Három fehér méreg: liszt

A gabonaféléket kezdetben az emberek szemes formában és nyersen fogyasztották. Az egyszerű búzaszemekben, nem kevesebb, mint 16 féle értékes alkotóelem van. A kenyerünk azonban ennek már csak töredékét tartalmazza. A finomliszt készítése során lekoptatják a búzaszemek külső rétegét, így gyakorlatilag megfosztják a legfontosabb alkotóelemeitől. Így keletkezik a fehér liszt, ami egy valódi tápérték nélküli élelmiszer.

Sajnálatos módon a gabona legértékesebb része romlik meg először, vagyis a csíra és a korpa. Mivel az ember olyan lisztet akar előállítani, ami lehetőleg fehér és hosszan eltartható, eltávolítja ezeket, a legértékesebb alkotórészeket, és csupán a maradékot tartja meg, amely főként keményítőből áll.

Az ilyen feldolgozásnál elvész a B1- vitamin 77%-a, a kalcium 60%-a, a foszfor 70%-a és a vastartalom 75%-a, az értékes fehérjék és zsírban oldódó vitaminok.

Don Hawley: Kezdj el élni

 

A gabonaszemek héjában és héj alatti részében B- vitaminok, a csírájukban pedig zsírban oldódó E- vitamin található. A gabonák héjukban, illetve a magbelsőben rostokat, cellulózt, lignint és pektint tartalmaznak.

A teljes kiőrlésű lisztből (mely tartalmazza a héj és a csíra fontos anyagait is) készült kenyér élelmi rostokban gazdag. Ezek elősegítik az emésztést, jó hatással vannak a zsírsavakra, az epesavakra és csökkenthetik a zsír koleszterinszintjét is.

Napi 250 g elfogyasztása fedezi a szervezet B- vitamin szükségletét, szabályozza a béltevékenységet, gátolja a székrekedést.

Olyan magas a tápértéke, hogy mindössze két szelettel jól lakik az ember. Tehát kevesebb felesleges kalóriát veszünk magunkra. Ezért, ha csak teheti, válasszon félbarna vagy barna kenyeret. A teljes őrlésű pékáruk vásárlásánál azonban vigyázzon! A boltok és pékségek polcain találhatók "barnára színezett" fehérkenyerek is.

Teendők:

Mérsékeljük jelentősen a só-, cukor- és lisztfogyasztásunkat.

Illetve ezek helyett használjuk a természetes helyettesítőiket.

 

És a végére még két slusszpoén. Ez megint valami olyasmi, amit mindenki tud és senki sem alkalmaz. A napi rohanás az étkezéseket valami szükséges rosszá alacsonyítják le, amin túl kell lenni, hogy újra rohanni tudjunk. Az idő pénz (is). Ki lehet számolni tehát, hogy vajon mennyit veszítünk azzal, ha betegen fekszünk odahaza, mert megbetegszünk, vagy gyomorfájósan rohangálunk egész nap? A következő hírlevélben két apró módszer, amivel még a napi rohanós étkezéseink is sokkal egészségesebbé tehetők.