I.Minden gyermek “egyedi példány”

1.A megismerés fontossága

Vajon hány szülő tudna tíz olyan aktuális dolgot felsorolni, ami gyermekét épp ma foglalkoztatja? És ötöt? És hármat? Mennyire „ismerjük” gyermekünket? Nem arra gondolok, hogy szereti a tejbegrízt, de nem szereti a lecsót, hanem – ismerjük-e gondolatait, félelmeit, mindennapi kihívásait, gondjait?

Ahhoz, hogy jól tudjuk nevelni, fegyelmezni és szeretni gyermekünket, először meg kell őt ismernünk! A megismerés egyetlen feltétele a teljes odafigyelés. Nem lehet gyermekünkre figyelni két esti film közötti szünetben vagy a reklámok alatt. Nem odafigyelés az sem, ha megkérdezzük; „Mi volt ma az iskolában?” Ez csak egy kis része a megismerésnek.

            Hogyan lehetséges az, hogy gyermekeink annyira különböznek egymástól?

            Egy családban – ahány gyerek, annyiféle. Pedig egyforma elvek szerint neveltük őket.

Miért agresszív az egyik – csöndes a másik?

Szemtelen az egyik – érzékeny a másik?

Mi határozza meg az ember – a gyermek személyiségét?

A gyakran ismételt cselekvés – szokássá válik, és a szokások alakítják jellemünket.

Egyesek tartózkodóak, visszahúzódók,

            másokat – alig lehet lelőni.

Az egyik céltudatos, határozott,

            a másik képtelen bármit is eldönteni.

Az egyik mindig mindent rózsaszínben,

            a másik meg feketében lát.

Egyeseknek minden elsőre sikerül,

            mások meg bénáznak.

Egyik könnyen teremt kapcsolatokat,

            a másik szinte képtelen erre.

Lásd: Melléklet 1.

Erősségeink és gyengeségeink temperamentumunkból adódnak.

Temperamentum – vérmérséklet

            Azokból a jellemvonásokból áll, amiket örököltünk.

Lásd: melléklet 2.

2.Négy alaptípus

a.Szangvinikus

b.Kolerikus

c.Melankolikus

d.Flegmatikus

Nincs egy ember sem TISZTÁN, csak egy csoporthoz tartozó, csupán egyik vagy másik típus jellegzetességei dominálnak nála. A gyermek a temperamentuma alapján reagál a problémákra.

Lehet, hogy elcsügged vagy visszahúzódik, bánatát magába fojtja, vagy éppen dührohamban tör ki, haragos vagy gyűlölködő.

Ha hiányos önbecsülésben, kisebbségi érzésben szenved gyermekünk, lehetséges, hogy teljesen visszahúzódik.

Introvertált – befelé fordulóvá válik. Sokat gondolkodik. Töpreng. Úgy érzi, őt nem értik meg a felnőttek, búskomor lesz, félrehúzódik.

Ennek következményei:

idegesség,

migrénes fejfájás,

alvászavar,

gyomorfekély

Nehezen veszik észre az ilyen gyermeket, mivel agresszív társaik sokkal észrevehetőbbek.

A csendes, visszahúzódó gyermeknek több törődésre, több odafigyelésre van szüksége.

            Néha előfordul, hogy egy csöndes, kisebbségi érzéssel küzdő gyermek hirtelen átfordul, agresszívvá válik, védekezése támadásba lendül.

Miért veszítik el gyermekeink, de néha mi felnőttek is olyan könnyen az önértékelésünket? Miért érzik úgy sokan, hogy őket senki sem szereti?

Nagy szerepe van ebben a TV hatásának. Mit láthatnak gyermekeink és mi magunk is napról napra?

Csupa tökéletes nő:

- vékony, csinos,

- luxuskörülmények között él,

- szép,

- intelligens.

Csupa tökéletes férfi:

- kisportolt alak,

- luxuskocsi, jacht,

- luxuslakás,

- elegancia.

Hol vagyok én ettől? Szép lassan elveszítem az önértékelésemet. Észre sem veszem, hogy a látottak alakítják közérzetemet, hangulatomat, vágyaimat, megelégedettségi szintemet. Nincs ez másként gyermekeinknél sem.

Figyeljük meg, hogy a játszótéren – egy szép kislánynak mennyivel több rajongója van, mint egy kevésbé szépnek. Az iskolában a nagyhangú vezéregyéniség köré, mint a legyek – gyűlnek a „barátok”, de a szorgalmasnak kevesebb barátja van. Hátha még egy kicsit csúnyácska is?

Fontos, hogy először a szülők tanulják meg úgy szeretni, úgy elfogadni gyermeküket, ahogy vannak- hiányosságaikkal együtt. Fogadják el akkor is, ha gyengébb képességű. Akkor is, ha csak egy szakmunkás-bizonyítványig jutott és nem tud ledoktorálni.

Ha egy gyermek biztos abban, hogy szülei szeretik, becsülik, elfogadják őt, akkor könnyebben el tudja fogadni önmagát.

3.) Hogyan kezelhetjük a különböző temperamentumokat?

Az odafigyelés, a gyermekeinkre fordított idő nem vész kárba. Segítsünk nekik kiigazodni a nehézségekben. Ismerjük meg őket sokkal jobban.

• Értessük meg gyermekünkkel, hogy a rá jellemző temperamentumával együtt értékes – és mi feltétel nélkül szeretjük, elfogadjuk őt.

• A nevelés által hozzá kell segítenünk gyermekünket, hogy temperamentuma erősségeit kibontakoztassa, gyengeségeit pedig leküzdje.

(Felhasznált irodalom: Bruno Schwengeler: Nevelés – öröm vagy üröm?

E. G. White: Gyermeknevelés

Dr. Pálhegyi F: Keresztény házasság

Nancy van Pelt: A boldog házasság titka)

Összeállította: Gyürüs Istvánné

Sorsformáló lépések:

Ki gondolatot vet, vágyat arat.

                            Mt.15,19.

    A vágyakat tettek követik

                            Jak.1,14.

       Tetteink szokásokká válnak.

                         Jer.13,23.

           Szokásaink jellemünket alakítják ki.

                            Ef.2,3.

               Jellemünk örök sorsunkat határozza meg.

                            Pt.II.2,9.

A Hippokratész szerinti négy vérmérséklet