A frontérzékenység egyénenként különböző formában jelentkezhet. Tudományosan lehetetlen biztosan megjósolni, hogy egy adott egyénnél adott fronthatás milyen panaszokat fog kiváltani.
A front lényegében hideg és meleg légtömegek határán kialakult légköri képződmény, melyet egyes meteorológiai paraméterek (hőmérséklet, légnyomás, páratartalom, szélerősség, ionizáció) egyidejű, hirtelen változásai jellemez. Hazánk felett átlagosan heti egy ciklon vonul át, egy hideg-, illetve egy melegfronttal kísérve, így évente kb. 100 front érinti az országot.
Melegfront és hidegfront
Az ember, mint minden élőlény része a természetnek, így folyamatos kölcsönhatásban áll vele, érthető tehát, ha környezetünk változásai szervezetünket (leginkább idegi és hormonális) alkalmazkodási mechanizmusok beindítására kényszerítik (vegetatív reakciók). Néhány ember esetében ezek komoly szubjektív, sőt, olykor objektív tüneteket okozhatnak. Leginkább a túlhajszolt életmódot folytató, instabil idegállapotú, gyengébb fizikumú, idős, vagy egyes betegségekben szenvedő (pl. reumatológiai, idegrendszeri, szív- és érrendszeri, immun-, vagy hormonális krónikus betegségekben szenvedő) felnőttek esetében.
Melegfront esetén a tünetek már néhány órával a front átvonulása előtt jelentkezhetnek. Ilyenkor emelkedik a hőmérséklet, nő a páratartalom és csökken a légnyomás, mindezek vérnyomás csökkenéshez, pulzusszám emelkedéshez, esetleg a depressziós tünetek, zöldhályogos rohamok, illetve migrénes panaszok gyakoribb előfordulásához vezethetnek.
Hidegfront esetén a tünetek inkább a front átvonulása után jelentkeznek. A csökkenő hőmérséklet és páratartalom mellett nő a légnyomás. Ezt ízületi fájdalmakkal, reumás panaszokkal, asztmás rohamokkal, gyomor-, epe- és vesegörcsökkel, illetve mellkasi panaszok, sőt, a koraszülések számának emelkedésével, illetve a szívinfarktusok gyakoribb előfordulásával hozták összefüggésbe a rendelkezésre álló megfigyelések alapján.
Bizonyos általános idegrendszeri tünetek mindkét fronthatás esetében jelentkeznek, mint például levertség, ingerlékenység, nyugtalanság, alvászavar, a reflexek lassulása, a koncentrálóképesség csökkenése, és a fejfájás.
Egészséges élettel enyhíthetőek a hatások
A fronthatások enyhítése érdekében a legfontosabb feladat a megelőzés. Amennyire lehet, próbáljuk meg kiiktatni a mindennapi életünkből a stresszt, táplálkozzunk egészségesen, együnk vitaminokban (C, B vitaminok), ásványi anyagokban (Zn, Mg) gazdag, könnyen emészhető ételeket (sok zöldség, gyümölcs), valamint ügyeljünk a megfelelő (kb. napi 2-3 liter) folyadékbevitelre.
Fontos a rendszeres testmozgás, ne kíméljük magunkat, sétáljunk sokat akár melegben, esőben, szélben, vagy hóban, hogy hozzászoktassuk ezzel szervezetünket a szélsőséges időjárási viszonyokhoz is.
Jó hatású lehet a naponta végzett váltott zuhany (2 perc hidegvizes, majd 2 perc melegvizes tusolás váltogatva), vagy szaunázzunk, így formában tarthatjuk keringési- és hőszabályozó rendszereinket.
A felsoroltakon kívül azonban számos más módszer közül válogathatnak még a frontérzékenyek, mellyel a szervezet alkalmazkodó képessége javítható, illetve a fronthatások kellemetlen tünetei megelőzhetők, esetleg enyhíthetők. Ezek közé több stresszoldó módszer tartozik, így az aromaterápia, bizonyos gyógynövényekből készült kivonatok, teák fogyasztása (citromfű, orbáncfű, levendula, rozmaring, ginzeng), különböző relaxációs és jóga gyakorlatok, valamint az akupresszúra és a talpmasszázs.
A lehetőségek tárháza, mint látjuk elég gazdag, csak az a kérdés, hogy a rohanó hétköznapjaink során van-e néhány percünk megállni és saját egészségünkkel foglalkozni.
Írta: Dr. Kozma Ákos; Lektorálta: Dr. Szamosi Tamás
