Mozgás

A két legjobb orvos

 

Korunkban sok minden átalakult. Ilyen például a fizikai munka fogalma is.

Mennyivel más ma az aratás, mint száz évvel ezelőtt! Ma légkondicionált fülkében ül a kombájnos, és szervo-kormányt teker, könnyen mozdítható karokat mozgat. Ezzel szemben ükapáink izzadtak a napon, és közben kemény fizikai munkát végeztek.

Szinte alig akad már olyan munka, amely komoly fizikai igénybevételt jelentene. A tespedtség, a mozgással szembeni ellenszenv pedig mintha ragályos volna. A mindenki sportpályáján nagyon kevés ember rója reggelenként a köröket. Van olyan megoldás is, hogy a gépi fűnyírót távirányítóval működteti a gazdája. A televízió távirányítója arra ösztönöz, hogy kényelmesen elterpeszkedve kapcsoljunk át egy másik csatornára. Pedig az élet mozgás. A mozgás élettani szükségletünk. Ha valaki eltöri a kezét, miután hetekig volt rajta a gipsz és így nem mozgathatta, teljesen elerőtlenül a sérült végtag. Ha az egész testet tunyaságban tartjuk, akkor fáradtságot érzünk anélkül, hogy igazán tettünk volna valamit. Sokszor, ha halljuk azt, hogy mozognunk kell, az a válaszunk, hogy mozgunk mi eleget. Egész nap talpon voltunk, és ide-oda lépkedtünk a konyhában.

Az a mozgás, amit az orvostudomány ajánl, nem pusztán helyváltoztatás. Élettani szempontból a mozgás akkor hasznos, ha intenzív, rendszeres és megfelelő ideig tart.

A szakirodalom eltérő véleménnyel van a számokat illetően, így a fenti kijelentést átlagos számadatokkal egészítenénk ki.

Az intenzív alatt azt kell érteni, hogy megnő a szívverésünk percenkénti száma. Ehhez egy közelítő képlet sz = 180 - N

N az életkorunkat jelenti. Ha valaki nem kívánja a pulzusát számolni, a lényeg az, hogy jól kiizzadjon, sebesen verjen a szíve, mert ez élettanilag szükséges.

A rendszeresség alatt azt értjük, hogy a hét napjaiból legalább 5 alkalommal végezzünk testmozgást megfelelő ideig, ami alatt mintegy 30 percig tartó mozgást értünk. Ha régóta nem mozogtunk, akkor óvatosan, fokozatosan kezdjünk hozzá. Érdeklődjünk orvosunknál, ha ez indokoltnak látszik. Fokozatosan növeljük a terhelést, és az időt, míg elérjük az ajánlottat. Amerikában a kocogómozgalom kezdetén sok embert vittek a pályáról az intenzív osztálya, mert csak a hétvégén mentek mozogni.

Akik rendszeresen mozognak, azoknál kisebb az infarktus és a keringési betegségek kockázata. A mozgás csökkenti a magas vérnyomás és az elhízás gyakoriságát, és jó kondícióban tartja az egész szervezetet. Tömöríti a csontokat, javítja a reflexeket, s ellenállóvá tesz a balesetekkel szemben. Segít a stressz ártalmainak leküzdésében, és jó kedvre hangol.

Most már csak az a kérdés, hogy milyen mozgás ajánlott. Ebben nincs előírás. Irányelv legyen az, amit szívesen és örömmel tudunk tenni. Ne legyen drága, és könnyen megvalósítható legyen.

Legjobbnak mutatkozik, ha sok tényezőt egybevetünk, a gyaloglás. Nincs szükség különös felszerelésre, csak egy kényelmes cipőre. Nem kötődik sportpályához, konditeremhez. A szabad levegőn végezhetjük, s minden korosztály számára alkalmas mozgásforma. Nincs korlátja a mennyiségnek. „Mindenkinek két orvosa van: a jobb lába és a bal lába” - tartja egy régi közmondás.

Néhány tanács azoknak, akik szeretnének mozogni, de nagyon szűk az időkeretük, s talán nem érzik úgy, hogy személyiségükhöz illik a céltalan járás. Nem kell feltétlenül autóbusszal munkába, bevásárlásra menni. Mehetünk gyalog vagy kerékpárral. Sehol sem láttam táblát, amely kötelezővé tette volna a lift használatát. Amíg várunk a liftre, s míg néhány perccel kiegészítve a várakozási időt, felmehetünk akár a 10. emeletre is. Tehát szervezhetjük úgy az életünket, hogy miközben végezzük a mindennapi tevékenységünket, mozgunk is. Nagyon jó mozgáslehetőség a kerti munka. Nem csupán a mozgás jótékony hatása lesz az eredménye. Önökön múlik, hogy mit választanak, a lényeg az, hogy mozogjunk!

Amerikában élt egy vállalati vezető. Autója az ajtó előtt állt, és ő beszállt. A munkahelyén a bejárathoz legközelebb volt az ő parkolója. Ha elfoglalták, inkább hazament, mint egy távolabbi parkolóból „begyalogolt” volna. Eljutott oda, hogy nem tudott 300 métert megtenni egyfolytában. Túlsúlyos volt, és magas volt a vérnyomása.

 

Ugye, Ön nem akarja ezt az utat követni?