Az életet adó levegő

I. A jó levegő

1. Ma a levegővel foglalkozunk, amely körül vesz bennünket, ott van mindenhol, még akkor is, ha nem tudjuk érzékelni a jelenlétét.

• Ilyen láthatatlan módon biztosítja számunkra az élet legfontosabb elemét, az oxigént.
• Hetekig élhetünk étel nélkül, napokon keresztül víz nélkül, de csak percekig élhetünk levegő nélkül.
• Enélkül az életadó oxigénforrás nélkül a testünk minden sejtje elpusztulna.
• Ennyire fontos számunkra a jó levegő.

2. Az egészséges életmódnak a levegővel kapcsolatos első szabálya az, hogy lélegezzünk mélyeket a bennünket körülvevő jó levegőből.

• Sajnos az átlag embernek ezt mondani kell, már tanítani kell őket, hogy a saját egészségük érdekében minél mélyebben szívják magukba az életadó levegőt.
• Isten azonban gondoskodott egy különös eszközről, aminek segítségével mindenkit rá lehet venni arra mondás nélkül is, hogy jó mélyeket szívjon be a levegőből.
• A virágok finom illata képes ilyen hatást gyakorolni az emberekre.
• Amikor egy finom illat megérint bennünket, akkor ösztönösen szippantunk bele a levegőbe, mert élvezzük a belőle áradó illatot.

3. Az ihletett írások különös módon alkalmazzák a jó illattal dúsított levegő áldásos hatásának példáját a lelki életünkre.

• „Mindenkit a belőle áradó sajátos légköre vesz körül, - légkör, amely telítve lehet a hit, a bátorság, a reménység életadó erejével és a szeretet jóillatával...... Ez a bennünket körülvevő lelki légkör kihat minden egyes emberre, akivel csak érintkezünk, akár tudatában vagyunk ennek, akár nem.”   (Krisztus Péld. 246,1.)
• Pál apostol pedig azt mondja, hogy mi magunk lehetünk a levegőben lévő jó illatok, és így vonzóvá és kellemessé tehetjük mások számára azt a légkört, ahol jelen vagyunk.    II. Kor. 2,14-17.   3, 5-6.

II. Krisztus ismeretének jó illatai

1. Pál apostol által egy különleges missziót szeretne Isten az ő gyermekeire bízni.

• Azt várja tőlünk, hogy Jézusról olyan ismertetést adjunk az emberek előtt, amely jó illatot jelent számukra.
• A jó illatot szívesen szívják magukba az emberek, szívesen időznek olyan helyen, és szívesen őrzik a vele kapcsolatos emlékeiket.
• A jó illat még egy szomorú ember ajkaira is képes mosolyt varázsolni.
• Amikor viszont valamilyen kellemetlen és ártalmas szaggal találkozunk, akkor még az orrunkat is befogjuk védekezésül.

2. Mindezek ismeretében szükséges odafigyelnünk arra, hogy az emberekkel való érintkezésünk közben milyen reakciót vált ki a bizonyságtételünk és az életünk.

• Krisztus ismeretének illataként sohase legyünk mesterkélten tömények, savanyúak vagy édeskések.
• Ha csak néhány ember számára jelent jó illatot a bizonyságtételünk, akkor az még mindig csak mesterkélt, vagyis emberi készítmény, csupán utánzata az igazinak.
• Minél természetesebb egy illat, annál több ember szívja azt magába boldogan és örömmel.
• Csak olyan illatot akarjunk árasztani, amely természetesen jön belőlünk, amely a Krisztussal való kapcsolatunk és közösségünk eredményeként jön elő belőlünk, és érzékelhető körülöttünk.

3. Az illat természetéhez tartozik, hogy mindig láthatatlan marad.

• Mert az illat rendeltetése az, hogy a forrás felé irányítsa a figyelmet.
• Sokszor csak az illat által figyelünk fel, hogy egy csodálatos virág közelében vagyunk.
• Az illat nélkül nem találtunk volna rá, és nem gyönyörködhettünk volna benne.
• Pál apostol szerint mi „Krisztusnak jó illata vagyunk”.

• Ennek azt kell jelentenie, hogy bizonyságtevésünk közben tudjunk láthatatlanok maradni, az emberek figyelmének középpontjába minél inkább a forrás, azaz Jézus Krisztus kerüljön.
• Isten azt szeretné, hogy a bizonyságtételünk, mint egy kellemes illat segítse az embereknek megtalálni Jézust.

4. Pál apostol hasonlatából az derül ki, hogy egyazon személy az egyik ember felé az élet illata, míg a másik ember felé pedig a halál illata lehet.

• A Krisztusról szóló bizonyságtételünk is ilyen kétféle hatást vált ki az emberekben.
• Ha elfogadja, akkor az örök életet jelenti számára.
• Ha pedig elveti, akkor a kárhozat ítéleteként halált jelent részére.

5. Ez a példa azonban csak akkor igaz a mi bizonyságtevéseinkre is, ha Krisztus jó illataiként éljük az életünket, ha olyan légkör vesz körül bennünket, amit Isten az élet és a halál illataként használhat fel.

• Amiként a jó illat a levegő közvetítésével a szervezetünk belsejét érinti, akként szeretné Isten a Szentlélek közvetítésével a te bizonyságtételeddel érinteni a másik ember szívét.
• „A megszentelt élet mesterkéletlen, öntudatlan befolyása a legmeggyőzőbb prédikáció a kereszténység mellett. Érvelések, minél kevésbé cáfolhatók, annál nagyobb ellenállást idézhetnek fel; az istenfélő életmód azonban olyan hatékony példaadás, amelynek teljesen ellenállni lehetetlen.”  (Ap.Tört. 418,2.)

III. Ezekre kicsoda alkalmatos

1. Mindezek után maga Pál apostol is fölveti a kérdést; „és ezekre kicsoda alkalmatos?”.

• Olyan szintű felelősséggel tenni bizonyságot, hogy az minden esetben a Jézustól származó jó illat legyen körülöttünk, arra mi alkalmatlanok vagyunk.
• De nem kell mindig alkalmatlannak maradni.
• A tanítványok is alkalmatlanok voltak, amíg Isten nem tette alkalmassá őket.
• Mert „a mi alkalmatos voltunk az Istentől van”.
• Csak az Isten tud alkalmassá tenni ilyen bizonyságtételre.
• Isten azonban csak akkor teszi ezt meg velem, ha hagyom, ha átadom magam az ő átalakító munkájának.

2. Pál apostol azt mondja, hogy mi magunktól el se tudjuk gondolni, hogy miként tudnánk ilyen jó illatot árasztani magunk körül.

• Az illat ugyanis a növény belsejéből , a növény természetéből fakad.
• Mi sem tudjuk külső cselekedetekkel és okos ötletekkel pótolni azt, aminek belülről, a lélek mélyéről kell fakadnia.
• Azoknak is meg van a maguk helye Isten tervében, és nem szükségtelenek, de nem pótolhatják azt, amit a belőlünk áradó illat által szeretne Isten elérni.

3. A természetünket viszont csak az Isten tudja olyanná tenni, hogy abból Krisztus jó illata áradjon.

• A keresztény ember életének ez a jelensége a Krisztussal való közösség eredménye.   II. Kor. 5,17.
• Csak az Isten teremtő hatalmának megnyilatkozásának eredményeként valósulhat ez meg.
• Ezt az újjáteremtő hatalmat viszont nekünk kell igényelnünk, nekünk kell megnyitnunk előtte szívünket, és átadnunk magunkat átalakító munkájának.   Ján. 1,12.   Fil. 2,13.

4. Ha ez az újjáteremtés megtörtént bennünk, akkor ezután már nem a betű szerinti szándékok és célok fognak késztetni, hanem a lélek mélyéről fakadó indítékok.

• Az ilyen indítékok megelevenítenek bennünket is, és azokat is, akik felé a bizonyságtételünk irányul.
• Az ilyen lelkület mindig szolgálni akar, mert a másikért élés tudata mozgatja az indítékokat.
• Ilyen háttérrel szeretne bennünket is elküldeni Isten az előttünk álló evangélizációs szolgálatba.

Ha ilyen Krisztussal összekapcsolódott élettel indulunk el, akkor olyan légkört fogunk árasztani magunk körül, ami nemcsak kellemes lesz a velünk kapcsolatba kerülő embereknek, hanem az örök élet illatát fogja jelenteni számukra.