I.A családi környezet
“Abban a naponkénti hajszában és feszültségben, amelyben ma egy átlagos család él, a szülők könnyen összezavarodnak és elbátortalanodnak. A válások növekvő aránya, a gazdasági válság, a nevelés és oktatás romló színvonala, az állami vezetők iránt érzett bizalmatlanság kiszipolyozza érzelmi életünket.
Ahogy nő a szülők fizikai, érzelmi és szellemi megterhelése, úgy válik egyre nehezebbé a gyermeknevelés.
E nehéz idők legfőbb áldozta a gyermek.”
(Életre szóló ajándék neked 9. old.)
Kovácsné az 5. osztályos Zsuzsi édesanyja.
Szülői értekezlet
Zsuzsival nagyon sok a probléma az iskolában.
- durva
- kötekedő
- erőszakos,
- hangoskodó,
- nem tanul …
De hát hogyan? Mi történt? Elrontottuk valahol? De hol?
Ismerős a történet?
Hogy néz ki ma egy átlagcsalád?
Átlagéknál 2 óvodás gyerek van. 3 és 5 évesek.
Anya – Apa dolgozik. Szeretik egymást is és a gyermekeiket is.
Mindketten 1 műszakban, reggel 6-3-ig, illetve 7-4-ig dolgoznak.
Korán kelnek, korán ébresztik a kicsiket.
Gyors mosdás, fésülködés, 1 pohár tea, és 7-kor már mindketten az oviban vannak. Hol az egyik, d.u. 4-kor, hol a másik, d.u. 5-kor megy a gyerekekért.
Hazafelé még beugranak a boltba bevásárolni, esetleg a postára …
Már jól elmúlik 5 óra, mire hazaérnek.
Gyors vacsora-készítés, vacsora, fürdés, esti puszi és alvás.
Átlagék hány percet töltenek naponta gyermekeikkel?
Ezek a szülők szeretik gyermekeiket. De vajon a gyerekek érzik-e ezt?
Gyermeket nevelni ma különösen nehéz. A gyermek a nap nagy részében mások hatásának van kitéve. Iskola, óvoda, szomszédok, barátok befolyásának.
Azonban az otthon légköre mindennél fontosabb. A szülők gyermekeikre gyakorolt hatása mindent felülmúl.
A gyermekre nagy hatással van:
- Az otthona, amit kapott.
- Örökölt temperamentuma, amit magával hozott.
- A nevelési hatások amelyek érik.
1.Vele született tulajdonságok
- Aktivitási szint
Meghatározza, hogy gyermekünk mennyire passzív, illetve aktív. - Rendszeresség, illetve rendszertelenség
Evésidők, ébrenlét stb. ciklusai. - Közeledés vagy visszahúzódás
Nyitott vagy zárt. - Alkalmazkodási képesség
Új környezetben milyen hamar képes megváltoztatni szokásos magatartását. - A reakció erőssége
Energiamennyiség, amit hangulatának kifejezésére használ. - Érzékenységi küszöb
A legkisebb inger, ami reakciót vált ki a gyermekből. - Kedélyállapot
Lehet pozitív vagy negatív. Lehet játékos, kedves, barátságtalan, rosszkedvű, sírós vagy barátságos. - Befolyásolhatóság
A külső környezeti hatások milyen változást okoznak magatartásában. - Figyelem-összpontosítás és kitartás
Mennyi ideig képes az akadályokat leküzdve folytatni tevékenységét.
(Chess és Thomas kutatásai)
2.Az otthon befolyása
Különösen az édesanya gondoskodása, törődése, szeretete a meghatározó.
Vannak könnyen kezelhető és nehezen kezelhető gyerekek.
Vannak gondoskodó, szerető szívű édesanyák, akik már alig várták a pici érkezését, és vannak olyan anyák, akik elutasították, nem kívánták, nem akarták ezt a gyermeket.
|
|
Gondoskodó, szerető édesanyák |
Elutasító, közömbös, nem gondoskodó |
|
Könnyen kezelhető |
X X |
X - |
|
Nehezen kezelhető |
X - |
- - |
Bármilyen tulajdonságokkal született is a gyermek, elsősorban az anyai bánásmód határozza meg, hogy milyenné válik.
A nevelés képes az öröklött jellemvonásokat pozitív vagy negatív irányba befolyásolni.
3.Mi a nevelés célja?
Egy gyermek legyen
- Életvidám
- Tudja azt, hogy Isten teremtménye, akiből csak egy van, akivel Istennek tervei vannak.
- Tudja azt, hogy a megbocsátást és a szeretetet nem kell kiérdemelnie
- Legyen képes elhordozni saját vagy mások nehézségeit anélkül, hogy beleroppanna.
- Legyen képes fontossági sorrendet felállítani.
- Legyen képes feltétel nélkül megbocsátani és bocsánatot kérni.
- Tanuljon meg Istenben bízni.
“A házunk mögött van néhány gyümölcsfa. Még jól emlékszem, hogy a telepítésük utáni első és második évben feleségem és én hogyan csodáltuk meg növekedésüket, és gazdag gyümölcstermést reméltünk. De tévedtünk. Gazdag termésnek híre sem volt. Azután februárban eljött valaki, aki ért a fák metszéséhez. Azt gondoltuk, hogy csak a végekből fog egy kicsit levágni. Felháborodtunk és megijedtünk, amikor megláttuk, mennyire megcsonkolja a fácskákat. Újból és újból minden oldalról megvizsgálta őket, itt is, ott is igazított valamit. Észrevettük, hogy ennek az embernek célja van a fácskákkal. Az ugyanis, hogy rendeltetésüknek megfelelően sok gyümölcsöt teremjenek. Ezért nem hagyta, hogy úgy nőjenek, ahogy akarnak, hanem levágta terméketlen ágaikat, és formát adott nekik. A metszésnek tehát nagyon határozott célja és értelme volt. Óhatatlan, hogy ezen a ponton párhuzamot ne vonjak a metszés és a nevelés között. Gondoljuk meg, hogy nevelésre nem lenne szükség, ha az ember nem fordult volna el Istentől (bűneset). Mivel azonban már a kicsi gyerek sem a paradicsomban él, tehát ő is Istentől elszakadt, bűnös, megváltásra szoruló ember, szüksége van korrekcióra. Azok a szülők, akik engedik, hogy gyerekeik azt tegyék, ami nekik tetszik: azok a szülők, akiknek gyerekei mindig keresztülvihetik a saját akaratukat, többek között azért vétkeznek, mert gyermekeiknek később, felnőtt korukban nehezükre esik majd, hogy engedelmeskedjenek Istennek, és odaszánt életet éljenek. /…/
A jó és eredményes gyermeknevelés legfontosabb feltétele a szülők bensőséges kapcsolata. Csak akkor jön létre a védettség és a biztonság ’jó talaja’, ha a gyermek azt tapasztalja, hogy a szülei harmonikus egységben élnek. Legyenek a gyerekek nap mint nap tanúi annak, hogy szüleik szeretik egymást, ami nem csupán a kölcsönös megbecsülésben jut kifejezésre, hanem apró gyengédségekben és kedves figyelmességekben is. Semmi sem hat rosszabbul egy gyermekre, mint a szülők közötti feszültségek és veszekedések. Ilyenkor a gyermek ’két szék közül a pad alá’ szorul, és nem tudja, melyik félhez is tartozik, ’melyik székre ülhet le’. Sosem szabadna tehát engedni, hogy a gyermek az egyik szülőt a másik ellen kijátssza. Ez azonban sajnos, még keresztény családokban is előfordul. Ha tehát a szülők eredményesen akarják nevelni gyermeküket, egységben kell lenniük.
Néha megfigyelhető, hogy a szülők vakok, ha gyerekükről, különösen ha elsőszülöttjükről van szó. Teljesen természetes, ha gyermeküket látják a legaranyosabbnak, legkedvesebbnek és legszeretetreméltóbbnak. Ez azonban nem mehet odáig, hogy mindent elnéznek neki, és azt gondolják, a gyerek magától is jó irányba fejlődik. Ezek az édes, aranyos kicsikék ugyanis hamarosan olyan tulajdonságokat árulnak el, és olyan szokásokat vesznek fel, amelyekre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy kellemesek. Egyes szülők ilyenkor tehetetlenül megvonják a vállukat, és ezt mondják: »Ez magától van így. Mit csinálja? Erős akarata van a gyereknek, de az csak nem baj!?«
Nekem nem ez a véleményem. Ha átéljük, milyen nehéz a felnőtt embernek – elsősorban nekünk magunknak – rossz szokásokat (pontatlanságot, megbízhatatlanságot, sértődékenységet stb.) levetkőzni, akkor azt kívánjuk, bárcsak mindjárt a jót szoktuk volna meg. A gyerekek viszont még könnyebben változnak, és amit Miska megtanul, Mihály sem felejti el.
Sohasem mentegethetjük a gyermek engedetlenségét örökölt hajlamaival. Az engedetlenségben mi, nevelők vagyunk vétkesek, nem a gyerekeink és negatív tulajdonságaik. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincsenek olyan gyerekek, akiket nehezebb nevelni, mint másokat. Ha azonban egy gyerek alapvetően engedetlen, konok és csökönyös, akkor rendszerint az egyik szülő nem veszi komolyan felelősségét, és nem tekintély a gyerek előtt.
Azt hiszem, mint négy nagyon különböző gyerek édesapja kimondhatom: ha egy gyerek állandóan nehézségeket okoz, és mindenütt negatív benyomást kelt, akkor vizsgálják meg a szülők önmagukat nagyon komolyan. Az alábbiakban néhány segítség ehhez az önvizsgálathoz.(Bruno Schwengeler: Nevelés öröm vagy üröm? 10. old.)
- Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek; szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, Tim.II.3,1-3. (Protestáns ford.)
Függelék:
4.KÉRDÉSEK AZ ÉDESANYÁHOZ:
- Elfogadod-e a gyermekeidet alapvetően úgy, ahogy vannak, minden hibájukkal és gyengeségükkel együtt?
- Folyton kifogásolsz-e rajtuk valamit, vagy megtanultad, hogyan állíthatsz fel bölcs, nem eltúlzott, számukra is megérthető korlátokat? Vagy talán hangulatodtól függően egyszer ezt, másszor azt követeled meg tőlük?
- Fenyegetőzöl-e olyan ésszerűtlen büntetéssel, amelyet aztán sosem kap meg a gyermek? Vagy pedig jól megfontolod, mit fogsz tenni, ha a gyerekek bizonyos –dolgokat elkövetnek? Arányban áll-e a készenlétbe helyezett büntetés a vétek nagyságával?
- Van-e elég időd a gyermeked számára? Megtanítod-e arra is, hogy egyedül foglalja el magát?
- Kap-e tőled a gyermeked gyengédséget akkor is, ha már öt évesnél idősebb?
5.KÉRDÉSEK AZ ÉDESAPÁHOZ:
- Komolyan veszed-e a gyermekkel szembeni apai felelősségedet és feladatodat?
- Érezteted-e gyermekeddel, hogy szereted? Figyelsz-e rá, törődsz-e vele?
- Meghallgatod-e gyermekedet? Igazi odafigyelés ez? Osztatlan figyelmet és őszinte érdeklődést tanúsítasz iránta?
- Megdicséred-e alkalomadtán gyermekedet, vagy mindig csak kifogásolnivalót találsz rajta?
- Felismerte-e és elfogadja-e a gyermeked, hogy te vagy a család feje? Magától értetődő tekintély vagy-e számára? Vagy talán az a gyermek benyomása, hogy az édesanyja felelős mindenért?
- Tudod-e, mitől fél a gyereked? Beszélgetsz-e vele mindenről, ahogyan apa beszélget a gyerekével? Kap-e tőled a fiad szexuális kérdésekben is őszinte válaszokat, vagy azt gondolod, ez az anyja dolga?
- Fegyelmezed-e gyerekeidet? Megvonod-e a határokat, és számon kéred-e rajtuk, ha áthágták ezeket a határokat?
- Mesélsz-e bibliai történeteket a gyerekeidnek, vagy ezt is a feleségedre hárítod?
- Tudják-e a gyerekeid, hogy minden gondjukkal-bajukkal fordulhatnak hozzád? Bíznak benned a gyerekeid?
(Felhasznált irodalom: Bruno Schwengeler: Nevelés – öröm vagy üröm?
E. G. White: Gyermeknevelés
Dr. Pálhegyi F: Keresztény házasság
Nancy van Pelt: A boldog házasság titka)
II.Minden gyermek “egyedi példány”
1.A megismerés fontossága
Ahhoz, hogy jól tudjuk nevelni, fegyelmezni és szeretni gyermekünket, először meg kell őt ismernünk!
Hogyan lehetséges az, hogy gyermekeink annyira különböznek egymástól?
Egy családban – ahány gyerek, annyiféle. Pedig egyforma elvek szerint neveltük őket …
Miért agresszív az egyik – csöndes a másik?
Szemtelen az egyik, érzékeny a másik?
Mi határozza meg az ember – a gyermek személyiségét?
A gyakran ismételt cselekvés szokássá válik, és a szokások alakítják jellemünket.
28.
Sorsformáló lépések:
Ki gondolatot vet, vágyat arat.
Mt.15,19.
A vágyakat tettek követik
Jak.1,14.
Tetteink szokásokká válnak.
Jer.13,23.
Szokásaink jellemünket alakítják ki.
Ef.2,3.
Jellemünk örök sorsunkat határozza meg.
Pt.II.2,9.
Egyesek tartózkodóak, visszahúzódók,
mások – alig lehet lelőni őket.
Az egyik céltudatos, határozott,
a másik képtelen bármit is eldönteni.
Az egyik mindig mindent rózsaszínben,
a másik meg feketében lát.
Egyeseknek minden elsőre sikerül,
mások meg bénáznak.
Egyik könnyen teremt kapcsolatokat,
a másik szinte képtelen erre.
Erősségeink és gyengeségeink temperamentumunkból adódnak.
Temperamentum – vérmérséklet
Azokból a jellemvonásokból áll, amiket örököltünk.
2.Négy alaptípus
a.Szangvinikus
b.Kolerikus
c.Melankolikus
d.Flegmatikus
Nincs egy ember sem TISZTÁN, csak egy csoporthoz tartozó, csupán egyik vagy másik típus jellegzetességei dominálnak nála.
A Hippokratész szerinti négy vérmérséklet
|
Típus |
Problémákhoz való viszonya |
Erősségei |
Gyengéi |
|
Szangvinikus (tavasz) |
Meg van győződve arról, hogy játszva megoldja a problémákat. |
Extrovertált, vidám, természetes viselkedésű, felfokozott érzelmek, mindent könnyedén vesz, gyorsan alakít ki kapcsolatokat, jó beszédkészsége van, színészi hajlamai vannak. |
Felületes, kapkodó, állhatatlan, szeret a középpontban lenni, hajlamos a túlzásokra, önelégült.
|
|
Kolerikus (nyár) |
Győzelme biztos tudatában közeledik a problémákhoz. |
Extrovertált, céltudatos, erős akaratú, öntudatos, világos indítékai vannak, nem lehet könnyen eltéríteni, aktív. |
Hirtelen haragú, szeret megbotránkoztatni másokat, önző, türelmetlen, erőszakos, hatalomra törő, konok. |
|
Melankolikus (ősz) |
Az a meggyőződése, hogy nem képes megoldani a problémákat. |
Introvertált, művészi adottságai vannak, kreatív, álmodozó, élénk a fantáziája, nem tolakszik előre, alapos. |
Maximalista, szőrszálhasogató, pesszimista, alapállása inkább negatív, kevéssé bízik magában, nagyon énközpontú, haragtartó, érzékeny, bűntudatra hajlamos. |
|
Flegmatikus (tél) |
“Csak semmi izgalom – a probléma magától meg fog oldódni!” |
Introvertált, gyakorlatias, alapos, megbízható, lelkiismeretes, megfontolt, rendes, nem lehet könnyen kihozni a sodrából. |
Makacs, dacos, lusta, inkább lassú, mint gyors, óvatos, nincs benne hajtóerő, hiányosak az indítékai. |
A gyermek a temperamentuma alapján reagál a problémákra.
Lehet, hogy elcsügged vagy visszahúzódik, bánatát magába fojtja, vagy éppen dührohamban tör ki, haragos vagy gyűlölködő.
Ha hiányos önbecsülésben, kisebbségi érzésben szenved gyermekünk, lehetséges, hogy teljesen visszahúzódik.
Introvertált – befelé forduló. Sokat gondolkodik.
Ha nem értik meg a felnőttek, búskomorrá válhat.
Ennek következményei:
idegesség,
migrénes fejfájás,
alvászavar,
gyomorfekély
Nehezen veszik észre az ilyen gyermeket, mivel agresszív társaik sokkal észrevehetőbbek.
A csendes, visszahúzódó gyermeknek több törődésre, több odafigyelésre van szüksége.
Néha előfordul, hogy egy csöndes, kisebbségi érzéssel küzdő gyermek hirtelen átfordul, agresszívvá válik, védekezése támadásba lendül.
Miért veszítjük el olyan könnyen az önértékelésünket?
Miért érzik úgy sokan, hogy őket senki sem szereti?
TV. szerepe.
Tökéletes nők:
- vékony, csinos,
- luxuskörülmények között él,
- szép,
- intelligens.
Tökéletes férfiak:
- kisportolt alak,
- luxuskocsi, jacht,
- luxuslakás,
- elegancia.
Hol vagyok én ettől? Szép lassan elveszítem az önértékelésemet.
Játszótér – figyeljük meg, hogy egy szép kislánynak mennyivel több rajongója van, mint egy kevésbé szépnek.
A szülők is, sokszor indokolatlanul gyakran, elismerik gyermekeik gyönyörű pofikáját, csinosságát …
Fontos, hogy először a szülők tanulják meg úgy szeretni, úgy elfogadni gyermeküket, ahogy vannak- hiányosságaikkal együtt.
Ha egy gyermek biztos abban, hogy szülei szeretik, becsülik, elfogadják őt, akkor könnyebben el tudja fogadni önmagát.
Hogyan kezelhetjük a különböző temperamentumokat?
- Értessük meg gyermekünkkel, hogy a rá jellemző temperamentumával együtt értékes – és mi feltétel nélkül szeretjük, elfogadjuk őt.
- A nevelés által hozzá kell segítenünk gyermekünket, hogy temperamentuma erősségeit kibontakoztassa, gyengeségeit pedig leküzdje.
(Felhasznált irodalom: Bruno Schwengeler: Nevelés – öröm vagy üröm?
E. G. White: Gyermeknevelés
Dr. Pálhegyi F: Keresztény házasság
Nancy van Pelt: A boldog házasság titka)
III.Hol a határ?
Következetesség
Fegyelmezés
Szeretet
Sok embernek nehézséget okoz a gyermekek fegyelmezése.
Vajon a szeretet és a fegyelmezés kizárják egymást?
Isten azzal bízta meg a szülőket, hogy fegyelmet tartsanak. Ef.6,
Azokat a szülőket, akik nem tudnak fegyelmezni, nem sokra tartják, nem tisztelik gyermekeik.
Ésszerű követelményeket kell felállítanunk. Őszinte szeretettel kezeljük gyermekeinket, tiszteljük őket, de szabjunk határokat, és ezeket tartassuk is be velük.
Kétféle gond lehet a gyermeknél.
- Az akarati, tudatos engedetlenség.
Ha a gyerek toporzékol, ordít, élelmiszerboltban hisztizik …
- A képtelenség feladatai elvégzésére.
Van, amikor ügyetlen, feledékeny, felületes.
Ilyenkor türelmesen kell figyelmeztetni, és segíteni kell.
Van amikor büntetünk – amikor türelmes megértésre, segítségre szorulna. Pl. ha véletlenül eltör valamit, és maga is bánja.
Máskor meg pl. csokival “kérleljük”, hogy tegyen végre rendet a játékai között.
Nem azért korlátozzuk őket, mert nem szeretjük, hanem mert javukat akarjuk.
A gyermek szereti pontosan tudni, hogy mit engednek és mit tiltanak neki. Őt is meg lehet kérdezni a szabályok lefektetésénél, de aztán ügyelnünk kell arra, hogy amiben megállapodtunk, azt meg is tartsa.
A szülő vigyázzon arra, hogy ne változtatgassa az irányelveket és a határokat nap mint nap, aszerint, hogy milyen a hangulata.
Helytelen, ha fenyegetőzünk, de fenyegetéseinket nem váltjuk valóra.
Ha a gyermek megértette, hogy mit várnak el tőle, szükséges a számonkérés is.
Minden gyermek megpróbálja valamilyen módon kikezdeni a szülői tekintélyt, és kipróbálja, hogy a szülők azt gondolják-e, amit mondanak, komolyan veszik-e amit mondtak.
Ha engedetlenkednek, nem kell kiabálnunk, sem elkeserednünk. Inkább az a fontos, hogy mi, szülők, legyünk a helyzet urai, különben a gyermek nem vesz minket komolyan, és nem fog tisztelni.
Már a legkisebb korban tanítsuk meg gyermekeinkkel a tiszteletet. A generációs ellentét oka a tisztelet hiánya. A fiatalok azért vetik el olyan határozottan az idősebb nemzedéket – gondolkodásmódjukat – mert nem tudják becsülni az idősebbeket.
Soha ne szégyenítsük meg mások előtt gyermekünket.
Ne hozzuk zavarba, ne nevessük ki vagy ne tegyük nevetségessé őket.
Ha ezt tesszük, inkább fél tőlünk a gyermekünk, minthogy tisztelne.
Legyünk következetesek, de szeretettel fegyelmezzünk.
Ha egy négyévest nem tudunk rávenni arra, hogy elrakja játékait, hogyan akarjuk elérni, hogy a serdülő meghallgasson minket?
(Felhasznált irodalom: Bruno Schwengeler: Nevelés – öröm vagy üröm?
E. G. White: Gyermeknevelés
Dr. Pálhegyi F: Keresztény házasság
Nancy van Pelt: A boldog házasság titka)
IV.Amit egy jó szülő soha nem tesz
1.Kényeztetés
Oka lehet:
- Egyke – a szülő belé veti minden reményét.
- Jobb legyen neki, mint nekem.
- Túl levés ideje jut a gyermekre, ezért halmozza el, kényezteti.
- Mindent megenged neki.
- Szeretné, ha az ő gyermeke semmiben ne érezne hiányt, amiben a szomszéd gazdagék részesítik gyermeküket.
A mi nemzedékünk az előző generációhoz képest több szabadidővel, szórakozási lehetőségekkel, jobb életkörülményekkel, anyagiak, ételek stb. lehetőségek – rendelkeznek, mégis elégedetlenek a fiatalok, és semmi hálát nem éreznek.
Az idősebbek néha teljesen megkeserednek a fiatalok agresszív viselkedése miatt.
A fiatalok elégedetlenségének oka, hogy gyermekkorukban több mint valószínű, hogy elkényeztették őket.
Drága és sok ajándékkal halmozzuk el a gyermekeinket, akik azt szinte alig-alig értékelik.
Még szinte járni sem tud a kisfiú, de már villanyvasutat kap ajándékba, vagy ovis korában 10 sebességes biciklit. Ilyen esetekben sohasem fog ezekről álmodozni – és vajon majd megdolgozik-e az ezekhez hasonló értékekért?
Azok a gyermekek, akik még mielőtt kimondanák, teljesül minden kívánságuk, hálátlanokká válnak. Úgy gondolják, nekik ez jár!
Ha túl sok kívánságát teljesítjük gyermekünknek, önzővé neveljük őket. Az elkényeztetett gyermek pedig nem tanul meg lemondani.
Az elkényeztetett gyermek így:
- Nem érzi magát biztonságban.
- Labilis lesz.
- Követelőzővé, önzővé válik.
- Nehezen viseli el az életben a nehézségeket.
Elkényeztetett és életképtelen lesz az a gyermek is, akinek minden akadályt elhárítottak az útjából.
Hiányosan van felkészítve az életre, mivel nem tud játszani, másokkal osztozni, könnyen válik zsarnokká. Mindig csak kapni akarnak, azt akarják, hogy mindig foglalkozzon velük valaki, nem kezdeményezők.
Tehát: a túlzott kényeztetéssel tönkretesszük gyermekünket – és talán magunkat is.
2.A gyermek megalázása
Ha folyton ilyeneket hall:
- Ezt te úgysem tudod!
- Ügyetlen vagy!
- Nincs még egy olyan ostoba alak, mint te!
- Te mindent csak tönkreteszel!
- Ugye, megmondtam?
- Te semmire se vagy jó!
Ha mindig ezt hallja (vagy gyakran), akkor elkeseredik, beletörődik, s többé nem bízik önmagában.
Helytelen, amikor a testvérrel példálózunk. “Ő mennyivel jobb, mint te.”
3.A gyermek elutasítása
Ez nem kényeztetés, nem megalázás, hanem elutasítás.
Talán mert:
- csúnyácska,
- vagy beteges, sírós,
- fiút vártunk és “csak” lány lett,
- már nem akartak többet, de becsúszott,
- akadály apuci karrierjében,
- anyuka tehernek tartja gyermekét: “Miattad nem bontakozhatott ki az életem!” –érzi a gyermek.
- “Miattad veszítettem el a jó alakomat, nem lehetek az, aki szerettem volna lenni …”
Ha mindezeket soha nem is mondják ki a szülők, a gyermek mégis pontosan érzi, hogy elutasítják őt. Egy nem kívánt gyermek állandó létbizonytalanságban él.
Minden gyermeknek szüksége van elfogadásra, szeretetre.
4.Túlzott követelmények
Maximalista szülők – maximumot várnak gyermeküktől.
Tökéletesen akarják nevelni gyermeküket.
- Folyton figyelmeztetik
- Folyton találnak valami hibát viselkedésében.
A maximalista szülő gyermeke elégedetlen – semminek sem tud igazán örülni, mert bármit tesz, valahogy az mindig tökéletlen.
A gyermeket nyomasztják a túlzott követelmények, és fél attól, hogy csütörtököt mond.
A maximalista szülők akkor örülnek, ha az ő gyermekük a legjobb tanuló az osztályban. A gyermekben hamar kialakul egy rivalizálási hajlam, s már nem azért tanul, hogy többet tudjon, hanem hogy lekörözze a többieket.
5.Túlzott féltés
Az ilyen gyermek élettere kicsi, korlátozott. Mindenütt veszély leselkedik rá. Féltik a gyermeküket, mert a múltkor egy kutya megharapott egy gyereket, valaki fürdés közben megfulladt, vagy valaki kiesett a X. emeletről.
Idősebb szülők hajlamosabbak az aggályoskodásra.
Helyes, ha felhívjuk gyermekünk figyelmét a veszélyekre, de engedjük őket kalandozni!
Fára mászni stb. Hadd szerezzen tapasztalatokat magának.
Óvjuk a veszélyektől, de ne korlátozzuk, ne tartsuk pórázon.
- Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon. Zsolt.91,9-11.
(Felhasznált irodalom: Bruno Schwengeler: Nevelés – öröm vagy üröm?
E. G. White: Gyermeknevelés
Dr. Pálhegyi F: Keresztény házasság
Nancy van Pelt: A boldog házasság titka)
V.Lelki higiéne
1.Példamutatás
“Mi szülők vagyunk az a könyv, amelyet a gyermekek először olvasnak.”
A negatív példa is példa.
Egy agresszív édesapa kisfia valószínű, hogy agresszív lesz társaival is.
Lehet, hogy gyermekünk sok mindent örökölt, de talán még több dolgot “leolvas” szülei viselkedéséről.
Ha egy édesanya minden probléma megjelenésekor migrénes fejfájást kap, valószínű, hogy gyermekei is így reagálnak, ha gondjuk van.
A jó példa is, és a rosszpélda is “nevel”, hatással van gyermekünkre, de azért nekünk sem kell a "tökéletes szülő" szerepében tetszelegnünk.
Nekünk is be kell vallanunk, bocsánatot kell kérnünk, ha hibát követtünk el.
2.A “higiénia” meghatározása:
A “higiéné” görög szó. Az egészség megőrzésére, a fertőzés elkerülésére irányuló tisztaság, illetve ennek előírásai.
Videó!
3.Milyen eredete lehet a testi fertőzéseknek?
- Valakire rátüsszentenek
- Közös törölköző-használatból adódó
- Nem tiszta edények
- Egy tálból vagy közös kanállal – pohárral – történő étkezés.
- Egy fésűvel való fésülködés.
A testi fertőzést legtöbbször a másik embertől kapjuk meg
- aki nem vigyázott eléggé önmagára,
- nem érdekli az én egészségem.
Ezekben az esetekben a szervezetembe bacilus kerül.
- Ha gyenge, nem megfelelően edzett a szervezetem, akkor a bacilus elszaporodik, és különféle szerveimet megbetegíti. Így alakulhat ki a tüdőgyulladás, mandulagyulladás stb.
Mit tehet a szervezetem a bacilus ellen?
Ha erős vagyok, ellenanyagot termel.
4.Lelki higiénia
A lelki – szellemi – gondolkodásbeli egészség megőrzésére, a lelkem megfertőzésének elkerülésére irányuló tisztaság.
“Az ehető, iható dolgokból mértékkel,
a károsakból – semmit ne fogyasszunk!”
Átvitt értelemben:
Zárjuk be szemünk, fülünk kapuit minden káros és ártalmas látvány elől. Ne menjünk olyan helyre, ahol a lelkünk megfertőződhet.
(Felhasznált irodalom: Bruno Schwengeler: Nevelés – öröm vagy üröm?
E. G. White: Gyermeknevelés
Dr. Pálhegyi F: Keresztény házasság
Nancy van Pelt: A boldog házasság titka)
VI.Félelem
Korunkban a félelem az ember állandó kísérőjévé vált.
1.A félelem mint jelenség
- gyötrelmes kedélyállapot
- testi tünetek is kísérhetik
- a félelemtől “összeszorul a torka” az ijedt embernek.
- az egész emberre kiterjed.
A modern ember fél.
2.A félelem fajtái:
a.Az emberektől való félelem
- Amikor nem merünk valaki vagy valami mellett kiállni, mert – mit mondanak az emberek.
- Nem merjük vállalni önmagunkat.
- Nem merünk véleményt nyilvánítani.
- Nem merünk visszautasítani italt, cigarettát, holott nem iszunk, nem dohányzunk.
- Nem merjük vállalni erkölcsi felfogásunkat, hogy ne gondoljanak maradinak minket.
- Emberfélelemből megteszünk olyandolgokat, amiket egyáltalán nem akarunk megtenni.
- Félelemből emberek a legjobb barátaikat árulják el.
- Ártatlanokat küldtek halálba,
- erőszakoltak meg,
- gyilkoltak meg.
- Sokan váltak köpönyegforgatókká, félelmükben átvették a hatalmasok meggyőződését.
b.A szenvedésektől, a fájdalmaktól való félelem
- A modern ember fél a szenvedéstől. Hozzászokott, hogy a fájdalomcsillapító azonnal hat. “Nincs idő a fejfájásra” – mondja egy reklám.
- Ha mélypontra jutott, vannak már depressziót oldó, hangulatjavító gyógyszerek.
- Ha fáradt, izgatószerekhez nyúl.
- Ha kerüli az álom, altatót vesz be.
- A mai ember nem bírja elviselni a feszültségeket, a nehézségeket. A terhelés elől kitér. Nem tudja, hogyan lehet a csalódást elfogadni, feldolgozni. Kerüli az olyan szituációkat, amik kockázatot hordoznak.
c.Betegségektől való félelem
- Fanatikus étkezési szokásokat valósít meg, állandóan önmagát figyeli.
d.A jövőtől való félelem
- Pesszimistán néznek a jövőbe, s nem minden ok nélkül. A 2. világháborúban 55 millióan haltak meg. Hirosima – Nagaszaki – Csernobil. Talaj-erőpusztulás, vizek fertőzöttsége, ózonlyuk.
- A Föld túlnépesedése, élelmiszerhiány, savas eső, szélsőséges időjárás.
- Mennyire biztos a munkahelyem? Az állásom?
- Mi lesz a gyermekeimmel?
e.Öregedéstől való félelem
- Szinte szégyelljük, hogy öregszünk. Ma már 45 év fölött alig lehet elhelyezkedni. Az érettség és tapasztalat ma már nem sokat ér. Az öregedést megpróbálják külsőképpen elrejteni. Fellendült a kozmetikaipar. A fittness-programok. Ez az egész csupán versenyfutás az idővel. Az értékekről alkotott helytelen elképzelések ember millióknak az életét teszi értéktelenné.
f.Haláltól való félelem
- Annak az embernek okoz problémát, aki nem tudja, honnan jött és hova tart.
g.Bizonyos dolgoktól és helyektől való félelem
- Pók, kígyó, béka, egér … Pánikot váltanak ki.
- Szűk hely, lift, magasság – elhatalmasodhat az emberen a félelem. Ezt nevezzük fóbiának. Az ilyenember, bár tudja, hogy alaptalan a félelme, mégis, szinte fogságban tartja.
h.A gyermekek félelmei
Az anyaméhben is hat a gyermekre, hogy anyja ideges-e, fél-e stb.
A gyermek félhet:
- a sötéttől,
- az egyedülléttől,
- a rémálmoktól,
- állatoktól,
- villámlástól,
- magasból való lezuhanástól,
- zajoktól,
- szülők veszekedésétől stb.
Az a gyermek, aki érzi, hogy szeretik, könnyebben le tudja győzni félelmeit. Pld. Ha foghatja édesapja kezét …
A kisgyermek félelmei is különböző testi tüneteket idézhetnek elő.
- asztma,
- fejfájás,
- dadogás
Beszélgetnünk kell gyermekeinkkel félelmeikről, hogy megtanulja legyőzni azokat.
Csak akkor tudunk gyermekeinken segíteni, ha mi magunk is megtanultuk már a félelem legyőzésének módját.
i.Egészséges félelem
Enélkül könnyelműek lennénk. Pl. a közlekedésben. Figyelmeztetjük gyermekünket, hogy idegen autóba ne üljön. Legyenek óvatosak. stb.
Az egészséges félelem meghatározza viselkedésünket, és fokozza teljesítőképességünket.
3.A félelem pozitív oldala
a.A félelem szorgalmassá tehet
- A gyermekben a vizsgától való félelem növeli a tanulásra való hajlandóságot.
b.A félelem segít legyőzni a gyávaságot
Pld. Egy fuldokló kimentésekor, égő házból a bennrekedtek kimentése stb.
c.A félelem határokat szab a kívánságoknak.
Pld. nem merészkedünk a tó vékony jegére.
d.A félelem gátolja a helytelen szexuális magatartást
- AIDS
- Nem kívánt terhesség
- házasság előtti szexuális kapcsolatokból adódó családi viszályok stb.
e.Félelem az újtól, az ismeretlentől
4.Negatív félelmek
a.Az életszakaszok közti átmenet félelmei:
- Kisgyermekkor különböző szakaszai
- Serdülőkorban – meg tud-e birkózni a különböző elvárásokkal?
- Az öregedéssel járó nehézségektől való félelem
A magával elégedetlen ember hajlamos az agresszióra.
b.Hiányos önbecsülés
Folyton megkérdőjelezi saját cselekedeteit. Önmagát mindig kicsinek, értéktelennek látja.
c.Az elutasítástól való félelem
d.A kudarctól való félelem
Minél inkább bízunk mennyei Atyánkban, minél jobban ismerjük Őt, annál kevésbé uralkodhatnak rajtunk a félelmek.
Csak az az ember szabadulhat meg a félelemtől, aki életét tudatosan Teremtője, Jézus Krisztus kezébe teszi le, mert vele képessé leszünk a terheket elhordozni.
(Felhasznált irodalom: Bruno Schwengeler: Nevelés – öröm vagy üröm?
E. G. White: Gyermeknevelés
Dr. Pálhegyi F: Keresztény házasság
Nancy van Pelt: A boldog házasság titka)
Az előadások elhangzottak Vas megyében, Csákánydoroszlón az óvodában 2002 október – november - december hónapban.
Gyürüs Istvánné