A szív- és érrendszeri betegségekről

Az orvostudomány évtizedek óta kutatja a vér koleszterinszintje és az egyes érrendszeri betegségek közötti összefüggést. Ha magas a koleszterin koncentrációja (töménysége) a vérben, akkor az ezzel arányosan az erek falában lerakódik. Így jön létre az ereket szűkítő érelmeszesedés, vagy szakmai nevén atherosclerosis az artériák rugalmas falának megkeményedése, merevvé, törékennyé válása. E folyamat következménye – többek között – a szív koszorúsereinek elmeszesedése, és az agyérelmeszesedés. Az elmeszesedett, beszűkült erekben könnyen jön létre trombózis, amit a koszorúerek (coronaria) esetében szívinfarktusnak, az agyi ereknél agytrombózisnak, az alsó végtagon pedig érszűkületnek nevezünk. Az ér rugalmasságának elvesztése miatt az erek törékenysége fokozódik, így például – különösen, ha magas a vérnyomás – az agyvérzés is könnyen bekövetkezik.

Ez a megbetegedés néptömegeket érint és ha hozzászámítjuk a vérrögképződéssel járó betegségeket is, akkor hazánkban a halálesetek több mint 50%-a e betegségcsoport következménye, ezért szokás „korunk pestisének“ is nevezni.

A magas vérnyomás és megelőzése

Civilizált társadalmunkban a csökkent fizikai aktivitás, ellustult életvitel, egészségtelen táplálkozás, dohányzás, alkohol fogyasztás mind mind a vérnyomás népességen belüli növekedéséhez vezet az életkor előre haladtával. Ha egészséges életet élünk, vérnyomásunkat alacsony szinten tudjuk tartani, elkerülhetjük a késői, észrevétlen kialakuló szövődményeket.

Egészséges ember vérnyomása nem haladja meg a 120/80 Hgmm értéket. Magas vérnyomásról akkor beszélünk, ha az ismételten - legalább háromszor - mért érték nagyobb, mint 140/90 Hgmm. Az egészséges és kóros tartomány között egy átmeneti zóna húzódik, ezt hipertóniát megelőző állapotnak nevezik.

A vérnyomás napszakonként is változik. A szisztolés vérnyomásban 24 órán belül néha 50, a disztolésban 20 Hgmm különbség is előfordulhat. A vérnyomás általában reggel az ébredés utáni órákban a legmagasabb, viszonylag magasabb még estefelé 17 és 19 óra között, és a hajnali órákban a legalacsonyabb.
A panaszok általában nem kizárólagosan jellemzőek a hipertóniára, más betegségekben is előfordulhatnak, ezért a hipertónia felfedezése nem a tünetek alapján, hanem vérnyomásméréssel lehetséges.

Magas vérnyomás gyakran okozhat fejfájást, mely az esetek nagyobb részében a tarkótájon jelentkezik, esetleg a fejtetőre sugárzik. A betegek egy része a fejben levő "vértolulást" éli meg, mely a vérnyomás csökkentésével többnyire eltűnik. A fejfájás talán a leggyakoribb panasz, melynek kapcsán a hipertónia kiderül, illetve figyelemfelhívó arra, hogy az ismerten hypertóniás betegeknél a vérnyomás kezelésével probléma van.

A stroke az agy körülírt területeinek hirtelen kialakuló, átmenetileg fennálló vagy kedvezőtlen esetben véglegessé váló funkciókárosodása, amely úgy jön létre, hogy a kérdéses agyi régió vérátáramlása (perfúzió) és ilyen módon a szövetek oxigén- és tápanyagellátása valamilyen okból kifolyólag jelentősen lecsökken, vagy megszakad. Ennek leggyakoribb oka, ha az agyi erekben valamilyen akadály képződik. Ez lehet vérrög, vagy az illető ér görcsös összehúzódása által okozott szűkülete. Az agyszövet normális működésének feltétele ugyanis a megfelelő vérellátás, mivel a vér szállítja a nélkülözhetetlen oxigént és a tápanyagul szolgáló cukrot a sejtekhez, ehhez pedig az szükséges, hogy a vér az erekben akadálytalanul és megfelelő mennyiségben áramoljon. A vért pumpáló szívet, a vért a szövetekhez szállító artériákat és a vért a szövetektől elszállító vénákat együttesen kardiovaszkuláris rendszernek nevezzük. Amikor szűkebben az agy vérellátásáról beszélünk, az ún. cerebrovaszkuláris rendszerrel foglakozunk. Az agyszövet vérellátási zavara az esetek zömében artériális, ritkábban szív és vénás eredetű. Még ritkábban előfordulhat az is, hogy a vért alkotó sejtek és fehérjék rendellensége okozza a perfúziós zavart, ilyenkor stroke alakulhat ki ép erek és szív dacára.

Előfordulás

A stroke a fejlett gazdaságú országokban a szívbetegségek és rosszindulatú daganatok után a harmadik leggyakoribb oka az elhalálozásnak. Bármely életkorban előfordulhat, azonban 45 év felett válik egyre gyakoribbá, a fő kiváltó okok a különböző korcsoportokban változnak.

Okok

A stroke-okat kialakulásuk módja szerint két nagy csoportba oszthatjuk: isémiás- és vérzéses stroke-okra. Isémia oxigén-hiányos állapotot jelent, úgy alakul ki, hogy az agyszövethez nem jut elegendő mennyiségű oxigénben gazdag vér az artériákon keresztül, vagy pedig a szövetek által felhasznált vér nem tud újabb adag oxigénben gazdag vérre kicserélődni, mivel a vér a vénákon keresztül nem tud kellő ütemben tovább áramolni, azaz pang. Az isémiás stroke-okban - amely a stroke-ok mintegy 80 %-át teszi ki - a szöveti átáramlászavar, és következésképpen az oxigénhiány (isémia) leggyakoribb oka a vért szállító artériák elzáródása. Amennyiben az artéria elzáródását a szívből vagy az ér egy korábbi, szívhez közelebb eső szakaszából származó vérrel sodródó részecske vagy törmelék zárja el, akkor embóliás stroke-ról beszélünk. Embólus nagyon sokféle anyag lehet, például vérrög, koleszterol-kristályok, meszes-plakk darabjai.

Amikor az artériát helyben képződő vérrög (trombus) szűkíti vagy zárja el, trombotikus stroke-ról beszélünk, melyet végleges szövetkárosodás (az idegsejtek pusztulása) esetén, agyi infarktusnak is nevezünk.

Elzáródhat az artéria az artériafal gyulladása vagy a fokozott vérnyomás okozta érfal-vastagodás és meszesedés miatt is. A cukorbetegség is érfalkárosodáshoz vezet. Vérrögképződés történhet az elvezető agyi vénákban is, ekkor vénás trombózisról beszélünk. Előfordulhat az is, hogy a vérnyomás leesése miatt (pl. heveny szívinfarktus, szívritmuszavar esetén) ún. határzóna-infarktusok alakulnak ki, ami azt jelenti, hogy a nagyobb artéria-ágak ellátási területeinek határán levő agyterület szenved el oxigénhiányra visszavezethető károsodást. Érthető módon ezek a területek a legérzékenyebbek a (jelen esetben nyomás csökkenés kapcsán) hirtelen kialakuló vérellátási zavarra. A vérzéses stroke (agyvérzés) akkor jön létre, amikor az agyi artéria megreped és vérzik. Ilyenkor a vér és az oxigén nem jut el a rendeltetési helyére, ráadásul az érpályából kilépő vér irritálja az agyszövetet, és megnöveli a koponyán belüli nyomást. A nyomásfokozódás összenyomhat ép agyterületeket, és akadályozhatja a vér bejutását az agyba. A vérzéses stroke-nak két fajtája van, az egyikben az agyban futó erek repednek meg, a másik esetben az agy alapján futó erek véreznek.

Tünetek

Stroke esetében a következő hirtelen kialakuló tünetek fordulnak elő leggyakrabban: féloldali látásvesztés, beszédzavar (értelmetlenné váló szavak, mondatok), végtagok féloldali elgyengülése, az arc félrehúzódása, a kinyújtott nyelv ferdesége, a test féloldali zsibbadása vagy érzéketlensége, a végtagok ügyetlenné válása (pl. nem tudja felvenni vagy begombolni a ruháját), a látótérkiesés, a szemhéj csüngése, kettőslátás, szemteke rezgés (nystagmus), nyelészavar, forgó jellegű szédülés, hányinger, egyensúlyzavar, zavartság. Súlyos esetben eszméletvesztés, kóma vagy halál is bekövetkezhet. A felsorolt tüneteket azonban nemcsak stroke okozhatja, hanem az agy egyéb betegségei is, ezek elkülönítése neurológus feladata. Fontos, tehát, hogy minél előbb orvoshoz forduljanak, az első lépcső rendszerint a családorvos vagy az orvosi ügyelet.

Megelőzés

A stroke-nak számos rizikófaktora ismert (növekvő életkor, magasvérnyomás betegség, szívbetegség, cukorbetegség, magas vérzsírszint, érelmeszesedés, a vér folyékonyságát csökkentő, illetve fokozott alvadékonyságát okozó eltérések, a cigarettázás, alkoholfogyasztás, mozgásszegény életmód, intravénás drogok, stressz, családban öröklődő gének). Egy korábbi stroke szintén növeli egy újabb stroke bekövetkezésének valószínűségét. A stroke rizikók egy része kizárólag nőknél fordul elő (fogamzásgátló szedése, terhesség, szülés).

A stroke megelőzésének lényege a rizikótényezőt jelentő betegségek megelőzése, illetve, ha a betegségek már kialakultak, akkor azok optimális kezelése. Ugyancsak fontos a stroke kockázatát növelő káros szokások kerülése, továbbá az életünkben elkerülhetetlenül ható stressz megfelelő kezelése. A rendszeres sportolással (aerob mozgással) sokat tehetünk a stroke megelőzése érdekében.

Magasvérnyomás betegség (hypertonia)

Gyógyszer a családban 2004;   InforMed

Normálisnak az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megállapodása alapján a 135/90 higanymilliméter (Hgmm), az új mértékrendszer szerint pedig a 16/11 kilopascal (kPa) körüli vérnyomást szokás tekinteni.

A tört első száma a szív összehúzódásakor (szaknyelven: a szisztoléban), a második szám a szív elernyedésekor (szaknyelven: a diasztoléban) fennálló értékeket mutatja. Az e feletti értékeket magas vérnyomásnak, hipertóniának minősítik.

A vérnyomáscsökkentő szerek különböző módon hatnak. Kifejthetik hatásukat közvetlenül a szívre, a verőerek hajszálérrendszere előtti szakaszára, amely perdöntő jelentőségű a vérnyomás-szabályozásban, de hathatnak a vesék, illetőleg a víz- és sóháztartás befolyásolása útján is. Néha elég egyetlen szer, máskor viszont kettő vagy több szer kombinációja kell ahhoz, hogy a vérnyomás jelentősen csökkenjen, illetőleg a normális szintre álljon be. A hipertóniás betegek gyógyszeres beállítása ezért történik rendszeres orvosi ellenőrzés mellett - néha fekvőbeteg-gyógyintézetben, máskor pedig a normális körülmények között folytatott életmód mellett járóbeteg-rendelésen.

Forrás: Internet