iránt. Ebben rejlik hanyagságunk, vakságunk, balgaságunk.

Vajon nem kellene szomorkodnunk azért, mert nincs elegendô mennyei erônk? Hogy létezik az, hogy egyre kevesebb eredménye van az Úr művében dolgozó egyre több munkásnak. Azért, mert nem vagyunk tudatában a Szentlélek erejével. Hol vannak ma a lelki emberek? Szeretnéd-e, hog kiáradjon rád a Lélek kettôs mértéke? Kész vagy-e ezért lefizetni az árat?

 

IV. JOGUNK VAN SZEMÉLYES PÜNKÖSDRE

Efézus 5:18.

A világ hallott Betlehemrôl, Jézu szülôfalujáról. A mi szívünkben is meg kell születnie Jézusnak, a világ Megváltójának. Mindannyian hallottunk már a történelmi jelentôségű pünkösdrôl, ám nekünk is jogunk van személyes pünkösdre. Isten minden gyermekének joga és elônye, hogy elnyerje a Szentlélek erejét.

 Sokan közülünk csupán elméletileg tudnak Betlehemrôl és a pünkösdi eseményekrôl. Ne hitegessük magunkat azzal, hogy elfogjuk nyerni a késôi esôt, ha nem részesültünk a korai esôbôl. Figyeljük meg a következô szavakat:
„A késôi esô azt a lelki kegyelmet és erôt jelképezi, mely felkészíti az Egyházat az ember Fiának eljövetelére. Ha azonban nem volt korai esô, nem lesz élet sem. A kalász nem zöldel ki. Ha nem hullott korai esô, a késôi esô nem változtathatja tökéletessé a magot.” (TM273.)

Tovább a következôket olvassuk: „Sokan sajnos nem nyerték el a korai esôt. Nem részesültek azokban az elôjogokban, melyeket az Úr nekik adhatott volna. Azt gondolták, hogy a késôi esôvel be fogják pótolni a mulasztást. Úgy tervezték, hogy az áldások gazdag folyamából fognak részesülni. Ezek nagyot tévedtek... Nem hanyagolhatjuk el a korai esôbôl származô áldásokat... Ha naponta nem fejlesztjük keresztényi erényeinket, fel sem fogjuk ismerni a késôi esô, vagyis a Szentlélek megnyilvánulását. Ki fog töltôdni ugyan körülöttünk élôkre, mi azonban nem ismerjük fel, és nem részesülhetünk belôle...

Lépten-nyomon szükségünk van Isten kegyelmére, és ez a kegyelem fogja bevégezni szívünkben a szent művet. Ha nem igyekszünk részesülni a korai és késôi esôbôl, elveszítjük lelkünket, és ezért egedül saját magunkat okolhatjuk.” (TM 273.)

Miért nem éhezzük és szomjúhozzuk a Szentlelket? Miért nem beszélünk Róla? Miért nem imádkozunk Érte? Miért nem könyörgünk Érte? Ebben rejlik problémánk és tévedésünk.

„A Sátán semmitôl sem retteg annyira mint attól, hogy Isten népe eltűntet minden akadályt és Isten kiáraszthatja Szentlelkét bűnbánó gyermekeire. Amint kész lesz az út, Isten ki fogja árasztani áldásait.” (RaH. 1887. május 22.)

Ki határozza el, hogy félretesz minden közömbösséget és Isten akarata szerint cselekszik? Talán valami meg kell hogy ijesszen bennünket? Vajon nem fáradtunk bele az isteni segítség nélkül végzett munkába? Ha belefáradtunk, miért cselekszünk továbbra is úgy, ahogy nem kell? Nem merített még ki minket a bűnnel való küzdelem?

Hányan éhezzük a lelki kenyeret, pedig gazdag lakomában lenne részünk Isten asztala mellett?

Jézus megígérte, hogy nem hagy minket árván. Megengedhetjük-e magunknak, hogy mégis árvák legyünk? Ne engedjük meg, hogy mások megelôzzenek minket. Járuljunk Isten elé és kérjünk Tôle mennyei erôt. (Most szólítsd fel imára a hívôket!)

 

É B R E D É S

 

Szeminárium

 

8.

 

 

AZ ÉBREDÉSRE VÁRVA

 

A Biblia az ébredés és reformáció kifejezésekkel jelöli meg a lélek ébredését, az Istennel való kapcsolat felújítását és az Isten iránti szeretet újjáélesztését. A reformáció még tovább megy, és az életmód meg a sozkások megváltoztatására is utal.

Lényegében véve az ébredés és a reformáció azt jelenti, hogy Isten feléleszti az ember alvó tehetségeit. Minden alkalommal, amikor a világot teljes erkölcsi romlottság veszélyezteti, Isten refomátorokat küld, akik hatással vannak felebarátaikra. Isten reformáció segítségével ôrzi meg az igazságot a földön. Az egyháztörténelemben fel vannak jegyezve azok az esetek, amikor mindkét megújulás egyszerre történt: az emberek visszatértek a színtiszta igazsághoz, majd megtapasztalták a Szentlélek erejét.

Életmódunk megreformálása nélkül nem létezik igazi ébredés. A reform pedig ébredés nélkül egyszerű emberi mű, melynek nincs értéke és tartós eredménye.

 

I. REFORMMOZGALMAK A MÚLTBAN

 

A reformáció sajnos nem következetes, nem tart ki mindvégig. Amikor eléri tetôfokát, szűkülni kezd: az emberek szorgalma gyengül, szeretetük pedig meghidegül. Azután következik a hit gyengülése, az emberek Isten segítsége nélkül akarnak boldogulni, hamis tanokat követnek, majd a hideg és goromba hitetlenség megöli a reformációt.

Megtörténehet-e ugyanez velünk? Az apostolok halál után a bibliai hit gyengülni kezdett. Pál apostol a következôket jegyezte fel ezzel kapcsolatban: ApCsel. 20:29-30.

Lassanként pogány filozófia és emberi hagyományok húzódta be a kereszténységbe, s megrontották a tiszta krisztusi tant. Emiatt állt be a sötét középkor. Ezt az idôszakot gyakran a keresztény egyház babiloni rabságának nevezik.

 

A) A protestáns reformáció változásokat visz be a kereszténységbe

 

Nem véletlenül történt meg az, hogy reformátorok jelentek meg az elesett keresztény egyházban. Isten kiválasztott eszközei voltak, akiket a Szentlélek azért emelt fel, hogy hirdessék az igazságot a földön, s ébredést és reformációt vigyenek véghez a lágymeleg keresztények életében. Ezek a reformátorok sok olyan ismeretlen igazságot tártak az emberek elé, melyek el voltak ásva a tudatlanság és hagyományok sötétségében.

Habár ezek az ôszinte és hűséges emberek minden tôlük telhetôt megtettek az igazság érdekében, mégsem tudták visszaállítani az elhanyagolt tanokat. Nagy áldoazatok árán feltárták a világnak a Szentírás üdvhozó tanait. Igaz, nem magyaráztak el minden tant, s tolmácsolásuk sem volt teljes és tökéletes. A kereszténység már olyan mélyre süllyedt, hogy három évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy bekövetkezhessen az igazi reformáció. Isten fokozatosan vezette el az embereket az igazság ismeretére.

Sajnos a történelem megismétlôdik. A reformátorok halála után a protestáns reformáció megállt. A újonnan alapított egyházak nem folytatták a megkezdett bibliakutatást. Az emberek nem mondtak le teljes egészében a hagyományokról és hamis tanokról, melyek lassanként behúzódtak a kereszténységbe, s kiűzték onnan Jézus tanát. A protestáns hívôk tehát ottmaradtak, ahol vezetôi hagyták ôket. Saját hitelveket állítottak össze, s így elzárkóztak a további  tanulmányozástól. Álláspontjuk bezárta az utat a Szentlélek elôtt, így a Lélek többé nem tudta ôket felhasználni. Az emberek falat emeltek maguk és Isten között, ezért Isten több igazságot nem tárhatott fel elôttük.

 

B) Folytatni kellett a 16. században megkezdett reformációt

 

 A reformáció, melyet Wycliffe Angliában, Husz János Csehországban, Luther Németországban, Kálvin pedig Franciaországban kezdett el, nem szűnt meg haláluk után. Isten új ismeretekkel áldotta meg a következô nemzedékeket.

 A reformátorok, az apostolokhoz hasonlóan, betöltötték a világot az üdvhozó igazságokkal. Mi, akik a történelem utolsó napjaiban élünk, hűségesen rájuk kell hogy tekintsünk.

 

Júdás 3. vers

II. AZ ERÔTELJES REFORMÁCIÓ

Dániel 12:4; Példab. 4:18.

 

a) Sokan tanulmányozták a Bibliát

A sötét középkor vége felé sokan tanulmányozni kezdték a Bibliát, és hozzájárultak a feledésbe ment igazságok felújításához. Minden idôszak egy lépcsôfok volt az örökkévaló evangélium újabb kibontakozásához. Napjainkban az igazi istenfélelem feledésének és az evangélium világosságához való visszatérésnek kell folytatnia a félbeszakadt reformációt.

 

b) Az új egyház az igazság nagy mértékével rendelkezik

Krisztus utolsó gyülekezete, mely a Laodiczeai idôszakban él, a Hetedik Napot Ünneplô Adventista Egyház. Egyházunk elfogadta a protestáns egyházak által hirdetett igazságokat, ám vezetôi még újabb ismeretekhez jutottak, s az adventisták ezeket az igazságokat féltôn tisztelik és hirdetik az egész világon.

 

c) A Laodiczeai idôszakban be kell következnie az ébredésnek és a reformnak

Amint már az elején megemlítettük, egyetlen reformáció sem tart örökké. Az emberi természet ugyanis könnyen összeomlik a gondok és problémák terhe alatt. Ezért van szüksége Laodiczeának új ébredésre és reformra, hogy a reformáció eltartson egészen Jézus eljöveteléig.

„Ilyen állapottal sosem állhat fenn az egyház. A lelki sötétség, amely ráborul nemzetekre, egyházakra és egyénekre, nem az isteni kegyelem, segítség önkényes visszautasítsásának következménye Isten részérôl, hanem a mennyei világosság elhanyagolása, vagy visszautasítása az emberek által” (NK 266. Jugoszláv kiadás)

 

III. AZ UTOLSÓ ÉBREDÉSSEL KAPCSOLATOS ÍGÉRET

 

 Ésaiás 60:2; Jóel 2:28-29; Jelenések 18:1-2.

Ez a fényesség lesz a legerôteljesebb a világ történelmében. Isten utolsó törekvése lesz a bűnös emberek megmentése érdekében. „Mielôtt Isten e világot utoljára csapásokkal látogatja meg, népe között az ôsi életszentségnek olyan újjáéledése lesz látható, mint amilyen az apostolok ideje óta nem volt. Isten Lelkét és erejét árasztja gyermekeire” (NK 324.)

Zakariás 10:1

„Nemsokára elérkezik az az idô, amikor egy nap annyian térnek meg, mint pünkösd napján.” (RaH. 1905. június 29.)

Ma egyházunkban naponta több, mint 1700 lélek keresztelkedik meg. Isten segítségével nemsokára elérjük azt, hogy naponta több, mint háromezren térnek az Úrhoz és kötnek szövetséget Vele.

„Az az erô, mely 1844-ben oly erôteljesen megmozgatta az embereket, újból éreztetni fogja hatását. A harmadik angyal üzenetét nem suttogva, fogjuk hirdetni, hanem hangos kiáltással.” (5T 252.)

 

a) Az igazi és a hamis reformáció

A Sátán legeredményesebb munkamódszere Isten munkájának utánzása. Ez esetben az emberek nem látják meg a különbséget Isten ihletett tervei és a Sátán alantos tervei között.

Máté 12:24.

Habár a farizeusok vallási oktatásban részesültek, mégsem ismerték fel a Szentlélek munkáját és azt, amit az emberekért tett. Azt gondolták, hgoy ördög cselekszi a csodákat. Jézus azt mondta nekik, hogy megbocsáthatatlan bűnt gyakorolnak: Máté 12:31.

Jóel próféciájának teljesedésekor Isten ki fogja árasztani Szentlelkét az emberekre. Ekkor a Sátán ellentámadásba fog lendülni. Hamis ébredéseket idéz elô, csodákat és jeleket tesz. A felületes keresztények számára a hamis ébredés és reformáció igazinak tűnik, míg Isten művét ördögi cselekedetnek tartják.

Csupán azok tudják felismerni a kétféle ébredés és reform közötti különbséget, akik igazán megismerték Krisztust és igazságát, s egyek lettek Urukkal és Megváltójukkal. (2 Thessalonika 2:9-12.)

A keresztény világ az egyesülésben látja az üdvösség egyedüli lehetôségét. Vezetôik békérôl és biztonságról prédikálnak, s így hamis biztonságérzetet váltanak ki az embereknél.

 

1 Thessalonika 5:3.

A hamis reformáció azt a benyomást kelt, hogy az egész világ istenfélô. Pedig nem így van; ez csalás! (2Timóteus 3:5.)

Létezik-e az, hogy a Sátán az egész világot félrevezeti? Sajnos a történelem megismétlôdik, s tudjuk, hogy ez már egyszer megtörtént, mégpedig a hajdani Izrael tapasztalatában. (Ezékiel 13:10, 14-16.)

Isten azonban nem nézi tétlenül az eseményeket. Rá fog mutatni arra, hogy az egyesült kereszténység hamis alapokra épített. Amint ez bekövetkezik, a becsapottak milliói fognak felkelni tanítóik ellen és megölik ôket. (Jelenések 17:16-17.) A hamis istenfélelem, a hamis ébredés és reform falai nemsokára le fognak dôlni.

A Jelenések 14. fejezetében feljegyzett hármas angyali üzenet fel fogja újítani atyáink, a próféták és az apostolok hitét. Ezetk az üzenetek újból feltárják azokat az igazságokat, melyek már egyszer a szenteknek lettek adva. Nem új tanokról van szó, hanem elvetett és elfelejtett bibliai igazságokról.

Ésaiás 58:12.

Ez igazi kihívást jelent minden hívô számára. El sem tudjuk képzelni, milyen magasztos ébredés, micsoda hatalmas változás fog beállni Isten művében, ha a maradék betöltetik Szentlélekkel! A félelmet és gyengeséget bátorság és erô váltja fel. (Máté 7:7.)

„Kedves testvéreim! Sóvárogjátok a Szentlelket! Isten bizonyára teljesíteni fogja ígéreteit. Bibliával a kezetekben mondjátok: -Úgy cselekedtem Uram, amint megparancsoltad nékem. Kérlek, teljesítsd ígéretedet!” (Válogatott bizonyságtételek 127.)

Itt az ébredés ideje. Itt az idô, hogy a Szentlélek nagyobb mértékében részesüljünk. Ne tétovázzun; a vég órája közel. Izrael negyven évig bolyongott a pusztában, holott mindössze 11 nap alatt is megérkezhettek volna az ígéret földjére.

Földi életünk már régen véget érhetett volna, hiszen White testvérnô még 1903-ban feljegyezte: „Ha Isten népe szoros kapcsolatban lett volna Teremtôjével, ma már a mennyei Kánaánban lehetne.” (General Conference Bulletin, 1903. március 20.)

Szundikálásunk miatt még mindig a földön vagyunk. Engedetlenségünknek az lett a következménye, hogy  még nem jutottunk el az Új földre.

Istennek nem ez volt a célja velünk. Hűtlenségünk miatt kell még a mennynek várakoznia ébredésünkre. Mit várunk még? Isten ereje meg fogja rázni a földet.

„A Sátán semmitôl sem retteg annyira, mint attól, hogy Isten népe eltávolít minden akadályt az útból, s Isten kiáraszthatja az Ô Szentlelkét az egyházra... Amint elkészül az út a Lélek elôtt, azonnal érezhetôek lesznek Isten áldásai.” (RaH 1887. május 22.)

Kiáltsunk mi is úgy, mint hajdan Elizeus: „Hol van az Úr, Illésnek Istene?”

Elizeus az Illést kísérô erôre vágyott és meg is kapta. Ki fogja megrázni ezt a világot? Ki fogja elmondani az embereknek azt az igazságot, melyet Isten reánk bízott? Vajon nem mi fogjuk elvégezni ezt a feladatot? (Zsoltár 13:4.)

Járuljunk elôször Hozzá, majd erejével felövezve induljunk el az utolsó nagy munka elvégzésére, hiszen tudjuk, hogy mi fogjuk befejezni a munkát a földön.

 

 

É B R E D É S

 

Szeminárium

8

AZ ÉBREDÉS ÁRA

 

Feltettük-e már a kérdést: Hogy létezik az, hogy nincs nagyobb ébredés a keresztények között?

Miért nem térnek meg többen? Miért nem növekszik a kegyelem a hitetlenek között? Miért nem beszélnek a hívôk embertársaiknak az üdvösségrôl?
Hogy létezik az, hogy az emberek oly keveset törôdnek a lelkiekkel? Vajon ez az állapot nem késztet bennünket arra, hogy felkiáltsunk:  „Talán Isten megfeledkezett rólunk, vagy bezárult elôttünk a kegyelem ajtaja?”

„Ilyen állapottal sosem állhat fenn az egyház. A lelki sötétség, amely ráborul nemzetekre, egyházakra és egyénekre, nem az isteni kegyelem, segítség, önkényes visszautasításának következménye Isten részérôl, hanem a mennyei világosság elhanyagolása, vagy visszautasítása az emberek által.” (NK 266.)

 

Vajon nem ebben az idézetben rejlik a válasz az imént feltett kérdésekre? Elhanyagoljuk, sôt megvetjük az isteni üzenetet, azután meg Istent okoljuk azért, mert nem cselekszik láthatóbban. Azt állítjuk, vágyódunk az ébredésre, szeretnénk részesülni a késôi esôbôl, be akarjuk fejezni az evangélium hirdetését a világon, de kérdés, készek vagyunk-e lefizetni az ébredés árát?

Sokszor feltesszük a kérdést: „Mennyi az a legkevesebb, amivel eleget tehetek a követelménynek?”

Nem vagyunk készek arra, hogy lefizessük az árat, pedig Jézus áldozatata arra tanít minket, hogy mindennek ára van, és a mi üdvösségünkért is le lett fizetve a váltságdíj.

Ha még a szeminárium után sem vagyunk hajlandóak lefizetni az üdvösség árát, akkor figyeljünk jól oda a következô szavakra:

„Ugyanaz az ok ugyanolyan következményekkel jár. Aki szándékosan elnyomja a kötelességérzetet, mert hajlamaival ütközik, végül is elveszti képességét, hogy az igazságot a tévelygéstôl megkölönböztesse. Az értelem elsötéül, a lekiismeret, a szív megkeményedik és a lélek elkülönül Istentôl. Ahol az isteni igazság üzenetét lebecsülik vagy megvetik, ott az egyházat sötétség burkolja, a hit és a szeretet kihűl, elidegenedés és széthúzás következik. Az egyháztagok érdeklôdésüket és tetterejüket világi vállalkozásokra összpontosítják, a bűnösök pedig megtéretlenségük következtében megkeményednek.” (NK 267.)

Fontos döntés elôtt állunk: Vajon mit fogunk választani?

 

I. FELHÍVÁS A REFORMRA

 

Gedeon háromszáz hôsére és a felsôszobában gyülekezô százhúsz fônyi tömegre gondolva felteszem magamnak a kérdést: vajon mivel rendelkeztek azok a hôsök? Mi az, ami nekik megvolt, nekünk pedig nincs meg? Mivel rendelkeztek a felsôszobában gyülekezô emberek? Mire van szükségünk, ha gyôztesként akarunk kikerülni a világtörténelem záróeseményeibôl?

Jóel 2:1-2.

Miért kell kürtöt fújni a Sionon, vagyis az Egyházban? Azért, mert eljô az Úrnak napja; mert közel van az.

Jóel 2:12-17.

A hívôknek fel kell ébredniük, és vágyódniuk kell egy tisztább, ôszintébb megtérés után: a szív megtérése után. Más szóval, az Egyházban egy reformnak kell elindulnia, mely felkészíti a hívôket az utolsó idô eseményeire. A felhívásnak hallatszódnia kell Sion minden területén.

„Ébredésnek és reformnak kell bekövetkeznie a Szentlélek segítségével.” (Keresztény szolgálat 42.)

 

II. A SZEMÉLYES ÉBREDÉS ÉS REFORM ÚTJA

 

 

a) A Biblia és a Prófétaság Lelkének szorgalmas tanulmányozása

 

Ha meghatározott céllal tanulmányozzuk a Bibliát, számíthatunk az ébredésre. Csupán az Istentôl ihletett könyv vezethet bennünket Istenhez. Ha többet tanulmányoznánk Isten Igéjét, kevesebbet vétkeznénk, és alaposabban megismerhetnénk az ellenség ravaszságát.

„Ha elfogadjuk a Bibliát és hiszünk üzenetében, hatalmas eszközzé válik jellemünk kialakításában. Óriási erô rejlik benne, s ez az erô megeleveníti testi, lelki és érzelmi erônket, s helyes irányba tereli életünket.” (MH 458.)

Ha vágyódunk az ébredésre, térjünk vissza szeretettel a Bibliához. A benne lévô lelki táplálék, az élet kenyere jóllakatja lelkünket és megelevenít minket.

„Láttam, hogy sokan, akik azt állítják, ismerik a jelenvaló igazságot, nem is tudják, miben hisznek.” (5T 707.)

„Azok, akik meg akarnak állni a megpróbáltatások idején, vegyék elô a Szentírást és tanulmányozzák rendszeresen.” (GC 599)

„Csak azok, akik lelküket a Biblia igazságaival erôsítették meg, állhatnak meg az utolsó nagy küzdelemben.” (NK 411.)

„Veszélyes idôk elôtt állunk. Az igazság ismerôi ébredjenek fel, helyezzék magukat Isten fegyelme alá. Az ellenség a sarkunkra hág. Legyünk ébren s ôrizkedjünk tôle. Öltsük magunkra Isten teljes fegyverzetét. Kövessük a prófétálás Lelkének tanácsait.

Szeressük a jelenvaló igazságot  s engedelmeskedjünk neki. Ez majd megvéd minket, nehogy erôs megtévesztéseket fogadjunk el. Az Igébôl Isten szól hozzánk. Beszél hozzánk a könyvekbôl, melyek segítenek érthetôvé tenni jelen kötelességeinket, s az álláspontot, melyet most el kell foglalnunk. Sorról-sorra, elvrôl-elvre fogadjuk meg a figyelmeztetéseket. Ha semmibe vesszük ôket, milyen kifogásokat hozhatunk majd föl mentségünkre.?” (8T 298.)

Azt állítjuk, hogy vágyódunk az ébredés után, de vajon ez így van-e? „Tanulmányozzátok a Bibliát! Olyan kitartóan tanulmányozzatok, mint soha azelôtt.”(5T 717.)

„Sátán minden lehetô cselfogással akarja megakadályozni, hogy az emberek a Biblia ismeretére tegyenek szert, mert világos kijelentései felfedik csalásait.(NK 411.)

 

Természetesen nem könnyű az alapos tanulmányozást beiktatni zsúfolt napi programunkba. A Sátán mindent megtesz azért, hogy elhanayagoljuk a tanulmányozást,  s az újságolvasásra, rádiózásra és tévézésre összpontosítsuk figyelmünket.

b) Forró imák

Az ébredés a kitartó és forró imák eredményeként fog megvalósulni.

Jeremiás 29:12-13.

 

„Tudnunk kell, hogy az istenfélelem a szív megtisztításával kezdôdik, ezt pedig naponkénti imádkozással lehet csak elérni.” (4T 535.)
Isten gyermekeinek forrón és komolyan kell imádkoznunk, úgy mint ahogy Dávid is imádkozott:

Zsoltár 42:2; 119:40, 174; 84:3.

Ez azt jelenti, hogy naponta el kell különíteni egy meghatározott idôt az imádkozásra. Az ôszinte és komoly imádkozást ébredés fogja követni.

A felületes és meggondolatlanul elmondott ima nem lesz áldásunkra, s nem hoz elôrehaladást a gyülekezetnek sem. El kell nyernünk a felülrôl áradó erôt. Ha azt akarjuk, hogy ez az erô reánk hulljon, akkor nekünk kell elôbb térdre hullanunk.

Ha gyakoroljuk a titkon mondott imát, Isten reformot vált ki közösségünkben. „A titkon mondott imában a lelket nem zavarják meg külsô befolyások és izgalmak... A hangosan mondott ima néha zavarólag hat. Ha csendesen, nyugodtan közeledünk Isten felé, bizalmasan elmondhatunk neki minden problémát és gondot. Hangos imádkozással az érzelmek kerülnek elôtérbe, s szinte lehetetlen hallani azt a csendes, nyugodt hangot, mely lekünkhöz óhajt szólni.” (2T 190.)

Ha igazi lelki tapasztalatokban akarunk részesülni, tovább térdeinken kell maradnunk, s meg kell várnunk imáinkra a választ.

„Ha akarjuk, Isten sok áldásban részesíthet bennünket. Az élettelen imák nem hoznak számunkra semmit sem a mennybôl. Kérjünk hittel, fogadjunk el hittel, hiszen aki kér, az kap.” (Magasztos szolgálatunk 131.)

Óhajtjuk-e olyan nagyon az ébredést, hogy készek vagyunk feláldozni az alvásra szánt idôbôl, vagy nem esik nehezünkre átugrani egy-egy evésre szánt idôpontot?
Vajon annyira szeeretnénk felébredni, hogy készek vagyunk lemondani kedvenc tévéműsorunkról, s a tévénézésre szánt idôt Istennel töltjük? Gondolkodjunk csak el, tulajdonképpen mennyire vágyódunk az ébredésre, és milyen árat vagyunk készek lefizetni érete?

c) Szívünk megvizsgálása

Az embernek meg kell szabadulnia saját éntjétôl, büszkeségétôl és bűneitôl, s meg kell bánnia minden tettét.

„Csupán külsô változás nem elég ahhoz, hogy harmóniában legyünk Istennel. Sokan próbálnak megreformálódni egyik vagy másik rossz szokásuk elhagyásával, és remélik, hogy ily módon hívôvé lehetnek. Csakhogy nem a megfelelô hleyen kezdik a reformot. Ezt a munkát a szívben kell kezdeni.”

(KP 60.)

Ha akarjuk, Isten kész megváltoztatni természetünket. Ha pusztán szokásból és kötelességbôl tartjuk meg a parancsolatokat, nem érezhetjük a szolgálatból származó örömöt, s nem leszünk olyan engedelmesek, mint ahogy Isten elvárja tôlünk.

„Az igazi engedelmesség egy belsô elv követése. Ennek az engedelmességnek mozgatórugója az igazság és az Isten törvénye iránti szeretet. Minden igaz élet magva a Megváltó iránti hűség, amely arra indít, hogy tegyük a jót magáért a jóért -mert ez tetszik Istennek.” (KP 60)

Meg kell üresítenünk szívünket, meg kell bánnun bűneinket, de igyekeznünk kell arra, hgoy elfogadjuk mindazt, ami betöltheti az így beállt ürességet.
„Krisztus vallása több, mint bűnbocsánat. Krisztus vallása elveszi bűneinket, és helyüket betölti azokkal a jellemvonásokkal, amelyek a Szentlélek ajándékai.” (KP 288.)

Készek vagyunk-e lemondani valamirôl, hogy valami újat elnyerjünk? A lemondásnak és az elnyerésnek is ára van. Készek vagyunk-e lefizetni ébredésünk és a reform árát?

Márk 13:35-37.

„Vigyázzatok azért!” -mondta Jézus. Sokan így vélekednek: „Van még bôven idôm Jézus eljöveteléig.” De vajon így van-e? Van-e még annyi idônk, hogy közben gondtalanul éljünk?
Milyen idôre vonatkoznak az imént felolvasott bibliaversek?
Nem Jézus második eljövetelére, hanem arra az idôre, amikor Urunk befejezi szolgálatát a Szentek Szentjében; arra a pillanatra, amikor leveszi fôpapi ruháját, felölti a bosszúállásnak ruháját, s elhangzanak a Jelenések 22:11-ben feljegyzett szavak. „Ez a pillanat mindenkit meg fog lepni..” (2T 19j1.)

Hogyan talál bennünket majd ez a pillanat? Talán aludni fogunk? Elfáradtunk a várakozásban és ôrködésben, s közömbösekké váltunk Urunk eljövetele iránt?
„Láttam , hogy lehetetlen szeretettel és figyelemmmel lenni a világi dolgok és a gazdagság iránt, s közben ôrködve várni Krisztus eljövetelét. Az angyal azt mondta:  -Ôk csak egy világot nyerhetnek el. Ha a menny után vágyódnak, fel kell áldozniuk a földieket. Nem nyerhetnek el két országot.- Láttam, mennyire fontos az, hogy állandóan ôrködjünk, mert csupán így menekülünk meg a Sátán csapdáitól.” (2T 193.)

Ha készek vagyunk lefizetni ezt az árat, s szívesen ôrködünk, akkor legyôzzük lelki kényelelmérzetünket, önzô természetünket, és szerretettel viseltetünk minden ember iránt.

„Majdnem mindenki megszűnt várakozni. Nem vagyunk készek arra, hogy kinyissuk Urunk elôtt az ajtót. A világ iránti szeretet annyira lefoglalta gondolatainkat, hogy nem a menny felé pillantunk, hanem a föld felé irányítjuk tekintetünket. Állandóan sietünk, rohanunk, teszünk valamit, s közben teljesen megfeledkezünk Istenrôl és a mennyei kincsekrôl. A világ és a  gazdagság utáni vágy elhjomályosítja hitünket és nem is vágyódunk Urunk eljövetele után.

Túl sok figyelmet szentelünk saját énünknek. Nyugtalanok vagyunk, s nem vagyunk szoros kapcsolatban Istennel. Sokan aggódnak és dolgoznak, terveket szônek mert félnek, nehogy leszegényedjenek. A ilyenek nem tudnak idôt szakítani az összejöveteleken való részvételre, s annyit aggódnak, hogy nem adnak alkalmat Istennek arra, hogy Ô gondoskodjon róluk... Cselekedeteik össszhangban vannak hitükkel. Ezen a világon szeretnének maradni. Házakat és mezôket vásárolnak, s valóban nincs tervük itthagyni gazdagságukat.” (2T 197.)

Melyik világra készülôdünk és hol szeretnénk élni? Most kelle eldönteni, melyik ország örökösei akarunk lenni!

Vágyódunk-e a menny után? Készek vagyunk-e kifizetni az ébredés és reform árát? Óhajtjuk-e a reformot, vagy csupán beszélünk róla?
 

d) Missziós tevékenységek

Jelenések 10:11.

Krisztus egyházásnak az a kötelessége, hogy mentse a puszulás felé rohanó bűnösöket. El kell mondanunk az embereknek azt, hogy Isten szeereti ôket, s ezzel a szeretettel embereket kell megnyernünk az örökkévalóság számára.

Az angyalok állandóan az emberrek megmentésén fáradoznak. És ha már az angyalok így örülnek, vajon  nem kellene, hogy a bűnös emberek is örüljenek feleabarátaik megtérésén?
„Isten nem mennyei angyalok segítségével fogja befejezni azt a munkát, melyet emberekre bízott. Ô reánk bíta azt a feladatot, melynek elvégzésével mindenki bizonyíthatja iggazi jellemét.” (3T 391.)
Máz célja is van a missziómunka végzésének. Isten elhatározta, hogy az embert szoros kapcsolatba hozza a mennyel. Az ember Isten munkatárasa lett. S ezáltal nagyobb szeretettel viseltetik embertársai iránt.

„Az a keresztény, aki nem használja ki Istentôl kapott tehetségeit, nemcsak elveszíti ezt az erôt, hanem lelkileg bénává válik.” (5T 391.)

Isten bölcs elôrelátása szerint a jócselekedet minden tekintetben áldásos. Áldásban részesül az, aki kap valamit, de áldást nyer az is, aki ad.

Isten az emberek segítsége nélkül is megoldhatta volna a bűnösök megmentésének kérdését. Ô azonban tudta, az ember nem lehet boldog, ha nem tesz valamit a maga részérôl; ha nem fejleszti képességeit embertársai javára.

„Isten nem akarta, hogy az ember a lélekmentés áldásai nélkül maradjon, ezért megalkotta a megváltás tervét, melyben az embert munkatársul jelölte meg.” (3T 391.)

A missziómunka felébreszti istenfélelmünket. Ez a munka reformációhoz vezet, s újjáéleszti alvó lelki tehetségeinket.

„Ha fele annyian lennénk, ahányan vagyunk, de ha mindannyian szorgalmas munkások lennénk az Úr szôlôskertjében, olyan erôvel rendelkeznénk, melytôl a világ megremegne.” (3T 405.)

 

Azt állítjuk, vágyódunk az ébredés után; hogy szeretnénk, ha az egész gyülekezet felébredne. De vajon ôszintén óhajtjuk az ébredést, vagy csak beszélünk róla?
„A végsô gyôzelmet nem a tagok létszáma, vagy anyagi helyzetünk fogja kivívni, hanem a mű iránti odaadásunk, erkölcsi bátorságunk, a lelkek iránti szeretetünk és fáradhatatlan, megingathatatlan törekvésünk.” (3T 404.)

 

Kedves testvéreim! Felelôsséget érzünk-e az elveszettek iránt? Lángol-e még bennünk az elsô szeretet? Emlékszünk ugye, milyen aggodalommal viseltettünk az emberek iránt, és mekkora izgalommal vártuk az eredményt?! Talán kihalt belôlünk az együttérzés? Szeretnénk-e, ha visszatérne szívünkbe a szeretet tüze? Óhajtjuk-e teljes szívvel az ébredést?

 

 

III. HATÁROZD EL, HOGY LEFIZETED AZ ÉBREDÉS ÁRÁT!

 

 

Az Úr a hű Tanúbizonyság üzenetével akar bennünket felrázni álmunkból. Azt akarja, hogy több idôt szenteljünk a Biblia tanulmányozására, imára -egyszóval az önvizsgálatra és a missziómunkára. Azt akarja, hogy legyôzzük gyengeségeinket és mind jobban hasonlítsunk Megváltó Úr Jézusunkra.

 

A tanfolyam után nem leszünk olyanok, mint azelôtt voltunk: vagy lefizetjük az ébredés árát és felserkenünk, vagy még keményebbek, önfejűbbek leszünk. Senki sem lesz olyan, mint régebben volt.

Ma alkalmad van arra, hogy teljesen átadd magad Istennek; hogy szorosabb kapcsolatot létesíts Vele, s csatlakozz a gyülekezetben tevékenykedô valamelyik csoporthoz.

 

„Isten kijelentése szerint nem kell félnünk attól, hogy az Úr nem váltja be ígéretét, hogy türelme és könyörülete elfogy. Inkább attól kell félnünk, hogy akaratunkat Krisztus akaratától függetlenítjük; és attól, hogy öröklött és melengetett jellemvonásaink rabjai leszünk. -„Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvébôl.”- Féljetek attól, hogy az „én” lelketek és nagy Mesteretek közé áll! Féljetek attól, hogy önfejűségetek miatt meghiúsul az a szent cél, amit Isten általatok akar megvalósítani! Ne bízzatok saját erôtökben; ne vegyétek ki kezeteket Krisztus kezébôl! Ne járjátok Krisztus jelenléte nélkül az élet útját!” (KP 107.)