Bizonyára senki sem szeretne beteg lenni, és valamennyiünk vágya az egészség. Talán némely iskolás szeretne némely nehéz óra alól kibújni, de ő sem a betegséget akarja, hanem távol szeretne maradni a dolgozatírástól.
Azért játszunk el a gondolattal, mit tehetnénk azért, hogy egyszer szirénázva jöhessen értünk a mentőautó, hogy kemény munkába kerüljön az orvosoknak, hogy visszahozzanak az életbe.
Reggel ébredéskor, kitapogatózva a konyhába, tegyük fel a kávét, s míg lefolyik, szívjunk el egy cigarettát. Üres gyomorral - kivéve a kávét -, idegesen kapkodva induljunk el hazulról, és érkezzünk az utolsó percben a munkahelyre. Utazáshoz autót vagy autóbuszt vegyünk igénybe. A parkoló lehetőleg a legközelebb álljon a bejárathoz. Feledkezzünk bele a munkába. Legfeljebb egy kiflicsücsköt együnk, esetleg egy kis sütit, csokoládét csipegessünk. Ne legyen jó szavunk a munkatársakhoz, ügyfelekhez, tudják meg, hogy ki az úr a cégnél. Ablakot ne nyissunk: még huzat lenne! Fejfájásra ott a gyógyszer a táskában, amit szinte cukor gyanánt bekapdoshatunk. Ha vége a munkaidőnek, rohanjunk bevásárolni, és különböző ügyeinket elvégezni. Ne felejtsünk el egy pohár sörre beugrani a talponállóba. Este megérdemeljük a finom vacsorát, hiszen dolgozik az ember, s ennyi jár neki. Mivel egész nap alig ettünk, most bepótolhatjuk a lemaradást. S míg a nagyfröccsöt szürcsöljük, távirányító segítségével végigpásztázhatjuk a televíziócsatornákat. Válasszunk ki valami izgalmasat, s nézzük végig. Közben ott a tálka, amiből nassolhatunk, két cigaretta között. Későre jár az idő, ideje ágyba bújni. Húzzuk fel az órát, vegyük be az altatót, s próbáljunk meg elaludni. Az ablakot ki ne nyissuk, veszélyes ez a mai világban.
A napi ciklushoz még tudnám ajánlani a következő kiegészítőket, amelyekkel biztosabbá tehetjük, hogy idő előtt előjegyezzenek bennünket valamelyik kórházi osztályon:
A hétvégéken vállaljunk valamilyen munkát. Kell a pénz. Ha nem akad ilyen, akkor töltsük ki az időt szereléssel, mosással, takarítással, s egyéb tevékenységgel. Minden perc számít, ne lazuljon fel a munkafegyelem. Szabadságunk hasznos felhasználását is meg kell tervezni. Építkezzünk, végezzük el a befőzéseket, hozzuk be munkában való lemaradásainkat. Ha mégis elutaznánk valahová, akkor flúgos futammal rohanjunk végig a fél kontinensen, hogy minél kevesebb idő alatt lássunk minél többet. Milyen jól fog esni után a munkahelyi nyugalom!
Ha valaki a családban lelkizni akar, emeljük fel magasabbra az újságot, vagy hangosítsuk fel a televíziót. Jó ha évente néhány jó gyomortágító gyakorlatra is elmegyünk. Rajtunk ne spóroljanak! Együnk meg mindent, amit lehet. Sportként nézzünk meccset, vagy nézzünk távolba. Ha mégis többre vágynánk, ott a telek vagy valamilyen számítógépes autóverseny.
Gyűjtsük csokorba sérelmeinket, bánatunkat. Vezessünk naplót, és olvassuk el újra és újra, mert még elfelejtenénk, hogy mikor ki és hogyan bántott meg bennünket. Ne mosolyogjunk, még azt hinnék, hogy idétlenek, vagy külföldiek vagyunk.
Úgy tűnik, hogy ez a leírás olyat akart kitalálni, amit soha senki nem csinált, holott a szomorú valóság az, hogy a legtöbb magyar embernek ez az életformája. Talán nem is csoda, ha vezetünk bizonyos statisztikákban. Előkelő helyünk van a szív- és érrendszeri megbetegedésekben, a rákban és az öngyilkosságban is.
Ön, kedves olvasó, nem egy statisztikai adat, nem átlagember, nem egy ember a sok közül, hanem egyedülálló személy, akiből nincs több. Hiányozna szeretteinek, hiányozna nekünk is. Ezért kérem, vigyázzon magára. Ugye megteszi?
Gyürüs István