Melengető orvosságunk
Gyakran szó esik a gyógyszerek áráról. Amit ma ajánlunk, az - még egyelőre - nem kerül semmibe.
Földünk első számú energiaforrása a Nap. Ha nem volna Napunk, megfagyna minden a bolygókon. Élelmiszereink mind a napfény segítségével, fotoszintézis útján jöttek létre. Ez természetesen a növényekre vonatkozik. Az állatok növényekkel táplálkoznak, így közvetlenül vagy közvetve, minden élőlény növekedéséhez a Nap szolgáltat energiát. A napsugárzásnak köszönhetően a bőrben D-vitamin termelődik. Napi egy perc napfürdő (ruhátlanul) vagy egy óra séta a szabad levegőn (felöltözve) elegendő ahhoz, hogy bőrünk szintetizálja a napi D-vitamin adagot. Mivel nem mindig süt a Nap, gondoljunk a tartalékokra is! A D-vitamin megkönnyíti a kalcium felszívódását és elraktározódását a csontokban. Ha nincs megfelelő mennyiségű D-vitamin a szervezetben, a csontok megpuhulnak, deformálódnak. Mind a gyermekeknek akik növésben vannak, mind az időseknek, mielőtt csontritkulásban szenvednének, javát szolgálja a napon való mozgás. Ne engedjük, hogy gyermekünk a számítógép előtt kuksoljon, amikor kint csábítóan süt a Nap. A Nap sugárzásának csírátlanító hatása is van. Így jól tesszük, ha a betegek is kint tartózkodnak a napon. A betegszobát és a lakásunkat se zárjuk el a napfény csírátlanító hatásától. Egyes kutatók szerint a napfürdő csökkenti a koleszterin-szintet és a magas vérnyomást. Természetesen ennek nem az az üzenete, hogy magas vérnyomással menjünk a tikkasztó napra. Inkább megelőző hatására figyeljünk oda. A betegek viszont óvatosan, orvosuk véleményét kikérve napozzanak.
Sajnos, az ózonréteg vékonyodása miatt a káros sugárzás megnövekedett. Ezért a napozást ne vigyük túlzásba, elsősorban a déli órákban kerüljük. Ha munkánk mégis a szabadba szólít, sapkával, megfelelő ruházattal, napszemüveggel óvjuk egészségünket.
Ha lehetőségünk van, szárítsuk ruháinkat a napon. Egészen más lesz az illata, s bizonyára az egészségre ártalmas csírák is elpusztulnak a napon. Az ágyneműnket tegyük ki a Nap jótékony hatásának. Ilyen ágyneműben egészen más lesz még az alvás is.
Az embernek nem csupán fizikai, hanem lelki természetű betegségei is lehetnek. Megfigyelték, hogy ahol télen ritkábban süt ki a Nap, az emberek sokkal ingerültebbek, lehangoltabbak. Ezt könnyen igazolhatjuk önmagunkon is. Képzeljék el, hogy reggel szól az ébresztőóra. A szobában szokatlanul sötét van. Elhúzzák a függönyt, s látják, hogy az ég borús, felhős, és csepereg az eső. Bizonyára ha tehetnék, visszabújnának az ágyba, és nem nagyon mozdulnának ki a házból. Viszont fel kell kelni, és ez a rossz indulás az egész napot sokszor meghatározza. Ellenben ha reggel a napfény táncot jár a szobánk falán, jókedvre hangol bennünket, és jó indítást ad napunknak. Ezt a tapasztalatot használjuk ki tudatosan. Amikor csak tehetjük, élvezzük a Nap melegét. A lehangolt, életunt ember vegyen erőt magán, ne gubbasszon otthon sötétre függönyözött szobában, hanem lépjen ki a fénybe! Előbb-utóbb lelkébe is fény és derű költözik.
A Napnak szépítő hatása is van. Ha nem volna, rossz napok járnának a soláriumot üzemeltető szolgáltatókra. A szép bőrszín, a fényes haj, a napon tartózkodás eredménye, és nem kerül semmibe.
Nagyon könnyen megvalósíthatónak tűnik tanácsunk, de nem az. A legtöbb ember, különösen a téli időszakban, a munkahelyén van azokban az órákban amikor süt a Nap. Utána rohan haza, várja a második műszak vagy más elfoglaltság. Így eshet meg az, hogy ahhoz ami ingyen van, még ahhoz sem jutunk hozzá. Szervezzük át tudatosan a napunkat úgy, hogy rendszeresen kint tartózkodhassunk a napon. Használjuk ki az ebédidőt egy kis sétára. Vagy cseréljük meg a teendőinket úgy, hogy a benti munka a napfény nélküli időszakra essen. Némely munkát az erkélyen, teraszon, udvaron is el lehet végezni. Ha komolyan vesszük, hogy életbevágó dologról van szó, akkor lehetőséget fogunk találni arra, hogy élvezzük a Nap áldásait.
Biztos vagyok benne, hogy minden embernek szüksége van ünnepekre, emelkedett pillanatokra, alkalmakra. Ezek nélkül taposómalom az életünk. Az egyik nap szürke, a másik még szürkébb. Eljutunk oda, hogy kiégünk. Nincs egyszerűbb lehetősége annak, hogy lelkünk megújuljon, mint az, hogy a felkelő vagy lenyugvó Napot szemléljük. Először csak egy kis fénycsík jelenik meg a látóhatáron, s lassan, méltóságteljesen egy nagy izzó korongként felemelkedik a Nap. Felejthetetlen élmény. Hasonlóan az is, amikor látjuk a domb mögé leereszkedni, és fénye még hosszú perceken keresztül piros színnel borítja be az ég peremén lévő felhőket. Végül sötétség és csend borul a tájra, és az égen kirajzolódnak a csillagok. Ez a látvány csodálattal tölt el, és olyan belső érzéseket indít el, amelyek meghitten Ahhoz kötnek, Aki teremtette a Napot.
Ugye ezen a hétvégén megnéz egy napnyugtát?