Előszó

Művemet az isteni gyógyításban való hitem bizonyságaként bocsátom útjára. Betegségem miatt két évig nem tudtam ellátni hivatalomat. Isten azonban irgalmas volt. Meggyógyított oly testvérek imádsága által, akik Jézusban felismerték az Urat, a nagy Orvost.

            Ez a hitből való gyógyulás, számomra gazdag áldások forrása lett. Világosan felismertem, hogy Jézusban, isteni megváltónkban, az egyház olyan kiapadhatatlan kincseket bír, amelyet még nem tud eléggé értékelni. Teljesen új és szilárd meggyőződést nyertem afelől, amit a gyógyításra nézve Isten Igéje tanít. Valamint arról, hogy mit vár tőlünk az Úr.

            Bizonyos vagyok abban is, hogy ha a keresztyének igazán megtanulnak Annak jelenlétében élni, aki az Úr, a mi Gyógyítónk, akkor nemcsak lelkiéletükben, hanem a megszentelődésben is növekedni fognak. Éppen ezért nem szabad tovább hallgatnom. Nyilvánosságra kell hozzam, elmélkedéseim egész sorát, amelyek világosan kifejezésre juttatják azt, hogy Isten rendelése szerint, a betegek gyógyítására szolgáló eszköz az Ige és a hitből való imádság. Ezt nyilvánvalóvá teszi az is, hogy ez a tanítás megegyezik a Szentírással.

            Az igazságnak ez a felismerése szinte nélkülözhetetlen azok számára, akik vágyakoznak meglátni, hogy az Úr miként jelenti ki hatalmát és dicsőségét az Ő gyermekei között.

            Különböző kérdéseket intéztek hozzám. Valamennyit nem tudom megválaszolni. Igyekszem azonban könyvemben mindazt összegyűjteni, amit Isten Igéje a betegek gyógyításáról tanít. A kívánt kegyelmi tapasztalatok elnyerése nem csupán azoknak a nehézségeknek a megoldásától függ, amelyek értelmünkben támadnak. Azok sokkal inkább Isten ereje és megbízhatóságának tapasztalataiból erednek.

            Az egyszerű és őszinte lelkek mindenkor készek Isten Igéjét elfogadni, mégha az saját nézeteikkel ellenkezik is. Az isteni ígéretek éppen az ilyen hívő lelkek számára jelentenek nagy áldást. Csendes, rejtett befolyást gyakorolnak reájuk. Megtanítja őket Isten jelenlétének és hatalmának kinyilatkoztatására vágyakozni és várni. Amikor pedig eljő az óra, - akkor hittel annál jobban meg tudják ragadni Isten ajándékait és másokat is arra ösztönöznek, hogy ismerjék el hálával Isten hatalmas erejét.

            A várakozás alatt azonban eszünkbe kell jutnia annak is, hogy nem arról van szó elsősorban, hogy az emberi értelmünk útjában álló összes nehézségeket megoldjuk, hanem hogy saját nézetünket és véleményünket feladjuk és kizárólag arra figyeljünk, amit Isten Igéje mond nekünk. Szívünkben ugyanis egyedül az Ige tud világosságot gyújtani.

            Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy csakis a Szentlélek és Isten beszéde juttathat el az igazi bölcsességre. Éppen ezért szükséges, hogy az isteni élet erőteljesen munkálkodjék bennünk. Az életnek beszédét pedig csak maga az Élet tudja helyesen értelmezni, Aki azt szívünkbe is helyezi. De hogyan is tudnánk e nélkül az élet nélkül a helyes látást elnyerni?

            Sajnos, az isteni gyógyítás ilyetén tanítását az egyház teljesen elhanyagolta. Úgyannyira, hogy ma már egészen új dolognak tekintik azt. Akik ebben a tanításban hisznek, még azok sem nyerték el Isten Lelkétől mindazt, amit Ő fel akar tárni előttünk. Nem tudják azokat a dicső igazságokat megragadni, amelyeket az magában foglal. Ezért könnyen lehet, hogy olyan kifejezést is használtam, amelyet később, - mikor ezen a területen már több tapasztalatot nyerünk - meg kell változtatni.

            Szentelje meg az Úr mindazt, ami az Ő akarata szerint való ebben a könyvben. Engedje, hogy minden egyedül csak az Ő dicsőségét szolgálja és az emberek felismerjék, hogy Isten szent Fia, a betegek Gyógyítója is.

Bevezetés

Micsoda boldog örömhír! Mint régente, ma is azt mondja az Úr!

"Én vagyok az Úr, a te gyógyítód!" Móz.II.15,26.

Naponként terjed azoknak a száma, akik az Ige eme igazságát megtapasztalták:

"A hitből való imádság megtartja a beteget és az Úr felsegíti őt." Jak.5,15.

Mindenütt terjed az a boldog bizonyosság, hogy Isten akaratának a záloga, és az Ő gyermekei között való jelenlétének éppen az a megcáfolhatatlan bizonyítéka, hogy reájuk árassza kegyelmi és lelki ajándékait.

            Az egyház, sajnos, megszűnt hinni a Szentléleknek abban az erejében, amely a test gyógyítását létrehozza. Azt állítja, hogy ez az adomány eltűnt, mégpedig Isten akaratából. A valóságban azonban sokkal inkább hűtlenségének és hitetlenségének az eredménye az. Vagy elhanyagolta azt, amit efelől az isteni igazság felől tanít, vagy pedig jelenlegi elesett állapota szerint értelmezi. Ennek következtében a legtöbb teológus és bibliakutató előtt teljesen ismeretlen az isteni gyógyítás. Még ha egyébként hívők is. Mi azonban igyekezzünk meggyőződni arról, vajon mit mond a gyógyításról Isten? Ez szükséges különösen azért, hogy meg tudjunk felelni azoknak, akik bennünket Isten ígéreteibe vetett hitünktől el akarnak tántorítani.

            Kezdjük el azzal, hogy röviden néhány íráshelyet idézünk. Ezekre támaszkodva, felismerhetjük Jézus Krisztusban, a betegek Orvosát. Ezek az Igék világosan megmutatják az utat, amelyen járnunk kell, hogy gyógyulást nyerhessünk az Úrtól. E két pontra nézve a további fejtegetéseket a következő elmélkedések fogják adni:

Mi az alapja annak a hitnek, hogy Jézus a betegek orvosa?

1.

A Jak.5,15-ben adott ígéret:

"A hitből való imádság megtartja a beteget és az Úr felsegíti őt."

Ugyanúgy egy másik ígéret: Mk.16,17.18.

"Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben betegekre vetik kezeiket és meggyógyulnak."

2.

Ennek a hitnek az alapja, hogy Jézus, mint Jótállónk, testében nemcsak betegségeinket, hanem bűneinket is hordozta: És.53,4.6.12.

"Pedig betegségeinket ő viselte és fájdalmainkat hordozá ... megrontatott a mi vétkeinkért." (v.ö. Mt.8,17.

3.

E hit alapja továbbá, hogy az Úrnak tetszett, nemcsak betegséget gyógyítani, hanem bűnöket is megbocsátani: Mt.4,23.

"És bejárá Jézus egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangéliumát, és gyógyítván a nép között minden betegséget és erőtlenséget." Mt.9,2.6.

"Jézus mondta a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid! Kelj föl, vedd a te ágyadat és eredj haza." :

 

4.

További alapja a hitnek, hogy Jézus tanítványainak nemcsak az Evangélium hirdetésére, hanem a betegek gyógyítására is parancsot és hatalmat adott: Lk.9,1.6.

"Összehívta Jézus az ő tizenkét tanítványát és adott nekik erőt és hatalmat minden ördögök ellen és betegségek gyógyítására." Lk.10,9.

"És Gyógyítsátok a betegeket, akik ott lesznek és mondjátok nekik: Elközelített hozzátok az Isten országa." (v.ö. Mk.16,15.18.

5.

Bizonyítéka e hitnek, hogy a beteggyógyítások kifejezetten a Szentlélek ajándékának tekintendők: Kor.I.12,4-9.

"A kegyelmi ajándékokban különbség van, de ugyanaz a lélek ... a gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által."

Vegyük még figyelembe

"A te kezedet kinyújtván gyógyításra: és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által." Csel.4,30.

"... az utcákra hozták ki a betegeket és letették ágyakon és nyoszolyákon, hogy az arra menő Péternek csak az árnyéka is érje valamelyiket közülük. És a szomszéd városok sokasága is Jeruzsálembe gyűlt, hozva betegeket és tisztátalan lelkektől gyötrötteket, kik mind meggyógyultak." Csel.5,15-16.

"Pál, nagy fennszóval mondá: (annak, aki anyja méhétől fogva sánta volt) "Állj fel lábaidra egyenesen! És az felszökött és járt." Csel.14,8-10.

"És nem közönséges csodákat cselekszik Isten Pál keze által: Annyira, hogy a betegekhez is elvitték az ő testéről a keszkenőket, vagy kötényeket és eltávozának azoktól a betegségek és a gonosz lelkek kimentek belőlük." Csel.19,11-12.

"Lőn pedig, hogy Publius atyja hideglelésben és vérhasban betegen feküdt. Kihez Pál bement és minekutána könyörgött, kezeit reá vetve, meggyógyítá őt. Minekutána azért ez megtörtént, egyebek is, kik betegek voltak a szigeten, őhozzá jövének és meggyógyulának." Csel.28,8-9.

6.

E hit alapja, az apostolok prédikálása, akik a beteggyógyítást és a Krisztusban való hit által elnyert üdvösséget, egymástól elválaszthatatlannak hirdették.

"Legyen tudtotokra mindnyájatoknak és az Izráel egész népének, hogy a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve által, akit ti megfeszítettetek, kit Isten feltámasztott halottaiból, azáltal áll ez ti előttetek épségben. És nincsen senkiben másban üdvösség: nem is adatott emberek között az ég alatt más név, amely által kellene nékünk megtartatnunk." Csel.4,10-12.

"És az Ő nevében való hit által erősítette meg az ő neve azt, akit láttok és ismertek: és a hit, mely Ő általa van, adta néki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára." Csel.3,16.

7.

E hit alapja az a tanítás, hogy a test, a lélekhez hasonlóan, ugyancsak megszabadult a Sátán hatalmától. Továbbá, hogy a Szentlélek, a maga erejét a testben éppúgy kinyilatkoztatja, mint a lélekben.

"Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentléleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek: és nem a magatokéi vagytok?" Kor.I.6,19.

"De ha annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által." Rm.8,11.

 

8.

A test gyógyulása szoros összefüggésben van a lélek megszentelődésével. Az egyik éppoly fontos, mint a másik, ha Jézus tökéletes ismeretére akarunk jutni.

"Ha a te Uradnak Istenednek szavára hűségesen hallgatsz, és azt cselekszed, ami kedves az ő szeme előtt és figyelmezel az ő parancsolataira és megtartod minden rendelését; egyet sem bocsátok rád ama betegségek közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód." Móz.II.15,26.

Olvassuk el még Zsolt.103,3. és Jn.9,31-et is.

 

            9. A gyülekezet, illetve Krisztus teste, ma még nagy ajándékokat várhat a Szentlélektől. Különösképpen a beteggyógyítás ajándékát.

""Íme, közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédeimet néktek." Péld.1,23.

"... kiöntöm a lelkemet a te magodra." És.44,3.

Igen, Isten megígérte, hogy minden testre kiönti lelkét. Jóel.2,28.

            Pünkösdkor kezdett beteljesedni ez az ígéret. És amint az Úr újból kitölti reánk az Ő Lelkét, mi is tapasztaljuk az Ő hatalmának új csodáit. Lehet, hogy egyes olvasó előtt ez idegenszerűnek tetszik, de remélem, hogy a könyv átolvasása után erre is kellő magyarázatot fognak találni.

            Most még néhány szót fűzök hozzá, a betegek számára, akik az Úr ígéreteit meg akarják ragadni és a gyógyulás útját óhajtják ismerni.

Az isteni gyógyulás egyes alaptételei

1. Isten Igéje a ti vezetőtök. A hit nem támaszkodhat és nem is tud semmi másra támaszkodni. A hívők tanításainak is megvan a hasznuk. Ha azonban emberi szóra támaszkodunk, akkor a különböző emberi felfogások miatt soha sem tudunk rendíthetetlen meggyőződésre jutni. Isten szava a leghatározottabban vezet a kézrátétel, az olajjal való megkenés és az imádkozásra vonatkozólag. Ezzel gazdag áldásoknak a forrása nyílik meg előttünk. A hitnek azonban feltétlenül Isten ígéretein kell nyugodnia! Ha közelünkben nincsenek olyan hívők, akik a fent említett segítséget tudják nyújtani, akkor közvetlenül az Úrhoz kell fordulnunk. Hiszen voltaképpen közvetlenül vele van dolgunk, mert azt mondja:

"Én vagyok az Úr, a te gyógyítód!"

 

2. Jól jegyezzétek meg, hogy a betegség a bűn következménye és egyúttal fenyítő eszköz is ellene. Isten, a betegséget vesszőnek is használja, hogy figyelmeztessen és visszavezessen az Ő útjaira.

              "Ezért van köztetek sok beteg és erőtlen ..."

Ha mi ítélnénk magunkat, nem ítéltetnénk el. Kor.I.11,30.33.

            A betegség rendszerint arra figyelmeztet, hogy szívünket kitárjuk Isten Szentlelke előtt. Hogy át, meg átvizsgálhasson bennünket és bűneinket felfeddje előttünk. Ugyanakkor azonban el kell ismernünk és el is kell hagynunk azokat. Amint bűneinket őszintén felismerjük, bevalljuk és elhagyjuk, akkor az Úr elérte célját és a büntetést megszünteti. A bűnök bocsánata és a test gyógyulása Igen gyakran együtt jár.

 

3. Isten Igéje biztosít arról, hogy Isten egészségesen akar látni bennünket. Hogyan is tudnánk e nélkül a bizonyosság nélkül a hittel való imádsághoz folyamodni? Ez lehetetlenség volna! Akkor arra lennénk utalva, hogy csendes megadással ezt mondjuk: "Cselekedjék az Isten tetszése szerint!" Mivel a beteggyógyításra vonatkozó isteni akaratot oly sokáig félreértettük, azért oly nehéz az erre vonatkozó ígéreteket megragadnunk. Kutassatok buzgón a Bibliában. Lássátok meg, mit mond Jézus munkájáról és hivatásáról, mint a betegek Orvosáról. Kutassatok szorgosan, hogy mit mond az új életről, amelyet a Szentlélek közöl velünk és amely testünket, lelkünket egyaránt befolyásolja, - és meglátjátok, hogy mindjárt örömmel meg fogjátok ragadni Jézus hatalmas, gyógyító erejét!

 

4. Ismerjétek fel hit által Jézusban, mennyei Orvosotokat. Engedjétek át Néki a testetekről való gondoskodást és tegyétek magatokévá a gyógyulást, az Ő ígérete alapján. Mint ahogy a bűnbocsánat elfogadásánál, úgy itt is hit által kell mindent megragadni és elfogadni. Ahogy a bűnös odaviszi bűneit Jézushoz és az isteni ígéretek alapján, a bűnbocsánatot hittel megragadja és elfogadja Tőle, úgy kell a betegnek is cselekednie betegségével, ha meg akar gyógyulni.

            S ha a kegyelmet nyert bűnös semmi változást és semmiféle könnyebbséget nem érez is szívében, - mégis vallja az Ige alapján:

"A ti bűneitek megbocsáttattak az ő nevéért." Jn.2,12.

            Ugyanígy mondhatja a beteg is: Bűneimet bevallottam, a bűnt el akarom hagyni! Jézus megbocsátott! Mivel azonban Ő testileg is gyógyít, tehát az Általa megígért gyógyulást is hittel kell fogadjam és a zsoltáríróval azt kell mondanom:

"Áldjad én lelkem az Urat, aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet!" Zsolt.103,3

5. Ha a gyógyulást hittel megragadtátok, akkor aszerint is kell cselekednetek.

"Nyújtsd ki a te kezedet!" Mt.12,13.

"Kelj fel, vedd a te ágyadat és eredj haza!" Mk.2,11

- parancsolta Jézus a betegnek. Aki a gyógyulást hit által elnyerte, az bármennyire szenved is - abban a meggyőződésben kell legyen, hogy gyógyulása kezdetét vette és készen legyen arra, hogy aszerint is cselekedjék. Támaszkodjatok csak erősen az Úr ígéretére. Nézzetek csak szüntelenül Őreá és nem fogtok megszégyenülni.

 

6. Ne ijedjetek meg, ha hitetek mindenféle próbának lesz kitéve. A hit által elnyert egészség, egy része a hitéletnek és ezért annak is próbák által kell erősödnie. Ha tehát a betegség nem múlik el azonnal, ne csüggedjetek. Még attól se ijedjetek meg, ha a betegség a beállott javulás után ismét visszatér. Ne veszítsétek el bizodalmatokat, ha a gyógyulás esetleg lassabban halad előre, mint ahogy azt elgondoltátok. Ezek a próbák csak azt bizonyítják, hogy Sátán nem egykönnyen engedi szabadon zsákmányát. Mk.9,25. Ezzel szemben Isten a próbák által erősíteni kívánja hiteteket és olyan állapotba akarja juttatni, hogy egészségetek mostantól kezdve, csupán a Jézusban való hitetektől függjön.

 

7. Megváltónk hatalmas ereje által kezdjetek új életet! Engedjétek, hogy a Szentlélek ereje lakozzék bennetek. Ne feledjétek, hogy az újból elnyert egészség, az újonnan ajándékozott erők szent dolgok. Testetek már nem a tiétek. Nem használhatjátok már tetszésetek szerint. Ettől a pillanattól kezdve a Szentlélek vezetésére kell figyelnetek. Gyógyulás és megszentelődés szorosan együvé tartoznak. Minden nap jobban kell szívetekbe vésnetek ezt az Igét:

"A test az Úrnak és az Úr a testnek!" Kor.I.5,13.

 8. Legyetek a ti gyógyítótok erejének tanúi. Olyanokkal, akik előreláthatólag nem fognak megérteni benneteket, ne is beszéljetek. Kerüljetek minden vitát azokkal szemben, akik Jézust nem akarják Orvosuknak elfogadni. Ha azonban az Úr e drága igazság számára, általatok akar utat előkészíteni egy másik lélekhez, akkor bocsássátok magatokat teljesen rendelkezésére.

            Ne szégyelljétek magatokat gyakran vallást tenni arról, amit az Úr veletek cselekedett. Beszéljetek Róla, mint hűséges tanúk. Új erőtöket szenteljétek mindenekelőtt az Úrnak, hogy az eltévedt bűnöst Hozzá vezethessétek. Hiszen azért gyógyultatok meg, hogy Jézust kövessétek és Istent dicsőítsétek.

            Az isteni gyógyulásnak ezek a legfontosabb szabályai. Igyekeztem mindent az Írás szerint fejtegetni. Adja az Úr, hogy a hívők szemei megnyíljanak Isten dicsőségének a meglátására, és megismerjék Azt, aki azt mondja magáról:

"Én vagyok az Úr, a te gyógyítód!" Móz.II.15,26.

Jézus még ma is ugyanaz!

Zsid.13,8.

A hajdankor Krisztusában, a tegnap Krisztusában, sőt még a jövendő Krisztusában is sokkal könnyebb hinni, mint a "ma" Krisztusában. Sok hívő tántoríthatatlanul hisz azokban a csodákban, amelyeket Isten cselekedett és amelyeket a Bibliából ismerünk. Sőt hisz abban is, amit a Biblia, Krisztus jövendő művéről hirdet, amikor majd dicsőségben jön el újra. Amikor azonban arról van szó, hogy Isten csodáit saját személyére nézve is igénybe vegye, akkor kimondhatatlan fáradságába kerül hinni abban, hogy Jézus ma is ugyanaz! Valójában pedig éppen ezt a tényt kell hittel elfogadnia.

            Isten népe számára, Isten jelenlétének a bizonysága minden időkben vigasztalás és erő volt. Az Isten jelenlétének megragadása és a kellő időben való segítségébe ehelyett erős bizodalom által, Isten népe mindenkor le tudja győzni ellenségeit. A legsúlyosabb helyzetből is csodálatosan szabadultak ki és mindenkor elnyerték a szükséges segítséget. Micsoda öröm az, amikor oly Istenünk van,

"Aki jobb kezével hatalmasat cselekszik."

Zsolt.118,15.

A Biblia olyan időket, amelyekben ezt nem tapasztalják, a sötétség idejének nevezi. Ilyenkor az emberi bűn valósággal feltartóztatja Isten hatalmát. (V.ö. Bír.6,13. Józs.7,12. És.50,1. És.59,1.)

            Napjainkban rendkívül fontos, hogy Jézus gyülekezete ismét tudatára ébredjen az Úr jelenlétének szükségességére. Az igehirdetés gyakran azért oly gyümölcstelen, mert az Úr nincs jelen. Ennek a hiánynak tulajdonítható az is, ha minden más munkánk hiábavalónak látszik, ha a bűn ellen való küzdelemben nem tudunk győzni. Ha lelki életünk gyakran oly sivár és örömtelen. Figyeljük csak meg micsoda öröm, lelkesedés és erő van azokban, akik hisznek és megtapasztalják, hogy Isten közöttük lakozik. Móz.II.25,8.

            Isten az Ő hatalmát, mind az Ószövetség idejében, mind pedig Jézus földi életének idején, csodák által nyilatkoztatta ki. Pünkösdkor ugyancsak csodák által bátorította és örvendeztette meg Isten az ő népét, annak bizonyságául, hogy ő jelen van közöttük. A puszta csodaszenvedélyből és a rendkívüli dolgok után való vágyakozásból, soha semmi jó nem származik. Ezért nem felelt meg Jézus a csodaváróknak. Az isteni csodákban való igaz hit: erő és örömforrás! Isten gyermekeit, akik valóban hisznek, - az Úr ma is részelteti csodáiban. Sőt, megígéri Igéjében, hogy azok mintegy válaszként adatnak hitükre. Egyúttal látható jelét képezik az ő láthatatlan jelenlétének. Éppen ezért volt Jézus földi élete is oly gazdag a csodákban.

            Az Úr Jézus legfontosabb és leggyakrabban előforduló csodáihoz tartozott a betegek gyógyítása. Ezzel főként irgalmát bizonyította és általa készségessé tette a szíveket arra, hogy Őt elfogadják. Jézus, azáltal, hogy a testet kiszabadítja a bűn és a Sátán hatalmából, alkalmassá teszi a lelket arra, hogy kegyelmi ajándékait teljesebb mértékben tudja magáévá tenni. A betegek gyógyulásai világos bizonyságai voltak annak, hogy az Úr az ő népét újból meglátogatta, és hogy Jézus teljes bizonyossággal a Messiás, a megígért Megváltó.

            Mielőtt Jézus eltávozott a földről, tanítványait is részeltette a csodatevő erőkben. A beteggyógyítást szorosan összekapcsolta az evangélium hirdetésével. Ezért is bízta meg őket mindkét szolgálattal. Amikor a tanítványok a Szentlélek birtokába jutottak, - azonnal megerősítést nyert ez az adományuk is. Leveleikben ezt az ajándékot, mint a bennük lakozó Szentlélek dicső bizonyítékát említik. Elmélkedésünk tárgya tekintetében nem találunk az egész Szentírásban olyasmit, ami felhatalmazna bennünket arra a feltevésre, hogy a hívőknek ez az előjoga csupán az akkori és nem minden időkre szól.

            Vannak helyek és keresztyén közösségek, ahol az Úr még ma is kinyilatkoztatja hatalmát. Ilyenkor leírhatatlan öröm tölti be a hívők e kicsinyke seregének szívét. Az áldások gazdag gyümölcsei fakadnak ebből a hittel teljes várakozásból, amelyek folyton-folyvást megvalósulnak. Szüntelenül Isten jelenlétében érzik magukat, Aki örökkévaló hatalmánál fogva végzi szabadítási művét, mind a testen, mind pedig a lelken. Véssétek tehát szívetekbe Isten intő szavát. Kutassátok az Írást és meggyőződtök arról, hogy ez a kegyelem mindenkinek meg van ígérve. Csupán hitetlenségünk akadályoz abban, hogy azt magunkévá tegyük. Istennek ez az intő szózata buzgó imádkozásra szólít fel bennünket. Kérjük az Urat, hogy ébressze fel gyülekezetét és engedje, hogy az erőtlenség és álmosság állapotából felserkenjen.

            Térjünk vissza az Úrhoz és az ő Igéjéhez. Keressük komolyan annak a lehetőségét, hogy miként nyerhetjük el azt a kegyelmi adományt. Cselekedjük ezt meg minden hívő beteg és szenvedő iránti szeretetből. Igyekezzünk ilyen módon megértetni velük az Úr szeretetének teljességét. Segítsük őket az eddiginél is bensőségesebb viszonyba jutni az Úrral. Cselekedjük meg azért is, hogy a világnak és a pogányoknak megmutassuk, hogy Jézus ma is meg tud és meg akar áldani és szabadítani. De cselekedjük meg a gyülekezet újjáéledéséért is, hogy megtapasztalhassák Isten imádságot meghallgató készségét. Végül cselekedjük meg a Mester dicsőségére, hogy Benne újból felismerjék "Izráel erejét!", elismerjék Őt magát, aki a hitből való imádságra feleletet ád. Aki csodákat cselekszik. Akinek ereje nem a múltra vagy a jövendőre van korlátozva, hanem aki ma is, napról-napra ugyanaz! Aki mindenkor kész gyermekeinek segíteni. Kiáltsunk Istenhez és kérjük, juttasson el mindenkit arra az ismeretre, hogy tulajdonképpen mit jelent néki Jézus? Hogy mindenki az Urat dicsőítse és hangosan kiáltsa:

"Te vagy - még ma is - az Úr, az én gyógyítóm."

Isten szabályai a betegek számára

Jak.5,14.

Ez az Ige adja a legvilágosabb utasítást arra vonatkozólag, hogy a betegek mit cselekedjenek azért, hogy meggyógyuljanak. A világ tele van betegségekkel és azoknak következményeivel. Micsoda öröm a hívő számára, amikor Isten Igéjéből meggyőződhet arról, hogy az Úr, a betegek gyógyítására vonatkozó hathatós eszközről is gondoskodott. A Biblia szerint Istennek az az akarata, hogy gyermekei egészségesek legyenek. Jakab apostol a leghatározottabban állítja:

"A hitből való imádság megtartja a beteget és az Úr felsegíti őt." :

Kedves Testvérem! Az Úrnak ez az üzenete néked is szól! Fogadd el azt gyermeki hittel.

            Elsősorban is vegyük figyelembe, hogy Jakab apostol különbséget tesz betegség és szenvedés között. A 13. versben azt mondja:

              "Szenved-e valaki köztetek, az imádkozzék."

Azt sem mondja, hogy ilyen esetben mit kell imádkoznunk. Még kevésbé mondja azt, hogy a szenvedéstől való szabadításért kell könyörögnünk. A szenvedést rendszerint különböző körülmények idézik elő. Ezekben minden hívőnek része van. Jegyezzük meg tehát, hogy Jakab apostolnak nincs egyéb szándéka, mint hogy a hívőt arra ösztönözze, hogy csakis Isten akaratában való megnyugvással szabad a szenvedésektől való szabadulásért könyörögnie. Mindenekelőtt azonban türelemért kell imádkoznia, amit a hívő előjogának tekint. (Jak.1,2-4. 12. 5. 7. 8.)

            Arra a versre: "Beteg-e valaki köztetek" már egészen másképpen felel Jakab apostol. Itt teljes bizalommal mondja, hogy a beteg imádkozzék meghallgattatásért, gyógyulásért és az Úr majd felsegíti őt. Ennélfogva igen nagy különbség van a szenvedés és a betegség között. Az Úr Jézus a szenvedésről úgy beszél, mint valami szükséges, Istentől rendelt, áldásos dologról. A betegséget ellenben olyannak tekinti, amelyet meg kell gyógyítani. Minden más szenvedés kívülről ér bennünket és ez nem változik addig, míg Jézus nem diadalmaskodik a világban uralkodó bűn és minden rossz felett. Ezzel szemben a betegség olyan rossz, amely magában a testben fészkel. Abban a testben, amelyet Krisztus megváltott, hogy a Szentlélek temploma legyen. Ennek következtében hamarosan meg is kell gyógyulnia, ha a beteg hit által, szabad folyást enged a Szentléleknek és magába fogadja Jézus életét. - A további fejezetekben még visszatérek ezekre a dolgokra és majd bővebben fejtegetem azokat. Egyelőre elég, ha a szenvedés és betegség között lévő nagy különbségre hívom fel az olvasó figyelmét.

            Voltaképpen milyen tanácsot is kap a beteg?

                        "Hívja magához a gyülekezet véneit és imádkozzanak felette."

Orvosok már abban az időben is voltak, de nem ezekhez utasítja az apostol a beteget, hanem a keresztyén gyülekezethez. A gyülekezet véneihez kellett menekülnie. A vének abban az időben a gyülekezet pásztorai és elöljárói voltak. A beteggyógyítás szolgálatára azonban nem azért voltak elhívatva mert teológiát végeztek, hanem mert a Szentlélek lakozott bennük és megpróbált hitük volt.

            Miért volt szükség jelenlétükre a betegnél?

Nem tudott volna a beteg maga is imádkozni? Nem tudták volna azt az ő barátai is elvégezni? Minden bizonnyal el tudták volna végezni, de nem mindenki tud hittel imádkozni úgy, hogy a megígért gyógyulást el is nyerhesse. Pedig kétségkívül ez volt a főszempont, amiért Jakab apostol a hitben erős vének meghívását szükségesnek tartotta. A vének, mint Krisztus testének tagjai és a gyülekezet képviselői kellett szolgáljanak a betegnek.

            A Szentlélek csak ott munkálkodik hatalmasan, ahol a hívők kölcsönös közössége található. Ezért a véneknek, - a juhok Pásztorához hasonlóan - gondot kellett viselniük a nyájra. Teljesen be kellett éljék magukat a beteg állapotába. Jól meg kellett érteniük a beteg minden baját. Istentől kellő világosságot kellett kérniük, hogy a beteget taníthassák és a hitben való kitartásra buzdítsák. Eszerint a gyülekezet véneire van bízva a beteg gyógyítása. Ők voltaképpen szolgái Istennek, aki minden bűnünket megbocsátja és minden betegségünket meggyógyítja. Zsolt.103,3. Arra vannak hivatva, hogy az Úr kegyelmének - a test és lélek számára szükséges - megnyilvánulását, másoknak közvetítsék. Ehhez járul azután a határozott gyógyulási ígéret is.

            Az erre vonatkozó és a felvetett különböző kérdésekre a továbbiakban fogok válaszolni. Egyelőre csak annyit jegyezzünk meg magunknak, amit Jakab apostol mond, hogy a gyógyulás voltaképpen a hitből fakadó imádság következménye.

"A hitből való imádság megtartja a beteget és az Úr felsegíti őt."

Ennek az ígéretnek voltaképpen minden betegben vágyakozást és a gyógyulás biztos várását kell hogy felébressze. Ha a Szentírásban lefektetett igazságokat hittel megragadjuk, úgy, amint azok írva vannak, akkor azokban olyan korlátlan ígéreteket kell felismernünk, amelyek mindenkinek, akik hittel imádkoznak - gyógyulást adnak.

            Adja az Úr, hogy megtanuljuk az Ő Igéjét valóban hívő szemmel és engedelmes szívvel olvasni és magunkévá tenni!

A hitből való imádság

Jak.5,15.

Hitből való imádság! Ez a kifejezés csak egyetlen egyszer fordul elő a Bibliában és akkor is a beteggyógyítással kapcsolatban. Az egyház ezt a kifejezést elfogadta. Gyakorolni azonban csak akkor szokta, ha bizonyos kegyelmi javakat kíván elnyerni. A Szentírás szerint azonban főként a betegek gyógyulására nézve kell alkalmazni ezt az eljárást.

            Elsősorban általában azt a kérdést vetik fel, vajon az apostol kizárólag az imádságtól, illetve annak következményeképpen várja-e a gyógyulást, vagy lehet-e amellett orvosi segítséget is igénybe vennünk? A kérdés hamarosan tisztázódik, ha tekintetbe vesszük az első keresztyén gyülekezet lelkiéletét, valamint az apostoloknak adott gyógyítási adományt, amelyet a Szentlélek kitöltése által, az Úr megerősített. Gondoljuk meg, hogy mit mond Pál apostol a gyógyítás ajándékáról, ugyanazon Lélek által. Kor.I.12,9. És miként ajánlja figyelmünkbe Jakab apostol, Illés próféta imádságát és annak csodálatos meghallgatását. Ez úgyszólván megerősítése annak, hogy amit hittel kér az ember, azt valóban meg is kapja! Jak.5,14-17. Vajon nem mutatja-e mindez világosan azt, hogy a hívőnek minden orvosi segítség nélkül - egyedül a hitből való imádság alapján kell a gyógyulását várnia?

            Másrészt igen gyakran teszik fel ezt a kérdést is: Vajon a gyógyeszközök használata nem egyeztethető-e össze a hitből való imádsággal? Erre a kérdésre azt válaszolhatjuk, hogy sok hívő tapasztalata azt bizonyítja, hogy Isten a hitből való imádság következtében sokszor megáldotta az orvosi gyógyeszközök használatát és meggyógyította őket.

            Még egy harmadik kérdés is felvetődik: Melyik az az út, amelyen lehetőleg biztosan és Isten akarata szerint tapasztalhatjuk meg a hitből való imádság erejét? A két út közül melyik szolgál inkább Isten dicsőségére, és jelent nagyobb áldást a beteg számára is.

            A válasz igen egyszerű. Ha korunk hívői előtt érvényes még Jakab apostol utasítása és ígérete, és éppen úgy fogják fel, mint annak a kornak hívői, amellett minden tekintetben úgy cselekednek, ahogy írva van és a gyógyulást közvetlenül az Úrtól várják, - anélkül, hogy bármilyen más eszközt igénybe vennének -, akkor bizonyos, hogy ugyanolyan áldásokban részesülnek, mint az első keresztyén gyülekezet tagjai. Egészen természetes, hogy a gyógyulásnak ez a módja Istent is jobban dicsőíti. - A Szentírás is ebben az értelemben beszél mindenkor, a hitből való imádság erejéről.

            A természeti törvények és a bibliai tudósítások egyformán bizonyítják, hogy Isten gyakran különböző eszközöket vesz igénybe, cselekedeteinek és dicsőségének kijelentésére. Ámde saját tapasztalataink és a Biblia tanítása alapján tudjuk azt is, hogy érzéki természetünknél fogva igen hajlamosak vagyunk arra, hogy a külső eszközöknek nagyobb eredményt tulajdonítsunk, mint Isten közvetlen hatásainak. Sőt, gyakori eset, hogy a külső eszközök annyira hatalmukba kerítenek bennünket, hogy általa Istent valósággal háttérbe szorítjuk. A Vele való kapcsolatunk meglazul. A természet törvényei és erői - amelyek voltaképpen vissza kell vezessenek bennünket Istenhez -, sajnos éppen ellenkező hatást gyakorolnak reánk. Éppen ezért Isten is, amikor Ábrahámot választott népe atyjává tette, nem tartotta magát a természet törvényéhez. Rm.1,17.21. Isten olyan népet akart magának készíteni, amely sokkal inkább a láthatatlanra, mint a láthatókra néz. Hogy ilyen hitre juttassa őket, szükséges volt hitüket és bizalmukat egészen rendkívüli eszközökre irányítani. Látjuk, hogy Isten Ábrahámot, Jákobot, Mózest, Józsuét, Gedeont, a bírákat, Dávidot és Izráel népéből még sokakat nem természetes úton vezetett. Isten főként abból a célból tette ezt, hogy ezáltal egyedül Benne bízzanak és mint "erős Istent, aki csodákat művel!" (Zsolt.77,15.) ismerjék meg Őt.

            Isten velünk szemben hasonló módon akar eljárni. Aki Jakab apostol utasítása szerint akar cselekedni, annak a láthatóktól el kell fordulnia, Isten ígéreteit meg kell ragadnia és közvetlenül, egyedül tőle kell elfogadnia a kívánt gyógyulást. Ilyenkor azután megtapasztalja majd, hogy voltaképpen milyen nagy súlyt helyez még mindig a külső eszközökre. Minden bizonnyal vannak hívők, akik lelki életüknek a veszélyeztetése nélkül is használhatnak külső gyógyeszközöket. A legtöbben azonban azért cselekszenek így, mert még sokkal inkább a külső eszközökben, mint Isten hatalmában bíznak. Isten az ő gyermekeit bensőséges kapcsolatba akarja hozni Jézussal. Ez éppen azáltal válik lehetővé, hogy hittel teljesen átadják magukat Néki, a korlátlan Segítőnek. Egyedül az Ő láthatatlan közellétében bíznak. A külső eszközökről való lemondás meglepő módon mozdítja elő a hitet. A gyógyulás ilyenkor sokkal több lelki áldásnak lesz a forrásává, mint előzőleg a betegség. Világossá válik, hogy az Istenbe vetett hit voltaképpen mit tud létrehozni. A hívő ilyenkor egészen új kapcsolatba jut Istennel. Életében uralkodóvá válik a teljes bizalom és az Istentől való függés érzete. A test a lélekhez hasonlóan, a Szentlélek erőinek a hatása alá kerül. A hitből vala imádság, amely megtartotta a beteget, olyan hitéletre vezeti őt, amely abban az erős meggyőződésben gyökerezik, hogy Isten még ma is folyton-folyvást kijelenti magát a benne hívőknek.

Az Úr nevében való megkenés

Jak.5,14.

"Megkenvén az Úrnak nevében." E szavak már sok vitára adtak alkalmat. Azt az értelmet akarják belemagyarázni, hogy Jakab apostoltól távol állott, hogy minden külső eszköz igénybevétele nélkül - egyedül csak a hitből való imádságot tegye kötelességünkké. Sőt, ellenkezőleg, az olajat is, mint egy külsőképpen alkalmazandó eszközt állítja elénk. Szerintük az olajjal való megkenésnek nincsen más jelentősége, mint hogy a beteget olajjal bedörzsöljék. Mivel azonban az apostol utasítása minden betegségre vonatkozik, azért felfogásuk szerint az olaj mintegy csodát művelő eszköz és erő, amely minden betegségre hasznos. De nézzük csak meg, mit mond a Szentírás az olajjal való megkenésről és milyen értelmet tulajdonít ennek az eljárásnak.

            Amikor a keleti ember megfürdött, akkor testét olajjal bedörzsölte. A forró éghajlat alatt ez valósággal üdítő hatást gyakorol az emberre. A Szentírásban azt is olvashatjuk, hogy akit Isten valamilyen különös szolgálatra hívott el, azt ugyancsak megkenték. Annak jeléül cselekedték ezt, hogy Istennek szenteltetett és fel van ruházva a kegyelemnek ama erőivel, amelyekre szüksége van, hogy feladatát elvégezhesse. Így szolgált az olaj a szentély megkenésére és a papok felszentelésére is. Móz.II.30,22-32. Valahányszor a Biblia az olajjal való megkenést említi, akkor az mindenkor előképe az Istennek való odaszentelésnek és megszentelődésnek. A Bibliában alig találunk utalást arra, hogy az olajat gyógyeszközként használták volna.

            Egyszer természetesen említi a betegnek olajjal való megkenését, de világos, hogy itt is csak mint vallásos szokás fordul elő és nem gyógyeszközként. A Mk.6,13-ban azt olvassuk, hogy a tizenkét tanítvány sok ördögöt űzött ki és olajjal sok beteget kent meg, akik meggyógyultak. Itt a betegek és megszállottak gyógyulása egyidejűleg történik. Mind az egyik, mind a másik egy csodálatos erőnek a következménye. Amikor Jézus őket kettőnként kiküldte, hatalmat adott nékik a tisztátalan lelkek felett, hogy azokat kiűzzék és gyógyítsanak minden betegséget és erőtlenséget. Mt.10,1. Tehát ugyanazzal az erővel, amely által ki tudták űzni az ördögöket, a betegeket is meg tudják gyógyítani.

            De próbáljuk meg, hogy a betegek megkenésére nézve jelképes magyarázatot találjunk.

Az ószövetségben az olaj, a Szentlélek jelképe volt.

"Az Úr Isten Lelke van én rajtam azért, mert felkent engem az Úr." És.61,1:

Az Újszövetségben azt olvassuk Jézusról, hogy Isten Szentlélekkel és hatalommal kente fel Őt, Csel.10,38.. A hívőkről pedig ugyancsak ezt olvassuk:

                        "És néktek kenetetek van a Szenttől." Jn.I.2,20.

Az embernek általában szüksége van valamilyen jelre, amelyet külsőleg megtapinthat és amely segítségül szolgál néki arra, hogy valaminek lelki vonatkozását felismerhesse és hitét alátámassza. Eszerint az olajjal való megkenés csak azt jelképezi a beteg előtt, hogy a gyógyulás a Szentlélek műve.

            Vajon szükséges-e a megkenést még a hitből való imádsággal is összekapcsolni? Az Írás ezt határozottan elrendeli. A legtöbb beteg, aki isteni gyógyulásra vágyakozik, kéri a megkenetést. Nem mintha a megkenés elengedhetetlen volna, hanem főként ama készségüket kívánják ezzel bizonyítani, hogy mindenben alávetik magukat annak, amit az Írás mond. Jézus utolsó ígéreteiben mondja, hogy a gyógyulás kézrátétel nyomán jön létre és nem a megkenés következtében. Mk.16,18.

            Amikor Pál apostol körülmetélé Timótheust Csel.16,3. és saját személyére nézve fogadást tőn Csel.18,18-21. Csel.24-26., ezzel csak azt kívánja bizonyítani, hogy az ótestamentomi rendelések ellen nem emel kifogást, ha azok az Evangélium szabadságát nem veszélyeztetik. Ugyanígy a jeruzsálemi gyülekezet élén álló Jakab is, - kétség nélkül a Szentlélek vezetése alatt - gyakorolta a megkenés szokását, mert kész volt az atyák rendeléseiből, amennyit csak lehetséges, hűségesen megtartani.

            Éppen ezért a megkenést nem kell gyógyeszköznek tekintenünk, hanem csupán a Szentlélek erőkifejtésének zálogát kell abban látnunk. Amellett a hit megerősítésére szolgáló eszköz is, amely a beteg és a gyülekezet ama tagjai között, - akik a megkenést végzik - érintkezési és összekötő kapcsolatot hoz létre.

Bűn és betegség

Jak.5,15.16.

Mint a Biblia más helyein, úgy itt is a gyógyulás szorosan egybekapcsolódott a bűnbocsánattal. Jakab apostol ezt a leghatározottabban állítja és éppen ezért megkívánja, hogy a gyógyulásért való imádság karöltve járjon a bűnbevallással. Jól tudjuk, hogy az Isten bocsánatának elnyeréséhez a bűnbevallás feltétlenül szükséges. A gyógyulás szempontjából a bűnbocsánat igen fontos. A be nem vallott bűnök akadályozzák a hitből való imádság meghallgatását. Ha a gyógyulás bűnvallomás nélkül is bekövetkezik, számolnunk kell a betegség visszatérésével.

            Amikor orvost hívnak a beteghez, akkor első dolga megállapítani a baj okát. Amint azt megtalálta, sokkal gyorsabban győzi le a betegséget. Isten is minden betegség alap okára, a bűnre mutat rá. Hogy a gyógyulás bekövetkezhessék, a bűnt el kell távolítanunk. Ez részünkről a bűnbevallás által, Isten részéről pedig a bűnbocsánat útján jön létre.

            Ha földi eszközök által akarunk gyógyulást elérni, akkor elsősorban egy ügyes orvost kell keresnünk. Rendelkezéseit pontosan be kell tartanunk. Ha azonban a gyógyulást a hitből való imádság által kívánjuk elnyerni, akkor tekintetünket egyedül az Úrra kell emelnünk és tisztába kell jönnünk azzal, hogy pontosan be kell tartanunk az Ő rendelkezéseit. Meg kell vizsgálnunk, hogy voltaképpen miként állunk az Úrral szemben.

            Jakab apostol az egészség helyreállítása feltételeként a bűn bevallását és elhagyását tartja szükségesnek.

            Betegség, a bűn következménye. Isten azért engedi meg a betegséget, hogy megfenyítsen és megtisztítson attól. A betegség nyilvánvaló jele Isten ítéletének. Ez távolról sem jelent annyit, mintha a beteg rendszerint nagyobb bűnös volna, mint az egészséges. Sőt, Isten nagyon gyakran éppen legszentebb gyermekeit fenyíti legjobban. Ezt mutatja Jób története is. Sokszor igen nehéz pontosan megállapítani azt a bűnt, amelytől a betegnek meg kellene szabadulnia. Mindazáltal figyelemmel kell legyen arra, vajon mi van még benne régi énjéből. Mi akadályozza abban, hogy teljesen Istennek szentelt életet élhessen.

            Az első lépés, amelyet az isteni gyógyulás útján a betegnek kell tennie, az, hogy szívét megnyitja a Lélek előtt és engedi, hogy rámutasson bűneire. Ezt azonnal követi az alázatosság és a bűnnel való teljes szakítás, amelyet viszont a bűnbevallás követ. A bűnt bevallani annyit jelent, hogy az Úr elé visszük és Isten ítélete alá állunk azzal a szándékkal, hogy többé nem vétkezünk. Az őszinte bűnvallomást mindig új bűnbocsánat követi.

            "Ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki." Amint a bűnt bevallottuk, azonnal el kell fogadnunk a megígért bűnbocsánatot és hinnünk kell, hogy Isten azt valóban meg is adta. Isten sok gyermekében gyakran még igen bizonytalan a bűnbocsánatban való hit. Teljes tudatlanságban marad, vagy legfeljebb csak megújulnak benne a régebbi benyomások, amelyeket az elsőízben nyert bűnbocsánat alkalmával tapasztalt, holott a bizalommal elfogadott bűnbocsánatnak új életet és új erőt kellene eredményeznie életében.

            Amint a lélek Krisztus vérének ereje alá áll, a Szentlélek által azonnal elnyeri bűnei eltörlésének bizonyosságát. Ennek következtében már semmi sem akadályozza a Megváltót abban, hogy szeretetével és kegyelmével újból megajándékozza. Az Úr bocsánata isteni életerőt hoz magával, amely hatalmasan mutatkozik meg abban, aki azt elnyeri.

            Ha a lélek önként, szabadon, őszinte bűnvallomást tesz és bűnbocsánatot nyer, akkor már kész Isten ígéreteit megragadni és egyáltalán nem nehéz számára hinni azt, "hogy az Úr felsegíti őt." Ezt a tényt csak akkor nehéz hinni, ha távol maradunk Istentől. A bűnvallomás és Isten bocsánata a lelket egészen Isten közelébe vezeti vissza. Amint a betegség oka megszűnt, már magát a betegséget is el lehet távolítani. A beteg ilyenkor egészen könnyen tudja hinni, hogy amint az Úr fenyíteni kénytelen a testet az elkövetett bűnökért, úgy szeretetének jeleként, ugyanazt a testet ismét kegyelmével övezi át. Jelenlétét nyilvánvalóvá teszi. Isten lényének sugarai által ismét feléled a test és a beteg világosan érzi, hogy amint bűne nem választja el Istentől, a hitből való imádság megtartja őt.

Imádkozzatok egymásért

Jak.5,16.

Jakab apostol a 14. versben csupán a gyülekezet véneihez, a további versekben azonban már valamennyi hívőhöz szól:

                        "Imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok."

Amikor előzőleg a bűn bevallásáról és megbocsátásáról beszél, hozzáfűzi még: "Valljátok meg bűneiteket egymásnak." Ez világosan bizonyítja, hogy nem csupán az egyes hívőnek kell imádkoznia a gyógyulásért, hanem Krisztus teste összes tagjainak egyesülniük kell a Szentlélek közösségében. Isten ugyan "egy" gyermekének imádságát is meghallgatja, a beteg azonban gyakran nélkülözi a szükséges hitet, és ezért kívánatos Krisztus teste több tagjának az együttműködése, akik közösen könyörögnek Isten jelenlétéért.

            Ez feltétlenül szükséges, ha azt akarják, hogy a Szentlélek teljes erejében működjék. Nekünk szükségünk van egymásra. Ez a testvéri függés kétféle módon jut kifejezésre. Elsősorban be kell vallanunk vétkünket annak, aki ellen elkövettük és bocsánatát kell kérnünk. Ha azután a beteg eljut odáig, hogy az elkövetett bűnben felismeri betegségének okát és azt isteni fenyítésnek tartja, akkor kötelessége a gyülekezet, vagy a Krisztusban hívő más testvérek előtt azt bevallani, akik azután imádkoznak is érette. Az ilyen bűnvallomás a beteg őszinteségének úgyszólván a próbaköve. Isten előtt bűnvallomást tenni ugyanis sokkal könnyebb, mint emberek előtt. Ehhez igazi alázat és őszinte bűnbánat szükséges. Ezáltal azonban sokkal bensőségesebb közösség jön létre a beteg és azok között, akik érette a töltésre állanak.

            "Imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok". Vajon nincsen-e igazuk azoknak, akik ezt mondják: Miért kell Mannendorfba menni Zeller úrhoz, vagy Amerikába Dr.Culishoz, vagy Londonba a gyógyintézetbe? Vajon az Úr nem hallgatja-e meg mindenütt az imádságokat? Kétség nélkül és minden bizonnyal! Ahol élő hitből fakadó imádság száll Istenhez, ott Ő kész a meghallgatásra. Az egyház azonban az eme igazságban való hitről annyira megfeledkezett, hogy korunkban vajmi ritkán nevelődnek olyan keresztyének, akik imádkozni tudnak. Éppen ezért nem adhatunk eléggé hálát Istennek azért, hogy különböző hívőkben vágyat ébresztett arra nézve, hogy életüket az isteni módon való lelki gondozásnak szenteljék. Bizonyságtételük és személyes hitük kapcsán sok betegben újból felébreszti a hitet, amelyre e nélkül a segítség nélkül nem jutottak volna el. Éppen ezek azok, akik mindig újból hangoztatják: "Az Úr mindenütt veletek van."

            Ha a keresztyének Isten csodákat művelő hatalmát többé nem korlátoznák, akkor Ő is megmutatná, hogy Ő még mindig "Az Úr, az Ő Gyógyítójuk" Móz.II.15,26. Engedelmeskedjünk Isten Igéjének. Valljuk meg egymásnak bűneinket és imádkozzunk egymásért, hogy meggyógyuljunk.

            Jakab apostol, az imameghallgatásnak még egy lényeges feltételét tárja elénk. Igaz emberből kell fakadnia!

                        "Igen hasznos az igazaknak buzgóságos könyörgése."

Az Írás azt mondja:

"Aki az igazságot cselekszi, igaz az, miként Ő is igaz!" Jn.I.3,7. :

Jakab apostolnak, kegyessége és érzékeny lelkiismerete miatt, "az igaz" melléknevet adták. Akár a gyülekezet vénei, akár csak egyszerű tagjai vagyunk, csak akkor tudunk magunkért és másokért eredményesen imádkozni, ha teljesen átadtuk magunkat az Úrnak és az Ő akaratának engedelmeskedünk.

János azt mondja:

"És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek előtte." Jn.I.3,22. :

Aki tehát benső közösségben él Istennel, annak imádságaiban nagy erő van és annak megfelelően, Isten is több meghallgatásban részesíti, mint másokat.

            Igen gyakran halljuk e szavakat: "Igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.", de csak ritkán értjük meg annak összefüggését. Arra nem is gondolunk, hogy az főként az isteni gyógyulás ígéretét foglalja magában. Adja az Úr, hogy gyülekezetében sok igaz lélek ébredjen élő hitre, akiket Jézus dicsőségére, mint beteggyógyítókat használhat!

Igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése

Jakab apostol ugyan tudta, hogy az a hit, amely úgy tud imádkozni hogy meghallgattassék, - valami természetfeletti, és mégis hozzáfűzi: "Az imádságnak buzgóságosnak kell lennie." Egyedül ennek van hatalmas ereje. Amellett Illés példájára is támaszkodik, aki hozzánk hasonló ember volt. Ezzel azt kívánja kifejezni, hogy imádságainknak az övéhez hasonlónak kell lenniük. Vajon hogyan imádkozott Illés? Ez némiképpen világossá teszi előttünk, hogy voltaképpen milyen kell legyen a hitből fakadó imádság. Illés ígéretet nyert Istentől, hogy esőt ad a föld színére. Kir.I.18,1. Ezt Akhábnak is tudtára adta. Illés, Isten ígéretéhez híven felment a Karmel hegyére imádkozni. Kor.I.18,42. és Jak.5,18. Ő tudta és hitte, hogy Isten esőt akar adni a föld színére, de ennek ellenére is imádkozott. Ha ezt nem cselekedte volna, nem esett volna eső. Imádsága nem volt üres beszéd, hanem olyan hatalom, amelynek visszhangja az égig hatolt. Isten akarta, hogy essék az eső, de az csak Illés imádságára eredt meg. Illésnek addig kellett hittel imádkoznia, amíg csak az első felhőcske megjelent az égen. Hogy Isten akarata teljesedésbe menjen, szükséges egyrészt, hogy az ígéret formájában nyilvánvalóvá váljék, másrészt pedig, hogy az imádkozó lélek erősen megragadja az ígéretet. Az imádkozónak ki kell tartania az imádkozásban, jeléül annak, hogy választ vár Istentől és nem tágít addig, amíg azt meg nem kapja.

            Ugyanígy kell a betegekért is imádkoznunk. Ragaszkodjunk és támaszkodjunk erősen az ígéretre, amelyben Isten akarata világosan ki van fejezve: "Az Úr felsegíti őt." Jézus megtanít bennünket, az Isten megfelelő válaszát váró hittel kérni, amikor azt mondja: "Amit könyörgéstekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megkapjátok és meglészen néktek." Mk.11,24. A hitből való imádsággal, - amely már előre megragadja Isten ígéretét, szorosan összefügg a kitartás. Isten kérlelését nem szabad addig abbahagyni, amíg ígéretét be nem váltja. Kir.I.18,43. Előfordulhat, hogy Isten ígéretének teljesedését, valami akadály feltartóztatja. Ez előfordulhat Isten részéről is, az Ő igazságossága folytán. Móz.V.9,18. De lehet a Sátán részéről is valami, ami az imádság meghallgatását hátráltatja. Dn.10,13. Végül, lehet, hogy csak azért késik a felelet, hogy hitünk a várakozás által még jobban megtisztuljon. Mt.15,22-28. Bármi legyen is az oka, addig kell hitben kitartanunk, amíg csak meghallgattatást nem nyerünk. Ha valaki csak hatszor imádkozik buzgón, holott hétszer kellene imádkozzék, azért nem nyer meghallgattatást, mert nem volt kitartó. Az imádságban való kitartás, amely a hitet minden ellen erősíti, ami a meghallgatást akadályozza, valóságos csoda! Az állhatatosság a hitélet kikutathatatlan titka. Ebből megtanulhatjuk, hogy a megváltott lélek valóban barátja az Úrnak. Krisztus testének tagja. Megérthetjük azt is, hogy a világkormányzás, Isten kegyelmi ajándékainak kiáradása, bizonyos mértékben a hívők imádságától függ. Az imádság azonban nem holt forma. Az a Szentlélek műve, amely bennünk és általunk hat. Sőt, éppoly hatékony és szüntelen való, mint a Fiú közbenjárása Isten trónja előtt.

            Talán kissé furcsának tetszik, hogy mi akkor is kitartsunk az imádkozásban, amikor a meghallgatás bizonyosságáért és Isten akaratának határozott felismeréséért is imádkoztunk már. És ez mégis így van. Jézus háromszor egymásután imádkozott a Gecsemáné kertben. Illés a Karmel hegyén hétszer imádkozott. Nekünk is, - amennyiben kétség nélkül hiszünk Isten ígéretében - addig kell imádkoznunk, amíg csak Isten meg nem hallgat. A kitartás példáját amelyet követnünk kell, világosan mutatja a hívatlan vendég, aki éjszaka zörget barátjánál, valamint az özvegyasszony, aki kitartással lágyítja meg a hamis bíró szívét.

            Illés imádságából tanuljuk meg a teljes alázatosságot. E nélkül nem ismerhetjük fel, hogy Isten hatalma miért nem nyilvánul meg hatalmasabban, mind a beteggyógyulás, mind pedig a megtérés és megszentelődés tekintetében. "Nincs semmitek, mert nem kéritek!" Jak.4,2. Óh tanuljunk türelmet!

            Amikor a gyógyulás késik, akkor jusson eszünkbe, hogy akadályok forognak fenn, amelyeket csak imádság által lehet legyőzni. Olyan hit, amely megszűnik imádkozni s buzgóságából alábbhagy, nem képes azt magáévá tenni, amit Isten elkészített az ő számára. Ne engedjük, hogy hitünk meginogjon, amikor a gyógyulás várat magára. Az ígéret mindig ugyanaz: "A hitből való imádság megtartja a beteget". Illés imádsága erősítse a mi hitünket is. Gondoljuk meg, hogy nekünk azokat kell követnünk, akik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket. Zsid.6,12. Minél kitartóbban imádkozunk, annál gazdagabb és szembeötlőbb gyümölcsöket fogunk aratni. Akkor majd olyan gyógyulásokat tapasztalunk, mint Jézus idejében és a meggyógyultak azonnal Istennek adnak majd dicsőséget.

Jézus viselte betegségeinket

És.53,4.11.12.

Nemde ismeritek Ézsaiás könyvének ezt a dicsőséges 53. részét? Ezt gyakran ötödik evangéliumnak szokták nevezni. Isten lelkének világosságában először megírta Isten Bárányának szenvedéseit. Utána Isten kegyelmi ajándékait ismerteti, amelyek abból fakadtak.

            Ésaiásnak ezt a szót: "viselte" jövendölésszerű módon kellett használnia. Éppen ez a helyes kísérőszava a bűnnek. Teljesen mindegy, hogy a vétket maga a bűnös követte el, vagy annak egy helyettesére vetették azt. A bűnösnek, az áldozónak és az engesztelőáldozatnak, egyformán kellett viselni a bűnt. Éppen azért, mert Isten Báránya magára vette bűneinket, Isten megsebesítette és megrontotta Őt vétkeinkért. A bűn nem volt Benne, hanem Reá helyeztetett. Önként terhelte meg magát azzal.

            Mivel pedig viselte bűneinket, eleget is tett érettük. Ugyanannyira, hogy jogot és hatalmat nyert arra, hogy bennünket a bűntől megszabadítson.

"Igaz szolgám általa sokakat megigazít és azoknak vétkeivel önként megterhelte magát." És.53,11. (Osterwald ford.szerint.):

Mihelyt ezt az igazságot, - hogy Jézus viselte bűneinket - hittel megragadjuk, azonnal meg is szabadulunk azoktól, többé nem mi viseljük e bűnt. E szó "viselni", ebben az 53. részben két különböző fogalommal kapcsolatban fordul elő. A 4. versben azt olvassuk az Úr szolgájáról, hogy: "Viselte betegségeinket". A 12. versben pedig azt olvassuk, hogy "Bűneinket hordozá". Eszerint betegségeink viselése a váltságműnek éppoly elválaszthatatlan része, mint bűneink hordozása. Jóllehet, hogy Ő benne bűn nem volt, mégis viselte bűneinket. Betegségeink tekintetében pedig ugyanazt cselekedte. Mivel Jézus élettörténetében soha nincsen szó személyes betegségéről, jóllehet emberi természetünk minden erőtelenségében részt vett. Ismerte az éhséget, szomjúságot, fáradtságot, álmosságot. Ezek azonban nem voltak a bűn következményei. Betegségnek még a nyomát sem lehetett benne megtalálni. Ez számára lehetetlenség volt, mert az, a bűn bizonyítéka, s a halál előhírnöke lett volna. Ő csupán önkéntes odaáldozás folytán halhatott meg, erőszakos halállal. Mint ahogy a bűnt, úgy a betegséget sem látjuk Benne, hanem csak Rajta. Önként engedte azzal megterhelni magát, és alázatosan viselte. Ezáltal győzött a betegségen és ezáltal szerezte meg azt a jogot, hogy gyermekeit megszabadítsa attól.

            A bűn, testünket, lelkünket egyaránt megrontotta. Jézus azonban azért jött, hogy mindkettőt meggyógyítsa. Mivel pedig betegségeinket és bűneinket egyaránt magára vette, mindkettőtől meg is tud szabadítani. Ámde, hogy ezt a kettős szabadítást végrehajthassa rajtunk, ezt az egyet kívánja tőlünk: a hitet.

            Amint a beteg helyesen értelmezi e szavakat: "Jézus viselte az én bűneimet" már nyugodtan mondhatja: "A bűn terhe már nincs rajtam, tehát már nem is kell azt hordoznom!" Amint hittel megragadja ezt a kijelentést: "Jézus, mint Isten báránya viselte betegségeinket" már nyugodtan mondhatja azt is: "Betegségemet sem kell tovább hordoznom, mert Jézus a bűnnel együtt, annak szükségszerű következményét, a betegséget is magára vette. Engesztelést szerzett érette és mindkettőtől megszabadított."

            Tanúja voltam annak, amikor ez az igazság áldott befolyást gyakorolt egy beteg asszonyra. Hét év óta csaknem állandóan feküdt, sorvadás, nehézkór és más bajoktól sújtva. Az orvosok már lemondtak arról, hogy valaha is meggyógyul. Elhozták őt egyik összejövetelünkre. Ott ájultan a nyugágyra fektették. Nem emlékezett semmire, amit körülötte beszéltek, csak hangot vélt hallani, amely azt mondta: "Ha Ő viselte fájdalmaidat, miért viselnéd tovább? Kelj fel!" Közben arra gondolt: "Mit fognak rólam mondani, ha felkelek és elesem?" De a belső hang ismételten így szólt: "Ha egyszer Ő viselte bűneidet, miért hordanád még tovább?" A jelenlévők nagy csodálkozására felkelt, és bár nagyon gyenge volt, mégis oda tudott menni az asztalhoz. Ettől kezdve állandóan javult állapota. Néhány hét múlva már olyan erős volt, hogy naponta néhány órát a szegények meglátogatására tudott fordítani. Micsoda örömmel és szeretettel beszélt Arról, aki "az Ő életének Ereje volt." Zsolt.27,1. Ő egyszerűen csak hitte, hogy Jézus éppúgy magára vette betegségét is, mint a bűneit, és hitében nem szégyenült meg. Jézus így jelenti ki magát mindazoknak, akik Őbenne, mint tökéletes Megváltóban, teljesen bíznak.

Jézus meggyógyítja a betegeket

Mt.8,16-17.

Az előző fejezetben Ézsaiás próféta látomásairól beszéltünk. Ha az olvasónak az abban adott magyarázat esetleg kétségesnek tűnik fel, akkor emlékezzék arra, amit Máté, a Szentlélek által efelől írt. Máté a Jézus által meggyógyított betegekre vonatkozólag határozottan ezt mondja:

"Meggyógyított minden beteget, hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott".:

Éppen azért, mert Jézus magára vette betegségeinket, meg is kellett és meg is tudta gyógyítani a betegeket. Ha ezt nem cselekedte volna, akkor váltságművének egy része erő és gyümölcs nélkül maradt volna. Általános felfogás szerint az Úrnak e csodálatos gyógyításaiban nem látnak egyebet, mint isteni erejének és részvétének bizonyítékát. Váltságművének szükségszerű eredményét azonban egyáltalán nem látják abban. Jóllehet a Biblia éppen ezt igazolja. A test és lélek egyaránt Isten hajlékává teremtetett. Mindkettőnek beteges állapota csupán a bűn következménye. Jézus pedig éppen azért jött, hogy mindezt magára vegye, engesztelést szerezzen bűneinkért és megerősítsen.

            Jézus nem Isten Fiaként gyógyította meg a betegeket, mialatt a földön járt, hanem mint Közbenjáró, aki magára vette betegségeinket. Ezáltal válik érthetővé az is, hogy Jézus voltaképpen miért szánt annyi időt a gyógyítás művére és az evangélisták is miért adnak erről oly beható tudósítást. Máté pld. ezt írja:

"És bejárá Jézus egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban és hirdette az Isten országának evangéliumát és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget. És elterjedt az ő híre egész Siriában és hozzá vitték mindazokat, akik rosszul voltak. A különféle betegségekben és kínokban sínylődőket, ördöngősöket, holdkórosokat és gutaütötteket; és meggyógyította őket."

Mt.4,23-24.

            "És körüljárja Jézus a városokat mind és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban és hirdetvén az Isten országának evangéliumát és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtelenséget a nép között." Mt.9,35.

            "És előszólítván tizenkét tanítványát, hatalmat adott nékik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat és gyógyítsanak minden betegséget és minden erőtelenséget." Mt.10,1.

"A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak feltámadnak és a szegényeknek evangélium hirdettetik." Mt.11,5.

"És kimenvén Jézus, látott nagy sokaságot és megszáná őket és azoknak betegeit meggyógyítá." Mt.14,14.

:Később pedig:

"És minden beteget hozzá vittek és kérték őt, hogy csak az Ő ruhájának peremét illethessék. És akik illették, mindnyájan meggyógyultak." Mt.14,35-36.

            "És nagy sokaság megy hozzá, vittek magukkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket és odahelyezték őket Jézus lábai elé és meggyógyítá őket. Úgy, hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak; és dicsőítik Izráel Istenét." Mt.15,30-31 :Végül pedig:

"Elment Júdeának határaiba, a Jordánon túl. És követé Őt nagy sokaság és meggyógyítá őket." Mt.19,1-2. :

Ezekhez az íráshelyekhez, amelyek oly sok és részletes tudósítást közölnek Krisztus gyógyításairól, csak egy kérdést fűzünk hozzá: vajon ezek a gyógyulások valóban csupán Krisztus földi életének hatalmát vetítik elénk? Nem inkább kétségtelen gyümölcsei azok az Ő könyörületes szeretet-művének? Nem nyilvánvaló bizonyítéka engesztelő hatalmának, amely a testet, lelket a bűn hatalmából kiszabadítja? Isten szándéka bizonnyal ez volt! Ha Jézus hordozta fájdalmainkat, mert az elmaradhatatlan része volt váltságművének; ha meggyógyította a betegeket, hogy beteljesedjék mindaz, amit Ézsaiás próféta hirdetett és ha a Megváltó szíve még mindig telve van könyörülő szeretettel irántunk, akkor bizonnyal hittel fogadhatjuk el, hogy Jézus még ma is kész a hitből való imádság által a betegeket meggyógyítani.

Én vagyok az Úr, a te gyógyítód!

Móz.II.15,26.

Hányszor olvastuk már ezt az Igét, anélkül azonban, hogy igénybe vettük volna saját személyünkre vonatkozólag, és vártuk volna, hogy az Úr ezt az ígéretét be is teljesíti. Olvastuk azt az ígéretét is, hogy Isten népe megkíméltetik mindama betegségektől, amelyeket az Úr Egyiptomra bocsátott. Ezt azonban úgy értelmeztük, hogy ez az ígéret csupán az ószövetség számára érvényes. Mi azonban, akik a Szentlélek vezérlete alatt állunk, nem várhatjuk, hogy az Úr közvetlen beavatkozása folytán megőriztessünk a betegségtől, vagy attól megszabaduljunk. Miközben kénytelenek voltunk elismerni az újszövetség előnyét, tudatlanságunkban mégis odajutottunk, hogy az a vélemény alakult ki bennünk, mintha a betegség csak nagy áldásokat rejtene magában. Ezért Isten jól tette, hogy régebbi ígéretét visszavonta. Úgy, hogy most már nem akar számunkra az Úr a mi "Gyógyítónk" lenni, mint Izráelnek volt.

            Manapság azonban a gyülekezetek már kezdenek ébredezni és belátják tévedésüket. Nem kételkednek többé abban, hogy az Úr Jézus a csodálatos gyógyulások által az Újszövetségben megszerezte magának azt a jogot, hogy Megváltónak neveztessék. Ugyanúgy felismerték azt is, hogy Jézus azt a parancsot adta követőinek, hogy hirdessék az evangéliumot minden népnek. Megerősítésükre pedig ígéretet is tett, hogy velük van minden napon, a világ végezetéig. Jelenlétének bizonyítékaként pedig tanítványai hatalmat nyertek arra nézve, hogy kézrátétel által betegeket gyógyítsanak. Mk.16,15.18.

            Jézus gyülekezete emlékezzék arra is, hogy pünkösdkor, a Szentlélek csodás kitöltetése után, csodálatos beteggyógyulások is történtek. Mégpedig látható bizonyítékaként annak, hogy a magasságból jövő erő micsoda áldásokat hoz létre. Csel.3,7. Csel.5,15. Csel.9,40.

            Az Írásban nincsen semmi sem, ami arra a feltevésre jogosítana fel bennünket, hogy az Izraelnek adott ígéreteket, Isten azóta visszavonta volna. Sőt, inkább Jakab apostol ajkán keresztül még egy új ígérettel is megerősíti azt:

"A hitből való imádság megtartja a beteget." Jak.5,14. :

            Isten gyülekezete nagyon jól tudja, hogy a hitetlenség minden időben korlátokat akart emelni "Izráel szentje elé." Zsolt.78,41. :

            Éppen azért felteszi a kérdést, vajon nem a hitetlenség az, amely ma is feltartóztatja az isteni kijelentést? Kétségkívül sem Isten, sem az Ő Igéje, hanem egyedül a mi hitetlenségünk annak az oka, hogy Urunk csodákat művelő hatalma akadályozva van abban, hogy ma is úgy gyógyítson, mint annak idején.

            Hitünknek újból fel kell élednie, hogy ismét imádva fel tudjuk ismerni Krisztus hatalmát, amikor azt mondja:

"Én vagyok az Úr, a te gyógyítód!" Móz.II.15,26. :

Isten feltett szándéka, hogy belőlünk igaz, csüggedetlen hívőket alkosson. Mind a gyógyulás mind az egészség csak annyiban értékelhető, amennyiben arra szolgálnak, hogy Istennel bensőségesebb viszonyba kerüljünk és Őt dicsőítjük általuk.

            Hitünk azonnal próbára lesz téve, amint arról van szó, hogy meggyógyuljunk. Csak aki erősen bízik Istenének nevében, csak akinek szüntelenül fülébe cseng Jézus szava: "Ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét!", csak az részesülhet abban a nagy örömben, hogy maga Isten gyógyítja meg. Csak az tapasztalhatja meg az Istenhez méltó módon és teljesen ígéretéhez mérten nyert gyógyulást. Valahányszor ezt az Igét olvassuk: "Én vagyok az Úr, a te gyógyítód!" mindig örömmel és határozottan válaszoljunk: Igen Uram! Te számomra is "Uram és gyógyítóm vagy."

Egészség és engedelmesség

Móz.II.15,25-26.

Márában adta az Úr ezt a törvényt. Alig szabadult meg Izráel Egyiptom igájából, Mára vizénél már megpróbáltatott hite. Amikor a keserű víz megédesíttetett, megígérte az Úr, hogy nem bocsátja reájuk azokat a betegségeket, amelyeket Egyiptomra bocsátott, ha - hallgatnak az Ő szavára. Más próbatételek bizonnyal érhetik majd őket. Néha-néha hiányuk lesz vízben és kenyérben. Lehet, hogy nagy, hatalmas ellenségeket kell legyőzniük. Nagy veszedelmeknek lesznek kitéve. Mindez, a legpontosabb engedelmesség ellenére is érheti őket, de betegség nem érheti őket! Mivel a világ még Sátán hatalma alatt áll, tehát még mindenféle külső támadást és küzdelmet kell tűrniük. Testüket azonban semmiféle betegség meg nem támadhatja, mert Isten megszabadította őket attól. Ő azt mondta:

"Ha a te Uradnak, Istenednek szavára hűségesen hallgatsz, akkor azokból a betegségekből, amelyeket Egyiptomra bocsátottam, egyet sem bocsátok reád."

Továbbá pedig:

"Ha szolgáljátok az Urat, a ti Isteneteket, akkor megáldja a te kenyeredet és vizedet: és eltávolítom ti közületek a nyavalyát" Móz.II.23,25. :

Olvassuk még a Móz.III.26,14-25. Móz.V.7,15. Móz.V.28,15-28. Móz.V.28,58-61 Ezek az Ígék igen fontos igazságra tesznek figyelmessé bennünket. Arra a szoros összefüggésre kell ugyanis felfigyelnünk, amely az engedelmesség és egészség között, a megszentelődés és Isten gyógyítása között van. Előbbi az egészséges lélek bizonyítéka. Utóbbi a test egészségét biztosítja. Mind a kettő az Istentől ajándékozott üdvösség tartozéka. Figyeljük meg azt is, hogy e három ténynek Isten gyógyításának, a megszentelődésnek, az üdvösségnek - több nyelvben is ugyanaz a gyökere van és ugyanazt az alapgondolatot foglalja magában.

            Az üdvösség nem jelent mást, mint engesztelést, amelyet Krisztus szerzett számunkra.

            A gyógyulás (egészség) nem más, mint testi üdv amely ugyancsak az isteni Gyógyítótól származik.

            A megszentelődés pedig nem más, mint teljes bizonyosság afelől, hogy az igazi üdvösség, a valóságos egészség abban áll, hogy szentek vagyunk, miként Isten is szent.

            Jézus éppen azáltal lesz népének valóságos üdvözítője, hogy testünknek egészséget, lelkünknek pedig szentséget ad.

            Alapigénk világosan mutatja a megszentelt élet és a test egészségének szoros összefüggését. E célból ismétlődnek meg benne a megfelelő igehelyek is:

"Ha a te Uradnak, Istenednek szavára hűségesen hallgatsz és azt cselekszed, ami kedves az Ő szemei előtt és figyelmezel az Ő parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közül." :

Itt találjuk meg az igazi engedelmesség kulcsát, amely megszentelődésünket hozza létre. Gyakran úgy véljük, hogy helyesen értelmezzük Istennek, Igéjében kinyilvánított akaratát. De akkor miért nem eredményez ez a felismerés több engedelmességet bennünk? Azért, mert először hallanunk kell, mielőtt engedelmeskedhetünk. A Móz.II.15,26. pontosabb fordítása tehát így hangzik:

"Ha te figyelmesen hallgatsz a te Istened szavára és mindent megteszel, ami kedves előtte, ha füleidet parancsolatai felé fordítod és minden rendelését teljesíted...":

Mindaddig, amíg Isten akarata csupán emberi szó, vagy egy könyv olvasása által jut el hozzám, nem gyakorol reám nagyobb hatást. Amint azonban Istennel közvetlen kapcsolatba jutok és magamévá tudom tenni szavát és parancsát, akkor élet és erő fakad bennem. Ez pedig könnyűvé teszi számomra a parancs teljesítését. Krisztus a testté lett Ige, amely a Szentlélek által közelít felénk. Az Ő szavát hallani nem jelent mást, mint saját akaratunkról és bölcsességünkről lemondani. Füleinket minden más szó és hang elől el kell zárjuk és végül rá kell hízni magunkat a Szentlélek vezetésére. A megváltott lélek hasonló a szolgához, vagy a gyermekhez, aki vezetésre, irányításra van rászorulva. A megváltott lélek jól tudja, hogy ő teljesen Istené! Tudja hogy szellemének, testének, lelkének és egész valójának Istent kell dicsőíteni. De ugyanúgy érzi azt is, hogy mindez meghaladja erejét és óráról-órára vezetésre van szüksége. Azt is tudja, hogy maga az isteni parancs is mindaddig, amíg számára csak holt betű marad, sem erőt sem bölcsességet nem ad. Jól tudja, hogy a szükséges erőt csupán akkor nyeri el, ha Isten szavára nyitott füllel hallgat. Csak így tudja meghallani, megtanulni és teljesíteni Isten parancsolatait. A figyelésnek és cselekvésnek ez a módja, amely a lemondás és keresztrefeszítés készsége, - a tulajdonképpeni alapja a megszentelt életnek. Ennek felismerésére és tapasztalatára az Úr elsősorban a betegséget használja fel. A betegség ugyanis nyilvánvalóvá teszi előttünk azt, ami még hiányzik életünkből. A gyógyulás által pedig eljutunk oda, hogy az Isten szavára való állandó figyelés életünk mozgató erejévé válik.

            A legtöbb keresztyén Isten gyógyításában csupán a testre vonatkozó időleges kegyelmi tényt lát. Pedig voltaképpen - a szent Isten ígéreteihez mérten, - egyedüli célja nem más, mint a megszentelődésünk. Ma már az egyházban is napról-napra hangosabban és erőteljesebben hangzik a megszentelődésre való felhívás. A hívők is egyre jobban és jobban tudatára ébrednek annak, hogy Isten őket Krisztushoz hasonlónak kívánja látni. Éppen azért az Úr, ma ismét hatni engedi gyógyító erejét, hogy általa megmutassa nekünk, Ő ma is az Úr, a mi Gyógyítónk. Ő még ma is azt akarja, hogy népe engedelmességben és testi egészségben tartassék meg.

            Bár minden beteg, aki az Úrtól várja gyógyulását, örömmel tenné magáévá ezeket az igazságokat. Az Úr nem törvényszerű engedelmességet kíván tőlünk, amely saját erőfeszítésünktől függ. Éppen ellenkezőleg! Isten csak azt kívánja tőlünk: legyünk ismét kicsi gyermekek. Figyeljünk, halljunk, és engedjük magunkat vezetni. Az ilyen gyermeki hitet mindenkor gyógyulás követi! Az Úr, hatalmas Megváltóként nyilvánítja ki magát, aki testünket gyógyítja, lelkünket megszenteli.

Jób betegsége és gyógyulása

Jób 2,7.

Jób titokzatos története egy pillanatra fellebbenti előttünk a láthatatlan világot eltakaró fátyolt. Látni engedi, hogy Isten szolgáival a menny és pokol egyaránt foglalkozik. Világosan tárul elénk a kísértés is, amely a betegséget előidézi, de látjuk Sátán ördögi mesterkedését is, hogy miként száll perbe Istennel az ember lelkéért. Egyedüli célja, hogy azt megrontsa és kárhozatba juttassa. Isten azonban annak ellenére is, a próbák által megszenteli. Jób története alapján nemcsak a betegség eredetét ismerhetjük fel Isten világosságában, hanem a célt is, amelyre vezetnie kell bennünket. De világosan látjuk azt is, hogy miként szabadulhatunk meg attól.

            Honnan származik a betegség? Istentől jő, vagy Sátántól? A vélemények erre nézve igen különbözőek. Egyesek azt tartják, hogy Isten küldi azt. Mások pedig az Ördög művének tekintik. Amint az egyik véleményt a másikkal szemben érvényesíteni akarják, mindkettő téves! Ha azonban belátják, hogy a kérdésnek két oldala van, akkor mindkettő helyes! Elismerjük, hogy a betegség Sátántól származik, de az bizonyos, hogy csakis Isten jóváhagyása folytán jöhet létre.

            A Sátán egyfelől a hatalmas elnyomó szerepét játssza, jóllehet, hogy semmi joga nincsen arra, hogy az emberre vesse magát és megtámadja. Másfelől azonban az isteni igazságosság szerint teljesen jogos az emberrel szemben támasztott igénye abban az esetben, ha az ember ilyenkor saját magát átadja Sátánnak, akkor teljesen uralma alá kerül.

            Sátán, a bűn és a sötétség birodalmának a fejedelme. A betegség pedig a bűn következménye. Ezért van joga Sátánnak a bűnös testére. Ő e világ fejedelme. Ezt Isten maga is elismeri. Az is marad amíg Jézus le nem győzi és e trónjától meg nem fosztja őt. Sátánnak mindazok felett, akik e földön az Ő szolgálatában élnek - bizonyos joga van. Ő az, aki az embert betegséggel gyötri, hogy azáltal még jobban eltávolítsa Istentől és kárhozatra juttassa.

            De mindjárt hozzá kell fűznünk, hogy Sátán hatalma nem korlátlan. Isten engedélye nélkül ő semmit sem tehet. Isten megengedi néki, hogy az embereket, - még a hívőket is - megkísértse. E próbák által munkálja bennünk a megszentelődés gyümölcsét. Azt is mondják, hogy Sátán uralja a halál birodalmát. Ámde Isten határozott akarata nélkül mégsem dönthet Isten gyermekeinek halála felett. Ugyanez a helyzet a betegségre nézve is. A bűn következményeként ugyan Sátán műve ez, mivel azonban a világ feletti uralom Isten kezében van, voltaképpen Isten művének tekinthető. Akik Jób könyvét ismerik, tudják, hogy abban milyen világosan jut kifejezésre ez a gondolat.

            Itt hangsúlyozni kívánjuk, hogy amikor Jézus betegségről beszél, rendszerint kiemeli, hogy az Sátántól ered. A 18 esztendeje beteg, meggörbedt asszonyról így szól:

"... akit Sátán, íme megkötözött 18 évig..." Lk.13,16.:

Péter ugyanilyen értelemben beszél, amikor azt mondja:

"... Jézus széjjeljárt jót tevén és meggyógyítván mindeneket, akik az ördög hatalma alatt voltak." Csel.10,38. :

 Az Ő gyógyításai Sátán hatalmából való szabadulások voltak.

            Vajon milyen gyümölcsöt kell teremnie a betegségnek? A gyümölcs vagy jó vagy rossz lehet. Hogy e kettő közül melyiket teremjük, az attól függ, hogy betegségünk tartama alatt Isten vagy Sátán győz bennünk. Sátán hatása alatt az ember mindig mélyebbre süllyed a bűnben. Nem ismeri fel, hogy voltaképpen a bűn az, amely betegségét előidézte. A beteg főként sajátmagával és fájdalmával foglalkozik. Egy cél lebeg szemei előtt, hogy egészséges legyen. Arra egyáltalán nem gondol, hogy bűneitől megszabaduljon. Akinél azonban Isten győz, azt a betegség rendszerint arra ösztönzi, hogy önmagát megtagadva, teljesen Istennek adja át magát.

            Ezt mutatja Jób története is. Barátai igazságtalanul vádolják őt. Azt állítják, hogy súlyos bűnöket kellett elkövessen, hogy Isten ily szörnyű szenvedéssel sújtja. Ez azonban tévedés volt. Hiszen Isten maga ismételten bizonyságot tett róla:

"... feddhetetlen, igaz, istenfélő és bűngyűlölő." Jób 1,8 Jób 2,3. :

Jób azonban túl messzire ment az önvédelemben.

            Ahelyett, hogy mélyen megalázkodott volna Isten előtt és a fel nem ismert bűnöket, hibákat is elismerte volna, mint ahogy azt később Dávid cselekedte (Zsolt.9,13.), saját vélt igazságának ereje által igyekezett ártatlanságát bizonyítani. Csak amikor már maga az Úr jelent meg néki, akkor jutott el e vallomásra: "Hibáztatom magamat és bánkódom porban és hamuban." Jób 42,6.. Jóbnak tulajdonképpen nagy áldására szolgált betegsége. Egészen új önismeretre és Isten előtt való helyes alázatra jutott el általa. Az Úr ugyanúgy kíván bennünket is megáldani, amikor Sátánnak megengedi, hogy betegséggel sújtson. Ezt a szándékát el is éri az Úr minden betegnél, aki maradék nélkül átadja magát Néki.

            De vajon hogyan szabadulhatunk meg a betegségtől? Az apa sohasem fenyíti jobban gyermekét, mint amennyire szükséges. Isten is csak addig fenyít bennünket a betegség által, amíg elérte azzal célját. Amint Jób ezt a tényt felismerte, amint önmagát elítélte és porban, hamuban bánkódott, és csupán arra ügyelt, amit Isten kijelentett néki - azonnal megszűnt a fenyítés. Isten maga ragadta őt ki Sátán kezéből és gyógyította meg betegségéből.

            Bár manapság is megértenék a betegek, hogy Istennek - a betegség jóváhagyásával - mindenkor határozott céljai vannak. Amint azokat elérte és a Szentlélek által bűnvallomásra ösztönözte a beteget, már nincs szükség a további fenyítésre. Amint a beteg teljesen átadta magát Istennek és az Ő szolgálatára szentelte életét, az Úr azonnal megszabadítja a betegségtől. Isten éppúgy rendelkezik Sátánnal, mint ahogyan egy bölcs kormány a porkolábbal. Gyermekeit csak meghatározott időre engedi át Sátán hatalmának. Eltökélt szándéka, hogy utána a szabadítás örömében részeltesse őket. A szabadítással az Úr Jézus legyőzi Sátánt és kiragad bennünket az Ő hatalmából, mivel Magára veszi bűneinket és betegségeinket.

Fenyíték-e a betegség?

Kor.I.11,30-32.

Pál apostol erősen megfeddi levelében a korinthusbelieket az Úrvacsora vétel helytelen rendje és módja miatt. Mert éppen ezáltal vonták magukra Isten haragját.

            Ezt azzal okolja meg, hogy:

                        "... azért van ti köztetek sok beteg és erőtelen."

Ezzel Ő a betegséget mintegy Isten ítéletének és a bűn büntetésének tekinti. Az apostol minden bizonnyal fenyítést lát a betegségben, mert hiszen világosan mondja: "Az Úrtól taníttatunk". Hozzáfűzi azonban, hogy azért veri őket az Isten, hogy ne jussanak mélyebbre a bűnben és a "világgal együtt el ne kárhozzanak". Figyelmezteti őket, ha önvizsgálatot tartanának és elítélnék magukat, akkor az Úr sem el nem ítélné, sem meg nem büntetné őket. Ha a próbák következtében felismerik betegségük okát és bűnüket elítélik, akkor az Úrnak nincsen már szüksége arra, hogy ily szigorral járjon el velük szemben. Vajon a fentiek alapján nem válik-e világossá előttünk, hogy a betegség Isten ítéleteként és a bűn büntetéseként ér bennünket? S hogy abból csak úgy tudunk megszabadulni, ha komoly önvizsgálatot tartunk és elítéljük magunkat.

            Az bizonyos, hogy a betegség többször, semmint gondolnánk, Isten ítélete és a bűn büntetése. Isten nem leli örömét abban, hogy az embereket verje és megszomorítsa. (Jer.sir.3,33.) Megfelelő ok nélkül Ő nem vonja meg tőlünk egészségünket. Igen gyakran csak azért engedi meg, hogy egy valamelyik tudatos bűnre figyelmeztessen bennünket. "...többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!" Jn.5,14. Néha azért is kell szenvednünk, mert mint Isten gyermekei, a gőg és világi gondolkodás útjára tévedtünk. Esetleg azért, mert istentiszteletünkbe bizonyos szeszélyeskedés és önbizalom vegyül. Van eset, hogy a fenyíték nem valamely személyes bűn, hanem az egész emberiségre ránehezedő, eredendő bűnnek a következménye.

            Számunkra a betegség minden esetben tanítás. Főként bűneinkre és az azoktól való elfordulásra kíván figyelmeztetni. A betegnek tehát első teendője, hogy mennyei Atyja elé boruljon. Őszinte szívvel megítélje magát mindenben, amiben Isten ellen vétkezett és amivel magára vonta a fenyítést. A Szentlélek világosan feltárja előtte hibáit, arra feltétlenül számíthat. Ugyanakkor készen kell legyen arra, hogy a felismert bűntől azonnal és teljesen elszakadjon. Teljes engedelmességgel rendelkezésére kell bocsátania magát az Úrnak minden szolgálatra. Arra azonban vigyáznia kell, nehogy azt képzelje, hogy bűnét saját erejével tudja legyőzni. Nem! Ez lehetetlen! De akaratának minden erejével, az Úr előtt állva le kell mondania a bűnről. Hittel magáévá kell tegye, hogy az Úr felemelte őt és kegyelmébe fogadta. Ilyen módon ismételten átadja magát az Úrnak. Odaszentelésében erősen elhatározza, hogy mindenben csak az Ő szent akaratát kívánja teljesíteni.

            Az Írás biztosít bennünket afelől, hogyha önmagunkat elítéljük, akkor az Úr már nem ítél meg. Természetesnek tartjuk, hogy egy apa csak addig fenyíti gyermekét, amíg arra szükség van. Isten bűneinktől meg akar szabadítani. Amint ezt valóban belátjuk és bűnünkkel szakítunk, a betegség megszűnhet, mert célját ezzel elérte. Elsősorban teljesen tisztában kell lennünk azzal, hogy a betegség Isten nevelőeszköze. Előfordul, hogy belátjuk: vannak bűneink, de azoknak pontos megjelölését elmulasztjuk. Vagy ha ezt meg is tesszük, úgy vélekedünk, hogy bűneinktől amúgysem tudunk elszakadni. Ha el is határozzuk magunkat arra, hogy lemondunk róluk, nem bízunk eléggé Istenben, hogy Ő a fenyítésnek csakugyan véget vet! Jóllehet, Pál apostol fenséges módon biztosít bennünket erről.

            Kedves beteg Testvérem! Lásd be hát, hogy mennyei Atyád valamit rendbe akar benned hozni. A betegség ezt felfedi előtted és a Szentlélek ebben az önvizsgálatban vezetni óhajt. Mondj le, távolodj el mindattól, amit Ő neked világossá tesz. Nemde azt akarod, hogy a legkisebb árnyék se maradjon vissza közted és mennyei Atyád között? Légy meggyőződve: Neki határozott akarata, hogy bűneidet megbocsássa és meggyógyítson. Jézus Krisztusban bűnbocsánatot és gyógyulást nyertünk. Ez a váltságműnek két oldala. Ő olyan életre hív téged, amelyben a Tőle való teljes függést olyan mértékben tapasztalhatod meg, mint edddig még soha! Add át magadat teljes engedelmességgel az Úrnak és járj ezután kisgyermekhez hasonlóan - az Ő nyomdokaiban. Hidd el, hogy mennyei Atyád - aki mint Megváltód is kijelenti magát - örömmel megszabadít téged a fenyítéstől. Szeretetének újabb jelével még szorosabban köt magához, hogy teljes engedelmességgel és hűséggel szolgálj Néki. Amiképpen mint hűséges és bölcs Atya fenyíteni volt kénytelen, úgy atyailag meg is akar téged gyógyítani, áldani és megőrizni.

Isten akarata

Legyen meg a te akaratod! Mt.6,10.

Ha az Úr akarja! Jak.4,5.

Ha a betegség idején sem az orvosok, sem az általuk rendelt gyógyszerek nem tudnak a betegen segíteni, akkor rendszerint a fenti igékhez menekülünk. Ezek azután az isteni gyógyulás útján nyomban a botránkozás köveivé válnak. A beteg is mindjárt azt mondja: Ki tudja, nem Isten akarata-e, hogy még tovább is beteg legyek? Ha én ezt nem tudom, miként tudjak hinni gyógyulásomban? Miként tudjak gyógyulásomért hittel imádkozni? Itt az igazság érintkezik a tévedéssel. Az bizonyos, hogy nem lehet olyasmiért hittel könyörögni, amiről nem vagyunk erősen meggyőződve, hogy az Isten akaratával megegyezik. Tudod - szokták mondani - bensőségesen könyörögni Istennek, hogy cselekedjék velem úgy, amint az legjobban javamra szolgál. Hinni tudom azt is, hogy Ő meggyógyít, ha az lehetséges. Amíg azonban így könyörgünk, az nem lesz hitből fakadó imádság, hanem csak megadás. Hittel imádkozni csak akkor tudunk, ha bizonyosak vagyunk afelől, hogy kérésünk Isten akarata szerint való. Arról van tehát szó, miként győződhetünk meg arról, hogy mi az Isten akarata. Nagyfokú tévedés azt gondolni, hogy a hívő ember, betegségét illetőleg nem ismerheti meg Isten akaratát.

            Hogy az Ő akaratát világosan felismerhessük, nem kell egyebet tennünk, minthogy Igéjének vezetése alá helyezzük magunkat. Az pedig teljes határozottsággal gyógyulást ígér nekünk. Jakab apostol levelében foglalt ígéret oly határozott, hogy ahhoz kétség nem férhet.

            Más íráshelyek is határozottan megerősítik ezt az ígéretet. Jézus, azáltal hogy betegségeinket viselte, megszerezte számunkra a betegségből való gyógyulást. Az És.53,4-ben foglalt ígéret alapján jogunk van a gyógyuláshoz, mert az, egy része az üdvösségnek, amelyet Krisztusban bírunk. Éppen ezért teljes bizonyossággal várhatjuk gyógyulásunkat. Isten Igéje azt mondja, hogy a betegség Isten kezében csak eszköz arra, hogy gyermekeit a bűn miatt fenyítse. Amint azonban a beteg bűnét bevallja és elhagyja, a fenyítés azonnal megszűnik. Vajon nem bizonyítja-e mindez a legvilágosabban, hogy Isten csupán arra használja fel a betegséget, hogy általa gyermekeit, - akik eltávolodtak Tőle - visszavezesse és helyreállítsa a Vele való viszonyukat?

 

            Kedves beteg Testvérem! Nyisd csak fel a Bibliádat, kutass lapjai között és meglátod, hogy a betegség csak figyelmeztetés arra nézve, hogy a bűnnek ellene állj! Mindenki, aki bűnét bevallja és elhagyja, Jézusban bocsánatot és gyógyulást nyer. Így szól Isten ígérete a Szentírásban. Ha az Úr egyik, másik gyermekével szemben a szabadításnak más formáját akarja alkalmazni és magához akarja szólítani, akkor ezt az akaratát a legvilágosabban tudtára adja a betegnek. Úgyannyira, hogy Szentlelke által vágyat ébreszt benne a hazatérésre. Általános szabályként azonban elfogadhatjuk, hogy Isten Ígéje, a hitből való imádságra, a gyógyulás ígéretével felel.

            Némelyek, akik még nincsenek meggyőzve, azt szokták kérdezni: "Vajon nem jobb-e, minden tekintetben Isten akaratára hagyatkozni?" Emellett a felfogás mellett főként ama keresztyének példájára támaszkodnak, akik imádságaikkal úgyszólván erőszakoskodnak Istennel szemben, illetve elmulasztják imádságaikhoz fűzni: "Legyen meg a te akaratod!" Eszerint imádságaik meghallgatására nézve nem nyertek áldást. Sokan ezt a kérdést is felvetik: Honnan tudjuk, vajon nem üdvösebb-e számunkra a betegség, mint a gyógyulás? Erre az ellenvetésre csak az a válaszunk, hogy voltaképpen nem is arról van szó, hogy Istennel szemben erőszakoskodjunk, mert hiszen az Ő Ígéje a leghatározottabban biztosít arról, hogy az Ő akarata nem más, minthogy bennünket meggyógyítson! "A hitből való imádság megtartja a beteget!" Isten azt akarja, hogy az egészséges lélek jótékonyan befolyásolja a testi egészséget. Éppen ezért igen lényeges, hogy Jézus bennünk való lakozása, a test megfelelő állapotával erősíttessék meg. Ha ezt egyszer Isten akaratának ismertük fel, de ennek ellenére egészségünk szempontjából szívesebben veszünk igénybe minden lehető eszközt, minthogy az isteni ígéretet megragadjuk, - az egyáltalán nem nevezhető Istenre való hagyatkozásnak. Ha ezt tesszük, az voltaképpen semmi más, mint Isten akaratával, illetve parancsával szembehelyezkedő lelki restség!

            Ami azt a kérdést illeti, hogy némely esetben nem jobb-e a betegség, mint az egészség, egy pillanatig sem habozunk azt felelni: mivel az elnyert egészség, a bűn elhagyásának az Istennek való átadásnak és a Jézussal való benső közösségnek a következménye, kétségkívül sokkal jobb mint a betegség.

            Isten akarata a ti szentté lételetek." Thess.I.4,3. Ezt pedig Isten éppen a gyógyulás által kívánja megerősíteni. Jézus, Szentlelke által birtokba veszi testünket és azt csodálatos módon meggyógyítja. A vele való szakadatlan közösség által elnyert egészségünket Ő napról-napra megtartja. Ezáltal az Úrnak szeretetéről és hatalmáról sokkal dicsőségesebb tapasztalatokat nyerünk, mint a betegség alatt bármikor is. A betegség mindenesetre megadásra taníthat, de az Istentől közvetlenül nyert egészség által sokkal jobban megismerjük Jézust, és sokkal jobban megtanulunk Benne bízni. Azonfelül, az Úr szolgálatára is jobban készíti fel a hívőt.

            Kedves Beteg Testvérem! Ha te csakugyan meg akarod ebben a tekintetben ismerni Isten akaratát, akkor ne befolyásoltasd magad mások véleménye és saját, régi előítéleteid által, hanem csak arra hallgass, amit Isten mond! Vizsgáld csak meg, nem mondja-e Néked világosan és határozottan, hogy az isteni gyógyulás Jézus Krisztus váltságművének egy részét képezi? Nem ismered-e fel benne, Isten ama akaratát, hogy minden hívőnek joga van azt igénybe venni? Lásd meg, vajon nem ígéri-e a leghatározottabban, hogy gyermekének minden erre vonatkozó imádságát meghallgatja? Figyeld meg, vajon a Szentlélek hatalma által helyreállított egészségben nem Isten dicsősége nyilvánul-e meg mind a gyülekezet, mind pedig a világ szeme előtt? Tedd csak fel e kérdéseket és a válasz bizonnyal így hangzik: A betegség, Isten akarata szerint való és a bűn által előidézett fenyítés. A hitből való imádság által nyert gyógyulás pedig Isten kegyelmének bizonysága. Mert Ő megbocsát, megszabadít és megszentel.

Fenyítés és megszentelődés

Zsid.12,10. Tim.II.2,21.

"Megszentelni" annyit jelent, mint valamit különösképpen Istennek és az Ő szolgálatára szentelni. A jeruzsálemi templom szent volt, vagyis az Úrnak szentelt, hogy Néki lakhelyül szolgáljon. A templomi edények is szentek voltak, mert a templom szolgálatára voltak rendelve. Szentek voltak a papok is, mert Isten szolgálatára voltak kiválasztva és az Érette való munkálkodásra lettek felkészítve. Ugyanilyen megszentelt kell legyen a keresztyén is, felkészítve az Úr szolgálatára és "minden jó cselekedetre".

            Amikor Izráel népe Egyiptomból kivonult, az Úr birtokba vette őket, hogy szent népként szolgáljanak Néki. Fáraónak is azt üzente az Úr: "Bocsásd el az én népemet, hogy nékem szolgáljon." A súlyos rabszolgaságból kiszabadulva, az izraelitáknak azonnal Isten szolgálatába kellett lépniük. Ebben a szolgálatban kellett boldogságukat megtalálniuk. Számukra a szabadulás, - a megszentelődés útja volt.

            Még ma is így van ez. Isten szent népet akar magának nevelni. Jézus azért szabadított meg bennünket, hogy ennek a népnek tagjai legyünk.

"Aki önmagát adta érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jócselekedetekre igyekezőt." Tit.2,14. :

Az Úr maga szakítja szét a láncot, amellyel Sátán rabszolgaságban szerette tartani népét. Az Úr szabaddá, teljesen szabaddá akar bennünket tenni az Ő szolgálatára. Testünket, lelkünket meg akarja menteni és szabadítani. Azt akarja, hogy lelkünk minden képességével, testünk minden tagjával Néki szenteljük magunkat és fenntartás nélkül az Ő szolgálatába álljunk.

            A legtöbb keresztyén azonban ezt még nem érti meg. Nem akarják belátni, hogy szabadulásunknak, megszentelődésünknek célja, az Isten szolgálatára való felkészítés. Életüket és tagjaikat csupán a saját kielégülésükre használják. Ezért nem érzik magukat szabadnak és nem tudnak igaz hittel gyógyulásért könyörögni. Ezért az Úr megengedi Sátánnak, hogy betegséggel sújtsa és ebben a megkötözöttségben tartsa őket. Ezáltal ébreszti fel bennük a megváltás és megszentelődés utáni vágyat. Lk.13,11.16. "Isten javunkat munkálja fenyítésével, hogy szentségében részesüljünk és a gazdának megszentelt és hasznos edénye legyünk. Zsid.12,10. és Tim.II.2,21.

            A fenyítés, amely a betegséget előidézi nagy áldást jelent. A beteget gondolkodásra készteti. Annak belátására ösztönzi őt, hogy Isten foglalkozik vele és meg akarja mutatni, mi az, ami még Tőle elválasztja. Felszólítja útjainak megvizsgálására, hogy meglássa mily nagy szüksége van a megszentelődésre. Világossá teszi előtte, hogy a fenyítéssel nincs más célja, mint hogy "isteni szentségében részesítse." Felkelti benne a Szentlélek világossága utáni vágyat. Szívének legmélyebb rejtekébe is behatol, hogy készen legyen számot adni eddigi életéről, amely sokkal inkább öncélú volt, mint megszentelt. Bűnei bevallására bírja és arra ösztönzi, hogy azokat átadja Jézusnak és gyermeki lelkülettel higgye, hogy a Megváltó meg akarja azoktól szabadítani. Szorongatja, hogy teljesen átadja magát Néki és életét Istennek szentelje, hogy ó-emberét megöldökölje és új emberként Istennek élhessen.

            A megszentelődés nem olyasmi, amit magunk munkálhatunk. Sőt még Isten sem munkálja bennünk úgy, hogy azt egyszer s mindenkorra, mint maradandó tulajdonunknak tekinthetnénk. Egyedül csak a Szentlélek képes a megszentelődést munkálni bennünk. Néki kell minket folyton-folyvást megújítani. Ennek a szentségnek is egyedül csak a hit által lehetünk részeseivé. Ha egyszer magunkévá tettük, hogy Jézus szentségül adatott nekünk Istentől (Kor.I.1,30.) és hogy a Szentléleknek az a feladata, hogy szentségét, amely Jézus földi életében valósággal elközelített hozzánk, reánk árassza, - óh, akkor adjuk át magunkat Néki hittel, hogy Ő óráról-órára megtartson bennünket saját életében. Higgyünk erősen, hogy az Úr vezet bennünket, miután teljesen Isten szolgálatára szenteltük magunkat, Szentlelke által, meg is tartva a szent életben. Éljünk tehát a hit engedelmességében és figyeljünk mindenkor az Ő hangjára és a Szentlélek irányítására.

            Amint az atyai fenyítés a beteget a megszentelt életre vezethette, Isten már elérte szándékát és minden bizonnyal meg is gyógyítja, ha arra hittel kéri.

"Testi apáink csak kevés ideig fenyítettek ... Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak." Zsid.12,10-11. :

Az bizonyos, hogy amint a hívő lelkében megérlelődik az igazságnak ez a gyümölcse, a fenyítés alól azonnal mentesül.

            Mivel a hívők még oly kevéssé értik meg, hogy a megszentelődés Istennek való teljes átadást jelent, azért nem tudják azt hinni, hogy a megszentelődést nyomon követi a gyógyulás.

            Még az egészséget is gyakran csak mint személyes jólétet és kellemes érzést biztosító dolgot fogják fel, amely felett tetszésük szerint rendelkezhetnek. Isten azonban az ilyen önzést nem támogatja. Ha jobban megértenék, hogy Isten az ő gyermekeitől megszentelődést és a szolgálatra való készséget kíván, akkor egyáltalán nem csodálkoznának afelett, hogy azoknak, akik tagjaikat az Ő rendelkezésére bocsátják és a Szentlélek által készek megszentelődni, új erőt és gyógyulást ad. Mert a gyógyulás Lelke egyúttal a megszentelődés Lelke is.

Bűnbocsánat és gyógyulás

Mt.9,6.

Az ember két természetet egyesít magában, eget és földet, lelket és testet. Így azután egyfelől Isten gyermeke, másfelől pedig - bűne miatt - a kárhozat jegyese. Tény, hogy a halálnak jogos igénye van reá. Erről bizonyságot tesz a lelkében lakozó bűn és a testében tanyázó betegség. A két természet azonban Isten kegyelme folytán meg van váltva. Amikor a zsoltárírót minden, arra ösztönzi, hogy az Urat jótéteményeiért áldja, akkor így kiált:

"Áldjad én lelkem az Urat ... aki megbocsátja minden bűnödet és meggyógyítja minden betegségedet!" Zsolt.103,3.

Amikor Ézsaiás, népe szabadítását hirdeti, akkor hozzáfűzi:

"És nem mondja a lakós, beteg vagyok: a nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer." És.33,24. :

Ez a jövendölés minden képzeletet felülmúlva teljesedett be, amikor Jézus, a Megváltó testté lett és a földre jött. Ő, aki a mennyek országának megalapítása végett jött a földre, sok gyógyítást vitt véghez. Úgy cselekedetei, mint megbízásai révén, amelyeket tanítványainak adott, világosan tudtunkra adja, hogy az evangélium hirdetése és a betegek gyógyítása, az Általa szerzett megváltásban egymástól elválaszthatatlanok. Mind az egyik, mind a másik átütő erejű bizonysága, messiási küldetésének.

"A vakok látnak, a bénák járnak ... és a szegényeknek az evangélium hirdettetik." Mt.11,5. :

Miután Jézus az ember kettős természetét, testét és lelkét magára vette, mindkettőt egyformán megszabadította a bűn következményeitől.

            Ez az igazság sehol sincs jobban és világosabban kifejezve, mint éppen a gutaütött történetében. Az Úr először azt mondja néki: "Megbocsáttattak a te bűneid". Utána hozzáfűzi: "Kelj fel és járj!" A bűnbocsánat és a betegség gyógyítása együtt járnak. Isten szemében ugyanis, aki természetünket ismeri, - a bűn és a betegség éppoly szorosan együvé tartoznak, mint a test és a lélek. Jézus, a Megváltó, a Szentírással egyezően, egészen másként ítéli meg a bűnt és a betegséget, mint mi.

            Felfogásunk szerint a bűn lelki térre tartozik. A bűnt úgy tekintjük, mint valamit, ami Istennek nem tetszik és amelyet jogosan ítél el. A betegséget ellenben jelenlegi természeti állapotunkhoz tartozónak tekintjük. Emiatt azután úgy vélekedünk, mintha az nem is volna olyasvalami, ami Istennek nem tetszik, vagy amit ítéletnek tekinthetnénk. Sőt gyakran még odáig is megyünk, hogy a betegséget, mint Isten szeretetének és kegyelmének a bizonyítékát fogadjuk.

            Sem az Írás, de maga Jézus sem beszél arról ilyen értelemben soha. Jézus a betegséget sohasem mondotta áldásnak. Nem tekintette azt az Isten szeretete megnyilatkozásának. Úgy sem nyilatkozott róla, hogy azt türelemmel kell hordoznunk. Az Úr gyakran beszélt tanítványaival különböző szenvedésekről, amelyeket el kell majd viselniük. De valahányszor betegségről volt szó, azt mindig mint valami rosszat említi. Úgy határozza azt meg, mint amely a bűn és Sátán által jött létre és amelytől meg kell szabadulnunk. Tanítványainak a leghatározottabban előre megmondotta, hogy keresztet kell viselniük, de soha egyetlen betegnek sem mondotta, hogy törődjék bele betegségébe. Ő mindenütt meggyógyította a betegeket. A gyógyulást mindenkor a mennyből jövő áldások közé sorozta. Mind a lélekben tanyázó bűn, mind pedig a testben uralkodó betegség Sátán hatalmát bizonyítja, de;

"Azért jött az Istennek Fia, hogy az Ördög munkáit lerontsa." Jn.I.3,8. :

Jézus azért jött, hogy Isten szeretetét kijelentse és a bűntől meg a betegségtől megszabadítson. Cselekedeteiben, tanításában, a Szentlélek munkájában és végül az apostolok beszédében is, a bűnbocsánat és a gyógyulás mindenkor együtt jár. Előfordult, hogy egyszer egyik, másszor a másik következett be előbb, aszerint, ahogy azt a beteg hite szükségessé tette. Egyszer a gyógyulásnak kellett utat készítenie a bűnbocsánat számára, másszor pedig a bűnbocsánat léphetett előtérbe, amelyet megerősítő pecsétként követett a gyógyulás. Jézus, nyilvános működésének kezdetén, különösen sok beteget gyógyított meg, mert késznek találta őket arra, hogy gyógyulásuk lehetőségben higgyenek. Ezáltal a szíveket fogékonnyá akarta tenni arra, hogy Őt annak fogadják el, aki a bűnöket is meg tudja bocsátani. Jézus előre tudta, hogy a gutaütött azonnal megragadja a bűnbocsánatot és ezért a fontosabbat gyakorolta először. A gyógyulás csak azután következett be, mintegy a bűnbocsánat pecsétjeként.

            Az evangéliumokból látjuk, hogy a zsidóknak sokkal nehezebb volt a bűnök bocsánatában, mint az Isten gyógyításában hinni. Manapság éppen fordítva áll a dolog. A keresztyén egyház állandóan hirdeti a bűnbocsánatot és így az üdvösségéért aggódó lélek minden nehézség nélkül el tudja fogadni ezt a kegyelmet. Az isteni gyógyításban ellenben már nem tud úgy hinni. Ma már úgyszólván, nem is beszélnek róla. A hívők között is igen kevesen vannak, akik azt személy szerint megtapasztalták. Az is iaz, hogy ma nem fordulnak elő olyan gyógyulások, mint annakidején, amikor Jézus az Őt követő sokaságot, előzetes megtérés nélkül is meggyógyította.

            Hogy e gyógyulásnak részesévé lehessünk, azzal kell kezdenünk, hogy bűneinket bevalljuk és a legkomolyabban igyekszünk szent életet élni. Ez az oka annak, amiért nehezebben tudunk hinni Isten gyógyításában, mint a bűnbocsánatban. Ez a körülmény magyarázza meg azt is, hogy olyanok, akik megtapasztalták a testi gyógyulást, miért részesülnek egyidejűleg új lelki áldásokban is. Ilyenkor sokkal bensőségesebb lelki kapcsolatba jutnak Jézussal. Sokkal jobban szeretik Őt és hűségesebb örömmel szolgálnak Néki. Ám ma a hitetlenség ketté választja a gyógyulást a megszentelődéstől, Jézus mégis mind a testnek, mind a léleknek Megváltója, aki kész megbocsátani és gyógyítani egyaránt. Ezért a megváltott lélek mindenkor így kiált:

"Áldjad én lelkem az Urat, aki megbocsátja minden bűnödet és meggyógyítja minden betegségedet". Zsolt.103,3. :

A ti hitetlenségtek miatt

Mt.17,19.20.

Amikor az Úr Jézus Palesztina különböző vidékeire kiküldte tanítványait, kettős adománnyal ruházta fel őket.

"Hatalmat adott nékik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erőtelenséget." Mt.10,1. :

Ugyanezt cselekedte a hetven tanítvánnyal is, akik később örömmel tértek vissza és ujjongva mondták:

"Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te nevedben!" Lk.10,17.

A megdicsőülés napján, miközben az Úr még a hegyen időzött, egy apa elhozta tanítványaihoz holdkóros fiát, hogy űzzék ki belőle a gonosz lelket, de azok nem tudták meggyógyítani. Amikor Jézus később meggyógyította a fiút, tanítványai megkérdezték Őt: "Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? Az Úr felelte nékik: "A ti hitetlenségtek miatt." Mt.17,19-20 Tehetetlenségüknek tehát nem Isten akarata, hanem hitetlenségük volt az oka.

            Napjainkban már csak igen kevesen hisznek Isten gyógyításában, mert a keresztyén egyházban ez az adomány ma már úgyszólván teljesen eltűnt. Ha valaki ennek okát kérdi, kétfélét felelnek rá. A legtöbben azt tartják, hogy a csodák, tehát a gyógyítás ajándéka is, csupán a kereszténység első idejére rendeltetett, mert arra volt hivatva, hogy a gyülekezet alapjait lerakja. Azóta a viszonyok megváltoztak. Más hívők azonban kertelés nélkül megmondják, hogy ezt az adományt az egyház önhibájából, elvilágiasodása következtében vesztette el. Hogy a Szentlélek manapság csak oly kevéssé hat az egyházban, annak oka, hogy nem maradt állandó és szoros kapcsolatban a láthatatlan világgal. Ha azonban kebelében ismét megnövekedne ama férfiak és asszonyok száma, akik a Szentlélek vezérlete alatt olyan hitéletet élnének, amelyben nyilvánvalóvá vált az Istennek való teljes átadásuk, akkor az Úr minden bizonnyal ismét kiárasztaná erőit, és ugyanazokban a lelki adományokban részesítené, mint hajdanában.

            Vajon a két felelet közül melyik egyezik inkább Isten Igéjével? Vajon Isten akarata szerint tűnt el csaknem egészen a gyógyítás ajándéka, vagy inkább az emberek hibájából? Talán Isten már nem akarna csodát tenni? Nem akarja az ahhoz szükséges hitet ajándékozni? Vagy inkább az egyház hitetlensége idézte elő ezt az állapotot? Mit mond erről a Szentírás?

            A Biblia egyáltalán nem ad jogot arra, hogy akár az Úr, akár apostolainak beszéde nyomán azt következtessük, hogy a gyógyítás ajándéka csupán a kereszténység első idejére adatott. Sőt ellenkezőleg, az Úr ígérete, amelyet mennybemenetele előtt néhány nappal tanítványainak adott, inkább azt bizonyítja, hogy az minden időkre szól. Mk.16,15-18. Pál apostol a gyógyítás ajándékát egy sorba állítja a Lélek egyéb ajándékaival Kor.I.12, Jakab apostol szintén nem korlátozza bizonyos időre erre vonatkozó parancsát. Az Írás mindenütt azt bizonyítja, hogy ezek az adományok a hit mértéke szerint adatnak.

            Azt is szokták mondani, hogy Isten időnként - amikor országának egy-egy fejlődési fokozatát kívánja jelezni, - bizonyos csodákat enged megtapasztalni. Ez a vélekedés azonban szintén nem helytálló. Vegyük csak tekintetbe Isten népének történetét az ószövetségben. Ábrahám idejében, Mózes hosszú élete alatt, az Egyiptomból való kivonulás alkalmával, Józsué idejében, a Bíráktól Sámuelig, Dávid és más kegyes királyok uralkodásától egészen Dánielig, több mint ezer éven át, mindig történtek csodák.

            Azzal is szoktak érvelni, hogy a kereszténység első idejében sokkal nagyobb szükség volt a csodákra, mint később. E kifogással azonban nem veszik tekintetbe a pogányság hatalmát, amely még ma is mindenütt ugyanaz, noha az evangéliumnak le kellene győznie azt. Csak nem állíthatjuk, hogy Efézusban a pogányság legyőzésekor nagyobb szükség volt csodákra, mint ma Afrikában, vagy más pogány országokban? Ha pedig a keresztyén népek között uralkodó tudatlanságra és hitetlenségre gondolunk, vajon nem kellene-e elismernünk, hogy nagy szükség volna arra, hogy Isten hatalma csodattetekben nyilvánuljon meg? Hogy az isteni jelek és csodák megerősítenék az igehirdetők és hívők bizonyságtételét és világosan bizonyítanák, hogy Isten csakugyan együttmunkálkodik velük?

            Végül, gondoljunk csak a hívőkre. Mennyi kételkedés, erőtlenség, csüggedés található közöttük. Milyen nagy szükség volna arra, hogy hitüket az Úr jelenlétének különböző jelei erősítsék és serkentsék. Mi testből és vérből való emberek vagyunk, azért Isten is testben és vérben kívánja jelenlétét kinyilatkoztatni.

            Mit mond az Írás, a fenti második válaszra, amely szerint az egyház hitetlensége miatt vesztette el a gyógyítás adományát? Vajon az Írás nem óv-e bennünket sok helyen a hitetlenségtől és mindattól, ami bennünket Istentől elidegenít? Nem mutatja-e eléggé az egyháztörténelem is, mily szükségesek voltak ezek az intések? Nem mutatja-e számtalanszor a hit fogyatkozását, a visszaesést és a világiasságot? Igazán hinni csak az tud, aki már a láthatatlan világban él. Egészen a III. évszázadig igen gyakoriak voltak a hitből való gyógyulások. A következő századokban azonban egyre gyérebben fordultak elő. Vajon a Szentírásból nem tudjuk-e a leghatározottabban, hogy mindig és mindenütt csak a hitetlenség az, ami az Úr hatalmának megnyilatkozását akadályozza?

            Óh, tanuljunk meg már végre Isten ígéreteiben ismét hinni! Isten nem vonta vissza egyetlen ígéretét sem! Jézus ma is a test és lélek Megváltója. Az üdvösség ma is magában foglalja a gyógyulást és megszentelődést egyaránt. A Szentlélek még mindig kész hatalmának ugyanazon kinyilatkoztatásában részeltetni bennünket. Arra a kérdésre, hogy ez az isteni hatalom miért nem nyilatkozik meg gyakrabban, az Úr ezt a feleletet adja: "A ti hitetlenségtek miatt!" Minél jobban szorgalmazzuk ismét a hit által való megszentelődést, annál gyakrabban fog a hit által való gyógyulás újból bekövetkezni. Ez a két tanítás úgyszólván karöltve jár. Mennél maradandóbban vehet lakozást a Szentlélek a hívőkben, és munkálkodhat bennünk akarata szerint, annál gyakrabban fog megnyilatkozni testünkben is az Ő csodás ereje. Csak ezután látja meg a világ is, hogy voltaképpen mit jelent a megváltás.

Jézus és az orvosok

Mk.5,25-34.

Hálát kell adjunk Istennek, hogy orvosokat adott nekünk. Ez egyike a legnemesebb hivatásoknak. Nagy része a legnagyobb szeretettel és részvéttel igyekszik mindent elkövetni, hogy enyhítse a betegséget és szenvedést, amely a bűn következtében az emberiségre teherként nehezedik. Vannak közöttük olyanok is, akik az Úr Jézus buzgó szolgái. Ennélfogva a betegek lelkével is törődnek. Mindazáltal, mégis csak Jézus marad az első, a legjobb és a legnagyobb Gyógyító.

            Jézus azokat a betegeket is meggyógyítja, akiken a földi orvosok már nem tudnak segíteni. Az Atya, aki a megváltás művének végrehajtását Reá bízta, hatalmat is adott Néki arra. Halandó testünket Jézus elfogadta. Ennek következtében meg is szabadította a bűn és a Sátán hatalmától. A Szentlélek templomává és saját testének tagjaivá tette. Kor.I.6,10.15.19. Még ma is sok beteg gyógyul meg, akiket az orvosok gyógyíthatatlannak minősítenek. Óh, hány sorvadásban, rákban, köszvényben, vízkórban szenvedő beteg, vak és süket gyógyult meg Jézus által! Nem különös, hogy ennek ellenére mégis oly kevés beteg fordul Hozzá segítségért?

            Jézus egészen másként kezeli a betegeket, mint a földi orvosok. Utóbbiak természetes eszközöket vesznek igénybe, amelyek Isten csodálatos hatalma által a természet törvényei és azok sajátságos erői alapján hatnak. A Jézus által munkált gyógyulás azonban Isten és az Ő Szentlelkének közvetlen hatása következtében jön létre. E két gyógyítási eljárás között tehát igen nagy különbség van. Vegyünk egy példát: Van egy hitetlen, de ügyes orvos. Sok beteg köszönheti néki gyógyulását. Orvosi tudásához Isten erőt és a rendelt orvosságoknak eredményt ad. - Van egy másik orvos, aki hívő. Hitéhez mérten Isten áldását kéri az alkalmazott gyógyeszközökre. Ennél is sok beteg gyógyul meg. Ezek a gyógymódok azonban semmiféle lelki áldást nem biztosítanak a betegnek. Miért? Mert mindenekelőtt a rendelt orvosságok pontos használatával voltak elfoglalva. Így cselekszenek néha a "hívő betegek" is. A földi gyógyeszközök esetleges hatása sokkal jobban uralja gondolataikat, mint az Úr ereje és így gyógyulásuk, lelküknek inkább kárára, mint hasznára válik.

            Ha viszont a beteg, gyógyulása érdekében, kizárólag Jézushoz fordul, akkor megtanul közvetlenül az Ő szeretetével és hatalmával számolni. Nem a külső gyógyeszközökben, hanem egyedül csak Jézusban bízik. Hogy azonban ilyen gyógyulásban részesülhessünk, elsősorban be kell vallanunk és el kell hagynunk bűneinket. Ez pedig erős tántoríthatatlan hitet követel. Az ilyen gyógyulást - természetesen - közvetlenül az Úrtól jövőnek tekintsük. Jézus a meggyógyított testét birtokba veszi és így a gyógyulás testének, lelkének egyaránt áldására válik.

            De - vetik közbe sokan - vajon nem Isten az, aki a különböző gyógyeszközöket adja? Azok hatóereje nem tőle származik? Kétségkívül! De vajon nem adta Isten az Ő Fiát Megváltóul is? Nem adott néki hatalmat a gyógyításra is? Ez is igaz! Eszerint a választást átengedi nekünk. Vagy a természetes gyógyulás útjára kívánunk lépni - mint akik az Urat még nem ismerik és akiknek hitük még gyenge arra, hogy teljesen átadják magukat az Úrnak -, vagy inkább a hit útját választjuk. A gyógyulást közvetlenül az Úrtól és a Szentlélektől fogadjuk el. Teljes megváltásuk bizonyítékát és gyümölcsét csakis az utóbbi úton ismerhetjük fel.

            Az Úrtól nyert gyógyulás által minden bizonnyal sokkal több és maradandóbb áldásban részesülünk, mint az orvosok által elért gyógyulás által.

            Sok beteg számára a gyógyulás valóságos szerencsétlenség. Betegsége alatt ugyanis igen komoly gondolatok foglalkoztatják. Amint azonban meggyógyul, ismét elfordul az Úrtól. Aki azonban az Úr Jézus által gyógyul meg, annál egészen más a helyzet. A beteg csupán bűneinek bevallása nyomán nyer gyógyulást. Az visszavezeti őt Jézushoz. Egészen új kapcsolat jön létre közötte és az Úr között. Megtapasztalja az Úr szeretetét és hatalmát. Új és megszentelt hitélet támad benne. Amikor a beteg asszony Jézus ruhájának érintése által meggyógyult, ugyanakkor Jézus isteni szeretetét is megismerte. Aki ezekkel a vigasztaló szavakkal bocsátotta őt el: "Leányom, a te hited megtartott téged, eredj el békességgel."

            Bár minden beteg tudná, hogy Jézus ma is itt van közöttünk, mint nagy és korlátlan hatalmú Megváltó! Ő egészen közel van hozzánk és újból megkísérli, hogy jelenvalóságát gyülekezetében kinyilatkoztassa. Legyetek készen a világgal teljesen szakítani. Adjátok át magatokat Néki bensőségesebb hitéletre. Ne féljetek! Meg fogjátok tapasztalni, hogy a teljes gyógyulás, a hitélet valóságos része. Ha körülöttetek senki sincs aki imádkozna veletek, ha nem ismertek a "vének" közül senkit sem, aki erős hitből fakadó imádsággal vinné az Úr elé ügyeteket, akkor se féljetek! Menjetek egyedül, csendben az Úr Jézushoz, mint az az asszony, aki megérintette ruhája szegélyét, tegyétek le betegségeteket az Ő kezébe és legyetek készen, mint ez az asszony, a csendben hittel mondani: "Én is meg fogok gyógyulni!" Lehet, hogy kissé tovább fog tartani, amíg a hitetlenség kötelei szétszakadnak, de - "akik az Úrban bíznak, meg nem szégyenülnek!" Zsolt.25,3.

Jézus nevében egészség és üdvösség

Csel.3,16. Csel.4,10.12.

Amikor Péter és János, pünkösd után a templom ékes kapujában, a názáreti Jézus nevében meggyógyította a sántát e szavakkal: "Kelj fel és járj", a sokaság pedig csodálkozva egybesereglett, Péter bizonyságot tett, hogy csupán Jézus neve erősítette meg és gyógyította meg ezt az embert. A csoda és Péter magyarázata következtében sokan lettek hívőkké a következő napon. A tanács előtt Péter ugyanezeket a szavakat használta: "Jézus Krisztusnak neve által áll ez ti előttetek épségben." Még hozzáfűzi: hogy nem is adatott az ég alatt más név, amely által üdvözülhetünk. Péter e szavai nyomán, Jézus nevében mi éppúgy meggyógyulhatunk és üdvözülhetünk. A hit által való gyógyulásra nézve pedig néhány igen fontos tanítást is ad.

 

1. Az egészség, a Krisztusban megjelent váltságnak egy része. Ezt világosan láthatjuk Péternek, a főtanács előtt tanúsított magatartásából is. Amikor a gyógyulásról beszél, azonnal hirdeti a Krisztusban elnyert váltságot. Csel.4,10.12. Üdvösségünk addig nem tökéletes, amíg testünk nem lett a megváltás tökéletes részesévé. Miért ne tudnánk hinni, hogy ez a váltságmű már itt a földön kezdetét veszi? Hiszen nem kétséges, hogy testünk egészsége, már itt a földön is, egy része a Jézus nevében elnyert üdvösségnek.

 

2. Mind testünk egészsége, mind pedig lelkünk üdvössége, hit által lesz a miénk. Az ember természettől fogva igen hajlamos arra, hogy üdvösségét maga szerezze meg, cselekedetei által. Nagy fáradságba kerül, amíg ettől el lehet téríteni és arra ösztönözni, hogy egyedül a Jézus Krisztus nevében való hit által igyekezzék azt elnyerni. Ha azonban a test egészségéről van szó, akkor még sokkal több fáradságba kerül őt meggyőzni. Az üdvösségre vonatkozólag még csak elfogadja ezt a tényt, mert egyébként nem tudja, hogy mi módon tárul majd fel előtte a menny kapuja. A test egészségére nézve azonban még számtalan eszköz áll rendelkezésre, ezért úgy véli, miért volna akkor még Isten gyógyítására is szüksége? Boldog az az ember, aki eljut annak felismerésére, hogy éppen ez az Isten akarata azért, hogy általa Jézus hatalmát nyilvánvalóvá tegye. Meg akarja értetni velünk atyai szeretetét, hogy hitünket erősítse és meggyőzzön arról, hogy a megváltás ereje, a testre is kiterjed. Testünk, lényünknek egy része. Az Atya testünkön is be akarja bizonyítani a megváltás hatását, hogy ezáltal is mindenki meglássa, hogy Jézus él! Óh, higgyünk Jézus nevében! Vajon a sánta nem "Jézus nevében" lett teljesen egészséges? És e szavak: "A te hited megtartott téged!" vajon nem a test gyógyulásánál hangzottak el? Óh, igyekezzünk a gyógyulást is hit által elnyerni.

 

3. Ahol a Lélek erőteljesen munkálkodik, ott hit által való gyógyulások is történnek. Nem látjuk-e, hogy ha valamikor is feleslegessé váltak volna a jelek és csodák, akkor az csak közvetlenül pünkösd után lehetett volna, amikor az Ige teljes erejével működött? Abban az időben a Szentlélek a leggazdagabb mértékben adatott. De éppen a Léleknek ezáltal az erőteljes működése által áradt az áldás a testre is. Hogy manapság miért van oly kevés hit által való gyógyulás? Annak egyedüli oka abban található, hogy a Szentlélek csak gyengén munkálkodik. Nem munkálkodik teljes erejében. Ebben feltartóztatja Őt, az Isten népe között uralkodó világi gondolkodás, hitetlenség és az imádságban való elfáradás és tunyaság. Azok a hit által való gyógyulások, amelyekkel Isten itt-ott megajándékoz, csak előhírnökei a Szentlélek kiáradásának, amely be fog következni! A Jézus nevében rejlő erőt, amely a beteg gyógyuláshoz szükséges, csak a Szentlélek tudja kinyilatkoztatni. Imádkozzunk buzgóbban ezért a Lélekért. Helyezzük magunkat teljesen az Ő vezetése alá. Erősödjünk meg a Jézus nevében való hitben. Mégpedig annak kettős hatásában: a test gyógyulására és a Lélek üdvösségére nézve.

 

4. Isten, a hit által való gyógyulást, egyedül Jézus nevében, dicsőítése céljából ajándékozza nekünk. Hogy tehát Jézus neve dicsőíttessék, igyekezzünk Ő általa meggyógyulni. Roppant elszomorít bennünket, hogy igehirdetéseinknek és imádságainknak nem célja a Jézus neve erejének méltatása. Jézus nevében az üdvösségnek és áldásoknak gazdag kincse rejlik, amelyeket azonban a hívők, a bensőséges hit hiánya miatt - nélkülözni kénytelenek. Isten, az Ő Fiát meg akarja dicsőíteni gyülekezetében, és ahol Ő hitet talál, ott meg is cselekszi azt. A keresztyének és pogányok között sürgős szükség van arra, hogy a felülről jövő erő felébressze lelkiismeretüket és engedelmességre késztesse őket. Isten kész, hogy Fia hatalmát a test és a lélek felett szemmelláthatólag kinyilatkoztassa.

            Ebben erősen kell hinnünk mind a magunk, mind a mások, mind a hívők és Jézus egész gyülekezetére nézve. Higgyünk már végre igazán Jézus nevének erejében. Ígéretei alapján merjünk az Ő nevében nagy dolgokat kérni és meglátjuk, hogy Isten sok csodát fog cselekedni, az Ő szent Fia nevében.

Nem tulajdon erőnk és érdemünk által

Csel.3,12.

Amikor a templom ékes kapujában ülő sánta, Péter és János által meggyógyult, a sokaság nagy csodálkozással összesereglett körülöttük. Péter észrevette, hogy a csodát kegyességüknek tulajdonítják. Ezt a vélekedést a legkomolyabban visszautasítja és hangsúlyozza, hogy egyedül Jézus neve által történt a csoda és az Övé minden dicsőség! Azt akarta, hogy bizonyságtétele által higgyenek Jézusban.

            Péter és János csakugyan nagy erővel és hittel bíró férfiak voltak. Abban az időben bizonnyal ők voltak Isten legbuzgóbb szolgái. Máskülönben nem választotta volna ki őket az Úr arra, hogy a csodát végrehajtsák. Ők azonban tudták és a legvilágosabban bizonyították, hogy ez az erő a Szentlélek által, Istentől adatott nekik ajándékul. Ők a csodából semmit sem tulajdonítottak maguknak. Azt az egyet vallották és tudták, hogy minden erő a Mestertől jön és ezért hangsúlyozta oly nyomatékosan, hogy ők maguk semmik, és hogy egyedül az Úr cselekedte ezt. Minden isteni gyógyításnak az a célja, hogy Jézus hatalmát bizonyítsa és a szíveket Őhozzá vonzza. Akiket az Úr arra használ fel, hogy másoknak segítsen, azoknak teljes szívvel kell bizonyságot tenniük arról, hogy "Nem tulajdon erőnk és beszédünk által."

 

            Nem felesleges ezt erősen hangsúlyozni, mert a hívők sokszor éppen az ellenkezőre hajlamosak. Mindazokat, akik egy "igaznak (Jak.5,16. erőteljes hite és buzgóságos könyörgése által gyógyulnak meg, az a nagy veszély fenyegeti, hogy különösen figyelmeznek az Istentől rendelt eszközre. Észrevétlenül is úrrá lesz rajtuk az a gondolat, mintha a gyógyulást azoknak kegyessége munkálta volna bennük. Az bizonyos, hogy eredményes imádság csak ott lehet, ahol igazi kegyesség található. De egészen bizonyos, hogy azok az emberek, akiket Isten ilyen módon tud felhasználni, mindig az elsők lesznek, akik bizonyságot tesznek arról, hogy a gyógyulást nem ők végezték és munkálták. Őrizkednek attól, hogy az Úr dicsőségéből a legkisebb mértékben is elraboljanak valamit, mert tudják, hogy akkor minden áldásnak azonnal vége. Egyedüli törekvésük, hogy a lelkeket - akiknek áldására lehettek - magával az Úr Jézussal hozzák személyes és mindig bensőségesebb összeköttetésbe. Az elnyert gyógyulásnak ez az igazi áldása és éppen ezért kiáltják a legkomolyabban: "Nem tulajdon erőnk és jámborságunk által!"

            A hitetlenek téves vádjával szemben is nagy szükség van erre a bizonyságtételre. Komolyan és világosan kell hirdetni, hogy az egyház, a Léleknek ezt az ajándékát, hitetlensége és világiassága következtében elvesztette. Isten azonban azoknak, akik teljes hittel és engedelmességgel adják át magukat Néki, újra megadja. A hitnek és a megszentelődésnek a megújulása nélkül ez az áldás nem térhet vissza. "Ejnye, ejnye" - kiáltja azután a világ és vele együtt a névleges keresztyének nagy száma - ti azt képzelitek, hogy birtokában vagytok a hit és a kegyesség rendkívüli erejének? Szentebbnek tartjátok magatokat másoknál? Az ilyen vádakra csak Péter szavaival kell felelnünk, Isten és ember előtt mélységesen őszinte alázatossággal kell mondanunk:

"Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért!" Zsolt.115,1. :

Szükség van továbbá erre a bizonyságtételre a saját szívünk és a Sátán fortélyával szemben is. Amíg az egyház hűtlensége folytán a gyógyítás ajándéka oly igen ritka, addig Isten gyermekei - akiket az Úr megáldott ezzel az adománnyal - abban a veszélyben forognak, hogy felfuvalkodnak, mintha valami rendkívüli egyének lennének. Az ellenség sem szűnik meg őket üldözni és jaj nekik, ha engednek annak! Mivel azonban az Ő ördögi cselvetése nem ismeretlen előttünk, kitartóan kell könyörögnünk az Úrnak, hogy tartsa őket teljes alázatosságban, hogy minden időben még több kegyelmet nyerhessenek. Minél jobban tudunk kitartani ebben a lelkületben, annál nagyobb lesz az áldás is. Annál jobban uralja őket a meggyőződés, hogy egyedül Isten az, aki ezt cselekszi és egyedül Övé a dicsőség! Jelszavuk:

"De nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme." Kor.I.15,10. :

Végül igen nagy hasznára van ez a bizonyságtétel a gyenge és üdvösségre vágyakozó lelkeknek is, akik szeretnék Krisztust, mint Orvosukat elfogadni. Ezek, amikor teljes átadásról és engedelmességről hallanak beszélni, azt úgy képzelik, hogy előbb a belső növekedésnek és tökéletességnek magas fokát kell elérniük, és ezáltal bátortalanná válnak. Nem! Nem a saját erőnk által érjük azt el, hanem az egyszerű, gyermeki hit által. Mint aki tudja, hogy önmagában semmi ereje nincsen, de szívből átadja magát annak, aki hatalmasan és hűségesen teljesíti ígéretét.

A hit mértéke szerint

Mt.8,13.

Ez a textus Isten országának egyik legfontosabb szabályát tárja elénk. Hogy Isten útjait és az Úrhoz való személyes viszonyunkat helyesen fogjuk fel, jól meg kell értenünk ezt az alapszabályt, és attól eltérnünk nem szabad! A kegyelmi ajándékok adása és visszavonása egyeseknél nem csupán a hit vagy hitetlenség mértéke szerint történik. Az illető hitének mértéke gyakran szorosan összefügg Isten áldásának nagyságával is. Éppen azért az Úr, mindenkit csak olyan mértékben áldhat meg, amilyen mértékben átadja magát Néki, amilyen mértékben megnyitja szívét Isten kegyelmének befogadására. Isten kegyelmét azonban az ember csak hitének mértéke szerint nyerheti. "Legyen a te hited szerint!" Jézusnak ez a kijelentése a gyógyulásra is vonatkozik. Ezt az igazságot bizonyítják azok a lelki áldások is, amelyek a gyógyulást követik.

            Ezzel szemben azonban felvetődik két kérdés: Vajon nem Isten akarata-e, hogy gyermekei, gyakran hosszabb ideig is, betegek maradjanak? Vagy pedig: ha nyilvánvaló, hogy az Isten gyógyításai következtében sokkal több lelki áldásban részesülünk mint a betegség által, akkor miért engedi Isten, hogy annyi gyermeke, néha évekig, beteg legyen? E két kérdésre csak azt felelhetjük: "Isten az Ő gyermekeit mindenkor hitük mértéke szerint kezeli."

            Már előzőleg is említettük: az Isten gyógyításába vetett hit olyan mértékben fogyott, amilyen mértékben az egyház a világ felé fordult. Végül pedig egészen elveszett. Sőt már a hívők is megfeledkeztek arról, hogy szabad a betegségből való szabadításért könyörögni és hogy éppen a gyógyulás következtében szentelődünk meg mindig jobban és jobban, és válunk alkalmasabbá Isten szolgálatára. Nagyobbára csak arra gondolnak, hogy a betegség által főként az Isten akaratának való alárendelést a világtól való elkülönülést kell megtanulniuk. Ilyen körülmények között az Úr csak azt adja meg, amit Tőle kérnek. Ő készen lett volna a hit által való gyógyulás sokkal nagyobb áldásaiban is részesíteni őket, de nem volt elég hitük ahhoz, hogy ily nagy dolgot várjanak tőle. Isten általában az ő gyermekeinek gyengeségéhez igazodik. Az a beteg, aki egész szívével arra vágyódik, hogy betegsége nagy áldására legyen és általa akarata teljesen összeolvadjon Isten akaratával, az éppen csak ennyit kap az Úrtól. A gyógyulás áldásaiban azonban - amelyeket még ezen felül nyerhetett volna - nem részesül. A betegségből való szabadulás, - amely mintegy bizonyítéka annak, hogy az Isten akaratának való átadásuk kedves az Úr előtt - nem következik be, mert nincsen elég hitük arra, hogy azt kérjék.

            Jézus kijelentése: "Legyen a te hited szerint!" a másik kérdésre is feleletet ad. Hogyan is mernénk a hit által való gyógyulás nagy áldásairól beszélni, amikor látnunk kell, hogy oly sokan, akiket az Úr meggyógyított, kizárólag csak ideig való nyereségben részesültek? Akiknél a lelki áldásoknak még csak a nyomát sem láthatjuk. A válasz erre is ugyanaz: "Minden hitük szerint történt!" Sok beteg van, akik mikor látják, hogy Jézus miként gyógyított meg másokat, bíznak abban, hogy Jézus őket is meg fogja gyógyítani. Jézus e kérésüket teljesíti is, anélkül azonban, hogy lelkük számára további kegyelmet is adna.

            Jézusnak, mennybemenetele előtt még nem volt oly szabad az útja az emberi szívekhez, mert még nem jött el a Szentlélek. (Jn.7,39. A beteggyógyulások akkoriban nagyobbára csak a test számára való jótétemények voltak. Csak később, a Szentlélek működése alatt lett a hívők első kegyelmi ajándéka, a bűn felismerésére és bevallására nézve. Egyúttal nélkülözhetetlen feltétele is a testi gyógyulás elnyerésére nézve ahogy azt Pál apostol leveleiben a korinthusiaknak írja és ahogy Jakab apostol is tanította a szétszórt tizenkét nemzetségnek. Kor.I.11,31. Jak.5,16. Eszerint hitünk mértékétől függ az isteni kegyelem mértéke is, amelyet el kell nyernünk mind külső, de különösen belső életünkre nézve.

            Minden betegnek - aki vágyódik Isten gyógyítása után és Jézust, mint orvosát kívánja megismerni -, melegen ajánljuk, hogy ne engedje magát visszatartani hitetlensége által. Ne kételkedjék Isten ígéreteiben, hanem tartson ki hittel, és adja meg az Istennek járó dicsőséget: "Hitetek szerint történik minden!" Ha teljes szívvel az élő Istenre bízzátok magatokat, akkor bizonnyal gazdagon megáld benneteket. Ne kételkedjetek ebben a legkisebb mértékben sem!

            A hit feladata mindenkor abban áll, hogy azt, ami emberi szempontból lehetetlennek, vagy legalábbis különösnek tetszik, erősen megragadjuk. Legyünk szívesen "bolondok Krisztusért!" Ne riadjunk vissza a világ és a tapasztalatlan keresztényektől. Ne törődjünk azzal, ha gyengeelméjűnek tartanak azért, mert a Biblia alapján erősen hisszük azt, amit mások még lehetetlennek tartanak. Ne engedjük magunkat várakozásunkban megtéveszteni. Akkor sem, amikor Isten a meghallgatást halogatja, de akkor legkevésbé, ha a betegség súlyosbodik. Ha egyszer Isten Igéjének erős kősziklájára vetettük lábunkat, és Jézust arra kértük, hogy hatalmát tegye testünkön is nyilvánvalóvá, már csak azért is, mert testének tagjai vagyunk és testünk a Szentlélek temploma, akkor hittel várjunk és bízzunk Benne. Tudnunk kell, hogy Ő pártfogásba vett. Örömmel kell fogadnunk, hogy Ő felelősséget vállalt testünkért. Bizonyosaknak kell lennünk afelől, hogy az Ő gyógyereje rajtunk is dicsőségesen meg fog nyilatkozni.

A hit útja

Mk.9,24.

E szavak már sok ezer bűnöst segítettek el arra, hogy lelkük megváltását és üdvösségüket megtalálják. Egy beteg gyermek meggyógyulása előtt hangzottak el ezek a szavak. Úgy is mondhatjuk, hogy a hit segélykiáltása volt, amely Jézushoz menekült, hogy gyógyulást nyerjen. Világosan megmutatja, hogy ugyanegy lélekben igen gyakran megfér a hit is meg a hitetlenség is! Csak kemény küzdelem árán tud eljutni oda, hogy Jézusban és gyógyító erejének hatalmában higgyen. Minden beteg bátorságot meríthet belőle arra vonatkozólag, hogy maga is megtapasztalhassa az Úr hatalmát.

            Most különösen azokhoz a betegekhez fordulok, akik nem kételkednek abban, hogy Jézus ma is kész, ma is hatalmában áll, hogy minden földi gyógyeszköz nélkül gyógyítson. Illetve azokhoz, akikben hiányzik az a határozottság, amely által ezt a gyógyulást a saját számukra meg tudnák ragadni. Ezek általában hisznek Jézus isteni hatalmában. Hisznek az Ő gyógyító készségében is. A Bibliából, vagy az újabb időben tapasztalt egy vagy több esetben előforduló isteni gyógyulás által meggyőződést is nyertek afelől, hogy az Úr rajtuk is tud segíteni. Mindazáltal azonnal visszariadnak, amikor arról van szó, hogy a gyógyulást magukévá tegyék és hittel így szóljanak: "Az Úr meghallgatott! Tudom, hogy meggyógyultam!" Éppen az ilyenek számára nyújt hathatós segítséget ez a fejezet.

            Gondoljátok meg elsősorban, hogy senki sem gyógyulhat meg hit nélkül! Amikor az apa a beteg gyermekét Jézushoz vitte és azt mondta: "Ha tehetsz valamit, légy segítségül nekünk, könyörülvén rajtunk!" Az Úr azt felelte: "Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek!" Jézus képes volt gyógyítani. A készség is meg volt benne. A felelősséget azonban az apára hárította. "Ha hiheted." A gyógyulás elnyeréséhez nem elég az imádság. A hit nélküli imádság teljesen eredménytelen. Az Úr csakis a hitből való imádság által segíti meg a beteget. Ha tehát magatok kértetek gyógyulást az Úrtól, vagy mások imádkoztak értetek, akkor már - mielőtt bármi javulást észlelnétek is - hittel azt kell mondanotok: "Isten Igéjének alapján meg van a belső bizonyosságom, hogy imádságom meghallgattatott és meggyógyulok!" Ebben az esetben a hit annyit jelent, hogy a beteg, testét letette az Úr kezébe és teljesen Reá hagyatkozott. A hit megragadja a gyógyulást, mint az Úr egyik kegyelmi bizonyítékát. Még ha testében semmi változást nem érez is, már előre bizonyságot tesz a gyógyulásról és dicsőíti érette az Urat.

"Áldjad én lelkem az Urat, aki meggyógyítja minden betegségedet!" Zsolt.103,3. :

Az Úr ilyen hitet kíván, amikor gyógyítani akar!

            Vajon miként jutunk a hitnek erre a fokára? Elsősorban a bennünk gyökerező hitetlenséget kell kiszolgáltatnunk Istennek. Számítanunk kell arra, hogy Ő meg is szabadít attól. Óvakodnunk kell azonban attól, hogy a hitet vételárnak tekintsük, mint amelynek alapján Istentől elnyerhetjük a gyógyulást. Nem! Ő maga az, aki bennünk a hitet felébreszti és fejleszti. "Légy segítségül az én hitetlenségemnek", kiáltja a gyermek apja. Buzgón könyörög a teljes hitért. Így kell nekünk is cselekednünk! Valljuk meg az Úrnak, mily nehéz nekünk az Ő Igéjének hinni. Mondjuk meg őszintén, hogy utáljuk ezt a hitetlenséget. Át akarjuk adni magunkat teljesen, és figyelni kívánunk az Ő Igéjére. Ne vesztegessük az időt, a hitetlenség felett való panaszainkkal, hanem nézzünk csak Jézusra! Orcájának világossága lesz az erőnk, amely által megtaláljuk a Benne való igaz hitet. Zsolt.44,4. Ő maga szólít fel bennünket arra, hogy benne bízzunk. Óh, figyeljünk Ő reá! - és akkor kegyelme által győzedelmeskedik bennünk a hit.

            Így szóljunk Hozzá:

- Uram! Még nagy hitetlenséget érzek magamban. Nehezemre esik hittel mondani: Meggyógyultam, mert enyém a Megváltó! Óh, adj erőt, hogy e hitetlenséget le tudjam győzni. Uram! Egyedül te tudsz engem diadalra segíteni! Én hinni akarok, én hinni fogok és a Te erőd által szabad azt mondanom: Hiszek, mert segítségül jöttél az én hitetlenségemnek.

            Amint igazi benső közösségbe jutunk Jézussal, és szívünk az Ő szívén nyugszik, hitetlenségünk már le van győzve.

            Hitünket azonban bizonyítanunk is kell. Higgyünk szívesen és örömmel annak, amit az Úr mond nekünk, de még erősebben higgyünk abban, ami Ő lenni akar nekünk. Támaszkodjunk erősen az Ő ígéreteire: "A hitből való imádság felsegíti a beteget."

            "Én vagyok az Úr, a te Gyógyítód!" Nézzünk Jézusra, aki fájdalmainkat viselte. Aki mindeneket meggyógyított, akik Hozzá mentek. Higgyünk a Szentlélekben, hogy Ő a mennyben uralkodó Jézust, mint szívünkben jelenlévőt, kinyilatkozatja és kegyelmét, hatalmát testünkre is kiárasztja. Áldjuk, dicsőítsük azonnal az Urat. Ne várjunk arra, amíg jobban érezzük magunkat, vagy amíg több hittel rendelkezünk. Áldjuk Őt és mondjuk Dáviddal:

"Uram, Istenem, hozzád kiáltottam és te meggyógyítottál engem!" Zsolt.30,3. :

Isten gyógyítása kegyelmi ajándék, amelyet ugyancsak lelkileg, hittel kell megragadnunk, mielőtt még hatását éreznénk. Ragadjuk meg tehát és adjunk érte hálát Istennek. Amikor az Úr Jézus kiűzte a tisztátalan lelket a gyermekből, az olyan erővel ragadta meg őt, hogy sokan azt hitték, meghalt. Ha tehát betegségünk nem távozik, szűnik meg azonnal, ha hitetlenségünk és Sátán le akar fegyverezni, ne hallgassunk reá, hanem ragaszkodjunk annál erősebben Jézushoz, a mi Megváltónkhoz. Aki egészen bizonyosan meggyógyít.

Testetek a Szentlélek temploma

Kor.I.6,15.19.20.

A Biblia azt tanítja, hogy a hívők képezik Krisztus testét. Ezt a megállapítást rendszerint lelkileg értelmezik, holott a Biblia a leghatározottabban azt kérdi: "Nem tudjuk-e, hogy testünk a Krisztusnak tagjai?" Amikor a Szentírás a Jézus Krisztusnak vagy a Szentléleknek bennünk való lakozásáról beszél, akkor ugyancsak lényünk lelki részére vonatkoztatjuk azt. Vagyis szívünkre és lelkünkre. Mindazonáltal a Szentírás nyomatékosan mondja: "Nem tudjátok-e, hogy testetek a Szentlélek temploma?" Kor.I.6,19.

            Amint az egyház meg fogja érteni, hogy testünknek is része van Krisztus váltságművében, és hogy annak következtében - eredeti rendeltetéséhez híven - a Szentlélek lakhelyévé és Annak eszközévé kell válnia, akkor majd felismeri, hogy micsoda fontos szerepe van Isten gyógyításának nemcsak a Bibliában, hanem Isten tervében is.

            A teremtéstörtént szerint az ember három részből áll. Isten a föld porából először a testet formálta, abba életnek leheletét lehelte, azután kiárasztotta reá saját életét és lelkét.

            Isten lelkének az anyaggal való összeköttetése folytán vált az ember élő lélekké. Az ember, a test és lélek között áll és közösen szolgál mindkettőnek. Teste által a külvilággal, lelke által pedig a láthatatlan világgal és Istennel jut érintkezésbe. Az ember, lelke által alkalmassá tudja tenni testét a mennyei hatások befogadására, miáltal az lelkivé átalakul. Ugyanígy a test is tud befolyást gyakorolni a lélekre és azt lehúzza a földre. Mivel tehát az ember majd a test, majd pedig a lélek befolyása alá kerül, kénytelen dönteni afelett, hogy melyiknek engedelmeskedjék, a lelkén át beszélő Isten szavának, vagy az érzékszervein át beszélő világ szavának.

            A léleknek és testnek ebben az összeköttetésében rejlik az egész teremtés csodálatossága és sajátossága. Ezáltal lett az ember mintegy koronája Isten művének. Az ember annak bizonyítására rendeltetett, hogy a test, - amikor a lélek uralma alá kerül, Isten lelke által képességet nyer arra, hogy lelkivé alakuljon és így a mennyei dicsőség részesévé váljék.

            Tudjuk, hogy ezzel a képességgel mit cselekedett a bűn és Sátán. Mindent elkövetett, hogy célját, - az ember fokozatos megrontását elérje. A test által megkísértette, elcsábította. A lelket az érzékek uralma alá hajtotta. Ámde Isten is megtett mindent annak ellensúlyozására. Nem sajnálta a legnagyobb áldozatot sem, hogy Sátán munkáját meghiúsítsa és a teremtés célját mégis elérje.

"Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa." Jn.I.3,8.

"Isten az Ő Fiának testet alkotott." Zsid.10,5.

"És az Ige testté lett." Jn.1,14.

"Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg." Kol.2,9.

"Aki a bűneinket maga vitte fel testében a fára." Pt.I.2,24.

:És íme, a halálából feltámadott Jézus, akinek teste, lelke egyformán szabad a bűntől, részesévé tett bennünket az Ő dicsőséges teste erejének.

            Az Úrvacsora, a Krisztus testével való közösségünk. Testünk pedig Krisztusnak tagjai! Kor.I.1,9. Kor.I.6,15. Kor.I.12,27.

            Hit által minden tulajdonunkká lesz, amit Krisztus halála és feltámadása által szerzett nekünk. A feltámadott Jézus élete azonban nemcsak lelkünkben nyilatkozik meg hatalmasan itt alant, hanem testünkben is erőteljesen érvényre kíván jutni.

            "Nem tudjátok, hogy a testetek a Szentlélek temploma?" Sokan úgy képzelik ezt, mintha a Szentlélek úgy lakozna testünkben, ahogyan mi lakozunk a házban. Ez azonban nagy tévedés. Én lakhatom egy házban anélkül, hogy az lényemnek egy része volna. El is hagyhatom bármikor, anélkül, hogy az fájdalmat okozna. Köztem és a ház között nem áll fenn semmiféle életközösség. A Léleknek a testünkben való lakozása azonban egészen más valami. Már egy palánta élete is élénken betölti annak minden részecskéjét. Éppen így lelkünk sincsen korlátozva testünk valamely részére, szívünkre vagy agyunkra, hanem áthatja egész testünket a legkisebb tagunkig. A Lélek életerejével átitatja az egész testet. Ahol élet van, ott lélek is van! Ugyanígy a Szentlélek is áthatja egész testünket. Ő sokkal bensőségesebb módon tölt meg és lakozik bennünk, mint ahogy azt elképzelni tudnánk.

            Mint ahogy a Szentlélek, - Jézus életét, szentségét, örömét és erejét közli lelkünkkel, ugyanúgy ajándékozza a beteg testnek is egész életerejét, ha a beteg kinyújtja feléje a hit kezét. - Amint a test teljesen aláveti magát Krisztusnak és "Krisztussal együtt megfeszíttetett" Gal.2,20. - minden saját akaratról, önkormányzatról lemond és csupán az Úr temploma kíván lenni, akkor a Szentlélek is kinyilatkoztatja az erőtelen vagy beteg testben az Úr életerejét. Istent csak akkor dicsőítjük testünkben igazán, ha megengedjük Néki, hogy hatalmát abban is érvényre juttassa azáltal, hogy templomát megszabadítja a bűn, betegség és a Sátán hatalmától.

A test az Úrnak rendeltetett!

Kor.I.6,13.

A mélyhitű tudósoknak egyike (Qetinger prelátus) ezt a kijelentést tette: "Isten útjainak célja a megtestesítés." Amint látjuk is, - Isten ezt már az ember teremtésénél is szem előtt tartotta. Ez az, ami a mennyei sereget is csodálatba ejti, amikor a Fiú dicsőségét szemlélik. Jézus megdicsőült emberi testben lépett Isten trónjára, hogy dicsőségében részesüljön.

            Ezt az isteni végzés beteljesedéseként kell felismernünk. A megváltott emberiség, mint Krisztus teste, Isten temploma lesz, ahol Ő örökké lakozik. Kor.I.6,16. A teremtett világ is részesül majd az új égben és új földön Isten gyermekeinek dicsőségében. Rm.8,19-23. Ekkor a földi test teljesen megszenteltté és megdicsőültté válik a Szentlélek által. A lelki életnek ez a teljessége lesz az Úrnak és az ő megváltottainak legnagyobb dicsősége.

            Ennek a célnak az elérése érdekében Jézus igen nagy súlyt helyez arra, hogy testünk már itt a földön is a Szentlélek megszentelt lakhelye legyen. Sajnos, még maguk a hívők sem értik meg igazán ezt az igazságot. Ezért alig törekszenek arra, hogy mindazokat az áldásokat elnyerjék, amelyeket a Szentlélek hatása által a testre nézve várhatunk.

            A legtöbb keresztyén úgy gondolkodik, hogy a test a saját tulajdonuk és azzal tetszésük szerint rendelkezhetnek. Mivel fogalmuk sincs arról, hogy a lélek megszentelődése mennyire a testtől függ, éppen ezért azt sem értik meg, hogy micsoda erő rejlik ezekben a szavakban: "A test az Úrnak rendeltetett!" Ugyanabban a versben mondja az apostol: "Az eledel a hasnak és a has az eledelnek rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazt eltörli." Kor.I.6,13. Az evés és ivás alkalmat nyújt a keresztyéneknek arra, hogy ezeknek a szavaknak az igazságát megvalósítsák. "A test az Úrnak rendeltetett és az Úr a testnek!" Nekünk valóban meg kell tanulnunk Isten dicsőségére enni és inni.

            Az evés által jött a világba a bűn és a bukás. Igen figyelemreméltó, hogy Jézus első megkísértése is abban állott, hogy Sátán eledelt kínált Néki. Jézus megszentelte testét, mert csakis az Atya parancsa szerint vett magához ételt. Sok keresztyén nem őrködik a szent mértékletesség felett, nem vigyáz arra, hogy a test ne váljék alkalmatlanná Isten szolgálatára. Az evés és ivás. Nem szabad, hogy az evés, ivás megakadályozza az Istennel való közösségünket. Sőt, ellenkezőleg, meg kell hogy könnyítse azt. Az evés, ivás csupán arra szolgálhat, hogy általa testünket egészségben tartsuk.

            Az apostol még a paráznaságot is említi mint bűnt, amely különösen ellene mond az Igének: "A test az Úrnak rendeltetett!" Nem csupán a házasságon kívüli paráznaságról van itt szó, hanem arról is, amely magában a házasságban fordul elő. Minden bujaság és önuralom hiánya felett súlyos ítélet ez az Ige: "Testetek a Szentlélek temploma! A test az Úrnak rendeltetett!" Kor.I.6,19.13.

            Így tehát mindent, ami a testi élethez tartozik, ruházatot vagy üdülést, erősítésre szolgáló alvást, nyugalmat vagy bármiféle szórakozást, mindent a Szentlélek vezetése alá kell helyeznünk. Mint ahogy az ószövetség temploma is egyedül az Úrnak és az Ő szolgálatára rendeltetett, úgy a mi testünk is egyedül az Úr számára teremtetett.

            A hit által való gyógyulás egyik legnagyobb áldása az, hogy megtanuljuk általa miként kell megszabadulnia testünknek saját akaratunk igájától és miként kell teljesen az Úrnak átadni. Isten addig nem hallgatja meg imádságainkat és nem ad gyógyulást, amíg el nem éri azt a célt, amelyet a betegséggel el akar érni. Az Úr ezáltal a fegyelmezés által szorosabb összeköttetésbe kíván bennünket juttatni saját magával. Meg akarja velünk értetni, hogy testünk, amelyet eddig saját tulajdonunknak tekintetünk, egyedül az Övé! S hogy a Szentlélek testünket, minden mozdulatával együtt birtokba kívánja venni és meg akarja szentelni. Közölni óhajtja velünk, hogyha testünket minden tartózkodás nélkül alávetjük a Szentlélek befolyásának, akkor meg fogjuk tapasztalni annak hatalmát. Belénk árasztja Jézus életét, miáltal meggyógyít. Végül oda juttat, hogy mély meggyőződéssel mondjuk: Igen! "A test az Úrnak rendeltetett!"

            Vannak hívők, akik valósággal hajhásszák a megszenelődést, amellett azonban csak a lélekre gondolnak. Megfeledkeznek arról, hogy a test egész idegéletével, a kéz, a fül, a száj különösképpen arra vannak hivatva, hogy Isten kegyelmét és jelenlétét bizonyítsák. Még nem vették eléggé figyelembe az Igét:

"A ti testeitek Krisztusnak tagjai, vagy "Ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldöklitek, éltek!" Kor.I.6,15. Rm.8,13. "Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére." Thess.I.5,23. :

Óh, mennyire újjá lesz minden, ha az Úr, a hitből való gyógyulás által megragadja testünket, birtokba veszi és annak egészséget, életet ad! Akkor a beteg szent félelemmel és az öröm kimondhatatlan érzésével oda tudja adni testét élő áldozatul az Úrnak, hogy annak gyógyulását elnyerje. Azután pedig jelszava marad: "A test az Úrnak rendeltetett!"

Az Úr a testnek!

Kor.I.6,13.

Istennek az emberrel való érintkezésében csodálatos kölcsönösség uralkodik. Ami Isten az én számomra, annak kell lennem nékem is az Ő számára. És ami azután én vagyok az Ő számára, az akar Ő is számomra lenni. Ahogy Ő szeretetében teljesen nekem adja magát, úgy kell nékem is szeretetben átadnom magamat Néki. Amilyen mértékben adom át magamat Néki, úgy adja Ő magát nékem. Úgy tanít bennünket Isten, hogy önátadásunk magába foglalja a testet is. És hogy minél jobban bizonyítjuk életünkkel, hogy "Testünk az Úré", annál jobban fogjuk tapasztalni, hogy az Úr is a testté. Amikor azt mondjuk: "A test az Úrnak rendeltetett!" akkor ezzel azt a vágyat fejezzük ki, hogy testünket teljesen az Úrnak szenteljük kedves áldozatul, hogy Általa megszentelődjék. Ha azonban azt mondjuk: "Az Úr a testnek", akkor azzal ama erős meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy az Úr elfogadta áldozatunkat és a Szentlélek átárasztja ránk az Ő életét és szentségét, és hogy Ő ebben folyton-folyvást megerősít és megtart.

            Ez a hit dolga. Testünk erőtelen, nyomorult, bűnös és halandó, éppen azért nem könnyű ennek az Igének: "Az Úr a testnek!" jelentőségét teljes mértékben felfogni. Helyes alkalmazására azonban maga a Szentírás ad erős alapot. A testet Isten teremtette Sajátmaga számára. Jézus földi testet öltött magára. Bűneinket, testében felvitte a fára. Ezáltal testünket megszabadította a bűn hatalmából. Jézusban a test feltámasztatott a halálból és Isten trónjára emeltetett. Így válik a test, a Szentlélek lakhelyévé és arra rendeltté, hogy feltámasztása után a mennyei dicsőségben örökké részt vegyen. Így tehát teljes bizalommal mondhatjuk: "Az Úr a testnek!" Jézus váltságerejének egész teljessége a testnek is előnyére van.

            Ezt az igazságot sokféleképpen lehet alkalmazni. Mindenekelőtt erőteljesen segít a megszentelődés útján a mindennapi életben. Némelyik bűnnek a gyökere és ereje valamilyen testi megkötözöttségben rejlik. A megtért iszákos utálja a szeszes italt és mégis megkísérti a testi vágy és néha, néha le is győzi. Amint azonban ilyen küzdelmekben újból hittel átadja testét az Úrnak, akkor az ivásra való minden vágya azonnal tovaröppen.

            Ingerlékenységünknek oka igen gyakran érzéki hajlamainkban rejlik. Egy könnyen izguló idegrendszer gyakran igen gyors, erős és szeretetlen szavakra ragadja az embert. Ámde ilyen esetekben is egyszerűen át kell adnunk testünket az Úrnak. A győzelemnek ez az egyedüli útja. A test ingerlékenységét megszünteti a Szentlélek és ezáltal megszenteli a testet, és feddhetetlenné teszi.

            E kijelentést: "Az Úr a testnek!", a testi erőre is lehet vonatkoztatni, amelyet ugyancsak az Úr szolgálatába kell állítanunk. Ezért is mondja Dávid: "Isten felövez engem erővel!" Zsolt.18,33.34.35. Ezt különösképpen a testi erőre érti. Azért fűzi hozzá azonnal: "Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé. Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim meghajlítják az ércíjat." Vagy: "Az Úr életemnek erőssége." Zsolt.27,1. Ez az Ige nyilván az egész emberre, a test, lélek és szellemre érvényes. Sok hívő tapasztalta már, hogy ez az ígéret: "Akik az Úrban bíznak, erejük megújul." A testre nézve is teljes érvénnyel bír. Valamint, hogy a Szentlélek keresztsége testi erőnket is fokozza.

            Ez az Ige: "Az Úr a testnek!" különösen a hit által való gyógyulásnál bizonyul igaznak. Itt az Úr Jézus, megváltó és helyreállító erejének teljességében, mint a test, lélek és szellem irgalmas Megváltója mutatkozik meg.

            Néhány évvel ezelőtt Svájcban egy fiatal lány sorvadásban halálos beteg volt. Az orvos azt tanácsolta, hogy melegebb éghajlat alá vigyék. Testi gyengesége azonban ezt nem engedte meg. Ebben az időben hallott Jézusról. Eljutott hozzá is a nagy örömüzenet, hogy Ő a betegek Megváltója. Midőn éjszaka efelett gondolkodott, hirtelen úgy érezte mintha az Úr teste leereszkedett volna hozzá és mennyire betű szerint kell venni e szavakat: "Az Úr a testnek!" Ettől a pillanattól kezdve jobban lett. Egy idő múlva már Bibliaórákat tartott. Később pedig az Úrnak erőteljes és megáldott munkása lett, nevezetesen az asszonyok között. Ő jól megtanulta, hogy mit jelent: "Az Úr a testnek!"

            Kedves betegek! A betegség által az Úr megmutatta nekünk, hogy a bűn milyen hatalmat tud gyakorolni a testre. A gyógyulás által azonban arra akar tanítani, hogy a megváltás még sokkal nagyobb hatalmat tud gyakorolni a testre. Azt mondja, tanuljuk meg eddig még ismeretlen módon bizonyítani: "A test az Úré!"

            Add oda őszintén testedet, betegségeddel együtt az Úrnak. Add oda a bűnödet is, amely elsősorban oka betegségednek. Hidd erősen, hogy az Úr elfogadja testedet, ha azt átadod Néki. Akkor Ő világossá teszi előtted, hogy mily valóságosan és tökéletesen teljesedik be az Írás szava: "Az Úr a testnek!" és miként váltotta meg testünket is az Úr az Ő teste által. Megdicsőült testében bírja a számukra szükséges mennyei erőket, amelyekben részesít, hogy Ő is megdicsőüljön a mi testünkben.

 

Ne gondolj a testtel!

Rm.4,19-21.

Amikor Isten Fiút ígért Ábrahámnak, akkor Ő ezt az ígéretet egyáltalán nem tudta volna hinni, ha saját elhalt testére gondolt volna. Ő egyedül csak Istenre, az Ő ígéretére, hatalmára és hűségére gondolt és így teljesen bizonyos volt az ígéret megvalósulásában.

            Ez a tény csodálatos tanítást ad nekünk az orvosi eszközök által elnyerhető gyógyulás és egyedül az Istentől várt gyógyulás különbségére nézve. Ha külső eszközöket veszünk igénybe, akkor a beteg minden figyelme a testre irányul. A hitből való gyógyulás ellenben arra ösztönöz, hogy tekintetünket elvonjuk a testről és testestől-lelkestől az Úr gondjaira és kezelésére bízzuk magunkat. S a betegség alatt csupán Ővele foglalkozzunk.

            Ez az igazság megtanít bennünket annak a különbségnek a meglátására is, amely a betegségből származó, és az Úr által nyert gyógyulásból fakadó áldás között van. Némelyek úgy vélekednek, hogy Jakab apostol ígéretét nem kell szó szerint venni, mert a lélek számára sokkal nagyobb áldás a betegség, mint az egészség.

            Ez a megállapítás gyakran helyes is. Különösen, ha az egészséget külső gyógyeszközök által érték el. Ebben az esetben bizony sokkal jobb lett volna, ha betegek maradnak. Ez az eset azonban nem forog fenn, ha a gyógyulást közvetlenül az Úrtól nyerjük. A hit által való gyógyulásnál igen szükséges, hogy a bűnt bevalljuk és elhagyjuk. De igen fontosak még a továbbiak is: Az Úrnak való osztatlan átadás. A Tőle való teljes függés, még az egészségre nézve is! Erős meggyőződés, hogy Isten Fia gondjaiba vette testünket. Hogy a hit által elnyert gyógyulás, biztos kezdete az új életnek és az Úrral való benső közösségnek. Ezáltal megtanuljuk, hogy a testre vonatkozó gondjainkat teljesen az Úr kezébe helyezzük. Hogy az esetleg visszatérő betegség első megnyilatkozása, csak figyelmeztetés, hogy ne a testre, hanem csak az Úrra nézzünk.

            A legtöbb betegnél, akik orvosi úton keresik a gyógyulást, egészen másként áll a helyzet. Ha a gyógyultak közül egyesek meg is tanulták azt, hogy önmagukról megfeledkezzenek, de sokkal több az olyan, aki betegség alatt mindig csak önmagával és betegségével foglalkozik. Milyen gondosan ügyelnek a javulás, vagy rosszabbodás legkisebb jelére is. Milyen elővigyázatosságot tanúsítanak az evésnél és ivásnál, és mennyire mellőzik ezt vagy azt. Mennyire vigyáznak arra, vajon mások eléggé foglalkoznak-e velük? Illően gondoskodnak-e róluk és kellően látogatják-e? Óh, mennyivel több figyelmet szentelnek a testnek, mint az Úrnak. Valóban igen nagy azoknak a száma, akik betegségükben csaknem kizárólag önmagukkal vannak eltelve.

            Mindez egészen másként alakul, ha bizalmunkat az élő Istenbe vetjük és a gyógyulást csak Tőle várjuk. Az első, amit itt meg kell tanulnunk az, hogy a testre vonatkozó minden gondot el kell vessük. Hiszen az Úrra bíztuk azt. Ő teljesen átvette a felelősséget érte. Ha azután nem is leszünk azonnal jobban, sőt ha inkább rosszabbodást észlelünk, akkor is erősen ki kell tartanunk amellett, hogy most a hit útján járunk, ahol nem szabad a láthatókra, a testre gondolnunk, hanem egyedül csak az élő Istenhez kell ragaszkodnunk.

            Az Úr Jézus parancsa: "Ne aggodalmaskodjatok a ti testetek felől". Mt.6,25. egészen új és dicső világosságot nyújt. Amikor Isten megtanította Ábrahámot arra, hogy ne gondoljon saját testére, akkor ez a legdicsőbb hit iskolája volt, ami csak létezett. Megtanította Ábrahámot, hogy egyedül csak Istenre és az Ő ígéretére figyeljen. Így erősödött meg a hitben és adott dicsőséget az Úrnak. Erősen meg volt győződve arról, hogy Isten az Ő ígéretét beteljesíti.

            Isten gyógyítása csodálatos kötelék, amely az Úrral egyesít. Kezdetben alig tudjuk hinni, hogy az Úr kinyújtja kezét és beteg testünkre helyezi. Amikor azonban Isten Igéjéből mindig több világosságot nyerünk, akkor bátorságot nyerünk arra, hogy megragadjuk ígéretét. Végül nyugodtan mondjuk: Testemet leteszem az Úr kezébe és minden gondot átadok Néki. Ezután már nem gondolunk a testre, sem érzelmeinkre, hanem csak az Úrra és az Ő Ígéjére.

            Szeretett olvasóm, nem akarsz a hitnek erre az áldásdús útjára lépni? Nem akarsz Ábrahám nyomdokain járni? Ha igen, akkor ezentúl már ne ügyelj testedre és ne kételkedj hitetlenül az Ő ígéreteiben. Ha beteg testedre gondolsz, ez mindenkor kételkedésre vezet. Az Isten ígéreteihez való ragaszkodás által ellenben a hit útjára lépsz. Ez Isten gyógyításának az útja, amely által Isten megdicsőíttetik.

Betegség és halál

Zsolt.90,10. Zsolt.91,3.6.16. Zsolt.92,15.

Jakab apostolnak már többször idézett szavaival - "A hitből való imádság megtartja a beteget" - kapcsolatban, sokszor felteszik a kérdést: Vajon miért kell meghalnunk, ha a hitből való imádság által mindig újból meggyógyulunk? Hozzáfűzik még: Hogyan tudhatná a beteg, hogy Isten - aki életünknek idejét előre meghatározta - nem éppen ezáltal a betegség által akar elszólítani? Vajon ebben az esetben nem hiábavaló-e ha gyógyulásért imádkozunk, sőt talán bűn is?

            Mielőtt erre az ellenvetésre felelnénk, meg kell gondolnunk: Ezeket a kifogásokat nem tehetjük magunkévá. Mi hiszünk Jézusban, mint a betegek gyógyítójában. Hiszünk Isten Igéjének, a Jakab apostol levelében és másutt is ily világosan kifejezett ígéretnek. Nekünk nincsen jogunk arra, hogy Isten világos ígéreteit - a nehézségek miatt - bármilyen módon is megváltoztassuk vagy gyengítsük.

            Nem is kívánhatjuk, hogy kétségeinktől megszabaduljunk, mielőtt Isten Igéjében hinnénk. Elsősorban hinnünk kell, azután szívükből meg kell hajolnunk az Ige előtt. Egyedül csak így tudunk helyes értelemre jutni és kétségeinkre nézve tanítást, utasítást és világosságot nyerni Isten Lelke által.

            Figyelembe kell vennünk még azt is, ha olyan igazságról van szó, amelyet az egyház hosszú időn keresztül elhanyagolt, vagy elhomályosított, akkor nem lehet azt egyszerre a maga teljes erejében és jelentőségében újra megragadni. Csak amikor ez az igazság, hit által a gyülekezetben ismét megelevenedik és lassanként megértik, csak akkor fogja a Szentlélek sokoldalúan megvilágítani és minden oldalról látható világosságba állítani.

            Gondoljuk meg, hogy a hitből való gyógyulás drága ajándékát az egyháztól az Úr visszavonta hitetlensége miatt. Tartsuk szem előtt, hogy ez a dolog most még kissé új ahhoz, hogy ebben a könyvecskében ennek tényét teljesen kimerítsük. Ha majd Isten népe között ismét felelevenedik ez az igazság és életté válik, akkor már sokkal jobban és teljesebben tárulhat fel előttünk. Isten ígéretében való hitét senki se tegye függővé emberi magyarázatoktól. "Az igazakra, akik őszintén alávetik magukat Isten Igéjének, világosság fénylik a sötétben."

 

1. Az első ellenvetésre könnyű felelni. Az Írás szerint életünknek ideje 70-80 esztendő. Aki Jézusban, a Megváltóban hisz, az erősen ragaszkodik az Írás ezen magyarázatához is. Életének idejéül 870-80 évet szabad kívánnia, de többet nem.

            A hívő egyébként is a Szentlélek vezetése alá helyezi magát. Ezáltal mindig jobban ismeri fel Isten akaratát. Különösen amikor előfordul valami, ami a 70 év elérését akadályozza. Nincsen szabály kivétel nélkül! Ez nem csupán földi, hanem mennyei vonatkozásban is igaz. Az egész Szentírás, valamint Jézus és Jakab apostol szavai arra tanítanak, hogy az Atyánál általános szabály az, hogy gyermekei egészségesek legyenek és Néki szolgáljanak. Ebből a célból meg kell szabadulniuk a betegségtől, amely ítélet a bűn felett. Amikor azután bekövetkezik azoknak haláluk, akik a hitből való gyógyulás erejében az Úrral jártak és testük a Szentlélek által megszentelődött, nem kell okvetlenül betegség által meghalniuk. Az ilyen hívők számára a halál nem egyéb, mint az Úrban való elalvás. Nem jelent mást, minthogy fáradságuktól megszűnnek és bemennek a nyugalomba. Ez az ígéret: "Hogy jól legyen dolgod és hosszú életű légy a földön", az új szövetségben is teljes érvényű. Móz.II.20,12. Ef.6,3.

            Amikor a hívő, a hitből való gyógyulás alkalmával mindig jobban megismeri az Urat, mindig több szabadságot és örömöt is nyer arra nézve, hogy betű szerinti teljesedését várja ama ígéretnek:

"Hosszú élettel elégítem meg őt." Zsolt.91,16.

"Még a vén korban is gyümölcsöznek: kövérek és zöldellők lesznek." Zsolt.92,15. :

2. Ugyanez az Íge megszünteti a második kétséget is. Isten Ígéjéből a beteg megtanulja, hogy Isten meg akarja őt gyógyítani, ha bűneit megbánja, bevallja és hittel könyörög hozzá. A sokféle bajt, viszontagságot, amit a világ folyása magával hoz, a hívő sem kerülheti el. A betegséget azonban igen, mert teste a Szentlélek temploma lett. Néki szabad egészséget kérnie azért, hogy Isten hatalma nyilvánvalóvá váljék, hogy szolgálhasson Néki és az Ő akaratát teljesítse. Isten velejáró szolgáival közölni óhajtja az egyébként elrejtett dolgokat is. A hit azonban nem ad jogot arra a következtetésre, mintha Istent általa kényszeríthetnénk arra, hogy ígéreteit teljesítse. A hit sokkal inkább gyermeki lelkületben nyilvánul meg, amely éppen azáltal dicsőíti mennyei Atyját, hogy csodálatos szeretetében rendíthetetlenül bízik. Meg van győződve arról, hogy Ő minden ígéretét beteljesíti, hogy váltságának erejét mind a lélekre, mind a testre kiárasztja mindaddig, amíg csak eljön a válás órája.

A gyógyítás ajándéka a Szentlélek által

Kor.I.12,4.9.11.

Isten gyermekeinek kiváltsága és dicsősége abban áll, hogy Isten közöttük lakozik és hatalmasan kinyilatkoztatja magát előttük. Móz.II.33,16 és Móz.II.34,9-10. Istennek a hívőkben való lakozása, az újszövetségben sokkal nyilvánvalóbb, mint az ószövetségben. Isten a Szentlelket kiárasztja gyülekezetére, amely Krisztus tagja, hogy hatalmasan munkálkodjék közöttük. Egyedül tőle függ hogylétük és egész életük. Azért, hogy felismerhessük benne az Úr gyülekezetét, Krisztus tagját, szükséges, hogy a Szentlélek teljesen szabadon és korlátlanul uralkodhassék benne. A gyülekezet mindenkor várhatja a Szentlélek kinyilatkoztatását, amennyiben az Ígének megfelelőleg teljes egészet képez. "Egy a test, egy a lélek." Ef.4,4.

            A gyülekezet tagjaiban azonban különbözőképpen munkálkodik a Szentlélek. Van eset, hogy egy bizonyos munkához megtelünk Szentlélekkel, másik munkára nézve azonban nem! Az egyház történetében is vannak idők, amikor a Szentlélek egyes adományait hatalmasan kiárasztja, egyéb adományait ellenben a hitetlenség és tudatlanság következtében visszatartja. Ahol gazdag lelki életet lehet tapasztalni, ott elvárhatjuk, hogy a Szentlélek minden adományát kiárasztja.

            A gyógyítás adománya a Szentlélek egyik legdrágább ajándéka. Jézusról meg van írva:

"Tudjátok, hogy a názáreti Jézust mint kené fel Isten Szentlélekkel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, akik az Ördög hatalma alatt voltak, mert az Isten volt vele." Csel.10,38. :

A Szentlélek, mint a gyógyítás Lelke is lakozott benne. Így volt az első gyülekezetben (hasonlítsuk csak össze figyelmesen a Csel.3,7. Csel.4,30. Csel.5,12.15.16. Csel.6,8. Csel.7,9. Csel.14,9-10. Csel.16,18. Csel.19,11-12. Csel.28,8-9.). A Szentlélek bőséges kiáradásának gyümölcseihez mérten a gyógyulások is bőségesek voltak. Vajon milyen tanítást vonhatunk le ebből a mai gyülekezet számára?

            Isten gyógyításai, a Szentlélek műve. Krisztus váltságművének erejét kiterjesztette a testre is. Ezt az erőt a Szentlélek közvetíti nekünk, hogy általa megtartson. Testünk részt nyer a megváltás jótéteményéből. Isten gyógyítását mind a mai napig, mint annak gyümölcsét tekintjük. Jézus az, aki gyógyít. A Szentlélekkel megkent és annak keresztségében részesült Jézus, tanítványait is ugyanazzal a Lélekkel kereszteli meg. Ő hozzánk is küldi Szentlelkét, hogy a betegséget távol tartsa tőlünk, illetve, ha betegség ér, - visszaadja az egészséget.

            Az isteni gyógyulás a Szentlélek megszentelő művének része. Amikor a Szentlélek közli velünk a Jézus által szerzett váltságot, ezt azért teszi, hogy általa megszenteljen. Nevében is kifejezésre jut szentsége. A gyógyulás, amelyet Ő létrehoz, szoros összefüggésben van egész művével. Célja részben az, hogy a beteget hitre serkentse és megtérésre indítsa. (Lásd: Csel.4,29. Csel.5,12. Csel.14,6.7. Csel.8,6. Csel.9,12.)

            Amikor a lelkeket arra indítja a Szentlélek, hogy minden bűnüket letegyék a kereszt alá és Isten szolgálatára szenteljék magukat (Kor.I.11,31. Jak.5,15. Zsid.12,10.), akkor azzal mintegy megerősítik hitüket és megtérésüket.

            Isten gyógyítása Krisztus dicsőségére szolgál. Isten meg akarja dicsőíteni az Ő Fiát. Ezt a Szentlélek munkálja Jézus ereje által, amely az övéiben a bűn és betegség megváltó hatalmában nyilatkozik meg. A halandó test megváltása csaknem csodálatosabb, mint a halhatatlan léleké. A testen és lelken naponként megnyilatkozó váltság és gyógyerő által Jézus dicsőíttetik. Isten lakhelyet akar készíteni bennünk Krisztus által és a testet le akarja győzni. Ha testünk, a Szentlélek által Isten lakhelye lett, akkor az Jézus hatalmát dicsőíti és jelenlétét bizonyítja. Ha testünk Isten templomává lett, akkor azáltal dicsőítjük legjobban Jézust.

            Ahol az Úrnak Lelke erőteljesen munkálkodik, ott gyógyulás is történik. Ezt bizonyítja a reformáció és testvérgyülekezet idején sarjadó élet. A Szentlélek keresztségének azonban vannak még sokkal dicsőségesebb ígéretei is, amelyek még beteljesedésre várnak. Éljünk ebben a várakozásban és imádkozzunk buzgón, kitartással, hogy az Úr hatalma dicsőségesen megmutatkozzék. Adjuk át magunkat a Szentlélek megszentelő hatalmának, hogy mint kizárólag az Úrhoz tartozók tudjunk élni. Higgyük erősen, hogy az Úr egészségesen kíván látni és a Szentlélek által minden bizonnyal részesévé válunk Isten gyógyításának.

A meggyógyult betegnek Istent kell dicsőítenie

Lk.18,43. Csel.3,8.

Általában úgy vélekednek, hogy betegségünk napjaiban sokkal inkább eljuthatunk a megtérésre, mint egészségünk napjaiban. A szenvedésben és csendben sokkal hajlamosabb a lélek arra, hogy az Urat keresse, mint a mozgalmas élet szórakozásai közepette. A betegség maga is jobban érzékelteti velünk Istentől való függésünket. Ezek az okok nagyban akadályozzák a beteget abban, hogy az Úrtól kérje és várja a gyógyulást. Minduntalan felveti a kérdést: vajon nem szolgál-e nagyobb javamra a betegség, mint a gyógyulás? Az ilyen gondolatok azonban csak azt bizonyítják, hogy Isten gyógyítását és annak gyümölcseit teljesen félreértjük! Aki csak egy kissé is gondolkodik, el kell ismernie azt, hogy a természetes úton elért gyógyulás rendszerint magába foglalja azt a veszélyt, hogy Istentől elszakadunk. A hit által elért gyógyulás ellenben mind szorosabb összeköttetésbe juttat az Úrral! Éppen azért, aki hit által gyógyul meg, - manapság éppen úgy, mint Jézus Krisztus földi életének idején - sokkal jobban tudja dicsőíteni az Urat, mint az, aki beteg marad. A beteg csak olyan mértékben tudja Istent dicsőíteni, amilyen mértékben Isten hatalma nyilvánvalóvá lett életében. Jn.9,3. Jn.11,4.

            Ha egy beteg, szenvedése által el is jut oda, hogy Istent dicsőíti, akkor ez úgyszólván csak kényszerűségből történik. Ha egészséges lenne és úgy élhetne ahogy akar, akkor szíve bizonyosan ismét a világi élet és annak élvezetei felé hajolna. Ebben az esetben az Úrnak valósággal vissza kell őt tartania. Kegyessége csak addig tart, amíg a betegsége. Éppen ezért vélekedik úgy a világ, hogy a kegyességnek csak a betegszobákban és a halálos ágyon van helye. Olyan emberek számára való, akiknek nem kell érintkezésbe lépniük a mindennapi élet lármájával és zavargásával. Hogy a világ meggyőződjék a vallás győzelmes erejéről a kísértésekkel szemben is, látnia kell olyan embereket, akik a hit ereje által, még a legerőltetőbb munka és tevékenység közepette is, teljes egészségben, kegyesen járnak. Kétségtelen, hogy sok beteg, a szenvedésben tanúsított türelme által is dicsőítette Istent, de az Általa megszentelt egészséggel sokkal inkább szolgálunk Néki.

            Vajon miért dicsőítenék jobban az Urat azok, akik hit által gyógyultak meg, mint azok, akik orvosságok által lettek egészségesek? Hiszen az orvosságok által való gyógyulás is világosan mutatja Isten hatalmát a természetben. Ez igaz! Azonban a legtöbb esetben a beteg nem jut élő és közvetlen kapcsolatba Istennel. Ellenben Isten gyógyítása, a Szentlélek által munkált isteni cselekedet. Ezt elismeri minden ilyen módon meggyógyult beteg. Ennél a gyógyulásnál a főszempont az Istennel való szoros és közvetlen kapcsolat. Ezt követi azután a lelkiismeret önvizsgálata és az őszinte bűnvallomás. Kor.I.11,30-32. Jak.5,15.

            Aki hitből való imádság által gyógyult meg, arra is hivatott, hogy újból teljesen az Úrnak adja át magát. Kor.I.6,13.19. Minden az erős hittől függ. Hittel meg kell ragadnia az Úr ígéreteit. Oda kell szentelnie magát Néki anélkül, hogy a legkisebb mértékben is kételkedne abban, hogy az Úr azonnal elfogadja azt, ami Néki van szentelve. Ebből világossá válik, hogy az újból elért egészség tartóssága miért függ az ember megszentelődésétől és engedelmességétől, amely által állandóan Istennek, a Gyógyítónak tetszésére törekszik. Móz.II.15,26.

            Az ilyen feltételek alatt elért egészség sokkal nagyobb áldásokat biztosít nékünk, mint a közönséges módon elért gyógyulás. Ha az Úr meggyógyítja a testet, akkor azt mindig abból a szándékból cselekszi, hogy birtokba vegye azt és templomot készítsen belőle, amelyben lakozhat. Leírhatatlan öröm tölti be lelkünket ilyenkor. Ez nem csupán a megtapasztalt gyógyulás felett való öröm, hanem a megalázásnak és a felemeltetésnek az örömteljes vegyülete inkább, amelyet annak következtében érzünk, hogy az Úr megérintett és egy új életet közölt velünk.

            Magától értetődő, hogy a gyógyulásnak ez a gyümölcse nem mindenkinél egyforma és hogy itt-ott visszaesés előfordulhat. A meggyógyult élete szorosan összetartozik környezetének életével. Azoknak kételkedése és tévelygése könnyen letérítheti az igazi útról. Mindazáltal iaz marad, hogy a Jézustól nyert gyógyulás egyúttal egy új életnek a kezdete is. Az eddig soha nem ismert öröm az Úrban, olyan életnek a kezdete, amelyben bensőségesen közösségben lehet az Úrral, aki a Tőle való gyöngéd függéssel és a teljes átadás erejével ajándékozza meg őt.

            Óh, mi lenne, ha az egyházban újból felelevenedne ez a hit? Ha a betegséget a megszentelődésre való felhívásnak tekintenék. Ha az Úrnak gyülekezete ismét telve volna az Ő gyógyító és megszentelő erejéről való bizonyságtevőkkel. Ha állandóan felhangzana a dicsérő ének:

"Áldjad én lelkem az Urat, aki meggyógyítja minden betegségedet!":

Kitartó imádkozás

Lk.18,1-8.

A kitartó imádkozás szükségessége, az isteni élet egyik legmélyebb titka. Micsoda boldogság az, ha az Úr kegyelmének valamilyen bizonyítékáért addig imádkozhatunk, amíg csak megadja. Amellett teljesen bizonyosak lehetünk afelől, hogy imádságunk meghallgatást talál.

            Mélységes titok rejlik számunkra abban a felszólításban, hogy kitartóan imádkozzunk és hittel kopogjunk Isten ajtaján. Hivatkozzunk az Ő ígéreteire és meg ne restüljünk az imádkozásban. Zörgessünk, amíg az Úr meg nem hallgatja kérésünket. Az a bizonyosság, hogy imádság által elnyerjük az Úrtól azt, amit anélkül nem adna meg, minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy az ember Isten képére teremtetett: hogy Isten barátja és munkatársa. Továbbá, hogy a hívők akik Krisztus testét képezik, közbenjáró művének részesei, mert az Atya, Jézus közbenjárására ajándékoz meg bennünket kegyelmi adományaival.

            A Szentírás sok tanítást ad a kitartó imádkozásra nézve. Elsősorban Isten igazságosságán alapszik. Isten a leghatározottabban mondotta, hogy a bűn elveszi megérdemelt jutalmát. Emiatt a bűnnek bizonyos joga van a világban, amely befogadta és amely alávetette magát hatalmának. Ha Isten gyermeke ki akar lépni ebből a világrendből, akkor az csak az isteni igazságosság beleegyezésével történhet. Hogy azonban a királyi ítélőszék előtt előjogainkat - amelyeket Jézus szerzett nékünk - érvényesítsük, az bizonyos időt igényel.

            A kitartó imádkozás egyik oka Sátán ellenállásában rejlik. Ő állandóan arra törekszik, hogy imádságaink meghallgatását akadályozza. Dn.10,12. E láthatatlan ellenség legyőzésére az egyedüli biztos eszköz, a hit! Az Isten ígéreteiben erősen gyökerező hit nem gyengül, hanem kitart az imádkozásban és bizalommal várja a meghallgattatást. Nem restül meg még akkor sem, ha az némileg késik is, mert tudja, hogy a győzelem az övé lesz. Az imádkozásban való ilyen kitartásra azonban nekünk magunknak is szükségünk van. Az esetleges késlekedés hitünket kell, hogy erősítse. Azt a szilárd akaratot kell hogy érlelje bennünk, hogy Isten ígéreteihez - minden saját véleményünk ellenére is - erősen ragaszkodjunk és egyedül csak az Úrra támaszkodunk. Amikor Isten ilyen hitet talál bennünk, akkor már alkalmasnak tart arra, hogy kegyelmi ajándékaiban részesítsen. A késedelemben minden bizonnyal teljes igazságot fog szolgáltatni. Sőt az általa szükségesnek tartott késlekedés ellenére sem enged egy pillanatig tovább várakozni. "Ha éjjel nappal kiáltunk hozzá, hamarosan kiszabadít!"

            Amint az igaz hit lényegét helyesen fogjuk fel, a kitartó imádkozás máris könnyűvé válik.

"Amit könyörgéstekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megkapjátok és meglesz néktek!"

Mk.11,24. Mt.21,22. Jn.I.5,14.:

Ha Isten Igéje valamely kérésre engedélyt ad, akkor csak higgyünk, hogy az Úr meg is hallgat. Ezt hit által tudnunk kell! El is kell fogadnunk, hogy nyugodtan mondhassuk: kérésünket a mennyben már megkaptuk, mégha az itt a földön később valósul is meg. A hit már előre örül a kérés teljesítésének, mielőtt még szemeivel látna, vagy tapasztalna valamit. Addig imádkozzunk, amíg a válasz láthatólag is bekövetkezik. A kitartó imádkozásra tehát éppen azért van szükségünk, hogy általa erősen tudjunk hinni a meghallgattatásban. Ámbár ha hiszünk is abban, akkor is jó az imádságban addig kitartani, amíg kérésünk valósággá nem vált.

            Mindez nagy jelentőséggel bír, amikor a hit által való gyógyulásról van szó. A gyó-gyulás gyakran a hitből való imádság után azonnal és tökéletes módon következik be. Gyakran azonban rövidebb hosszabb várakozásra vagyunk utalva, még akkor is, ha a beteg teljes hittel imádkozott. Olykor pedig a gyógyulás jelei azonnal mutatkoznak, de a teljes gyógyulás csak lassan halad előre. Sőt olykor egy kis szünet vagy visszaesés is észlelhető közben. Azonban mind az egyik, mind a másik esetben igen fontos - nemcsak az imádkozó, hanem a vele és érette imádkozók számára is -, hogy a kitartó imádkozás erejében higgyenek, akkor is, ha annak titkát nem is tudják megfejteni. Gyakran úgy látszik, mintha Isten egy kérésünket kereken visszautasítaná, később azonban mégis megadja. Ezt látjuk a kananeusi asszony meghallgatásánál is. De példa erre még a hamis bíró és a szegény asszony története is, valamint a barát, aki éjnek idején kopogtat. Mt.15,22-23. Lk.18,3. Lk.11,5.8. Az a hit, amely csak Isten Igéjére néz és a szemtelenségig kitart az imádkozásban még akkor is, ha egészségi állapotában semmi változás nem áll be és feleletet sem kap, az végül is győzedelmeskedik.

"Vajon Isten nem áll-e bosszút az ő választottaiért akik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal? Mondom néktek, hogy bosszút áll értük hamar." :

Mégha úgy látszik is, hogy késlekedik, Isten pontosan tudja, hogy meddig kell várakoznia és mikor kell azonnal cselekednie. Egy pillanatig sem vár tovább, mint ahogy szükséges. Nekünk szent bizonyossággal kell megragadnunk a megígért isteni ajándékot, mintha csak láthatóan előttünk állna. De ugyanolyan szent türelemmel kell a meghallgatásra is várakoznunk, ha az késlekedik. Ilyen hit bizonyítására elsősorban a betegség van rendelve. A gyógyulásban pedig főleg azért lesz részünk, mert az ilyen hit, mindennél inkább szolgál Isten dicsőségére.

Nyújtsd ki a te kezedet

Csel.4,29-30.

 

Vajon szabad-e ma is így imádkoznunk és könyörögnünk az Úrhoz: Adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet. Nyújtsd ki a te kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek? Vizsgáljuk meg e kérdést.

            Vajon ma nem áll éppen olyan sok nehézség az Úr ügyének útjába mint akkor? És a szükségletek nem éppen olyan égetően sürgősek?

            Képzeljük csak el az akkori helyzetet. Az apostolok ott állanak a hitetlen Jeruzsálem közepette: Egyik oldalon a nép vezetői állanak fenyegetéseikkel, a másik oldalon a vak sereg, amelyik ugyancsak nem akar hinni a Megfeszítettben. Ma már a világ nem fenyegeti oly keményen Isten gyermekeit, mert már nem félnek tőlük. Hízelkedésük azonban sokkal veszélyesebb, mint bosszújuk. A színlelt barátság rosszabb a nyílt támadásnál. Az álomba és közönyösségbe süllyedt, üres névleges keresztyénség éppen olyan távol áll az igazi élettől, mint a keményen ellenálló zsidóság. Ahhoz, hogy Isten szolgái nagy örömmel és bátorsággal hirdethessék az Ő beszédét, szükséges, hogy Istennek ereje szembeötlő módon nyilatkozzék meg közöttünk ma is!

            Vajon Isten segítségére manapság nincsen éppen olyan szükség, mint hajdanában? Az apostolok belátták, hogy Isten beszédének győzelme nem ékesszólásuktól függ, hanem a Szentlélek erejének bizonyságától. Ezt követték a csodák, amelyek azt bizonyították, hogy Isten velük volt. Az élő Istennek ki kellett nyújtania kezét, hogy az Ő szent Fia, a Jézus nevében csodák és mindenféle jelek történjenek. Csak ezután tudtak szolgái az Ő közelléte által megtelni azzal az erővel és örömmel, hogy az Ő beszédét bátorsággal hirdessék, és a világot megtanítsák arra, hogy az Ő nevét féljék.

            Vajon Isten ígéretei számunkra már nem érvényesek? Az apostolok az Úr parancsára támaszkodtak, amelyet mennybemenetele előtt adott nékik:

"Elmenvén széles-e világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek."

Valamint ígéretére:

"Azokat pedig akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben betegekre vetik kezüket és meggyógyulnak." Mk.16,17. :

Ez a parancs az egyház elhívatását mutatja. Az ígéret pedig az apostolok fegyverzetét ismerteti, amely mindenkor igazolja, hogy az Úr munkálkodik bennük. Mivel az apostolok erre az ígéretre számítottak, azért tudtak oly bizalommal könyörögni az Úrhoz, hogy adja az Ő jelenlétének bizonyítékát. Pünkösd napján az Úr kiárasztotta reájuk Szentlelkét. Ők azonban rendkívüli jeleket is kértek annak bizonyítására, hogy Isten velük van. Ugyanaz az ígéret számunkra is érvényes.

            Amilyen általános az evangélium hirdetésének parancsa, éppoly általános a vele kapcsolatos ígéret is, a hitből való gyógyítás. A Szentírásban sehol a legkisebb jelét sem találjuk annak, hogy ez az ígéret csupán az első keresztyén gyülekezetnek szólna. Isten népének minden időben nagy szüksége van erre a bizonyosságra: Isten velünk van. Szükségünk van arra is, hogy ennek kétségtelen bizonyítékai legyenek. Ha tehát ez az ígéret nekünk is szól, akkor könyörögnünk kell az Úrhoz annak beteljesedéséért is.      
            Szabad-e még hasonló kegyelmi ajándékokra számítanunk? A Cselekedetek könyvében azt olvassuk, hogy az apostolok, miután könyörögtek, megteltek Szentlélekkel és nagy bátorsággal hirdették Isten beszédét. A nép között sok jel és csoda történt és az Úrban hívők száma napról-napra szaporodott. Óh, mennyi erőben és örömben részesülhetne Isten népe ma is, ha az Úr újból kinyújtaná kezét! Hány fáradt és bátortalan munkás kesereg, hogy munkájuk oly kevés eredménnyel jár. Mennyire megerősödne hitük, ha látnák, hogy Isten jelekkel támogatja munkájukat. Hány kételkedő juthatna erős hitre. Hány hitetlen volna, aki ha nem is jutna el a teljes megtérésre, de legalább hallgatni kényszerülne! A szegény pogányok is felébrednének, ha megvalósulva látnák azt, amit mi puszta szavakkal nem tudunk érzékeltetni velük. Felismernék, hogy a keresztyének Istene, csakugyan az "élő Isten", aki csodákat művel, a "szeretet Istene", aki megáld bennünket.

            Óh, ébredj!, ébredj fel Úrnak gyülekezete!

Öltsd magadra erősségedet. Hűtlenséged folytán ugyan nagy kárt vallottál, de csak hidd erősen, hogy Isten gyógyításra kinyújtott keze által ma is történhetnek csodák és jelek - és az Úr kész ezt az áldást újból kiárasztani reád. Ismerd el, bánd meg igazán, hogy hitetlenséged miatt fosztattál meg attól oly sokáig és kérj bocsánatot.

"Kelj fel, kelj fel, öltözd fel az erőt, óh Úrnak karja! Kelj fel, mint a régi időben, a messze hajdanban!" És.51,9. :

Ne hagyj fel az imádkozással, amíg az Úr meg nem nyitja szentélyét és meg nem láttatja népével ismét az Ő dicsőségét. Bensőségesen vágyakozzál arra, hogy az Ő beszédét nagy bátorsággal szólhassad és az Evangéliumot minden teremtésnek hirdethessed. Ebben az esetben Isten minden bizonnyal reád árasztja Szentlelkét és kezét is újból kinyújtja, hogy "jelek és csodák történhessenek az Ő szent Fia, a Jézus Krisztus nevében!"

 

 

Igemutató

 

B

Bír.6,13........................................................................... 6

C

Csel.10,38...................................................... 10; 19; 40

Csel.14,6.7................................................................... 40

Csel.14,8-10................................................................... 3

Csel.14,9-10................................................................ 40

Csel.16,18.................................................................... 40

Csel.16,3...................................................................... 11

Csel.18,18-21.............................................................. 11

Csel.19,11-12......................................................... 3; 40

Csel.24-26.................................................................... 11

Csel.28,8-9.............................................................. 3; 40

Csel.3,12...................................................................... 30

Csel.3,16.................................................................. 3; 28

Csel.3,7.................................................................. 17; 40

Csel.3,8......................................................................... 41

Csel.4,10.12.......................................................... 28; 29

Csel.4,10-12................................................................... 3

Csel.4,29............................................................... 40; 43

Csel.4,30.................................................................. 3; 40

Csel.5,12...................................................................... 40

Csel.5,12.15.16........................................................... 40

Csel.5,15.................................................................. 3; 17

Csel.6,8......................................................................... 40

Csel.7,9......................................................................... 40

Csel.8,6......................................................................... 40

Csel.9,12...................................................................... 40

Csel.9,40...................................................................... 17

D

Dn.10,12...................................................................... 42

Dn.10,13...................................................................... 13

E

Ef.4,4............................................................................ 40

Ef.6,3............................................................................ 39

És.33,24....................................................................... 24

És.44,3............................................................................ 4

És.50,1............................................................................ 6

És.51,9.......................................................................... 44

És.53,11....................................................................... 14

És.53,4..................................................................... 2; 22

És.53,4.11.12.............................................................. 14

És.53,4.6.12................................................................... 2

És.59,1............................................................................ 6

És.61,1.......................................................................... 10

G

Gal.2,20........................................................................ 35

J

Jak.1,2-4. 12. 5. 7. 8..................................................... 7

Jak.4,2.......................................................................... 14

Jak.4,5.......................................................................... 21

Jak.5,14....................................................... 7; 9; 10; 17

Jak.5,15................................................ 2; 8; 11; 40; 41

Jak.5,16.......................................................... 12; 30; 32

Jak.5,18........................................................................ 13

Jer.sir.3,33.................................................................... 20

Jn.1,14.......................................................................... 34

Jn.11,4.......................................................................... 41

Jn.2,12............................................................................ 5

Jn.5,14.......................................................................... 20

Jn.7,39.......................................................................... 32

Jn.9,3........................................................................ 4; 41

Jn.9,31............................................................................ 4

Jn.I.2,20....................................................................... 10

Jn.I.3,22....................................................................... 13

Jn.I.3,7.......................................................................... 13

Jn.I.3,8................................................................... 25; 34

Jn.I.5,14....................................................................... 42

Jób 1,8.......................................................................... 20

Jób 2,3.......................................................................... 20

Jób 2,7.......................................................................... 19

Jóel.2,28......................................................................... 4

Józs.7,12......................................................................... 6

K

Kir.I.18,1...................................................................... 13

Kir.I.18,43.................................................................... 13

Kol.2,9.......................................................................... 34

Kor.I.1,30..................................................................... 24

Kor.I.1,9....................................................................... 34

Kor.I.11,30.33............................................................... 4

Kor.I.11,30-32..................................................... 20; 41

Kor.I.11,31........................................................... 32; 40

Kor.I.12.......................................................................... 9

Kor.I.12,27.................................................................. 34

Kor.I.12,4.9................................................................. 39

Kor.I.12,4-9................................................................... 3

Kor.I.12,9....................................................................... 9

Kor.I.15,10.................................................................. 31

Kor.I.18,42.................................................................. 13

Kor.I.5,13....................................................................... 5

Kor.I.6,10.15.19......................................................... 27

Kor.I.6,13....................................................... 35; 36; 41

Kor.I.6,15....................................................... 33; 34; 36

Kor.I.6,15.19.20......................................................... 33

Kor.I.6,16..................................................................... 35

Kor.I.6,19......................................................... 3; 34; 35

L

Lk.10,17....................................................................... 26

Lk.10,9........................................................................... 2

Lk.11,5.8...................................................................... 43

Lk.13,11.16................................................................. 23

Lk.13,16....................................................................... 19

Lk.18,1-8..................................................................... 42

Lk.18,3......................................................................... 43

Lk.18,43....................................................................... 41

Lk.9,1.6.......................................................................... 2

M

Mk.11,24.............................................................. 13; 42

Mk.16,15.18........................................................... 3; 17

Mk.16,15-18............................................................... 26

Mk.16,17................................................................. 2; 44

Mk.16,17.18.................................................................. 2

Mk.16,18..................................................................... 10

Mk.2,11.......................................................................... 5

Mk.5,25-34.................................................................. 27

Mk.6,13........................................................................ 10

Mk.9,24........................................................................ 32

Mk.9,25.......................................................................... 5

Móz.II.15,25-26......................................................... 17

Móz.II.15,26..................... 1; 4; 6; 12; 16; 17; 18; 41

Móz.II.20,12............................................................... 39

Móz.II.23,25............................................................... 17

Móz.II.25,8.................................................................... 6

Móz.II.30,22-32......................................................... 10

Móz.II.33,16............................................................... 39

Móz.II.34,9-10........................................................... 39

Móz.III.26,14-25....................................................... 17

Móz.V.28,15-28......................................................... 17

Móz.V.28,58-61......................................................... 17

Móz.V.7,15.................................................................. 17

Móz.V.9,18.................................................................. 13

Mt.10,1........................................................... 10; 16; 26

Mt.11,5.................................................................. 16; 24

Mt.12,13......................................................................... 5

Mt.14,14...................................................................... 16

Mt.14,35-36................................................................ 16

Mt.15,22-23................................................................ 43

Mt.15,22-28................................................................ 13

Mt.15,30-31................................................................ 16

Mt.17,19.20................................................................. 26

Mt.17,19-20................................................................ 26

Mt.19,1-2..................................................................... 16

Mt.21,22...................................................................... 42

Mt.4,23.................................................................... 2; 16

Mt.6,10......................................................................... 21

Mt.6,25......................................................................... 38

Mt.8,13......................................................................... 31

Mt.8,16-17................................................................... 15

Mt.8,17........................................................................... 2

Mt.9,2.6.......................................................................... 2

Mt.9,35......................................................................... 16

Mt.9,6........................................................................... 24

P

Péld.1,23......................................................................... 4

Pt.I.2,24........................................................................ 34

R

Rm.1,17.21.................................................................... 9

Rm.4,19-21................................................................. 37

Rm.8,11.......................................................................... 3

Rm.8,13....................................................................... 36

Rm.8,19-23................................................................. 35

T

Thess.I.4,3................................................................... 22

Thess.I.5,23................................................................. 36

Tim.II.2,21.................................................................. 23

Tit.2,14......................................................................... 23

Z

Zsid.10,5...................................................................... 34

Zsid.12,10...................................................... 23; 24; 40

Zsid.13,8......................................................................... 6

Zsid.6,12...................................................................... 14

Zsolt.103,3....................................... 4; 5; 8; 24; 26; 33

Zsolt.115,1................................................................... 30

Zsolt.18,33.34.35....................................................... 37

Zsolt.25,3..................................................................... 28

Zsolt.27,1.............................................................. 15; 37

Zsolt.30,3..................................................................... 33

Zsolt.44,4..................................................................... 33

Zsolt.77,15..................................................................... 9

Zsolt.78,41................................................................... 17

Zsolt.9,13..................................................................... 20

Zsolt.90,10................................................................... 38

Zsolt.91,16................................................................... 39

Zsolt.91,3.6.16............................................................ 38

Zsolt.92,15............................................................ 38; 39

 

 

Tartalomjegyzék

ELŐSZÓ....................................................................................................................................................................................

BEVEZETÉS............................................................................................................................................................................

MI AZ ALAPJA ANNAK A HITNEK, HOGY JÉZUS A BETEGEK ORVOSA?...................................................

AZ ISTENI GYÓGYULÁS EGYES ALAPTÉTELEI....................................................................................................

JÉZUS MÉG MA IS UGYANAZ!.........................................................................................................................................

ISTEN SZABÁLYAI A BETEGEK SZÁMÁRA..............................................................................................................

A HITBŐL VALÓ IMÁDSÁG..............................................................................................................................................

AZ ÚR NEVÉBEN VALÓ MEGKENÉS..........................................................................................................................

BŰN ÉS BETEGSÉG............................................................................................................................................................

IMÁDKOZZATOK EGYMÁSÉRT..................................................................................................................................

IGEN HASZNOS AZ IGAZNAK BUZGÓSÁGOS KÖNYÖRGÉSE.........................................................................

JÉZUS VISELTE BETEGSÉGEINKET........................................................................................................................

JÉZUS MEGGYÓGYÍTJA A BETEGEKET................................................................................................................

ÉN VAGYOK AZ ÚR, A TE GYÓGYÍTÓD!...................................................................................................................

EGÉSZSÉG ÉS ENGEDELMESSÉG..............................................................................................................................

JÓB BETEGSÉGE ÉS GYÓGYULÁSA..........................................................................................................................

FENYÍTÉK-E A BETEGSÉG?..........................................................................................................................................

ISTEN AKARATA.................................................................................................................................................................

FENYÍTÉS ÉS MEGSZENTELŐDÉS.............................................................................................................................

BŰNBOCSÁNAT ÉS GYÓGYULÁS.................................................................................................................................

A TI HITETLENSÉGTEK MIATT..................................................................................................................................

JÉZUS ÉS AZ ORVOSOK..................................................................................................................................................

JÉZUS NEVÉBEN EGÉSZSÉG ÉS ÜDVÖSSÉG.........................................................................................................

NEM TULAJDON ERŐNK ÉS ÉRDEMÜNK ÁLTAL................................................................................................

A HIT MÉRTÉKE SZERINT.............................................................................................................................................

A HIT ÚTJA............................................................................................................................................................................

TESTETEK A SZENTLÉLEK TEMPLOMA...............................................................................................................

A TEST AZ ÚRNAK RENDELTETETT!.......................................................................................................................

AZ ÚR A TESTNEK!............................................................................................................................................................

NE GONDOLJ A TESTTEL!.............................................................................................................................................

BETEGSÉG ÉS HALÁL.....................................................................................................................................................

A GYÓGYÍTÁS AJÁNDÉKA A SZENTLÉLEK ÁLTAL...........................................................................................

A MEGGYÓGYULT BETEGNEK ISTENT KELL DICSŐÍTENIE.......................................................................

KITARTÓ IMÁDKOZÁS....................................................................................................................................................

NYÚJTSD KI A TE KEZEDET.........................................................................................................................................

 

 

 

 

Murrai András:

Jézus meggyógyítja a betegeket

(Fordította: Szerb Anna